35. fejezet : A békítőshow

Sziasztok!

Nem tűntem el, csak nem volt internetünk!

Baromira mérges voltam! De végre helyreállították a rendszert. Már azon gondolkodtam, hogy valahol keresek egy internet kávézót.

Biztos azt gondoljátok, hogy egy megbízhatatlan liba vagyok. Ti teljesítettétek amit kértem, én meg teszek rátok!

Pedig ez nem így van!!

Igyekeztem az előző résznél válaszolni a kommentekre, de rájöttem, hogy ebben a formában ahogy csináltam, ez nem lesz jó, mivel a komik számára pillantva azt látjátok, hogy van már 17. Közben ebből 7 az én válaszom volt. :DD

Az előző részhez írt válaszok – kiegészítve - :

Üdv az olvasóim között Petra!
Örülök, hogy tetszik a történetem!

Szia Esztoka!
Én is érzem, így utólag olvasva, hogy talán csöpög kicsit. Nem kicsit, nagyon!
És ezt utálom!
Szorított az idő, nem akartam többet csúszni és nem volt türelmem átírni az egészet.

Szia Ila!

Igazából nem tudtam mit írni a Bókay utcai forgatásról. Nézd el nekem!

Egyébként üdv itt nálam! Örülök neked.

Szia Pet!

Sajnos el kell, hogy keserítselek, nem hagyom ki Kristen Stewartot, azonban nem tudom mennyire vigasztal az hogy semleges lesz a történet szempontjából.
A továbbiakban nem nagyon fogok káromkodni ígérem, de a pasik általában hajlamosak a ronda beszédre ha feszültek, ezt próbáltam kicsit szemléltetni ezek szerint nem jött át.
Bocs!

Helló Csibimoon!

Már hiányoltalak életem!
Szóval, még nem tudom, hogy megy-e Hanna L.A.-be. Több verzió is kavarog a fejemben. Meglátjuk!
A kommandózást meg nagyon élvezem!

Köszönöm Kriszti és Orsi a kommentet!

Igyekszem a folytatással!


Szia May!
Hát a tombolás nem várat magára sokáig!

Kedves Névtelen!

Nekem is az egyik szívem csücske Zalán

Fren és Repcsi Drágáim!

Köszönöm, hogy írtatok!
Örülök, hogy tetszett. Az új rész most fent van.

(ez most csak 21 oldal lett. Bocs!:DD  )

Üdv a kis olvasótáboromban  Nikol!

Tehát mindegyikőtöknek nagyon - nagyon szépen köszönöm, hogy írtatok!

Csók, Puszi!
Ezer ölelés!

Heni

Zalán

Már csak  4 napig tart itt a forgatás.

Már szeretnék rajta túllenni, hogy nyugodtan eltudjak tölteni pár napot Ashleyval csak kettesben. Nagyon ránk férne már egy kis idő együtt, főleg mivel Los Angelesbe visszatérve  2-3 hét múlva kezdődik az Eclipse bemutató előtti médiacirkusz  és Ash sem lesz otthon.

Az igazság az, hogy elfáradtam már nagyon.

Karácsony óta meg sem álltam,  - nem február elején volt pár nap szünetem - , aztán utaztam Londonba, majd ide. Elfáradtam. Főleg így, hogy már  talán ez volt a 3. éjszaka amikor alig aludtam valamit. Szombaton ugyebár apáékkal ütöttem el az időt, vasárnap buliztunk, tegnap meg…. 

Ahogy eszembe jut a tegnap este, igazából azt sem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek!

Ezek nem normálisak! Egyik sem, egyik kutya másik eb! Megérdemlik egymást. Amikor az ember azt hinné, megoldódott minden, végre nyugi van, akkor valami biztosan történik, de igaza van Ashleynak ezt nekik kell megoldani.  Ebbe nem szólok bele.

Mind a kettő csökönyös szamár!

-      Zalán! – érdeklődve nézek körül, hogy ki szól. Declan. Anyám olyan idiótán bír kinézni azzal a füles sapkával a fején, kényszerítenem kell magam, hogy ne röhögjek.

-      Szia! – fordulok felé és belekezdünk egy véget nem érő tökéletesen felesleges egyeztetésbe, hiszen észre sem veszi, hogy már szinte mindent megcsináltunk abból amit sorolni kezd. Kemény 10 percem megy el rá, hogy a nyilvánvalót felfogja.

Mindegy már csak 4 nap, aztán részemről vége.

Sorban kell egyeztetnem a műszakaikkal, hogy mire megérkeznek cirka  1 órán belül a színészek minden rendben legyen. Marha jó, hogy már lassan a gyártásvezetői munkát is én látom el!

Gyorsan telik az idő.

A helyszínbiztosítóknak most is lesz munkájuk az biztos. Már igencsak sokan jöttek össze itt a téren. Rohadt hideg van húzom össze fázósan magamon a mellényemet.

Ekkor megérkeznek a statiszták. Mozgolódás támad a rajongók között. Elnevetem magam, basszus ez eszméletlen! Mitől vannak ennyire oda Robért? Erre valahogy nem tudok rájönni!

Szememmel keresem Hannát.

Sokan vannak egy kupacban, Amy eligazítást tart nekik.

A vöröskét már látom, akkor ennek a libának is ott kell lennie valahol.

Meg is van, biztos, hogy ő az, a tartásáról felismerem. Megérezhette, hogy figyelem, mert kutatva néz körül, amikor tekintetünk találkozik integetni kezd, és elneveti magát.

Lehet, hogy csak én látom szépnek, mert a húgom, de olyan szép ez a lány! Fel sem fogja, bár most sokat ront a képen a pandamacis szeme. Látszik rajta, hogy nem aludt. Elmutogatom neki, hogy majd beszélünk. Bólint, majd elindul a többiek után.

Declan is a magához tér lassan, és rendezőként kezd tevékenykedni. Nekiállunk a felvételeknek. szerencsére viszonylag gyorsan haladunk, ez előfelvételeket megcsináltuk és még csak fél 11 van.

Ekkor felbolydul a tömeg, autó érkezett, azonban lecsillapodnak amikor megjelenik Christina és Colm.

Aztán megjelenik Mr. Bel Ami is személyesen nem kell látnom elég hallani.

Hannát figyelem.

Elsápad, gyorsan elfordul háttal áll. A vöröske azonban élénken magyaráz neki, miközben figyeli Robertet.

Jaj Hanna!

A jó ég áldjon meg!

Miért vagy ilyen makacs?

Bár ezt a másik agyamentet sem kell félteni. Amikor száll ki a kocsiból kutatva néz körül, és amikor meglátja Hannát gyorsan elfordítja a fejét miközben Deannnak magyaráz élénken.

Komolyan, mint két ovis!

Rob elvonul a sminksátorba, ide int nekem, miközben elmegy mellettem, Dean egy grimaszt vág miközben követi.

Összeröhögünk.

Folytatódnak a felvételek, annak ellenére, hogy állati hideg van.

Nem irigylem Robot. Látszik, hogy fázik, mivel ugrálni kezd két beállás között.

Mindenki szeretne ezen a felvételen végre túl lenni, és fedett helyre vonulni.

Adam közelít felém kíváncsi tekintettel.

-      Zalán! – szólal meg.

-      Mond! – fordulok felé.

-      Mi van köztük? – biccent a két agyament felé, akik most is azt játszák, hogy nem érdekli őket a másik, miközben állandóan egymás lesik sutyiban!

-      Mert?

-      Mert ha nincs köztük semmi, akkor szerinted elhívhatom Hannát ma este vacsorázni?

-      Nem tudom, hogy van-e köztük valami, a húgom nem számol be nekem mindenről.

-      Most komolyan. Merjek próbálkozni?

-      Hát ne úgy, mint múltkor! – nézek rá figyelmeztetően – És vedd azt is figyelembe, hogy a húgom! Ölök érte!

-      Rendben – neveti el magát – Megpróbálkozom. Max elküld a búsba.

Elindul Hanna felé.

Kicsit tétován, de célirányosan megy felé.

Ez a kis tyúk meg észre sem veszi, hogy milyen hatást vált ki a férfiakból. Elvan a maga alkotta kis világban, észre sem veszi, hogy többeknek tetszik. Egyszerűen nem látja magát kívülről.

Adam és a csajok beszélgetnek. Hanna fázósan húzza össze magát. Adam megpróbál közeledni felé, hogy átölelje, a csajok röhögnek a szövegelésén, Hanna azonban észrevétlenül elhúzódik tőle.

De szeretném látni Rob arcát amikor meglátja ezt.

Anyám, így legyen ötösöm a lottón! – röhögök fel halkan. A mellettem álló munkatársaim kérdőn néznek rám, de intek, hogy nincs semmi.

Most jön ki a sminkesektől.

Megpillantja őket.

Nem szép dolog a káröröm, de öröm!

Felszívta magát rendesen, elindul feléjük azonban pár lépés után megáll amikor látja, hogy Hanna észrevétlenül elhúzódik.

Ökör.

Folytatódnak a felvételek.

Kaján tekintettel lesem őket közben. Két dilis. Lesír róluk, legalábbis számomra, hogy odavannak a másikért, de egyik sem tud  a másik felé nyitni. Makacs,  és büszke mind a kettő.

Teszem a dolgomat, ahogy ők is.

-      Én megmondtam neked, hogy csak pletyka az egész! – hallom a mellettem álló két csaj beszélgetését.

-      Mondom, hogy együtt vannak! Hidd már el! A múlt héten én is ott voltam a stáb bulin.  Le sem vették egymásról a szemüket. – nevet fel az egyik statiszta.

-      Nézz már rájuk, - mutat a másik ez felé a két agyament felé – egymásra sem néznek. Nem hiszem el!

-      Pedig elhiheted. Forrt köztük a levegő. Hallottam, amikor a világosítók viccelődtek egymás között, hogy nem kellene nekik a 220-al bajlódni, elég áramot termelnének ezek ketten.

-      Hát nem tudom – néz újra feléjük a másik. – Pont egy ilyen csaj kellene neki? Nézz végig rajta. Semmi különös nincs benne. Hát én Rob mellé valami szebb csajt tudok elképzelni.

-      Lehet az is – nevet fel a másik, - hogy már megvolt neki. Lehet, hogy Rob jól megdugta, aztán már ejtette is.

-      Lehet,- nevet fel a másik is miközben távolodnak. 

Két ostoba liba! Az ilyeneket kellene jól megrázni! Önt el a düh. Dean lép mellém, látja dühös arcomat. Kérdőn néz rám.

-      Nincs semmi. – felelek a fel sem tett kérdésre neki – Vele mi van? – nézek Rob felé, akinek Declan magyaráz valamit élénken.

-      Tegnap éjjel 2-kor vittem fel a bárból. Csodálom, hogy áll a lábán. – feleli Dean erősen vigyorogva – Még szerencse, hogy senki nem volt lent éppen akkor. Nem hiányzott volna, hogy minden attól harsogjon, hogy Rob elázott. – nézünk mind a ketten az említett felé aki nagyokat pislog és elnyom egy ásítást közben. A lánykák pedig mellettünk a kordonnál élénken figyelik bálványukat. 

-      Vajon mit szólnának hozzá, ha tudnák, milyen idióta bír lenni? – tekint a rajongók felé Dean.

-      Figyelj, egyikünk sincs mindig toppon.

-      Ez igaz. – néz rám- Te Zalán, min vesztek össze ezek ketten ennyire?

-      Fogalmam nincs, én kint voltam a bárba, hogy rendeljek valami italt. Aztán mikor mentem visszafelé Hanna rohant el mellettem, mint az őrültek, miközben a kabátját rángatta magára. Hiába szóltam utána, vissza sem nézett. Kisvártatva a másik idióta rohant el a bár felé. Kérdeztem Ashleyt is, de ők sem tudják. Majd megbékélnek!

-      Remélem! Jót tesz neki ez a lány. Nyugisabb, bár ez most nem látszik, mivel állandóan zizeg. Az előbb azt hittem felrobban, amikor látta, hogy Hanna azzal az Adam gyerekkel beszélget, de besértődött, és azért sem megy oda hozzá. Komolyan néha kételkedem az értelmi képességeiben. Egész úton idefelé azon szövegelt, hogy odamegy hozzá és megbeszélik. Erre ide érünk, és meg sem mozdul.

-      Hanna sem különb, nehogy azt hidd! – válaszolok neki- Ő sem egy egyszerű eset. Robbanékony, makacs, önfejű. – nevetem el magam.

-      Hát remélem, hogy feladják a büszkeségüket, és megbeszélik.  Kicsit tartok tőle, hogy mi lesz holnap, mivel jön Kris.

-      Nem tudom. Megoldják, én nem akarom játszani a villámhárítót az biztos.          

Ebben maradunk. Mind a ketten megyünk a dolgunkra. Nincs időm velük foglalkozni. Sorba vesszük fel a jeleneteket. Az idő egyre rosszabb, egyre hidegebb van, és ráadásul az eső is esni kezdett.

Végre itt végeztem.

A többiek még forgatnak, nekem azonban át kell mennem a másik helyszínre, mivel 2 óra múlva ott kezdünk a késői ebéd után. Két srác jön velem át az enyémek közül.

A hangosító kocsi mellett megyek el, amikor meglátom Hannát. Katával és Bogival beszélgetnek. Nagyon fázik.

-      Hanna – lépek oda hozzá, és ölelem át, - miért nem mész be te is a sátorba, kicsit véd a hidegtől.

-      Nem megyek be. – néz rám szinte lila a szája.

-      Bocsi – szólal meg Bogi- de én bemegyek teáért. Kértek? – néz Katára és Hannára.

-      Én kérek- szólal meg Kata, Hanna azonban csak a fejét rázza.

-      Ne legyél hülye! – kérdezem tőle. - Miért nem?

-      Csak.

-      Ez aztán válasz az istenért!

-      Jaj, hagyjál! Kibírom.

-      Figyelj, ne legyél ilyen makacs, az nem megoldás semmire.

-      Tudom! – suttogja halkan a nyakamba - de én nem fogok odamenni hozzá az biztos! Kérjen ő bocsánatot!

-      Figyelj kicsim néha le kell győzni a büszkeségünket.

-      Tudom.

-      Akkor?

-      Nem.

-      Jó. Ez a ti dolgotok, én nem szólok bele. Egyébként elmész Adammal vacsorázni?

-      Nem. Nem megyek el. Lehet, hogy haragszom Robra, de én nem játszadozom így senkivel. Ha úgy gondolja, hogy érek neki annyit, hogy beszéljen velem akkor úgyis idejön, ha meg nem akkor az is válasz lesz részéről, de akkor sem megyek el Adammal sehova.

-      Te tudod. Most mennem kell. – nyomok egy puszit az arcára. – Szia te LIBA!

-      Szia!

Sietősen bevágódok az autóba. Útközben felhívom Ashleyt.

-      Helló Édes! – szól bele a telefonba

-      Szia! Mi a helyzet? Mit csinálsz?

-      Meghívókat nézünk Nattival. És te?

-      Száguldok át a másik helyszínre.

-      Kibékültek?

-      Nem, kerülgetik egymást. – felelek.

-      Ez annyira jellemző rájuk! Mind a kettő eszméletlenül makacs!

-      Te tudod, hogy min vitáztak össze?

-      Nem tudom pontosan, Nattiékkal beszélgettem pont, nem figyeltem rájuk. Mintha a gurításról beszéltek volna, meg Kristen is szóba került. Nem tudom. Csak azt vettem észre, hogy Hanna elrohan, Rob pedig a falba rúg, majd ő is elviharzik. Azóta egyikkel sem beszéltem.

-      Én is csak Hannával, de makacs. – időközben megérkeztünk. – Bocs életem mennem kell! Puszi a hasadra!

-      Siess vissza behajtom! – nevet fel.

-      Alig várom!

Elégedetten nyomom ki a telefont. Szeretem ezt a nőt. Igazi belevaló nőszemély. Kedves, értelmes, érzékeny, érzéki, de ugyanakkor makacs, és hisztis is mint minden nő. De imádom!

-      Zalán jössz? – néz be rám Tibi az egyik technikus a kocsiba.

-      Persze megyek már. – sóhajtom – Szívesebben lennék az asszonnyal, mint veletek!  - vetem oda nekik.

-      Na látod ezt elhiszem! – nevet fel Ábel is a másik srác – Én is szívesebben szex tornáznék otthon a barátnőmmel, sem mint hogy itt babráljak veled!

Ebben maradunk. Neki gyürkőzünk a melónak. Szerencsére gyorsan haladunk. 2 órára  teljesen készen vagyunk. Sóhajtva ülök le a melegedőben. Lassan mindenki átszivárog. Először a segédszemélyzet jelenik meg, majd egyszerre jönnek a sminkesek…. szóval mindenki.

Itt nincs nagy hajcihő, biztosítás, egyebek. Belső felvétel lesz szerencsére. Megáll valaki mellettem, kérdőn nézek fel, hogy ki az?

Colm vigyorog a képembe.

-      Helló! – neveti el magát – Nem megenni jöttelek ne ijedj meg!

-      Dehogy ijedtem meg, de ne haragudj, mindig meglepődök a bajszodon! – röhögöm el magam- már megbocsáss, de nagyon idiótán nézel ki Rousset szerepében.

-      Ne felejtsd el öregem, hogy én egy vérbeli párizsi úr vagyok! – hőzöng.

-      Ja, azt elfelejtettem.

-      Te Zalán – bök oldalba – mi van a gyerekekkel? – bólint Rob felé, aki ebben a pillanatban lépett be az ajtón és kutatva néz körül, majd csalódottan beljebb lép, tőlünk 3-4 méterre áll meg a padsor másik oldalán. Már jelmezt cserélt.  -  Bel Ami egész délelőtt olyan volt mint aki citromba harapott, és hát Hanna sem kacagott túl sűrűn ahogy elnéztem őket.

-      Csak összezörrentek! – legyintek egyet – Majd észhez térnek! Remélem. Bár makacs mind a kettő.

-      Á! Megjött ő is! – nevet fel mellettem Colm. Kérdőn fordulok hátra, hogy min nevet.

-      Igencsak szemrevaló teremtés meg kell hagyni! Megyek és megölelgetem! – nevet fel Colm – háta Bel Amit is megüti a guta közben. – mondja olyan hangosan, hogy Rob is biztosan meghallotta, mivel felkapja a fejét és érdeklődve tekint ránk, mi pedig vigyorogva intünk neki, mire értetlen tekintettel ugyan de visszaint.

Felnevetek, mivel Hanna lép be az ajtón Norbiba kapaszkodva. Robot meg közben tényleg a guta ütögeti, ahogy meglátja párosukat. Colm mellettem felnevet arckifejezését látva.  Hanna időközben észrevesz, és felénk veszi az irányt. Colm nevetve kezet csókol neki, mire ő pukedlizve meghajol előtte.

-      Kisasszony kegyed csodálatos! – közli raccsolva Hannával.

-      Óh Ön uram pedig vérbeli gentleman. – feleli nevetve, és ekkor hirtelen lefagy, elnémul.

Kérdőn nézek rá, hogy mi lelte.

-      Úristen! Itt van! Tényleg itt van! – suttogja.

Colmmal kérdőn nézünk össze, hiszen majdnem elájul. Rob is felfigyel az arckifejezésére, és összeráncolt homlokkal néz a bejárat felé ahol Uma Thurman lép be. Hanna majdnem elalél.

Uma kedvesen mosolyogva közeledik felénk. Colmmal nevetve figyeljük lemerevedett hugicámat. Arcát látva Rob is felnevet a padsor másik oldalán.

-      Szép jó napot mindenkinek! – köszön ránk kedvesen.

-      Óh és megérkezett minden idők leggyönyörűbb Madeleinje. – bohóckodik Colm, miközben földig hajol Uma előtt – Kis kacsóját  csókolom Nagyságos Asszonyom!

-      Na te sem lettél komolyabb 10 nap alatt! – nevet fel, majd felénk fordul. – Egyéként sziasztok!

-      Helló! – nézek rá miközben ő a megkukult Hannára néz kérdőn – Jól utaztál? – kérdezem.

-      Igen, szerencsére sima utam volt, így most frissen kipihenten tudom magam a munkába vetni.

-      Jó – jó napot! – nyökörgi mellettem Hanna.

Uma értetlenül néz rá.

-      Jól van kedvesem? – néz rá kérdőn, majd felém fordul- Zalán mi van ezzel a lánnyal, nem kellene leültetni?

Colmmal felnevetünk. Mi tudjuk mi a baja. Uma továbbra is értetlenül néz rám.

-      Egy pillanat, csak kiélvezem a percet, hogy Hannának elakadt a szava!- felelem neki nevetve - Ritka pillanatok egyike!

-      Hülye! – tér magához talán túl hirtelen Hanna, mivel meglehetősen erősen oldalba vág, - Elnézést! – néz bocsánatkérőn Umára, aki eközben értetlenül néz ránk

-      Jól van kedvesem?

-      Igen, igen jól vagyok! Csak megszédültem- vágja rá Hanna – Milyen meleg van itt!- terel kipirult arccal

-      Érdekes én fázom. – röhögök fel, mire belém csíp ez a kis vadmacska.

-      Uma – szólal meg mellettem Colm miközben én az oldalamat dörzsölöm fájón, - had mutassam be neked ezt a kis tüneményt – öleli át Hanna vállát – Molnár Hanna, ennek a modortalan behemótnak itt mellettem – mutat rám - a hugicája, és a világ talán egyik legszebb statisztája! – mire az említett talpig pirul.

Erre a látványra az időközben mellénk somfordált Rob is felnevet.

-      Örvendek! – nevet fel Uma miközben Hanna felé nyújtja a kezét – Örülök, hogy megismerhetlek!

-      Én, én is örülök, hogy megismerhetem asszonyom. – fogja meg a kinyújtott kezet, mire ha lehet még pirosabb lesz.

-      Csak Uma, mivel én vagyok az idősebb kérhetem ugye? – néz rá Uma aranyosan mosolyogva, időközben leeshetett neki, hogy itt a rajongás alapos esete áll fenn.

-      Természetesen és köszönöm! – mosolyodik el Hanna.

Ezt a pillanatot használja ki Rob, hogy megszólaljon.

-      Uma, gyere légyszives Declan beszélni akar veled. – fordul Umához egyből amint mellénk ér, azonban Hannáról le sem veszi a szemét. – Szia Hanna! – köszön rá.

-      Szia! – hallatszik a halk válasz.

-      Megyek már! Sietek! Hol van? – fordul Uma Robhoz kérdőn, aki le sem veszi Hannáról a szemét. Hanna azonban félrenéz, még csak véletlenül sem tekint Robra, aki halkan felsóhajt ezt látva.

-      Robert?! – néz hátra Uma, aki éppen ezt a pillanatot kapja el.

-      Megyek már megyek! – fordul felé.

Lassan távolodnak, miközben halkan beszélgetnek.

-      Ő az? –  kérdezi Robtól Uma  miközben vissza néz Hannára.

-      Igen – követi pillantását Rob is.

Az említett ekkor már leroskadt a legközelebb álló padra. Nevetve figyelem, miközben Colm aggódva sertepertél körülötte.

-      Basszus! – suttogja magyarul maga elé. Colm értetlenül néz rá.

-      Mit mondott?

-      Semmit, semmit, - röhögök – majd magához tér.

-      Tudod öregem, én valamit nagyon rosszul csinálhatok, - néz rám tanácstalanul – én miért nem váltok ilyen reakciót senkiből?

***

Rob

Csendben nézem ahogy beszáll a buszba ami visszaviszi a bázisra. A fejemet a falba verném legszívesebben! Béna ökör vagyok! Mi a jó büdös francnak nem tudtam odamenni hozzá, és megbeszélni ezt az egészet vele?

Hülyék voltunk mind a ketten ez mind a ketten tudjuk.

Neki nem kellett volna heccelnie, baromira rosszul esett, és csak vissza akartam neki vágni Krissel. Nem kellett volna, de ő is messzire ment a piszkálódásával. Én is megsértődtem. Mind a ketten szélsőségesen reagáltunk a dologra.

Dean ekkor megáll mellettem.

-      Mehetünk? – kérdezi  miközben beszállunk a ránk várakozó autóba – Hova megyünk?

-      Egyenlőre nem tudom. – hangzik határozott válaszom. – Talán vissza a szállodába, aztán majd kitalálom.

-      Oké. – hangzik a bőbeszédű válasz.

Ezt szeretem Deanba, nem kérdez feleslegesen.

-      Dean?

-      Igen? – fordul hátra

-      Köszi!

-      Mit?

-      Hát, hogy felhoztál az éjjel. Régen rúgtam már be ennyire mocskosul.

-      Hát igaz, ami igaz messze voltál a józan állapotodtól. – neveti el magát.

-      Azért köszönöm.

-      Nincs mit öregem! Anyád megfujtana, ha olyan állapotban látna!

-      De nem látott- nevetem el magam.

Eztán a további utat csendben tesszük meg a szállodáig. Csak a liftben szólal meg, miközben az ingemet gombolom ki, hogy minél előbb megszabaduljak tőle.

-      Este találkoztok?

-      Nem tudom – nézek rá tanácstalanul – nem tudom, hogy látni akar-e még.

-      Persze, hogy látni akar, egész nap arra várt, hogy odamenj hozzá.

-      Hát én nem úgy vettem észre. Rám sem nézett egész nap.

-      Te csak azt hiszed. – neveti el magát – Ugyanazt csinálta, mint te.

Erre elnevetem magam megkönnyebbülve.

-      Hát öregem, nem gondolnák szerintem rólad, hogy ilyen szerencsétlen vagy a nőkkel! – veregeti meg a fájós lapockámat mire felszisszenek.

-      Tegnap akkorát estél, mint a nagykabát, alig tudtalak összeszedni! – feleli a néma kérdésemre. – Baromira bemákoltál öregem!

-      Akkor már értem, miért fájt reggel minden tagom amikor felkeltem.

-      Majd megkéred Hannát masszírozza meg. – röhög fel.

-      Egyenlőre annak is örülnék, ha szóba állna velem, masszírozás mit olyan legfeljebb az álmaimban szerepel. – felnevet.

-      Hívj, ha menni kell!

-      Oké. – köszönök el tőle. – Szia!

A szobába belépve fáradtan dőlök végig az ágyon azzal sem törődve, hogy cipőben vagyok. Végig kell gondolnom, hogy mit tegyek. Beszélnem kell vele az biztos! Még ma, de előbb elmegyek zuhanyozni, hogy átmelegedjek, aztán meglátom a továbbiakat.

Pont most kell annak a szarnak megszólalnia! – zárom el mérgesen a csapot. Végül is fürödtem inkább, baromira átfagytam ma kint. Morcosan csattogok ki vizesen a nappaliba a telefonért amikor megcsúszom. Ezt a mozdulatsort tanítani kéne valahol amit produkálok, de homo sapiensként lábon maradok mégsem vágódom el. Meg sem nézem, hogy ki keres, mérgesen mordulok bele a készülékbe.

-      Mondd!

-      Helló! Neked meg mi bajod van? – hallom Csongi fojtott röhögését.

-      Semmi, csak majdnem eltanyáltam annyira siettem, hogy felvegyem a telefont.

-      Azt remélted, hogy más hív mi?

-      Hát nem rád vágytam az egyszer biztos!

-      Na figyelj Rómeó, van kedved sörözni? Zalánt már hívtam, ő benne van, hogy a csajok nélkül töltsünk el egy estét.

-      Hát öregem, az igazság az, hogy nekem most valahogy be kellene cserkésznem Hannát, hogy beszéljek vele.

-      Még nem beszéltetek? – döbben meg.

-      Nem.

-      Mi a szart csináltál egész nap?

-      Semmit.

-      Hát azt veszem észre! – pár pillanatot hallgat - Akkor azért volt Nattival olyan kimért ma Hanna amikor beszéltek. – folytatja -  Egészen megsértődött rá Natti. Majd mondom neki, hogy nem rá haragszik, hanem még nem beszéltetek.

A háttérben ekkor beszéd hallatszik, mire Csongi fojtottan felnevet.

-      Mákod van Öregem! Ash most beszélt Hannával este ők is találkoznak csak hárman, hogy beszéljenek az esküvőről. Már az agyamra mennek vele. Még itt az üzletben sem lehet nyugtom tőlük, mert ide is követnek! Soha ne nősülj meg öregem! – ekkor fojtottan felkiált és vigyorogva hallgatom, ahogy Natti fegyelmezi, persze cuppanások kísérik ….

-      Figyelj ezt a hálóban… - szólok bele vigyorogva a készülékbe

-      Irigykedsz mi öregem? – nevet bele a telefonba.

-      Hát remélem megtudom vele beszélni és nem hajt el a fenébe. Hova akartok menni?

-      Nem tudom, talán a másik haverom sörözőjébe. Baromi jó a hamburgerük.

-      Hát nem tudom… - de azért a nyál összefut a számban a gondolatra.

-      Beszéltem vele, kiteszi a zártkörű táblát csak pár haver lesz ott. Nyugi. Benne vagy?

-      Oké, hol találkozunk?

-      Zalánnal érted megyünk, mondjuk 1 óra múlva. Elkészülsz?

-      Hát a dauerom még nem lesz kész, de meglátom mit tehetek! – röhögök fel.

-      Barom. – feleli és leteszi a telefont.

Hirtelen ezer dolgom lesz. Kapkodva öltözöm, és kivételesen Deannak sem felejtek el szólni, hogy hova mennék. Közli, hogy csörögjek ha indulni akarok.

Basszus nincs egy normális ruhám sem! Mind be van gyűrve a szekrénybe. Ha anyám látná ezt biztosan kinyírna. Egy viszonylag normális állapotban lévő fekete pulcsit és egy bézs gatyát rántok magamra. A rendrakást újfent elnapolom. Ráér holnap is! Inkább begyömöszölöm a ruhákat a szekrénybe és gondosan kulcsra zárom, hogy még csak véletlenül se nyíljon ki.

Elégedetten nézek körbe.

Jó akkor induljunk. Gyorsan fogat mosok, biztos ami biztos.

Valamit kéne neki venni. Virág? Nem az olyan lenne, mintha cseppeket hordanék a tengerbe.

Valami eredetit kellene kitalálni.

Gondolkozz bazd meg gondolkozz Pattinson!

Megvan! Parfüm! De nem tudom, hogy mi a kedvence? Meg az olyan … mindegy nem jó!

Vigyem el étterembe?  Nem az sem jó, elvileg oda megyünk.

Ekkor beugrik! De hol az istenbe szerzek most ilyet, egy helyet sem tudok, ahol ilyet lehetne kapni?!

Ah, mire jó a szobaszolgálat?!

Leérve előveszem legszebb mosolyom, és bevetem magam.

A csaj mindent megígér. Megbeszélünk, egyeztetünk mindent. Telefonálni fogok nekik, ha hozhatják.  Közli, ha kell a világ másik végére is elviteti amit kértem.

Hálásan megköszönöm mire elpirul.

A jól végzett munka örömével várom be Deant aki most döcög felém. Zalánék már várnak.

***

Hanna

-      Ugye csak beszélgetni megyünk? Nem lesz ott Rob? Megígéritek? – esek nekik.

Égre- földre esküdöznek, hogy dehogy csak mi hárman leszünk ott. Hát mit ne mondjak, vannak kétségeim, miközben leteszem a telefont. Kata és Bogi érdeklődve néznek rám.

-      Na mi van?

-      Hívott már? – esnek nekem.

-      Nem, nem hívott, most csak a csajokkal megyünk el dumálni. Ashleyék pár nap múlva elmennek, és a dolgokba amennyire csak lehet szeretne részt venni  a szervezésben. – magyarázom bőszen nekik miközben rohangálok a fürdő és a szoba között.

-      Persze, ne várd, hogy bevegyem, hogy azért rohangálsz itt, mert csak a csajokkal mész dumálni. Te is tudod, hogy baromság  az amin összekaptatok! Te sem vagy az ügyben éppen ártatlan kis bárányka!

-      Tudom, tudom, tudom. – ülök le Kata mellé. Neki meséltem el tegnap este tajtékozva, hogy milyen hülye pöcs volt Rob! Persze ő csak azt tudja, hogy randiztunk és nem úgy sültek el a dolgok ahogy azt vártam. De ő legalább igazat adott nekem. Nem úgy mint Natti és Ash akik most este felhívtak és lehordtak mindennek.

-      Szedd össze magad, és hívd fel! – nyomja az orrom elé a készüléket Bogi.

-      Nem, nem hívom fel! Ha akar valamit majd felhív, vagy megkeres.

-      Te dilis vagy! – közli velem Kata.

-      Hát akkor ebben maradunk. – vonom meg a vállam- dilis vagyok.

Szerencsémre csörögni kezd a telefonom, hogy ők is már készen vannak. Elbúcsúzom a csajoktól.

Natti és Ash most lépnek ki Zalán szobájából, és vigyorogva indulnak felém.

-      Hova akartok menni? – kérdezem tőlük mikor megállnak mellettem.

-      Tudok egy tök jó helyet, menjünk oda. – közli Nattti - Isteni koktélokat kevernek, és lehet kapni náluk kaját is.

-      Jó menjünk! – sóhajtok nagyot.

Csendben hallgatom szövegelésüket, miközben a taxiban megyünk a titokzatos étterem felé.

-      Melegen ajánlom nektek, hogy ne verjetek át! – nézek rájuk fenyegetően miközben kászálódunk ki a taxiból.

Csendben megyek utánuk be az étterembe, és hallgatom a szövegelésüket.

Csodálkozva ismerem fel a felénk induló pasit.

Nattival nevetve nézünk össze, hogy milyen kicsi a világ!

-      Atya isten! – ölel át bennünket! – A gimi két legjobb csaja és még egy csinibabát is hoztak magukkal! – fordul Ash felé.

Majd hirtelen ledöbben. Nevetve figyeljük a képét. Leesik neki, hogy ki áll vele szembe.

Egyből beveti a csillogó mosolyt, és átlényegül macsóvá.

Ha tudná, hogy Ash hogy utálja az ilyen pasikat biztosan nem törné magát. Majd rájön hamarosan, mert kedvenc barátnőnk gyorsan leszereli az ilyen figurákat.

-      Hogy vagy? – tesszük fel neki a kérdést, mire lelkesen válaszol, mint kiderül ő a tulajdonos, ezen a kéjtanyán. Persze nem engedi, hogy kint üljünk le, hanem beljebb tessékel bennünket a hátsó úgymond VIP részleg felé. Itt bár van, elszeparált kis asztalokkal. Hangulatos hely. Nem is gondoltam, hogy itt a belvárosban van még ilyen nyugodt, nem túlzsúfolt hely.

Beszélgetni kezdünk, Ashre tekintettel angolul. Elmeséljük Ashleynek, hogy felettünk

járt 2 évvel a gimibe. Natti zavarba hozza, amikor közli vele, hogy halálosan szerelmes volt belé másodikos korunkban. Csabi lesápad, erre és bevallja, hogy bizony neki sem volt közömbös Natti, csak ciki lett volna negyedikesként egy másodikossal kavarni.

Nemes egyszerűséggel kiröhögjük őket, mivel Csabi nyomulni kezd rá, hogy most aztán bepótolnak mindent, mivel férfi lett belőle.

Natti szokásához híven felemeli a balkéz középső úját a nemzetközi egyezményes jelet mutatva, majd szép lassan mellé kinyújtja a gyűrűs úját is, mintegy véletlenül ahol ott ragyog az eljegyzési gyűrűje.

Csabi persze sajnálkozik és nevetve érdeklődik, hogy ismeri –e a szerencsés szerencsétlent?

Teljes a döbbenete, amikor kiderül, hogy ismeri Csongit. Meglepetten néz ránk, mint akinek most esik le valami, de gyorsan rendezi arcvonásait, és érdeklődni kezd, hogy mit keverjen nekünk, - mutat a bárpultra.

-      Természetesen a vendégeim vagytok! -  közli velünk ellentmondást nem tűrő hangon amikor tiltakozni kezdünk-  Később 9 után lesz zene is majd letáncoljátok velem!- neveti el magát.

Ekkor megszólal Natti telefonja, miközben hallgatja a hívót kutatva néz rám. Meg sem kell szólalnia, nézek a plafonra, majd amikor leteszi a telefont bocsánatkérőn néz rám.

-      Meg se szólalj! Jön ő is velük igaz? – szegezem neki a kérdést. – Tudtam, hogy ezt forraljátok!

-      Ne legyél hülye! – esnek nekem mind a ketten- Te is legalább olyan hibás vagy ebben, mint ő. Egyforma hülyék vagytok, de veled ellentétben ő félre tudja tenni a büszkeségét és idejön. Te meg játszod itt a sértett libát!

-      Igaza van Nattinak - fordul felém Ashley is – Zalán mesélte, hogy ma a forgatáson odament hozzád, de te rá sem bagóztál.

-      Ez nem igaz, csak Uma Thrumanhoz jött oda szólni neki, hogy a rendező keresi. – próbálom megvédeni az igazamat.

-      Ja és erre majd pont Robert Pattinsont fogják megkérni! Nem azért alkalmaznak 77 személyi asszisztenst, hogy az ilyen üzeneteket átadják. Á nem!

-      Most mit gonoszkodsz velem?! – fordulok egy szem kedves tesómhoz.

-      Nem gonoszkodom, de utálom, amikor ilyen liba vagy!- közli velem határozottan.

-      Nem vagyok liba!

-      Nem – csattan fel- akkor egy eszement hülye szárcsa vagy! – közli velem édesen mosolyogva.

-      Hülye – vetem oda neki a legangyalibbnak ható mosolyommal

Ashley csak pillog, és néz egyikünkről a másikunkra.

-      Na jó, akkor most megállapítom, hogy ezt megbeszéltük. Két eszemet, lökött tyúkkal ülök egy asztalnál. Marha jó nekem. Mindenesetre megnyugtató a tudat, hogy én legalább normálisnak hatok köztetek.

Ebben maradunk, a csend elmélyül közöttünk.

-      Egyébiránt csak megjegyezném, tegnap Robbal is ezt csináltad! – mutat rám Natti – nem bírod ki, hogy ne a tied legyen az utolsó szó!

-      De …

-      Nincs de – csattan fel mérgesen- látod, megint kezded.

Morcosan hallgatok el és szállok magamba. Csabi odajön hozzánk és megkapjuk a koktéljainkat. Érzi a feszültséget közöttünk, de nem foglalkozik vele. Ekkor azonban megjön a DJ, és odamegy hozzá.

Nem bírom tovább és Natti felé fordulok, aki elutasító képpel néz rám.

-      Bocs! Hülye voltam! – nézek rá

-      Tudom, az voltál – közli velem halál nyugodtan , majd elvigyorodik – de én azért vagyok, hogy ezt közöljem is veled.

-      Hát megtetted! – húzom el a számat én is.

-      Te hülye szárcsa!

-      Vagy te!

-      Nehogy újra rákezdjetek! – dörren ránk Ashley. – Már mindent hallottam, kíméljetek!

-      Jó! – nevetünk össze.

-      Csak annyit kérek, hogy legyél normális, - néz rám figyelmeztetően Natti – ez a pasi tényleg szeret téged, és ne tagadd, mert ismerlek, te is bele vagy zúgva rendesen.

Szentül megfogadtam, hogy normális leszek.

Ebben a pillanatban lépnek be a pasik.

Zalán Ahley mellé ül. Csongi pedig  Natti mellé. Rob rám néz, majd leül mellém.

Se puszi, se pá!

Hirtelen azt sem tudom, hogy mit csináljak, megkukulok, csak nyelek nagyokat, szívem a torkomban dobog, levegőt sem kapok.

Natti pedig belém csíp az asztal alatt, összerándulok, majd Rob felé fordulok.

Ekkor azonban megjelenik Csabi, hogy köszöntse a fiukat. Csonginak gratulál a Nattihoz, Zalánnal pedig ismerik egymást látásból, őt is köszönti.  Rob láttán már alig lepődik meg amikor Csongi bemutatja őket egymásnak.

Meghívja őket is egy italra, majd kérésére felállunk,  és készít egy fényképet mind a hatunkról.

Mielőtt visszaülne az asztalhoz, Rob elvonul telefonálni. Amikor visszatér, Csongi és Natti vigyorogva engedik be mellém.

Kedélyesen csevegni kezd a többiekkel. Nem merek ránézni. Minden mozdulatát észlelem. Minden érintésnél,  amikor véletlenül hozzám ér megborzongok, de valamiért nem tudok felé mozdulni, ekkor azonban megszólal halkan suttogva:

-          *Égő csipkebokor legyek ha tévedek, nagyon szeretnél valami mondani, de nem mondod, esetleg leírhatnád, tudok olvasni! – közli velem reszelős hangon vigyorogva – esetleg segítene, ha én írnám le?

Nem tudok megszólalni, csak nézek rá :

*„Igazad van, beszélnék hozzád, segíts, hogy sikerüljön! Valóban én kötöttem meg a nyelvemet, önként, konokságból, de nem bírom kioldozni. Csinálj már valamit az istenért, mielőtt megfulladok!” – gondolom.

(*Vavyan Fable)

Észre sem veszem, hogy a többiek elmentek táncolni, és egyedül vagyunk az asztalnál. Csak néz rám kutatón, majd hirtelen feláll és otthagy.

Hülye, hülye liba! – igaza van Nattinak, egy hülye konok liba vagyok! Ülök magamba roskadtan, könnyes szemekkel azon agyalva, hogy itt hagyok mindent és elmegyek egyenesen világgá!

Ekkor váratlanul egy hatalmas papír pohár jelenik meg előttem, amit egy kéz nyújt felém. A kéz gazdája is mellém ül, és figyelmesen néz rám.

Értetlenül nézek rá, nem értem várakozó tekintetét.

Ekkor azonban kezembe nyomja a poharat, megcsap az illata.

Honnan tudja?! Honnan tudja, hogy a Dairy Queenes eperturmix volt régen a kedvencem? Honnan szerezte? Ilyen már nem is lehet itt kapni!

Elképedve fordulok felé, amikor a szemem megakad a pohárra írt szövegen:

„ Hülye voltam! Megbocsátasz? Szeretlek..”

Ekkor mintegy varázsütésre feloldódik a szájzáram, bár hang most sem nagyon jön ki rajta, csak tátogni tudok. Majd elsírom magam.

-          Ne haragudj! Én olyan hülye voltam! – nézek rá megsemmisülve, nem merek mozdulni felé.

Ezt a lépést is ő teszi meg amikor átkarol és magához húz. Először a halántékomat, majd az arcomat puszilja meg, majd kezével maga felé fordítja a fejemet és végre megcsókol.

Viszonzom teljes lelkemből.

Minden iránta érzett érzelmemet beleadva kóstolgatom ajkait, viszonzom csókját.  Felnyögök amikor a nyelve a számba siklik, és megsimogatja az enyémet. Kezét a hajamba túrja és tarkómnál fogva magához húz. Amennyire lehet hozzá simulok. Azonban minden jó véget ér egyszer, nekünk is levegőt kell venni.

Zihálva kapkodok levegő után, ahogy ő is.

-          Ne haragudj, hülye voltam! Megbocsátasz? - suttogom a fülébe az általa leírt szavakat  –Szeretlek!

Csak néz rám, nagyot nyel.

-          Szeretlek. – suttogja.

Ez a szó elmond mindent, az egész életemet, az egész valómat betölti ez a 9 betű és az amit jelent.

Mosolyogva figyeli szavai hatását az arcomon. Ekkor azonban Zalán lép oda hozzánk.

-          Örülök, hogy megjött az eszetek! – kacsint ránk. – Gyertek készítek egy képet rólatok, hogy tudjak majd mit mutogatni az unokáimnak! Aztán indíts táncolni!- adja ki az utasítást kedvenc bátyám. – Na mozgás – dörren ránk – mi lesz már, emeljétek fel a seggeteket!

Nevetve kászálódunk fel, és állunk meg a bárpult előtt. Vigyorogva néz a kamerába.

Hozzásimulok, mire bal kezével végigsimít a fenekemen. Csak nyelni tudok egy nagyot, ő pedig kaján tekintettel figyeli arcomon mozdulatának hatását.

Zalán nevetve lép oda Ashleyhez táncolni.

-          Gyere táncolni! – suttogja érzékien a fülembe, miközben keze mintegy véletlenül végigsimít  újra a fenekemen.

Kézen fog, és a táncparketten ringatózó párok közé vezet. Szívem a torkomba dobog, miközben magához húz, fulladás szorosan. Átölel és a szemembe néz. Nem tudom magam kivonni tekintete alól, ami most elnyel, simogat, betölt. Ágyékunk összeér, és érzem őt. Szeme elködösül attól a vágytól, amit én is érzek. Torkom kiszárad, levegőt is csak nehezen kapok.

A szám végén mintegy érzéki álomból ébrednénk úgy tekintünk egymásra. Rob elmosolyodik, és a fülembe suttog:

-          Majdnem tökéletes vagy!

Emésztem szavait.

-          S mi a hibám?!

Drágáim!

Imádok komit olvasni!

Csók!