121. fejezet: ooÓÓÓHHHH!

Sziasztok! 

Igen.

Mint látjátok, ünneplek/ ünneplünk. Hiszen számomra egy olyan hihetetlen állomásra érkeztem amit soha de soha nem gondoltam volna még a legmerészebb álmaimban sem!

A mai nap átlépem remélem  a 200.000 olvasottságot! 

Jobb ha tudjátok, most bőgök, és itt vihognak páran rajtam, hogy milyen hülye is vagyok!  

Lehet, hogy el kell gondolkodnom rajta, hogy talán igazuk van?

Igazuk van. - ezt sajna be kell látnom! -  

De 2010.október 6 óta 200.000 -szer nyitottátok meg ezt az oldalt! 

Rengeteget jelent nekem! Rengeteget!  

Hiszen olvastok, itt Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Oroszországban, Romániában, az Egyesült Államokban, Romániában, Olaszországban, Ausztráliában, Írországban,  Dániában, Szlovákiában,  Angliában, az Arab Emirátusokban!  

Kaptam 1935 komentet, számolatlanul e-mailt,  68 állandó olvasót, és ami a lényeg rengeteg barátot!! 

Ennek köszönhetem a barátaimat, akik mára az életem szerves részét képezik. 

Egyetlen szót tudok csak mondani: 

KÖSZÖNÖM!!!!  

Köszönöm, hogy annak ellenére, hogy nem mindig tudom tartani az ígért időpontokat, Ti itt vagytok, és türelmesen vártok, olvastok, és reagáltok!!!

 Kell ennél több egy magamfajta botcsinálta  mesélőnek?!

Nem!



Ezek után jöjjön a fejezet, amivel kapcsolatban fel kell hívnom a Tisztelt Nagyérdemű szíves figyelmét, hogy erősen  +18-as!!!!!   

Jaj, hát a válaszokat meg nem elfelejtettem!!!!

VÁLASZOK:

unimukk

(! hihihihi!)  Nem kaptad meg!

Golden:

Örülök, hogy jól szórakozol!  XDDDD

Réka:

Hát a bilincseket az előző részben vették meg valóban. A második vásárfia mibenlétét még homály fedi.

Nelli:

Szerintem is jól áll nekik a hülyéskedés!

csez:

Bezony laza famili (fiatalok) 

Lol:

Nemsokára újra színrelép Kellanod! Most őszintén melyikünknek nem tudna vele mit kezdeni?!  A külön kép az miatt volt mert az ölelkezőst nem tudtam visszaállítani.

Krisz:

Nem árulkodhatok, vannak terveim a baba projektet illetően. . . majd.

Petra:

Hát a következő részben már bizony-bizony költözünk NYC-be, bár előtte még megismerünk valakit! Remélem a tesztelésben nem csalódsz!!

Anna:

Köszönöm, és nagyon örülök, hogy tetszik a történetem. A vásárfiára most fény derül. XDD

Timi:

Semmi gond, örülök, hogy  írsz. Tévedés ne essék ez nem kötelező, és nem is várom el. Egyszerűen érdekel a véleményetek!   XDD

Hajni:

A jegesmedve. . .  a kisfiam álma volt, és amikor elmesélte szakadtam a röhögéstől, így belevittem a történetbe.

Pixie:

Hát tudok azért még meglepetéseket okozni nem? Igen Hanna is lassan változik, bár még azért benne van a szaladhatnék! Ha gyakorlati oktatást nem is tartanak ,de  képet kaphattok bizonyos termékek használatáról.  hihihihi . .

Jelentem jegy ellenőrizve, matracot meg eldugták előlünk!! XDD

Noémi:

Tanulás  az első! (Jaj ez most nagyon nagymamisan hangzott!) pedig nem vagyok az!!!  Örülök, hogy írtál!

Judy:

Köszi, köszi, köszi!!  XDDD  Hát igen, most egyenlőre még másét babusgatja, de lehet, hogy még éretlenek mind a ketten ekkora felelősségre. Majd alakul a molekula. . .

Szusi:

Hogy te milyen vagy! Felébreszted azt a szerencsétlen gyereket! Hát tudod! Jaj ne tudd meg mit találtam ki a lagzira!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ behaltok tőle!!!  hihihihi

Nóri:

Hát a ruhája, nos az nem lett az igazi, pedig kerestem kutattam a neten. Nem akartam túl kihívó rucit „adni” Hannára. Lehet, hogy ez most túl kislányos lett, de majd a következő . . . .

kriszty:

Örülök, hogy tetszett, és jót nevettél rajta. Őszintén szólva, hát tervezek babát nekik, aztán majd meglátjuk mi lesz. . .

Névtelen:

Őszintén megtisztel a  véleményed. Köszönöm.

Márti:

Köszönöm, hogy kevés szabadidőd ellenére is olvasol!

Kolett:

Már régebben terveztem, hogy Rob vesz motort, most jött el az ideje. A vásárfia? Titok!! * kuncog*

Edina:

Szegény kölkök! hihihihi . Őszintén szólva az én családom is hasonlóan elmés! Eszeveszett egy banda bírunk lenni! De én halálosan élvezem! Gondolom te is! Érdekes, mindenkit Rob szemvillanása izgat!!  hihihihi Vajon miért? Elképzelni sem tudom!!  Tsók!!

Krisztina

Föci érettségi?! Részvétem drágám!  Irodalmi mélységekbe inkább ne merüljünk! Ez csak egy fércmunka!!  XDDDD

Csók!!!! 

Hanna

Az ajtócsapódásra rezzenek össze.

Értetlenül nézek utána. Amikor ideértünk a szállodába még vigyorgott, most, úgy viselkedik, mint aki megháborodott! Nem értem. Mi a franc baja van? Mondtam volna neki valamit?

Gondolataimat a telefonom csörgése zavarja meg. Hol a fenében van?! Idegesen keresem, mire a kanapéról a földre esett bőrkabátom zsebében megtalálom. 

-      Szia! – hallom Natti hangját.

-      Szia Natti – suttogom fáradtan.

-      Baj van?

-      Nem nincs – terelek, mire felsóhajt – illetve fogalmam sincs, hogy mi van. – motyogok a telefonba.

-      Rob?

-      Ki más Natti? Ki más? Ki keseríti meg az életemet állandóan? – kuncogok kicsit sem jókedvűen.

-      Gondoltam, mi baja van?

-      Elhiszed, hogy nem tudom? Tegnap meg ma egész nap semmi baja nem volt eddig. Ebédre mentünk ki az unokatesója kislányának a szülinapjára, az egész család kint volt, jól éreztük magunkat. Egy órája jöttünk el. Bejelentkeztünk, és felhoztuk a cuccainkat, és elszaladtam fürdőszobába, mire visszajöttem ott szobrozott az erkélyen egyik cigit szívva a másik után. Kimentem hozzá, átöleltem de idegesen elhúzódott tőlem. Nem szóltam semmit bejöttem és elkezdtem pakolódni, mire elviharzott mellettem és úgy bevágta maga után az ajtót, hogy azt hittem, hogy kiszakad! Most meg itt ülök, és azon agyalok, hogy mi baja van.

-      Pasi. – közli, mintha ez válasz volna mindenre - Csonginak is vannak hülye dolgai, néha az agyamra mászik. – nevet, majd hirtelen felkuncog – Telitalálat volt a párizsi rucid! – vigyorogja, - Pont az ott készült képeket nézegetem. Balhéztatok?  Az egyiken Rob rohan utánad . . . – vihogja.

-      Úgy is mondhatjuk – kopognak – Natti le kell tennem, valaki jött, majd felhívlak!

-      Oké! Szia!

-      Szia!

Feszülten lépdelek az ajtóhoz, hogy kinyissam. 

-      Szia! – nevet velem szemben Steph – Robert? Nem veszi fel a telefont!  

-      Szia! Elhiszed, hogy fogalmam sincs miért? Azt sem tudom hova rohant! Gyere beljebb!

-      Baj van? – néz rám érdeklődve.

-      Nem nincs, csak gondoltam behívlak! – nevetek rá, mire figyelmesen néz rám.

-      Ne haragudj, de mennem kell, - közli, mire végszóra csörögni kezd a kezében tartott ketyere -  ha megjön mond meg neki, hogy feltétlenül hívjon fel! Hallod! A holnapi napot kell egyeztetnem vele.

-      Rendben megmondom neki! Szia!

Na jó! Az a bazi nagy büdös harci helyzet, hogy egyedül maradtam. Pasi sehol,  telefonon csevegni meg nem sok kedvem van, lassan fél 10. Akkor azt hiszem én most elmegyek fürdeni.

Gyorsan kipakolom a cuccainkat amire szükségünk lehet, és elvonulok a fürdőszobába. Szórakozottan téblábolok miközben azon agyalok, hogy mi történhetett Robbal. Ledobálom a ruháimat és elmerülök a habokba.

Robert

Egy hatalmas idióta vagyok!! 

Idióta! 

Igazából fogalmam sincs, hogy mi bajom van. Egyszerűen mire felértünk a szobába úgy éreztem, hogy megfulladok. Egész nap remekül éreztem magam, jó volt a családommal lenni, és Hanna is jól érezte magát, de ahogy  ideértünk ideges lettem. Láttam rajta amikor kijött utánam az erkélyre, hogy megdöbbent amikor elhúzódtam tőle. El kellett rohannom. Most meg itt ülök lent a bárban, egy nyamvadt sör mellett üldögélve már vagy másfél órája, miközben a barátnőm odafent van egyedül. 

Bassza meg! Én nem vagyok normális!!! 

Gyorsan felhajtom a sörömet, fizetek és felrohanok. 

Mélyet lélegzem az ajtó előtt. 

Benyitok . . . és megáll a szívem, amikor felfogom, hogy üres a lakosztály, Hanna sehol! 

Bassza meg!

Hova tűnhetett?

Most hova menjek? 

Hol keressem? 

Lerogyok  a kanapéra, és felfogom, hogy az ágyra ki van pakolva a hálócuccom nekem is, ruháink a szekrényben. Táskája a fotelben. Akkor biztosan nem ment sehova. 

Ekkor halk dúdolást hallok. 

Szinte lefagyok amikor felfogom, hogy a fürdőszobában van. 

Levetem a cipőmet, ledobom a kabátomat, ruháimat, és óvatosan besettenkedem hozzá. Halkan nyitom ki az ajtót, nekem háttal fekszik a kádban, lehunyt szemmel dúdolgat, egy számomra ismeretlen dallamot.

+18

Gyorsan kilépek a boxeremből és villámgyorsan mögé mászok. Gyors mozdulataimnak hála kilöttyen a víz a kádból. Hanna döbbenten fordul hátra. Nem szól semmit, csak halványan elmosolyodik, és a mellkasomnak dől.  Érzem finom puha bőrét, haja az orromat cirógatja. Keze lazán a kád peremén, és a hab alól előkandikál hegyes mellbimbója. 

Őrülten megkívánom. 

Kezem felfedezőútra indul a testén, gyorsan alig érintve végigsiklik az oldalán egészen a térdéig, lábaim behajlítom és a lábai közé téve széthúzom azokat. Kezem széttárt lábai között siklani kezd a belső combján egyre feljebb és feljebb. Remegni kezd a kezeim között. 

- Óh istenem! – sóhajtja halkan, mire szívem őrült vágtába kezd, és reszketés fut át a testünkön. 

A kád mellé ledobva meglátom Hanna epres illatú tusfürdőjét, kicsit kinyomok a kezemre és óvatos, de erőteljes mozdulatokkal simogatni kezdem. Melleit megmarkolom, és gyengéden gyömöszölöm, gyúrom a finom puha halmokat, majd kezem a  hasát simítja végig, és egyre lejjebb haladva elérem széttárt nőiességét. Minden érzékemet felborzolja, ahogy mozdulataim hatására halkan nyöszörög. 

