5. fejezet:: A pofon

2010.03.26   péntek este



HANNA



- Még egy ilyen megáltalkodott, féleszű, beképzelt . ..

- Mi történt? - néz kérdőn rám Kata, miközben elviharzok mellette.

- Ez egy beképzelt ... - nem tudom folytatni, mert a a méregtől nem találom a szavakat. Dühömben kiszaladok az épület előtt álló taxikhoz.

Kata jön utánam, meglepett arccal néz rám.

- Mi a frász bajod van?

- Kinyírom ezt a tetűt! - mondom, miközben próbálom kinyitni az egyik kocsi ajtaját, hogy beszállhassak.

- Mi van? – kapja el a kezemet Kata és félreránt. – Nyugodj már le és mond el, hogy mi történt? – rángat maga felé, miközben az arcomat kutatja.

- Én eddig nagyon élveztem itt dolgozni, de ha még egyszer találkoznom kell ezzel a .. nem is tudom mivel, akkor, akkor jöhetsz hozzám láthatásra a fogdába, mert kinyírom az teljesen biztos!

- Kiről beszélsz?

- Adamról. – nyögöm foghegyről.

- Jaj ne is mondj semmit, bepróbálkozott mi? – vigyorog fülig érő szájjal

- Be, ami nem is lenne baj, de egyszerűen nem ért a szép szóból! – fakadok ki.

- Mit csinált? – néz rám kíváncsi tekintettel

- Egész nap beszólogatott, célozgatott. Amivel nem is foglalkoztam, elengedtem a fülem mellett, mert nem érdekelt. De azt, hogy ráadásul végig tapperol, azt nem tűröm el egy ilyen pojácának, aki azt hiszi magáról, hogy ő minden nő álma! Meg is kapta a magáét!- felelem felháborodva

- Mit csináltál vele? – néz félre, mert nem mer rám nézni, de alig tudja a nevetését visszatartani.

- Lekevertem neki egy marha nagy pofont – tört ki belőlem, miközben már ő fogja a hasát a nevetéstől.

- Mindenki előtt, lekevertél neki egyet? Tényleg? – kérdezi a nevetéstől fulladozva.

- Igen. Mindenki ott volt. – felelem a szememet törölgetve.

- A nagyok is?

- Igen. És baromi pofont kapott.

- Megérdemelte! Na gyere, visszamegyünk a csajokhoz. Ne foglalkozz vele! – ragadja meg a karomat és vonszol a bejárat felé.

Tetszetős hely, igazából még körül sem néztem. Multifunkcionális, hiszen több részlege van házon belül. Itt a központi részen van a bár, ahol beszélgetni lehet, mivel halkan szól a zene. A bulizásban megfáradt lelkek itt tudnak kicsit pihenni. Sötét bordó a fal, hatalmas tükrök,bárpult, szolid fények. Akik el akarnak kicsit vonulni azoknak kis boxok vannak kialakítva, a fal mellett, ez olyan beszélgetős hely. Innen balra van a disco, jobbra pedig egy karaokie bár.

Mi azonban hátra vesszük az irányt a lezárt VIP szekcióhoz, ugyanis ott vannak a többiek. A stábtagok mehetnek csak be, mivel a nagyok nem akarják, hogy zavarják őket szórakozás közben, így lezárták nekünk ezt a területet. Felmutatjuk a belépőkártyánkat, hiszen csak így enged be az a két hegyomlás akik az ajtóban állnak. Belépünk. Ez a helység is tetszetős. Bordó fal itt is, dióbarna hajópadló. sejtelmes szolid fények. A berendezés egyszerű, de tetszetős. Balra beszélgető sarok, krémszínű bőrfotelokkal, Szemben a bejárattal egy bár van, székekkel, a jobb oldalon itt is kis boxok vannak kialakítva ahova a kis külön társaságok elvonulhatnak.

Körülnézek, az egész stáb mondhatni itt van.

- Jó menjünk, de most azt hiszik, hogy egy hülye kis hisztérika vagyok! – állok meg hirtelen.

- Dehogy hiszik, tudják ők is, hogy milyen beképzelt! Végre valaki megadta neki ami járt. – mondja, miközben belépünk a klubba.

