2010.03.27 szombat este
Robert
Idegesítően fura érzések kavarognak bennem miközben a vágószobából jövök ki. Miért kavart fel ennyire ez a lány? Semmi különös nincs benne. Sokkal, de sokkal szebb nőkkel találkozok nap mint nap!
Magamban végigpörgetem újra meg újra az imént látott képeket.
Először csak a mozgására figyeltem fel, ahogy könnyedén lépkedett, de ugyanakkor a mozdulatain látszott a fáradság is, eszméletlenül hatott rám ez a kettősség! De igazándiból a szeme ragadott el, és az, ahogy édesen mosolyra húzódott a szája. Úristen! Most is, ahogy erre gondolok végig hullámzik rajtam a vágy!
Mit csinál velem ez a nő? Még nem is találkoztam vele, de már egy pár perces felvétel után így hat rám?
Istenem nagyon ki lehetek éhezve!
Nőt bármikor találok magamnak, jelentkező akadna bőven.
Tessék, például ezek a csajok sem rosszak, - nézek végig a folyosón velem szembe jövő lányokon -, akik miután felismertek elpirulva néznek össze, és szinte automatikusan húzzák ki magukat, hogy a melleik jobban látszanak. Ez a mozdulat a csajoknál szerintem ösztönös, az agyukba van építve. Kacarászva jönnek velem szembe, és kihívó pillantásokat vetnek rám. Nálam meg - ahelyett, hogy élnék a felkínált lehetőséggel -, egyből beindul a védekező reflex. Felveszem a fapofát, visszaköszönök nekik, és rendületlenül megyek tovább.
Ez már beteges Pattinson! Tudsz te csajozni, - győzködöm magam - lehetőséged is van rá, miért nem mozdulsz?
Mert nem kellenek, tizenkettő egy tucat – válaszolok, szinte azonnal magamnak- nem mozdul meg bennem semmi! Én alkalmatlan vagyok a csajozásra szerintem. Lassan sikerül meggyőznöm magam arról, hogy nem történt semmi különös, csak fáradt vagyok, azért reagáltam így arra a felvételre. Rendületlenül megyek tovább a folyosón, hirtelen összerezzenek, amikor egy kéz nehezedik a vállamra
- Hé, ember a füleden ülsz? – hallom Zalán hangját
- Bocs, csak elgondolkodtam. – felelek neki
- Azt veszem észre, már vagy öt perce kiabálok utánad. Te meg csak mész bamba képpel. Mi van?
- Semmi, a holnapi napon gondolkodtam. – válaszolom, miközben elérjük a liftet és beszállunk.
- Már azt hittem valami nőügy van a háttérben, mi pasik akkor szoktunk ilyen pofát vágni. – néz rám érdeklődve
- Nők? Dehogy! Van annál jobb dolgom is! – fordítom el a fejem kutató szemei elől.
- Tényleg? Mi? – néz rám érdeklődve - A csajozásnál van valami jobb, ami eltereli a gondolataidat?
- Zalán te mióta vagy ennyire otthon a csajozás témában? Ashley tud erről? –kitartóan nézem a jelzőgombokat.
5.....4.....3.....2....1........ leértünk.
- Barátom nekem a szívemen van gyűrű nem a szememen! Attól, mert nekem van egy önkéntesen a szívembe épített házisárkányom, még látok. – nevet fel – Meg ne mond neki, hogy ezt mondtam – teszi hozzá gyorsan suttogva, mire mind a ketten felröhögünk - Neked is van szemed, csak nem használod. Millió egy csaj van oda érted, de még sincs veled senki? Hogy van ez? – mondja, miközben kilépünk az előtérbe.
- Nem hoz lázba egyik sem. Úgy meg mindek? Az csak szex lenne, annyit meg nem ér az egész. – felelem neki, miközben körbenézve Deant keresem.
Igen ez így van, állapítom meg magamban. Most sem történt semmi, csak fáradt vagyok, azért reagálok így.
Ekkor azonban meglátok egy sötéthajú lányt hátulról. A szívem megáll egy pillanatra a hirtelen rám törő izgalomtól! Újra végigvillámlik rajtam a vágy, ahogy felismerem a mozgását. Úristen?! Hát mégis? Létezik ez? – fagyok le hirtelen.
- Mi van rosszul vagy? - néz rám döbbentem Zalán, miközben gyorsan rápillantok
- Nem, nem csak megszédültem, nem aludtam már napok óta eleget. Kicsit kész vagyok – magyarázkodom gyorsan - Apropó, csajozás, - próbálom a témát terelni rólam – miért veszekedték Adammel? - közben kutatva fürkészem a bejáratot, hátha újra meglátom őt.
- Csak elmondtam neki a mihez tartást!
- Miért mi történt?
- Megkörnyékezte Hannát. Általában nem szoktam a húgom dolgaiba belefolyni, - magyarázza, - szól ő, ha segítségre van szüksége, nagy lány. De azt nem fogom hagyni, hogy ez a kis öntelt pöcs molesztálja! Megmondtam neki, ha csak egy újjal hozzáér, vagy csak egy könnycseppet meglátok Hanna szemében miatta, akkor megölöm! Arra számíthat! – dühödik fel újra. Szóval ilyen Zalán, ha az övéit védi, hát nem szeretnék vele konfliktusba keveredni az biztos!
- Miért Hanna itt van? – nézek rá érdeklődve, mintha ismerném. Kíváncsi vagyok rá. Rengeteget hallottam már róla, de még képen sem láttam.
- Igen statisztaként dolgozik, csütörtökön írta alá a szerződést, tegnap meg ma már kint volt terepen.
- Akkor legalább megismerem.
- Persze, majd bemutatlak benneteket egymásnak. Lehet, hogy már ma este, persze csak akkor, ha a tegnapi nap után eljön egyáltalán.
- Miért mi történt?
- Felpofozta Adamot az Amadeusban.
- Mi? Az a te Hannád volt, aki felpofozta Adamet?
- Igen, miért?– néz rám megrökönyödve- Honnan tudsz te erről?
- Ne viccelj, Doroty is ezzel fogadott! Nagy hír a stábban. – röhögök fel - Ezt a csajt meg kell ismernem! Ígérd meg, hogy bemutatsz neki!
- Rendben, jössz akkor este? 10:30 körül indulunk a srácokkal. Hannát is megpróbálom rábeszélni.
- Remélem sikerül magam addigra összeszedni! De nem maradok sokáig, holnap forgatás, és jó lenne végre 3-4 óránál többet aludni.
- Rendben!- vág hátba barátságosan – Megjött az őrangyalod! Szia Dean! –fordul az érkező felé.
- Szia Zalán! Örülök, hogy látlak! – köszön oda barátomnak barátságosan Dean, majd felém fordul és elkomorul az arca – Mehetünk főnök?
- Helló! Majd akkor este találkozunk! – intek Zalán után, aki elrohan. – Persze mehetünk! – fordulok a testőröm felé, aki faarccal megy előttem a kijárat felé.
Megbántottam a délutáni viselkedésemmel, pedig, ha valaki, hát ő biztosan nem érdemelte meg. Lelkiismeret furdalásom van miatta. Újabban mindig azokat bántom, akik a legközelebb állnak hozzám és a legtöbbet köszönhetek nekik.
- Dean! – szólok utána miközben a bejárat elé állított kocsiba szállunk be – Dean!
- Igen főnök! – néz rám újra faarccal, miközben ő is beszáll az autóba.
- Elnézést szeretnék kérni tőled!
- Nem történt semmi! – válaszolja továbbra is faarcot mutatva
- Dean, kérlek! Nem akartalak megbántani. Komolyan, csak nagyon fáradt vagyok., és ilyenkor barom módra a hozzám legközelebb állókon töltöm ki a mérgem. Ismersz, általában nem vagyok ilyen!
- Rendben, tényleg nem történt semmi, mindenkinek lehet rossz napja. - hózódik mosolyra a szája - Neked egy csaj kellene, aki gatyába ráz! Nem hisztiznél akkor ennyit! Már megbocsáss! Főnök!- böki oda nekem kicsit gúnyolódva.
- Majd összeszedek a kedvedért valakit! – mondom megkönnyebbülve, hogy mégsem neheztel rám.
- Tudok is neked egy lányt! Szívesen megnézném, a találkozásotokat! Tanulságos élmény lenne neked az biztos! – mondja kaján vigyorral a képén.
- Abban biztos vagyok. – megnyugodva nézek ki az ablakon, miközben száguldunk át a városon. Mindenki ezzel nyaggat, lehet benne valami.
Hanna
Fáradtan vetődök az ágyra a szobánkban. Nehéz nap volt a mai. Lassan mentek a felvételek. Fárasztó, és idegesítő volt az egész. Ugyanakkor érdekes látni egy film készítését, nem is gondolná az ember, hogy mennyi munka van benne. Mennyi mindenre kell odafigyelni. Mozdulatok, fények, hangok,… Belegondolni is fárasztó.
Amúgy is féltem a mai naptól. Tartottam attól, hogy hogyan fognak velem viselkedni a stábban a tegnapi pofozkodásom után. Soha nem vesztettem még el annyira az önuralmamat, hogy valakit felpofozzak!
Megint én szégyenkezem, holott nem nekem kellene, hanem annak az öntelt egoista baromnak! – paprikázódok fel megint.
Nyugi Hanna. Csigavér – próbálom mérsékelni indulataimat, még mindig elönti az agyamat a vér, ha az eszembe jut!
A stábban is megoszlottak a vélemények az esetről. Sok lány gratulált, vagy csak elismerően intett nekem, de voltak olyanok is, akik a szemembe ugyan nem merték mondani, de a hátam mögött hülye hisztis tyúknak neveztek, akinek nagyfokú feltűnési viszketegsége van. Mindegy. Már megtörtént és nem lehet rajta változtatni, amúgy sem tudok mindenkinek megfelelni.
Fáradtan hunyom le a szemem. Már két éjszaka sem aludtam 4-5 óránál többet. Az előző hetekben sem pihentem valami sokat, így mostanra érzem úgy, hogy teljesen kikészültem. Nagyon fáradt vagyok. Már majdnem elalszok, amikor berobbannak szó szerint a lányok.
- Hanna! Hanna! Ébredj már! – ütögetik a vállamat mire én kómás fejjel felnézek
- Mi a bajotok? Mi történt?- ülök fel hirtelen, amikor meglátom az arckifejezésüket.
- Itt van! Láttuk! Megjött! – harsogják vihogva
- Mi? Ki? Hol? – kapkodom a fejem értetlenül, nem igazán vagyok magamnál.
- Hát itt van! – mondja Bogi vihogva – Láttam az előtérben!
- Az oké, de ki van itt? – értetlenkedek még mindig
- Hát Ő! – ugrál, mint egy óvodás - Robert Pattinson megérkezett!
- És te ettől vagy ennyire felspannolva? Hány éves vagy? Három? – mondom neki most én a kedvenc szófordulatát, és dőlök vissza fáradtan az ágyra.
- Na gyere már, kellj fel! – noszogatnak – Készülődj, állítólag ő is jön az Amadeusba! Találkozni fogunk vele!
- Lányok ez engem annyira, de annyira nem hat meg! Én ma itthon maradok, veszek egy forró fürdőt, és aludni fogok.
- Te tudod! Biztos nem jössz?
- Biztos. Ma pihenek. – válaszolom.
Félálomban hallom, ahogy készülődnek. Eszméletlen, hogy így megvadulnak egy pasitól, pedig Katának még vőlegénye is van! Valamit tudhat ez a srác! Valószínűleg én vagyok a kakukktojás akire nincs hatással. Ma egész nap ezt hallgattam a forgatáson is. Így Pattinson, úgy Pattinson. Szinte minden csaj erről beszélt. Én meg csak néztem őket, és nem akartam hinni a szememnek és a fülemnek. Ezek nem normálisak. Mindegy. Én ma kihagyom a bulit az biztos.
- Hanna, nézz ide, jó leszek így? – rángat fel Kata, mire kómásan felülök.
- Persze jó leszel. – hagyom rá, igazából azt sem látom, hogy mi van rajta, de biztos jó lesz.
- Akkor pihenj! Majd mesélünk! Szia! – búcsúznak el. Az ajtó bezáródik, de hallom, hogy valakivel beszélgetnek. A hangok elhallgatnak, majd halk kopogás töri meg a csendet.
Felállok, és ajtót nyitok.
- -Szia Boszorka! – köszön rám Zalán, miközben végigmér.
- Helló! – felelek kómásan.
- Akkor ezek szerint nem jössz ma este.
- Sajnálom, de nem. Halálosan fáradt vagyok, pihenni szeretnék. Fürdök egyet, majd lefekszem aludni.
- Jól vagy? Biztos csak fáradt vagy? – mér végig aggódva
- Igen tényleg csak fáradt vagyok. – vágom rá türelmetlenül.
- Kár, hogy nem jössz, mert be akartalak mutatni valakinek most este.
- Zalán majd bemutatsz holnap jó!
- Rendben, pihend ki magad, hogy holnap szép legyél! Szia! – és ad egy csicsergős puszit a homlokomra. Ezen elmosolyodom.
- Bolond vagy! Neked meg jó bulizást! Szia!
Bezárom utána az ajtót, gyors zuhany, pizsit húzok, és eldőlök az ágyon, mint egy krumpliszsák. A fejem még nem is éri el az ágyat már alszom.
Robert
Kutatva nézek körül a teremben, Őt keresem, de nincs itt. Néha felvillan egy – egy hosszú barna hajzuhatag, ilyenkor mindig dübörögve lódul meg a szívem, de mindig kiderül, hogy nem Ő az.
Vajon hol lehet? Mit csinálhat? Kivel van? Nem is tudom, miből gondoltam azt, hogy a stábhoz tartozik, hiszen a hotelban vannak más vendégek is! De nem, jelmezben volt, - győzködöm magam - biztos, hogy a stábhoz tartozik! Lehet, hogy már elutazott! Hát Pattinson ez ennyi volt!
Gondolatimból Laurent, Amy és Zalán beszélgetése riaszt fel. Nevetve beszélgetnek valakiről. Ekkor eszembe jut, hogy Zalán be akarta nekem mutatni a hugicáját,
- Tényleg Zalán, hol van a te híres neve Hannád? – kérdezek rá
- Te mégis merre jártál az elmúlt 5 percben? Most meséltem, hogy nem jön, mert fáradt inkább alszik. Majd holnap bemutatom! Úgyis hozzátok van beosztva, mint azt a kedves főnökétől - mutat Amyra - az elmúlt percekben megtudtam.
- Kíváncsi vagyok rá, – fordulok felé - már rengeteget hallottam róla.
- Lehetsz is – mondja nevetve Amy – nem az ilyen lányokhoz vagy szokva az biztos!
- Ezt hogy érted? – értetlenkedem.
- Hát Életem, ő nincs tőled elájulva úgy, mint a többi nőszemély itt – pillantunk körbe a helyiségben ahol hirtelen sokan kapják el rólam a szemüket. Nyilvánvaló, hogy eddig figyeltek. Már fel sem tűnik, úgy hozzászoktam a bámuláshoz.
- Tényleg? – válaszolom bohóckodva – Létezik olyan nő is, aki nem akarja a testemet? Biztos, hogy létezik ez a csodalény?
- Bizony komám létezik! – vág hátba Zalán – Nem egy könnyű eset. Ő olyan ember, akit nagyon nehezen lehet befolyásolni, de ha valakit megszeret, azt nagyon szereti. – áradozik Zalán.
