- Hát majd meglátjuk, na gyere! – húz magával, miközben belépünk egy épületbe.
- Itt vannak a jelmezesek, ide kell jönnöd a felvételek előtt, és után. Bemutatlak mindenkinek. – mondja miközben belépünk egy hatalmas helyiségbe, amelyben legalább 20-an sürögnek- forognak. Többen próbálnak, mások adják le a jelmezüket. Kíváncsi tekintettel érdeklődve néznek felénk. Én kicsit zavartan szemlélődök helyiségben, amelynek két oldalán több sorban lógnak vállfán átlátszó takarófóliába rendezet ruhák. Elképedve nézem a szebbnél szebb ruhakölteményeket.
- Amy ezek gyönyörűek! Istenem csak egyszer lehetne rajtam ilyen csoda! - állok meg egy gyönyörű vajszínű, a többihez képest szolid csoda mellett – Kislány koromban is ilyenről ábrándoztam! - elvarázsolt tekintettel nézek fel, miközben Amy odaköszön mindenkinek:
- Sziasztok! Doroty, ő itt Hanna, az új lány. – mondja egy alacsony, kicsi molett, kedves arcú idősebb nőnek, aki mosolyogva nézi, amint vágyakozó szemekkel nézem a ruhát.
- Helló! – szólalok meg halkan
- Szia! Már vártalak – nyújtja felém kezét – Mondták, hogy jön egy új lány. – néz végig rajtam érdeklődve – nem is kell sokat alakítani a jelmezeden. Na gyere!
- Doroty – szólal meg Amy, - még visszahozom, csak gyorsan elviszem még Jonhoz, és Emmához is, aztán rád hagyom, mert rohannom kell a megbeszélésre!
- Rendben! – fordul vissza felénk Doroty, és rám kacsint – Meglátjuk, hogy mit tehetünk az ügy érdekében! – értetlen tekintetemet látva a vajszínű ruha felé bólint. Én elképedve, de hálás mosollyal nézek rá.
- Menjetek, aztán sietni ám vissza Hanna! Lesz még dolgunk azért elég!
- Rendben sietek! – mosolygok vissza én is.
- Na gyere! – rángat kifelé Amy - Sietnem kell vissza ne haragudj! Doroty majd megmutat később az ő birodalmában mindent.– cinkosan rám kacsint - Én is felpróbáltam már álmaim ruháját nála. – mondja, miközben masírozunk ki az épületből és rohamtempóban kanyargunk az udvaron.
- Amy én nem fogok ide visszatalálni! – szólalok meg kétségbeesetten.
- Dehogynem, meglátod, egy-két szóból kiismered magad itt, csak elsőre látod áttekinthetetlennek az egészet.
- Hát legyen igazad! – mondom, bár nem nyugtatott meg.
Közben belépünk egy másik épületbe, ahol egy magas, nagyon vékony pasasba botlunk, aki egy nagyon szép szőke rövid hajú középkorú nővel jön velünk szembe.
- John, Emma, pont hozzátok indultunk, bemutatom az új lányt, holnap kezd!
- Sziasztok! Molnár Hanna vagyok!
- Helló!- köszöntöttek vidáman, és mind a ketten végigmérnek.
- John Smith vagyok, a fodrászok vezetője - mutatkozik be a kezét nyújtva, - ő pedig itt Emma Svanson a sminkesek hadvezére!
- Bocsánat, - vág közbe Amy - Hanna itt hagyhatlak? Sietnem kell vissza, és leszedik a fejemet, ha elkések. John vissza tudjátok kísérni Dorotyhoz?
- Persze, menjél csak. Emmával átvisszük. Legalább kicsit nő az ázsióm, mivel két ilyen csodaszép nővel fogok sétálgatni! - fordul Emma fel, és megsimogatja szelíden az arcát, amit én kicsit meglepődve konstatálok.
- Bocsánat, de tényleg mennem kell! Leveszik a fejemet, ha kések! Este találkozunk! – int felénk Amy és már el is tűnt .
