Sziasztok!
Ez a fejezet kissé hosszúra sikeredett. Először két részletben tettem fel, de rájöttem, hogy ez zavaró, mivel ugráltam a napok között az eddigi fejezetekben. Ebben a részben Hanna visszagondol a legelső estére amit a munkatársaival töltött, illetve az első forgatási napjára.
Remélem sikerült egy kicsit ábrázolnom Hanna személyiségét.
Jó olvasást!
2010.03.26 péntek
Ez a fejezet kissé hosszúra sikeredett. Először két részletben tettem fel, de rájöttem, hogy ez zavaró, mivel ugráltam a napok között az eddigi fejezetekben. Ebben a részben Hanna visszagondol a legelső estére amit a munkatársaival töltött, illetve az első forgatási napjára.
Remélem sikerült egy kicsit ábrázolnom Hanna személyiségét.
Jó olvasást!
2010.03.26 péntek
Sietősen vágtatok be a szálloda bejáratán, miközben idegesen nézek körül. Zalán vigyorogva jön utánam.
- Mondtam, hogy ideérünk időben, nem? Ne idegbajoskodj! – kapja el a karomat - Nyugi! Senki nem fogja a fejedet leharapni akkor sem ha esetleg 1-2 perccel később érsz oda!
- Persze te könnyen beszélsz, nem te késel el, hanem én! Tudod milyen ciki ez?- rángatom ki a kezemet a szorításából, miközben Amyt keresem a társalgóban., sokan vannak. - Nem igaz! Nem fogom megtalálni! Ez is csak velem történhet meg! Ilyen nincs! – majd fellélegzem, mivel feltűnik velem szemben.
- Nahát, nahát végre megérkeztetek! - szól kissé neheztelőn, miközben végignéz rajtunk.
- Csak ruhát próbáltam, és nagyon elment az idő. Bocs! – felelek neki kicsit idegesen, és mérgesen nézek Zalánra, aki felhúzott szemöldökkel vigyorog vissza rám. Nem zavartatta magát, hiszen jól elvoltak Mr. Meanyvel a visszaúton, ők jól elbeszélgettek, miközben én hátul a kocsiban halálra izgultam magam, hogy elfogok késni már az első eligazításról! Hiába sietettem nem mentünk gyorsabban.
- Nyugi Amy, nincs para, ideértünk nem? Én hoztam vissza, nagy volt a forgalom a városban. - szólalt meg, miközben rákacsint Amyre, aki erre elmosolyodik.
- Persze – persze! – fordul hozzám mosolyogva - Tudom ám, hogy új hódolód van, csiripelték a forgatási verebek! – mondja miközben én értetlen tekintettel nézek rá.
- Tényleg? Jó, hogy mondod! Még a régit sem ismerem! És ki az? Csak hogy tudjam, kire kell szerelmesen néznem. – vigyorgok rá megkönnyebbülve, hogy nem haragszik.
- Most mondták, hogy egy csinibabát ölelgetsz! – fordul vissza Zalánhoz.
- Mondtam, - bökök felé az ujjammal- én megmondtam, hogy ez lesz! – paprikázódok fel, miközben ez a majom meg csak röhög rajtam!
- Nyugi kislány!- vigyorogja, és átöleli a vállamat- Miből gondolod, hogy te vagy az a csinibaba?!
- Fejezd be! Imádod mi, hogy zavarba hozhatsz állandóan?! – mondom neki, miközben elhúzódok tőle, erre összeborzolja a hajam - Én úgy, de úgy utállak! – elsápadok, amikor észreveszem az érdeklődő tekinteteket. Majdnem sírva fakadok, nem tudom miért. Általában nem szoktam azzal foglalkozni, hogy ki mit gondol rólam.
- Hanna, nyugi! – szólal meg Amy is amikor meglátja a könnyeket a szememben. – Senki nem gondol rólad semmi rosszat! Hidd el, ahhoz azonban hozzá kell szoknod, hogy itt mindenki árgus szemekkel figyeli a másikat. Szóval, ha nem akarsz pletykát, akkor ne hagyd, hogy ölelgessenek!
- Nem is engedem magam senkinek ölelgetni! – felelem mérgesen. – és nem vagyok egy nebáncsvirág aki minden szóra sírva fakad!
- Neki mégis engedted - bólint Zalán felé, aki csak mosolyog - Sok csajnak tetszik ám a stábból,. Eddig mindig udvarias, de megközelíthetetlen volt mindenkivel. Erre megjelensz Te., akit meg nyilvánosan ölelget! Avass be! Hogy csinálod? – kérdezi kíváncsian miközben kacéran Zalánra tekint, aki ettől a pillantástól zavarba jön. Kicsit megnyugszom.
- Tudod, értek a pasik nyelvén – felelem bizalmaskodva miközben felé hajlok - Persze az is sokat nyom a latba, hogy ő a tesóm.
- Mi a bátyád? – néz ránk elképedve.
- Igen az vagyok - látja, hogy szóra nyitom a számat és leint - Szerintem elejét vesszük a pletykáknak, ha olyan embereknek elmondjuk akikkel közvetlenül együtt dolgozunk, - magyarázza - a többiek pedig nem számítanak, had dumáljanak amit akarnak! - vonja meg a vállát.
- Ok, értem! Akkor adjatok nekik még egy kis műsort! – feleli kacagva, majd felém fordul – Na, gyere menjünk! Pá édes! – köszön el ő is Zalántól, aki erre a plafonra tekint.
- Nem elég nekem egy? – mutatja hüvelykujját fel miközben jelentőségteljesen rám néz. - Most kezdi a második, és 2 nap múlva várható a harmadik is! – céloz Ashleyre - Istenem miért versz ennyi nővel aki csak testemet akarja? - teszi össze a kezét színpadiasan. Erre mi felnevetünk.
- Gyere. Menjünk. – húz el Zalántól l nevetve.
- Most mi lesz? Milyen megbeszélés ez? - – kérdezem miközben az előtérben lévő embereket kerülgetjük szorgalmasan.
- Minden este, vagy délután, a forgatási időponttól függ, tartunk egy megbeszélést, amelyben mindenkinek elmondják, hogy mi lesz a feladata az nap , vagy a következő nap. Eddig elő munkák voltak. Tegnap jött meg a színészek egy része Colm, és Christina. Velük már voltak ma belső felvételek is. Holnaputánra várjuk minden nő álmát, Robot. Húsvét után pedig jön Uma Thruman is. Most még elég nyugis minden. De figyeld meg, ha majd megjelenik Rob...
- Ezen a megbeszélésen kik vannak még itt? –érdeklődök kíváncsian.
- Általában az asszisztensek, de a színészek is sokszor itt vannak – állunk meg a lift előtt - rendező, világosítók, és az operatőrök, hangosítók fejesei, és a statiszták vezetői – folytatja, miközben beszállunk.
- Akkor én miért megyek most? A többiek is itt lesznek?
- Igen a többiek is ott lesznek, most lesztek beosztva csoportokba. – magyarázza - Ezt követően majd a csoport főnökök mondják majd meg minden nap, hogy kinek mikor, hova kell mennie.
- A többiek normálisak? – kérdezem kicsit szorongva.
- Ne aggódj, azok. – fordul felém - Most megsúgok egy titkot! - néz rám titokzatoskodva -Te az én csoportomba fogsz kerülni!
- Ok – nézek rá tűnődön. - Most ennek örülnöm kell? – kérdezem tettetett kétségbeeséssel.
- Igen, örülnöd kell! - nevet fel miközben ő is a plafont kémleli – Azt hiszem megleszek veled áldva!
- Az biztos, ilyen tehetséget ritkán lehet találni, mint szerény személyem, – felelem kicsit gőgösen díva pózba vágva magam - majd adok aláírást! - közlöm vele affektálva - Persze csak ha kivárod a sorodat, nincs kivételezés!
Mindketten hangosan nevetve lépünk ki a liftből. Bemegyünk egy nagy tárgyalóba, ahol legalább 40fő tartózkodik.
Leülünk egymás mellé Amyvel.
Pár lány összesúg miközben végigmérnek, ismerős az arcuk biztos kint találkoztam velük a bázison. Kcsit zavar, hogy bámulnak, ezért inkább kíváncsian körülnézek.
Zalán vigyorog amikor észreveszi, hogy ránézek. Sóhajt egy nagyot és epedő tekintet vet rám miközben somolyogva nézi, hogy kik figyelnek bennünket. Mindezt csak azért, hogy zavarba hozzon!
Majom!
Jössz te még az én utcámba!
Páran érdeklődve tekintenek felém, sokan mosolyognak rám, nekik én is mosollyal válaszolok. Kicsit lenyugszom. Ez azonban nem tart sokáig, mivel érzem, hogy valaki bámul. Nagyon kellemetlen érzés. Kutatva tekintek körbe.
Adam.
Rám kacsint.
Gyorsan elkapom a tekintetem róla, más nem is hiányzik mint az, hogy vele is összehozzanak. Nem akarok foglalkozni vele! Éppen elég, hogy Zalánt a pasimnak gondolják.
Gondolataimba merülve ülök csak miközben tart a megbeszélés, arra eszmélek, hogy mindenki szedelőzködni kezd.
Egy középkorú férfi feláll, és kéri, hogy a statiszták maradjanak bent. Megvárjuk amíg mindenki kimegy. Marad körülbelül 20-25 fő.
A férfi bemutatkozik Johnatan akárminek hívják, nem értettem. A bemutatkozást követően nyomatékosan felhívja a figyelmünket a szerződésünk azon pontjára, amelyben rögzítik, hogy fényképezőgépet, illetve más hang és képfelvételre alkalmas eszközt a forgatási területre behozni szigorúan tilos!
Ha észreveszik, az azonnali kirúgással és kártérítési követeléssel jár.
A színészeket ne zaklassuk autogrammért, vagy közös képért!
Nyomatékosan felhívja a figyelmünket arra, hogy ne zavarjuk őket, mivel dolgozni jöttek ide és nem szórakozni ! Ezen kicsit felhúzom magam, miért mi tojást festeni vagyunk itt? Barom!
A forgatáson kívüli programokon nyugodtan lehet velük beszélgetni, általában ők is részt vesznek ezeken, tudjuk meg Johnatan akárkitől.
Elmondja még, hogy két csoportba leszünk beosztva. Kéri, hogy miután megtudtuk a csoportbeosztásunkat, mindenki keresse meg a főnökét, hogy megtudjuk a másnapi feladatainkat. Ezt követően bemutatja a csoportfőnököket, majd mindenkinek jó munkát kívánva mosolyogva lelép.
Elkezdik sorolni a neveket. Mindenki csendben végighallgatja, majd megkeresi a kirendelt főnökét és elkezdődnek a megbeszélések.
Elkezdik sorolni a neveket. Mindenki csendben végighallgatja, majd megkeresi a kirendelt főnökét és elkezdődnek a megbeszélések.
Mi 13-an vagyunk a csoportba. Amy feláll, és kezdetét veszi a bemutatkozás,.
Mindegyikünk elhadarja gyorsan a nevét, - szerintem senki nem értett egy szót sem belőle - .
Mindegyikünk elhadarja gyorsan a nevét, - szerintem senki nem értett egy szót sem belőle - .
Némán, kutatva méregetjük a másikat. Egyszerre kitör a nevetés, hiszen mindannyian próbáltunk fapofát vágni, ami nem nagyon sikerült egyikünknek sem.
7 férfi és 6 nő van a csapatban. Két lány nagyon kedvesen mosolyog rám ők nagyon szimpatikusak, majd valahogy kiderítem a nevüket, hogy ne legyen nagyon ciki, hogy azt sem tudom hogyan szólítsam őket. Az egyikük hosszú vörös hajú, fehér bőrű, zöld szemű, szeplős. A másik lánynak is hosszú haja van, csak az övé fekete, ő is fehér bőrű, és hatalmas kék szemei vannak. A többekkel nem foglalkozom, csak némán faarccal méregetjük egymást.
- Szóval csapjunk a lovak közé! – áll fel Amy miközben mindenkinek ad egy lapot – ez a beosztásotok. Mint látjátok holnap már kezdeni fogunk. 11 órától fognak kezdődni a külső forgatások. Egyenlőre életképeket vesznek fel amelyeket a majd a filmbe több helyre betudnak vágni. Kérek mindenkit, hogy legkésőbb 10:30-ra legyen készen. Ez alatt értem, hogy teljes harci díszben legyetek a hátsó gyülekezési ponton. Oda jön a kisbusz és kivisz minket a területre. Kérdés? – néz körbe – Nincs, akkor jó.
Mindenki szedelőzködni kezd amikor Amy megszólal:
- El ne felejtsem! Ma este csapunk egy ismerkedési bulit. Elvárom, hogy mindenki megjelenjen rajta. Két hétig együtt fogunk dolgozni, jó lenne megismerni egymást. Szóval, most este 9:30-ra mindenki legyen lent a társalgóba. - mondja széles mosollyal az arcán. – Sziasztok!
Elindulunk kifelé, miközben azon agyalok, hogy melyik emeleten is van a szobám, a többek halkan beszélgetnek.
- Szia! – áll meg mellettem a két lány.
-
- Sziasztok! – felelem miközben ők is érdeklődve végigmérnek.
