3. fejezet: Hanna érkezése

2010.03.25  csütörtök




HANNA

Nem vagyok normális!

Hogy a fészkes fenébe tudtak erre rávenni!? - kérdezem magamtól - De hát „össztűz” alá vettek! – válaszolok  gondolatban. - Nem tehettem semmit! Nem lehetett ellenvetésem.- mentegetem magam szinte azonnal.

Igazából nem tudtam egyetlen okot  sem felsorakoztatni, hogy miért nem akarom, talán csak azt hozhattam volna fel kifogásul, hogy ilyenben még soha nem vettem részt. Mondjuk ez hülye érv lett volna, mivel nem sok embernek adatik ez meg, és sok ezren öltek volna már csak a lehetőségért is.

Anya, Apa, Natti és a Zalán is beszállt a meggyőzésembe, sőt még titkos fegyverük Ashley is próbált győzködni telefonon keresztül, hogy jó lesz, vágjak bele, élvezni fogom, ne legyek nyuszi!

Nem fogadtak el nemleges választ, szerintük nekem most pont erre van szükségem. Eszembe jut, ahogy szenvedélyesen próbálnak meggyőzni az igazukról és elszorul a torkom. Hiába próbálom magam meggyőzni arról, hogy nem vehetik észre rajtam, mert ügyesen leplezem. Tudják, érzik, hogy valamit titkolok.

Nem tudtam nekik ellenállni, így látványosan duzzogva, de beadtam a derekam.

Zalán azonnal lelkes telefonálgatásba kezdett, hogy nehogy meggondoljam magam, így már másnap mehettem a meghallgatásra.

Egyetlen kikötésem volt, nem tudhatják ott, hogy a testvérem.

***

Leállítom az autót a garázsban, apa majd holnap elviszi, ha bejönnek anyával Pestre.

Bőröndömet egyenlőre a kocsiban hagyom. Sietnem kell, mert nem érek oda időben, és nem vetne túl jó fényt rám, ha már a szerződéskötésről elkésnék.

Összeszedem a cuccaimat, a tükörbe pillantok gyors ellenőrzés miatt.

Végignézek magamon, farmer, fekete cipő, lila pulcsi, fekete bőrkabát, kendő a nyakamban.

Ok. Rendben vagyok.

Mozgás! Cuccaimat összekapva indulok az út túloldalán lévő épület felé.

Őszintén szólva izgulok az miatt, hogy megint mibe keveredtem?

Miért hagytam magam rábeszélni?

Mit keresek itt?

Én egy ilyen helyen?

Amikor még fényképezni sem engedem magam soha? Most meg itt parádézzak?

Megint az idiótaságom! –átkozom magam.

Alapjában véve én egy elég visszahúzódó lány vagyok. Nem szeretek a középpontban lenni, szeretek a háttérben meghúzódni és figyelni. Viszont a kihívásnak nem tudok ellenállni! Pillanatok alatt felkapom a vizet, és akkor nem gondolkodom, hanem cselekszem! Ez fog egyszer a sírba vinni az biztos!

Ezt pedig ők nagyon jól tudják. Istenem hányszor keveredtem cikis helyzetbe, csak azért mert nem bírtam elviselni, ha valamire azt mondták, hogy ezt úgy sem tudom, vagy nem merem megcsinálni!

Zalán és Natti a két keresztem, egyszer a sírba fognak vinni! Bármi hülyeségre rá tudnak venni!

Igy volt ez a bungee jumpinggal is – fut végig rajtam a gondolat – és az emlékek hatására libabőrös leszek. A Szigeten voltunk 2 éve és kitalálták, hogy próbáljuk ki. Én tiltakoztam, azonban ezek ketten elkezdtek heccelni, amin persze felkaptam a vizet. Majd én megmutatom nekik! -öntötte el az agyamat az ideg!Nem gondolkodtam egy pillanatig sem azon, hogy én aki halálosan félek a magasságtól, egy emeletes házban ki sem merek menni az erkélyre,  én ugorjak le több emelet magasból! Jól felhúztam magam, és nem törődve beszólásaikkal első dühöm lendületével elindultam. Persze ez a lendület csak addig tartott amíg rám nem adták a hevedereket és fel nem emeltek a magasba. Alig mertem kinyitni a szemem. Lent azonban láttam a kaján képüket, amelyen látszott, hogy biztosak abban, hogy úgysem merem megtenni.