Fel sem merek nézni, gondolhatják, hogy egy kis lökött liba vagyok. De várjunk csak! Miért én szégyenkezem?- állok meg hírtelen. Szégyenkezzen az aki nem bír magával! Ha bunkó módon viselkedik, ne csodálkozzon rajta, ha megkapja a magáét. – fut rajtam végig a gondolat – Nekem semmi okom nincs szégyenkezni! Felemelt fejjel lépek be és nézek végig a bent lévőkön. Senki nem foglalkozik velem. Néhányan ugyan végigmérnek, de senkinek nem tűnt fel semmi, vagy ha feltűnt, akkor sem mutatják. Azaz Doroty és Colm vigyorogva emelik fel a hüvelykujjukat. Doroty még rám is kacsint. Felnevetek, és visszaintek. „Megérdelmete” olvasom le a szájáról. Kata után megyek a boxunkoz. A csajok ott vannak, sutyorognak, majd észreveszik, hogy megállunk az asztal mellett, és érdeklődve néznek ránk:

- Mi bajod van? Miért rohantál egy úgy, mint akit űznek? –kérdezi Anna. Katával egymásra nézünk és kitör belőlünk a nevetés.

- A csaj bunyózott – vihog fel még jobban miközben a hátam mögé néz.

- Tényleg? – néznek rám a lányok mohó érdeklődő szemekkel – Kinek húztál be?

- Csak egy pofon volt! – felelem legyintve

- Kinek? Mond már! – néznek rám kiváncsian.- Ne kelljen belőled minden szót kihúzni!

- Adamnak.. – folytatnám, de a visításuk belém folytja a szót

- Nem igaz! Megtetted?! Istennő vagy! – mondják kórusban, majd még hangosabban kezdenek nevetni, amikor látják, hogy a hátunk mögött megy el az emlÍtett. Zavartan ránk néz majd fölényes képet vágva kimegy a klubból.

- Mesélj mi történt? – kérdezik mohón.

- Beszélgettünk Szabolccsal, ő pedig nem törődve azzal, hogy beszélgetük odajött és felkért. Először nem akartam, de erősködött és már kínos volt, így elmentem táncolni.

- És..

- Jaj hagyjatok már! Pimasz volt, és kapott egyet! Ennyi. – nem szeretek ilyenekről beszélni.

- Jól van. Gyere, ülj le! – húzódtak arrébb, hogy tudjuk leülni. – Mit iszol?

- Egy mojitót kérek. Alkoholmenteset- teszem hozzá, miközben ők kissé lesajnálóan mérnek végig. – Most mi bajotok van? Nem szeretem az alkohol ízét, hiába néztek így rám.

- Jól van, nem kell leharapni a fejünket! Milyen harapós vagy ma! Tényleg hol van a lovagod?- és kutatva néznek a teremben szét.

- Nem vagyok harapós, csak fáradt, és nincs lovagom! – felem értetlenkedve.

- Ne mond már, egész nap állandóan körülötted sertepertélt! – szólal meg Bogi.

- Ki? – nézek rájuk értetlenül, tényleg nem tudom, hogy miről beszélnek? Közben kihozzák az italainkat, én is egyből a szívószálra bukok, most érzem, hogy nagyon szomjas vagyok. -

- Hát az operatőrök főnöke, az a hosszú hajú adonisz!

Félrenyelek a meglepettségtől. Hirtelen azt sem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek, Zalán mint adonisz, és a pasim?! Anyám! Borogass! Ha ezt elmondom neki!? Kata csak rám néz és próbálja mosolyát elrejteni, de felröhög amikor az említett váratlanul megjelenik az asztalunknál, és vigyorogva rám kacsint! Én sem tudom a szó szerinti röhögést visszatartani, már a könnyeim is folynak, ő pedig még tesz rá egy lapáttal amikor megszólal:

- Hanna, életem jössz táncolni? – és rám kacsint. A csajok mindent tudóan összenéznek. Hát engem sem kell félteni had pletykáljanak!

- Egy ilyen Adonisszal!? Ki nem hagynám a világért sem! – felelem sejtelmessen mosolyogva miközben Zalán értetlenül néz rám. De elkapja a karomat, a parkettra vezet, és táncolni kezdünk.

- Ez mi volt? – kérdezi értetlenkedve.

- Azt hiszik, hogy hajtasz rám! – alig bírom kimondani annyira nevetek

- Tényleg? - de neki is remeg a mellkhasa a nevetéstől, majd kiforgat, és tűntetően pasisan végigmér, miközben én vigyorogva bólintok neki.