- Nimród Kata vagyok! – mondja a vörös hajú
- Molnár Hanna! – mutatkozom be én is, és a másik lány felé fordulok közben
- Én Kálló Boglárka vagyok! – feleli, majd szinte egyszerre szólalunk meg - Melyik szinten van a szobátok?
Persze erre kitör a nevetés. Kiderül, hogy azonos szinten vagyunk elszállásolva. Ahogy leér a lift elindulunk a szobánkhoz . Katával egyszerre nyúlunk a zár felé.
- Te vagy a szobatársam? – néz rám.
- Hát, nagyon úgy tűnik , hogy velem áldott meg az ég! - nevetek fel. Ekkor kiderül, hogy Bogi pedig a szomszéd szoba lakója.
- Nem jössz át kicsit beszélgetni? – kérdezem tőle.
- De mindjárt megyek.
Katával közben belépünk a szobánkba.
- Látom, már bepakoltál – néz körül érdeklődve.
- Inkább csak bedobáltam mindent. – kezdek el rendesen kipakolni, közben rövid kopogást követően benyit Bogi is.
Leülnek az ágyra és figyelik ahogy pakolok, miközben beszélgetni kezdünk. Ki mit csinál, hol dolgozik, vagy tanul.. Kiderül, hogy Kata Jogi Egyetemre jár Pécsen, Bogi pedig egy cégnél HR-es. Vidáman társalgunk mindenről. Előkerülnek a kedvenc színek, ruhák, és persze az örök téma a pasik.
- Én most szakítottam a barátommal, 2 év után - mondja Bogi – egy munkahelyen dolgoztunk. Eljutottam oda, hogy sokszor idegesítettek még a mozdulatai is. Egy dologban azért nagyon jó volt vele – kacsint ránk – de csak a szex nem tart össze egy kapcsolatot. A szenvedély még most is hatalmas köztünk, de másban nem egyezünk. Ennyi volt. Sokáig küzdöttem magammal, mert az elején még nagyon jó volt, azonos volt az érdeklődési körünk, a barátaink. Én többre vágyom azonban egy kapcsolatban, beszélgetésre, gyengédségre, megértésre, arra, hogy mellettem legyen, amikor nagyon nehéz. Ez már nem volt meg. Megszokta, hogy mindig ott vagyok mellette, természetesnek vette, már nem udvarolt, nem küzdött értem, nem éreztem azt, hogy fontos vagyok neki.
- Bogi te még mindig szereted azt a srácot – mondja Kata.
- Igen lehet, hogy szeretem még. De én fiatal vagyok, és élvezni akarom az életet. 23 évesen nem akarok feleségként tündökölni egy pasi mellett akinek természetes az, hogy ott vagyok, főzök, mosok rá, én bulizni, élni akarok. Ellaposodott az egész. Hiába volt ő is versenytáncos mint én, már ez sem tartott össze bennünket, már nem működött.
- Mi, te versenytáncos vagy?- nézek rá csodálkozva.
- Igen, már kislány korom óta táncolok. És nektek van valaki a láthatáron?
- Én menyasszony vagyok – mutatja fel a kezét Kata. – Nagyon szeretem, Krisztiánnak hívják. A suliban ismerkedtünk meg 3 éve vagyunk együtt. Én élvezem, hogy együtt élünk.
- És te Hanna neked van valakid?
- Nem, nekem nincs senkim. – felelem - Egyedül vagyok.
- Ne már! - mondják.
- Tényleg. Voltak kapcsolataim, de nem voltan igazán szerelmes, egyikük közelében sem éreztem azt, hogy megőrülök érte. Alább pedig nem adom. Elég nehéz eset vagyok, tudom. – vonom meg a vállam - A tesóim is azt mondják, hogy pezsgőben fürdenek, ha szerelmes leszek egyszer.
- Még nem voltál szerelmes? –kérdezik elhűlve
- Nem, a szó igazi értelmében vett szerelem még nem ért el, pasizni pasiztam, de még nem voltam szerelmes. Egyáltalán mi a szerelem?
- A szerelem – mondj Kata – ha meglátod már akkor kiesik a szived, boldog vagy a közelében, és ehhez elég csak ha hozzábújsz, vagy csak gyengéden néz rád. Mi elmondunk egymásnak mindent, számíthatok rá, bízom benne. Egyszerűen szeretem.
- Soha nem éreztél így senki iránt? – néz rám kérdőn Bogi.
- Persze tetszettek pasik, volt kapcsolatom is, de valahogy nem volt az igazi egyik sem. Lehet, hogy reménytelenül romantikus vagyok, el ne áruljátok senkinek, ez titok! – kacsintok rájuk –igen Kata én is erre vágyom, de ilyen sráccal még nem találkoztam. Nincsenek nagy igényeim, nem kell, hogy szépfiú legyen, csak legyen lelke és lehessen vele beszélgetni is, ne csak a szexből álljon az egész!
- Életem naiv vagy! – mondja Bogi – Olyan pasi akinek lelke van, és nem csak a nadrágja vezérli a földkerekségen nincs, hány éves vagy te édes lányom? Három?
- Itt van például ez az Adam akárki – vágok a szavába
- McCarty - mondják kórusban.
- Igen azt hiszem ő az. Tipikusan az a pasi, akit ki nem állhatok. Beképzelt, és nagyképű. A dumája pedig a sírba visz! Engem mindig az ilyen pasik találnak meg! Natti a tesóm nevet mindig rajtam, mert ha elmegyünk valahova egy ilyen biztos célkeresztbe vesz, amit mondjuk nem értek hiszen nem vagyok egy Klaudia Schiffer.
- Igen hallottuk, hogy a bázison beszélgetett veled. És még hallottunk egy s mást is!
- Na ki vele, mondjátok, mit hallottatok? Had tudjam meg, hogy Zalánon kívül még kibe vagyok szerelmes.
- Hát aaazt, hogy Adammel beszélgettél itt a társalgóban, majd Zalánnal jöttél ki Dorotytól, és Colm Meanyvel jöttetek a szállásig, aki mosolygott rád.
- Hát igen, - fordulok a szekrény ajtón lévő tükör felé , és tűnődőn nézek bele - azt hiszem mégis én vagyok Marilyn Monroe reinkarnációja. Habzsolom a pasikat. – és újra díva pózba vágom magam, mire a csajok nevetni kezdenek - Nincs közöttünk semmi Zalánnal. Nem kéne már készülődnünk? – próbálok terelni.
- Mennyi az idő? – kérdezik
- Mindjárt fél nyolc. – felelek. Mire Bogi felpattan, és átrohan a szobájába, de még visszakiáltja, hogy majd jön.
- Te mit húzol fel? – kérdezi tőlem Kata.
- Szerintem farmert húzok egy vékony pulcsival. Te?
