Köszöntelek szeretettel a blogomon Kedves Ismeretlen Ismerős!
Sokáig gyűjtöttem a bátorságot arra, hogy belemerjek vágni egy történet írásába.
Hát végül összeszedtem minden merszemet, és itt vagyok! Persze azért kellett sok- sok nógatás, biztatás, hogy belekezdjek!
Rengeteg történetet olvastam / olvasok mostanában, és eszembe jutott egy ötlet, amelyet először elvetettem, azonban egyre többet motoszkált az agyamban. Valahogy nem hagyott nyugodni, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a gép előtt ülök és vadul püfölöm a billentyűzetet.
Bátorságom azonban nem nagyon volt hozzá, hogy közzétegyem. Ekkor azonban családom, barátaim akcióba léptek, és addig rágták a fülemet, míg létre nem hoztam ezt az oldalt. Még eléggé kezdetleges, de folyamatosan fogom fejlesztgetni.
A történetről:
Főszereplője Molnár Hanna aki egy kedves vidám, de önfejű, makacs, fiatal lány, aki már túl van egy nagy traumán. Összeragasztotta az élete kis darabjait.
Másik főszereplőként ott van Robert Pattinson, aki az én meglátásom szerint nem egy aranyos pasi, hanem egy kicsit hisztis, kicsit önfejű, elismertsége ellenére enyhén önbizalom hiányos férfi. Viszont nagyon vágyódik ő is , - mint mindannyian - a szeretetre, szerelemre azonban ezt még véletlenül sem mutatná senkinek, inkább elbújik az ismertsége mögé, nehogy valaki tényleg megismerje.
Budapesti Bel Ami forgatás a helyszín, ahol Hanna statisztaként dolgozik. Főszereplőink mellett megismerjük családjukat, barátaikat, munkatársaikat, és az itt dolgozó többi világsztárt.
Persze egymásra találnak azonban sodródnak egy szörnyűség felé tudtukon kívül. Vajon felül tudnak kerekedni a gondokon? Ki tudnak tartani egymás mellett, úgy, hogy az egyikük világsztár, a másikuk egy tehetséges szép, de teljesen hétköznapi lány?
A történet során kiderül..
Remélem nem nem leszek túl sablonos, nézzétek el nekem, még életemben nem írtam.
Örülnék neki, ha páran azért olvasnának és esetleg még írnának is nekem. Én azonban nem fogom azt tenni, amint sok oldalon látok, hogy csak ennyi meg annyi kommentet követően rakom fel a fejezetet.
Rátok bízom, hogy segítségemre lesztek-e egy-két megjegyzéssel, vagy sem.
Ezt a történetet saját örömömre kezdtem el írni, azonban vágyom nagyon arra, hogy valaki azért olvasson.
Ezt a történetet saját örömömre kezdtem el írni, azonban vágyom nagyon arra, hogy valaki azért olvasson.
Sajnos ebben az évben velem is történtek dolgok, aminek a feldolgozásában talán ez is segítségemre lesz a sok –sok támogatás mellett amit eddig kaptam régi és új ismerősöktől.
Úgy érzem, hogy ez úton is köszönetet kell nekik mondanom.
(Most jön az a rész amit az Oscar-díjak átvétele után szoktak megtenni, hosszú
percekig, én ígérem, hogy igen rövid leszek : D )
tehát
KÖSZÖNÖM:
lelket, vigyáztak rám,és nem hagyták egy percig sem, hogy feladjam! Nélkülük és
bíztatásuk nélkül ez az írás sem jött volna létre!
Szasza, Angel, Spirit Bliss, Elena , hogy írásaitokkal / leveleitekkel eltereltétek a
figyelmemet, és segítettek átvészelni a legnehezebb időszakot.
Lehet, hogy nektek csak pár sor esetenként oldal volt, de Rengeteget jelentett!
figyelmemet, és segítettek átvészelni a legnehezebb időszakot.
Lehet, hogy nektek csak pár sor esetenként oldal volt, de Rengeteget jelentett!
Jaj, és persze nektek: lányok a mankókért!
Szeretném a tisztelt olvasóim figyelmét felhívni, hogy a szereplők kitaláltak,
tehát ha valaki a valóságra, vagy magára utaló jeleket vél felfedezni az kizárólag a
véletlen műve nem az enyém :)) !
Jó olvasást!
Remélem azért valaki csak idenéz!
Csók!
Henrieme
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése