122. fejezet: ISTEN HOZOTT!

Sziasztok!

Most nem állok neki mentegetőzni, mert nincs értelme. Sajnálom, hogy várnotok kellett, de tegnap vendégeink jöttek ráadásul a gépemet is újra kellett telepíteni.

Na mindegy.

 A fejezetet most felteszem, de a komi válaszokat csak holnap fogom megírni, mert már nem látok. Legyetek jók!

2012.04.30.
Nos akkor a válaszok: 

Ádám

XDDD! Mire nem vetemedsz! Írni? Ide? Nekem?

csez:

őszintén még én sem tudom csez, hogy mit akarok kihozni Rob pánikolásából! Foggggalmam sincs elhiszed?

Anna:

Ne legyél kíváncsi a szókimondóbb változatra, (vigyorog) egy gyenge pillantom eredménye volt, és asszem már törölve is van. Ádámot meg lassan kivégzem, mert állandóan jár a szája!

Edina:

Remélem , hogy az EKG-d azóta rendeződött. Elismerem kicsit szókimondóbb voltam az átlagosnál is, de igyekszem visszaállni a normális kerékvágásba!

Petra:

Háát,  valóban "enyhén erotikus" részecske lett, de nem lesz több ilyen, mert kissé ég a fejem miatta, és őszintén szólva nem is kicsit vagyok zavarban, de már elkövettem, már feltettem és ahogy mondani szokták ez is az én kutyám kölyke! ;)

Judy:

Igen, tudom Judy az lett, de csak egy pöpetet! Mint azt már írtam nem tudom, hogy mi lesz a dolog vége, majd valamit leírok, valamit kihozok ebből a katyvaszból amit megint sikerült egy hirtelen ötlettel létrehoznom, pedig igazán csak az történt, hogy nem akartam egyből belevágni a lecsóba! Kis zavart akartam közöttük kreálni, de úgy tűnik kicsit túl jól sikerült.!

Maris:

Őszinte leszek veled. Elképzelem, sajnos elég élénk a fantáziám! (Vagy szerencsére?! Hát nem is tudom! )  és be kell valljam, nincsenek e téren ilyen tapasztalataim! Hidd el!

Pixie:

Szia Csibe! Mint azt írtam már a többieknek, csak egy kis zavarkeltés volt Rob pánikolásával a célom, és úgy tűnik mindenki többet lát mögé kicsit mint ami akart lenni valójában. Asszem valamit tennem kell, és agyalni kezdtem a kommentekt olvasva, hogy valamit ki kellene ebből hoznom. . . Majd meglátjuk, mondta a vak is!

Legyen Rob csak egy szexőrült gazdag köcsög? Hát nem is tudom! Mindenestre érdekes színfoltja lenne a karakterének!

Kolett:

Örülök, hogy tetszett neked is Bogaram! Ezt most vehetem biztatásnak? *kacsint és nagyon vigyorog*

Golden:

Nem fog besértődni Hanna már nem, de azért lesznek zűrjeik, de csak kis apróbb mindennapi molyolások. Megsúgom, rátaláltam egy oldalra, amin hemzsegnek a Tom beszólásához hasonló szövegek! Csemegézni fogok belőlük asszem!

http://kacaj.blog.hu/

Andi:

XDDDD! A folytatás remélem jól sikerült! Élvezted? *hihihi* Mert akkor célt értem!

Igen átsiklottam felette Andi, mert ahogy már írtam a többieknek is, csak egy kósza ötlet volt semmi több, de eléggé felcsigázott mindenkit mindenesetre!

Lol:

Szia! Hát lassan a család is újra előkerül, hiszen hamarosan itt van Zalánék esküvője. Ott találkozhatunk megint mindenkivel.

Szusi:

Ugye, hogy ugye?! Tudok ám meglepetést okozni!! És annak meg külön örülök, hogy tetszett is nektek! A kacaj blogon lehet ilyen és ehhez hasonló gyöngyszemeket találni!  Állati szövegek vannak fent! Komolyan! Menj fel érdemes!

H Teri:

Jaj kedves! Ne vizuálj!! Mondtam már! Téphetem én a számat neked! Bár mit is várok egy művészlélektől!!  XDDDDDDD  És még én vagyok a perverz! *hihihihi*

Noémi:

Örülök, hogy tetszett neked!

Nelli:

Nem nem fognak összebalhézni, ahhoz már mind a ketten óvatosak, hiszen megízlelték, hogy milyen egyedül. Veszekedni fognak az tuti, de a szakításig nem megyünk el újra!

Gabó:

Banyek! * hihihi* Az lesz, kicsit rosszfiús köcsög lesz őkelme! De csak egy kicsit, csak a fűszer kedvéért!

Nóri:

Lesz Nóri. Képek már vannak hozzá.

Email-ekre válaszul:

Levelekben meg is kaptam, hogy lassan átmegyek pornó-regénybe és szégyelljem magam! 

Nos nem szégyellem magam (annyira, bár . . .) mert ez egy fanfiction, és mint olyan a fantázia szüleménye! Csak annyi a különbség talán, hogy én le mertem írni azt amit akár bevallunk, akár nem, de mindannyian elképzelünk! Őszintén sajnálom, ha megbotránkoztok / megbotránkoznak rajta, de mint feltűnhetett kitettem a jelzést is, hogy lehet, hogy kissé erotikusabb némely tartalom a történetben, és ez miatt nem fogok mentegetőzni!

Sajnos nem tudom, hogy kik és milyen korúak olvassák (bár pár hete kitettem egy közvélemény kutatást, és így van egy halvány fogalmam az olvasóim korát illetően) a TRÁ-t, de nem fogom visszafogni magam!

Nem hiszem, hogy nyersen, vagy durván fogalmaztam volna, én igyekeztem mindig a jó ízlés határain belül mozogni. Soha nem használtam durva és sértő szavakat! Soha! Ezt itt és most kikérem magamnak! Ha durvának találnak egyes részeket, ne olvassák, jelezni fogom +18-as karikával ezek után az erotikus tartalmakat.

Őszintén sajnálom, ha durvának találták a hangnemet, de ezen nem fogok változtatni, ez az én írásom, és úgy és azt írok, ahogy azt ÉN akarom!

Részemről ennyi volna. 

Ja, és még annyit, talán el kellene gondolkodni kedves MB, hogy ki is használ durva hangnemet?! Én elfogadom a véleményeket, és igyekszem tanulni is belőlük, de az anyázást senkitől nem fogadom el, lehet az bármilyen korú és bármilyen beállítottságú! Amúgy pedig gondolkodjon el arról Kedves, hogy ha ilyen hívő gondolkodású istenfélő ember, akkor miért ANYÁZIK?!!  A jó isten ezt nem bünteti?!  Vagy csak kivételeket tesz!?!!  

Ja! És el ne felejtsem! Drágra MB nem készülök a pokolra, jó nekem itt e világon még kis ideig, és az én lelki üdvömért nem kell aggódnia!

Más:

Igen igazad van kedves névtelen! Az utóbbi 5-6 résznél tényleg nem tudtam tartani az ÁLTALAM megadott határidőket. 

Ez kétségtelen és ezért elnézést is kérek! Tényleg sajnálom! 

Azonban egyetlen alkalommal sem maradtatok hoppon! Mindig kitettem az értesítést, ha mégsem jön az ígért időre fejezet!  Tudom, hogy bosszantó, és idegesítő, de nem tudok mit csinálni ezzel a problémával, mert rajtam kívülálló okok miatt csúsztam, csúszok. Mindig igyekeztem tartani magam a határidőkhöz. 122 fejezetet írtam és  talán 15-20 nem jött időben! (A 80%-ot kicsit nagy számnak tartom.) A családom és a barátaim a megmondhatói, hogy sokat foglalkozom egy-egy résszel, de van élet a blogon kívül is. Éppen ezért, hogy ne okozzak csalódást többet én is a többiekhez hasonlóan ráállok a heti frissítésre. A jobb oldalon mindig ki fogom írni, hogy mikorra várható az új rész.  

Remélem mindenkinek megadtam a kérdéseire a választ! XDDDD

Jó olvasást!

Pusza!

Heni

Hanna

Kopogás.

 Meglepve fordulok az ajtó felé, hogy ki a szösz az? 

-          Gyere! – üvöltök  miközben gyors mozdulattal kapcsolom ki a gépemet, már csak az hiányzik, hogy valaki meglássa, hogy mit olvasgatok!

-          Bocsi! – lép be Csongi, amin meglepődök, és kérdőn nézek rá, miközben az ágyra ül mellém.

Hallgat, és az ágy mintáján mereng. Most mi van? Mi a fenének nem szólal meg? Nagyot sóhajt majd rám néz, mire összeszorul a gyomrom. 

-          Mi van? Történt valami Csongi? – nézek rá megrettenve, mert hallgatása semmi jóval nem kecsegtet. – Natti? Baj van Nattival? 

Döbbenten mered rám.

-          Dehogy! – neveti el magát – Nincs semmi, most éppen ezerrel rámol. – elhallgat, és újra az ágyam kárpitját nézi.

-          Baszki, ennyire vonzódsz a kárpitomhoz? Tetszik? Mert ha gondolod varratok neked belőle pizsit! – vigyorgok rá, de csak fixirozza az ágyat. – Csongi! – dörrenek rá – Mi van? Kinyögnéd végre?

Mint aki mély álomból ébredt úgy mered rám, amikor elhúzom kezem párszor a szeme előtt. 

-          Bocs csak elgondolkodtam!  - közli.

-          Hát ha nem mondod asszem hülyén halok meg! Rá nem jöttem volna! – nevetek rá, de neki el sem húzódik a szája. 

Sűrű a csend. 

-          Kérni akarok tőled valamit. Valószínűleg kiakadsz rajta. –  szólal meg halkan és félve néz rám, ezen a tekinteten meglepődök. – Szóval arról lenne szó, hogy nem maradnál itthon amíg Natti meg nem szül?

Tudom, hogy holnap indulsz Robhoz mert lesz a születésnapja, és már nem jössz haza mert mész New York-ba, - hadarja egy szusszra, - de Nattinak rengeteget jelente. Rengeteget. Nem meri neked mondani. Tudja, hogy fáj neked ez az egész, és én is megértem, de nem maradnál itthon mégis?  Tegnap beszélgettünk róla amikor lent voltunk a Balcsin. Este elmentünk sétálni, és elpityeregte magát. Fél órába került mire kiszerenádoztam belőle, hogy mi a baj, és akkor mondta el, hogy látja és tudja, hogy neked nagyon rossz lehet őt így nagy pocakkal látni, és attól fél, hogy elveszít téged. Tudja, hogy távolodni fogtok egymástól, de szeretne maga mellett tudni, és nem tudja, hogy hogyan mondja el neked. Nem meri szóba hozni előtted. Mióta megjöttél nem is tudott veled beszélni, hiszen éppen hazaértél, mi meg már utaztunk le a Boglárra.

Döbbenten meredek rá. 

-          Natti nem mer velem erről beszélgetni? – teljesen lefagyok a szavaitól – De miért? 

-          Nem tudom, de látom rajta, hogy nagyon bántja a dolog. Maga mellett szeretne tudni, de tudja, hogy azért utazol el és költözöl ki mert nem akarsz itt lenni. – néz rám komolyan a sógorom – Ezt mind a ketten tudjuk Hanna. – tiltakozásra nyitom a szám, de ő komolyan néz rám – Ne, te is tudod, hogy ez az igazság Hanna, ne mond, hogy nem, mert hazudnál akkor. A feleségem számára nagyon–nagyon fontos vagy, és most nem akarom azt mondani neked, hogy ő mindig kiállt és kitartott melletted, még akkor is amikor . . . szóval mindig. Én csak annyit kérek tőled, hogy most az egyszer csak egyszer legyél mellette. Soha nem kérné tőled! Soha nem mondaná, hogy ne menj ki Robert után, mert ismer, ezért kérlek most én. 

Hallgatás ereszkedik a szobára. Jár az agyam. Tudom, nagyon jól tudom, hogy Csonginak igaza van, a költözésem okát illetően. Ha tudat alatt is de tényleg azért utazok el, mert nagyon fáj. 

-          Én csak arra kérlek, hogy gondolkodj el a szavaimon. Soha nem kérnék tőled ilyet, ha nem Nattiról lenne szó. – néz rám komolyan Csongi. – Lent amikor a parton ültünk alig merte elmondani nekem. Megbeszéltük, hogy beszél veled, de nem meri felhozni a témát. Inkább pakolódik  ezerrel. Már ötödszörre pakolja át a bőröndömet, pedig csak 4 napra megyek, és csak Bécsbe. De nem tud magával mit kezdeni. Beszélj vele kérlek. Jó? – mosolyog rám – Ha nem is maradsz itthon, de legalább beszélj vele erről. Megnyugodna, és ez most nekem is fontos Hanna. 

Csak bambulok magam elé. Igyekszem felfogni Csongi szavait, aki most sután megsimogatja a fejem és elindul kifelé, majd megfordul és rám néz. 

-          Bocs még egyszer, hogy rád törtem, de fontosnak tartottam hogy ezt elmondjam.  A te életed és én nem akarom befolyásolni, csak remélni merem, hogy itthon maradsz még egy kicsit, mert most neki van rád szüksége, de ezt soha nem vallaná be. Soha. Túlzottan egyformák vagytok ti ketten! – nevet rám, majd elkomolyodik – Mindenesetre azért annyit kérek tőled, hogy amíg itthon vagy figyelj rá, mert hajlamos túlhajszolni magát, nem tudja, hogy mik a határai így a szülés előtt 2-3 héttel, és most pár napot nem leszek itthon. Remélem, hogy találkozunk még amikor hazajövök, ha nem akkor jó utat neked, és üdvözlöm Robertet! – mosolyog rám és kimegy. 

Hallom, hogy Nattival beszélgetnek kint, és felnevetnek, hallom a puszikat is elcsattanni, és ugyanakkor meghallom az ismerős csipogást is. 

Robtól jött SMS amit elolvasok, és az utasításnak megfelelően lépek fel Skypra.  

-          Szia! – vigyorog rám, majd elkomolyodik – Mi a baj?

-          Szia! – suttogom – Nincs semmi baj. – motyogom

-          Ne dumálj Boszorka! Tehát? 

Hirtelen meg sem tudok nyikkanni, mert annyira marja a torkomat a sírás. 

-          Hanna! – csattan a hangja, - remélem, hogy nem azok miatt az idióta újságírókon agyalsz még mindig? Azok egy idióták! Én megmondtam, hogy ne olvasd el a cikkeket! Felesleges, mert egyetlen normális szót sem tudnak leírni, csak mocskolódást, mert arra jobban harap a jónép! Jobban eltudják adni a szemetet! Ne akassz már ki! Csak gyere ki! Majd kiverem a fejedből a hülyeségeket! – hadarja, miközben le sem veszi rólam a szemét.

-          Nem erről van szó Rob – motyogom – Nem mondom, hogy nem fájt, és nem esett rosszul, amit az angol sajtó összeírt rólam, de nem akarok vele foglalkozni, egyik fülemen be a másikon meg ki.

-          Persze! – horkan fel – az egyiken be a másikon meg ki! Ugyan Hanna! Ismerlek már, eltelt egy hét, de még mindig ezen agyalsz! Ismerlek  Kicsikém! Ha nem ez, akkor mi a baj?

-          Semmi Rob. Tényleg! – tódítok, és látom, hogy mélyről veszi a levegőt és mérgesen néz rám.

-          Rendben semmi, most hagylak, mert látom, hogy nem tudom belőled kiszedni, és megjegyzem, hogy az ilyen dolgaidtól mászok igazán a falra!

-          Rob! Had gondolkodjak! Még gondolkodnom kell. Mesélj inkább mi volt ma? Hogy ment? 

Aztán csak hallgatok, csak hallgatom, ahogy mesél a bálványáról Cronenbergről, hogy még most sem tudja igazán felfogni, hogy vele dolgozik. És csak mondja, mondja, hogy mi történt ma. Sokszor elbizonytalanodik, sokszor lebecsüli önmagát, és ezalatt a pár nap alatt megismertem  Robert számomra eddig ismeretlen új arcát, a bizonytalan Robert Pattinsont. Tudom a riportokból az jön le róla, hogy egy könnyen zavarba hozható pasi, de a magánéletben nagyon is határozott, konok, és magabiztos ember. Ezért is lepett meg nagyon az, amikor Londonban kiakadt, és elszaladt le a bárba. Sokat beszélgettünk az after utáni éjjelen és másnap, ahogy azóta is. Elmondta a félelmeit, hogy fél, tart ettől a munkától, mert elképzelése sincs Eric Parkek figurájáról. És én végre megéreztem, hogy milyen az, amikor a másiknak szüksége van rám, hogy én bíztatom, hogy most kicsit én vagyok az összes elbaszottságom ellenére is az erősebb, és most én vagyok az, aki támaszt és segítséget nyújt neki, mert eddig ő volt az, aki erős volt, ő volt az, aki tartotta bennem a lelket és kettőnk helyett is észnél volt, és erős volt.  És most ezt az embert hagyjam cserben egy másik miatt, aki szintén mindig mellettem állt, mindig a támaszom volt még a legsötétebb időszakaimban is? Istenem melyik kezembe harapjak? Mit csináljak?

-           . . . . aztán képzeld el a marslakók ellepték az utcákat, és megették mindenkinek a bal kisujját amikből rózsaszín elefántok lettek és sztriptízt jártak a gésa golyókon!

-           

Agyalok, agyalok, és fel sem tűnik a csend, majd hirtelen elér hozzám az utolsó pár szó.

-          Mi van a gésa golyókkal? – meredek rá döbbenten.

-          Adjon isten jó reggelt! – néz rám kissé mérgesen – a lényeg úgy látom elért hozzád! Téphetem itt a számat, amikor rám sem bagózol! – morogja sértetten – érdekel egyáltalán az amiről itt tépem a számat?

-          Rob! – vágok közbe hirtelen – nagyon megharagudnál ha nem mennék ki hozzád holnap?

Döbbenten elhallgat, és csak néz rám.

-          Miért? – suttogja halkan – Történt valami?  Hanna! Ne hantázz! – csattan fel – Hallani akarom! Gyerünk! Ki vele! 

És mesélni kezdem neki az iménti beszélgetést Csongival, amit csendben hallgat.

-          . . . és most nem tudom hogy mit csináljak! Egyszerűen nem tudom Robert! Ő mindig mellettem állt, mindig, ahogy te is. Szeretlek mind a kettőtöket, és fogalmam sincs hogy mit csináljak! Tanácstalan vagyok! Szeretnék melletted lenni, és veled lenni, de itt van Natti és . . . . és az az igazság, hogy menekülök megint.

Robert

Döbbenten hallgatom, ahogy könnyes szemekkel, halkan motyogva mesél, és mondja, csak mondja. Szinte süt belőle a fájdalom, és én leforrázva hallgatom őt, és lassan felfogom, hogy milyen hatalmas erő kell neki ahhoz, hogy mosolyogjon.

-          Menekülnék megint Rob, mert iszonyatosan nehéz őt látni, hogy nagy pocakja van, hogy boldog és elégedett kismama, hogy nemsokára megérkezik az ő kisbabája, és nekem nem lehet! És annyira fáj! Fáj nap mint nap látni őt és szembesülni vele, hogy én nem nézhetek így ki, én nem érezhetem ezt! Nekem nem fog fájni a hátam, én nem leszek vizes, - neveti el magát keservesen -  én soha nem tarthatom a babámat a kezemben, hogy én nem tudhatom meg, hogy milyen édesanyának lenni, hogy nem hallhatom a babámat csendben szuszogni a karomban!  Félek attól amit érezhetek amikor megszületik Luca, mert megint  csak másét ringathatom, megint más babáját dajkálhatom, az enyémet nem!  Megint menekülök inkább, és cserben hagyom Nattit is! – sírja el magát – Milyen ember vagyok én?

-          Kicsim! – suttogom erőtlenül, most legszívesebben ott lennék és ölelném magamhoz, mert akkora fájdalom van a szemében, de akkora.

-          Tudod igaz az, hogy az embernek mindig az kell ami nem lehet az övé, - suttogja halkan – A gyerekre mindig is úgy gondoltam, hogy majd egyszer lesz. Aztán jött Owen és én ízelítőt kaptam abból, hogy milyen ez, milyen az, amikor minden pillanatban tudatában vagy annak, hogy abból az emberből aki legfontosabb számodra benned növekedik egy kis csoda, és amikor . . .

-          Hanna – motyogom elszorult torokkal, de ő csak néz egy pontot maga előtt, és nem mer rám tekinteni – Kicsim . . .

-          . . . tudom, Rob tudom! – suttogja sírva – Már számtalanszor beszéltünk róla, de tudod, hogy milyen az  amikor a legnagyobb fájdalmaddal szembesülsz nap mint nap? – zokogja - . . . és amikor elvesztettem akkor borzalmasan fájt ugyan, de még bennem volt a remény, hogy lehet még babám, de ez is ,. . . .  még a remény sem maradt meg nekem, és borzasztó látni Nattit, annak ellenére, hogy imádom! Nagyon szeretem, de minden alkalommal amikor meglátom, ahogy kacsázik hatalmas pocakkal előttem,  elszorul a torkom, és szörnyű ezt kimondani, de irigy vagyok rá. Irigy vagyok azért amit ő érezhet,  amit én soha de soha nem kaphatok meg, ezért inkább  megszöknék újra! – suttogja, majd felnéz egyenesen a szemembe – Nem mehetek ki most hozzád Rob, nekem most itt kell maradnom, bármennyire fáj is, de szembe kell ezzel néznem, mert ha most nem teszem meg akkor örök életemben menekülni fogok és nem tudok a testvérem szemébe sem nézni! Megérted? Robert megérted? – néz rám kétségbeesett tekintettel.

Hirtelen nem tudok megszólalni, csak bólogatni tudok.

-          Ne haragudj! – motyogja sírva.

-          Miért haragudnék rád? Ne legyél buta! – suttogom halkan miután kínszenvedések árán rátaláltam a hangomra.  – Neked most tényleg inkább ott van a helyed.  Jössz amikor tudsz kicsim! Ne sírj Hanna!

-          De annyira fáj Rob! – zokogja – és ráadásul bűntudatom is van!

-          Miért?

-          Mert téged is cserbenhagylak!

-          Dehogy hagysz!

-          De a szülinapod . ..

-          Majd elmegyek Sammel a lányokhoz! – vigyorgok rá kajánul., hogy elvegyem az iménti percekben elhangzott szavai élét, mert egyébként nekem is gondolkoznom kellene rajta, ezért inkább bohóckodok -  Majd pár csajra befizet, úgyis tapasztalatot kell gyűjtenem Parkerként. Holnap is szexelni fogok! – vigyorgok rá, mire látom, hogy teljesen kiakad, de én csak idiótán kacsingatok rá. – Tudod gyakorolnom kell, hogy szexin nézzek ki!

Döbbenten hallgatja szövegelésem, majd vadul csillogni kezd a szeme, és vigyorogni kezd.

-          Majd adok én neked! - fenyeget meg nevetve

-          Ajaj! Most félnem kellene? – rajtam a döbbenet sora, mert szemei nagyon csillognak, és ez semmi jót nem jelent számomra!

-          Á! – vigyorogja, majd fülelni kezd, és elkomolyodik – Robert mennem kell.

-          Rendben, és ne aggódj, beszélj Nattival, és amikor tudsz akkor gyere, mert utána már nem adlak senkinek! Az enyém leszel teljesen Boszorka! – vigyorog, de látom, hogy figyelmét már valami más köti le.

-          Rendben! – motyogja, majd összerezzen amikor számomra is jól hallhatóan valaki bevágja náluk az ajtót.

-          Hoppá! – motyogom.

-          Ajaj! Tényleg be kell fejeznem Rob! Majd hívlak!

-          Rendben! Puszi a hasadra! – nevetek rá – és pár centivel lejjebb!

Hanna

-          Mocsok!!   - nevetem el magam amikor kaján képét látom a monitoron. Tudja, annyira tudja, hogy hogyan érheti el, hogy levegőt se kapjak! És csak vigyorog, majd pimaszul integet és kikapcsolja a skypot.

Pár másodpercig pihegek mert londoni vadulásunk jut eszembe. Teljesen elgyengülnek a lábaim, már csak a gondolatra is! Ez a pasi elveszi az eszem! Nagyot sóhajtok, és megkönnyebbülve nyitom ki az ajtót, Rob lerendezve, most Nattival kell szembenéznem.  Ez lesz a nehezebb.

Ott ül a kanapén, fagyit eszik és a laptopon nézeget valamit.

-          Na mondhatom szép! – csattanok fel, mire meglepetten rám pillant, és gyors mozdulattal megtörli a szemét és lecsapja a laptopot – Felfalod az egészet – közelebb lépek – Ráadásul meggyes!

-          És csokis! – vigyorogja de a szeme sarkában ott csillog még egy könnycsepp.

-          Mi a baj? – ülök le mellé. – Mi a baj Natti?

-          Semmit csak utálom, hogy elmegy Csongi. Ilyenkor mindig olyan elhagyatottnak érzem magam! – vigyorog kínkeservvel – Á ne foglalkozz velem, csak a hormonok tombolnak bennem! – közli, sírva fakad, és bekap egy hatalmas kanál fagyit, amitől szinte kidagad az arca, mint egy hörcsögnek, és majszolja lassan, miközben potyognak a könnyei.

Elnevetem magam, és mellé ülök, kikapom a kezéből a kanalat, és hasonlóan hozzá merek egy nagyobb adagot és a számba tömöm. Vigyorog ezerrel, majd röhögni kezdünk, igazán egyikünk sem tudja miért, de jól esik.

-          Mit néztél? – nézek rá kérdőn, amikor már megtudok szólalni.

-          Téged. – közli nyugodtan – A londoni képeiteket, meg a másnapi cikkeket, és őszintén szólva irigykedek. – sóhajt nagyot – Olyan jó neked, világot láthatsz, az egyik legjobbnak kikiáltott pasi párjaként! Bár meg kell mondanom Hanna, hogy el nem tudom képzelni, hogy mit esznek rajta ennyien! Néha olyan béna bír lenni! Most komolyan! Nézd meg ezt a képet! 

Mutat egy Barcelonában készült képre.

-          Nem igaz, hogy nincs pénze egy normális cipőre, vagy ha arra nem akkor legalább egy nyamvadt cipőfűzőre, - néz rám nevetve, mire lenevetem magam-  vagy nem tud cipőt kötni?

-          De tud – vigyorgok rá

-          Akkor meg mi az istennek nem tudta bekötni?!

-          Mert elloptam! – nevetek fel.

-          Mit csináltál? – vihog Natti annyira, hogy a pocakjára tett laptop billegni kezd.

-          Elloptam! Kiakasztott! Annyira topisan bír néha felöltözni, hogy kiakadtam rajta! Akkor is egy gyűrött inget akart felhúzni, - Natti felnevet – ne röhögj! Komolyan, olyan volt mintha 3 marha 3 napig azt csócsálta volna! Nem bírom. Nagy nehezen lebeszéltem róla, és felhúzta ezt a „viszonylag” normális inget, aztán elővette ezt a dzsúvás fekete cipőt!

-          Te meg újra kiakadtál! – röhögi – Utálod ha valakinek a cipője retkes!

-          Igenis utálom! Miért nem tud odafigyelni egy kicsit! – nevetek rá – szerencsémre valaki éppen hívta, és amíg nem figyelt kiloptam az egyik fűzőt, a másikra már nem volt időm, mert észrevette! Csak azzal nem számoltam, hogy milyen makacs! Már csak azért is azt húzta fel!

-          Te meg etted a kefét mérgedben! – vihogja Natti.

-          Szerinted? – nézek rá, de ő már tovább is lapozott a képek között, amikor is megakad a szemem egy képen – Nem is vettem észre, hogy fényképeztek! – motyogom halkan amikor meglátom, ahogy Rob szinte rám fekszik a billiárdasztalnál. Megremeg a gyomrom ahogy felidéződik bennem az érzés ami eltöltött akkor.

-          Hát nem csodálom, hogy azt írták, hogy eléggé felvoltatok pörögve, legalábbis ahogy az arcodat elnézem! – vigyorog rám Natti.

-          Akkor láttál volna amikor beléptünk a szexshopba! – motyogom halkan, mire Natti félrenyel és elképedve mered rám.

-          Hova? – motyogja.

-          Jól hallottad! – nevetek rá és mesélni kezdem a másnapi szülinapi bulit.

Szinte sírva fakad a röhögéstől.

-          Ne röhögj! – csattanok fel, de én is a szemeimet törölgetem – Annyira ciki volt, ez a marha meg csak röhögött rajtam!

-          És kipróbáltátok? – vigyorog rám.

-          Nem elosztogattuk a bilincseket! – nevetek fel, - de a Rob által vásárolt vásárfiát azt ki, másnap az afteron.

-          Mi? Hol? Mi van? – mered rám elképedten, majd szájtátva néz rám amikor mesélni kezdem a kalandomat – Nem mondod?  - nyehegi elképedten – Ti a WC-ben csináltátok? Hova tetted? Kicserélted?

-          Mit? – meredek rá döbbenten. 

-          Hát a testvéremet! Az a Hanna akit én ismerek . . – nagyot nyel – hát az inkább elrohant volna, semmint ilyenben részt vegyen!

-          Hát az a Hanna akit te ismersz  változik kedves Natti! – kacsintok rá, de ő csak elképedten néz rám, mint aki nem hisz a szemének.

-          Baszki! Ezt nem gondoltam volna rólad! – néz végig rajtam újra.

-          Most kiakadtál? – nézek rá kérdőn, mert nem tudom hova tenni, hogy ennyire elképedt rajtam, lehet, hogy nem kellett volna elmesélnem? - jár egyfolytában az agyam.

-          Nem, irigykedek! – közli tényszerűen – baszki nekem a legizgalmasabb helyszín az a kis tó volt, amikor biciklizni mentünk Csongival! Én azt hittem, hogy mi aztán merészek voltunk! Erre itt vagy te, aki az egész világ szeme előtt pettingelt a pasijával!  Eldobom a skalpom öreglány!!  - nevet rám, majd villámgyorsan az ominózus képekre pörget – Most már mindent Értek!!! – vihog amikor meglátja, kissé kényszeres mosolyomat. – és én még azt hittem, hogy zavarba vagy a tömegtől!!!!  - röhög – Baszki Hanna!!!  - kapkod levegő után – Nem hiszlek el!

Lassan csillapodik a röhögésünk, a szemeinket törölgetjük amikor tovább pörget, hirtelen elmegy az összes életkedvem, amikor beleolvasok a véleményekbe.

-          Ne foglalkozz velük! Csak rosszindulat semmi egyéb! – közli Natti,

-          Jah! – sóhajtok fel keservesen, - elmondtak mindennek!

-          Irigyek az emberek Hanna! – simítja végig az arcomat Natti

-          Tudom Natti, de bánt, és akkor arról már ne is beszéljünk  amiket összekotortak rólam!  Ennek fényében egy semmitől vissza nem riadó nő vagyok, aki mivel  gyerekkel nem tudta megfogni a világsztárt, drogozni kezdett, ide mellékeltek egy képet ami itthon készült amikor  kemo után Apuba kapaszkodva tántorgok ki a kocsihoz. Rob csak röhögött rajta, először én is nevettem, de aztán elment a kedvem. – suttogom, és hirtelen magam előtt látom magunkat. 



+18

 

-          Lássuk csak! Lássuk csak! Mit írnak! – vigyorogja lökötten majd az ölébe ránt, hogy üljek oda. Elhelyezkedem, lassú, alapos mozdulatokkal.

-          Rob! – fordulok hátra

-          Mond! – néz rám sumákon.

-          Azt hiszem a tojásokat elfelejtették! – vigyorgok rá az előttünk lévő megterített asztalra nézve.

-          Azt mondod? – húzza el a száját, majd a kezem után nyúl, és az ölére húzza. – Ott vannak azok, csak  keményíteni kell még őket! – vigyorogja.

-          Én szeretem a lágy tojást! – vigyorgok

-          Tényleg? Azt hittem keményen szereted! – nevet rám.

-          Idióta! – nevetem el magam

És ekkor a kezébe szorongatott újságra siklik a tekintetem és elsápadok, mire a cikk végére érek minden erő kiszáll a testemből, annyi erőm azért van még, hogy felálljak és a hálóba masírozzak, ahol az ágyra vetem magam. Legszívesebben üvöltenék, hogy nem igaz! Egyetlen szó sem igaz! Én nem drogozom, és megfogni sem akarom Őt!!  Ekkor nyílik az ajtó, és mellém fekszik, de nem szól egyetlen szót sem, csak bámul maga elé. Figyeltem, ahogy kócosan fekszik mellettem, és igyekeztem minden vonását az agyamba vésni, mivel hetek fognak eltelni mire újra láthatom. Megérezhette pillantásomat, mert egy észvesztő vigyort vágott és felém fordult.

-          Hozzám tartozol és senkinek a hülyeségével, agyalágyult agymenésével ne foglalkozz! Hallod!  Az enyém vagy Boszorkám!   – suttogta miközben hozzám simult, és nekem minden porcikámon végig hullámzott az izgalommal teli várakozás, mert tudtam, hogy szeretkezni fogunk - Végig foglak csókolni mindenhol, minden kis porcikádat, – suttogta, a fülem mögötti érzékeny területet puszilgatta, amitől a  testemben villámként cikázott végig a vágyakozás,  amit egyre csak szított az, amikor ajkai a nyakamra, majd lejjebb  vándoroltak. – Mindig az enyém vagy Boszi, csak az enyém! – suttogta a fülembe rekedten a szenvedélytől, aminek jelét éreztem az oldalamon, hiszen keményedő férfiasságát egyre hevesebben dörzsölte testemhez.   Szinte eszemet vesztettem amikor kezei egyre lejjebb és lejjebb vándoroltak testemen, megcirógatták a melleimet, majd a hasamon futottak végig lágyan,  - Tárd szét!  - suttogta rekedten az izgalomtól – Tárd szét a lábaidat!

És én engedelmeskedtem, szófogadóan, mint a jó kislányok tártam fel magam neki, kis híján elájultam, amikor hosszú ujjai gyengéden masszírozták a csiklómat, lassan körözve… A lélegzetét az melleimen éreztem, ahogy lassan, finoman  harapdálta mellbimbóimat. Kezeivel dörzsölt, simogatott körbe és körbe amitől az eszemet vesztettem.

-          Szereted ezt? –  suttogta rekedten.

Válaszolni sem tudtam, mert egyik ujja mélyebbre siklott, ahol lassan mozgatni kezdte! Hirtelen felült a térdére, és  még szélesebbre tárta a lábaimat, és nyelvével lassan körözni kezdett a csiklómon…. Nyelve az ujja mozgását követte, körbe-körbe…  azután bennem volt. Gyorsan, keményen és erősen nyomult belém, újra és újra, kérlelhetetlenül hajszolt a csúcs felé Egyetlen ép gondolatom sem volt, csak az érzések, az izgalom hullámzott újra meg újra végig rajtam. Hömpölygött, áradt felénk a kéj, amit csak fokozott az ahogy mozdulataink gyorsultak, ahogy kemény lökései egyre mélyebbre hatoltak bennem. . . . Aztán robbantunk, és ő rám hanyatlott, és én élveztem a rám nehezedő férfitest súlyát, cirógató lélegzetét, a lassan csillapodó szívverésének ritmusát, amikor is kócosan, kipirultan csillogó szemekkel rám nézett.

-          Ezek vagyunk mi kicsikém, te és én! Ezzel foglalkozz, velünk, és ne az idióta riporterek által összehordott hülyeségekkel! Hallod! Szeretlek és csak ez számít  kicsim, azzal meg, hogy ki mit gondol, hát azzal végképp ne törődj! Csak mi, a mi életünk számít, és mi tudjuk az igazságot! 

-          Akarom én tudni, hogy mire gondolsz?! – nyög fel mellettem Natti, és én hirtelen ismét a jelenben találom magam.

-          Hidd el Natti nem akarod tudni! – somolygok.

-          Szerintem sem! – nevet rám – Bár . . . – kacsint

-          Nem Natti, nem akarod tudni!  - összenevetünk  majd nagyot sóhajtva megszólal.

-          Legalább halljam, ha már csinálni nem tudom! – sóhajt fel, - Csongi már szerencsétlen azt sem tudja, hogy merjen –e közeledni hozzám, már lassan át sem ér! – vigyorogja – eddig nagyon élveztem, de most már kezd sok lenni a jóból. – közli és fájdalmasan felsóhajt, és megdörzsöli a derekát.

-          Hát csinálni én is csak hetek múlva fogom! – kacsintok rá, mire értetlen tekintettel mered rám.

-          Hetek múlva? De hát holnap mész Robhoz!

-          Nem Natti nem megyek Roberthez.

-          Hogyhogy? – mered rám.

-          Hát itthon van dolgom – felelek, de le sem veszem az arcáról a szemem – Pár hétig még itthon leszek, mert meg kell ismerkednem valakivel. – suttogom, és a testvérem pocakjára vándorol a tekintetem, majd teljesen elképedek amikor Natti  hangos sírásban tör ki.

-          Jaj Hanna! – csuklik fel a sírástól – Ugye nem miattam! Rob haragudni fog!

-          De igen miattad, miatta, és miattam! Mert a testvérem vagy, és én melletted akarok lenni Natti! És nem fog haragudni, megérti, hogy én most itt akarok lenni!

-          Én azt hittem hogy utálsz!

-          Bolond vagy?! – nézek rá döbbenten – Miért utálnálak te hülye! Irigy az voltam, és még vagyok is, mert . . . . Szóval tudod!

-          Tudom – suttogja rekedten és átölel. – Nem akartam fájdalmat okozni!

-          Nem okoztál fájdalmat! Meg kell békélnem a dolgokkal, és ez fájni fog még egy darabig, éppen úgy ahogy az is amikor meglátok egy másik kisbabával sétálgató nőt, vagy csak egy képet az újságban. Fáj, mert nagyon vágyom rá, de . . .. nekem itt lesztek ti – suttogom.

-          Jaj Hanna!  - ölel át újra – Sajnálom! Annyira sajnálom!

-          Megleszek, ne aggódj miattam! Már sok mindent át- és túléltem, ezen is túl leszek!

-          Tudom! – suttogja – És köszönöm!

-          Nincs mint köszönnöd! Ha most elutaztam volna, hát azt valószínűleg soha nem tudtam volna megbocsátani magamnak.

Hirtelen elhallgatunk, és csak bámulunk magunk elé. Hirtelen nem tudok mit mondani, valahogy elfogytak a szavak. Kínomban próbálok valami témát keresni.

-          Hogy álltok a lakással?

-          Csongi szerint 3 dolgot ne keressek a lakásban, vizszíntest, függőlegest, és merőlegest, veszekszik a kivitelezővel, mert szerinte ramaty munkát végeznek, de az a szerencsénk, hogy kötöttek szerződést, így nem tud lelépni, mert a gatyáját ráfizetné, Csongi viszont az agyára mászik, mert tökéletes munkát vár el - nevet rám, majd felszisszen.

-          Mi a baj? – nézek rá aggódva

-          Semmi csak fáj a derekam, tudod én is úgy vagyok, mint a vakond a viccben

-          He? – nézek rá értelmesen – Erről valahogy lemaradtam!

-          Nem ismered? – vigyorog rám

-          Hát vess  böribe, de nem!

Natti mesélni kezd:

A medve találkozik a nyuszikával.

-          Mit csinálsz nyuszika?

-          Elásom ezt az üveg pálinkát, 10 év múlva kiásom, akkor sokat fog érni!

Másnap ugyanitt a rókával találkozik, aki szintén egy gödröt ás.

-          Mit csinálsz róka koma?

-          Elásom ezt az EDDA kazettát, 10 év múlva kiásom, akkor sokat fog érni!

Harmadnap a két betemetett kupac mögött egy harmadik kupacot lát a
medve, tetején a vakond énekel tök részegen:

-           A köööör közepééén állok...

Felröhögünk.

-          Jaj istenem! Natti nem vagy normális!

-          Most miért mondod ezt? – vigyorogja, de újra felszisszen – Bocsi, megyek és lezuhanyozom, már késő van, és fáj mindenem, azonkívül a kisasszony is mozgolódik bent rendesen. Én nem tudom, hogy mekkora lesz ez a gyerek, de én már nagyon nehezen bírom!  Csak telne már el ez a pár hét! – sóhajt fel, én meg vigyorogva figyelem ahogy elcsoszog a fürdőszoba irányába.

Gyorsan összerámolok a nappaliban, mert elég nagy kupit csináltunk  szó mi szó, és ahogy ott kint sertepertélek rájövök, hogy dél óta semmit nem ettem pár kanál csokis-megyes fagyin kívül! Semmit! Igaz este 10 óra van, de én éhes vagyok! Ilyenkor azonban már nem kéne enni! De győz az éhség, és korgó gyomorral rántom fel a hűtőajtót, amikor is Natti elcsoszog újból mellettem és a szobájukba megy hangosan jó éjszakát kívánva.  Intek neki, majd újra a hűtőbe ásom magam.

Minden van bent, de igazából egyikhez sincs gusztusom, aztán felfedezek egy répát, gyorsan előkapom és megpucolom. Eszek is, de ez legalább nem hizlal. Elrámolok, majd a szobámba vonulok, ahogy éppen csörögni kezd a telefonom.

Rob.

-          Szia! Mit csinálsz?

-          Rágom a répát. – sóhajtok nagyot,

-          Legalább nagy?!  - röhögi, - és kemény?

-          Nagy és kemény ahogy kell..

-          Akkor jó, és játékos?

-          Kettőnk közül (én és a répa ) én vagyok a játékosabb – vigyorgom

-          Élvezi? – suttogja  rekedten – Mert én biztosan élvezném, ha a száddal simogatnál!

-          Robert! – nevetem el magam – Ne is haragudj, de nem fogok veled telefon szexelni!

-          Mert miért nem? Már ennyi sem jár nekem? Nem jössz holnap, pedig már elterveztem, hogy hányszor, hogyan foglak elintézni,  - sóhajt fel tragikusan – és most még egy kis suttogás sem jár nekem?  Ráadásul holnap lesz a szülinapom, amit szintén magányosan kell eltöltenem! – panaszkodik ovis hangon – Egyedül leszek mint az ujjam!

-          Bogárkám  majd hol. . . – akarom mondani, de Robot keresi valaki ami idáig hallatszik, mire nagyot szusszan.

-          Mennem kell! – morogja csalódottan – Szegény embert még az ág is húzza! A nője bezzeg nem húzza fel, mert inkább répát rágcsál! Kemény répát!

-          Szervusz kedvesem!  - nevetek a telefonba.

-          Szia! – mormolja sértetten

-          Rob!

-          Mi van? – morog a telefonba

-          Hegyétől a végéig - suttogom rekedt, buja hangon.

-          Boszorka! – morran fel vágyakozón, mire felnevetek és kinyomom a telefont.

Elégedetten bújok bele az ágyba, de nem tudok aludni, így olvasni kezdek. Pár óra múlva már alig bírom nyitva tartani a szemem. Hajnal felé járhat az idő, mert kint már világosodni kezd, amikor nyílik az ajtóm. Meglepve nézek fel, Natti áll az ajtóban, és kétségbeesetten mered rám.

-          Hanna elfolyt a magzatvizem!

Robert

Egész nap lesem a telefonom, már szinte mindenki felhívott, csak az az egy ember nem akinek a hangja után legjobban vágyakozom.  Ő azonban még nem hívott.

A mai napi forgatással készen vagyok már, és egyfolytában azon jár az agyam, hogy már itt lenne nálam, talán éppen most szedném le róla szépen sorban a ruháit egymás után, de ő még csak fel sem hív! Nem igaz! Arra nem képes, hogy megköszöntsön!

Sértődötten meredek magam elé, amikor kopognak. Talán mégis eljött? Lehet, hogy az ajtóm előtt áll?

Villámgyorsan az ajtónál termek, ahol csalódottan ismerem fel Samet.

-          Mi bajod van?

-          Semmi, csak Hanna hívását vártam, de baszik felhívni!

-          Nők! Minden jónak a megrontói! Tom is egyfolytában dürrög és a farktollait borzolja! Az agyamra megy amióta Siennát megismerte! Na gyere elmegyünk sörözni szülinapod alkalmából!  - nevet rám. – Végeztél mára?

-          Aha! – húzom el a számat kedvetlenül – végeztem! Na menjünk!

3 óra múlva

Csörög a telefonom.

Hanna.

-          Szia Rob! Gyere fel skypra! – közli, és leteszi.

Dohogva teszek eleget a kérésének, és indítom a programot, majd meghívom.

Hirtelen belém fagy a szó is, ahogy felfogom a látványt.

-          Boldog Szülinapot kedvesem!! – mosolyog rám édesen – Készültem meglepivel, de mint látod elvonták a figyelmem! - boldogan mosolyog – Életem engedd meg hogy bemutassalak egy tüneménynek! Ő itt Tóth Luca Boglárka! Luca, az a pasi meg ott  a kedvesem, és ma van a szülinapja, és Robertnek hívják, és a világon mindenkinél jobban szeretem!

-          Ez aztán a meglepetés! – nevetek fel és vigyorogva nézem Hanna kezében a sárga kis batyut – Szia Luca! Isten hozott!

203447