- Én is farmerba megyek, egy fekete alapon fehér virágos inggel. Semmi extra.
- Na csapjuk a lovak közé!
Gyorsan felváltva a fürdőbe megyünk, zuhanyozás, smink, frizura. ¼ 10-re készen is vagyunk. Kata átszalad Bogihoz, hogy készen van-e már.
Amikor egyedül maradok, megkönnyebbülve fújom ki a levegőt. Leülök a fotelba és érzem, hogy könnyes lesz a szemem. Igazából nem értem magam, mi bajom van? Kedves, vidám emberek vesznek körül, és a következő két hétben olyan élményeket szerezhetek, amelyekről sok ember csak álmodozik. Mégis fojtogat a sírás.
Kopognak, ajtót nyitok. Zalán áll szembe velem, betessékelem, elfordulok, de magamon érzem a tekintetét.
- Na milyenek a csajok? – kérdezi miközben fürkészőn bámul rám továbbra is, és leereszkedik a fotelba. Megpaskolja a térdét, hogy üljek oda. Kiskorom óta ezt csinálja, ha faggatni szeretne mert feszültnek lát, vagy csak vigasztalni akar. Most feszült vagyok, mások nem látják rajtam, de ő azonnal észreveszi.
- Aranyosak, azt hiszem jóban leszünk egymással.
- Mi a baj? – néz rám fürkésző szemekkel – És ne terelj!
- Kicsit aggódom, – fordulok felé – tudod, azóta nem voltam nagy idegen társaságban nélkületek. Itt most nagyon sokan lesznek. Azonban nem akarom, hogy körülöttem legyél, már így is nagyon felhívtuk magunkra a figyelmet. Nem szeretnék senki előtt magyarázkodni. Nem tudom, miért, de most nagyon zavar az, hogy rosszat gondolhatnak / feltételezhetnek rólam. Érted? – nézek rá könnyes szemekkel – Tudod, hogy egyébként nem nagyon zavar ki mit gondol, de ez most más. Mi megszoktuk, hogy közvetlenek vagyunk egymással, de sokan ezt félreértik itt, és neked is kellemetlen lesz, főleg ha megjön Ashley.
- Na gyere ide a Papához! – húz oda magához és simogatni kezdi a vállamat. Tudja, hogy ez megnyugtat, és én készségesen odabújok hozzá.
- Zalán annyira hiányzik. Sokszor olyan jó lenne vele beszélgetni, megbeszélni a kétségeimet, félelmeimet. Egyedül vagyok nagyon. – suttogom a nyakába.
- De hát ott van Natti, vele nem tudsz beszélgetni? – suttogja vissza
- Neki ott van Csongor, szeretik egymást. Nem akarom az én dolgaimmal terhelni őt.
- Hanna mi a baj? Miért nem beszélsz? – néz rám, miközben kicsit eltol magától – Ne zárkózz el megint, mint akkor. Kérlek! Kérlek Kicsi! - néz rám aggódó szemekkel, és megsimogatja az arcom - Tudod, hogy anyáék is, és mi is aggódunk érted! Nekem elmondhatsz mindent! Látjuk, érezzük, hogy valami nincs rendben veled, ezért is beszéltünk rá erre az egészre. Ne bújj el! Hozzám mindig jöhetsz ha szükséged van valakire ugye tudod?
- Nincs semmi baj! Tényleg! – próbálok terelni, de már könnyesek a szemeim - Csak néha olyan jó lenne beszélgetni - bújok oda hozzá. – tudod mi minden titkunkat megosztottuk egymással, de ő nincs. Annyira vágyom arra, hogy valaki engem is szeressen. Szeressen úgy, mint te Ashleyt, vagy Natti Csongort.
- Hugi, nem veszed észre, hogy milyen sokan keringenek körülötted ?– simogatja a vállamat.
- Tudom, de ezek egytől egyik mű pasik. Én egy igazit szeretnék, akivel lehet beszélgetni, van véleménye, és nem csak a szexen jár az agya! – nevetek fel könnyeim között.
- Kedves, vidám, néha túl őszinte lány vagy, csak engedd közel magadhoz az embereket. Hidd el megéri. Itt van ez a két lány, szimpatikus mind a kettő. Barátkozz össze velük. A pasikat meg szigorúan ellenőrzésem alatt tartom!
- Oké! – nevetek fel, ő pedig letörli a könnyeim és egy puszit nyom az orromra. Ebben a pillanatban nyitódik az ajtó és Kata meg Bogi lépnek be rajta. Döbbenten állnak meg a szoba közepén. Én felugrok Zalán öléből és szóra nyitom a számat
- Upsz! – mondják és jelentőségteljesen egymásra néznek.
- Csajok ez nem az, aminek látszik! – próbálok magyarázkodni
- Hát nem tudom, de elég egyértelmű volt a dolog – mondja Kata és Bogira néz újra.
Én segélykérően tekintek Zalánra, aki ekkor megszólal:
- No akkor most mindenki helyet foglal – és mutatja a lányoknak hogy üljenek le. A mai nap 5. alkalommal mondjuk el, hogy rokonai vagyunk egymásnak. Nem akartam nagydobra verni, de azt sem szeretném ha félreértenék ezt az egészet. Mikor Zalán befejezi a mondókáját Bogi felém fordul és megszólal:
- Egy ilyen pasit én is a nevemre vennék szívesen!- és végigméri Zalánt, ahogy a pasik szokták a csajokat végigmérni. Ő erre zavartan félrenéz, és elpirul! Ezt látva nevetve ugrok a nyakába.
- Na jól van, ebből elég volt. - tol el magától - Ma minden csaj engem pusztít! Na, gyertek, mert Amy a fejemet veszi, ha a lánykái nem érnek le időben.
Vidáman indulunk le a többiekhez. A liftben odafordulok hozzá és a fülébe súgom:
- Köszönöm!
- Kicsi, rám számíthatsz, tudod! Keress, ha kellek! Rendben? – suttogja, és megsimogatja az arcomat, majd a csajok felé fordul és hangosan megszólal:
- Na csajok, figyelem, érezzétek jól magatokat! Pasikkal óvatosan, és szólni, ha gáz van! Piálni lehet, de csak módjával! – sorolja intelmeit - Jót ne halljak rólatok! Bulizzatok!- vigyorogja – Vigyázzatok egymásra jó?
- Igenis papi! – mondjuk mind a hárman kórusban nevetve, miközben megáll a lift és kiszállunk. Ő elviharzik a kollégáihoz miközben búcsút int nekünk. Mi pedig Amy és a csapatunk felé vesszük az irányt.
- Tudod Hanna, nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen tesód van. Ha megunod, nekem adhatod!- mondja Bogi vidáman.
- A világ minden kincséért sem adom, de osztozkodom rajta! .. Ha szépen megkértek! – vigyorgok.
