ÉDES DRÁGA KEDVES BETSYM!
Nézd el nekem, hogy ilyen balfék voltam! Nem akartalak megsérteni! Komolyan!
Kicsit szét vagyok csúszva. Bocs.
Szóval,
Sziasztok Drágáim!
Bocs az 1 napos késésért, de kicsit szétestem. Elérte szerény személyemet is az influenza. Tegnapelőtt még semmi bajom nem volt, de tegnap már felkelni sem tudtam. Mindegy mára sikerült kicsit összeszednem magam, de …
Ez most rövidre sikeredett, és őszintén szólva nem vagyok elájulva tőle. Az eddigi részek közül ezt írtam a legnehezebben meg. Nem tudom miért, és ehhez a részhez képet sem csináltam. Nézzétek el nekem.
Jó olvasást!
Heni
ui: Többen jelezték, hogy azt írja ki náluk a blogger, hogy 3 hete volt frissítve az oldalam, nem tudom miért van ez.
Sziasztok megint én!
Segítségeteket szeretném kéni. A bloglista alatt találtok egy közvéleménykutatást, melynek eredménye a későbbiekben fog szerepet játszani.
Kérlek benneteket, hogy segítsetek benne, kiváncsi vagyok a véleményetekre!
Köszi!
Heni
Hanna
- Natti kérlek! – visszafojtott lélegzettel vártam a válaszát. - Légyszives!
- Basszus Hanna! Nem lehetsz ennyire béna!
- Nem vagyok béna, csak szeretném, ha mellettem lennél! Kérlek!
- De ott lesz Zalán!- tiltakozik Natti kelletlenül.
- Persze tudom, hogy ott lesz, de ő elsősorban Ashleyval van, neki pedig ő a barátnője. Mellettem nem lesz ott senki. Rob meg biztosan vele lesz elfoglalva.
- De, ..- akadékoskodik
- Tudod mit, nem kell eljönnöd – fújom fel magam – megleszek nélküled is! – csapom le a telefont mérgesen, sőt még az szoba másik felébe is legszívesebben elhajítanám, azért sem veszem fel! Tudom óvodás dolog, de valamin kompenzálnom kell! Amúgy is rohadtul utálom! Dühösen mászkálok fel s alá a szobában.
- Mi bajod van?- jön be Kata a folyosóról
- Semmi!
- Ha nincs semmi bajod, akkor miért rugdosod ezt a szerencsétlen készüléket?- emeli fel a földről azt az utálatos ketyerét.
- Csak.
- Ja jó! – néz rám értetlenül – Te hibbant vagy! – és leteszi mellém az ágyra.
- Persze, hibbant, hülye, hisztis, akaratos, ja és ki nem felejtsem még béna is vagyok! – hisztizek tovább.
- Na jó, - néz figyelmesen Kata- akkor most újra megkérdezem mi a fészkes fene bajod van?
- Semmi.
- Jó. – fordul el sértetten kedvenc szobatársam, basszus most őt is kiakasztottam!
- Kata- sóhajtok utána- ne haragudj! Csak ideges vagyok, egész délelőtt mindenki erről sustorgott, állandóan lestek, sutyorogtak. Ha láttad volna azokat a kárörvendő arcokat!
- Gondoltam, hogy ez a bajod! – ül mellém – Ne foglalkozz velük! Tudod az emberek nagyon irigyek! Csak irigykednek!
- Tudom, de ez olyan kellemetlen! Én utálom ezt! Nagyon, lehet, hogy nagy szám van, de én soha nem viselkednék így senkivel! – nézek ki az ablakon,
- Figyelj! – néz rám – te is tudod nagyon jól, hogy a fene eszi meg őket az miatt, hogy Rob veled van. Nem tudják biztosan, mert a forgatáson úgy viselkedtek, hogy nem lehetnek biztosak benne, de a guta ütögeti őket már csak a lehetőség miatt is!
- Tényleg?
- Igen. Sok mindent nem mondunk el neked Bogival mert tudjuk, hogy szarul esne, de hidd el a fene eszi meg őket! – néz rám figyelmesen, miközben lassan elér hozzám a szavainak az értelme is.
- Miért miket beszélnek? – szegezem neki a kérdést – Én nem hallottam semmit.
- Hát… – néz félre Kata csak, hogy ne kelljen a szemembe néznie.
- Kata!
- Persze, hogy nem hallasz semmit, mert előtted mindig csak jó pofiznak, miközben árgus szemekkel figyelik minden egyes mozdulatodat.
- Ne. – sápadok el.
- De. Nem vetted még észre, hogy a szünetekben tegnap is meg ma is végig ott lebzseltek mellettünk?
- Őszintén nem figyeltem rájuk, mivel Bogival meg Norbival beszélgettünk.
- Figyi már az első bulin is a fene ette meg őket, hogy Adam hajtott rád, bár azt gyorsan lerendezted!- nevet fel.
- Azt tudom, de velem nem viselkednek azóta sem máshogy. – nézek rá értetlenül, mire elneveti magát és értetlenül néz rám
- Te most tényleg ennyire naív vagy?
- Már miért lennék naív?
- Jaj Hanna! Már fogadásokat kötöttek rá, hogy vajon megvoltál –e Robnak!
- Mi?
- Jól hallod! Megvannak róla győződve, hogy Rob azért nem foglalkozik veled a forgatáson, mert megvoltál neki, és már nem érdekled.
Erre nem tudok mit mondani. Hirtelen a szavam is elakad.
- Ne csináld! – nyögök fel értetlenül – Az nem lehet!
- Pedig így van!
- Fogadnak rám? – nem térek észhez.
- Igen, minket is faggatnak állandóan Bogival, hogy mit hallottunk, vagy mit tudunk. Persze mi meg adjuk a hülyét nyugi!
Teljesen lefagyok. Középiskolában is mindig valaki kipécézett magának valaki a nagymenők közül és kóstolgatott. Igaz akkor ott volt Peti és Ati na meg Natti is. Nem foglalkoztam ezekkel az alakokkal, aztán egy idő után meg ők kepesztettek utánunk, amikor nem találtak fogást rajtunk.
- Figyelj erre gondolhattál volna amikor Robbal összeismerkedtetek!
- Tudom, igazából nem is értem, hogy miért vagyok kiakadva. De hidd el Kata, én az életembe nem gondoltam volna, hogy velem ez történik. Soha nem vágytam arra, hogy egy hírességnek legyek az ismerőse.
- Ismerőse mi? – kacag fel Kata. – Több vagy te Robnak mint az ismerőse!
- Talán – nevetek fel én is. – De akkor is!
- Tegnap láttad volna Anna arcát amikor odament a melegedőbe Bogihoz. Mi kint voltunk, mert Zalán akkor jött oda hozzád, de én pont beláttam a sártorba. Láttam, hogy Bogi körül serpte-pertél, majd beszélgetni kezd vele. Meg is kérdeztem miután elmentél Amyvel, hogy miről beszélt velük. – kis szüntetet tart, mint aki azt mérlegeli, hogy mit mondjon el és mit nem, azonban rám nézve nagyot sóhajt és folytatja – Arra voltak kíváncsiak, hogy Robbal együtt vagytok-e . Bogi persze adta a hülyét!
- Ma meg gondolom, hogy kánaán volt nekik, mikor kiderült, hogy jön Kristen. – sóhajtok fel. – Mondjuk azt fel nem foghatom, hogy honnan tudnak erről? Csak nagyon kevesen tudtunk róla.
- Évi tudod az a szőke csaj a Emmáéktól – értetlenül nézek rá – a fodrászoktól tudod!
- Ja! – hirtelen leesik, hogy kire gondol – arra a plasztikbarbira gondolsz aki alig tudja megfogni a fésűt a körmeitől?
- Igen. – neveti el magát Kata is – szóval az jött oda ma délelőtt hozzánk, hogy képzeljük micsoda híreket hallott! Jön Kristen Stewart! Persze nem akartak hinni neki, de ő szentül állította, hogy igen biztos tutira, mivel a biztonsági csapatfőnökkel jóban van és az szólta el magát tegnap este…. – hallgat el sokatmondóan vigyorogva.
- Na persze! Én úgy tudom, neki felesége van!
- És? – néz rám Kata
- Nem hiszem, hogy neki pont az a műnő kellene!
- Életem hány éves vagy? Három? Nincs az a pasi aki egy kósza numerát kihagyna! Főleg, ha a csaj maga veti az ágyába magát, és még dürrögnie sem kell!
- Basszus! Ezt azért nem gondoltam volna!
- Jaj Hanna! Tudod a bátyádért mennyien vannak oda!- neveti el magát – Csak Zalán elhajtotta őket már az első nap!
- Mi van? - elképedve nézek rá, mint aki nem hisz a fülének
- Nem emlékszel rá, hogy mennyire ki voltak akadva amikor Zalán táncolt veled, miután kiosztottad Adamet? Aztán kisvártatva jött nekik az újabb tagló amikor Colmmal táncoltál! De a végső csapást azzal mérted rájuk, hogy Rob rád mozdult! - válaszol mosolyogva – annyira kis hülye vagy! Te észre sem vetted ezeket?
- Nem, nem vettem észre. Basszus!- rogyok le az ágyra – de én egyikre sem másztam rá! Sem Colmra, se Adamra, de még csak Robra sem! – nyögök fel.
- Hát nem érted, pont ez böki a csőrüket! – neveti el magát – Az, hogy te nem is kepesztesz, és mégis felhívod a figyelmet magadra! – csóválja a fejét Kata - Hanna fel sem fogod!
- De Kata! – sóhajtok fel hangosan – Nincs rajtam semmi különös! Túl szép sem vagyok, nincsenek dinnyényi melleim, méteres körmeim, semmi egy tök átlagos lány vagyok! Én nem értem!?
- De pont ez vonzza őket! Természetes vagy! Egyszerű, és van tartásod! Nem loholsz senki után! Ők meg majd megvesznek érte, hogy valaki egyáltalán rájuk nézzen, és ez a pasikat taszítja! És most végre találtak valamit rajtad, amin tudják köszörülni a nyelvüket, ezért mondom, hogy ne foglalkozz velük.
Ekkor kopognak.
- Kész vagytok madárkáim? – vigyorog ránk Amy. – Mert indulás van!
Lassan lebotorkálunk a kisbuszhoz. Teljesen letaglózott az amit Katától hallottam az imént. Tényleg ennyire naív lennék? Hirtelen mellém vágódik valaki. Vigyorogva fordul felém Norbi. Imádom a fejét! Kedves, vicces, mindenről van véleménye, csak hát kár, hogy meleg mint a kályha… Nevetve nézek rá – istenem már túlságosan is jóképű-
- Na helló kislány? Hogy s mint? – vigyorog és lenyom két puszit, az egyiket igencsak közel a számhoz.
- Nincs semmi különös – felelek neki totál ledöbbenve - Ez meg mi volt? – nem értem az istennek sem a kaján vigyorát – Mi bajod?
- Azon kívül, hogy velem vigasztalódsz, mert a csodaszép seggű Pattainson dobott?
- Mi? – nézek rá elképedve, mire a hajamat félretolva bizalmaskodva suttogni kezd a fülembe, miközben az orrával mintegy véletlenül végigsimít a nyakamon. Hirtelen megáll a levegő a buszban. Anna és a másik két pletykafészek jelentőségteljesen összenéznek.
- Édesem, ha nem tudnád, Pattinson dobott téged, mert jön a csaja. Csak, hogy tudj róla. – neveti el magát – Mit gondolsz, most talán becserkészhetem, hogy eltűntél a színről? – néz rám kuncogva –Csak, hogy tudd, te hozzám fordulsz vigasztalásért. -
- Ja most, hogy mondod! – lassan jutnak el az agyamig az infók. Mi az isten van itt? Mindenki megbolondult?
- Édesem, - röhögi el magát – állok a rendelkezésedre. – közli velem hangosan, hogy azok ott két sorral előrébb is biztosan meghallják.
Felcsuklok. Hitetlenkedve nézek rá.
- Te megbuggyantál?
- Nem csak gondoltam, ha már lúd, hát legyen kövér! Benne vagy?
- Miben is?
- Hát megtréfáljuk kicsit a pletykafészkeket! – pillant Annáék felé, akik hirtelen elkapják rólunk a tekintetüket.
- Hát nem is tudom, - suttogom neki vissza – Rob mit fog szólni? Nem akarok vele veszekedni! Már csak 2 napot lesz itt, mert szombaton mennek le a Balatonhoz, aztán pedig megy haza. – sóhajtom.
- Ne legyél már ennyire pipogya! A bátyádtól nem ezt hallottam! Na mi lesz már?!
Kata és Bogi kuncogva nézik kettősünket. Pali bácsi és Géza bácsi szintén csak vigyorog.
Időközben megérkeztünk, és leszállunk.
Gondolkodom, - végül is miért ne? - majd elhatározásra jutok, és visszavigyorgok a mögöttem haladó Norbira, aki mintegy véletlenül végigsimít a karomon. Leszállva belékarolok, - mire felmorran, és vigyorogva nagyot kacsint a bennünket árgus szemekkel figyelő Annáékra, majd megfogja és összeakasztja a kisujjunkat. Kata, Bogi és a két öreg felnevetnek mögöttünk. Visszanézek rájuk, mire ránk kacsintanak. Együtt a hatosfogat!
Anyám csak Rob meg ne tudja! – sóhajtok fel félhangosan.
- Ne parázz! –suttogja Norbi a fülembe.
- Félek, hogy gond lesz belőle!
- Ugyan!
- Ne Norbi, én ezt nem akarom csinálni!- rántom ki a kezem az övéből és hátraarcot csinálok, de még hallom, ahogy Norbi utánam szól:
- Édes, én még nagyon bírlak!
- Hülye! Hallgass!- dörrenek rá, miközben körül nézek. Túl sokan kapják el a tekintetüket.
- Érted mindent! – röhögi el magát mire én nagyot sóhajtva fordulok újra hátra, ahol lefagyok az engem figyelő tekintettől…
- Hát ez meg mi a fészkes fene volt? – néz rám felháborodva! – Most azonnal tudni akarom! – csattan fel, majd a karomat elkapva berángat a sátor mögé. – Hallod mi volt ez?
- Semmi! – nézek rá – semmi nem volt!
- Ja azt láttam! – horkan fel.
- Tényleg nem volt semmi! Csak megfogta a kezem.
- Hanna! – néz rám figyelmeztetően.
- Ne Hannázz itt nekem! – rántom ki a kezem a szorításából- Elegem van a mai napból! Én ezt nem akarom csinálni!
- Mit macska? Mit nem akarsz csinálni?
- Ezt az egészet! Utálom, hogy úgy néznek rám, mint egy ledobott rongyra!
- Miért lennél ledobott rongy? – néz rám
- Jaj Zalán! – dőlök neki a mellkasának – Ez olyan kellemetlen!
- Mi?
- Ez az egész! Nézz körül, mindenki árgus szemekkel nézi minden mozdulatomat, minden pillantásomat! Basszus tudtad, hogy fogadtak rám?
- Igen.
- Mi?
- Igen, és légy erős, Rob is tudott róla.
Lefagyok.
- Mi van? Miről tudott?
- Hát arról, hogy vannak páran akik fogadást kötöttek arra, hogy együtt vagytok-e, és hogy már megrántott-e téged. – feleli.
- Ne, kérlek, ne! – rázkódom össze
- Figyelj kicsi! Ne fogalakozz vele! Mindenhol ilyenek az emberek! – simogatja meg a hajamat.
- De Zalán én nem vettem észre az egészből semmit! Nekem fel sem tűnt!
- Persze, mert elvoltál foglalva azzal, hogy arra vigyázzatok, hogy ne vegyenek észre semmit a köztetek alakuló dologból. És megmondom őszintén, igen jól csináltátok!
- De Zalán, miért nem mondtad? Miért nem szólt egyikőtök sem?
- Kicsi, ne bomolj már! Azért, mert Rob sem tartotta fontosnak. – neveti el magát.
- Basszus!
- Hanna, ezért nem kell kiakadnod!
- Basszus Zalán, én annyira liba vagyok!
- Nem vitatkozom!
- Hülye! – vágom oldalba. – Néha azért mondhatnál ellent!
- Neked? Nem akarok meghalni!- nevet fel – Tehát mi a baj?
- Miből gondolod, hogy baj van?
- Hát kaptam egy igen érdekes telefonhívást
- Natti – nyögök fel.
- Igen Natti, lecsaptad a telefont, és utána nem tudott elérni, és nem tudott veled beszélni sem, ezért felhívott engem, hogy adjalak neki. Tehát még egyszer felteszem a kérdést. Mi van?
- Basszus Zalán, - fordítom félre a fejem, - én féltékeny vagyok! Nagyon. Tegnap is egész este másról sem szólt a fáma, mint arról, hogy Ashleyval Kristenről sztorizgattak. Istenem legszívesebben a föld alá bújnék el! Nem akarok vele találkozni! Kitalálok valamit, és lemondom a mai estét. Mondjuk, fáj a fogam, és sürgősen fogorvoshoz kellett mennem, vagy mit tudom én letört a balkéz kisujjam körme, és most fáj annyira, hogy menni sem tudok! – ötletelek, mire elneveti magát.
- Te tényleg dilis vagy!
- Nem csak nem akarok vele találkozni!
- Hanna, ők tényleg csak barátok! Ne legyél liba!
- Nem vagyok liba!
- De az vagy.
- Félek Zalán.
- Nem kell, egy normális kis csaj, nem fog megenni.
- Nem arról van szó, nem akarom őket együtt látni. – elneveti magát.
- Figyelj én nem ismerem ezt a Hannát! Te nem vagy ilyen nyuszi! – röhög annyira, hogy levegőt sem vesz.
- Zalán én annyira de annyira utállak! – sértődök meg.
- Bocs húgi, de ez annyira nem te vagy! Hol van az a lány aki leküldött mindig melegebb éghajlatra nemes egyszerűséggel?
- Ne provokálj! – csattanok fel
- Már miért ne?
- Zalán, ezt még nagyon megbánod ha nem fejezed be!
- Ki bán meg és mit? – hallom meg azt a hangot amitől minden érzékem felbolydul. Mögöttem áll, érzem a lélegzetét a nyakamon, amitől levegőt sem kapok. Mély levegőt veszek. Mosolygó kékeszöld szemekkel találom szembe magam.
- Szia! – nézek rá.
- Mit kell megbánnod? – fordul Zalánhoz nevetve.
- Elértek a pletykák hozzá- mutat rám nevetve.
- Nem mondod? - neveti el magát Rob is – Jó, hogy mondod, hallom új pasid van?
- Tényleg, ki? Világosíts már fel légyszives! – vigyorgok rá – Ne várj, kitalálom – felemelem bal kezemet ökölbe szorítva, majd felmutatom neki a középső ujjamat:
§ egy: Ádám?
- Ne mutogass, mert bekapom! Nem!– nevet fel, mire elvörösödök, de váltatlanul folytatom
§ kettő: Te? – nyújtom ki gyűrűs ujjam
- Nem! - vigyorog
- Nem? Most komolyan? Nem?
§ három: Colm? – nyílik ki a kisujjam
- Nem!- nevet fel – Érdekes, egyre érdekesebb! – kuncog
- Akkor már csak egy van nyújtom ki a mutató ujjam:
§ négy: Norbi?
- Telitalálat! – nevet fel- Egyébként láttam az előbbi kis akciót. De már ketten jöttek mondani, hogy tudtam-e hogy Norbival jársz?
- Ne! Basszus nekem erről eddig fogalmam sem volt, hogy itt ez megy!
- Életem, ez még nem is vészes! – neveti el magát Rob.
- De..
- Nincs semmi de, ne foglalkozz velük! – kacsint rám
- Te könnyen beszélsz! Nem téged hoznak össze vissza mindenkivel!
- Hanna tudnék mesélni! – vigyorog. – Figyelj kicsim, mikor végzel?
- Amy azt mondta, hogy mi csak egy, max másfél órát leszünk még kint, a többi felvételhez nem kellünk. Te?
- Nekem még legalább 3 órát kint kell lennem.
- Ő mikor jön? – nézek rá.
- Nem tudom, azt hiszem 1 órán belül itt lesz. Már várom, hogy bemutassalak benneteket egymásnak! – nevet fel.
Válasz nélkül hagyom, szerencsére megszólal a telefonja, csendben hallgatom, hogy mit beszél. Zalán közben belém csíp mire összerándulok, és rám kacsint
- Élvezed mi? – nézek rá mérgesen
- Naná! És az estét mennyire fogom majd élvezni! - édesen mosolyogva elpárolog.
- Zalán! –szólok utána, mire vigyorogva megfordul - Ne bunkózz légyszives!
- Életem már tűkön ülve várom az estét! – néz rám sokat mondón. Hát ez a tekintet nem sok jót ígér.
Hú annyira, de annyira megfogom szívatni, ha kellemetlen helyzetbe hoz!- nézek utána mérgesen.
- Hűha! – nevet fel mellettem Rob – Nem szeretnék a helyébe lenni!
- Kinek? – fordulok kérdőn felé.
- Hát Zalánnak, ha így nézel rá!
- Ne is szeress a helyébe lenni, mert…– nem inkább nem mondok neki semmit!
- Mert?
- Semmi nem érdekes –sóhajtok fel.
- Gyere ide! – tárja ki felém a kezét, de nem mozdulok. – Kicsim gyere ide.
- Ne Rob! – húzódok el tőle, mire értetlenül néz rám
- Miért?
- Legalább tízen figyelnek!
- Hanna! – nevet fel – Eddig is legalább ötvenen figyeltek minimum naponta csak a stábból.
- Jó de arról én nem tudtam! És ráadásul még fogadtak is rám – rázkódok össze, mire elkomorul
- Hanna, nekem ebben kell élnem. Én bárhova megyek ennek vagyok kitéve, és sajnos azok is akik velem vannak.
Szerencsére nem kell válaszolnom, mert megjelenik az asszisztense, hogy a felvételhez hívja. Miközben beszélnek, minden szavát végig gondolom annak, amit az imént mondott. Miért vonjam meg magamtól ezeket az apró pillanatokat? Csak azért mert páran figyelnek, és dumálnak rólam? Nem mindegy? Így is, úgy is rosszat gondolnak rólam, én vagyok az a csaj aki fut a sztár után. Újra elkap az ideg, utálom ha rosszat feltételeznek rólam!
Aztán az eszembe jut, hogy már csak 2 napom van vele, mert utána elmegy, kilép az életemből. Soha többet nem találkozom vele. Minden pillanatot ki kell használnom! Minden másodpercet! Senki nem érdekel! Senki!
Az asszisztens elmegy, ő pedig újra felém fordul. Néz rám, és én mindenről elfelejtkezve, minden aggodalmat, félelmet, dühöt félretéve hozzá bújok. Érzem, hogy megkönnyebbülve fújja ki a levegőt.
- Mennem kell – sóhajt a hajamba.
- Tudom. – nézek rá, mire mosolyogva simít végig az arcomon.
- Tudod legszívesebben, most felkapnálak és elrohannék veled messzire, hogy senki ne lásson, és csak ketten legyünk.
- Jaj Rob! – sóhajtok fel mire megint megszólal a ketyeréje.
- Megyek, már megyek!- morran bele. – Nálad van a telefonod? – néz rám kérdőn.
- Igen miért?
- Mert hívlak, ha megjött Kris jó?
- Jó! – motyogom a mellkasába.
- Basszus jó a szám amit adtál? – néz rám
- Miért?
- Csak azért, mert hívtalak úgy 10 perce, de nem vetted fel.
- Nem csörgött – halászom elő a kabátomból telefont, mire nagyot nyel.
Értetlenül nézek rá, hogy mi baja van? Aztán leesik. A dekoltázsom. Azt figyeli. Vigyorogva kihúzom magam, és nyomom ki kicsit a mellemet, ami a ruhámnak hála szépen gömbölyödik. Rob újra nagyot nyel.
- Boszorkány! – szólal meg rekedtes hangon. – Tudod mi a hibád?
- Sejtem – nézek rá kacéran, mire a tekintetétől is heves szívdobogást kapok.
- Nem ártana dolgozni a helyzeten nem gondolod - szólal meg rekedten.
Nem tudok megszólalni.
- Hanna, ezt a tekintetet be kellene tiltani! Legszívesebben tudod, most mit csinálnék veled? – suttogja a fülembe, lehelete perzseli a nyakamat,
- Sejtem, - suttogom halkan én is a nyakába, mire felmorran.
- Basszus nekem még dolgozni kell! – egyenesedik ki, miközben nagyot nyel. - Megcsörgetlek várj!
Matat valamit a telefonon, és várakozón néz rám. Meg sem nyikkan a kezembe a ketyre. Lehet, hogy nem tett neki jót, hogy nem rég földhöz vágtam?
- Jó a számod? – mutatja felém a telefont.
- Jó. – nézek rá tanácstalanul. – Zalán is mondta, hogy Natti hívott, de én nem hallottam. Ezek szerint nem jó a telefon. Mindegy.
- Nem mindegy, mert nem foglak tudni elérni! – morran rám.
- Ha végeztem itt, majd veszek egy másikat. El fogsz tudni érni. – simítok végig az arcán.
A telefon újra megszólal.
- Mennem kell.
- Tudom.
- Nemsokára látlak - simogatja meg az arcom.
- Jó.
Figyelem ahogy elsiet, majd nagyot sóhajtva én is összekapom magam.
- Na végre! – dörren rám Amy – csakhogy előkerültél! Gyere gyorsan végeztek, és mehettek.
- Jó.
Az elkövetkező fél órában mintegy ködben ülve, csinálom azt amit mondanak, miközben jár az agyam folyamatosan. Magam sem tudom, hogy miért félek vele találkozni. Talán azért mert ő régóta ismeri Robot, sokkal többet tud róla, és biztosan van alapja annak, hogy ennyi minden kering róluk a neten.
Biztosan van valami alapja!
De Rob határozottan állítja, hogy nincs közük egymáshoz! Nincs okom arra, hogy kételkedjek a szavában. Megbízom benne. Két nap. Még csak 2 nap. Hanna tedd félre a kétségeidet, a félelmeidet! – győzködöm magam, ennyit jut neked, használd ki, és ne foglalkozz azzal, hogy vasárnaptól már ismét vele lesz, az övé lesz Rob. Felesleges álmodozni arról, hogy látod még. Mert nem fogod. Rob az övé, te maximum egy kis kaland leszel közben. Felesleges többen reménykedni. Csak fájdalom lesz a vége. Csak neked fog fájni.
De olyan őszintének tűnik amikor csak rám néz, amikor magához ölel. – feleselek magammal
Gondolataimat egy érintés zavarja meg. Kérdőn nézek hátra, hogy ki az.
Dean.
- Szia! – nézek rá mosolyogva.
- Helló, velem jönnél? – néz rám
- Hova? Miért?
- Csak gyere. – nevet fel,- nyugi nem rabollak el, és most átállás van nem fognak hiányolni.
- Mi van? – megyek Dean után értetlenül, mire hátra fordul. – Nyugi! Valamit oda kell adnom, és nem akarom mások előtt.
Elég értetlenül nézhetek rá, mert elneveti magát. Kerülgetem az embereket az embereket miközben Deant követem. Rob néz rám kaján tekintettel, mire elmosolyodom.
Egy félreeső kis terembe lépünk be amit a színészeknek alakítottak ki itt az épületben.
Páran érdeklődve nézik kettősünket amint belépünk az ajtón. Felnevetek, mire Dean kérdőn néz rám.
- Tudod, hogy most iratkoztál fel hódításaim listájára? – nézek rá nevetve.
- Mi? – néz rám értetlenül.
- Bárkivel állok szóba, mindenkivel összehoznak. Voltam már, Adam, Colm, Norbi, Rob barátnője is – húzom el a számat – és most látták, hogy veled léptem be ide.
- Megtisztelő még a feltételezés is! Majd hozzászoksz!- neveti el magát- ez ezzel jár! Add ide a telefonod.
- Persze, majd hozzászokok! – motyogom halkan, miközben Dean kezébe adom értetlenül a ketyerét. – Mit csinálsz? Nem hiszem, hogy megtudod szerelni. – felnevet.
- Hát nem is megszerelni akarom. – nevet fel, miközben kikapja a kártyát a telefonból és egy olyan telefonba teszi amilyen Robnak is van csak ez fehér. Lassan eljut a tudatomig, hogy mit csinál.
- Nem! Ne csináld Dean! Nem akarom! – értetlenül néz rám, miközben a feje fölé emeli a régi telefont. Majd vigyorogva hívást kezdeményez az újról.
- Téged keresnek! – nyújtja felém az új telefont.
- Nem! Kérlek ne! Nem akarom! - nem veszem át a felém nyújtott készüléket.
- Sajnálom öregem nem akar veled beszélni! – hallgat – Ezt vele kell megbeszélned, most visszakísérem, hogy ne kerüljön kellemetlen helyzetbe – feleli Robnak kinyomja, majd megfogja a kezem és a tenyerembe nyomja a készüléket és az ujjaimat rákulcsolja.
- Ne hisztizz ez miatt! Csak jót akar, és mielőtt még megszólalnál tudja, hogy nem vágysz ilyenekre, egyszerűen csak kedveskedni akar, és biztonságba akar tudni.
- De,
- Nincs de. Gondold végig! Bármi történhet veled, és nem tudsz segítséget hívni, nem tudsz senkinek szólni!
- De én most akartam elmenni venni egy telefont.
- Hát már nem kell elmenned. Ne bántsd meg azzal, hogy nem fogadod el! Semmit rossz szándéka nem volt vele. Hidd el.
- Köszönöm! – ölelem át Deant, mire határtalanul meghökken. Majd bátortalanul megveregeti a hátamat.
- Ne nekem, neki. Én csak megvettem.
- De mikor?
- Amikor előkerült az előbb. Megkért rá, hogy szerezzek egy ilyen telefont, és ha lehet hozzam is el.
- Köszönöm!
- Na gyere! – neveti el magát – Mert lassan keresni fognak, és még a végén tényleg összeboronálnak
Nem felelek semmit csak felnevetek. Szerencsére senkinek nem hiányoztam, így Dean észrevétlenül elpárolog mellőlem. Én újra elfoglalom a helyemet. Az érzések kavarognak bennem. Félelem, remény, váltogatja egymást. Egyszerre érzem magam a fellegekben és a pokolban is. Ekkor megszólal a telefon amit még mindig szorongatok.
- Szia! – nevet bele .
- Szia! – sóhajtok bele halkan – Nem kellett volna! Én..
- Figyelj, így biztosan eltudlak érni, idegesít amikor nem veszed fel a telefont. Soha nem tudom, hogy miért nem
- Rob, nekem a telefon olyan mint másnak a nem is tudom mi. Én nem tudok vigyázni rájuk. Nekem ilyen drága készülék az teljes pénzkidobás.
- Figyelj, ezt tőlem kaptad, és tudom, hogy vigyázni fogsz rá, mert ezen bármikor elfoglak tudni érni.
Beszélgetés közben keresem, hogy hol lehet, de nem látom sehol.
- Hideg, - kuncog bele a telefonba.
- Mi?
- Hát nem arra vagyok. – nézek körbe, de még mindig nem látom – Nagyon jól áll neked ez a ruha, írtó dögös vagy benne! És a dekoltázsod! Basszus Hanna az agyam dobom el tőle, innen tökéletes a rálátás. – nevet rekedten amitől újra eltölt az őrült vágyakozás.
- Én is ezt érzem kicsim. – suttog rekedten
- Rob, hol az istenbe vagy? Sehol nem látlak. – suttogom én is a telefonba miközben fordulok körbe, de sehol nem látom.
- Most állj meg, és nézz felfelé.
Kutatva nézek felfelé, és elnevetem magam, ott vigyorog az orgona mellett.
- Köszönöm! – sóhajtom bele a készülékbe, majd kérdőn nézek a mellettem megálló Amyre aki integet, hogy menjek utána.
- Bocs mennem kell!
- Menj csak, majd hívlak! – neveti el magát.
Eltelik újabb fél óra. Reménykedem, bármilyen ronda dolog is, hogy elengednek bennünket, mielőtt ideér Kristen, és nem itt kell látnom, nem kell itt megismernem.
Van isten! Mi végeztünk, megúsztam, illetve csak haladékot kaptam. Pár órát, de az is valami. Muszáj lesz összekapni magam.
Odaintek Deannak amikor elindulunk, mivel Rob éppen felvételben van. Visszaint nevetve.
A bázisra az utat mintegy kábulatban teszem meg, nem érdekelnek a megjegyzések, a poénok, csak bámulok ki az ablakon. Ebben az állapotban adom le a jelmezt, és megyek vissza a szállásra.
Kata és Bogi vigyorogva néznek, de most velük sem törődöm. Pihenni akarok kicsit. Napok óta nem aludtam rendesen. Hirtelen nyel el az álom.
Nem tudom, hogy percek, vagy órák teltek-e el, de telefoncsörgésre ébredek. Miért nem veszi fel Kata?
Aztán lassan rájövök, hogy a kezemben szorongatott készülék csörög. Először azt sem tudom, hogy hogyan kell felvennem, még kábult vagyok az alvástól.
Rejtett szám.
Ki a jó isten lehet az?
- Halló? – szólok bele nyűgösen
- Szia! – szólal meg a másik felén a rejtett számhoz tartozó egyén.
- Mi történt baj van? – rémülök halálra….