- Szélvészkisasszony! – néz Amy után mosolyogva, majd visszafordul felém és érdeklődve nézi a hajam - Kislány a hajad csodaszép! Egészséges, erős szálú, fényes , ritkán látni ilyen szépet ! Öröm lesz vele dolgozni! Végre valakire nem kell parókát rángatni, - mondja John miközben átöleli a vállamat- Ugye nincs dauerolva?
- De, be van – elképedve mered rám - ezt még apukám dauerolta 23 éve! Eredeti! – vigyorgok rá mikor látom, hogy továbbra is meghökkenve néz rám, majd felnevet ahogy elér hozzá a szavaim értelme.
- Hát úgy látom, hogy jóban leszünk! Nem vagy szívbajos és jól felvágták a nyelvedet!
- Nem jellemző rám, hogy szívbajos lennék – kacsintok rá, - Már éppen azon gondolkodtam, hogy levágatom, nem tudok vele mit kezdeni, és sokszor idegesít!
- Úristen! Nehogy megtedd! - néz rám felháborodva, azonban ekkor megcsörren a telefonom.
- Bocsánat ezt fel kell vennem! – fordulok el , és halkan beleszólok a készülékbe – Szia !
- Merre vagy Boszorka?
- Én megöllek, ha itt neki állsz Boszorkázni! –suttogom a telefonba mérgesen, hogy a többiek ne hallják meg - Légyszives! –kérlelem.
- Oké, jó fiú leszek! Merre vagy?
- Mond az neked valamit, hogy John és Emma? Náluk vagyok éppen. - mondom kicsit hangosabban, az említettek felé fordulva, akik érdeklődve néznek rám a nevük hallatán.
- Persze, hogy mond. El ne gyere onnan! Nem akarlak keresgélni. Sietek! Vissza tudsz velem jönni majd a szállásra.
- Jó, de nekem még vissza kell mennem a jelmezesekhez is.
- Hanna, nyugi, megvárlak!
- Jó gyere! – fordulok vissza a többiekhez, miközben kinyomom a telefont.
- Nagyon ismerős vagy nekem, dolgoztunk már veled? – mér végig Emma is fürkészve.
- Nem én teljesen friss hús vagyok, életemben nem voltam még ilyen helyen.
- Pedig valahol már láttalak, nagyon jó az arcmemóriám!
- Helló- halló fiatalok! – lép be ekkor Zalán.
- Szia! – fordulok boldogan felé, már mondanám neki a magamét, amikor Emma felkiált:
- Tudtam! Már láttalak valahol, te vagy Zalán egyik húga! Mutatott rólad képet!
- Igen? – nézek bátyámra, hát ezt nem sikerült túl sokáig titkolnunk.
- Zalán le sem tagadhatod a lányzót, nagyon hasonlítotok egymásra! – mér végig minket John is, - az arcvonásaitok, a hajatok a szemetek. Ha nem tudnám, hogy milyen vén vagy már, - fordul csipkelődve Zalán felé, - és nem csillognának még harmatcseppek ezen a leányzón, akkor azt mondanám, hogy ikrek vagytok!
- Nem, John én 9 évvel vagyok idősebb ennél a kis vadócnál!
- Légyszives ne kezd el! Kérlek! – még csak az hiányzik, hogy itt lekezdje mondogatni a hülye beceneveit.
- Jó-jó megígértem, hogy jófiú leszek! – válaszolja feltartott kézzel, de csalafinta tekintettel amiből kitűnik, hogy várnak még rám nehéz percek… Kérlelő tekintettel fordulok vissza Emmáékhoz:
- John, Emma szeretnék kérni tőletek valamit. Ne mondjátok senkinek, hogy testvérek vagyunk nem szeretném, ha ez miatt gondunk lenne.
- Rendben, tartjuk a szánk! Mi vagyunk minden szaftos pletyka őrzője! -felelik összekacsintva – Ha tudnád amiket mi tudunk! Soha nem lehet tudni, mikor jönnek jól az információk! – vigyorognak.