Kisbuszba szállunk, és egy szórakozóhely előtt állunk meg. A megbeszélésről már ismerős arcokkal találjuk szembe magunkat, ők előbb ideértek. Bemegyünk, körül sem nézünk és leülünk az asztalokhoz. Beszélgetni kezdünk. Megismerjük a többieket is. Rajtunk kívül még 3 lány van a csoportban Enikő, Anna és Hajni. Mind a hárman szépek, csinosak, de ellenszenvesek. Fölényesek. Ők már voltak forgatáson és így mindent jobban tudnak mindenkinél, állandóan okoskodnak.
A csoport férfitagjai 7-en vannak mint a gonoszok, amit fennhangon meg is jegyzek. Erre csak a poharaikat nyújtják felém, hogy koccintsunk mivel a gonoszokkal jó lesz jóban lenni mondják nevetve. Végignézek rajtuk 4 fiatalabb srác (23-26 évesek lehetnek) Zoli, Imi, Gábor, és Zsolti a felhozatalt nézik lelkesen, jóképűek, de semmi extra.
Folytatom a nézelődést Géza bácsi és Pali bácsi, mindketten 50 felett lehetnek. Aranyosak, ha elképzelem mindkettejüket cilinderben olyanok mintha a 19.század végéről estek volna ide. Észreveszik, hogy figyelem őket és felém mosolyognak. Norbi, ő maradt utoljára. Csendes, nem nagyon beszélget, csak szemlélődik, nem tudom hova tenni magamban, 28-30 éves lehet.
A hangulat nem túl vidám, mindenki csendben beszélget, csak mormolást és halk nevetést lehet hallani.
Ránézek a csajokra, hogy lássam csak én unatkozom-e, de ahogy látom nem vagyok egyedül ezzel.
Ekkor megjelenik az asztalunknál Amy, és szól, hogy menjük át a szomszédos terembe, mert a szervezőknek van egy kis meglepetése. Látom, hogy többen szedelőzködni kezdenek így én is felállok.
A másik teremben félhomály és egy kivilágított színpad fogad bennünket. Kitalálták, hogy karaoki versenyt szerveznek. Az a csoport nyer, amelyből a legtöbben kapnak mikrofonra, énekelnek, és a közönség szerint a legjobb hangulatot csinálják. A nyeremény egy torta, és fejenként 3 szabadon választott pia.
Erre persze mindenki fellelkesül! Tapsolunk.
Vidáman hallgatom a többiek előadását. Együtt nevetünk mindenkivel a hamisabb hangoknál, hát egyik előadó sem egy Brian Adams, vagy Whitney Houston az biztos! Katával és Bogival igen jól érezzük magunkat egészen addig, míg a mi csoportunkra nem kerül a sor.
Sorsolunk, hevesen dobogó szívvel húzok gyufaszálat, természetesen én húzom a rövidebbet! Segélykérően nézek a többiekre akik azonban megkönnyebbülve nevetnek, fütyülnek, és a nevemet kiabálják, én meg legszívesebben elrohannék. Nem igaz! Egyre többen néznek felénk. Én nem szeretek szerepelni! Nem ittam még hozzá eleget, amit fennhangon meg is jegyzek. Erre Imi bátorításként a kezembe nyom egy teqiulát, amit nagy hirtelen fel is hajtok. Én aki szinte soha nem piálok! Hiába ez sem segít. Könyörgő tekintettel nézek a többiekre, mindenki lesüti a szemét félrenéz, Norbi az egyetlen aki állja a tekintetemet, majd elvigyorodik és kézen fog :
- Na gyere! Megmutatjuk nekik, hogyan kell bulit csinálni. Belevaló csajnak tűnsz! Gyere! – és magával húz.
- Mit akarsz énekelni? – kérdem tőle.
- Ismered a Hungária együttes számait?
- Persze, hogy ismerem őket, de ezek azt sem tudják mi fán teremnek ezek a számok. Nem kellene valami angol számot énekelni?
- Oké. AC/DC Highway to hell mehet?
- Vágjunk bele! – helyeslek, miközben megyünk a színpad felé, ahol a világosítók csapata próbál erős túlzással énekelni.
Norbi eltűnik mellőlem leadja a számunkat.
Ijedten nézek körül.
Anyám már megint mibe keveredtem!
Basszus rengetegen vannak!
Erőt kell vennem magamon. Mese nincs!
Egyszer csak Norbi megjelenik mellettem. Látja, hogy készen vagyok bátorítóan rám kacsint.
- Nyugi! Megcsináljuk! Mehetünk?
- Menjünk. – az előző csapat most jön le a színpadról. Gyenge tapsot kapnak.
Remegve állok meg a pódium közepén. A csapat hátul elkezd fütyülni, kiabálni, tapsolni. Norbival összenézünk, mutassuk meg nekik! A tömegből meghallom a „Hajrá Hanna, mindent bele kislány” kiáltásokat. Fülig vörösödök zavaromban.
Elkezdődik a számunk, én megnyikkanni sem merek, azonban Norbi elkezd énekelni, erős rekedtes mély hangja van. Rám néz kérlelően, aztán én is erőt veszek magamon, és kieresztem a hangomat. A szám felénél már tombolnak, tapsolnak! Egyre többen jönnek be a terembe. Mi pedig szabadon énekelünk! Nagyon jól érzem magam! A tömegben észreveszem tesóm büszke arcát, ő is vigyorog. tapsol és fütyül!
Hatalmas tapsot kapunk. Nem engednek le a színpadról bennünket. Való igaz, ezt a kört mi nyertük!
A konferanszié ki is hirdet bennünket győztesnek. Azonban ráadást kell adnunk. Hát jó, Norbival összenézünk, és már megy is számot leadni.
- Hát akkor fiatalok, kezeket, lábakat előmelegíteni, indul a buli! – mondja amikor visszafordul.
Felhangzanak az első dallamok, és a klub megőrül. Igaz, régi magyar számok, ha a szöveget nem is értik, a dallamot hallják a külföldi stábtagok is. Csókkirály, Csavard fel a szőnyeget, Gyere- gyere Juli.
Mindenki táncol, a számok végén hatalmas tapsot kapunk.
Norbi még folytatja, én azonban kitikkadtam teljesen. Őszintén szólva nagyon büszke vagyok magamra, kimertem oda állni, és énekeltem! Ezt soha nem gondoltam volna magamról.
Kata és Bogi vigyorogva kapnak el.
- Nem is mondtad, hogy ilyen jól énekelsz! – lassan a többiek is körénk gyűlnek, Norbi is átadja a porondot másnak.
Tapsolunk, nevetünk és elindulunk a nyereményünket átvenni. Úgy érzem, hogy ezt Norbi érdemli meg, nem én. Én csak vokalista voltam mellette.
