140. fejezet: HA A SZEKÉR BEINDUL . . .

Sziasztok!

Itt lennék a folytatással, de előbb a válaszok.

Sokan kérdeztétek, hogy az Ádám által írt erotikus jelenetek mennyire lettek átírva. Eléggé le lettek finomítva, fogalmazzunk úgy. Nem volt mocskos, vagy perverz, de az én általam írt jelenetekhez képest jóval szókimondóbb.  Ádám meg is sértődött rajta, ezért úgy döntöttem, hogy a következő fejezetek ilyen jeleneteinél alkalmazni fogom Ádám írását.  Legfeljebb újfent kiteszem a +18-as karikát. 

Az az igazság, hogy én egy picit idegenkedem a bizonyos igék használatától, de be kell látnom, hogy megfelelő szövegkörnyezetben nem annyira durva, és abban is igazat kell neki adnom, hogy „semmi olyat nem írt amit olyan nő ne hallott volna már aki átélte valaha azt, hogy egy férfival szeretkezik!”

Igazat kell neki adnom.

Makena: mint válaszoltam már a fejezetnél is, nagyon át lett írva.  A többi kérdésedre a válaszom, hogy vannak még titkaim! ;)

Judy: Apukám azt szokta mondani, hogy az álmodozás az élet megrontója. . .Én mégis mindig álmodozom!  Imádtam szerkeszteni a képeket!  Csak párat akartam, aztán még ezt is meg kéne csinálni, még azt is . . . .és ez lett a vége.

Ádám:  Pusza!  Imádat van!

Bodza: Köszönöm!  Hát, hogy mi van Hannával . . . TITOK!!!   XDDDDDDDD

Anna:  Ádámos verziót csepegtetve fogjátok megkapni. XDDDD  Tudom gonosz, álnok dög vagyok!  Hihihihi! Vállalom!

Road: Köszönöm a kesze-kusza soraidat!  Örülök, hogy tetszett a fejezet és a képek is!

Lol: Őszinte leszek. Készültem nagyon a lagzis részekre, de féltem is tőlük nagyon. Miért?  Mert nem sikerült így sem átadni az érzéseket amik kavarogtak bennem.  Jó lett, de nem az igazi.  Peti megjelenését megálmodtam. Komolyan!  Sokszor álmomban is írom a TRÁ-t, és egyszer vele álmodtam, hogy megjelent. Úgy vélem érdekes ízt adott azoknak a fejezeteknek.  Sajnálom, hogy sírtál rajta! És, hogy a másik kérdésedre is válaszoljak: Nem, nem lesz minden rózsaszín és nyugodt! Lehet, hogy megskalpoltok érte, de én azért irtózom a túlzottan angyalos harmóniáktól!

Ja!  Én megtaláltam az álom pasimat, sajna nem tudok neked segíteni! Őt nem adom!  XDDDD   Bocsika!

Laura: Igen, talán eddig ez volt a legnyugisabb fejezetem.  Valahogy így sikerült, és őszintén szólva, soha ennyire gyorsan nem írtam fejezetet. Soha. Valahogy jöttek a szavak kéretlenül, és javítanom sem kellett sokat.

Dori: Köszönöm szépen, hogy írtál, és nagyon örülök, hogy tetszett neked a fejezet. Ádám verzióját nem rakom fel, mint az a bejegyzés elején írtam, viszont folyamatosan fogtok belőle kapni.  ;)

Flo: Helló Szivi! Mit lehet írni egy nászútról? Most őszintén? Szerintem nem volt értelme tovább húzni ezt a rész. Ezért is találtam ki a visszaemlékezést, mert így mesélnek, de nem megyünk bele a részletekbe túlzottan (én amúgy is hajlamos vagyok elveszni benne –mármint a részletekbe-)

Igen jól láttad, megint titkolózom, sőt egy kicsit meg is fogom keverni a szálakat.  Csak egy pöpetet!  XDDDDDDD 

Nem voltál egyedül az Alekosz néven röhögéssel, de hirtelen az jutott az eszembe, aztán már beugrott a Jorgosz is, de lusta voltam javítani!  XDDDD

Ja!

És hogy csak tudjátok, végig itt sasolta végig, hogy mit válaszolok nektek!  XDDDD  Dagad a keble rendesen, hogy kíváncsiak vagytok az írására.

Pusza!!

Heni

Robert

-      A mocskos életbe! – mormolom, amikor az éjjeliszekrényen zörögni kezd a telefon.  Álomtól még kómás fejjel pattanok fel,  de visszazúgok az ágyra, mert megszédülök. A telefon, azonban  csak kattog továbbra is a kezemben. Idegesen kinyomom.

-      Ki az? Tim? – mormolja mellettem Hanna álmos hangon – Hány óra van?

-       Igen, Tim. 5. Aludj még! – válaszolok és az orra hegyére nyomok egy puszit, mire édesen elmosolyodik, oldalra fordul és durmol tovább.

Pillanatokig csak nézem.

-      Gyerünk Pattinson kászálódj fel . . . – mormolom magamnak, erőt veszek magamon, és kimászok az ágyból.

A hajnali derengésben alig látok, miközben kóválygok ki a konyhába. Felteszek egy kávét, mert ha jól sejtem ez a beszélgetés hosszú lesz, és az agyamnál kell lennem, hogy fel is fogjam, hogy mit mond Tim.  Magamra kapom a tegnap este csak hanyagul a kanapéra hajított melegítőnadrágomat.

Totál kóma vagyok.  

Miközben fő a kávé bambán, szakállamat simogatva nézek szét a nappaliban.

Kupi van.

Felsóhajtok.  

Hanna tegnap este korán kipurcant, én meg az istennek sem tudtam aludni, így kivonultam a nappaliba, ahol jelenleg forgatókönyvek hevernek szerte-szét, sör a kisasztalon a pattogatott kukoricás zacskó mellett, zoknim a földre dobva . . .

Atyám! Átok nagy rumli van.

Nagyot sóhajtva csoszogok kicsit összepakolni, amin ledöbbenek.  Atya világ, lassan pedáns leszek!  Ezen hangosan felröhögök, de ekkor megszólal a ketyere.

-      Halló! – mormolom bele a készülékbe.

-      Na végre! – csattan fel Tim – Azt hittem már fel sem veszed!

-      Tim aludtam volna még. – motyogom, mire elneveti magát és darálni kezd.

Én meg csak hallgatom, csak hallgatom bambán. Szövegelése, duruzsolása elálmosít, küzdök, hogy ébren maradjak.

-      . . . mi a véleményed?

-      Miről? – kérdezek vissza, ugyanis halvány lila fingom sincs róla, hogy miről beszélt az elmúlt percekben.

-      Bazd meg Rob! – csattan fel idegesen – Már vagy 5 perce tépem a számat! Nem igaz, hogy képtelen vagy figyelni!

-      Tim, most ébredtem, aludtam vagy 3 órát, mert a forgatókönyveket olvastam amiket Steph átküldött. Kávét még nem ittam, nézd el nekem, hogy alig látok ki a fejemből. . .  nem mindenki olyan hajnali bagoly mint egyesek!

Felsóhajt, majd elröhögi magát.

-      Baszki Rob, ha te nem volnál téged ki kéne találni! Igyál egy kávét, aztán szedd össze az agyadat, mert ez fontos lenne!

-      Oké – mormolom, miközben a konyhába csoszogok.

-      Hanna?

-      Alszik még.

-      Hallom, hogy átlépte az álomhatárt! Gratulálok neki!

-      Ja! Vanda hívta a nászút alatt, hogy eladták a harmadik utánnyomást is. – válaszolom, miközben kitöltöm az időközben lefőtt kávét, beízesítem, magamra kapom a melegítő felsőmet és kilépek a teraszra.

A hideg szinte nyakon vág.

-      Áhh! – rázkódok össze.

-      Mi van? – nevet fel a managerem.

-      Semmi, csak kijöttem egy cigit elszívni, és csípős hideg van.

-      Legalább magadhoz térsz kicsit. A tárgyra térhetek? Magadnál vagy?

-      Aha. – sóhajtok és hallgatom, hogy mint mond.

Még jó, hogy hoztam ki magammal tollat meg noteszt. Lassan már tele írtam az instrukciókkal az egész oldalt.

Felsóhajtok, amikor Tim végre elhallgat.

-      Na mi van? – röhög rajtam

-      Más bajod nincs? – sóhajtok fel tragikusan - Egyéb program?

-      Nem  nincs, egyenlőre csak ennyi! – röhögi.

-      Remek, egy nyugodt pillanatom sem lesz hetekig! Fejben sem tudom tartani, hogy mikor hova kell menni! – mormolom.

-      Ne tolj be, mindent átküldök e-mailben is. – nevet – Nem költöztök vissza L.A.-be?  Sokkal egyszerűbb lenne az élet Rob.

-      Tudom, de nem várhatom el, hogy mindent dobjon el állandóan Hanna. Úgy látom, hogy itt kezd beilleszkedni, szeret dolgozni járni, szereti azt amit csinál. Nekem meg most amúgy sincs semmi kilátásban . . .

-      Nem értem miért nem téged választottak egyébként a Jeff Buckley filmre. Teljesen megfeleltél minden kitételnek. . .

-      Túl híres voltam nekik Tim – mormolom – Pedig állatira akartam azt a szerepet! Így meg olyan mindegy, hogy hol lakunk! Ő szeret itt élni, és őszintén szólva én is. Itt eltudok bújni. Ha meg mennem kell meghallgatásra  két és fél óra alatt ott vagyok L.A-ben. 

-      Rendben, figyelj öregem, most mennem kell!  Szombaton találkozunk!

-      Oké!

-      Hannát meg csókoltatom!

-      Átadom!

-      Mindjárt gondoltam! – nevet és kinyomja a telefont.

Remek!  Annyira, de annyira utálom a promókat! Hetekig látni sem fogjuk egymást megint, mert nekem repkednem kell a világban! Felsóhajtok és az órámra nézek.

-      Basszus de elment az idő! Mindjárt 8 óra!

-       

Hol az asszony? Ilyenkor már régen itt pattog, készülődik, hogy beérjen dolgozni. . . most meg sehol senki!

Bevánszorgok a konyhába töltök egy csésze kávét, amit a mikróban felmelegítek, és a háló felé veszem az irányt. A kócos barna fej, ugyanott van ahol hagytam, szerintem meg sem moccant mióta órákkal ezelőtt kimentem.

Az orra alá dugom a kávés csészét és figyelem, hogy mit reagál.

Szimatolni kezd, majd nyitogatni kezdi a szemeit.

Vigyorogva figyelem, ahogy ébredezik.

-      Ne csináld! – motyogja álomtól rekedt hangon, és az arca elé teszi a kezét.

-      Mit ne csináljak? – nevetek rá.

-      Ne nézz rám! Ronda vagyok! – motyogja a kezei mögül.

-      Nem drágám, te lökött vagy! Te vagy a legszebb égetnivaló kócos Boszorkány a világon, lehet reggel, vagy este . . . – vigyorgok, és egy puszit lehelek a kézfejére, elhúzom a kezeit az arca elől és a kezébe nyomom a kávét – Nem kelsz fel lassan, nem kéne indulnod?

-      Szabadságot vettem ki a hétre. – motyogja, miközben feltornázza magát és belekortyol a kávéba.

Hanna

Meglepetten néz rám.

-      Hogy-hogy?

-      Hát egy szem férjecském elutazik szombaton, és két hétig a színét sem fogom látni. Úgy gondoltam, hogy kiveszek 3 nap szabadságot és vele töltöm ezt az időt.

Figyelem az arcát, hogy mit szól. Elsőször döbbenten mered rám, aztán elvigyorodik, feltápászkodik  és kapok egy észveszejtő finom csókot.

-      A férjed nagyon örül az elhatározásodnak! – vigyorogja és megcirógat – De nem lesz gond abból, hogy ennyit vagy szabin? Most voltál két hetet távol.

-      Nem lesz gond – motyogom – Ők küldtek, mert még így is bent van egy csomó szabadságom, és rengeteg túlórám is van amit nem fizetnek ki, így lecsúszom.

Kutatón mered rám. Istenkém csak hidd el, ne kérdezz vissza! –reménykedek remegő gyomorral. Nem merem elmondani neki, mert ki fog akadni, de nincs szerencsém. Leül az ágy mellé.

-      Aha. – néz rám merőn – Na mesélj csak! – dől a falnak, és figyeli minden mozdulatomat, amíg elszürcsölöm a kávémat.

-      Nincs semmi. Tényleg Robert.  Tele vagyok túlórával. . .

-      Édesem nézd már meg – fordul meg, hogy jól lássam a hátát . . .

-      Nem, nem tollas megnyugodhatsz. – mormolom.

-      Akkor miért nézel madárnak? Tehát mi van?

-      Tényleg igaz, hogy sok a túlórám . . . de

-      . . . de?  Mi van?

-      Az van, hogy egyszerűen megfulladok bent! – csattanok fel – Minden mozdulatomat figyelik, komentálják, úgy viselkednek velem, mintha nem is tudom, hogy mi volnék, mintha három fejem lenne!  Ha belépek valahova azonnal elhallgatnak. . .

-      Akkor meg miért nem mondasz fel?

-      Mert nem teszem meg nekik azt a szívességet! Azért! . . . és mert érdekes a munka. – suttogom.

-      De az Árnyékemberekkel egyre több dolgod lenne! Vanda mondta a héten, hogy egy csomó helyre hívnak, kéne menned interjúkra, olvasótalálkozókra . . .  Miért makacskodsz?

-      Nem makacskodok Rob, csak félek feladni az állásomat, az állandó jövedelmemet  azért, hogy . . .

Merőn néz rám.

-      Hanna – sóhajt nagyot – nyugodj már meg! Rengeteg pénzünk van! Szokj már le erről az enyém-tied faszságról! Engem az sem érdekel, ha egyáltalán nem dolgozol! – közli miközben hevesen gesztikulál.

-      De engem igen érdekel! Én nem akarok kitartott lenni! – csattanok fel, mert tudom, hogy ezen kiakad, és remélem, hogy leszáll a témáról.

-      Nem lennél kitartott, és ha jól tudom a jogdíjaidból elég szép summa jött már össze! Miért nem írsz? Vagy próbálkozz forgatókönyvírással!

-      Én forgatókönyvírással? Azt sem tudom, hogy hogyan kell!

-      Hát akkor tanuld meg! Menj el tanulni! Komolyan mondom, - néz rám halálosan komoly képpel - a UCLA-n most indítanak Film/TV/ Digatal Média szakot. Próbálkozz meg vele!

-      De én . . .  – nyökögöm.

-      De te mi? – néz rám kérdőn - Szerintem előbb-utóbb megvennék a filmesítési jogokat is, mert most nagyon felkapták a történetet. Nálad jobban senki nem tudná megírni! - meglepődök, mire elneveti magát – Ne nézz így rám!  Kevin például már pedzegette, hogy megkeresné az írónőt, hogy tárgyaljon vele a dologról. Persze nem tudja hogy te vagy az! Meg van róla győződve, hogy egy savanyú vénlány írta a könyvet, aki ki sem mer mozdulni otthonról, azért nem jelent meg eddig a könyvet promotálni!

Teljesen meglepődök rajta.

-      Ne nézz ilyen meglepődve! – vigyorog – Nagyon jó könyved Kicsim, szinte kiállt a megfilmesítésért!

-      Ó persze! – morgom

-      Ne perszézz! Komolyan így van, csak te nem akarsz az orrodnál tovább látni! – vigyorog rám, puszit nyom az arcomra, és feltápászkodik – Tervek mára?

-      Igazából nincs semmi. – motyogom – Vandával kell találkoznom 10 körül. Neked?

-      Délre megyek a Gucci-hoz az öltönyökért, lesz egy meghallgatásom és ennyi.

-      Meghallgatásra mész?  Melyikre? Itt?

-      Aha, itt New Yorkban. – válaszol -  Az a tengerészgyalogos. . .  amit Sauvaire rendez. Jó lenne megkapni. Miért nézel így? – mered rám, miközben feltápászkodom.

-      Őszinte lehetek? – bólint  és nagyon figyel – Szerintem túl amerikai a téma.  A hős amcsi katona aki felkutatta, és megölte a nagy Egyesült Államok csúf ellenségét! Nekem ez túl amerikanizált, olyan nagyon megfelelni akarok neked Ámérkiááá!   Biztos vagy te ebben?

-      Az lehet, de ne feledd, hogy az amerikai nézőket kell elsősorban bevonzanom a mozikba. A TW-nek szerencsére lassan vége, és én meg akarom mutatni, hogy TW világ nélkül is jó színész vagyok! – közli miközben segít az ágytakarót az ágyra tenni.

-      Te tudod. – vonom meg a vállam – Reggelizünk?

-      Aha. Aztán indulás!

-      Oké! Csak gyorsan felmosom magam – lépek hozzá és nyomok a szájára egy puszit, mire elvigyorodik és lelép.

Felsóhajtok.

Istenem ezt megúsztam!

Nem merem neki elmondani. . . .

Beszélnem kell Qiunnivel.

Robert

Figyelem, ahogy Vandával beszélget az irodában.

Nevetnek.

Eszembe jut az arca, amit vágott amikor megtudta Vandától, hogy megint újra kell nyomni a könyvet. Még nászúton voltunk. Kint olvastam a teraszon, élveztem a csendet, a nyugalmat, amikor mellém ült. Szinte ragyogott!

. . . és el nem tudta képzelni, hogy ez vele történik! Ekkor kiszakadok az emlékekből, mert kilépnek az irodából.

-      Na már végeztünk is! – nevet rám az ügynöke – Beszéld már rá Robert, hogy lépjen ki a nyilvánosságra! Nagyon kíváncsiak rá az emberek! Jót tenne a könyvnek, ha mellé állna, ha arcot adna Kathlen H. Millernek!  Rengetegen keresnek meg azzal újságok, sőt TV műsorok is, hogy interjút kérjenek tőle!  Sokkal jobban menne a szekér. . .

-      Vanda kérlek! – sóhajt fel mellettem, és kétségbeesetten mered rám – Nem szeretném! Jó ez így!  Ha kiderül, hogy én írtam, az isten se mossa le rólam, hogy miatta viszik! – mutat rám.

-      Hanna! Ne csináld már ezt! Ez hülyeség! – mormolom, mire elhúzza a száját.

-      Na ezen már össze ne vesszetek! – nevet fel – Szombaton találkozunk! Gyere el!  Robert beszéld rá, hogy jöjjön el! A kiadó szervezi a bulit, és a szinte elvárás, hogy itt legyen! Az idei év egyik legsikeresebb könyvének az írójának itt kell lennie!

-      De egyedül . . . Vanda. . . nem tudom. Robert promózni fog menni, és nem sok kedvem van egyedül eljönni.

-      Akkor hozd el azt a szexis bátyádat! – vigyorog Hannára  – Jó feneke van! Az esküvőtökön levizuáltam! – kacsint a mellettem álló feleségemre.

Felnevetünk, és elköszönünk tőle.

Mr. X

-      Röhögj csak te átkozott szuka! – mormolom miközben látom, hogy a köcsög férje kezét fogva sétál az autóhoz.  – El fogom venni hamarosan a jókedvedet! Szét foglak taposni, de előtte iszonyatosan megduglak!

Már a gondolat is jóleső érzésekkel tölt el.  Szét fogom baszni, aztán lassan, hogy sokat szenvedjen kinyírom! Sőt! Lehet, hogy miközben megbaszom, aközben ölöm meg!  Ez csúcs! Ezt fogom csinálni! 

Máris harcra kész vagyok!  - önt el az elégedettség amikor végig simítok álló farkamon.  Elég csak meglátom ezt a kurvát és máris döngetni tudnám! 

Elég! Majd akkor, ha ott leszek! Most figyelj, mert meglépnek!

Besorolok utánuk a forgalomba. . . .

Robert

-      Nem mondtad neki, hogy jövünk ugye? – néz rám Ashley kérdőn.

-      Nem, nem tudja – vigyorgok rá – Annyit tud, hogy te is New Yorkból indulsz velem együtt szombaton és a repülőtéren találkozunk. Pont kapóra jött, hogy leküldött a boltba bazsalikomért, mert azt persze nem vettünk, és szerinte a paradicsomlevesbe elengedhetetlen!  

-      Szerencséd! – veregeti meg a vállamat Zalán vigyorogva.

Ekkor megáll a lift a szintünkön, de a már itt hallom, hogy Hanna bömbölteti a zenét, így meg sem hallja, hogy zörgök a kulccsal. Vigyorogva lépünk be, énekel. . .

. . . de a látvány ami fogad az elég váratlanul ér így is! 

Felnevetünk, de nem hallja.  

A haja felkötve, passzos fekete nadrágban és piros pólóban, mezítláb konyhasziget mellett áll, és táncol.  Táncol, miközben ezerrel kavargat valamit a tűzhelyen. Kavar kettőt, majd táncra perdül miközben teli torokból énekel, majd visszaugrik megint kavar kettőt és újra denszelni kezd!

Anyám hogy tudja a fenekét tekerni! 

Ha most nem lennének itt Zalánék. . . .

Ekkor a szám a finiséhez ér, és kedves feleségem is kiengedi a hangját, majd elhallgat.

Megtapsoljuk az előadást, mire meglepve fordul felénk, és fülig vörösödik!

-      Basszus!  - mormolja

-      Hát ez nem semmi bemutató volt  Kicsi!  - röhög Zalán -  Ashleyvel együtt tánckart alapíthatnátok, mert ő is szokott ilyen előadást tartani mostanság!

-      Sziasztok! – vigyorogja, majd pár pillanat alatt puszit nyom a képemre, és a bátyjáékhoz libben.  – Hát ti?

-      Rob meghívott, hogy nézzük meg a kégliteket. – nevet rá Ashely – Egyébként meg jöttünk átvenni a lakást. Most végeztek a felújítással, és visszapakoltunk. Már tegnapelőtt itt voltunk, de meg sem álltunk, ma azonban már egy cérnaszálat sem fogok arrébb tenni!

-      De jó!  - nevet fel – Pont most lettem kész a vacsorával! – kacsint

-      Figyelj kicsim, vezesd körül a bátyádékat, én addig megterítek!

-      Rendben! – vigyorog, majd csacsogva mutogatni kezdi a lakást Zalánéknak.

Pár perc múlva visszatérnek.

-      Na milyen? – fordulok a sógorom felé.

-      Jó, határozottan tetszik. Nem nagy, de jól tagolt, és van helyetek ha vendégek jönnek akkor is.

-      De a lényeget még nem mutattam! – vigyorog kedves feleségem és a kinyitja a teraszajtót. 

-      Nem mondod? – nevet rá Ashley – van teraszotok?

-      Van ám!  Amikor megláttam, tudtam, hogy Hanna imádná, így hiba volt állatira lepukkanva a többihez képest ez a lakás, ezt választottam. Itt a konyha mellett csak egy kis keskeny erkély van, de a nappali mellett kiszélesedik.

-      Ez nagyon jól néz ki!  Szuper!  - nevet Zalán.

* * *

A vacsora jó hangulatban telik. Jólesően hallgatom, hogy Zalán egész este piszkálja a Boszorkát, aki persze mindenre rákontráz. Egész este röhögünk.  Ekkor Hanna telefonja megszólal valahol a lakás mélyén. Kérdőn néz rám.

-      Ne rám nézz! Fogalmam sincs hova dobtad le! Nekem mindig a zsebemben van az enyém! – mutatom neki

-      Tudom úgy is nézel ki állandóan, mint akinek hererákja van, vagy mindig csőre van töltve!  Púposodsz! – szájalja. Hirtelen mukkanni sem tudok

-      Fene az éles nyelvedet! – csattanok azért fel. 

-      Édeske – szólal meg a bátyja, -  tedd a kebelfékedbe, akkor tuti nem hagyod el, és neked meg a kebled halma fog duzzadni!  - kacsint rám Zalán, mire a hebrencs kis feleségem csípőre tett kézzel megfordul, mint akit darázs csípett meg.

-      Miért nem elég nagy a mellem? – néz rám döbbenten, mire elnevetem magam és rákacsintok. – Hülyék! – mormolja és elindul a hang után.

Zalánék dőlnek a röhögéstől, de elhallgatnak, amikor feléjük fordulok:

-      Ne célozgass neki ilyenre, mert két hete szerenádozom neki, hogy nincs semmi baj a külsejével!  - mormolom.

-      Gondoltam. – mormolja Zalán – Gondoltam, hogy komolyan fogja venni azokat a rohadt cikkeket.

-      Azért durva volt, ami történt. – mormolja Ashley is halkan, suttogóra fogom én is, mert Hanna visszafelé tart és vidáman beszélget valakivel.  

-      Teljesen kiakadt, amikor kiszivárogtak az esküvői képeink, és a rajongók egy csoportja fikázni kezdte, ami még nem lett volna olyan nagy baj, de az angol sajtó is szinte hadjáratot indított. Felhoztak mindent amit kitudtak deríteni róla. . .  szekálták a külseje miatt, hogy nagyon kislányos, mellém egy dögösebb csaj illene! TV műsorokban fikázták a ruháit, amiben eddig megjelent mellettem. Az a hülye stylist meg adta alájuk a lovat! Ő meg igyekezett nem figyelni ezekre a szarságokra, de . . .

-      A drogos múlton azért nagyon kiakadtam! – szűri Zalán is a foga között miközben Hannát figyeli aki vidáman dumálgat valakivel. – Nem drogos, hanem rákos!  Nagy különbség!  Szét tudtam volna verni annak a firkásznak a képét, aki ezt írta róla! Tényleg volt kontrollon?

-      Igen még Budapesten Halász professzornál.  Minden rendben van azt mondta.

Hanna ekkor feláll és nevetve elindul vissza felénk.

-      Ki volt az? – nevetek rá amikor megáll a székem mellett és hozzám dől, persze nem hagyom ki, hogy megsimogassam a fenekét.

Vigyorog.

-      Vanda hívott. – válaszolja, majd a bátyjához fordul – Van szombatra programod? Itt leszel még New Yorkban?

-      Itt, miért?

-      Eljössz velem a kiadóm bulijába? – néz csillogó szemekkel Zalára – Na bátyó gyere el! Légyszi! 

-      Végül is nincs semmi dolgom – vonja meg a vállát Zalán – Menjünk! Öltönyös lesz?

-      Aha. Köszönöm! – vigyorog Hanna és összekócolja Zalán haját aki morogva húzódik el tőle.

-      Remek! – fordulok Ashleyhez, miközben paskolgatom Hanna fenekét – Mi robotolunk, ezek meg ketten itt buliznak! 

-      Jaj életem ne sajnáltasd magad! Még a feneked is kinyalják a promókon!  – vigyorog rám, de ekkor megint megcsörren a telefonja.

Utána nyúl, és meglepve mered a kijelzőre.

-      Ki az? – nézek rá, de integet, hogy hagyjam  és mosolyog ezerrel.

-      Szia Emma!  Mizujs? – nevet a telefonba, a vigyor helyét azonban pillanatok alatt átveszi a döbbenet, és szinte lerogy az ölembe.  Hallom Emma hangját azt azonban nem tudom kivenni, hogy mit mond.  – Rendben, gyere!  Kimegyek elétek! Pusza!  Ne hülyéskedj már!  Szombaton utazik el! Gyertek! – közli, majd egy nagy sóhajt követően kinyomja.

Kíváncsian meredünk rá.

-      Mi van? – szólal meg Zalán.

Hanna mély levegőt vesz és feléjük fordul.

-      Csak annyi, hogy a kedves unokabátyámnak viszonya van egy kis csajjal! Emma megtudta, kiakadt, és ott hagyta pár napja.  Tomi utána ment ugyan, de idő kellene neki, hogy végig tudja a dolgokat gondolni, de úgy nem megy neki, hogy állandóan a nyakán vannak vagy Tamás, vagy Éva néniék, vagy keresztanyuék, és megkérdezte, hogy eljöhet –e Julissal hozzánk pár napra. Nem baj? – néz rám kérdőn.

-      Bolond vagy! Miért lenne baj? Mikor jönnek?

-      Hát holnap már itt lennének. Apu segített neki helyet szerezni, és három óra múlva indul a gépe.

Ebben a pillanatban csörögni kezd a telefonja.

Látom a kijelzőt.

István keresi.

Hanna

Nem sokat aludtam az éjjel. 

Zalánék is segítettek a kis szobát rendbe tenni, mert oda csak bepakoltuk azokat a cuccokat amikről úgy gondoltuk, hogy ráérünk még velük foglalkozni.  Alig két óra alatt rendbe tettük, de én egész éjjel pakolásztam, rendezkedtem.  A végére egész pofás lett.

-      Most szálltak le. – mormolja Rob a kivetítőt bámulva.

Figyelem, ahogy mellettem álldogál zsebre vágott kézzel, napszemüvegben, szakállasan, kapucnival a fején. Megsimítom a kezét, mert látom, hogy feszült, ideges a tömegtől.

-      Menj ki nyugodtan a kocsihoz! Én megvárom őket.

-      Dehogy megyek! – mormolja halkan – Itt maradok veled. Mindjárt jönnek úgy is.

Csendben álldogálunk és várakozunk. Alig 10 perc múlva megjelenik Emma karján Julcsival. Látom rajta, hogy halál fáradt.

-      Ott vannak! – mutat feléjük Robert is, és elindulunk feléjük.

Döbbenten látom, hogy a máskor mindig vidám, könnyed Emma pillantása komor, szinte kétségbeesett.

Odalépünk hozzájuk.

-      Sziasztok! Végre itt vagytok! – nevetek rá kicsit erőltetett jókedvvel, és miközben Emmához hajolok, hogy puszit adjak neki, látom Robert döbbent pillantását is.

Szerencsére gyorsan magához tér, és elveszi Emmától a csomagokat, én meg Julcsit veszem át tőle, aki viszont tele szájjal vigyorog.

-      Sziasztok! Jól utaztatok? – mosolyog magára találva Robert is egy puszi után.

-      Őszintén szólva én egy szemhunyásnyit sem aludtam, de a művésznő szinte végig durmolta az utat. – mutat a kezemben lévő Julcsi felé, aki most a napszemüvegemet próbálja levarázsolni rólam.

-      Julcsi! Engedd el! – csattan fel Emma ezt látva, tőle teljesen szokatlan ingerültséggel a hangjában, mire a pici lány szinte megmerevedik és  keservesen sírva fakad.  

Látom, hogy Emma is közel áll a bőgéshez. Roberttel egy gyors pillantást váltunk.

-      Gyertek itt állok a bejárattól nem messze, ha sietünk még meg sem büntetnek – poénkodik Robert, átkarolja Emma vállát és elindul a csomagokat maga után húzva  a bejárat felé, én Julissal a karomban loholok utánuk.

* * *

-      De szép itt nálatok! – mosolyog Emma miközben körülnéz, de látom, hogy ez a mosoly nagyon repedezik.

-      Köszönöm! Most pakoltunk igazából ki, még rendezkedünk. – mosolygok rá - Figyelj, szerintem pakolj ki és gyere ebédelni jó?

-      Persze. Köszi. – suttogja és elfordul.

Óvatosan becsukom az ajtót magam után, és Roberték keresésére indulok. A nappaliban találok rájuk, éppen Julcsinak mutogatja azokat a játékokat, amiket még a nyáron hagytak itt Nattiék.

Leülök melléjük, és figyelem őket, de nem kerüli el figyelmemet Rob döbbent pillantása.  

-      Jól van? – suttogja

-      Igen, vagy legalábbis remélem – motyogom – megyek megterítek.

-      Gyere Julis – pattan fel Rob – Segítünk Hannának megteríteni! Mit szólsz hozzá?

-      Dadada – jön a határozott vigyori válasz, mire felnevetünk, és ellágyulva figyelem, ahogy Rob a pici kezet fogva a konyha felé poroszkál.

-      Mi van? Te nem jössz? – fordul hátra amikor feltűnik neki, hogy ott álldogálok még mindig a nappaliban.

-      De megyek. – suttogom, és nagyon igyekszem hogy ne álljak neki bőgni.

Az ebéd kicsit erőltetett jókedvvel zajlik. Mind zavarban vagyunk kissé.  Látom Robon, hogy nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel.  Julcsi egyre akaratosabb, és lesír Emmáról, hogy alig tudja visszatartani a sírást.

-      Figyeljetek, menjetek ki a teraszra, mindjárt viszek nektek kávét, és beszéljétek meg a dolgokat, én addig elleszek Julissal! – szólal meg Robert.

-      Oké. – mosolygok Robertre és Emmát magam után húzva elindulok kifelé.

-      Azért ha halálomon vagyok segítségért kiálltok ám!  - kiabál utánunk, majd Julcsinak kezd magyarázni ezerrel.

Elnevetem magam. 

-      Gyere üljünk le!  - mutatok a kinti kanapéra Emmának, aki engedelmesen követ, és szinte lerogy rá.

Mellé ülök, és szinte abban a pillanatban kirobban belőle a sírás.

Döbbenten hallgatom a szavait, az sem tűnik fel először, hogy Rob is kint álldogál pár lépésre tőlünk és kezében szorongatja a tálcát amin a kávés bögrék vannak. Emma mély lélegzetet vesz, és felpillant, majd Robertet meglátva újra sírva fakad. Én meg csak ölelem magamhoz Emmát és simogatom a hátát amíg szépen lassan elfogynak a könnyei.

-      Bocsánat nem akartam hallgatózni, csak kifőtt a kávé és . . . – motyogja zavartan - . . . és Julis elaludt a kanapén, de nem merem felvenni, mert félek, hogy valami bajt csinálok. Betakargattam.

-      Édes vagy Rob – mosolyog rá Emma - és nem hallgatóztál, én sajnálom inkább, hogy rátok akaszkodtam.

-      Dehogy akaszkodtál! Családtag vagy, bármikor szívesen látunk! – mormolja, kezünkbe nyomja a kisebb vödör nagyságú csészéket és beiszkol.

-      Biztos nem baj, hogy jöttem? – motyogja Emma Robert után pillantva – Nem kellett volna  . . . .

-      Ezt most fejezd be! Hallod?!  - csattanok fel – Egyáltalán nem zavarsz!

-      De Robertet . . .

-      Robertet sem, ne aggódj már!  Bátor az ő szíve, csak nem tud mit kezdeni a női könnyekkel.  Én is hamar elsírom magam mindig.  Sokszor csak álldogál, és a haját túrja – nézek a férjem után, aki most lerogy bent az egyik fotelbe, felkapja az egyik forgatókönyvet és olvasni kezd, de fél szeme azért Julcsin van.

Robert

A nappaliban a fotelba elterülve figyelem a csajokat, ahogy kint beszélgetnek. Emma azt hiszem kicsit megnyugodott már, és hátradőlve figyeli, ahogy Hanna vidáman magyaráz neki. Felnevetek amikor látom, hogy a feleségem beszéd közben a kukoricát termeli ezerrel.

-      Dadada – hallom meg ekkor a kanapé felől a halk dunnyogást, oda pillantok és ellágyulva nézem a nagy zöld szemeket, amik engem néznek, majd Julcsi hirtelen felül és kézzel–lábbal magyarázni kezd babanyelven – Adá!  Adá!

-      Julcsi fogalmam sincs mint akarsz – motyogom, mire sírni kezd – Adá, de mit? Mit adjak? Szomjas vagy?  Chipszet kérsz?  Mit adjak? – meredek rá, de csak visít, és hajtogatja, hogy adá, és nyújtózik felém.

Oda lépek hozzá és felkapom, mire kicsit megnyugszik, de csak hajtogatja, hogy adá.  Kétségbeesetten nézek a csajok felé, de ők annyira belemelegedtek a szövegelésbe, hogy nem is hallják a bent zajló drámát! 

-      Inni kérsz? – próbálkozom a helyzet megoldásával, és Julissal a kezembe kicsattogok a konyhába. Leültetem a pultra, és egy pohár vizet nyújtok felé. Utána kap, kezecskéivel megfogja a poharat és hatalmas kortyokkal iszik.  – Szomjas voltál. – suttogom határtalanul büszkén, mert kitaláltam mit szeretne.

-      Ana. Ana – hajtogatja és körül néz.

-      Anyát keresed?

-      Ana

-      Na gyere kimegyünk hozzájuk – felkapom és rájövök, hogy nyirkos a ruhája. Tapogatni kezdem a pultot, de az száraz. Aha. Na arra inkább nem vállalkoznék! – Gyere kimegyünk hozzájuk.

Felkapom a kiscsajt és kiszambázunk. Hanna arca szinte felragyog láttunkra.

-      Szia Tündérke felébredtél? – lép oda hozzánk, hogy kikapja a kezemből Julcsit de az inkább az anyja felé nyújtózik. Emma hozzánk lép és kikapja a kezemből a kislányt, aki szinte azonnal az anyjához simul és a hüvelykujját a szájába véve a mellére dől.

Emma sírva fakad.

-      Bocs, megyek tisztába teszem! – suttogja és a kislányt magához szorítva besiet a szobába.

Elhűlve nézek utánuk.

-      Én megölöm ezt a barmot!  - morogja dühösen mellettem a feleségem – Tamás egy hülye idióta seggfej! Remélem a jó isten megleckézteti! Ellök magától mindent ami fontos, a feleségét a kislányát, csak azért, hogy pár agyament liba a farkán lovagoljon! Remélem elkap tőlük valami nemi betegséget, és elfonnyad neki!

-      Hanna! – meredek rá döbbenten.

-      Ne Hannázz itt nekem! – morran rám – Én nem tudnék ilyen higgadt maradni, mint Emma.  Én Pattinson levágnám a jogarodat, ha megtudnám az tuti!

-      De én ilyet nem tennék az biztos! – húzom magamhoz – Elmeséled, hogy mi történt?

-      Most nem, majd később.

-      Oké. – mormolom, és elnevetem magam amikor az ajtóban álló csajszit meglátom. Cumisüveggel a kezében kapaszkodik a függönybe, és észveszejtően vigyorog ránk.

-       Szétszedem a husidat! – nevet rá Hanna amikor felkapja és megpuszilgatja, de közben aggodalmasan néz a szoba felé ahonnan Emma még nem jött ki – Figyelj rá,  megnézem, hogy mi van Emmával.

Bohóckodok Julcsinak aki tele szájjal vigyorog idétlenkedésemen, amikor megjelenik mellettem Hanna.

-      Na mi van? Emma?

-      Ledőlt, nagyon kifáradt. Szóltam neki, hogy lemegyünk sétálni Julcsival ne ijedjen meg ha nem talál itthon bennünket, csak pihenjen. Szinte már aludt.

-      Aha, szóval lemegyünk sétálni. Biztos vagy te ebben? – nézek rá kissé hitetlenkedve. – Nem biztos, hogy jó ötlet velem játszótérre menni. . .

-      Miért lelököd a gyerekeket a mászókáról? – vihog rám

-      Nem drágám, a hintáról katapultálom őket!

-      Hülye! – vág oldalba. – Na megyünk? Mond neki Julcsi, hogy jöjjön - kacsint a kezemben lévő kiscsajra akitől egy 8 fogas kissé csorba mosolyt kapok bíztatásként.

-      Lehet ennek ellenállni? – nevetek rájuk.

Hanna pár dolgot összekapkod egy hátizsákba, én Julist kapom a hónom alá és leszambázunk a játszótérre ami a ház mögötti parkban van. Nem veszem észre a fotóst.. . .

-      Elmeséled, hogy mi történt? – fordulok Hanna felé, miközben Julcsit hintáztatom.

Gondolkodik, majd beszélni kezd.

-       Emma sejtette, hogy  Tamásnak a turné alatt voltak macái ,de nem akarta elhinni. Pár napja, amikor ment haza Julcsival a gyerekorvostól a kapujukban találkozott egy csajjal, aki éppen akkor jött ki tőlük. Az egyik kis gruppié volt. Ezek a kis kurvák, - alig hiszek a fülemnek amikor meghallom, hogy mint mond - igen azok, ne meresztgesd így  a szemed! – csattan fel – Azok! Na ezek,    állandóan a zenekar mellett lebzselnek. Pár felvételen, amit Tamás a fellépésekről megmutatott neki, látta ezt a libát Emma, és ott a kapuban felismerte a lányt. Először azt hitte, hogy valamit hozott Tamásnak, amikor azonban belépett a lakásba Tamás pucéran a nappaliban fetrengett még, és mindent áthatott a szex jellegzetes illata. Hát akkor egy pillanat alatt rájött, hogy mi történt itt nem sokkal azelőtt. Olyan dühös lett, hogy csak összekapkodta pár ruháját,  fogta Julis cuccait és elment a szüleihez.

Ott persze csak hallgatta, hogy ők bezzeg megmondták . . . Szó szót követett, és egy hatalmas veszekedést követően pedig egyszerűen nem tudta, hogy mit csináljon.  Nem akart otthon maradni a szüleinél . . .  Akkor hívta fel Natti akinek fogalma sem volt róla, hogy mi történt náluk, hogy nincs –e kedve elmenni moziba, mert leadta Csonginak Lucát és végre van egy kis szabadideje. Nem akarta a szüleit sem semmire megkérni, inkább felhívta Apuékat, őket kérdezte meg, hogy vigyáznának- a kislányra amíg elmegy Nattival mozizni. Anyuék ugyan meglepődtek, de vállalták. Amikor később elment Julcsiért akkor már ott voltak a keresztanyámék Apuéknál,  akiket Tamás hívott fel, hogy náluk van-e Emma a kislánnyal. Egyből elmentek hozzájuk, Tamást otthon találták talaj részegen, és kiszedték belőle, hogy Emma elhagyta, fogta a gyereket és elment. Arról persze hallgatott, mint a sír, hogy miért!  Aztán többszöri telefon után kiderítették, hogy Emmáék  a szüleimnél vannak és odamentek, hogy számon kérjék Emmát, hogy persze mégis hogy képzeli ezt!?  Ő pedig akkor kifakadt, hogy nem köteles eltűrni, hogy a híres fiacskájuk hazacipelje a kurváit, és az ő távollétében, a közös házukban keféljen velük! 

Persze keresztanyu nem akarta elhinni, hogy az ő fiacskája ilyet művel és elrohantak vissza Tamáshoz. Emmának viszont addigra már annyira tele volt a hócipője az egésszel hogy menekülni akart csak, hogy hagyják végre békén gondolkodni! Anyuék mondták neki, hogy maradjon nyugodtan náluk, és megkérték keresztanyámékat, hogy hagyják Emmát kicsit nyugodtan, náluk van a kislánnyal, hagyják, hogy megnyugodjon kicsit.  Ott volt náluk két napig. Apu mondta tegnap, hogy nagyon tartotta magát, nem sírt, viszont Tamás állandóan nyaggatta, hívogatta, az anyjáék is a vérét szívták, és elege lett. Azért hívott fel, hogy eljöhet-e ide, mert  New Yorkig talán nem jönnek utána.  Végig kell neki gondolnia mindent. Nagyon kifakadt Robert! Nagyon!

Hallgatok, és bambulok magam elé, miközben Julcsit hintáztatom.

-      Én egyszerűen nem értem ezt az egészet!  Emma gyönyörű, okos, értelmes. Itt van a kislányuk, aki egészséges. Anyagi biztonságban éltek. Miért kell mindezt Tamásnak felrúgnia? Miért? Miért jobb neki egy olyan nő akibe már a fél város beleélvezett, mint a felesége? Mit tud az a kis ribanc? Tényleg ennyire farok vezéreltek a férfiak? Ezt egyszerűen nem hiszem el!

-       Na! Azért ne általánosíts! Nekem a nyugalom, a békesség mindennél többet jelent! – morranok a feleségemre, miközben Julcsit veszem ki a hintából és átteszem a homokozóba – Nem minden férfi él a helyzettel!  Ha tudnád, hogy nekem is hányan ajánlkoznak fel! Egy időben nagyon irritált, hogy a nők rólam fantáziálnak! Borzalmas volt, hogy minden mozdulatomat kielemezték, mindenbe belemagyaráztak mindent! Videókat készítettek amin a nadrágom elejét mutogatták. .  Minden porcikámat . . . ááááá . . .Volt olyan is aki részletesen leírta, hogy hogyan kényeztetne . . . . bármit megtehetnék vele, csak hívjam fel! Amúgy sem vagyok egy latin lover, de akkor szinte megcsömörlöttem a női nemtől!  Aztán rájöttem, hogy nem mindenki gondolkodik ilyen szélsőségesen, és csak azokra figyeltem, akikre kellett. De ismerek nem egy olyan férfit, akik élnek ezekkel a lehetőségekkel, akik bizony nem bírnak ellenállni! Nem is gondolnád, hogy kik azok. . .  Ki sem néznéd belőlük, hiszen gyerekeik, feleségük van és látszólag rendezett családi életük!

-      A castban? – néz rám döbbenten

-      Bizony szívecském a castban. – bólogatok neki, látom, hogy mély levegőt vesz, de leintem – Nem Hanna nem mondom el! Ne is faggass róla! – közlöm ellentmondást nem tűrően.

De nem figyel rám, viszont a legnagyobb meglepetésemre szitkozódni kezd.

-      Mi van? – meredek rá döbbenten, és arra nézek amerre mutat.

Mondania sem kell semmit, látom a teleobjektíven megcsillanó fényt.

-      Menjünk!- mormolom, és felkapom a kislányt aki a homokban csúszik-mászik éppen, és lelépünk.

Látom Hannán, hogy majdnem megpukkad mérgében.  Állatira dühös. 

-      Hé nyugi! – próbálom csillapítani, amikor szitkozódva a fotós felé fordul.  Julcsi érzékeli a feszültséget, mert sírni kezd. – Hanna állj le! Hallod! – szólok rá, de ő mintha meg se hallaná!

Pillanatok alatt felidegesedek én is, és erősen megszorítom a kezét, felszisszen, és szerencsére lehiggad. Amikor elhaladunk a veszettül kattintgató fotós mellett fegyelmezi magát, de látom rajta, hogy valamin nagyon meglepődik. Nem foglalkozom vele, csak magam után rángatva masírozok a ház felé. 

A portás ránk köszön amikor belépünk. Figyelmeztetnem sem kell, már intézkedik, hívja a biztonságiakat.

Állati dühösen lépek be a liftbe.

-      Megmagyaráznád, hogy mégis mi a büdös francot műveltél az előbb? Eszednél vagy? Hülye szárcsa! – dühöngök, de ő csak meredten bámul rám. – Mi van?

-      Láttad azt a fotóst?

-      Láttam! Mi van vele? Egy magas tag, baszott nagy teleobjektív mögött, csak a szokásos!

Nem válaszol, csak dünnyög maga elé. Hiába fixirozom nem mond semmit, csak a lift padlóját bámulja.

-      Kinyögnéd, hogy mi bajod van?!

-      Semmi, - pillant fel – csak ismerős volt valahonnan!  - meglepetten meredek rá – Á ne is foglalkozz velem! Egyik olyan mint a másik! Csak annyira kiakadtam!  Annyit mocskoltak az elmúlt pár hét alatt, hogy . . .  Mindegy! – szipogja.

-      Jaj te! – húzom magamhoz – Gyere ide! Ne foglalkozz velük! Hallod kicsim, ne sírj! 

Ekkor a kezemben tartogatott Julcsi is rázendít.

-      Szentséges Szűz Anyám! – sóhajtok és hirtelen azt sem tudom, hogy melyiküket vigasztaljam.

-      Nem akarok hisztizni bocs! – húzódik el, majd átveszi tőlem Julcsit, és a kezembe nyomja a hátizsákját – Ne sírj kicsi, mindjárt otthon vagyunk, és kapsz tiszta pelust.  Csss! 

Figyelem, ahogy Julcsival foglalkozik, de látom rajta, hogy nagyon feszült, és még mindig a sírás határán van.  Amikor kiszállunk a liftből felsóhajtok, édes mamám, három nővel leszek ma este összezárva és mindegyik pityereg!  Az ajtót kinyitva azonban megkönnyebbülten felsóhajtok, amikor meghallom Zalán nevetését.

-      Hahó!  Megjöttünk! – kiabál Hanna és leteszi a kislányt, aki vigyorogva szalad a nappali ajtóban megjelenő Emma felé. 

-      Ana! – vigyorogja és a kezében tartogatott cumisüveg nagyívben repül. . .  Hanna felvihog és felém fordul. Látom a könnyeket, de mosolyog, rendületlenül mosolyog.

Zalán

Ashley  elvonul Emmával Julcsit tisztába tenni én meg Robék felé fordulok. Még látom, hogy Hanna beviharzik a fürdőbe.

-      Mi van? Mi történt? – lépek Roberthez és lekezelek vele.

-      Papik. . . – vág egy pofát és a fürdő felé néz, majd visszafordul  - és a vágyak.  Amikor Nattiék itt voltak, akkor is egy picit kibukott.  Rendben lesz ne aggódj.  Az életemet mentetted meg! – veregetem vállon – Már éppen végig gondoltam, hogy három nővel leszek összezárva akik ráadásul mind bőgnek! Őszintén szólva a frász jött rám, mert Hannával még elbírok . . . na de hárommal!  Még a szexben is sok lenne!

-      Álmodozol életem? – jelenik meg Hanna vigyorogva, mintha nem az imént sírt volna.

-      Miért is? – néz rá Rob.

-      Szex 3 csajjal?

-      Álmodozni szabad Boszorka!  - vigyorogja és magához rántja.

Egész este figyelem Hannát.

Valami itt nincs rendben!

Ashley

-      Rob! Hahó itt vagy? – lépek be kopogás után Robert szobájába – Egy órán belül jelenésünk van!

-      Mindjárt megyek! – vigyorog rám és integet, hogy menjek beljebb.

Az asztalnál ül ingben, és amikor feláll, akkor látom csak, hogy gatya nélkül. Hogy mi?  - pillantok döbbenten rá, és elröhögöm magam, mert ingben  üldögél és  piros-fehér kockás boxerben.

-      Beszéltél Hannával?  Látta az új fizimiskádat? – nevetek rá, és erősen fegyelmezem magam, hogy ne vihogjak, mint a hiénák.

-      Nem, most hívtam telefonon. Pár perce végeztek a fodrásznál Emmával, mindjárt hazaérnek.

-      Ja hallottam, - nevetem el magam – Zalánra hagyták Julist! 

-      Én azt hittem hogy velük volt  a kislány . . .

-      Nem Zalának nem volt kedve sehova menni, és felajánlotta, hogy ő inkább otthon marad Julissal most délután, és este is! Menjenek ők el ketten bulizni, Emmára úgyis ráfér a kikapcsolódás, ő meg inkább el lesz Julcsival.  

-      Láttad a képeket? – ülök le mellé.

-      Ja, – mormolja és kattogtatni kezd – láttam. 

Ekkor feltűnik Hanna az egyik internetes hírportálon amint Emmával vásárolni vannak.

-      Elég nehezen viseli nem? – pillantok Robertre aki még a képeket nézegeti.

-      De. Azt hittem már hozzászokott a dologhoz, mert egy időben nem foglalkozott velük, nem törődött a körülötte sertepertélőkkel, de talán két hete, tíz napja,  én nem is tudom, de nagyon ki van kelve magából akárhányszor  csak meglátja őket.

-      Észrevettem, de ehhez most hozzá kell szoknia, pláne most, hogy eldöntötte, hogy kilép az Árnyékemberekkel a nyilvánosság elé! Meg fognak őrülni a hírtől! Pár hétig biztosan szenzációként fogják kezelni. Vagy én gondolom rosszul?

-      Nem, nem hinném Ash, hogy rosszul gondolnád, és őszintén szólva tartok is kicsit a dologtól, mert biztosan lesznek olyanok akik jól fogják fogadni, de abban is egészen biztos vagyok, hogy jó páran támadni fogják miattam. – hajtja le a fejét elgondolkodva – Ettől kicsit tartok, mert bár én is győzködtem, hogy tegye meg, de most őszintén szólva inkább azt mondanám, hogy NE  lépje meg. – elhallgat - Kérsz inni valamit? – néz rám és felpattan.

-      Egy kólát ha van! És ha lehet akkor . . . .

-      . . . .light kólát tudom! – vigyorog rám, de én elröhögöm magam amikor meglátom a zokniját.  – Most mi van, mit röhögsz? Kockás! Megy az alsógatyámhoz! Hannától kaptam! 

-      Nagyon dizájnos vagy!  - röhögök rajta, mert szerencsétlenkedik a kupakkal.

Ekkor jelez a skyp, fogadom a hívást, és Hanna tűnik fel a képernyőn.

-      Szia Ash!  - nevet rám – Az uram merre jár?

-  Éppen most felszólgálósdit játszik!  Mindjárt szervírozza a kólámat! – nevetek rá. – Jó lett a hajad! 

-      Köszi! A tied is!

-      Garantáltan meg fogsz lepődni! – vigyorgok Hannára aki meglepetten néz rám. – Szerintem halálos!

-      Rob? Miért? Mit művelt már megint?

-      Ashley Michelle Green ! – csattan Rob hangja – Ne pletykálkodj! Nem ér Ash lelőni a poént! - méltatlankodik

-      Ashley Michelle Molnar hivatalosan! – kiabálok vissza Robnak – és hol van a kólám már?! Felszolgálásból megbukik mister!

-      Na most már egyre kíváncsibb vagyok! – vigyorog Hanna – Robert Thomas Pattinson told már ide a képes feled!  Had lássalak!

Robert

Nem igaz! 

Ashley miért nem tudja tartani a száját!  - dohogok miközben a kanapé felé csattogok.

Ashley szövegel az asszonnyal, és nagyon vihognak valamin.

Leteszem Ash elé a kólát, ekkor hallom hogy Hanna felvihog.

-   Nem mondod, hogy elvitted ezt a gatyát! Itthonra vettem pizsinek.   Premier plánban erős vagy szívem!

-      Az semmi a zokni is rajta van! – kontráz rá Ash.

-      Rob ne csámpázz már a kamera előtt, ülj már le!

-      Oké de csukd be a szemed és ne vihogj! – mordulok rá.

-      Jézusom mit műveltél, hogy még a szememet is be kell csuknom!

-      Hanna! – csattanok fel – Légyszives!

-      Jó! – motyogja és látom a képernyőn amint lehunyja a szemét.

-      Hé ne leskelődj! – nevetek rá.

-      Oké, - mormolja – de mi tart ilyen sokáig?

Gyorsan gatyát rántok, Ashley rötyögésével nem törődve kicsit összetúrom a hajam, és leülök a gép elé. Vágyakozva nézem az arcát a feleségemnek, ami körül most nem örvénylik a barna hajtömeg, hanem egyenesen omlik alá. 

-      Rob! Mi az istent csinálsz ennyi ideig? Kinyithatom? – morog halkan.

-      Nyisd! – morranok és feszülten várom, hogy mit fog hozzám szólni.

Pillanatokig csak bámul rám fürkészőn, aztán elmosolyodik.

-      Atya ég!  Ez nagyon jó lett!  Rob! Ez marha jól áll! Uram Atyám!  - nevet fel! 

-      Én vettem rá!  - nevet mellettem Asley.

-      Én bezzeg mondhattam neki! – mosolyog rám Hanna – Azzal nem törődött!

-      Miattad mentem bele! – kacsintok rá.

-      Jaj Rob eszelősen jól áll ez a szakáll!  Most nagyon össze túrám a séródat! – mormolja halkan.

-      Hát most minden pénzt megadnék érte, hogy megtedd! – suttogom a szemébe nézve, de ekkor egy kis kéz jelenik meg a kamera előtt.

-      Julcsi nem szabad! Hanna most Robbal beszél!– szól a kislányra Emma mire elnevetem magam 

-      Job? – hallom a kíváncsi vékony kis hangot – Job?

Hanna ekkor nevetni kezd, és maga elé húzza a szöszkét.

-      Igen Rob! Integess neki ott van! – mutatja a Julcsinak a képernyőt,

-  Job! - kezd vigyorogni a kis csaj és integet.

-      Szia csinibaba! – nevetek rá – Az én nevemet mondta?  - nézek a csajokra.

-      Hát úgy hangzott szívem! – nevet rám a feleségem, majd az előtte kepesztő kislány után kap, hogy ne essen el.

Ekkor kopognak. Nagyot sóhajtok.

-      Bocs, de indulás van! – nyit be Steph.

-      Megyek mindjárt! – fordulok felé.

-      Oké de siessetek! – csattan Steph hangja.

-  Bocs kicsim, de mennem kell! – sóhajtok – Érezzétek nagyon jól magatokat! Jó bulizást!  Holnap hívlak!  Sziasztok!

-      Szia! – mosolyog rám a Boszorkány, majd bontja a kapcsolatot.

-      Na menjünk! Csak Ön után hölgyem! – bohóckodok Ashleynek.

Mr.X

Valahova menni fog! Fodrásznál volt azzal a másik ribanccal egyetemben, tegnap meg egy olyan butikban járt, ahol alkalmi ruhákat tartanak.  Ergo, ma biztosan elmegy otthonról!

 

Ha ruhát vett akkor biztosan nem motorral megy, így a gépre szerelt jeladóval semmire sem megyek!

Érzi a kis kurva, hogy követem minden kis mozdulatát! Érzi!  Nem hiába küldtem a leveleket! Fél! Érzem a félelmet, és ez határtalanul jó érzésekkel tölt el!

Előlem nem szabadulhatsz te kis lotyó!

Én mindig elérem, amit akarok!

Én mindig megkapom, amit akarok!

. . . . és most téged akarlak!

Itt van!

Figyelem, ahogy kilépnek a házból és az épület előtt várakozó taxiba ülnek. Figyelnem kell, mert még a végén eltűnik a szemem elől!

Szívem hevesen ver, izzad a tenyerem, dobol a vérem, elővett a vadászat izgalma!

 Meg fogom baszni ezt a kis kurvát! Az enyém lesz!!!!

Fél! Fél! Fél!  - dobol bennem vadul, szinte érzéki örömöt okoz  az amikor  látom, hogy idegesen néz körül amikor kiszáll a taxiból! 

Lehajtom a fejem. Nem vehet észre! A minap is majdnem lebuktam, annyira figyelt!

Nem ismerhet fel!

Kínozni akarom!

Vadászni akarok rá, hogy annyira féljen, hogy amikor levadászom csak nyüszítsen a kezeim között!

266349