- Köszönöm! Bocsánat de mennem kell vissza Dorotyhoz, még le kell próbálnom a ruháimat.
- Gondolom akkor az ázsióm mégsem növekszik, mivel itt van ez a jómadár, aki visszakísér Dorotyhoz? – néz kérdőn Zalánra.
- Hát öregem erről lemaradtál! Na gyere te nőszemély, menjünk!
- Adok én neked ázsiónövelést! – löki Emma játékosan oldalba Johnt – Este találkozunk, és a holnapi napot majd egyeztetjük!
- Szia! Holnap jelenésed van nálam, és az ollót felejts el, ha jóban akarsz velem lenni!
- Rendben! Sziasztok! – fordulok ki az ajtón nagy lendülettel, azonban kiérve hirtelen megtorpanok, így a mögöttem trappoló Zalán nekem jön, istenem ma egész nap ez lesz? A következőn, aki nekem jön esküszöm átgyalogolok!
- Anyám! Mi van, miért álltál meg? – kérdezi
- Milyen fényképet mutogatsz te? Én mindet elkoboztam tőled! – reklamálok felháborodva
- Csak azt hiszed!- mondja kaján képpel
- Zalán!- mondom idegesen, és már rákezdenék, amikor a szavamba vág:
- Titok, de ha így viselkedsz, akkor talán plakátot készíttetek belőle! Mozogj! Vissza kell érnem, mert Ashley hívni fog és nem akarok lemaradni róla miattad! – nem merek neki visszaszólni, mert képes rá és megteszi, hogy ki plakátol, neki semmi sem szent, ha a bosszantásomról van szó!
- Jó megyek már, csak mutasd merre kell mennem! Istenkém én elfogok itt veszni!- állok neki sopánkodni
- Dehogy fogsz, majd kötök a nyakadba egy GPS-t! – röhög fel kárörvendően.
Párszor már megígérte, hogy egy nyomkövetőt építtet be a bőrünk alá Nattinak és nekem is. Ugyanis hajlamosak vagyunk elkeveredni. Persze ez sokszor szándékos, elbújtunk és kuncogva figyeltük amikor feldúltan jön-megy minket keresve. Ilyenkor mindig olyan gyomorbajos hörcsög képet vág! Mi ketten pedig halálosan élveztük, ha szórakozhattunk vele.
- Na gyere, mutatom az utat Bo.. - Hanna – javítja ki magát, mikor meglátja bosszús arcomat, Átöleli a vállamat és terelgetni kezd Dorotyék főhadiszállása felé.
- Na azért! – lököm oldalba, és kimászok a karja alól, mert páran érdeklődve tekintgetnek felénk – Vigyázz magadra, mert Ash még megnyúz, ha megtudja, hogy itt csajozol!
- Mi van? – néz rám értetlenül
- Szerinted, ha itt ölelgetsz mit fognak rólunk gondolni?
- Azt, hogy lecsaptam a föld harmadik – szúrósan nézek rá, miközben felnevet – na jó, második legszebb csajára!
- Na azért! Már azt hittem ki kell a szemedet mosnom!
- Édes tudod, hogy a legszebbnek látlak a világon! – feleli halkan búgó hangon, miközben a hátam mögé néz, és vigyorog kajánul.
- Ó drágám én ezt tudom, de a látszatot tudod fent kell tartanunk! – simogatom meg az arcát, miközben fuldoklok a nevetéstől.
- Bocsánat, hogy megzavarom az édes kettest, de Zalán gond van a 2-es kamerával, jönnöd kéne!
Hallom a bosszús hangot, mire hátranézek, és a műmacsó áll velem szembe. Fürkésző tekintettel mér végig. Elpirulok, mivel rájövök, hogy milyen félreérthető szöveget adtunk itt elő, más sem kell, mint a pletyka! Itt nem tudják, hogy mi mennyit szoktunk ökörködni, hogy hányszor mentettem meg a bőrét egy-két vérmesebben nyomuló lánytól? Mondjuk Ash is furcsán nézett először, de már veszi a lapot, sőt imádja velünk együtt bosszantani mindannyiunk kedvencét.
- Mindjárt jövök cica – feleli ez az ökör, csak hogy még egy lapáttal tegyen rá zavaromra - Egyenesen menj aztán balra, és máris ott vagy! Repülök érted, csak ezt még el kell intéznem. Tudod minden perc kínszenvedés nélküled! – esküszöm megölöm, de juszt sem hagyom magam!
- - Köszi Drága! – veszem fel a kesztyűt, miközben végigsimítok a mellkasán - De siess, ne feledd ha nagyon megvárakoztatsz, a bosszúm hosszú lesz! - nézek a szemébe gonoszkodva
- Alig várom Bogaram!- röhögi miközben visszafordulva int nekem
Felnevetek és körülnézek, hogy ki láthatta az előadásunkat? Mit ad isten, nagydarab barátunk néz rám fürkésző, érdeklődő tekintettel. Hát ez meg mit keres itt? Merül fel bennem, de felveszem a nyúlcipőt és próbálok odatalálni Dorotyhoz.
Nem is volt olyan vészes, sikerült, és nem vesztem el! Érdeklődve nézek körül, mivel üres a helység.
Nézelődök, és próbálom kitalálni, hogy nekem vajon milyen ruhám lesz? Észre sem veszem, hogy valaki mögém lép, amikor megérinti a vállam, kissé megijedek.
- Szia, látom visszataláltál. Na, gyere velem. Tudod, már, hogy hova leszel beosztva?
- Nem, majd ma este tudom meg.
- Izgulsz?
- Nem inkább kíváncsi vagyok, mint most is!
- Nem kell sokáig várakoznod, - mondja miközben keresgél a ruhák között – meg is van! Gyere a fülkéhez és bújj bele!
Kíváncsian nézem az elém rakott ruhát. Egy bordó két részes szövetruha, amely szoknyarésze, derékban húzott. A felsőrész karcsúsított, , elöl végig apró díszgombolásos, magas nyakú, hátul kicsit hosszított, lekerekített a fazon. Az ujja a felsőrésznek fent kicsit puffos, ami lefelé haladva szűkül, és könyöktől gombolásos. Tartozik hozzá, egy magas nyakú csipke galléros fehér ing. Gyorsan belebújok.
- Már készen is vagyok! – lépek ki a fülkéből. Doroty érdeklődve néz végig rajtam.
- Mellben kicsit ki kell engedni, a hosszából fel kell varrni, egyébként nagyon jól áll neked ez a szín.
- Köszönöm! Sokan mondják.
- Mivel foglalkozol? – néz rám kiváncsi, érdeklődő tekintettel.
- Főiskolára járok, tanulok. Anyunak segítek az üzletben. Rengeteg hobbim van, azokat űzöm
- Milyen hobbi?
- Hát sok van, például imádok varrni.- felnéz rám, mivel eddig a jelölésekkel foglalkozott
- Tényleg?
- Igen a patchwork az egyik kedvencem. Aztán fényképezni is szeretek, rengeteget korongozok, de az igazi szerelmem az ékszerkészítés. Tudod a nagypapám ötvös volt, és a tesóimmal rengeteget voltunk nála a műhelyében, tátott szájjal figyeltük ahogy készíti a szebbnél szebb ékszereket. Annyira hatott ez ránk, hogy ketten úgy gondoltuk, hogy beállunk a sorba a papa után, és mi is ezzel foglalkozunk majd.
- Akkor te most ezt a szakmát tanulod?
- Nem. A bátyám, ő ezt tanulta, én is elkezdtem, de történt valami, ami miatt nem tudtam folytatni, - összeszorul a szívem – így én átnyergeltem az idegenforgalomra.
- Hát az is egy elég színes szakma.
- Igen szerintem is.
- Jó akkor, most menj és vedd át a másikat. – Nyújt felém egy halványsárga ruhát- kicsit meglepődök rajta, nem tudtam, hogy ennyi ruhám lesz.
Elég egyszerű, de amint felhúzom, elvarázsolódok. Ez nem is én vagyok. Olyan Scarlett O’Hara stílusú a ruha. A felsőrész halványsárga apró fehér és a ruha anyagánál pár árnyalattal sötétebb aranysárga színű apró virágos. Mély a kivágása van, amit egy széles csipkefodor díszít, karcsúsított, hátul fűzős. Az alsó rész hátul kicsit fel van „tornyozva” (mintha ki lenne tömve a hátsó felem :D) egyszerű, egyszínű halványsárga. Soha nem voltam oda a sárgáért, de meg kell állapítanom, hogy nagyon jól áll. Szívrepesve lépek ki a fülkéből és fordulok Doroty felé.
- Hát kislány ez nagyon jól áll neked! A fiúkat majd alig fogod tudni elhajtani. Szinte csak az hosszából kell kicsit felvarrni.
Boldogan nézem magam a tükörben, anyám, ez nem is én vagyok!
- Asszem leesett valamim. - hallok egy hangot mögöttem, meglepődve, kérdő tekintettel pillantok hátra. - Az állam!
- Helló, megjöttél? – kérdezem mosolyogva – Na, szép vagyok?
- Gyönyörű vagy! – mondja, miközben rákacsint Dorotyra, és a kezében lévő kis kamerát leengedi.
- Hát te mit keresel itt? - kérdezi tőle meglepődve- itt nem forognak kamerák?! Eltévedtél?
- Csak dokumentálok – feleli Zalán
- Miért?
- Megkaptam az asszonytól, hogy ennek a nőszemélynek minden pillanatát vegyem fel. Werk filmet készíttek róla. Ash leveri rajtam, ha nem tud mindenről.
- Ti ismeritek egymást? – néz ránk kérdő tekintettel, aztán ahogy Zalán mellém sétál kamerával a szeme előtt, leesik neki is – Testvérek vagytok.
- És én még azt hittem, hogy nem fogja észrevenni senki. -sóhajtok nagyot.
- Nyugi, nem mindenkinek ilyen jó a szeme, mint nekem!
- Már John és Emma is kiszúrta. – felelem lemondóan
- Igazából csak akkor feltűnő, ha egymás mellett álltok. Nyugi! Igaz akkor nagyon, de ne aggódj nem fog itt senkit érdekelni.
Kicsit megnyugszom. Bár végül is mindegy, hogy ki mit gondol, próbálom magam meggyőzni, ami persze nem sikerül túl jól. Mindig fontos volt nekem, hogy mit gondolnak rólam. Próbálom terelni a témát, így rákérdezek arra ami már akkor érdekelt amikor beléptem ide:
- Doroty, ti készítitek a nagyok ruháit is?
- Igen, ők készítik. – hallok egy vidám hangot a hátam mögül, mire érdeklődve fordulok meg-
Már, ha a nagyok közé szerény személyemet is ide sorolja kedveském!
Szentséges Atya Úr Isten! Colm Meaney áll előttem, - (hát erre nem voltam felkészülve, hogy ilyen hamar találkozom valamelyikükkel, én azt hittem ők külön öltöznek - ) és vigyorog, miközben elismerő tekintettel mér végig, aminek hatására természetesen elpirulok.
- Ne legyen zavarban kedveském! Maga gyönyörű – bókol nekem mosolyogva. – Istenem, ha újra fiatal lehetnék! - mosolya kiszélesedik amikor látja, hogy arcom paradicsom pirossá válik. – Colm Meaney szolgálatára! - mondja és a kezét nyújtja felém.
Nagy nehezen összekapom magam, és mosolyogva fogom meg a felém nyújtott jobbját:
- Molnár Hanna! Üdvözlöm Mr. Meany!
- Nehogy már, Colm, csak Colm kedveském.
- Köszönöm! Megtisztel – nézek rá huncut mosollyal – és meg kell mondanom, ilyen fess Úriemberrel régen találkoztam! – nézek végig rajta elismerően, hiszen egy fekete korabeli zsakettban áll előttem. Amolyan vérbeli komoly arisztokrata kinézete van.
- Egy ilyen szépséges hölgytől rendkívül jól esik az elismerés – feleli, miközben bohóckodva a szájához emeli a kezem, és egy csókot nyom rá.
- Na de Uram, milyen viselkedés ez? – ripakodok rá, és magam is meglepődöm azon, hogy egy híres színésszel ilyen hamar megtalálom a hangot, és egyáltalán nem vagyok zavarban - Kérem ne inzultáljon! – felelem neki, csábosnak szánt tekintettel, miközben a nevetésemet alig tudom visszatartani. Ő azonnal veszi a lapot:
- Kisasszony, mindent megtennék egy csókjáért! Hisz abban, hogy szerelem ez első látásra, vagy sétáljak itt el még egyszer Kicsikegyed előtt? – mondja miközben felém lép eltúlzott mozdulatokkal
- Jó, én itt feladom. – jövök immár teljesen zavarba - Bocsánat! Kicsit azt hiszem túlzásba estem! - de ő olyan közvetlen volt, így nem lehetett ezt kihagyni.
- Ne legyen zavarban, magácska egy igen szemrevaló talpraesett hölgy! Örülök neki, hogy nem volt olyan karót nyelt, mint a többiek.
- Na de Colm! Hagyd szegény lányt. – szól neki Doroty, rám kacsintva – Ne is törődj vele, Ő egy nagy bohoc!
- Ó! De szemtelen vagyok! A jelmezesek gyöngyét világért ki nem hagynám a csóksorból! – mondja bohóckodva, miközben Dorotynak is kezet csókol. Majd az eddig csendben álló és kamerázó Zalán felé fordul, és kezet fog vele. Vigyorogva összekacsintanak.
- A magyar nők gyönyörűek Barátom, igazad volt!
- Én megmondtam! Ez pedig itt a legszebb! – áll mellém Zalán büszkén, átöleli a derekamat és magához húz.
- Egyet értek, egyet értek! – feleli Colm, azonban meglepődöttségét titkolni sem tudja, amit nem értek. Aztán leesik, hogy mire gondolhat, mire én újra pipacsvörös lettem. Zalán értetlenül néz rám.
- Bocsánat én elmegyek átöltözni!- próbálok menekülni a kényelmetlenné vált helyzetből és berohanok az öltözőbe. Zavartan rángatom magamról a ruhát miközben halk suttogást hallok, nem értem, hogy mit beszélnek.
Sietősen öltözök fel, és egy pillanatra megállok, nagy levegőt veszek. Nincs miért zavarban lennem, akármit is gondolnak rólam. De ő akkor is egy világsztár, - vitatkozom magammal - zavar, hogy rosszat gondolhat rólam! Zalán mindig áradozik Ashleyről, és most azt gondolják, hogy én ....
Mosolyt fel! – parancsolok magamra .
Kilépek és meglepődöm, amikor ott állnak velem szemben, és mindenki engem néz.
- Ne haragudjon, hogy rosszat feltételeztem magácskáról, nem szokásom, csak látnia kellett volna a bátyja arcát, nagyon büszke magácskára. Egy avatatlan ebből a tekintetből másra is következtethet, ne haragudjon!
- Ugyan nem történt semmi! - felelem zavartan.
- Be lettem avatva, de tartom a szám. Nekem nem tűnt fel a hasonlóságuk. – néz végig rajtunk – Nem lesz itt gond.
- Rendben, már úgyis mindegy. Sokaknak feltűnt már.
- Csak 3-an tudjuk, illetve már 4-en,- néz figyelmeztetően ír barátunkra - de mind vén rókák vagyunk, így nem jár a szánk hidd el, megbízhatsz bennünk – mondja Doroty, miközben elveszi tőlem a ruhákat, és Colm fel fordul. – Mr, legyen szíves és vonuljon el átöltözni, mivel holnapra rendbe kell vágnunk a jelmezét.
- Igenis ! Értettem! – bohóckodik. – Komolyra fordítva a szót, higgye el nekem Hanna, hogy nálunk senki sem tudja jobban, hogy milyen az amikor az emberről pletykálnak. – komolyodik el- Megbízhat bennem is! – és bevonul a fülkébe.
- Mentek vissza a szállásra ? – fordul felénk kérdő tekintettel.
- Igen, és lassan már indulnunk is kell, mert elkésünk, és Nick leveszi a fejünket. – válaszolja Zalán.
- Beférek hozzátok? Nincs kedvem a sofőrre várni, valahol elakadt a városban. Megvártok? Sietek!
- Persze. Várunk. Hanna kicsit összeszedi magát legalább, hiszen ma találkozik először a többiekkel.
- Izgul kedves? - kérdezi az öltözőfülke mélyéről, miközben Doroty is érdeklődve visszafordul felém
- Kicsit, de feltalálom magam. Szeretek új embereket megismerni! És itt most határozottan sok emberrel fogok ismeretséget kötni. Néhányukra nagyon kiváncsi vagyok! – jegyzem meg kuncogva – Bár a legérdekesebb fazont már úgy hiszem megismertem, - kacsintok az öltözőből kilépő Colmra. Aki nevetve megfenyeget az újjával és visszakacsint. - Nem okoz gondot, a beszélgetés, bár néhány pasi elképesztő....
- Ó baby, én ezt mindjárt tudtam, hogy elképesztő vagyok! – vág a szavamba egy újabb hang, amitől a hátam borsózik két találkozás után – Nagy hatással voltam rád, már először is! Láttam a szemedben! Azt hiszem nagyon boldoggá tudnánk tenni egymást! – jön közelebb hozzám
Doroty éppen szólni készült, de ettől a dumától neki is elakad a szava. Mindenki érdeklődve néz, hogy erre hogyan fogok visszavágni
- Hogyhogy már mész is? – felelek neki pengeéles mosollyal és hangsúllyal. Erre hangos nevetésben törnek ki.
- Ó baby hol voltál eddig az életem során? – folytatja szemét meregetve rám.
Ez azt hiszi ezzel a nézéssel le tud nyűgözni?! Milyen csajokkal találkozott ez eddig? Kisfiam emberedre akadtál!
- Rejtekhelyet kerestem előled! Nehogy rám találj. – mondom kicsit lenéző pillantással
Adamban benne akad a szó, miközben a többiek szó szerint kiröhögik.
- Én figyelmeztettelek, hogy nem akármilyen csaj! - szólal meg Zalán
- Ja láttam, te már célt értél nála! – szólalt meg gúnyosan, miközben végignéz rajtam, már éppen szólalna meg újból, amikor Colm közbevágja, hogy ideje lenne indulni, ha nem akarunk elkésni az egyeztetésről.
Vidáman elköszönünk Dorotytól Adammal nem is foglalkozva, majd Zalán autójába vágódunk, Ő vezet, én hátraülök, vendégünk pedig az utas ülést foglalja el. Hátrafordul hozzám:
1 megjegyzés:
Szióka!
Ismét megérkeztem ám! Meg kell hagyni, egyre jobban szeretem a fejezeteket :D Tetszik Hanna nagy szája és talpraesettsége, amivel teljesen megbolondítja azt a szerencsétlen műmacsó Adamet :D
Bírom, hogy a stáb minden tagja ilyen jó fej Hannával, és én is kíváncsian várom, hogyan is tovább! :D Bár a helyesírás még mindig nincs a topon, de már sokat javultál azért :) Ugrom is a következő fejezetre!
Puszillak, Angel
Megjegyzés küldése