15. fejezet: Kis perpatvar

Sziasztok!

Elnézést kérek tőletek a késért, de tegnap olyan fáradt voltam éjjel, hogy elaludtam az íróasztalnál.

A mai nap meg annyira elment, hogy csak későn tudtam a géphez ülni.

Köszönöm mindenkinek a komentet!

Őszintén örültem mindegyiknek!

Jó olvasást!

Heni

Hanna

-          Kapd be Zalán! – mutatom fel a egyezményes jelet.

Hatalmas őrjöngés tör ki szavaimat követően. Norbival nevetve megyünk le a színpadról. Ismét megmentette a bőrömet. Vigyorogva ugrom a nyakába, és adok puszit az arcára, ő persze átölel és magához szorít. Ezt másnak nem engedném meg, de ő Norbi, neki lehet.  Többen odajönnek és gratulálnak. Szerencsére megérkezik a felmentő sereg Natti és Ash személyében. Kérdő tekintetet vetek rájuk.

-          Nagyon gáz volt?

-          Életem, ez nagyon ott volt! – ölel át nevetve Ash

-          Értetted?- nézek rá kérdőn, reménykedve, hogy nem értettek belőle egy szót sem, de Natti mindem reményemet szertefoszlatja a szavaival:

-          Persze, Zalán fordította nekem és Robnak is! – vágja rá, - Ha láttad volna a képét, az első soroknál majdnem megfulladt, amikor felfogta!

-          Tényleg? – nézek Nattiékra idegesen. - Ez annyira ciki volt! Melyik elvetemült találta ki?

-          Zalán – vágták rá egyszerre.

Időközben visszaértünk az asztalhoz, ahol senki nem ült. Mindegyik fiú eltűnt. Kérdőn nézek a csajokra, de csak a vállukat vonogatják. Telnek a percek egyre nyugtalanabb leszek. Hova tűntek?

Ekkor azonban megjelenik Csongi és félénk pillantást vet rám, amit igazán nem tudok hova tenni.

-          Mi a baj?  - szólalok meg idegesen - Miért nézel így rám?

-          Hanna én a helyedben kimennék a teraszra. – válaszolja, de nem néz a szemembe.

-          Mi van? - kérdezem egyre idegesebben

-          Szerintem menj ki és beszélj vele.

-          Kivel?

-          Robbal.

-          Miért mi baja van?

-          Istenem már megint kezdi. – néz az égre fel Ashley és nagyot sóhajt. – Nem értem meg ezt a pasit! Egyszerűen nem értem!

-          Na jó!- csapok az asztalra – ebből kezd elegem lenni. Az egyik nem válaszol a feltett kérdésre, a másik meg elkezd rébuszokban hadoválni. – fortyanok fel hangosan.

-           

Ashley ekkor felpattan, elkapja a karom, és int, hogy menjek utána. Értetlenül követem. Mindenki meghibbant teljesen? 

5 perce még semmi baja nem volt egyiknek sem! 

Átküzdjük magunkat a tömegen. Kint a teraszon 2 ember álldogál nekünk háttal és fojtott hangon vitatkoznak, a lépteinket sem hallják meg. Zalán hirtelen megfordul, odamond valamit Robnak, és elindul felénk. Kérdőn nézek rá, mire ő csak az égre emeli tekintetét, és egy szó nélkül megfogja Ash kezét aki heves hátraarcot csinál és mind a ketten otthagynak bennünket.

Értetlenül állok ott.

Most mi is van tulajdonképpen?

Odasétálok a nekem még mindig háttal álló jelenleg kőszobrot alakító Mr.No1. mellé, és kérdőn ránézek. Várom, hogy megszólaljon, azonban jelenleg némát játszik.

Na, ebből elég volt! 

Mérgesen elkapom a karját, és magam felé fordítom. Dühös tekintettel méreget.

-          Mi bajod van? – pipa kezdek lenni.

-          Semmi, - néz el fölöttem.

-          Akkor miért viselkedsz így?

-          Hogyan?

-          Rám se nézel, hátat fordítasz, nem szólsz hozzám..- sorolom kedvetlenül -  utoljára kérdezem meg, hogy mi bajod van, utána bemegyek, és ennyi volt!

Makacsul néz maga elé, de nem szólal meg. Végig mérem, és igencsak kezd a vérnyomásom felmenni.

-          Tudod, lehet, hogy mégis csak volt az első benyomásom volt helyes rólad!  Egy elkényeztetett beképzelt hisztis pöcs vagy! – vágom oda hozzá a mondandómat, majd dühösen megfordulva elindulok befelé.

Ekkor azonban egy kéz elkapja a karomat olyan erősen, hogy felszisszenek a fájdalomtól. Egy szó nélkül dühösen magához ránt, és megcsókol. Ez nem az a finom csók amiket az autóban váltottunk, hanem ez erőszakos dühös csók. Próbálom magam kirángatni a kezei közül, és makacson szorítom össze a számat, azért sem csókolok vissza! 

Azért sem!

Nem, nem engedek neki. – ő azonban kitartóan ostromolja ajkaimat.

Nem.

Nem akkor sem. – kezét a derekamra teszi, és úgy húz magához egyre közelebb

Na jó, csak egy picikét vissza csókolok.

A vége az, hogy olyan szenvedéllyel csókol, hogy elvesztem teljesen a fonalat. Lassan levegőt is kell venni, így elhúzódunk egymástól.

-          Az a kis mitugász is tud így csókolni? – veti oda flegmán a kérdést

-          Kicsoda?

-          Hát az a srác akinek  nyakába ugrottál és olyan hevesen csókolgattad!

-          Nem ugrottam senkinek a nyakába! Miről beszélsz?

-          Szívecském – fordul felém és vérforralóan  lenézően végigmér – nem vagyok látássérült láttam, amit láttam!

-          Mit láttál te felfújt hólyag?

-          Mit játszod itt az eszed?  Láttam, hogy megcsókoltad!

-          Igen adtam egy puszit annak  srácnak, aki a segítségemre sietett, ez a gondod?

-          Meg ahogy tekergetted ott fent magad!? Hát tudod! – akad ki teljesen.

Az agyam teljesen felforr szavai hallatán, az előbbi jó hangulatomnak nyoma sincs, olyan szinten elönti az agyamat a düh, hogy megtudnám ölni.

-          Ahogy fentről láttam, neked is tetszett ahogy tekergetem magam, de jól jegyezd meg magadnak Pattinson, mert többet nem fogod látni, mint ahogy engem is elfelejthetsz!

-          Hát cica nem lesz nehéz! – néz végig rajtam megvetőn

-          Öntelt barom!

-          Bármikor találok egy ilyen lány mit amilyen te vagy! Nincs benned semmi különös!

-          Jó! - már alig bírom könnyeimet visszatartani, szerencsére nem veszi észre, mert hátat fordított nekem – Sok szerencsét hozzá!

Ekkor megfordul, és rám néz. Meglátja, hogy majdnem sírok, szólásra nyitja a száját, de nem érdekel. Ezt velem senki nem teheti meg! Még akkor sem, ha lenne rá oka, de így, hogy semmi nincs?! Megtörlöm a szemem, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy sírni lásson.

-          További szép estét Robert! – mondom neki, mosolyogva- azt hiszem egy ideig örültem, hogy megismertelek, most már nem vagyok benne biztos! – vágom oda neki, megfordulok és kimegyek.

Csongi ül csak az asztalnál, kérdőn néz rám. Rámosolyodok, felveszem a kabátom, odaintek neki és egy szó nélkül elindulok ki. Még hallom a karaoki verseny győztesét most hirdetik ki. Én nyertem. De nem érdekel, mint ahogy az sem, hogy hívnak fel a színpadra. Szerencsére áll egy taxi az épület előtt, beszállok, és bemondom a címet.

A szállodában összefutok a liftre várakozó Bogiékkal. Amikor meglátnak vigyorognak, aztán arckifejezésemet meglátva, lefagy a mosoly  az arcukról. Nem kérdeznek semmit, én többször mély levegőt veszek, hogy visszatartsam a sírást, de már fuldoklom tőle. A szobánk felé vesszük az irányt az ajtóban azonban megtorpanok.

-          Bogi nem mehetnék át hozzád? – nézek rá kérlelő szemekkel

-          Miért nem jó nálunk? – néz rám meghökkenve Kata

-          Nem akarok Zalánnal sem beszélni, és tuti, hogy idejönnek. – magyarázom, de a könnycseppek már utat törtek az arcomon, és megállíthatatlanul folynak végig rajta.

-          Gyere! – ekkor azonban már rezegni kezd a telefon a kabátom zsebébe. 

Zalán. 

Nem foglalkozom vele, kinyomom. Belépünk Bogihoz. Kata gyorsan áthozza a pizsimet, meg a fogkefémet, majd visszamegy, ha ott keresnek tudjon fedezni.

Bogi nem faggat, kisvártatva hangokat hallunk, felismerem Zalán, Ashley  hangja mellett az övét is. 
Hát ennyi volt barátocskám! Ide aztán jöhetsz, mert én ugyan hogy szóban nem állok veled! -dühöngök agamban.

Hallom, ahogy bekopognak Katához, mi pedig Bogival az ajtó lapjához simulva hallgatózunk, hogy mi történik. Aki kisvártatva ajtót nyit nekik.

-          Szia Kata! – mondja Zalán

-          Kata, Hanna itt van? – hallom meg Rob ideges hangját.

-          Nem nincs, még nem jött haza. Én azt hittem veled van. – mondja ártatlanul – Miért valami gond van? – Bogi fojtottan fel felkuncog, én is halványan elhúzom a szám – Statiszta, ez a nő statiszta! Oscart érdemelne! – suttogja halkan nevetve.

-          Hülyén viselkedtem, és megbántottam. Zalán, most mit csináljak? Hol lehet?

-          Nem tudom, de ha baja lesz, te addig élsz! –hallom tesóm fojtott fenyegető hangját.

-          Mit csináltál te – te nagyon hülye?- halljuk Kata felháborodott hangját.

-          Már te is – hallom Robert hangját – évek alatt nem hülyéztek le annyiszor mint itt! Minden magyar lány ilyen szókimondó?

-          Megérdemled! – veti oda neki Ash is! – Egy akkora marha vagy, amilyet ritkán hord a hátán a föld!

-          Jó  anélkül is tudom, hogy állandóan a szememre veted! Mikor láttam, hogy könnyekkel a szemében bemegy már bántam az egészet!  Minden szót! De én is indulatos vagyok, nem tehetek róla, könnyen elvesztem a hidegvérem. Utána mentem, de már nem volt sehol. Csongi mondta, hogy elviharzott, de mire kiértem már nem volt sehol.

-          Őszinte lehetek? – hallom Kata hangját -  nem gondoltam volna, hogy ilyen béna pasi vagy!

-          Kösz! – mondja Robert megbántottan.

-          És még enyhe kifejezést használt, te nagyon te! – mondja neki Ash.

-          Szállj már le rólam! Elegem van belőled! Tudom, hogy hülye voltam világos! – hallom indulatos hangját -  Meg kell találnom! Szóljatok ha esetleg megjönne!

-          Hova mész? – kérdezi Zalán tőle.

-          Mit tudom én! Körözök a városban, hátha meglátom.

-          Maradj nyugton, mert komolyan mondom, szétszedlek!- halljuk Zalán ideges hangját -  Nem igaz mindig nekem kell észnél lennem ezek között a bolondok között!?  Az egyik idegbeteg féltékeny ökör, a másik meg egy sértődékeny hisztis liba! Csak kerüljön elő, azt hiszem agyon csapom!

-          Ha már itt tartunk. - hallom Rob mérges hangját – te tehetsz az egészről! Ha nem akarod megleckéztetni, akkor nincs ez az egész.!

-          Neked meg uralkodnod kellett volna magadon! Hanna nem ugrik minden jött-mentnek a nyakába, ha éppen tudni akarod! Ja, és hogy csak tisztában legyél a tényekkel az a srác meleg!

Csönd. Bogival összenézünk, tekintete lemondó, tudtam, hogy tetszik neki!

-          Nah az én love storymról ennyit – mondja csalódottan a mellettem álldogáló lány.

Nem tudok neki válaszolni, mivel a folyosón zajló beszélgetés fülelése köt le.

-          Ha előkerül szólok nektek! Holnap utazok, én most lefeküdnék, ha megengeditek. -  csukja be Kata a szomszéd szoba ajtaját.  Közben Zalán telefonja csengeni kezd. Izgatottan szól bele:

-          Szia! Nem itt nincs, nem ment haza? - várakozás teli csend van kint. Majd Zalán dühös hangja hallatszik!

-          Az istenit, hol van ez a liba? Köszi Natti! Szólj ha megtudtál valamit. Szia! – hallom, hogy összecsapja a telefont -  Pattinson, ha baja lett én nem tudom, hogy mit csinálok veled!

-          Fiuk nyugi, - hallom Ash hangját – ezek szerint nem ment haza? Zalán maradj már nyugton! – szól rá bátyámra, hiszen tudom, ha ideges fel –a lá mászkál. – Rob te is gondolkodtál volna inkább! Nyugi! Gyertek menjünk be a szobánkba,. Zalán, anyudékhoz nem mehetett?

-          Nem anyuékhoz biztos nem ment, beszéltem már velük.

Remek!- pillantok a plafonra- már anyuékat is riasztotta!  Más se hiányzik! Kissé túlzásba viszi a báty szerepét! Az istenit felnőtt vagyok már! Fel kell hívnom anyáékat, hogy ne idegeskedjenek. Dühöm már kezd csillapodni. A hangok a folyosón már elhalkultak. Ebben a pillanatban csipog a telefonom üzenet érkezett:

„ Átmenjek? Mi ez az egész? Elmeséled? ”  - írja Kata

„Gyere”  - válaszolom neki

Bogira nézek, kész röhej, itt vagyunk egymástól alig 2 -3 méterre és SMS-t küldözgetünk. Halk kopogás után benyit. Két pár várakozással teli tekintet néz velem farkasszemet. Mesélni kezdek- persze a cenzúrázott verziót-  nekik halkan suttogva, mintha bárki meghallhatná! Röhej!   Nagy vonalakban elmesélem nekik, hogy mi  történt. Hallgatnak.

-          Rob egy pancser, az már most látszik! – mondja Kata – és igaza van Zalánnak te is megéred a pénzed! Miért nem maradtál ott? Felnőtt nő vagy az istenért, nem pedig egy hisztis kamaszlány! Nem kell azonnal elrohanni!    

-          Hanna tetszik neked Rob vagy sem? – vágja hozzám kérdését Bogi is

-          Hát tulajdonképpen tetszik. A közelébe megőrülök, a modora, sírba visz. És ha a száját nem csókra használja attól meg a falra mászok, mert ahányszor kinyitja összeveszés lesz a vége. Utálom benne, hogy azt hiszi, hogy ő a világ közepe!

-          Ne haragudj, de te sem vagy piskóta! Egy nő simán leszerelte volna a hisztijét, sőt még előnyére is fordított volna a helyzetet. Te meg elrohansz, mint a sértett kislányok! Édes lányom, hány éves vagy? Három? Ez a pasi zöld volt a féltékenységtől! – röhögik el magukat.

-          Hanna nem szoktam más dolgaiba beleszólni – mondja Kata, - de rólatok messziről lesír, hogy odavagytok egymásért!

-          Nem is vagyok oda érte! - próbálok tiltakozni, ami be kell látnom elég gyengére sikeredett.

-          Legalább önmagadnak ne hazudj! – vág közbe Bogi.  - Szedd össze magad, és beszélj vele! – Katával összevigyorognak – persze ne ma este, majd holnap hadd főjön a saját levébe kicsit!

-          Ha láttad volna most, legalább ötvenszer túrt a hajába most, már azt hittem nem marad haja!- kacagnak fel. – Istenem, láttam Robert Pattisont amint velem szembe túrja a haját, és nem ájuldoztam tőle!  Bár elnézegettem volna még egy kicsit, az a híressé vált mozdulatot egyszer – kétszer .- mondja Kata.

-          Figyelj most aludj egyet és holnap elrendezel mindent. Ok? – mondja Bogi. - Persze ne omolj azonnal a karjába, egy kicsit azért leckéztesd meg szentemet.

-          Na én megyek! Holnap, vagyis ma hajnalba hazaugrok kicsit. Jó éjszakát! – mondja Kata

-          Jó éjszakát neked is! –mondom neki, majd bemegyek a fürdőbe rendbe tenni magam.  Hallom még, hogy csendben beszélgetnek miután én bezárom a fürdőajtót.

Miközben zuhanyozom, végiggondolom, hogy mit csináljak. Jó 20 percet töltöttem bent. Felhúzom kedvenc pizsimet ami egy sötét lila hosszú nagdrából, és a halványsárga alapon lila virágos spagetti pántos topból áll. A felső kicsit nagy rám, így mindig igazgatnom kell, hogy le ne csússzon rólam.   A fürdőből kilépve kézbe veszem a telefonom, hogy küldjek anyáéknak egy SMS-t, hogy ne aggódjanak jól vagyok, csak összebalhéztam kicsit valakivel. Fel sem tűnik, hogy nincs Bogi sehol.

-          Csinos a pizsid! – hallok egy halk hangot,  aminek hatására a szívem megáll, majd hevesen verni kezd.

-          Hogy kerülsz te ide? – nézek rá, miközben próbálom az imént az ijedségtől elhajított telefonomat felszedni.

-          Bogiék átjöttek Zalánnak szólni, hogy itt vagy, ne aggódjon. – mondja halkan – Ja és Bogi üzeni, hogy bocsi!

Áruló! – holnap azt hiszem majd előveszem őket is!

-          Mit akarsz itt Robert? Azt hiszem eleget mondtunk egymásnak már. – hátrálni kezdek, miközben átkozom ezt a két libát, hogy ilyen helyzetbe hoztak! Én megbíztam bennük!

Rob azonban egyre közelebb és közelebb jön, miközben én már nem tudok hátrébb lépni, mivel elértem a falat. Megáll szorosan előttem, nem ér hozzám, de minden porcikájából áramlik felém az izgalom. Két kezét a fejem mellé teszi, és a szemembe néz. Nem tudok nem belenézni abba az igéző szempárba. Fogva tart a pillantása.

-          Hanna, kérlek bocsáss meg! Nagy vonzónak tartalak, Egy eszeveszett féltékeny őrölt vagyok, nem tudom megmagyarázni miért, hiszen csak pár napja ismerjük egymást! Semmi jogom nincs ilyet érezni, féltékenynek lenni pár csók után, de értsd meg megőrültem attól, hogy mást is megcsókoltál!

Csendben vagyok, nem tudok mit mondani neki. Csak nézek rá, és most mit mondjak? Hogy, á nem történt semmi! Nem bántottál meg! Nem érdekes lépjünk túl rajta!

De igen megbántott! De igen is rosszul esett minden szava!

De akkor is tetszik. 

-          Kedves Robert! Nem sikerült másik lányt találni? Nem értem, miért mondasz nekem ilyeneket, hiszen nem vagyok különleges! – vágom a fejéhez a nem rég kimondott szavait.

-          Hanna! Azt csak dühömben mondtam neked! Kérlek ne haragudj, de őrülten féltékeny voltam arra a srácra. Én sem vagyok tökéletes – erre felvonom a szemöldököm -  igen tudom, ne mondj inkább semmit! De kérlek

Nem hagyom hogy folytassa, így közbevágok:

-          Én is könnyen felkapom a vizet, nekem sem kellett volna elrohannom, meg kellett volna beszélnünk a dolgot, igaza volt a lányoknak.

-          Akkor nem haragszol? –néz rám reménykedve

-          Azt nem mondtam, még emésztenem kell, de én sem vagyok tökéletes- felelem

-          Nem mondod? – mosolyog már a nem létező bajsza alatt

-          De mondom! Én majdnem tökéletes vagyok, ha nem tudnád! – válaszolok nagyképűen, mire elkezd nevetni.

Leül az ágyra, az ölébe ránt és megcsókol. Végig borzongok a karjaiban. Istenem úgy tud csókolni! Zihálva válunk el egymástól. A szemembe néz, végig simít az előbbi csóktól duzzadt ajkaimon, mire mind a ketten nagyot sóhajtunk.

-          Akkor szent a béke? Nem haragszol?

-          Nem, nem haragszom – látom nagyon sóhajt - de most légyszíves menj el. Holnap találkozunk majd. – terelem az ajtó felé.

-          Rendben most itt hagylak, de holnap találkozunk ugye? Megígérted, hogy megmutatod a várost. – néz rám kérlelően. Hát lehet neki ellenállni?

-          Jó, ha nem jön közbe semmi, akkor találkozunk. – egy puszit nyomok a szájára, miközben kitessékelem -  Szia!

Az ajtót azonban már nem tudom becsukni utána, mert hirtelen visszalép, és egy csókot nyom a számra.

-          Jó éjt! Aludj jól – suttogja a fülembe érzékien.  – Jó tudni, hogy én vagyok a legszebb álmod, azt meg főleg, hogy tőlem forró az ágyad! Édesem mindem vágyam teljesíteni a kívánságaidat – suttogja vágytól fűtött rekedt hangon a fülembe.

-          Jó éjt Robert! – próbálom elhessegetni

-          Köszönöm! Neked is! – hajtom be az ajtót, de még visszaszól

-          Hanna! – néz rám kaján mosollyal a szája szélén - gyönyörűek a melleid!

Vörös fejjel nézek végig magamon, a pánt az egyik oldalon kicsit lecsúszott, és látható vált egyik mellem halma. Nem minden, de ..

-          Álmodozz róla! – vágom oda neki  mire érzékien visszaszól:

-           Azt teszem minden éjjel!

-          Jó éjt Robert! – és rácsapom az ajtót, nekidőlök, de még hallom nevetését.

A piszok dög! A holnapi napot azt hiszem  megemlegeti!