Ekkor páran odajönnek hozzánk, beszélgetni kezdünk azonban én egy fél óra múlva fáradságra hivatkozva elindulok kifelé. Utamat érdeklődő tekintetek követik. Visszatérve a lakosztályomba zuhanyozni vonulok, majd lefekszem. Hihetetlen még éjfél sincs és én már ágyban vagyok! Ezzel a jóleső tudattal ér el az álom.
Hanna
Mi van ma mindenkivel? – nézek körbe. Mintha speedet szedtek volna olyan sürgés – forgás volt a bázison is, itt is, hogy szinte remeg a levegő az izgatottságtól.
Katával kicsit elaludtunk, így taxival kellett jönnünk. Még a telefont sem hallottuk meg, pedig Amy hívott vagy ötször. Arra ébredtünk csak fel, hogy valaki beakarja törni az ajtót annyira püföli.
Amy volt.
Mikor meglátta, hogy még csak akkor keltünk kiakadt. Közölte, hogy nem tudnak ránk várni, kapjuk össze magunkat, de legkésőbb 15 perc múlva a bázison akar mindkettőnket látni!
Őrült sebességgel készültünk el, és 20 perc alatt a bázison voltunk. Persze megkaptuk az áldást tőle, de nem szólhattunk egy szót sem mivel megérdemeltük. Szerencsére gyorsan elkészültünk, és a többekkel együtt már a terepen vagyunk.
Csak nézek ki a fejemből. Hihetetlen, hogy mire voltak képesek!
Az Andrássy utat lezárták az Operától egészen a Bajcsy-Zsilinszky útig. Az út fel van szórva végig homokkal. A kandelábereken korhű plakátok, a kirakatok szintén korhű portékát ajánlanak. Az épültekre fáklyákat és francia nyelvű utcatáblákat raktak. Az úton lovas kocsik, fogatok jönnek- mennek. Ráadásul süt a nap, gyönyörű az idő. Mindenre gondoltak. Olyan az egész, mintha tényleg visszacsöppentünk volna az időben!
És én itt vagyok!
Izgatott kacarászást hallok minden felől. A biztonságiak és a rendőrök lezárták a környező utcákat, mindenhol rajongók tolonganak.
Ekkor esik le, hogy mi ez az egész! Mi ez a nagy izgatottság! Áh, hát persze itt van Mr. Minden Nő Álma!
Ekkor szólítanak bennünket, beállunk, elpróbáljuk a jelenetet. Hirtelen mindenki felhördül, izgatott kiabálások hallatszanak, kíváncsian nézek én is körül. Csak Szabolcs van itt, rá állítják be a fényeket. Mikor a kordonok mögött rájönnek a tévedésre, halkul az izgatottság moraja. Mi is visszaállunk.
Kata és Bogi jönnek felém, vigyorogva integetnek, és leülnek mellém.
- Úgy nézel ki, mint aki egész éjjel nem aludt! – szól Bogi
- Bogi, még álmodni sem álmodtam, szinte ájultan húztam a lóbőrt!
- Tényleg, - szól közbe Kata - annyira aludt, hogy még azt sem vette észre, amikor levertem a kulcsaimat a komódról, meg sem moccant – néz Bogira – pedig arra még a halottak is felriadtak!
- Tényleg, még én is hallottam a szomszédban. Az te voltál? El nem tudtam képzelni, hogy mi történt.
- Igen, én voltam, de Ő – mutat rám – fel sem rezzent rá. Oda is mentem hozzá, hogy megnézzem lélegzik-e. – mondja szégyenlősen
- Tényleg? – nevetek fel
Ám ekkor úgy érzem, mintha figyelnének, kutatva tekintek körbe. Szemem összeakad egy szürkéskék szempárral, a szívem őrült dobogásba kezd…
Na ne, én nem reagálhatok így!
Egy halvány mosolyt villant felém, én pedig döbbenten, de hevesen dobogó szívvel kapom el róla a szemem és fordulok félre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése