163. fejezet: ZŰR AZ ŰRBEN

Sziasztok!

Fejezet fent, nagyon nagyon igyekeztem, folytatás Valentin -napon!
Igen két nap múlva este.


Köszönöm szépen a megjegyzéseket, leveleket és a pipákat!


Tsók Drágák!


Heni

Hanna

Kavarognak a fejemben a mondatok, de ismét rám jön az éhség,  és most a buja párbeszédek sem tudnak elvonni a figyelmemet! 

Muszáj ennem valamit!

Igyekszem gyorsan felpattanni, de hát ez manapság igencsak nehézkesen megy, konkrétan olyan gyors vagyok, mint egy hátára fordított csiga, de ez sem feszélyez. . .

Gyorsan bekapok pár falatot, aztán jövök vissza írni – határozom el magamban,  mezítláb a hűtőhöz csattogok, és felrántom. 

Lássuk csak . . .   joghurt?  Nem most nem kérek, vagy egyek inkább barackot, édes kicsit savanykás lédús barackot?  Áh az sem jó! 

Robert

Vigyorogva figyelem, ahogy mintegy elvarázsolva lépdel a konyhába.  Nem lát, nem hall. . .  hogy is szokta mondani? Se hall – se lát Dömötör, vagy Dömötörina?  Hogy a túróba mondják a Dömötört lányosítva?  Míg ezen a rendkívül fontos problémán töröm a fejem, Hanna elcsattog mellettem, és egyenesen a hűtőhöz lép, majd felrántja azt.

Nem merek hangosan felröhögni, miközben hallom, ahogy gondosan megbeszélgeti magával, hogy mit enne. Felkapom gyorsan a gépet és videózni kezdem. Teljesen elmerül a maga kis világába, és fel sem tűnik neki a sompolygásom, pedig nekem már nagyon remeg a kamera a kezemben, amikor közelebb érek és meghallom, hogy mit motyog.

-      Nem ahhoz most nincs gusztusom. Dinnye?  Őh, az se attól két percenként kell pisilni mennem. Ananász?  Hm, ez nem is rossz! – szippant nagyot a gyümölcs illatából – de nem sokat kell vele molyolni. Basszus!  Pedig úgy ennék valamit! 

Kész eddig bírom, felcsuklok a röhögéstől, mire meglepve pillant fel, és összehúzott szemel mered rám, de annyira nevetek, hogy nem bír sokáig komolykodni, és elvigyorodik.

-      Olyan mocsok vagy Rob! Most mit kell rajtam röhögnöd?!  - csattan fel sértetten. 

-      Jaj kicsi annyira édes voltál, ahogy szinte bemásztál a hűtőbe! – nevetek rá. Éhes vagy?

-      Igen, de nem kívánok semmi nehéz kaját, valami gyümölcsöt, vagy salátát ennék, de nem akarok sokat szórakozni vele.  – motyogja pipacspiros fejjel. 

Én meg  csak nézem őt ahogy itt áll előttem, fekete tapadós nadrágba, szürke pólóban. . . Leteszem a kamerát, és magamhoz húzom, és megpuszilom a pirosra gyúlt arcot.

-      Gyere, segítek valamit csinálni, én is ennék egy salátát.  Nagyon meleg van.

-      Tényleg segítesz?

-      Aha. – vigyorgom rá, és figyelem ahogy gyorsan előrámol a hűtőből, majd elnevetem magam ismételten, amikor leönti magát gyümölcslével.

Hanna

-      Majom! – mormolom mérgesen miközben a gardrób felé sietek, hogy átöltözzek, ugyanis a meggylé igen randán mutat a pólómon, pláne ha beszárad. 

Még a lépcsőn hallom, hogy csörög a telefonja, és hallózni kezd. 

Gyorsan átöltözök, és leáztatom a pólót.  Amikor lemegyek látom, hogy kint beszél a terasz árnyékában valakivel telefonon.  Elhúzom a szám.  Na ennyit erről, hogy segít! 

Legnagyobb meglepetésemre azonban megjelenik kisvártatva egy konyharuhával a vállán.  Végig mérem. 

Ahj!  Fehér póló, fürdőgatya, borosta, vigyorgó szürke szemek . . .  Gyomrom mélyén a pillangók szárnyra kelnek, de nem merek a szemébe nézni, nem merek ránézni sem.

Miért?

Nem tudom. 

Kedves, körüludvarol, de érzek benne egy adag távolságtartást, de lehet, hogy csak bemagyarázom magamnak! Nem tudom. Hülye vagy Hanna!  beszélem meg magammal a dolgot. 

-      Ne csináld már Boszorka! – mormolja felhúzott orral amikor mellém lép.

-      Mi bajod van? – nézek rá döbbenten.

-      Bármit, csak brokkolit ne tegyél bele! – dörmögi, - Utálom!

-      Jó.  – mormolom engedelmesen – De akkor segíts!

Robert

Gyorsan megcsináltuk a salátát, mindent beledobáltunk amihez csak kedvünk szottyant, sonkát, kukoricát, uborkát cukkinit,  mindent . . .  Hanna csinált hozzá egy isteni öntetet, és most itt ülünk kint a terasz árnyékában, elpilledve.  Figyelem szerelempocakos alakját.  Maga elé mered. Valamin nagyon agyal. Elmosolyodom amikor előrehajol, hogy felkapja a lakás minden pontján található toll illetve jegyzettömb egyikét, azaz csak hajolna, mert a pocakjától nem megy az olyan könnyen!

-      Basszus!  - motyogja és látom, hogy elpirul, zavarba jön.

Gyorsan felkapom és a kezébe nyomom a papírt és  a tollat.

-      Köszi!  - mormolja zavartan, és vadul írni kezd – Basszus ez így nem jó!  - dörmögi és megpróbál felállni a rendkívül kényelmes, de igen mély kerti fotelból.  Látom, hogy zavarba jön, attól, hogy nem megy neki, felpattanok, hogy segítsek, de addigra ő keservesen ugyan, de felállt, és segítő kezemet félre tolja, majd bemasírozik a nappaliba a laptopjához és vadul írni kezd. 

Kíváncsian megyek utána, és fölé állok, hogy megnézzem mi köti le ennyire. Teljesen el van merülve, szerintem észre sem veszi, hogy mellé támaszkodom az asztalra és a feje felett olvasom, amit ír.

„Gray kinyitotta az ajtót, belépett, és a konyhapultra dobta a kulcsait.

Ahogy a folyosó felé indult, felállt a szőr a tarkóján. Gray a tarkójára tette a kezét, megdörzsölte a nyakát, és belépett a hálószobába. Amikor felnézett, és meglátta Faitht az ágyán feküdni, kis híján hanyatt vágta magát. Az ágyhoz kötözve? Meztelenül? Mi a fene van? Faith a félig lezárt szemhéja alól a férfire nézett. Az arcán idegesség tükröződött. Abban a pillanatban Gray minden feszültsége az ágyékában összpontosult. Érezte, hogy a pénisze megmerevedik, és hanem vigyáz, holnap viheti varratni a nadrágját. Végül aztán a férfi összeszedte magát, előrelépett, és a zsebébe süllyesztette a kezét, hogy elrejtse a lába között előremeredő kidudorodást.” (Maya Bank:  Édes megadás)

Hogy mi van???  - bambulok magam elé. . .  előre meredő kidudorodást??  Mi?  Az én feleségem szex jelenetet ír???  He???  

Döbbenten olvasom el újra az utolsó sorokat,  „hanem vigyáz, holnap viheti varratni a nadrágját” 

-      Mér, kéne varratni vinni?  - röhögök fel elképedten, mire Hanna döbbenten mered rám, de én lehajtom a fejem, hogy ne lássa, hogy mennyire röhögök.

-      Rob! – mormolja feszülten, és ködös tekintettel rám néz – Te most kiröhögsz? 

-      De most őszintén Kicsim, szerinted létezik olyan elementáris erekció amitől elszakad egy pasi gatyája? Azt hittem regényt írsz és nem sci-fit!

-      Rob! – neveti el magát – Nem ér beleolvasni, és egy kis részt kiemelni a szövegkörnyezetből! 

-      Na megyek inkább, lecserélni a szakadt gatyámat!  Holnap stoppolhatod asszony!  - röhögök és szedem a sátorfámat, mert Hanna ádáz tekintettel méreget.

-      Majom vagy Rob!  - szól utánam, de én csak nevetek.

-      Megyek átöltözöm, mert tényleg nem érünk oda Timmékhez.

Hanna

Nem értem most mit röhög!  Mit kell ezen nevetni??? Jó nem vagyok egy ász a szex jelenetek írásában de attól még nem kell kiröhögni! Morcosan kitörlöm az egészet, és kikapcsolom a gépet, amikor a kezembe akad a tegnapi ultrahangkép Simonról.

Teljesen ellágyulva nézegetem a képeket, megpróbálva kisilabizálni, hogy melyik foltocska milye lehet a kisfiamnak, amikor lerogy mellém Robert, és mosolyogva nézegeti ő is a képeket.

-      Az ott vajon a lába, vagy a kukaca? – mutat nevetve a kép alsó felén lévő foltra.

-      Na most ki is néz, vagy olvas sci-fit?  - csattanok fel, mire elneveti magát.  – Ha az ott a kukaca, akkor aranyapám leköröz a fiad fényévekkel!  - vihogom, mire összeráncolt szemekkel néz rám. 

-      Ezzel most azt akarod mondani, hogy kicsi vagyok méretügyileg??  Bár ami azt illeti, nem rendelkezem gatyaszaggató erekcióval! – mormolja és rám kacsint. 

-      Nem szívem, te XXL-es hülyeséggel rendelkezel! – morolom és fájósan megnyomogatom a vállamat. 

Rob egy pillanatig mosolyogva méreget, majd felpattan és nekiáll megmasszírozni a vállaimat.

-      Jaj köszönöm!  - mormolom jólesően – istenem ez legalább van olyan jó, mint   . . . . 

Robert

-      . . . . mint?  Mint mi? – nevetek fel, és várom, hogy megszólaljon, de csak szégyenlősen elpirul.

-      Köszönöm!  - húzódik el tőlem,- nem kellene már lassan indulnunk? – terel - Oda fogunk érni Timékhez időben?  Ki lesz ott?

-      Nyugi!  Csak Tim, Beth, és Steph lesznek ott.  Megbeszéljük a folyó ügyeket, a Cosmo  New Yorki premierjét, és azt, hogy miket szerveztek még le nekem.  Csak egy kötetlen beszélgetés lesz, és csak mi leszünk ott nyugi. Na gyere! – nyújtom felé a kezem, hogy felsegítsem, de nem fogadja el, hanem inkább nehézkesen feláll, és mosolyog rám.

Nem szólok semmit. 

Stephenie

-      Na akkor, hogy most mindent megbeszéltünk, térjünk rá a lényegre! – kacsintok rájuk, mire Hanna ismét elvörösödik, Rob meg zavartan heherészni kezd.  – Mikor érkezik a fiatalúr?  - nevetek rájuk. 

-      Papírforma szerint még 3-4 hetem van.  – mosolyodik el Hanna – de már nagyon nehézkesen bírom

-      Hát amennyire én emlékszem, a vége nem egy leányálom!  - nevet Beth, - és a babaszobával végeztetek?  Melyik lett a gyerekszoba?

-      Aha! – válaszol Rob –az emeleten a mi hálónk melletti vendégszobát alakítottuk át, amelyiknek az udvar felé vannak a hatalmas ablakai. Berendeztük nagyjából, bár azért még vannak olyan dolgok amik hiányoznak, de majd szépen lassan elkészülnek azok is.

-      Persze, - nevet fel Hanna – ha majd én személyesen fúrom fel a polcokat!

-      Ne cseszegess asszony! – morran fel Rob

-      Kedves Hanna,- szólal meg Tim – ha egy férfiember azt mondja, hogy meglesz csinálva, akkor meglesz!

-      Ja kb a gyerek diplomaosztójára – mormolja Beth, mire kitör belőlünk a  nevetés, mire a pasasok bedurculnak – vagy megoldod magad Bogaram – ütögeti meg Hanna kezét vigasztalóan Beth miközben Timre nevet – Ha a te férjed is olyan ügyes barkácsügyileg mint az enyém . . . . jobban jársz, ha te magad megcsinálod! 

-      Na gyere Rob! – veregeti hátba közös kedvencünket egyetlen szem menedzsere – Hagyjuk az asszonyokat hadd morogjanak! 

Felnevetek, és figyelem őket, ahogy nevetgélve kimennek a teraszra. 

-      Na hogy már így egyedül maradtunk beszéljünk a . . . .

-      . . . .nehogy azt mond, hogy a hüvelygombáról, mert világgá megyek Steph! – nevet fel Beth.

-      Nem, tulajdonképpen Krisztike legújabb húzására gondoltam, de ha ragaszkodsz hozzá, beszélhetünk a hüvelygombáról is!  - nevetem el magam.  – Most komolyan mint szóltok hozzá, hogy azzal a Ruperttel kavar?

-      Én nem nyilvánítok véleményt – szólal meg Hanna – mert ha mondok bármit is, akkor megkapom, hogy én nem tudom magam beleképzelni Kristen helyzetébe, mert nekem mindenem megvan. . . . – mormolja halkan

-      Ezt ki mondta? – nézek rá megütközve

-      A kedves férjem közölte velem, mikor egyetlen szem országos barátnője lement tőlünk, miután eljött panaszkodni, a botrány kirobbanása után.  Elmesélte Rob, hogy mit történt, én meg bátorkodtam megjegyezni, hogy magának kereste Kristen.  Miért kell neki mindig más nő férje, pasija. . .  erre leüvöltötte, a fejemet. – vonja meg a vállát – úgyhogy ha megengeditek, én inkább nem nyilvánítanék véleményt.  Beth merre találom a mellékhelyiséget?

Miután Beth elmagyarázza neki, hogy merre menjen, figyelem ahogy kisétál.

-      Hát nem tudom, te hogy vagy vele – fordulok Beth felé – szerintem ő nem húzza még 3-4 hétig!  Robertünk előbb apuka lesz! 

Hanna

Mélyet sóhajtok,  megmasszírozom a derekamat, és elindulok befelé. Visszafelé menet, elhaladok a teraszajtó mellett, és megüti a fülemet, hogy miről beszélnek kint a pasik. 

Pár pillanatig hallgatom, és nem akarok hinni a fülemnek, úgy érzem, hogy minden vér kiszalad belőlem szégyenemben. . . Azt sem tudom, hogy hogyan érek be a nappaliba Stephez és Bethhez, csak arra koncentrálok, hogy beérjek, és le tudjak ülni.  Próbálok figyelni, felvenni a beszélgetés fonalát, de nehezen megy, nagyon nehezen, pláne, amikor bejönnek a pasasok is.

* * *

Nem is tudom, hogy hogyan vészeltem át az estét nagyobb beégés nélkül . . . mindenesetre most az agyamat teljesen igénybe kell vennem, hogy Robertnek értelmesen tudjak válaszolni az autóban ülve.

-      Biztos vagy benne, hogy nem jössz el velem? Csak másfél-két órás a repülőút. – mormolja rám pillantva.

-      Nem Robert nem megyek veled. Nem akarok kockáztatni.  Londonról is lemondtam pedig oda nagyon szerettem volna elmenni az olimpia záróünnepségére, de inkább nem kísértem a sorsot.

Hallgat. Nem szól semmit. Közben hazaértünk, és én úgy érzem, hogy meghalok, ha nem fekhetek le!

-      Nem lesz gond, ha három nap múlva el kell mennem?  - fordul felém immáron bent a lakásban – Nem kéne szólni Zalánnak, vagy valakinek, hogy legyen itthon veled?  Nyugodtabb lennék Hanna, ha lenne itthon veled valaki.  – mormolja, miközben magához húz és átölel. 

Én azonban képtelen vagyok viszonozni, most nem tudok  . . . elhúzódom tőle és bebújok az ágyba.

-      Ne haragudj, de nagyon fáradt vagyok! – sóhajtok fel – Nehezen bírom a frontokat Nem lesz semmi bajom, tudok magamra vigyázni, a telefon mindig nálam van. – mormolom – Ha baj van bárkinek tudok szólni.

Robert

Figyelem ahogy mosolyogva integet amikor beszállok a kocsiba. Mosolyog, ahogy mindig is teszi. 

-      Valami baj van? – néz rám kérdőn Steph

-      Nem nincs. – mormolom, pedig érzem, hogy valami van.  Ezen agyalok a repülőút alatt is, de nem találom a válaszokat. Fogalmam sincs, hogy mi lehet a baj, hiszen látszólag tényleg nincs semmi, mégis engem valami zavar. . . .

Nem tudok azonban agyalni, hiszen alig érünk földet elkap a szokásos őrület, szinte egyetlen perc nyugtom sincs.  Interjúk, riportok, a stylist nyaggat, Steph is a nyakamra jár. . .  Csak ezt az estét kell kibírnom!

Teljes glancban állok, és megpróbálom Hannát hívni.  Többször próbáltam, de nem vette fel egyszer sem, ahogy most sem veszi fel a telefont, de nincs mese, mennem kell.  Beülök be a kocsiba ami a premiere helyszínére visz.   Ismételten megpróbálom felhívni, feszülten várom, hogy felvegye, már éppen letenném, amikor lihegve beleszól a készülékbe. 

-      Szia! – motyogja

-      Hol voltál?  Egész nap többször hívtalak! – csattanok fel idegesen.

-      A kuckómban voltam Robert, írtam, mért mégis mit gondoltál hogy hol vagyok!?  - csattan fel feszülten

-      Jól van na! Nem kell leharapni azonnal a fejemet!  Nyugi van!  Akkor miért lihegsz?

-      Azért mert éppen a gyakorlatokat csináltam – motyogja halkan.

-      Milyen gyakorlatokat?

-      A terhes torna gyakorlatokat. – mormolja csendesen

-      De azokat . . .  – vetem közbe – Arról volt szó, hogy velem csinálod.

-      Tudom, de most nekiültem egyedül az elejének.

-      Rob – szólal meg mellettem Steph – megérkeztünk.

-      Megyek! – fordulok az ügynököm felé – Figyelj kicsim, most le kell tennem a film után hívni foglak jó?

-      Oké. – mormolja, majd kinyomja.

Egész este tettem a dolgomat, válaszoltam az idióta kérdésekre a filmmel kapcsolatban, persze bepróbálkoztak a magánéletemmel is, és arról is faggattak, hogy mit szólok Kris botrányához . .  de minden ilyen kérdést csípőből elutasítottam.

Hulla fáradtan állok most a liftben Deannal és Stephanival, akik óvatosan figyelnek, de nem szólnak semmit szerencsére.  Elköszönök tőlük, és nagyot sóhajtva lerogyok a kanapéra, miközben ledobom a zakómat, és a nyakkendőtől is megszabadulok.  A kezemben tartogatom a telefont, hogy felhívjam a feleségemet, de valami visszatart. Nem tudom, hogy mi.

 Ekkor rezegni kezd a telefon a kezemben, amitől annyira meglepődök, hogy eldobom első lendületből.  . . . persze darabokra esik szét! 

Édes istenem mekkora balfasz vagyok! 

Kínomban röhögve szedegetem a darabjait, és  szerelem össze szerencsére nem néhai telefonomat. 

Megnézem a nem fogadott hívásaimat, és jólesően felsóhajtok a név láttán. 

-      Na helló!  - nevet bele Bobby a telefonba – Már azt hittem fel sem veszed Barnaby! 

-      Sziasztok!  - nevetek fel amikor meghallom Jo vihogását is  a telefonba

-      Van kedved velünk összefutni?  Roby fiú, vagy mondjam kedves Apuka???  - röhögi.

-      Naná, hogy van!  Mikor?

-      Most?

-      Hol?

-      Nálunk? Nálad?

-      Gyertek fel!  Rendelünk kaját, és eldumálgatunk!  Mikor értek ide?

-      Hova is kell menni?  - nevetnek fel

Egyeztetjük a címet és leteszem a telefont. 

Igen, most erre van szükségem! Egy jó kiadós baráti csevejre, beszélgetésre! Gyorsan levetem az öltönyömet és elviharzok zuhanyozni, amikor már csengetnek is  a recepcióról, hogy vendégem érkezett felengedhetik-e őket. 

Kisvártatva kopognak. 

Megyek ajtót nyitni, és határtalanul örülök barátaim láttán. Kisvártatva egymás szavába vágva meséljük dolgainkat.  Telnek a percek, az órák, és én határtalanul jól érzem magam velük, jól esik a nevetés, és eszembe jut a feleségem mosolya, hirtelen őrülten vágyok utána.

Persze nem kerüli el Bobby figyelmét kedvem egy pillanatnyi megingása.

-      Akarsz beszélgetni? – szólal meg és Johanna is érdeklődve néz rám.  Első gondolatom az, hogy megköszönöm, de nem, nem akarok beszélni, de esélyem sincs rá.

-      Na mi a baj? – ülnek le velem szembe – Mert, hogy valami gáz van a hétszentség! – mormolja Bobby.

Bobby

Látom, hogy először meg sem tud szólalni, agyal, aztán szinte folyik belőle a szó. Johannával figyelmesen hallgatjuk.

-       . . .  értitek? Egyszerűen nem tudom, hogy mi van velünk! 

-      Nem mondtál neki semmit? – szólal meg Jo – Mióta van ez?

-      Mióta Kris nálunk volt, és utána beszélgettünk, de igazából talán 3 vagy 4 napja, amikor ott voltunk Timénél, ő a menedzserem – fűzi hozzá.

-      Képzeld Rob, tudjuk, hogy ki a menedzsered! – nevet fel mellettem Johanna, mire figyelmeztetően ránézek, veszi a lapot – Folytasd Rob, figyelünk!

-       Igen talán azóta lett furcsa. – sóhajt fel -  Kerüli az érintésemet, mosolyog, de nem közeledik hozzám, ha Simit cirógatom, akkor azt eltűri, de valahogy olyan furcsán tartózkodó velem.  Én nem értem ezt az egészet!  Minden nő ilyen, amikor gyereket vár? – néz rám kérdőn - Már vagy 2 hete nem voltunk együtt! – csattan fel – Mindjárt eltelik a 3-4 hét, utána meg 6 hétig tutti semmi etye-petye!  - borzolja össze a haját és vigyorog szégyenlősen – Ne higyjétek azt, hogy én egy szexgép vagyok, de . . . .azt hogyan lehet kibírni?!?!?

-      Nem hisszük nyugi- nevetem el magam – Linda0, ő Nolan édesanyja, tudod a fiamé, na  anno ebben az időszakban talán még jobban igényelte a figyelmemet. Sokszor kellett dicsérnem, emlékszem ekkor  vadult meg teljesen, szinte minden nap együtt voltunk. – mormolom, mire Robert  elkeseredetten felsóhajt.

Hallgatunk.

-      Nem mondtál neki valamit amint megsértődhetett? Ne gondolj nagy dologra, sokszor csak elég annyi, hogy nem dicséred meg a levest amit főzött. . . .ebben az időszakban a nők nagyon dilisek tudnak lenni!  - nevetek fel, mire Jo oldalba vág – Most mi  bajod van- nevetek rá – Ez az igazság! 

-      Majd megnézem én, hogy mered –e akkor rám azt mondani, hogy dilis vagyok! – fenyeget meg az oldalbordám majd Rob felé fordul – Hallgatunk Robert. . . .

-      Hát azt tapasztalom! – nyögi a barátom vigyorogva – Basszus fogalmam sincs!  Még nem volt egy barátnőm sem terhes! Nekem nincsenek ez irányú tapasztalataim – túr a hajába idegesen, mire minden szál haja égnek áll.

-      Mit beszéltetek kint Timmel a teraszon náluk?  Hanna elment WC-re  azt mondtad, nem hallhatott meg valamit?  - kérdezi Jo.

Rob erősen gondolkodik.

-      Miről beszélgettetek?

-      Semmi extra, csak ezt az utat tárgyaltuk ki, - mormolja, majd elsápad, és eszeveszetten kezdi túrni a haját.

-      Na ki vele! – nevetek rá – Mit dumáltál már megint?

-      De én csak azt kérdeztem, Timtől, hogy ilyenkor szabad-e még az asszonyhoz közeledni?  Hogy nem zavarja –e a pocak a szexben?  Én csak megkérdeztem Timet, elvégre ő már kétszer is végig csinálta! Apámat mégsem kérdezhettem!

-      Pontosan mit mondtál?

-      Hát azt, hogy Kristen is megjegyezte, hogy mekkora pocakja van már Hannának, és  hogy nem idegenkedem e attól, hogy egy hatalmas dinnyét kell ölelgetnem!  De én csak nevetve meséltem el Timnek!

-      Na szerintem ezt hallotta meg Hanna, amilyen szerencséd van!  - szólalok meg. – Akkora balfasz vagy Rob!  - sóhajtok fel.

-      Kösz! Még jó, hogy a barátomnak tudlak és nem az ellenségemnek! – mormolja fanyalogva

-      Rob, - szólal meg Johanna türelmesen – Nem vagyok pszichiáter, de egy nőnek ezt az időszak az életében nagyon zűrzavaros!  Gondolj bele, eddig „csak” a feleség volt Hanna,  akinek a férje minden téren történő kiszolgálása volt a feladata, ne szólj bele! – emeli fel a hangját amikor Rob tiltakozna – nem arra gondoltam hogy eléd teszi a kaját, hanem gondolj csak bele, háztartás, bulik, munka és persze szex a párjával ez teszi ki egy átlagos velünk egykorú nő életét ez idő tájt. Természetes az, hogy csinosnak, szexinek érzi magát, hiszen minden nő szeret tetszeni a párjának, szereti elcsábítani!  De gondolj bele, egy terhes nő esete az más! Az ő teste változik, formátlanodik, és bár belülről ő még mindig ugyanaz a nő, de külsőre már nagyon más! Nem tud mit kezdeni azzal, hogy szeretne szép és szexi lenni, de közben egy formátlan nagy pocak zavarja még a lehajlásban is, nemhogy az ágytornában!  Ő most alakul át érzelmileg és testileg is!  Ő szerintem azt hiszi, hogy te már nem kívánod, hogy nem kell neked!  És ebben csak megerősítette, a mindig szexinek kikiáltott, bár megjegyzem nem tudom miért – fűzi hozzá fanyalogva Johhanna  – Krisztike, akiben kb annyi a beleérző képesség mint egy rakás csavarban! Te hogyan éreznéd magad, ha a helyében lennél?  Változol, de  tested már nem ugyanaz, és bár te szeretnél tetszeni, de elbátortalanít, az, hogy Miss Liba ha tudtán kívül is de beszólogat, és te is bár jót akartál, de pont arra tapintottál rá más jelenlétében ami a legjobban elbizonytalanítja!

-      Basszus! – mormolja Robert

-      Basszus bizony!  - nevetem el magam – Gondolkodj el azon, hogy hogyan tudnál nála bevágódni, ha tudunk segítünk!  Hívj fel holnap!  Meddig leszel még itt? 

-      Még két nap! Tényleg segítetek?

Robert

-      Szolgálunk és védünk Aranyapám!  - vág oldalba játékosan Bobby, - Na menj lefeküdni, hogy holnap szép légy – csipegeti meg buzisan az arcomat – Aztán szólj, és jövünk! 

Teljesen elképedtem. 

Igaza lehet Johannának!   

De hogyan gondolhatja, hogy nem tetszik nekem, hogy nem kell nekem? Amikor . . . . áááááááááááá . . . . ki a fene érti a nőket????!

 310443