- Komolyan? – kérdeni, miközben egy pillanatra sem állunk meg. - Hát egész jó csaj vagy, még meggondolom, hogy hajtsak-e rád? – néz fel szexisen a szempillái alól, miközben a csajok reakcióját is lessük, akik figyelnek minket és sutyorognak.

- Hülye vagy! - Vágom oldalba. - Majd jól beárullak Ashleynak!

- Azt próbáld meg! – mondja nevetve.

- Tényleg tudtatok beszélni? – kérdezem.

- Persze, hogy tudtunk, azért is késtem. Annyira hiányzik Hugi, már alig várom a holnaputánt! Végre jön és látni fogom! Soha nem gondoltam volna, hogy én egyszer ilyen szerelmes leszek! – mondja ki akaratlanul, miközben rám néz. Tekintete kicsit zavart, mintha tartana attól, hogy milyen felgyvert adott kezembe ezzel a vallomással. - Történt valami amíg nem voltam itt? – próbál terelni.

- Nem, nem történt semmi lényeges. – mondom sumákolva, hiszen, nem akarom, hogy miattam a közvetlen kollégáival gondja legyen, megtudom én védeni magam. – És ne aggódj, ilyennel soha nem poénkodnék! – teszem hozzá komolyan

- Remélem is! – feleli, miközben a szám végeztével az asztlunkhoz kísér. Az asztalnál ülők hirtelen elhallgatnak, és kiváncsian hallgatóznak. Zalán a csajok mindenttudó tekintete közepette egy puszit nyom az arcomra, és rám kacsint!

- Holnap találkozunk Baby! – szól oda, majd elfordulva visszamegy a munkatársaihoz.

Én leülök az asztalunkhoz és somolyogva nézek rájuk.

- Jah, semmi nincs köztetek mi? – mondja Anna aki a statiszták között a legnagyobb pletykafészek, holnapra már biztos mindenki tudni fogja, hogy mi történt itt este. Ha lúd, hát legyen kövér!

- De, hatalmas a szerelem köztünk! – vágom rá, miközben álmodozó tekintetet villantok az engem figyelő Zalánra.

Ez a lökött meg rám kacsint!

Remek!

Kata már fuldoklik.

- Szálljatok le rólam! Ez titok! Remélem bízhatok bennetek! – felelem nekik bizalmaskodva.

- Persze, hogy bízhatsz bennünk! – vágják rá szinte azonnal, miközben biztos vagyok abban, hogy alig teszem ki a lábamat, már elindul a pletykafolyam, és én leszek a központi téma holnap!

Felállok, mert el kell mennem a mellékhelyiségbe, Kata is felpattan, hogy velem tart. Egymás mellett megyünk, és észre sem vesszük az érdeklődő tekinteteket.

- Hát te nem vagy eszednél! Ezek szét fognak szedni! – nyit be a WC-be utánnunk Bogi is. Ránk néz, és kirobban a nevetés belőlünk.

- Nem bírtam ki! – felelem. – Ők nem tudják, amit Ti! És remélem tartani fogjátok a szátokat!

- Bizhatsz bennünk, te nagyon nem normális! – felelik kánonban.

- Istenem, csak nekem lenne ilyen bátyám! - sóhajt fel Kata - Tényleg hívd már át hozzánk mégegyszer hadd nézzem meg azt a gyönyörű barna szemét! – néznek össze vigyorogva mi közben Bogi is közbeszól:

- Nem igazság, hogy egy ilyen pasiról hiszik azt, hogy a barátod, add nekem!- kérlel hamiskásan vigyorogva.

- Leszállni róla, ő az enyém! És egyébként is komoly barátnője van! Úgyhogy bírjatok magatokkal! – mondom miközben már kezet mosunk és indulunk vissza a többiekhez.

Mikor odaérünk mindegyik elhallgat, így elég egyértelmű, hogy róluk volt szó. Nem törődve velük beszélgetni kezdünk Katával és Bogival. Nem telik el sok idő mire ők is újra dumálni kezdenek. Bogit felkéri táncolni az egyik hangmérnök srác, így Katával ketten csendben nézelődni kezdünk, miközben hallgatjuk a többiek csacsogását.

Mi másról lehetne szó, mint a holnap estéről? Egész nap azt hallgattam, hogy :

Jaj, holnap már itt lesz!

Jaj vajon élőben is olyan helyes?

Jaj vajon ránk néz?

Jaj vajon beszélhetünk vele?

Jaj egy levegőt fogunk vele szívni!

Jaj olyan szexi, a szeme, és OHH a szája …. stb, stb..

Már az agyamra mennek!

Ezt nem hiszem el! Kata csak rám néz, és elneveti magát. Tudja a véleményemet!

Ez már elmebaj határát súrolja, amit a csajok csinálnak! Nagy nehezen erőt veszek magamon, és magamba fojtom a kikívánkozó mondanivalómat. Már menekülnék, amikor valaki megáll az asztalunknál. Felnézek. Végre felmentő sereg!

- Kedves Hanna felkérhetem táncolni? – újabb csend az asztalnál.

- Persze. – állok fel – Egy ilyen Uriember mindig felkérhet! – elmosolyodik, majd a köynökömet fogva a parkettre vezet.

- Hogy érezte magát a mai napon? – kérdezi, miközben a kezét a derekamra teszi és táncolni kezdünk.

- Nagyon jól. Élveztem, bár őszintén megmondva voltak pillanatok amikor egy nagykésért az életemet adtam volna! – felelem mire Ő felnevet.

- Magácska egy nagyon karakán kis hölgy az biztos! A fiúk egyfolytában magácskáról beszéltek, hogy vajon megkörnyékezhetik-e?

- Környékezni, környékezhetnek, de karmaim is vannak, és nem félek megmutatni. Bárkivel elbohóckodok, de bizalmaskodni senkit nem engedek!

- Hát az láttuk! Jól tette, hogy felképelte! Már ideje volt, hogy észre vegye magát Adam! A többi fiatalembert is lehűtötte kicsit ezzel a pofonnal.

- Remélem, hogy visszavesz a tempóból, mert ha nem én elteszem láb alól! – mondom, miközben mosolyogva figyel.

- És a többiekkel hogy jön ki? –tekint az aszalnál ülő minket figyelő lányokra.

- Aranyosak, de nem igazán az én világom egyik sem. Már éppen azon gondolkodtam amikor jött, hogy nyúlcipőt rántok és elszaladok!

- Miért?

- Az agyamra mennek ,ezzel a Pattinson – mániával! Én egyáltalán nem értem, hogy mit esznek annyira azon a srácon?

- Szegénykém, Ő sem tudja, hogy mit esznek rajta higyje el! Nem irigylem, és nem is szeretnék a helyébe lenni Robertnek. – feleli. – azonban Magácskát eltudnám képzelni mellé.

Megtorpanok, és huncutul ránézek.

- Én az érettebb férfiakat kedvelem! - mondom szándékosan eltúlzott, paródiának ható rajongó arccal, mire ő hangosan felnevet.

- Hát magácska nem semmi!– suttogja a fülembe, - az apja is lehetnék , de nagyon jól esnek az irigykedő pillantások amivel a fiatal kollégák most rám tekintenek. Kettőre bővült a magácskát védő harcosok csapata! Jó lesz odafigyelnem! – kacsint rám.

- Az biztos! – felelem, miközben visszakísér az asztalunkhoz.

- További szép estét Kedveském!

- Magának is Mr. Meany!

- Colm, kedveském, már megegyeztünk, hogy Colm! - azzal hátat fordítva elmegy.

Leülök, de most nincs semmi kedvem a többek faggatózását hallgani. Így az időközben az asztalhoz visszatért Bogival és Katával elhatározzuk, hogy visszamegyünk a szállásra. Én már nagyon fáradt vagyok.

Elköszönünk a többiektől, és visszasétálunk a szállodába. Jól esik a friss levegő, kicsit talán túl friss is!

Baromira hideg van, és rajtam csak egy vékony ing van bőrkabáttal. Egy szó nélkül sietősen megyünk a hotelhez, ami szerencsére nincs messze. Gyorsan felvesszük a kulcskártyánkat Katával elköszönünk Bogitól -aki a mellettünk lévő szobában lakik most még egyedül – és bevágtatunk a szobánkba.

Mindketten ledobjuk a cipőnket, táskánkat. Egymást váltva elvégezzük az esti tennivalókat a fördőben, majd vigyorogva egymásnak Jó éjszakát kívánva elterülünk az ágyunkon.

Nagyon felvagyok pörögve, így elaludni sem tudok, csendben hallgatom ahogy Kata már húzza a lóbőrt mellettem.

Gondolataim elkalandoznak a tegnapi és a mai napomon....