Újra feldühödtem, nem adtam meg nekik azért sem azt az örömöt, hogy ezzel tudjanak cikizni! Mert hetekig hallgattam volna, hogy milyen nyuszi vagyok az biztos! Leugrottam. Zalánt néztem zuhanás közben, aki elnyúlt képpel hitetlenkedve nézett, és magamban minden szitkot a fejéhez vágtam, válogatott kínzásokat eszeltem ki az első pillanatokban! Aztán már csak azért imádkoztam, hogy éljem túl, soha – soha nem leszek ilyen agyatlan, csak ezt éljem túl! Minden nap templomba járok, csak éljem túl! Soha – soha nem hallgatok rájuk, csak éljem túl! Istenem! Őszintém mondva az a pár másodperc óráknak tűnt. Még most is kiráz a hideg ennek a gondolatára.

Utána viszont olyan jól esett az orra alá dörgölni, hogy én megmertem csinálni! Sőt kaján örömmel álltam neki piszkálni, aminek azt lett a vége, hogy kénytelen volt felmenni, megvédeni férfiúi becsületét! Istenem azt az isteni érzést, amikor láttam, hogy ott fent ő sem olyan nagyfiú amilyennek tartja magát, sőt be volt rezelve! Határozottan jólesett a revans! – gondolataim hatására felnevetek, páran a szembejövők közül elég furcsán néznek rám.

Aztán ez a vigyor viszonylag hamar lefagy az arcomról, mivel visszatérek előbbi gondolataimhoz, hogy megint mibe másztam bele!

Édes istenem!

Remeg a gyomrom, hideg a kezem.

De össze kell szednem magam, nem láthatnak bizonytalannak!

Mély levegő, kifúj, vigyort fel, irány az iroda. Zalán azt mondta, hogy a 6. emeleten van.

A liftben még egyszer, gyorsan végignézek magamon a lift falán lévő tükörben. Egy teljesen átlagos 23 éves lány néz velem szembe. 168 cm magas, mellben kicsit erős, azonban se kövér, se sovány nem vagyok, olyan kis átlagos. Szeplős, kicsit hosszúkás arc, barna hátközépig érő göndör haj, amivel igazából semmit nem tudok kezdeni. Most is simán csak összefogtam a tarkómon egy csattal. Szemem barna, a szempilláimmal viszont megvagyok elégedve, még nekem is tetszik. A szemüveg pedig csak kiemeli. Vigyorogva kacsintok magamra a tükörben.

Kiszállok.

Aranyosan fogadnak.

Adatokat egyeztetünk, megkötjük a szerződést, elmondják a lehetséges feladataimat, és végül üdvözölnek a csapatban.

Mostantól teljes 10 napig a Bel Ami statisztája vagyok!

Megkapom az ütemtervet, a beosztásomat, az azonosító kártyámat, aminek állandóan nálam kell lennie, hogy beengedjenek a forgatási helyszínekre. Amy Mollingen fog várni a szállodában, szóval fél órám van, hogy odaérjek. Sietősen elköszönök, rohanok vissza a kocsihoz, kikapom a bőröndömet, taxit fogok és irány a szállás.

Szívem hevesen dobog, miközben a forgalomban araszolunk, igazából nem tudom, hogy miért vagyok ennyire izgatott?

Talán azért mert végre találkozni fogok kedvenc színészemmel?

Mindig csak álmodoztam róla, hogy egyszer látni fogom őt, és tessék, most lehet, teljesül ez az álom!

Milyen lesz találkozni vele? Látni őt? Esetleg beszélni vele?

Őszintén szólva nem csak azért vagyok itt mert rábeszéltek, hanem mert hajt a kíváncsiság !

Furcsa ez az izgatottság, így már régen éreztem magam!

Az utóbbi pár hét megviselt. Mostanában inkább fásult vagyok, vagy nagyon rosszkedvű. Látom rajtuk, hogy érzik, hogy valami nincs rendben velem. Nem szeretek titkolózni, de most még én sem tudok semmit! Minek borzolni akkor a kedélyeket?! – nyugtatom magam. Könnyebben elterelem a figyelmüket, ha azt mondom, hogy sokat kell tanulnom azért vagyok nyúzott.  Valójában nem tudok aludni, így el kell foglalnom magam valamivel. Muszáj elterelnem a gondolataimat, ezért esténként a műhelybe menekülök. Anyuék teljesen elképedtek, mikor megtudták. 3 éve nem jártam ott. Nem tudtam bemenni, féltem az emlékektől, pedig már 4 éve történt ami az akkori énemet teljesen darabjaira törte.

Mindenki feltudta dolgozni azt a szörnyűséget. Talán én is, azonban oda egészen mostanáig nem mentem be, ehhez  mostanáig még nem volt erőm. Most viszont jót tesz, teljesen kikapcsol, annyira élvezem, hogy kialakul a kezeim között valami szép, és elvonja a figyelmemet a félelmeimről. Olyan idegőrlő a várakozás. Ismét meglódul a szívverésem. Nyugi. Lehet, hogy nem lesz semmi baj!

Kicsit megnyugszom, és végre egy jóleső izgatottság válltja fel bennem a félelmet!

Most csak ezzel kell foglalkoznom! - nyugtatotom magam.

Izgatott vagyok de ez most nagyon jóleső izgatottság, olyan érzés mint ami gyerekkorban tölti el az embert karácsony előtti napon. Az az édes jóleső izgalom, hogy valami jó fog történni, és alig várod már a másnapot.

Ezt most nagyon élvezem!

Végre megérkezünk, kifizetem a taxit. Kipattanok és rohanva indulok be a szállodába mivel igencsak késésben vagyok. Ekkor még a telefonom is csörögni kedz, csak hogy még frusztráltabb legyek! Nehezen előbányászom, miközben rohanok tovább. Már szólnék bele a telefonba amikor nekimegyek valakinek, szerencsétlen hanyatt vágódik a telefonom pedig elrepül.

-Jaj, bocsánat nem akartam! Ne haragudjon! – próbálom felsegíteni, de ellöki a kezem, és felpattan.

- Nem történt semmi én sem figyeltem! Egy ilyen szép nő egyébként is bármikor fellökhet! Csak ágy legyen mögöttem – feleli, majd jelentőségteljesen végigmér. Elképedve nézek rá hogy biztos jól hallottam amit mondott? Az előttem álló pasas jóképű, barna haj, minden nő álma én vagyok pillantás, félmosoly.

Anyám, nekem is elsőre egy műmacsóval kellett összeakadnom! Ha Natti most látna, már dőlne a nevetéstől. Az ilyen pasikra allergiás vagyok, mégis mindig rám találnak! Mintha vonzanám őket!

Rám kacsint, majd vigyorogva továbbáll, mielőtt még szóra nyithatnám a szám.

Veszek egy mély lélegzetet, titkon körbe pillantok miközben a telefonomat szedem fel. Remélem nem hívtam fel nagyon magamra a figyelmet, igazán kínos lenne! Megnyugodhatok, senki nem figyelt fel a bénázásomra, illetve csak egy nagydarab férfi tesz úgy mintha olvasna, azonban mosolyogva kacsint rám az újságja felett. A recepció felé fordulok, ahol egy rövid barna hajú lány áll és tűnődve néz körül. Meglát és elindul felém.

- Molnár Hanna?

- Igen én vagyok!

- Szia! Amy Mollingen vagyok! Már vártalak!

- Bocs, hogy kicsit késtem, de nagy a forgalom a városban.

- Semmi gond, én is csak most értem le. Gyere, elintézzük a bejelentkezésedet. Egy másik lánnyal leszel egy szobában. Ő most terepen van majd bemutatlak neki. Miután lepakoltál kiviszlek a bázisra, megismertetlek a stábbal. Ruhapróbára, sminkeshez, fodrászhoz is kell menned, este lesz egy meeting amin megbeszéljük a holnapi beosztást, majd utána szabad vagy. Holnap reggel kezdesz.

Csak mondja - mondja a magáét, én meg csak hallgatok türelmesen. Istenem, már megint mibe keveredtem!?

Újra csörög a telefonom, rápillantok, Zalán. Vigyorogva veszem fel.

- Szia Bátyó!

- Na hallom jó kedved van, tehát akkor mikor mesélsz végre?- már egy hete azzal nyúz, hogy meséljek, mert látja, hogy nem vagyok önmagam. Nem hiszi el, hogy nem tudok neki mit mondani. Nem veszi be, hogy egyszerűen csak rossz kedvem van.

- Kérlek, ne rontsd el ezt a napot, nincs kedvem veled veszekedni. Nincs semmi bajom mondtam már!

- Persze azért voltál éjjel - nappal a műhelybe, mert semmi bajod nincs! Ismerlek már Boszorka, engem ne ámíts!

- Ezért kapsz! Tudod, hogy utálom, ha így hívsz!

- Akkor beszélj!

- Nincs mit mesélnem, tényleg!

- Jó most hagylak, de nem felejtek! – Szinte látom magam előtt a képét, ahogy vigyorog. – Mikor jössz ki?

- Most megyek fel a szobámba, lepakolok, aztán indulunk! Szia!

- Gyere már várlak! ........Boszorka!

- Megöllek! – nyomom ki a telefonom vigyorogva, miközben hallom, hogy a háttérben felröhög.

Mosolyogva fordulok Amy felé aki már a liftnél vár.

- Kivel beszéltél?

- Csak egy ismerőssel.

- Nagyon emlékeztetsz valakire, de nem tudlak hova tenni.- néz rám tűnődve - Voltál már forgatáson?

- Nem, még nem.

- Miért jelentkeztél?- kérdezi miközben szálluk be, már csukódna be az ajtó amikor a társalgóban látott nagydarab férfi belép, köszön , majd mi is visszaköszönünk. Visszafordulok Amy felé:

- Hallottam a balesetről, és hogy megüresedett egy hely. A családom pedig bíztatott, hogy jelentkezzek, rám férne egy kis kikapcsolódás, így most itt vagyok. Ezenkívül íváncsi vagyok nagyon, hogy hogyan zajlik egy forgatás! Rengeteget hallottam eddig róla, hogy mi hogyan megy, szeretném látni, sőt kipróbálni is. – lelkesedem be - Ki akartam használni a lehetőséget ami még egyszer nem nagyon adódik az életben. Végre találkozhatok a kedvenc színészemmel!

- Nem mondod, hogy te is odavagy Robertért? Nem gondoltam volna rólad! –néz rám Amy felhúzott szemöldökkel.

- Miből gondolod, hogy Mr. Pattinsonért vagyok oda? – kérdezem tőle kicsit sértődötten - Tévedsz, szerintem nem egy férfias pasi, a testvérem viszont oda van érte. Én infarktust kapok attól ahogy összeráncolt, bárgyú tekintettel néz állandóan. Olyan képet vág végig, mint akinek gyomorrontása van! Egyszerűen nem értem mit esznek ennyire rajta! Nem is férfias.- felelem őszinte felháborodással.

- Hát most tudod, hogy sokan meggyilkolnának ezért a kijelentésért! – fordul el vigyorogva, miközben látom, hogy ismeretlen útitársunk válla rázkódik a nevetéstől, értetlenül nézek Amyre.

- Biztos így van, sokszor kapom meg otthon a testvéremtől , hogy nem vagyok normális hogyan nem lehet odalenni Robert Pattinsonért! Nem tudom, rám nem hat Mr. Pattinson vonzereje. Nekem nagyon kisfiús, és az, ahogy állandóan turkálja a haját, hát az sem normális! – az ismeretlen férfi felröhög, én pedig értetlenül nézem, ahogy kipattan a liftből, és kivörösödött fejjel elrohan.

- Ennek meg mi baja van? – kérdezem Amyt értetlenül, mire ő csak a vállát rándítja meg és mosolyog. – Tudod ki ő? - megvonja a vállát

- Akkor ki miatt jelentkeztél? Biztos van valaki, aki miatt itt vagy.

- Uma Thurman. Imádom őt. Sokszínű, titokzatos, szép, és mindent eltud játszani. Ha kell végzet asszonya, ha kell idétlen, esetlen, ha kell erőszakos, bosszúálló. Mindenben hiteleset nyújt. Annyira szeretnék vele találkozni! Szeretnék olyan nő lenni amilyen ő. – áradozok.

- Hát most találkozhatsz vele eleget! - feleli, majd mi is kiszállunk. - Ezen a szinten van a stáb elszállásolva, persze a nagyok nem itt laknak, hanem a Four Seasonsben. Azonban sűrűn előfordulnak itt is mivel itt tartjuk általában a megbeszéléseket. Figyelj, pakolj ki, és fél óra múlva találkozunk lent.- mondja és elrohan.

Kinyitom a kulcskártyával az ajtót, hát nem erre számítottam az biztos. Elképedve nézek körül.

Kis előtérben találom magam ahogy belépek. Nagyon ízléses, a padlón padlizsánlila padlószőnyeg, a falak vajszínűek. Bal oldalon sötétbarna fogas alatta egy kis cipőtároló szekrénykével, amelynek a teteje padnak van kialakítva, rajta egy bordó párnával. Jobbra kettő, szembe velem egy ajtó van. Kíváncsian benyitok mindegyikbe.

A jobb oldali egyik ajtó a WC, a mellette lévő másik a fürdőszoba. A járólap homokszínű, a csempe a falon dohányszínű, amit bordó mintás szegély, és bordó törölközők törnek meg. Két mosdó és egy hatalmas kád.

Benyitok a 3. ajtón. Itt is az előtérre jellemző színeket használták. Szembe velem egy hatalmas ablak van, amitől az egész szoba szinte fényárban úszik. A padló az előtérhez hasonlóan padlizsánszínű, a fal szintén vajszínű. A szekrények, az asztal és az ágykeret sötétbarna. Balra helyezték el a két különálló ágyat, amelyeken vajszínű alapon piros inda mintás ágytakaró van. Szembe velem az ablak előtt, egy barna kisasztal, két piros fotellel. Jobbra a fal mellett pedig egy kis polcrendszer kapott helyet, rajta TV-vel és mindenféle kütyüvel. Egyszerű, ízléses és otthonos az egész.

Látom a szobatársam elfoglalta az egyik ágyat és a szekrényt. Én gyorsan bepakolok a másikba. Beszaladok a fürdőbe, hogy gyorsan kicsit rendbe szedjem magam. Majd sietek le a földszintre, mivel elégé elnézelődtem az időt.

Amy még nincs itt szerencsére. Leülök a társalgóba, hogy ott várjam meg. A liftben látott nagydarab barátunk közeledik felém és vigyorogva rám köszön. Visszavigyorgok rá kissé értetlenül. Látom, hogy szólni akar, de időközben megjön Amy és rángat, hogy sietnünk kell, így gyorsan beszállunk az autóba. Közel 20 perces autózás után odaérünk a bázisra.

Ellenőrzés után beléphetünk. Kíváncsian nézek körül, mindenhol lakókocsik vannak. Miindenki rohangál, cipekedik, mondja a magáét. Csak kapkodom a fejem, elképesztő. Kitud ezen az összevisszaságon eligazodni? Istenem hogy fogok Így bárhova odatalálni ?

Amy rendületlenül rohan előre, én meg próbálom vele tartani a tempót. Egy csoport jelmezes lány jön velem szembe, ránk köszönnek, én is visszaintek nekik.  Fordulnék meg amikor valaki nekem jön, hát ez a nap az ütközések napja! Megtántorodok, azonban az illető elkap, nehogy elessek, hálásan nézek fel rá, de lefagy a mosoly az arcomról, mikor „támadóm„ szemébe nézek, anyám borogass a műmacsó! Ilyen nincs!

- Lám-lám a kis tornádó! Úgy látszik nekünk az a karmánk, hogy levegyük a másikat a lábáról! – néz rám pimasz tekintettel, majd feltűnően a melleimet kezdi el méregetni. Nekem máris viszket a tenyerem ettől a nézéstől.

- Csak szeretnéd, hogy az legyen! Nem mondták még neked, hogy az álmodozás az élet megrontója?

- Édes, itt csak én tudnálak megrontani téged! Amit nem mondom szivessen meg is tennék! – kacsint rám, és ismét jelentőségteljesen végigmér, és felvillantja pimasz féloldalas vigyorát.

- Hát elég hülye dumád van, ami azt illeti, kicsit még csiszolhatnál rajta. Bocs, de mennem kell!

- Úgyis megtalállak, egyébként Adam vagyok!

- Hanna, - intek neki miközben rohanok tovább, hogy Amyt utolérjem.

- Látom az ügyeletes szívtiprónk már kivetette rád a hálóját! Vigyázz vele! – fordul felém Amy.

- Amy, én megeszem vacsorára az ilyen pojácákat! – felelem kicsit morcosan.

- Hát majd meglátjuk, na gyere! – húz magával, miközben belépünk egy épületbe. - Itt vannak a jelmezesek, ide kell jönnöd a felvételek előtt, és után. Bemutatlak mindenkinek.