20. fejezet: Hanna beszélünk?

Sziasztok!

Bocsi!

Igaz, hogy tegnap este elkezdtem írni ezt a fejezetet, de szombat lévén közbejött az X-faktor. Tegnap nem kellett volna néznem, mivel a kedvencem esett ki, amin nagyon kiakadtam! Emberek nincs fületek, meg szemetek?!

Nem hiszem el! Na, mindegy.

Szóval ezt a részt nagy röhögések mellett írtam. Nagyon élveztem!

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy nektek bejött-e!

Jó olvasást!

Heni

Hanna

A fenébe, mindig le kell esnie ennek az átkozottnak! - mérgelődöm magamban, miközben pakolok össze az asztalon. Anya utálja, ha kupit hagyok magam után.

 Feszült vagyok pár perccel ezelőtti beszélgetéstől. 

Ashley olyan egyszerűnek látja a dolgokat! 

Az iménti beszélgetésünk alatt már és is úgy éreztem, hogy én komplikálom túl az egészet! Nevetségesnek, csak kifogásnak éreztem minden szavamat. Csak én bonyolítanék túl mindent? 

De nem, - gondolkodom el miközben lehajolok azért a nyamvadt kütyüért mérgesen - nem bonyolítok túl semmit! Csak minden eshetőséget felelősségteljesen végig gondolok –nyugtatom meg magam. Igen nagyon tetszik, de lássuk be én egy egyszerű lány vagyok, ő meg egy világsztár! És nem is néz ki rosszul…, de én hol vagyok azokhoz a csajokhoz képest, akik körülötte forognak?

Ugyan!

Molnár Hanna miért pont te kellenél neki, amikor minden ujjára egy szexbombát kaphat!?

Biztos vagyok abban, hogy mint minden pasi, ő is a szexre hajt! Egy kellemes kis epizód leszek neki! Ennyi! Én hogy illenék bele a képbe?!  Hülye tyúk vagy! Ne álmodozz, és akkor nem fog csalódás érni!  Kis ideig jól érzed magad, aztán pedig sokkal nehezebb lesz! Nem éri meg az egész! –győzködöm magam, de ezt az átkozott kütyüt nem bírom felvenni!!! Basszus! Basszus! Basszus! Nem hiszem el!

De miért vagy róla meggyőződve, - feleselek magammal, - hogy nem működhetne köztünk a dolog?  Miért ne? Lehet, hogy Ashleynek van igaza? Nem ismerem őt, akkor miért akarom azonnal beskatulyázni?

-          - Úh! Ez aztán a panoráma! – hallom meg a titkon egész délelőtt várt hangot. Mi? Ő? Itt? Most? Hogy kerül ide? Azt mondta csak ebéd után jön! – hevesen, egyenesedem fel, miközben a szívem őrült tempóra kapcsol. Ekkor azonban, egy nem várt élmény ér.

Beverem a fejem.

-          Aú! – nyögök fel fájdalmasan. Ő azonban már előttem áll, és mosolyogva, de aggódva néz rám. Istenem ezek a szemek!

-          Meggyógyítsam? - simogatja meg a fejem, de választ sem várva már csókol is.

Ízlelgeti, simogatja a számat, ajkaival. Agyhalál, ahogy ez a pasi csókolni tud! Amikor azonban a nyelvét is megérzem a számon… Vágyakozón nyögünk fel mind a ketten. Kezemet az hajába túrom, miközben a nyakát ölelem. Ő egyik kezével a hajamba túr, a másikkal végig simít a hátamon, megcirógatja a derekam, majd keze szépen lassan lesiklik a fenekemre. Belemarkol, magához húz, szorosan, nagyon szorosan. Az élmény, amit ekkor tapasztalok az….nagy. Végig villámlik rajtam egy eddig soha nem tapasztalt heves érzés. Vágyakozva nyögök fel, erre ő még vadabban csókol.

Halk nevetést, és beszélgetést  sodor be a szél az ablakon.

A nem várt hangtól magunkhoz térünk, kicsit elhúzódom tőle, de nem enged messzire. A mellkasának támasztom a homlokom, és zihálva veszem a levegőt, ő is levegő után kapkod. Hallom dübörögve vágtató szívverését.  Én jelen pillanatban személy szerint azt sem tudom, hogy hol vagyok. Felnézek rá. Azok a kék szemek elnyelnek. Vágyakozva néznek rám. Felsóhajtok, és lábujjhegyre állva egy csókot nyomok a szájára. Felnyög és magához szorít, kezét újra a hajamba túrja.

-          Megölsz! –nyög fel hangosan.

-          Akkor jó! – válaszolom halkan, mire ő nevetni kezd.

-          Én gyógyítani akarlak, te meg az életemre törsz?- mondja, mire felnevetek és hozzábújok és szorosan átölelem a derekát

-          Ezt már szeretem!. – hallom évődő hangját

-          Mit? – nézek azokba az őrjítő huncut kék szemekbe, mire ő szeretetteljesen megsimogatja a az arcomat és egy puszit nyom az orromra.

-          Amikor ilyen macska vagy! – mondja, és az arcát a hajamba fúrja. – Egy hihetetlenül finom illatú cica! – felegyenesedik, én felnézek rá, elégedett mosolyt villant rám, azt amitől szerintem a csajok millióinak áll el a szívverése, az enyém bezzeg ki akar esni a helyéről.

-          Az a macska karmolni is tud ám! – figyelmeztetem. Felmutatom a kezemet, amit ő elkap és tenyerembe csókol, majd sandán az arcomra néz miközben a nyelvét is végigsimítja rajta. Levegőt sem kapok a váratlan erotikus élménytől. Zihálni kezdek, mire ő elégedetten felmorran, és magához ránt.

-          Ez meg mi volt? – kérdezem levegőt kapkodva.

-          Csak egy kis bosszú! – feleli elégedetten

-          Miért?

-          Mert majdnem megállt a szívem, amikor beléptem ide! Azért! – válaszol somolyogva.

-          Miért is? – nem értem mi a baja.

-          Mert megőrjít, hogy mindig ezt látom először, – simít végig a hátsómon –és mindig eléred azt, hogy megálljon az agyműködésem.

-          Jah, értem! – felelem okosan bólogatva, holott csak lassan jut el a tudatomig szavainak az értelme - Tényleg? – nézek rá nevetve.

-          Tényleg - bólogat – tegnap a hűtőkamrában, ma meg itt – néz  rám szexisen vigyorogva - erre a látványra lépek be. Utálni fognak téged világszerte, mert elteszel láb alól!

-          Majd vigyázok rá, hogy többet ilyen eset ne forduljon elő! – kacsintok rá vigyorogva – De csak azért ám, mert  nem vagyok felkészülve bosszúszomjas téged imádó amazonokra!

Felnevet.

Halk kopogást követően Ash lép be az ajtón. Vigyorogva néz végig rajtunk.

-          Na ezt már szeretem! – mondja

-          Mit is? – nézünk rá mindketten.

-          Amikor ilyen kis édesek vagyok! Mind a ketten úgy néztek ki, mint egy macska, aki éppen most találta meg a tejesköcsögöt! – még jobban felnevet, amikor látja, hogy szavai hatására mind a ketten zavarba jövünk – Gyertek enni, Edit küldött tálalva van.  – és elindul kifelé.

-          Rendben mindjárt megyünk, csak itt még rendet kell tennem. –  Ash vigyorogva visszaint, majd becsukja az ajtót maga után. – Segítesz? – nézek Robra kérdőn.

-          Nah lássunk neki! – sóhajtja – Nem elég, hogy szívinfarktust kapok, most még rabszolgázni is kell, ráadásul éhen is halok! – nyafog és még mindig egyhelyben áll, miközben én gyorsan pakolni kezdek.

-          Miért? Nem ettél? - fordulok felé kérdőn.

-          Nem, nem ettem. Kitaláltam, hogy rossz a gyomrom a tegnapi pálinkázást követően, és most nem tudok semmit enni. Megértették, nem erősködtek. – válaszolja és kérdőn néz rám, - most mi van?

-          Te pálinkáztál? Kivel? Mikor?  Nem forgattatok?- faggatom nevetve

-          Igen, pálinkáztam. Majdnem megölt ez aztán egy gyilkos pia! – nevet fel - Tegnap este viszonylag korán végeztünk, és így Colmmal és Pali bácsiékkal – nevük hallantán felnevetek -  igen velük – erősíti meg – elmentünk a bárba. Beavattak! Azt hiszem két félét kóstoltattak meg velem,  a barack meg  a szilva pálinkát.

-          Tényleg? – vihogok – Hogy bírtad?

-          Hát erősen Deanra kellett támaszkodnom miközben mentünk vissza a szállodába. Pedig nem is ittam sokat!

-          Mennyit ittál?

-          Azt hiszem 3-4 pohárral! De ütős volt! – szavai hallatán még inkább elkezdek vihogni.

-          Próbára tettek, megfeleltem, és így engedélyt kaptam tőlük, hogy már kergethetem a magyar lányokat! – húzogatja fel a szemöldökét miközben vigyorog.

-          Hm? Lányokat?

-          Igen lányokat! – bizonygatja.

-          Hát jó, - felelem vállvonogatva, és kitárom az ajtót. – Isten áldja kedves Uram!

-          Ne már! – fog kézen, - gyere menjünk! Éhen halok!

-          Úgy tudom, hogy fáj a hasad.

-          Nem, csak sietni akartam hozzád – kacsint rám – és biztos vagyok benne, hogy anyukád főztje ezerszer jobb, mint bármelyik étteremé.

-          Aha, szóval csak a kaja miatt jöttél mi? – piszkálódok.

-          Aha –feleli.

Nyílik a kapu.

Zalán lép be rajta és Berci! Az én Bercim!

Aki mondhatni megőrül szó szerint, amint meglát! Zalán alig bírja féken tartani, de kitépi magát a kezei közül, és hatalmas léptekkel elindul felém!

Én meglepődöm, mert nem számítottam rá, hogy most látom, de annyira boldog vagyok, annyira aggódtam érte!

 Rob rám pillant, és örömteli arcomat látva a bejárat felé néz, aztán már csak egy repülő barnás gombócot látok valamint Rob elképedt fejét ami kissé megnyúlik a látványtól ahogy Berci megindul felé. Mintha lassított felvételt látnék, Zalán kiabál, Dean szintén kiabál és rohanni kezd, Rob lassan rám néz értetlen fejjel, aztán

*

*

*

*

 egyszerre eltűnik mellőlem!

Arra sincs időm, hogy figyelmeztessem!

Elképedve nézek mellém a földre, időközben Dean, Apa és Zalán is mellém érnek. Tanácstalanul nézünk a földön fetrengő nem kicsit megilletődött világsztárra, akit Berci éppen képen nyal!  

Aztán lassan egymásra nézünk és kitör belőlünk a szó szerinti röhögés. Annyira röhögünk, hogy lassan mindannyian a földön fetrengünk Rob mellett, aki éppen rendkívül felháborodottan tekint röhögéstől fetrengő négyesünkre.

Megszánom szerencsétlent!

Bercit megpróbálom lerángatni róla, persze nehezen megy, hiszen én a röhögéstől alig kapok levegőt, ő pedig az örömtől megkergült. Most rám veti magát, én vagyok a soron. Nevetve próbálom a szőrös pofáját eltolni magamtól. Persze lebirkóz.  Már megszoktam a heves üdvözlést tőle, a gyerekkori egyetlen megmaradt barátomtól. Apa megelégeli a hancurt és rádörren. Neki bezzeg szót fogad, neki meg Ashleynak! Nekünk Zalánnal soha!

Dean a röhögéstől könnyesen húzza fel a még mindig döbbent Robertet a földről. Berci Apa mellett viháncol, aki alig bírja féken tartani. Engem Zalán húz fel a földről ahova Berci támadását követően kerültem.

-          Ez meg mi a fészkes fene volt? – néz Bercire elképedten, aki a tőle telhető lehető legszebb tekintetével néz rá, miközben vadul csóválja a farkát.

-          Hát ő Berci – állok kettejük közé, és simogatom meg kis kutyusom  :DD fejét.

-          Berci – néz úgy rám, mintha meghibbantam volna  – Oké Berci.  – ismétli meg szavaimat, - De mi ez? Akkora mint egy szamár?

-          Nem – nézek rá feddően, - ő egy bernáthegyi kutyuska.

-          Mi? Ez neked kutyuska? Anyám, akkora mint egy kisebb ló!

-          Ezt kikérem magamnak! Ő a legjobb gyerekkori barátom! – felelek neki felháborodottan. – Tiszteld, jóval idősebb nálad! Mármint kutyaévekben számolva!

Rob Deanra néz, aki most is törölgeti a szemét, de próbál komoly képet vágni. Hát, nem sikerül neki. Újra szakadni kezd a röhögéstől, amit lassan lenyugvó társaságunk újra átvesz. Szakadunk a röhögéstől, Rob elképedten mered ránk, de rájön a helyzet abszurd voltára, és ő is röhögni kezd. Alig csillapodik a nevetésünk, amikor megjelenik Anya és Ash a teraszon, hogy megnézzék mi bajunk van.

Berci ezt a pillanatot várta.

Meglátja Ashleyt és száguldani kezd felé.

Ash arca felderül amikor észreveszi, rákiált, de már későn. Berci satufékez, így szó szerint fenéken csúszva érkezik Ashleyhoz, akit ugyanazon lendülettel feldönt, majd komótosan felállva képen nyalja.

Szakadunk a röhögéstől.

Ash próbálja egyszemkénket eltolni magától, de ő annyira lelkes!

Zalán érkezik fénysebességgel Ash mellé, és próbálja az amúgy pillekönnyű lányt felhúzni Berci mellől. Nehezen megy neki, hiszen koncentrálnia kell erősen, szemét is törölgeti, röhög is, közben azért levegőt is vennie kell, és mindeközben a vihogó Asht is rángatja fel. Kezd a dolog burleszkké válni. Mielőtt végképp begörcsölnénk a nevetéstől Apa kezébe veszi a helyzet irányítását. Rádörren Bercire aki végre leszáll Ashról, és elsunnyog a helyére.

Azért még bánatosan ránk néz azzal a gyönyörű barna hatalmas szemével, de Apa minden próbálkozását elfojtja, és a helyére küldi. Jól nevelt, szót fogad.    Legalábbis Apának.

-          Istenem! – sóhajt fel mellettem Rob levegő után kapkodva. – Ez nem volt semmi!

Anya is Robhoz hasonlóan levegő után kapkod. Lassan azonban lenyugszik kis társaságunk és elvonulunk a támadás porát lemosni magunkról.

Anyu igazán kitett magáért. Igyekezett mindegyikünk kedvére tenni. Finom tyúkhúslevest főzött, meg harcsapaprikást túrós kapros galuskával, és ugye a somlói volt desszertnek. Kedves vendégeink elégedetten dőlnek hátra. Rob anya legnagyobb megelégedésére kétszer is szedett mindenből.

-          Úristen! –sóhajtja, - ez legalább olyan finom volt, ha nem finomabb, mint anya főztje! – jelenti ki Rob a pocakját simogatva.

Anyukám keble dagad az elégedettségtől.

Szó nélkül állok fel, és szedem össze a tányérokat. Elindulok a konyhába mosogatni. Legnagyobb meglepetésemre Rob követ és szó nélkül segít. Teljesen meghatódom, de kiküldöm a konyhából, hogy menjen Apáékhoz.

-          Miért? Tudok én is segíteni! –  mondja.

-          De én így  sokkal gyorsabban végzek – mondom neki  határozottan.

Persze erre számított, mert egy önelégült vigyort villantva kimasírozik a pasi szakaszba, ahol Apa és Dean már kártyáznak. Kisvártatva Zalán és Ő is csatlakoznak hozzájuk. Miután végeztem Ash és Anya keresésére indulok. Kint vannak az udvaron és lelkesen vizsgálják a virágokat Berci felügyelete mellett.  Nagyot sóhajtok, most nem csatlakozom, inkább bevackolom magam a sarokülőre, és álmosan nézek ki a fejemből. Nem sokkal később valaki mellém dől, de ezt már fel sem veszem. Elalszom.

Valami  az orromra szállt. Elhessegetem, de megint visszajön. Nem igaz! Menj már  a fenébe! – próbálom tova legyezni. Morcosan nyitom ki szemeimet.

-          Na mondhatom szépen vagyunk, vendég van a háznál ti meg alszotok!  - hallom Rob elégedetlenkedő szavait. Kómásan nézek rá ugyanúgy, mint a szintén most felkeltett Ashley.

-          Mi van?

-          Semmi, csak már eleget aludtál, tessék a vendégeddel foglalkozni! – hallom utasítgató szavait.

-          Érezd otthon magad! Bocs, kicsit elaludtam.

-          Hát azt láttam! – néz rám mosolyogva.

-          Bocs! Mennyit aludtam? – nézek rá kómásan.

-          Csak 1 órát. – feleli, majd kisimít egy tincset az arcomból.

Úristen! Úgy nézhetek ki, mint egy őrült! – villámlik át rajtam a gondolat. Jaj anyám! Ne! Basszus mit gondolhat rólam?

-          Azt, hogy gyönyörű vagy! – feleli a ki sem mondott kérdésemre a választ.

-          Ja, jó. – felelem, mire felnevet.

Zalán időközben megjelenik 4 bögre kávéval. Hálásan mosolygok rá, és elveszem tőle. Mind a ketten mellénk telepednek.

Csendben iszogatjuk bögrénk tartalmát amikor Dean és Apa bejönnek.

-          Ti meg hol voltatok? – nézek rájuk érdeklődve.

-          Megmutattam Deannak a műhelyt – feleli apa. – Képzeljétek ő is szokott szabadidejében faragni!

-          Tényleg? – néz Rob érdeklődve őrangyalára.

-          Igen. – feleli Dean mosolyogva.

-          Nem is tudtam!

-          Soha nem kérdezted.

Rob figyelmesen nézi, szólni akar, de Dean leinti.

-          Rob tudtad, hogy Hannának is van műhelye? – kérdezi Dean tőle.

-          Nem, nem tudtam – fordul felém kérdőn.

-          Honnan veszed? – kérdezem tőle élesen.

-          Ash és Zalán mesélték – kapom a választ iziben, mire én vádlón nézek a két árulóra, akik rám kacsintanak, és összemosolyodnak.

-          Na ne már! Miért nem mondtad?  Milyen műhely? Megmutatod? – hangzanak a kérdések fel szinte azonnal.

-          Mert nem kérdezted, és nem, nem mutatom meg! – felelem határozottan a szemébe nézve.

Kicsit megfagy körülöttem a levegő. Zalán Apáékkal összenéz, és felsóhajtanak. Rob meglepődik, de érzi, hogy kényes témát érintett, és nem kérdezget tovább, hálásan nézek rá, de megbántottan elkapja tekintetét rólam.  Beszélgetni kezdenek, mivel mindenki a nappaliban üldögél,  én csendben hallgatom őket, miközben próbálok nem ránézni. Pedig érzem, hogy figyel, de amikor ránézek elkapja a szemét. Megsértődött. Felsóhajtok. Felállok, és kimegyek a teraszra. Berci azonnal mellém lép, és böködni kezdi az oldalamat egy kis simogatásért. Pár percig csendben nyelem a könnyeimet miközben a kutyus füle tövét gyömöszölöm.

Nem tudok oda beengedni senkit, még nem. Én is csak most léptem be újra azon az ajtón.

Halk lépéseket hallok. Megáll mellettem, Bercivel mit sem törődve figyelmesen végigmér. A szemembe néz. Látja a lecsorgó könnyeimet, melyet megpróbál ujjával felfogni. Felsóhajt.

-          Hanna beszélünk?