14. fejezet: A revans

Sziasztok!

Megjöttem. Nagyon élveztem ezt a részt írni.

Remélem nektek is tetszik majd!

Komihatár nincs!

Köszönöm Petnek, Bernunak, Klaunak, Krissynek, Keshának, Szaszának és Névtelennek, hogy billentyűzetre kaptak és írtak nekem pár sort!

Jó olvasást!

Heni

Robert

Istenem ez a nő! – nézek a gyorsan távolodó kocsi után fejcsóválva.

Annyira sokszínű érdekes egyénisége van, egyszerűen csak kapkodom a fejem tőle, -  no meg néha el előle,  ha jót akarok magamnak! 

Egy személyben egy ártatlan kislány, akit nagyon könnyű zavarba hozni és könnyen elpirul, egy vadító érzéki démon aki úgy de úgy csókol, hogy  – na jó erre most egyenlőre ne gondolj Pattinson!- próbálom magam nyugtatni - , és egy hisztis boszorkány némi pankrátori  beütéssel.

-          Na mi van öregem?- hallom Dean  halk hangját a hátam mögül -  Elvette az eszed mi?

-          Teljesen.

-          Megértem, egy kedves lánynak tűnik. Határozott véleménnyel rólad. Bár ahogy elnézem, sokat javítottál a képen.

-          Miről beszélsz? – kérdezem tétován.

Mire ő elmeséli  amikor először látta a társalgóban ahogy ő nevezi Hannát:  Szélikét. Mosolyogva meséli, hogy milyen zavarban volt, amikor véletlenül fellökte Adamot, de a liftes jelenetet már röhögéstől vöröslő fejjel mondja kicsit sem finomítva Hanna szavait. Szóval nem vagyok egy férfias pasi, összeráncolt, bárgyú tekintettel nézek állandóan. Olyan képet vágok, mint akinek gyomorrontása van!  Hát a férfiasságomból azt hiszem adtam ízelítőt a kisasszonynak, gondolom magamban öntelten. De az hogy bárgyú tekintetem, vagy gyomorrontásos képem lenne, na azt még emésztenem kell!  Mondom, tönkre teszi az önbecsülésemet! – észre sem veszem, hogy az utolsó gondolatomat hangosan is kimondtam, erre csak Dean vörösödő fejéből jövök rá.

-          Hát Főnök, - nyomja meg a főnök szót különös éllel röhögés közben - rád fér, hogy valaki ne csak ajnározzon állandóan! Már kezdtél kicsit elszállni

-          Köszi! Tudom, hogy rád mindig számíthatok! – mondom neki savanyú képpel.

-          Tudod, mindig őszinte vagyok! Hidd el ez a lány, helyre teszi az eszedet. Ami néha rád is fér!- néz rám szemrehányó tekintettel

-          Nézd tudom, hogy mostanában egyszer – kétszer elviselhetetlen vagyok, de egyszerűen kimerültem. Pihenni szeretnék, és nem azon agyalni, hogy a nyakamon van a bemutató, egy csomó interjú, megbeszélés, utazás! – hergelem fel magam – Olyan jó lenne csak vele foglalkozni, vele megismerkedni, beszélgetni.

-          Figyelj Rob! – fordul velem szembe- tudod, én nem szólok, és nem is szólhatok bele a dolgaidba, de most idősebb barátként tanácsolom  neked, amit ha akarsz megfogadsz, vagy elfelejtesz a te dolgod  - elképedve meredek rá, évek óta ismerem őt, de ilyen közvetlenül még nem beszélt velem – használd ki ezt az időt amíg itt vagyunk. Ő egy nem mindennapi lány.  Ne rontsd el ezt  a lehetőséget is a lehetetlenségeddel.

-          Mire gondolsz? – nézek rá értetlenül

-          Arra, öregem, hogy újabban egyre többször, vagy felfuvalkodott hólyag, aki csak magával törődik, és nem foglalkozik másokkal! – döbbent tekintetem láttán folytatja – Igen most megkockáztatom hogy kirúgsz, de apáddal sokat beszélgettem, és neki is az a véleménye, hogy változtál. Jó irányba sokat, de egyre több olyan megnyilvánulásod van, ami nem túl szimpatikus. Rád fér, hogy nem mindenki ajnároz és ugrál körbe! Sokszor szinte már elvárod ezt!

-          Huh! Ez őszinte volt! – nézek rá még mindig döbbenten – nem gondoltam azt, hogy ilyen bunkónak tartasz.

-          Gyere induljunk, mert menni kell jelmezt cserélned, és még ki is kell érnünk, menet közben is cseveghetünk - mondja, miközben elindulunk, pár percig csendben megyünk egymás mellett  – Visszatérve, nem, nem tartalak egyáltalán bunkónak. Csak sokszor láttam azt, hogy tehetséges és kedves  embereknek hogyan változnak át. Te ahhoz elég sokáig mutattad önmagad, azt az  őszinte, közvetlen, arcodat, hogy azt higgyük megjátszod magad, sokan ezért kedvelnek. De sokan ábrándulnak ki belőled a viselkedésed miatt újabban. – látja, hogy szóra nyitom a szám, de leint – gondolj arra, hogy milyen volt az, amikor minden mosolynak, integetésnek örültél, mert fontosak voltak neked, mert azt mutatták, hogy tetszik nekik, amit és ahogyan csinálsz! – újra szólásra nyitom a szám, mire ő int, hogy maradjak csendben és folytatja – Tudom, tudom, hogy zavaró, a sok tolakodó, őrjöngő  ember, de lásd meg végre, hogy nem mindenhol ilyenek az emberek. Nézz körül majd kint a terepen. Feltűnt egyáltalán, hogy senki nem visított, nem őrjöngött? Csendben vártak, te pedig az helyett, hogy a régi Robként kedvesen megnyilvánultál volna feléjük, egy beképzelt öntelt alakot mutattál nekik. Most nem tudják eldönteni, hogy melyik az igazi ember: az akit kedvelnek mert az interjúkban kedves zavarban lévő, nevetgélő Rob, itt viszont  a beképzelt öntelt Robot mutatod. Melyik a valós?

-          Ő  - nyökörgöm, mert a döbbenet letaglózott.

-          Tudod teljesen megértettem tegnap Hannát! Csak a véleményének adott hangot, bár a technikája igen rávezető volt! – röhögi el magát – Neki az a benyomása  alakult ki rólad, hogy egy öntelt beképzelt majom vagy, amit a rajongókkal szembeni viselkedésed alá is támasztott tegnap.  Ugyanakkor ő meglátta a kedves, egyszerű, őszinte Robot is aki szemezett vele és nem nagyon mert odamenni hozzá – megint száj kinyit de rögtön be is csuk, tekintet kérdő  – igen észrevette. Nem csak te lested őt, hanem ő is téged Öregem! Öröm volt benneteket nézni! Viszont a két képet nem igazán tudja összetenni magában rólad.  Vonzódik hozzád édes fiam nagyon, de taszítja a beképzelt éned! Életemben nem láttam még két embert, aki ennyire különböző de mégis egyforma  lett volna! Döbbenetes volt látni benneteket!  Ne hagyd futni, jót tesz neked! Hidd el! A földön tart ez a lány.

Teljes a döbbenetem, csak csendben megyek mellette. A lelkem mélyén tudom, hogy igaza van.  Én is érzem, hogy nem vagyok a régi. De az ember változik nem? Előnyére / hátrányára de változik. Dean  megáll és kérdőn néz rám.

-          Na van még munkahelyem?

-          Persze, hogy van. – vágom én is hátba-  csak ledöbbentettél, de azt hiszem igazad van. Mindenben.

-          Rob pihenned kellene, kikapcsolódnod.

-          Ezt én is tudom, de nagyon sok mindent bevállaltam már – nem folytatom hiszen ő is tisztában van vele.

-          Használd ki a vele tölthető idődet! – veregeti meg a vállam, és felveszi a testőr álarcot, és elindul Dorotyék felé.

-          Dean! – szólok utána, mire kérdő tekintettel megfordul – Köszönöm!

-          Nincs mit ….Főnök!

***

Tűnődve bámulok ki a kocsi ablakán, és nézem az esti fényekbe burkolózott várost. Ez is csak egy újabb hely ahol megfordulok.

Nem, ez más most, mert itt van Ő.

Nem tudom meghatározni, hogy mit érzek a közelében. Szombat este láttam meg, tegnap találkoztam vele először de olyan erővel hat rám, ami megijeszt. Olyan mintha mindig is ismertem volna. Elég nehezen ismerkedem, gondoljon bárki bármit. Ha meglátok valakit aki tetszik, órákba telik mire összeszedem magam.  Kellan  meg bénának tart, aki nem tudja kihasználni az ismertségét.

Hanna, Ő más, valahogy más. Izgat és idegesít egyben.

Csendben emésztgetem Dean szavait. Tudom a lelkem mélyén  tudom, hogy igaza van.

Nálam ez védekezés. 

Szeretem, amit csinálok. Szeretem a színészetet. Egy-egy szerepnél rengeteget agyalok azon, hogy most mit gondolhat, mit érezhet a karakterem. Boldog vagyok, ha bele kell bújnom valakinek a bőrébe. Be kell jutnom a gondolataiba, érzéseibe, az ő szemén, gondolatain, érzelmein keresztül kell látnom a világot.  Olyan skrizofrén dolog, de egy testben két lélek vagyok ilyenkor, és Robert Pattinson a háttérbe szorul, és előtérbe jön a karakter. Nekem ehhez idő kell, hogy megtudjam csinálni, bele kell élnem magam, és sokszor nagyon zavarnak a visítozásukkal a rajongók. Inkább elvonulok ilyenkor magamba, és felveszem a hagyjatok békén fejemet. Sokaknak ez beképzeltségnek tűnhet, de nekem segít feldolgozni az eseményeket. Sokat vagyok magamban. Igaz vannak barátaim, kollégáim, akik szeretnek, akikkel jól kijövök, de egyikük sem az igazi. Egyik sem ismer igazán….   

Gondolataimból Dean riaszt fel, megérkeztünk. Figyelmesen néz rám, és a nem létező bajusza alatt vigyorog. Tudja, hogy feladta  a leckét most nekem. De én is tudom, hogy megtudom oldani. Bebizonyítom nekik, hogy nem vagyok egy önmagától elszállt barom, mint aminek tartanak. Dean meglepetten nézi vigyorgó fejemet.

-          Segítesz nekem? – fordulok felé

-          Persze mondd!

***

Declan utasítására teljesen elkerítették a kapualjat ahol dolgozunk elkerülendő a vaku villanások okozta idegeskedést.  Gyorsan akartunk végezni, mivel a mai nap mindenkit kifárasztott. Nem titkoltan engem is. Most ½ 8 van. Remélem 1,  max  1 ½   óra alatt végzünk, gyorsan visszamegyek a szállodába, lezuhanyozom  normálisan felöltözök, mivel a kisasszony  nem szokott  hozzá a csövesekhez. Na, ezt sem mondta még nekem senki! Csöves?! Jó kócos az szoktam lenni, na de hogy csöves!? 

-          És felvétel! – hangzik el

Megszűnik kisvártatva minden hang. Csend lesz, furcsa de még a paravánon túlról sem hallatszik jóformán egy hangos szó sem, csak a fojtott duruzsolás ér el hozzám zajként. Ezen meglepődök. Most viszonylag gyorsan sikerül Georges Duroy bőrébe bújni. Ő nagyon távol áll tőlem, de pont ezért olyan érdekes a munkám. Ezért imádom. Szünetben ránézek Deanra aki vigyorogva bólint, hogy elintézte,  és fejével a felém közelgő asszisztens felé bólint.

-          Szia! – áll meg mellettem mosolyogva - ezt most komolyan gondolod, tényleg megcsinálod?

-          Tényleg, komolyan gondolom.

-          El lesznek ájulva! – vigyorogja, és elkezd firkálni egy papírra.

***

Jók vagyunk! Még ½ 9 sincs, és már készen vagyunk.  A gondolatra, hogy egy órán belül láthatom, jóleső izgalom tölt el. Komolyan mintha kamasz lennék. Dean bólint, hogy előhozták a kocsit. A stáb sutyorogva áll körülöttem. Nem hiszik, hogy tényleg megteszem.

Teljesen nyugodt vagyok, amikor elhúzzák a paravánokat és meghallom a felzúduló tömeget, nem üvöltenek, de izgatottan kacarásznak, egy – két hangos beszólás azért elhangzik, de teljesen normális és kezelhető a tömeg.

Az asszisztensem ekkor megszólal:

-          Rob szeretne valamit mondani nektek, de maradjatok csendben! – nyelek egyet, majd hozzá fordulok, hogy mondja el nekem még egyszer. Igaz a kezemben szorongatott papírra le van írva, de más, ha hallom is. Nyelek egy nagyot, majd kibököm:

-          Köszönöm, hogy csendben voltatok! – kitör a visítás és a taps. Vigyorogva szállok be a kocsiba amit már  előttem áll.

Elindulunk, Dean elismerő pillantással mér végig. Most is mosolyog  a nem létező bajusza alatt. Én pedig azzal a tudattal dőlök hátra elégedetten, hogy nemsokára látom a kisasszonyt.

***

-          Szia! Rob vagyok!  Hova menjek? Hányadikon vagytok? Nem itt vagyok már a társalgóban. Jó Oké! Indulok.

Gyorsan belépek a liftbe szerencsére lent van, és nem kell rá várnom és útitársam sincs. Gyorsan végigmérem magam a liftben lévő tükörben, szórakozottan túrok bele a hajamba. Elégedett vagyok, nincs csöves formám! Farmer, ing, kék pulcsi fekete bőrkabát. Döccenve áll meg a lift. Keresem a 326-os szobát. Kopogok, Zalán nyit ajtót és betessékel. A szobában  rajtunk kívül  még egy srác van, aki érdeklődve mér végig. –

-          Helló Robert Pattinson vagyok! – megyek oda hozzá és kezet nyújtok neki.

-          Helló! Tóth Csongor Natti vőlegénye.

-          A csajok? – nézek kutatóan körbe, mivel egyiket sem látom.

-          Hannánál vannak! Nemrég értek haza.

-          Hogy- hogy? Már több mint 3 órája elmentek a bázisról.

-          Ne nézz így rám! Vásárolni voltak.

-          Ne mond, hogy Hanna is olyan, mint Ash, mert leugrok a hatodikról! – mondom enyhe kétségbeeséssel a hangomban.

-          Csak ha cipőről van szó - feleli – abban hisztis!

-          Már kezdetem frászt kapni, hogy maratoni túrákra kell majd mennem!

-          Lassan a testtel öregem, még nem érdemelted ki a fele királyságom, és a főleg nem a királylány kezét! – szól rám Zalán – bár a ma esti húzásod sok jó pontot jelent! Nem volt magánál a hölgy, amikor megtudta. Tegnaphoz képest határozottan jól áll a szénád! – vigyorogja  a képembe.

Csongor is felnevet, szavai hallatán, de Zalán hozzá is odafordul.

-          Nah, te vagy a másik fele. Neked is még kepesztened kell. Ne felejtsd! Nattit sem adom könnyen! Elvégre mind a kettő a húgom, és ha meglátom, vagy megtudom, hogy csak rondán néztek rájuk velem gyűlik meg a bajotok! Comprensibile?

-          Ajaj! – nézünk össze Csongorral. – Jó lesz vigyázni a keresztapával! – röhögünk fel egyszerre.

-          Csak nehogy lófejet találjatok az ágyatokban, miközben a húgaimról fantáziáltok! – emeli fel fejét  figyelmeztetően.

Szerencsére megszólal a telefonja.

-          Nem, még nem, mi már készen vagyunk! – néz végig rajtunk, miközben mi élénken fülelünk, hogy vajon kivel beszélhet.

-          Jó akkor oda megyünk, ha végre összeszedjük őket. Nem, nem hiszem, hogy készen lennének. Jó. Ott találkozunk.

-          Ki volt az ?

-          Amy, - feleli - nem várnak meg bennünket. Elmennek a Crazy Caféba. Ott várnak bennünket.

-          Az jó hely! – csillan fel Csongor szeme- oda néha szoktunk menni a haverokkal. Natti imádja!

-          Hát Hanna nem fogja! – röhög fel kajánul Zalán.

-          Miért? – nézek végig rajta

-          Nyugi szépfiú, nem lesz baja szíved hölgyének, csak kicsit meg lesz leckéztetve a kisasszony!

-          Csak óvatosan azzal a leckéztetéssel! – fordulok felé figyelmeztetően.

-          Nyugi neked is tetszeni fog! – röhögi kárörvendve.

Hát nem nyugtatott meg az biztos, de kíváncsivá tett. Azt úgysem engedem, hogy megbántsa Hannát! Csendben beszélgetni kezdünk Csongorral. Megtudom, hogy hangszer üzlete van itt a belvárosban. Megbeszéljük, hogy valamelyik nap bemegyek hozzá és körülnézek nála.  Lassan 11 óra van. Egyre sűrűbben nézek a telefonomra.

-          Már biztos, hogy elkészültek. Nem megyünk?- kérdezem türelmetlenül.

-          De induljunk.

Összeszedjük a cuccainkat, és elindulunk Hannáék szobája felé.  A 332-es szoba előtt megállunk, és Zalán bekopog. Kata nyit ajtót. Mind a hárman bevonulunk. Ashleyt és Hannát nem látom. Várakozóan nézek körbe.

-          Ashley kicsim, gyertek már! Ne szórakozzatok már annyit! – mondja kicsit hangosan Zalán

-          Rob leszállnál a lábáról – hallom meg mögöttünk Hanna kedves hangját, mire én értetlenkedve fordulok felé

-          Mi? Hogyan? Én nem léptem rá! – magyarázkodom makogva, mire ő kedvesen mosolyogva fordul bátyja felé:

-          Életem, elárulnád, hogy  akkor miért ordítasz úgy, mint a szamár, akinek elefánt csorda tiporja éppen  lábát? – mindezt bűbájosan mosolyogva adja elő

-          Ne pimaszkodj, mert még jobban megbánod! – figyelmezteti Zalán gonoszkodva. - Már így is sok van a rovásodon!

Hanna ekkor bájosan felmutatja bátyjának bal kéz középső ujját, ami minden nyelven ugyanazt jelenti. Felnevetek. Most nézem csak végig. Gyönyörű. Mosolyogva vesszük észre, hogy összeöltöztünk, pedig nem is beszéltük meg. Rajta is farmer és kék pulcsi van csak világoskék. Nagyon szép. Természetes és szép lány. Sablonos, de örül a szívem, hogy látom. Leülök egy fotelba, és az ölembe húzom, amíg várjuk, hogy Ash elkészüljön csendben beszélgetnek a többiek is.

-          Ne pimaszkodj vele, mert már így is megakar leckéztetni! - mosolyogva nyúlok utána, és húzom magamhoz egy puszira. Pont az ölelésembe illik, haja az orromat csiklandozza, de élvezettel szívom be a rá annyira jellemző gyöngyvirágillatot. Ez olyan Hannás.

-          Tudom, hogy nem úszom meg a mai estét leckéztetés nélkül, - suttogja a fülembe- Natti is és ő is zabosak rám.

-          Miért, mit csináltál? - kérdezek vissza mosolyogva, mire ő a fülemhez hajolva suttogja.

-          Zalán a telefon miatt, Natti meg az miatt, hogy nem meséltem rólad neki. – minden szavánál meleg lélegzete csiklandozza a nyakamat. 

Egyszerűen megőrülök tőle!  A szemébe nézek mintegy engedélyt kérve, és megcsókolom. Nem heves csók ez, hanem olyan köszönöm, hogy létezel csók, puha és finom.

Gyanús idegesítő hangok érnek el a tudatomig, amire megfagyok. 
Fényképezőgép. 
Hanna értetlenül néz fel. Zalán fényképez bennünket vigyorogva. Látva elsötétülő arcomat, nevetve lép egyet hátra, pont a fürdőből végre kirobogó Ashley lábára, aki ekkor fájdalmasan felkiált.

Egytől egyig falrengető röhögésben törünk ki, mire Ash szegény értetlenül és megsértődve néz végig rajunk. Aztán mikor Hanna elmagyarázza neki könnyek között, hogy miért nevettünk ő is csatlakozik hozzánk.

Végre nagy nehezen mindenki összeszedi magát és indulhatunk. Zalán  taxit kért a szálloda elé, így  ők mind beszállnak. Mi az kirendelt autóval megyünk. Dean is jön velünk.

Az úton végig csendben egymás kezét fogva üldögélünk, egy szó sem hangzik el csak egymásra mosolygunk és puha puszikat váltunk. Ő a vállamra hajtja a fejét, én belélegzem csukott szemmel az illatát, és cirógatom csuklója finom bőrét. Érzem, hogy dübörög a vére. Eltolom magamtól, mire ő meglepődik, azonban szembe fordítom magammal és megcsókolom, puhán, de érzékien. Dean halkan  megköszörüli a torkát. Megérkeztünk. Lassan észhez térünk,  összemosolyodunk, és kiszállunk. A ránk várakozókhoz megyünk.  Kézen fogva indulunk be. Ő szorosan kapaszkodik belém. Jól esik, jól esik az, hogy előtte megyek és vigyázok rá nehogy baja essen. Szerencsére Amyék lefoglaltak egy különtermet, így megússzuk a rajongók zaklatását is.

A teremben már felfokozott a hangulat. Sokan táncolnak, és páran már igencsak más dimenzióban járnak! Érdeklődve nézek körül, jó helynek tűnik. Leülünk a számunkra fenntartott asztalhoz. Hanna hozzám bújik és én örömmel húzom magamhoz. Beszélgetni kezdünk.

Ash azonban nem hazudtolja meg izgága önmagát, és táncolni hív minket.  A csajok mennek, mi Zalánnal és Csongorral köszönjük szépen, de inkább még alapozunk,  mutatjuk fel a kezünkben lévő söröket. Mosolyogva nézem, ahogy kis vadmacskám együtt táncol a többiekkel, mivel hármasukhoz csatlakoznak Amyék, Kata, és Bogi is.

A hangulat egyre emelkedik, örömmel figyelem, hogy milyen jól érzi magát a többiekkel. Felszabadult, vidám, és boldogan kacsint rám, és hív, hogy menjek táncolni. Én inkább nemet intek, de ezt gyorsan módosítom, mert megjelent két-három  idegen betolakodó a területemen! Sürgősen akcióba kell lépnem! Látva a behatolókat Zalán és Csongor is akcióra szánja el magát.

A lányok nem vesznek észre semmit a leszerelő hadmozdulatunkból, de a támadókat sikeresen visszavertük, vigyorgunk össze Zalánnal és Csongival. Így most csak és kizárólag a csajokra koncentrálunk.

Élvezettel nézem,  ahogy csinos kis fenekét riszálja a zene dallamára, így egy percig sem habozom, és  hátulról elkapom az ingerlően mozgó csípőjét. Megőrjít a mozgásával, az illatával, egyre közelebb és közelebb húzom magamhoz. Ő készségesen simul hozzám. Egyik kezemet a hasára csúsztatom és cirógatni kezdem. Érzem, hogy megremeg, az érintésem alatt, kezét a kezemre teszi és kihívó erotikus mozdulatokkal simogatni kezdi az kezemet. Elönt erre az őrület. Fejét a mellkasomnak dönti és csókra nyitja a száját. Én eszeveszetten, mindenről megfeledkezve csókolom. Zihálva válunk szét, mikor rájövünk, hogy vége a számnak, a DJ bejelenti, hogy közkívánatra karaokie verseny  kezdődik!

 Le kell nyugodnom, így nagy levegőt veszek és próbálom magam csillapítani. Látom, hogy ő is levegő után kapkod. Ekkor azonban látóterünkben megjelenik Zalán és Natti  kaján képe.

-          Hát hugicám, hogy kicsit csillapítsd kapkodó légvételedet elrabolunk Romleódtól - már tiltakozásra nyitnám a szám amikor rám kacsint – nyugi tetszeni fog! Ne aggódj! – és elrángatja Hannát a színpad felé.

Indulni akarok kimenteni szívem hölgyét gaz bátyja karmaiból amikor Natti elém áll és megfogja a kezem: 

-          Nyugi nem lesz semmi baja! Csak énekelnie kell.

-           

Összenéznek Ashleyvel, és kirobban belőlük a nevetés, amire kezdek ideges lenni, főleg amikor látom, hogy Zalán mond neki valamit,  amire az arca falfehérré válik, és élénken tiltakozni kezd. Pillantásunk találkozik,  egy pillanatig kétségbeesést látok a szemeiben, majd a  kezébe temeti az arcát. Zalán kaján képpel hátba veregeti és elindul felénk. Aggódva figyelem Hannát. Rendezte időközben arcvonásait, de látom rajta, hogy ideges. Időközben hatalmas ováció közepette lépnek fel a versenyzők akiket egytől egyig hatalmas taps fogad.  Még négyen vannak Hanna előtt. Gyilkos tekintettel mérem végig a kárörvendő képpel közeledő Zalánt.

-          Nyugi csigahős! – mondja nevetve – Nem lesz baja csak kicsit megleckéztetem!

-          Zalán, ha baja lesz, fele királyság ide vagy oda, én megöllek!

-          Nyugi, majd fordítok, élvezni fogod! Garantálom!

Kétkedve nézek a színpadra ahol Hanna jelenik meg egy ismerős sráccal az oldalán. Végignéz a tömegen, látom rajta, hogy izgul. A srác odalép hozzá és mond neki valamit amitől Hanna arca felvidul, bólint egyet.

Halkan elkezdődik a szám bevezetője, síri csönd lesz, mindenki fülel, hogy milyen szám lesz ebből, majd egyszerre őrjöngeni kezdenek. Értetetlenül nézek Zalánra. Ekkor felhangzik Hanna hangja, először kicsit remeg, de a srác rákacsint, és  belekezd a szövegbe. Zalán kaján képpel fordítja, és az én arcomra is egyre nagyobb vigyor mászik fel, főleg mivel a hölgyemény kizárólag az én szemembe néz közben, nekem énekli! A tömeg őrjöngve énekli vele a szöveget:

Nincs hozzád senki méltó,
Nincs férfi jobban vonzó,
Szívünkbe vágyat oltó senki más.

Te vagy a legszebb álmunk,
Tőled forró az ágyunk,
Jöjj, teljesítsd a vágyunk édes úr!

Úgy várom, jöjjön már az éjjel,
Nem bírok már a szenvedéllyel,
Érzem a testem lelkem téged,
csak téged kíván.

Nincs nálad többet érő,
Erősebb tűzzel égő,
Asszonyhoz jobban értő senki más.

Szólj hozzánk szép szavakkal,
Ölelj át két karoddal,
Boríts el csókjaiddal édes úr!

Melletted mindig forr a vérem,
Lehullik rólam a szemérem,
Érzem a testem lelkem téged,
csak téged kíván.

Hízelgő, csábító asszonyaim,
Buja ingoványba húz a
szerelmetek.
Szívemmel játszó asszonyaim,
Aki ellen nem áll, az elveszett.

Te vagy a legszebb álmunk,
Tőled forró az ágyunk,
Jöjj, teljesítsd a vágyunk édes úr!

Szólj hozzánk szép szavakkal,
Ölelj át két karoddal,
Boríts el csókjaiddal édes úr!

Úgy várom, jöjjön már az éjjel,
Elhalmozol engem a kéjjel,
Látod a testem lelkem téged,
csak téged kíván

Hízelgő, csábító asszonyaim,
Buja ingoványba húz a
szerelmetek.
Hűséggel fárasztó asszonyaim,
Mindent megkaptok majd,
most menjetek!

(szövegíró : Bródy János

Részlet az István a király rockoperából: Nincs hozzád senki méltó..)

A srác részénél  Hanna érzékien kezdi ringatni a csípőjét, mire a teremben egytől egyig megbolondulnak a pasik. 

 A szám végén hatalmas ovációt kapnak. Ekkor azonban Hanna egy kézmozdulattal csendre inti a tömeget,  akik várakozóan  el is hallgatnak.

Ekkor angyali mosollyal az arcán Hanna megszólal:

-          Kapd be Zalán!