A korábbi lapos hangulatnak nyoma sincs! Önfeledten táncolunk a lányokkal, sokan jönnek oda gratulálni, vagy csak vigyorogva felénk intenek. Egyszer csak látom Adamet közeledni, megáll velem szembe és végigmér
- Szia Hanna! Sokat gondolkoztam és úgy döntöttem, hogy jobb lenne, ha nem lenne köztünk semmi!
- Helyes, én is így gondoltam, - mondom, de a szavamba vág
- Se ruha, se levegő! Mit szólsz?
- Menj a fenébe, azt szólom!- nevetem ki
- Pedig vállalkozó vagyok! Ma setére szívesen bevállalnálak! – kacsintgat rám
- Életem, előbb mész csődbe, mint rám! Ebben biztos lehetsz!
Elkapja a kezemet és a székek felé rángat, hogy üljünk le.
- Gyerünk ülj az ölembe, lássuk mi mozdul meg! – mondja nekem, miközben próbál az ölébe húzni.
- Adam, ez a bolt zárva van neked, szokj hozzá! – felelem neki, miközben kifordulok a kezei közül.
- Pedig ahogy nézem, szép pár lábaid vannak. – néz végig pimaszul rajtam - Mikor nyitnak? Én kivárom!
- Azért ne tartsd vissza a lélegzeted addig! Na szia, belőled ennyi is elég volt! – fordítok neki hátat.
- Kislány úgyis megszerezlek!
- Álmodozz bogaram! – vágom oda neki, miközben a csajok visítva nevetnek a párbeszédünkön.
Adam hála istennek elmegy újabb Tündérkét keresni, aki vevő is az ócska szövegére. Egyre fáradtabbnak érzem magam, már éjjel két óra körül van, és holnap korán kell kelnünk. Katával és Bogival elköszönünk mindenkitől, és visszamegyünk a szállásunkra.
Zuhanyozást követően fáradtan zuhanunk az ágyba.
Kata telefonja ébreszt mindkettőnket. Reggel 7 óra van. Alig aludtunk valamit. Kómás aggyal próbálom beazonosítani, hogy hol is vagyok éppen. Biztos, hogy nem a szobám, nem a műhely, és ekkor bevillan, hogy hol is vagyok!
A forgatás!
Mint akibe villám csapott úgy pattanok fel. Kata csak nevet rajtam, de ő is felkel. Zuhanyozni vonulunk egymás után, felöltözünk, Bogival kiegészülve reggelizni indulunk. Nekem egy falat nem sok annyi sem megy le a torkomon. Izgulok. Nagyon.
Körülnézek, a csapat többi tagja is kómás fejjel ül az asztaloknál. Vannak akik szerintem le sem feküdtek.
Mire végzünk a reggelivel megjelenik Amy is. Ő is kicsit gyűrött. Betereli kis csoportunkat a ránk várakozó kis buszba. Csendben vagyunk amíg a bázisra nem érünk, csak a 3 liba okoskodik megint.
Hevesen dobog a szívem, már alig várom a mai napot.
A lányokkal a beosztásunk szerint elvonulunk a fodrászokhoz. Az épületbe érve meglepődök, hogy milyen kevesen vagyunk. Tegnap nagyobb volt a sürgés –forgás. Felvilágosítanak róla, hogy ma a mi csoportunk az első, a többek is majd lassan jönnek. Két óra múlva már lépni is alig lehet majd. Suttogva beszélgetünk, amikor hirtelen kivágódik az orrunk előtt az ajtó
- Ó, a világ legszebb lányai! – kiált fel hangosan John. Hangjára mind összerezzenünk, hiszen a tegnapi nap igen „intenzív” volt, és kissé fáj a fejünk.
- Helló John – köszönök neki - nem lehetne kicsit halkabban, nagyon fáj a fejünk.
- Hallottam híreteket! Még a végén világsztár lesz belőled!
- Te leszel az első akinek autogrammot adok, ígérem, csak ne kiabálj! – felelem neki nevetve, miközben ő betessékel bennünket egy helyiségbe.
Elég nagy szoba, körbe tükrökkel és fodrászszékekkel. Legalább 10 hely van körben. A bent levők kíváncsian mérnek végig minket, hiszen Időközben ideértek Annáék is. Gyors bemutatkozás után leültetnek bennünket, és kezdetét veszi az átváltozásunk.
Jaj, én úgy izgulok!
A tükörben figyelem, ahogy John alakítja a frizurámat miközben halkan beszélgetünk, kérdezget a tegnap estéről, és az eddigi élményeimről. Körülbelül 15 perc alatt, egy szép kontyot fésült nekem, amit rengeteg hajtű tart össze.
Boldogan nézem magam a tükörbe. Katával és Bogival huncutul össze mosolygunk, nekik is tetszik amit a tükörben látnak. Enikőn, Annán, és Hajnin még dolgoznak, amikor eljövünk, mert nekik póthajat raknak fel.
- Érezzétek jól magatokat lánykák! Este élménybeszámolót várok ám! – kacsint ránk, majd a rá várakozó lányhoz fordul.
Sietősen megyünk át a szomszéd szobába, ahol a sminkesek vannak. Itt gyorsan átesünk a mázoláson, és indulunk a jelmezesekhez.
- Sziasztok! – köszönünk az ajtón belépve. Itt sokan vannak, legalább 7-8 fő öltöztető van jelen.
- Helló-halló lányok! Nektek jobb a színetek, mint a fiuknak – mér végig minket Doroty- Néhányuk kicsit zöld. Hosszú volt és dalos az éjszaka mi?
- Te mindent tudsz? Nem is voltál ott! Legalábbis nem láttalak. – mondom neki elhűlve.
- Életem, itt sok mindent hall az ember! Ezt is azt is.
- Jó lesz vigyázni veled! – mondom neki a fejfájástól összeszűkült szemekkel. Erre ő automatikusan megy az asztalához, és nyújt felénk egy dobozt, amiben fejfájás csillapító van. Hálásan nyulunk érte.
- Na gyerünk csajok! Menjetek átöltözni. – mondja, miközben egy lány átnyújtja nekünk vállfán a ruhánkat.
Meglepődök, amikor valaki utánam jön az öltözőbe, éppen tiltakozásra nyitnám a számat azonban a belépő lány kedvesen rám mosolyog és megszólal:
- Szia! Anikó vagyok, segítek felvenni a ruhát, hogy ne kelljen visszamenned a fodrászokhoz.
- Bocs! Csak kicsit meglepődtem, nem számítottam rá, hogy valaki utánam jön.
- Semmi gond! Na gyere siessünk, mert már egyre többen lesznek.
- Rendben.
Segítségével gyorsan felhúzom a jelmezem. Istenem olyan szép ez a ruha, simítok végig az anyagon boldogan. Anikó csak mosolyog és váratlanul kimegy. Feleszmélni sincs időm, amikor egy kalappal a kezében visszatér. Erre nem is gondoltam. Gyorsan felvarázsolja a fejemre. Tökéletes! Nevetve ugrok a nyakába.
- Nagyon tetszik! – mondom, - ez nem is én vagyok!
- Örülök neki, gyere! Adok egy kulcsot ami egy kisszekrényhez tartozik, abba teheted a civil ruhádat. – mondja, miközben egy kulcsot nyújt felém. Megkeresem a szekrényemet, beteszem a gönceimet, és vidáman megyek vissza a csajokhoz. Nevetve nézünk végig egymáson, Katán egy sötétzöld ruha van, Bogin pedig egy sötétkék.
- Na hadd nézzelek benneteket! – jön vissza Doroty – Jól van kislányok gyönyörűek vagytok!
- Köszönjük! – felelünk kórusban. Közben Annáék is ideértek. Furcsa tekintettel mérnek végig. Amit mondjuk nem értek, mivel ma a köszönésen kívül egy szót sem szóltam hozzájuk. Mindegy, nem érdekelnek, nem ronthatják el a jókedvemet, főleg így, hogy már a fejem sem fáj!
Megkeressük Bogiék szekrényét, ők is bepakolnak, majd indulunk ki az udvarra, ahol a fiuk már a padokon ülnek. Hát elég gázos kinézetük van! Géza bácsi és Pali bácsi vidáman hecceli őket, ők bezzeg fitten mozognak, pedig szerintem ketten együtt ittak annyit, mint a fiuk összesen. Jól bírják a piát az biztos.
Doroty megy el mellettünk és vidáman odaint, amit én viszonzok. Bogi és Kata összenéznek, és felém fordulnak:
- Ő is a rokonod?- kérdezik halkan suttogva
- Nem, miért? – kérdem meglepetten
- Hanna, ők nem szoktak velünk még beszélgetni sem! – magyarázzák.
- Én csak tegnap ismertem meg Dorotyt, Johnt, és Emmát is. Eddig nem is találkoztunk egymással, nem is hallottam róluk még. – magyarázom értetlenkedve - Amy és Zalán mutatott be nekik. Miért ti nem lettetek bemutatva?
- Így már érthető. – néznek össze - Nem, mi nem lettünk a főnököknek bemutatva. Ők a sztárokért felelősek, mi csak porszemek vagyunk a gépezetben, nekünk csak az egyszerű jelmezesek járnak. – mondják komolykodva, de látom rajtuk, hogy csak hülyülnek.
- Most már értem Annáék értetlenkedő képét,- esik le a 20 fillér - eddig nem tudtam hova tenni, hogy miért néznek rám olyan furcsán. Mindegy.
- Ne foglalkozz velük! Nem éri meg.
Leülünk, és várjuk, hogy a többiek is elkészüljenek. Lassan mindenki készen van, negyed tizenegy van. Amy a kisbuszhoz terel bennünket, beszállunk és elindulunk a területre. Érdeklődve nézem merre megyünk.
A Városligetben kötünk ki. Rá sem ismerek a helyre. Érdeklődve nézelődök, miközben a buszról kászálódunk le egyenként. A biztonságiak ellenőrzik a belépőkártyáinkat.
Egy sétányt lezártak, kissé átalakították. Mindenhol emberek rohangálnak, lámpák égnek, kamerasínek vannak lerakva. Érdeklődve nézek körül. Ez eszméletlen!
Jön még két másik busz is abból is szállnak le statiszták. Vagyunk vagy 40-en.
Amy gyorsan összeterel bennünket, jön a gyártásvezető, a segédrendező, és elmondják, mit kell csinálnunk. Konkrétan a sétáláson kívül semmit, ami nem meglepő.
Elpróbáljuk, kinek mikor merre kell néznie, hogyan kell mennie, hiszen ha megjönnek a színészek akkor már élesben mennek a felvételek. Mint megtudom, ma Cristina Ricci és Colm Meaney lesz itt a sztárok közül.
Mindenki csendben jön, megy, várakozás teli a hangulat. A kordonok mögött egyre több ember tűnik fel. Érdeklődve nézelődnek, hogy most éppen mi zajlik. Mi csendben beszélgetünk a fák árnyékában.
Érdeklődve hallgatom a többieket.
A csajok egytől-egyig valakiről áradoznak. Nem sokáig tart rájönnöm, hogy kiről is van szó. Robert Pattinson. Már csapból is ez a pali folyik! Natti konkrétan megőrjít vele.
Sóhajtok egyet és inkább nézelődni kezdek. Figyelem, ahogy beállítják a kamerákat, a fényeket, a lámpákat. Érdekes. Aztán elkezdem figyelni az embereket, próbálom kitalálni, hogy ki mire gondolhat. Jókat derülök a feltételezéseimen. Egyszer csak árnyék vetül rám. Érdeklődve felpillantok.
Adam.
- Helló! – köszön rám
- Szia! – felelek igen bőbeszédűen, és Bogiékra nézek, hogy jöjjenek már ide. Megértik felállnak és mellém lépnek.
- Csinosak vagytok! – néz végig rajtunk elismerően.
- Köszi! Mi a fene, tudsz normálisan is beszélni? – kérdezem tőle
- Figyelj cica, meglátlak és az eszemet vesztem tőled.
- Hát Adam ez nem lehet neked valami nagy feladat! – nézek rá felhúzott szemöldökkel, a bizalmaskodó megjegyzést elengedve a fülem mellett.
- Pedig így van! – mondja és visszamegy a kollégáihoz. – Bocs, ha bunkó voltam.
- Semmi gond. Lassan megszokom tőled.
Ekkor két sötét autó áll meg a terület bejáratánál. Egyből felélénkül a stáb minden tagja. Hatalmas sürgés - forgás kezdődik, amikor kiszállnak az autóból a szereplők.
Aztán mindenki beáll, és elhangzik az Action! aminek hatására mindegy varázsütésre mindenki teszi a dolgát. Persze elsőre nem sikerül, így még párszor elsétálunk a kamera előtt Pali bácsival ugyanis belé kell karolnom, és vidáman kell társalognunk, mintha csak egy délutáni családi sétán lennénk.
A visszaállásokkor tűnik fel, hogy ki van az egyik kamera mögött.
Természetesen észreveszi, hogy ránéztem, nem úszom meg a dolgot az aktuális beszólása nélkül. Sokszor szinte kényszeríteni kell magam, hogy ne foglalkozzak vele, hadd mondja. Igaz némely beszólásánál, ha kezemben lenne egy nagy kés biztos nem élné túl a mai napot..
Pali bácsi csak nevetve figyeli, ahogy Adam idegesít.
- Kedveském ez a fiatalember nagyon magára izgult! Ne foglalkozzon vele, az ilyen srácoknak az a legnagyobb büntetés, amikor kiszemelt lány nem is rezzen a szövegelésére.
- Tudom Pali bácsi, de megtudnám fojtani ez a majmot! Elnézést nem szoktam így beszélni.
- Mondja csak kedveském, én jót vidulok magukon. De ha ez a fiatalember nem vigyáz ma este még nagyon pórul járhat.
- Hát nem kizárt, hogy felpofozom ha így folytatja. – válaszolok neki.
- Ugye jönnek ma este is mind a hárman?
- Nem tudom az a többiektől is függ.
Ekkor váratlanul szólítanak bennünket, már délután 5 óra körül jár az idő. Egész nap kis szünetekkel vették fel a jelenteket.
Már nyűgös kezdek lenni, amikor elhangzik a megváltó: Mára végeztünk ! Köszönjük! - mondat.
Lassan fáradtan sétálok vissza a buszhoz, amikor a nevemet hallom, kutatva fordulok hátra, hogy ki szólt.
Zalánt veszem észre a 3-as kamera mögül kandikál ki. Vigyorogva intek neki, mire rám kacsint. Egész nap alig találkoztunk, hiszen ők is be vannak osztva. Mindegyik kamera más és más szemszögből veszi a jelentet, Ő pedig elsősorban a kézi kamerát kezelte.
Azért szünetekben néha odajött, és hozott ásványvizet, vagy egy szendvicset, hogy egyek, mert képes lettem volna egész nap csak nézelődni.
Mindent összevetve nagyon élveztem a mai napot.
Egyszer csak két bomba csapódik mellém. Megjöttek a csajok. Lassan kászálódunk fel a buszra. Igazából fizikai munkát nem végeztünk, mégis fáradtak vagyunk, persze ez köszönhető a tegnap éjszakának is.
A bázisra érve, leadjuk a jelmezünket, a fodrászok szétszedik a frizurákat és indulunk a buszokhoz. Bármerre nézek, mindenhol vidáman beszélgető embereket látok.
A szállodába érve fáradtan elnyúlunk az ágyon. Nem sok kedvem van este megint bulizni menni, de nincs választásom, világosítanak fel Bogiék.
Rövid pihenést követően összeszedjük magunkat, és elindulunk a többiek után a klubba. Elhatározom, hogy nem maradok sokáig és énekelni sem fogok! Az biztos!
A klubba elég későn érünk oda. Most sem szentelek sok figyelmet a helynek, szinte körül sem nézek. Egyenesen a stáb részére elkülönített részhez megyünk. A kártyánkat felmutatva beengednek.
Bent már sokan vannak. Néhány embernél már igen emelkedett a hangulat. Leülünk egy asztalhoz, és kivételesen csendben várjuk, amíg kihozzák az italainkat.
Páran odajönnek hozzánk beszélgetni, Bogit felkérik táncolni, én kedvesen, de határozottan elutasítom a srácot aki táncolni hív. Bágyadtan nézelődök. Egyszer csak Amy vágódik mellém, azzal, hogy be akar mutatni valakinek.
- Na gyere már, ne úgy mint egy csiga!
- Jól van megyek már megyek! Hova megyünk? – faggatom kíváncsian.
- Majd meglátod! – oda érünk egy csoporthoz. Amy boldogan ölel át egy 35 év körüli férfit.
- Helló! – mosolyog felém – Loran Toth vagyok, ennek a nőszemélynek a vőlegénye. – és egy őszinte mosolyt villantva húzza magához Amyt.
- Szia! Molnár Hanna! Örülök, hogy megismertelek! - felelem jól nevelten.
- Sokat hallottam ám rólad!
- Tényleg? Kitől?
- Lássuk csak, itt van ez a kis pletykafészek, - mutat Amyra, aki játékosan fejbe vágja- aztán ott van Zalán, Doroty, John, és persze ki ne hagyjuk a felsorolásból Adamot.
Az utolsó név hallatán a szemem az ég felé fordítom.
- Látom megismerkedtetek. – mondja nevetve- Érdekes tapasztalat lehetsz neki. Ő nem ilyen kaliberű lányokhoz van szokva.
- Ezt hogy érted?
- Tudod, ő az IQ nulla csajokhoz vonzódik, akik elalélnak a külsejétől. Te sokkal értelmesebbnek tűnsz.
- Óh köszi! ! Most megkönnyebbültem. – nevetek - Te mi csinálsz itt a forgatáson?
- Én olyan technikai tanácsadó lennék.
- Ez mégis mit takar?
- Egy-két jelenethez ahol kaszkadőr szükséges, illetve látványtechnikai dolgokban segédkezek.
- Sziasztok! – lép mellénk egy srác, ahogy felé fordulok, kicsit megdöbbenek, mivel első pillantásra azt hiszem „numero van”-t látom. (így nevezem magamban Mr. Minden Nő Álma Pattinsont) Aztán rájövök, hogy a srác csak nagyon hasonlít rá.
Bemutatnak egymásnak bennünket. Majd Amyékat elszólítják így ketten beszélgetünk tovább. Érdekes egy fazon ez a srác, elsőre nem is gondoltam volna. Társalgásunk egyenlőre az eddigi forgatási élményeimről folyik, ami valljuk be nem valami sok, de őt mégis érdekli.
Egyszerre egy kezet érzek a csípőmön, megrökönyödve fordulok hátra, Adam vigyorok velem szembe.
- Helló kislány gyere velem táncolni!
- Ne haragudj de nincs most kedvem, beszélgetek!
- Ne kéresd már magad gyere!
- Hanna, szerintem előbb szabadulsz ha elmész vele táncolni, - mondja Szabolcs nevetve.
- Jó rendben! De ha szemtelenkedsz esküszöm felképellek! – fordulok Adamhoz, aki pimaszul vigyorog rám.
Megfogja a könyökömet úgy vezet a táncolók közé. Nagyon kellemetlenül érzem magam amikor átöleli a derekamat. Én próbálom megtartani a kellő távolságot, azonban ő erőszakosan egyre jobban ölel magához. Erotikusnak szánt mozdulattal megnyalja az ujja hegyét és végighúzza a kezét a blúzomon, majd a saját ingén, a fenekembe markol és úgy húz magához
- Mi lenne, ha elmennénk hozzám és megszabadulnánk ezektől a nedves cuccoktól?
Elönti az agyamat a vér, kirántom magamat a karjaiból és dühből egy akkorát keverek le neki, hogy a kezem is belefájdul. Életembe ekkora pofont még nem adtam senkinek! Kétszázas vérnyomással török utat a táncolók között ….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése