8. fejezet : A megismerkedés

Sziasztok!

Itt az újabb fejezet! Remélem tetszik majd nektek, mert szerintem ez sikerült eddig a legjobbra. Az írása alatt végig úgy izgultam, mintha velem történt volna meg!

Nagyon hálás lennék egy - két véleményért, legyen az jó vagy rossz!
Megmondom őszintén kicsit elvagyok keseredve, hogy ennyire nem hoz ki senkiből semmit ez a történet. Azt látom, a számlálón, hogy olvastok, de nem lehetne, hogy írtok is pár sort?

Olyan sokat jelentene.

Félre a nyavalygással, holnap fent lesz a folytatás.

Jó olvasást!

Heni

Robert

Itt van!

Jesszusom! Ez szánalmas! Ez csak egy lány! – próbálom vadul meglóduló szívverésemet csillapítani. Hihetetlen hatással van rám ez a nő! Nem tudom a szemem levenni róla. Végigmérem alakját a bordó ruhában.

Ekkor eszembe jut az álmom, ahogy kibontom ebből a ruhából és bőrének feltáruló minden egyes centiére csókot nyomok.

Mély levegőt veszek, nyugi.. nyugalom. 

Basszus ilyen álmaim utoljára kamasz koromban voltak!

És ekkor rám néz! – az Ő arcáról is olyan döbbenetet olvasok le, mint amit én is érzek. Lehet, hogy rá is úgy hat az én látványom, mint rám az övé? Erre a gondolatra egy halvány mosolyra húzódik a szám annak még gondolata is jóleső elégedettséggel tölt el, hogy igazam lehet.  Valahogy meg kell ismernem!

Hirtelen elkapja rólam a tekintetét, és visszafordul a mellette álló két lányhoz, akik lelkesen beszélnek hozzá, miközben élénken gesztikulálnak.

Vajon miről beszélhetnek?

Nem tudok a gondolataim végére járni, mivel cirka ötvenen nyüzsögnek körülöttem, és folyamatosan beszélnek hozzám. Kicsit ingerülten fordulok az asszisztensemhez, amikor észreveszem Dean kaján mosolyát. Kérdőn nézek rá? Mire ő, csak mosolyog tovább.

Nem tudom megkérdezni, hogy mi ez a vigyor, mivel szólnak, hogy kezdhetjük. Ahogy megjelenek felhördülnek a rajongók, izgatott hangok hallatszanak. Igyekszem kizárni mindent és csak a munkára akarok koncentrálni, ami eléggé a nehezemre esik így, hogy több százan bámulnak. Tudom, egy színésznek ezt el kell viselnie! De más az, amikor munka közben figyelnek,  -ilyenkor még mindig zavarban vagyok, mivel nekem koncentrálnom kell a karakterre és ez úgy nehezen megy, ha közben rengetegen figyelik minden mozdulatomat, rezzenésemet -, és más amikor hivatalos megjelenésen vagyok. Olyankor csak a rajongókkal kell foglalkoznom, nem tereli el semmi a figyelmemet róluk.

Mindenki felélénkül, a helyére áll. És felhangzik az Action! – elkezdjük a munkát.

Órák telnek el. Többször felé pillantok, minden alkalommal hevesen dobog a szívem, így rendre elszúrom a jelenetet.

Kezdek ideges lenni, mikor végre  szüntetet rendelnek el. Mogorva képpel szállok be az autóba, hogy visszavigyen a bázisra, nem foglalkozom senkivel!  Egész idő alatt átnézett rajtam, vagy zavartan elkapta a tekintetét- füstölgök magamban -! Egy mosolyt sem tudtam kicsikarni belőle! Bezzeg mások már ájuldoznak akkor is, ha csak rájuk nézek. Nem jövök be neki – morfondírozok magamban elkeseredetten.

-          Nehéz dió mi, Főnök? – néz rám kárörvendő képpel Dean. Ezt a Főnök megszólítást csak akkor használja, ha idegesíteni akar, vagy ha neheztel rám. Most nagy valószínűséggel az első eset áll fenn, heccelni akar.

-          Mi van? – kérdezem tőle kicsit flegmán-  Te meg miről beszélsz?

-          Arról a bordó ruhás lányról, aki egész délelőtt átnézett rajtad! És akit te egész idő alatt figyeltél! Arról beszélek!

-          Milyen bordó ruhás lányról beszélsz? – adom a hülyét, ha ő észrevette, akkor más is.

-          Robert nekem ez a szakmám, észreveszem az ilyet. Le sem tudtad venni róla a szemed! – vigyorog, miközben áthatóan néz. Már ismer.

-          Nem tudom miért hat rám ennyire intenzíven. – válaszolok. Felesleges neki vetítenem, mivel legalább annyira ismer lassan, mint anyu - Muszáj látnom, egyszerűen vonzza a tekintetem. Érted te ezt?

-          Ha megnyugtat, akkor elmondom, hogy Ő is sűrűn feléd pillantgatott suttyomban!

-          Komolyan?  – húzódik idióta mosolyra a szám. Mint egy kisgyerek, aki megkapta a régóra vágyott játékot. Nincs veszve semmi, talán mégis bejövök neki!

-          Komolyan.  – feleli - Ismerkedj meg vele. Jó hatással lesz rád. Nem mindennapi lány.

-          Tudom, én is érzem.

Hanna

-          Hahó, föld hívja Hannát! Hanna jelentkezz! – lengeti előttem kezét Kata. – Mi van veled édes lányom? Egész délelőtt olyan voltál, mint aki nincs is itt csak testben?

-          Ugyan hülyeségeket beszélsz!- vágom rá azonnal, talán kicsit túl gyorsan is.

-          Nem beszélek hülyeséget, ez már a második szünet, amikor beszélünk hozzád, de te ránk sem bagózol! Olyan vagy mint aki transzba esett!

-          Jaj hagyjál már! Csak fáradt vagyok!

-          Fáradt? Hogy lehetsz fáradt, amikor egész éjjel szinte mozdulatlanul aludtál. – néz rám kutató szemekkel – neked más bajod van.

-          Ugyan, mi bajom lehet?

-          Nem tudom, de ha akarod, majd elmondod – fordul oda Bogihoz. – Nem faggatlak.

Beszélgetni kezdenek csendben, néha felkuncognak, és kutató tekintetet vetnek rám. Már idegesítenek. Bogi  hozzám fordul:

-          Na milyennek látod Mr. Pattinsont? – kérdi ártatlan arccal

-          Semmi extra, ilyennek gondoltam.  – válaszolom talán túl nyugodtan – Miért kérdezed? – fordulok felé.

-          Csak érdeklődök, - válaszolja - érdekel a véleményed. – feleli szendén, ami rá nagyon nem jellemző. Ez alatt a pár nap alatt azért már megismertem annyira, hogy tudjam valamit ki akar bökni.

-          Ki vele? Mi van?

-          Semmi, semmi tényleg. – fordul Kata felé, és összevigyorognak - Tetszik neked?

-          Ki?  - adom a hülyét.

-          Hát Ő – bólint a tőlünk 8-10 méterre éppen az autójába szálló Robert felé,  aki meglehetősen mogorva képet vág.

Meglepődve látom, hogy az első napokban látott nagydarab férfi elfojtott mosollyal csukja be az ajtót „Mr. Minden NŐ Álma” után. Majd miközben beszáll az autóba észrevesz, és hatalmas vigyort villant rám. Ekkor esik le, hogy ez a pasi lehet a testőre! Felismert! Úr Isten!  Akkor azért fulladozott a nevetéstől a liftben amikor Amyval mentünk fel a szobámba! Elvörösödök, amikor eszembe jut miket mondtam előtte, és az arcomat a kezembe rejtem.

Kata és Bogi erre  felvihognak!

-          Tudtam, tudtam! – kiált fel diadalmasan Bogi – Neked is tetszik, csak játszod itt a fejed!

-          Dehogy, félreérted! Nem tetszik, csak most jöttem rá, hogy a testőrével találkoztam már amikor megérkeztem. Szemtanúja volt, amikor fellöktem Adamet, és a liftben is hallotta azt, amit Amynak mondtam Mr. Világsztárról – vörösödök el újra - Nem voltam éppen finom.

-          Te most komolyan beszélsz? – tör ki belőlük még hangosabban a nevetés,

Bólintok, majd elmesélem nekik az első estémet addig, amíg nem találkoztam velük a megbeszélésen. Szó szerint pukkadoznak. Ez annyira jellemző rájuk! A nagy viháncolásra odajön Norbi, és  Pali bácsiék. Nagyon szeretem a két öregurat.  Először azt hittem, hogy 50 év körüliek, aztán kiderül róluk, hogy mind a ketten 65 éven is túl vannak már.  Norbival az első este óta jóban vagyunk. Sokat beszélgetünk, Boginak meg egyébként is nagyon bejön, így hagyom őket had ismerkedjenek.

Elsétálok a büfé kocsihoz, egy ásványvízért ahol Zalánba botlok. Beszélgetünk kicsit. Aztán a lelkemre köti, hogy este mindenképpen menjek el én is az Amadeusba.

Ekkor meghallom, hogy a rajongók egyenként hördülnek fel, és rájövök, hogy megérkezett „Mr. Minden NŐ Álma”, folytatódhat lassan a munka.

Nem tudom megállni, rápillantok. Elvörösödök, amikor észreveszem, hogy ő is engem figyel. Elkapom a tekintetem róla, és Zalánról  is,  akitől  gyorsan elköszönök, mivel  végig fürkésző tekintettel méreget, majd pirulásomat látva körülnéz. Nem várom meg amíg leesik neki a 20 fillér, gyorsan kereket oldok.

Folytatódnak a felvételek. Legalább 10-szer vesszük fel, hogy egy árustól újságot vesz, vagy Christina Riccivel sétálgat, veszekednek….  A hab a tortán, amikor fel s alá kell rohangálnia. Néha amikor úgy érzem, hogy senki nem figyel rám, azt kutatom a szemmel, hogy éppen mit csinál.

Komolyan mint az oviban!

Össze – összeakad a tekintetünk, néha rám mosolyog, ilyenkor mindig hevesen kezd el verni a szívem és elkapom róla a tekintetem.

Remélem senkinek nem tűnik fel semmi. Ellenőrzésképp körültekintek.

Tudhattam volna!

Miért kell neki mindent észrevennie?

Vigyorog és rám kacsint. Nem tudom, hogy mit csinálok vele, ha elkezd húzni. Bár ha belegondolok, holnap már jön Ashley, és remélhetőleg leszáll rólam.

Tétlenül álldogálunk félrevonulva a csapatunkkal, és beszélgetünk, amíg nem visznek vissza bennünket a bázisra.  A fiuk feldobják, hogy a buli előtt találkozhatnánk, mivel itt 5 óra körül végzünk, és 10 óránál előbb úgysem megyünk le az Amadeusba. Nekem mindegy, vonom meg a vállam.

Kicsit félrevonulok, és hallgatom a rajongókat. Szegények, itt álltak egész nap, és még csak rájuk sem mosolygott.  Tényleg, pörgetem vissza a mai nap történteket, egyszer sem láttam, hogy reagált volna a rajongókra, se egy mosoly, se egy integetés, semmi! Végig fapofát vágott. Hát, mégsem tévedtem! Ő is csak egy öntelt Hollywoodi sztár! Bezzeg, Amerikában már osztogatná az aláírásokat, meg pózolna a fotókhoz!  Ezen kicsit felhúzom magam.

Keresem a szememmel, Zalánnal beszélget. Mind a ketten mosolyogva felém néznek. Én egy mérges tekintetet vetek feléjük, mire lehervad az arcukról a mosoly, helyét értetlenkedés váltja fel. Rájuk sem nézve, hátat fordítok, és Amy hívó szavának engedelmeskedve megyek a buszhoz.

Robert

Örömmel veszem észre, hogy engem figyel, amikor szállok ki a kocsiból. Elpirult, majd hirtelen otthagyja Zalánt akivel eddig beszélgetett. Követem a szememmel egészen addig,  amíg oda nem ér a lányokhoz  akikkel egész nap a szüneteket töltötte.

Zalán érdeklődő tekintettel figyelte a történteket. Ránézek, mire ő kérdőn felvonja a szemöldökét, én vigyorogva vállat vonok és indulok a dolgomra.

A felvételek alatt a munkámra koncentrálok, azonban amit van egy pillanatnyi szünetem,  őt keresi a szemem. Örömmel tölt el, hogy egyre többször akad össze a tekintetünk. Gyönyörű szemei vannak.

Kapunk egy kicsit hosszabb szünetet, amíg átszerelik a kamerákat. Őt keresem újra, de háttal áll nekem, és egy nagyobb csoporttal beszélget.

-          Hm, Km, Khm! – hallom meg a hátam mögött, mire megfordulok. Zalán kérdő tekintetével találom szembe magam.

-          Mégis megtudhatom, hogy mit csinálsz? – kérdezi.

-          Látod ott azt a bordó ruhás lányt?  – felelem neki – Őt figyelem. Szót fogadok neked. – utalok a tegnapi beszélgetésünkre.

-          Figyelj öregem, - mélyíti el a hangját, és a szemeit fenyegetően az enyémbe fúrja - itt van körülbelül 100 lány, aki egyből a nyakadba ugrana, neked miért pont az én húgomat kellett kipécézned magadnak?

-          Mi? Az a bordó ruhás lány, az Hanna, - nézek rá értetlenkedve – a te Hannád?

-          Igen az én Hannám. - mondja nekem fenyegetőn - Én Pattinson bírom a fejedet, de ha megbántod, én kitekerem a nyakadat, hiába vagy világsztár, teszek rá!

-          Zalán ismersz, én nem vagyok Adam. Én nem szoktam a csajokkal szórakozni.

-          Ez a szerencséd, hogy ilyennek ismerlek, egyébként már nem élnél!

-          Bemutatod nekem?

-          Persze, de amit mondtam tartsd észben, ha jót akarsz magadnak, és még gyerekeket is szeretnél a jövőben! – vigyorogja, de a szemében ott a figyelmeztetés.

Összevigyorgunk, és mind a ketten Őt figyeljük,  amint kicsit odébb sétál a csoporttól akikkel eddig beszélgetett és egyedül üldögél.

Hirtelen ránk néz igencsak mérges tekintettel, amitől mindkettőnknek lefagy a mosoly az arcáról, felpattan és a busz felé indul a többiekkel együtt. Én értetlen tekintetet vetek Zalánra.

-          Én mondtam öregem, hogy nehéz dió! – mosolyog rám – Egyébként én ilyenkor inkább fedezékbe szoktam vonulni!

Hanna

Egész úton nyaggatnak mind a ketten. Már a türelmem végén járok amikor a szobánkba lépünk. Itt is nekem esnek.

-          Nem tudom oké, fogalmam sincs, hogy mit érzek! Világos? – török ki, amikor sokadik alkalommal hallom azt, hogy:  „Neked is tetszik ne tagadd! Belezúgtál te is mi?” című szöveget. Ekkor hirtelen csend lett.

-          Bocs! – mondják mind a ketten döbbenten. Biztos úgy nézek ki mint egy idegbajos, sírás szélén álló  fúria...

-          Nem nincs semmi, de tényleg nem tudom, hogy mit érzek. Nem számítottam erre az egészre. A filmjeiben nem hatott így rám! A könyv ezerszer jobb volt a filmeknél. Olvastam őket, Nattinak hála a filmeket is végig kellett néztem, de idegesítettek!!  Ki nem állhattam az a bárgyú tekintetet, amivel az egész filmet végigjátszotta, szánalmasnak tartottam! Értitek? Most  pedig itt  vagyok egy  forgatáson vele,  és minden pillanatban amikor rám néz, libabőrös leszek, és úgy ver a szívem, mintha ki akarna esni! Szóval értsétek meg tényleg nem tudom hányadán állok vele! Én tényleg nem éreztem még ilyet!- fakadok majdnem sírva.

Szavaimat döbbent csend fogadja.

-          Őt is az Adam féle műmacsók közé soroltam eddig!  Beképzelt, nagyképű Hollywoodi szépfiúnak tartom. Észrevettétek, hogyan viselkedett a rajongókkal is? Egész nap egy mosolyt sem lehetett látni az arcán amikor feléjük nézett! Bezzeg, ha Amerikában lett volna, abban biztos vagyok, hogy sorban adta volna az aláírásokat még a lányok alsóneműjére is, és pózolt volna a fényképezőgépek előtt! Én nem tudok mit kezdeni ezzel a vonzalommal amit iránta érzek ahányszor csak rám nézett ma! Értitek ezt? – nézek rájuk kérdőn - Lehet, hogy csak beképzelem magamnak, hogy egész nap engem figyelt. – sírom el magam.

-          Hanna, nem képzeled be magadnak, - ülnek mellém és karolják át a vállamat -  tényleg egész nap figyelt téged, mind a ketten észrevettük. Sőt az egész stáb erről sutyorgott.

-          Ne már, az nem lehet! Én észre sem vettem! – nevetek fel a könnyeim között

-          Persze, hogy nem vetted észre, mivel azzal voltatok mind a ketten elfoglalva, hogy a másik ne vegye észre azt,  hogy  titokban figyelitek egymást. – vigyorognak -  Pali bácsiéknak tűnt  fel  először, hogy Robert téged  keres a tekintetével minden felvétel előtt.

-          Tényleg? – nevetek fel, mint egy ovis, de mégis meglódul erre a hírre a szívem

-          Tényleg, ők szóltak Boginak, hogy figyelje mi történik. – mondja Kata, miközben átöleli a vállamat.

-          Először azt hittük, hogy észre sem veszed! – szólal meg Bogi

-           Lehet, hogy nem is olyan, mint amilyennek tartod. – törli le az arcomról a könnyeket Kata -  Várd ki, hogy közeledik-e feléd ma este, már ha egyáltalán ott lesz. Ne lökd el magadtól úgy, hogy még csak nem is beszéltél vele! Hallod amit mondtam te mákos tyúk?! – neveti el magát.

-          Hallom. – bőgök még mindig, de a könnyeim között már mosolygok.

-          Na gyere, te liba, bomba nőt varázsolunk belőled estére! Essen le az álla annak a Hollywoodi  szépfiúnak! 

Zalán – Ashley

A szobámba érve levetődök az ágyra, és azonnal hívom Ashleyt. Kicsörög. Alig tudom visszatartani a röhögésem. Végre felveszi.

-          Szia Életem! – hallom csicsergő  kedves hangját

-          Szia Kicsim! Már alig várom a holnapot, hogy végre itt legyél!

-          Én is szívem, már össze is pakoltam, csak kelnem kell kora hajnalban,  vagy inkább mondjam  azt, hogy késő éjjel,  aztán  irány a repülőtér, estefelé  már nálad is leszek!  Mi ez a vidám hang? Történt valami?

-          Hát szívem, szerintem eldobod a telefont ha meghallod! – húzom az idegeit

-          Zalán, ha jót akarsz magadnak kibököd, hogy miről van szó,  ne szórakozz  velem!

-          Hannáról és Robról. . . – hatás szünet, megvárom, míg feldolgozza az információt 3, 2, 1, ..

-          Miiiii? – kérdezi -  a mi Hannánk és Rob? Ez komoly?

-          Életem, egész nap csak úgy röpködtek a villámok közöttük!

-          Ez nem igaz! – nevet fel hitetlenkedve - Rob csak nem összeszedte magát, és végre leszólított egy lányt? És pont Hannát? Atya Ég! – kacag úgy igazán Ashleysen. Ettől a hangtól a szívem őrült dobogásba kezd. Nagyon szeretem.

-          Hát még nem beszéltek egymással. De szívem ha láttad volna  ahogy ezek egymásra néztek?! Azt hittem felolvad minden ami  köztük van!- nevetek fel

-          Fel kell hívnom Kristent és Nikit! Most azonnal! Bocs édesem! Majd hívlak – és kacarászva leteszi a telefont.

Szegény Rob, most elindul a pletykafon. Ha ezek hárman rákezdenek! Biztos ma még hívni fogják szerencsétlent, hogy kikérdezzék. Apám, én mit fogok tőle kapni, hogy ráuszítottam Ashleyt és a vele együtt a lányokat? Biztos lesz egy-két keresetlen szava hozzám.

Robert

-          Ezt még leverem rajtad, számíts rá! – ülök  a boxban  egyedül üldögélő áruló mellé, aki kaján képpel vigyorog rám – rosszabb vagy egy pletykás vénasszonynál! – eddig tudtam komoly maradni.

-          Bocs, de muszáj volt Ashleynak elmondanom, kikérdezett mi? – néz rám ártatlan szemekkel

 

-          Ha csak Ashley lett volna, de konferenciahívásom volt! – remélem hallatszik hangomból a felháborodás -  Kihangosítottak!  Egyszerre hárman támadtak rám orvul, és mindenre kíváncsiak voltak.

-          Öregem, soha rosszabb kínzást! – vereget hátba, miközben én feltűnés mentesen próbálok úgy helyezkedni, hogy lássam az ajtóban belépő  embereket.

-          Itt van már? – hordozom végig a pillantásom a bárban lévő stábtagokon. Remélem úgy tűnik, mintha csak nézelődnék.

-          Nem még nincs. Amikor eljöttem, még készülődtek, ennek már fél órája. Lassan ideérnek. –mosolyog rajtam -

-          Tényleg? Mesélj róla, milyen lány?

-          Kedves, aranyos, édes, odaadó, bosszúálló, alattomos boszorka! Én imádom! Egyedül is veszélyes , de a  másik kettővel együtt azonban egyenesen  életveszélyesek!  - figyelmeztet

-          Milyen másik kettővel?

-          Hát Ashley, Natti, és Hanna – mutatja a kezein - Apu szerint ezek hárman a dinamit trió! Vigyázz minden szóra, mert megtorolnak mindent! Tudnék mit mesélni! – mondja mosolyogva. Nagyon szeretheti őket.

-          Képzeld el, ha ehhez a háromhoz még hozzá csapódik, Lizzy és Vic!  - összerázkódok a gondolatra – Kész horror lesz!

-          Lassan a testtel barátocskám, ahhoz még nekem is lesz pár szavam! – mondja vigyorogva, de a szemében ott a figyelmeztetés. - Azt még ki kell érdemelned, hogy megkapd a fele királyságomat!

Válaszolni akarok, amikor egyszer csak feltűnik az ajtóban, nyomában a két lánnyal. Tétován körülnéz, majd mind a hárman beülnek egy boxba,  amely majdnem velünk szemben van. 

A torkom kiszárad. Ez a nő gyönyörű, egyszerű, természetes, és gyönyörű! Szemem végig siklik rajta. Sötét farmert visel, amely szorosan tapad az alakjára, mutatja formás lábát, és fenekét. Sötétkék pulóvert visel,  amely második bőrként tapad rá kiemelve csodás melleit. Már ez a látvány  is megvadít, azonban kezdem elveszíteni a fejem,  amikor egy mozdulattal félre rázza  a haját és feltűnik, hogy a pulóver szabadon hagyja a vállait. Nyelek egy nagyot, miközben vadul verő szívemet próbálom csillapítani.

Zalán beszél hozzám, de tekintetemet látva, elhallgat és hátrafordul, majd végigmér, és elmosolyodik. Gyorsan elkapom a szemem róla, és próbálok úgy tenni, mintha nem vettem volna észre, hogy megjött. Szerencsémre Colm, Laurent és Amy is csatlakoznak a mi sörözgető duónkhoz. Beszélgetni kezdünk, látszólag én is részt veszek a társalgásban, de fél szemmel végig őket lesem.  Még szerencse, hogy a boxok, enyhe félkörben vannak kialakítva, így kicsit át lehet látni az átellenben lévőkbe is. Fel sem tűnik, hogy miről beszélgetnek körülöttem, csendben kortyolom a sörömet, csak a kuncogásra riadok fel mellettem.

-           Te tényleg belezúgtál mi? – kérdezi Amy, nem válaszolok, tekintetem mindent elmond.

Hanna

Ahogy kiszállunk a taxiból megszédülök, Katáék kutatva néznek rám, majd összemosolyodnak. Kifizetjük a taxit és elindulunk befelé. Minden lépés után egyre jobban dübörög a szívem, már lassan levegőt sem kapok. A lányok csak mosolyognak rajtam,  megállunk egy kicsit, - kérnem sem kell látják rajtam, hogy mindjárt elájulok. -.

-          Nyugi Hanna! – néznek rám csillogó szemekkel - Maradjuk kint egy kicsit?

-          Ühüm – csak ennyit bírok kinyögni, majd miután kicsit csillapodott a szívverésem, kezd  inamba szállni a bátorságom is – Én nem megyek be! Hülyét fogok csinálni magamból! Majd pont én kellek neki?!

-          Hülye vagy! Hol voltál te egész nap, más bolygón? – kérdi Kata

-          Ne legyél hülye – kontráz rá Bogi is – nagy levegő, és menjünk! – fognak karon

Tétován elindulunk befelé. Rengetegen vannak. Megtorpanok.

-          Lehet, hogy el sem jött – vágom közbe, de ők csak mosolyognak rajtam, és vonszolnak maguk után. 

A kabátunkat leadjuk a megőrzőbe, és elindulunk a VIP részleg felé. Ahogy közeledünk a két hegyomlás felé, aki az ajtót őrzi, egyre nehezebben kapok levegőt. Meg kell állnom. Remegek, mint a nyárfalevél.

Ezen kellőképpen felpaprikázódok! Ez nem én vagyok!

Nyugi Hanna! Csak egy pasi! Gondolj arra, hogy ő is csak egy műmacsó! – kicsit lenyugszom, és belépünk az ajtón. Körülnézek, nem látom sehol, megkönnyebbülten fellélegzek.. Kata egy üres  box felé veszi az irányt, így mi Bogival engedelmesen megyünk utána. Leülünk, és megrendeljük az italainkat. Perceken belül megjelennek Norbiék is. Beülnek hozzánk. Lassan megnyugszom, és vidáman beszélgetni kezdek megfeledkezve mindenről.

***

Annyira nevetek, hogy levegőt alig kapok, ez a pali nem normális! Mindannyian a könnyeinket törölgetjük, ugyanis Norbi élő közvetítést tart a táncolókról.

-          Nézzétek azt a csajt ott, - mutat a parketten táncolók felé, ahol egy lány t vadul áncol. Ezzel még nem is lenne semmi gond, de egyáltalán nem alkatához illően van felöltözve, és erre még rá is játszik – Anyám, akkora a hátsója, mint Winnetou lovának!

Erre a szövegre mindegyikünk nyerítve felröhög! Én már összegörnyedek a nevetéstől, szó szerint fetrengek! Néhányan rosszallóan mérik végig társaságunkat.

-           Nekem muszáj kimennem levegőt venni! Megfulladok! – még most is nevető rohamok törnek rám. Istenem.  – Jöttök ? -  nézek kérdőn Katára és Bogira.

-          Menjünk – kászálódnak fel ők is, és elindulunk a teraszra. Szerencsére nincs kint senki. Neki támaszkodunk a korlátnak és fecsegni kezdünk, nevetgélünk, majd hirtelen elhallgatnak. Kérdőn nézek rájuk, de ők csak összenéznek, és közlik velem, hogy ők bemennek, mert fáznak.

-          Jó menjünk! – válaszolom feléjük fordulva

-          Nem, nem te maradj! – vágják rá és egy pillanat alatt eltűnnek, értetlenül nézek utánuk amikor egy  szürke szempárral találom szembe magam.

-          Szia!