-      Finom? Szereted? – suttogom rekedten a fülébe, mire csókra nyújtja azokat az édes ajkait. 

Piheg, nyöszörög kezem között. Lélegzete el – elakad, csípője kezem ritmusára mozog, érzékien. Szinte érzem, ahogy az izgalom nő, növekszik bennünk. 

-      Finom? Élvezed kicsim? Élvezed, ahogy simogatom, finom, hm? Finom?  - suttogom izgatottan, mivel érzéki izgalma az enyémet is korbácsolja.

Egyik kezem a nőiességét simítja egyre gyorsabban és gyorsabbam, míg másik a mellét izgatja, és nem tudok ellenállni a vágynak, gyengéden megharapom fülcimpáját. 

-      Oh Rob – nyöszörög a kezem között.

-      Tessék kicsim, mond, mond mit szeretnél? – suttogom.

Meglep a gyorsasága amivel megfordul, és elkapja férfiasságom. Megremegek a mozdulattól. . . ahogy fel le simogatja péniszemet, ahogy másik keze érzékien masszíroz. 

-      Ülj fel a kád szélére! – suttogja halkan, miközben észveszejtő tekintettel méreget, miközben elenged, és felegyenesedve térdel előttem. 

Szavai hallatán elfogy a levegő, és önkéntelenül mozdulok. Elégedetten mér végig, amitől újra megremegek, pedig még hozzám sem ért ez a buja Boszorka, aki most érzékien simít végig a hab által borított de az alól előkandikáló mellein. Kiszárad a szám ahogy figyelem keze útját. Férfiasságom is remegni kezd az érzéki látványtól, önkéntelen mozdulattal kapom marokra magam, egy pillanatig nem tétovázik, eltolja kezem, és lágyan végigsimít rajtam. 

-      Ohh Boszorka! – suttogom rekedten, és önkéntelen az a mozdulat is ahogy felé kínálom magam. Remegek, és arra vágyom, hogy szájába vegyen. 

Felnyögök hiszen vágyam teljesül és nyelve erotikusan végigsiklik férfiasságomon. 

-      Úristen! – nyöszörgök, amikor mélyebbre enged, majd  mély lélegzet után férfiasságom csúcsára siklik nyelve, majd újra mélyre enged. – Ne Hanna! Ne! Így nagyon hamar vége lesz! – nyöszörgök a kéjtől, ami újabb és újabb hullámban jár át. 

Zihálunk mind a ketten, gyors mozdulattal kiszállunk a kádból, törölközőt dobok a földre és leülök rá úgy, hogy a hátamat a fürdőkádnak vetem, Hanna tágra nyílt szemekkel mered rám. Kezéért nyúlok, és magamhoz húzom. Rám ereszkedik lovagló ülésben, és lassan fogad magába. Zihálunk ahogy testünk, lelkünk egyesül. Lehunyja szemét, ahogy miközben lassan teljesen betöltöm, keze a hajamba túr, miközben az enyém a csípőjére vándorol, hogy irányítani tudjam megbillenő csípőjét. Mozdulataink gyorsulnak, légvételünk akadozik, miközben hajszoljuk magunkat feljebb egyre feljebb. . . . hogy az utolsó heves mozdulatot követően a  semmibe repüljünk. Hanna rám omlik, kócos feje a vállamra hanyatlik, és zihálunk. Képtelen vagyok egy ép gondolatra, képtelen vagyok kifejezni, hogy mit érzek, hiszen erre nincsenek szavak. Remegve túrok a dús tincsek közé, mire torok hangon felkuncog. 

-      Meghaltam . . . – motyogja a fülembe, lélegzete is simogat.

-      Együtt  haltunk! – morgok halkan.

Percekig pihegünk a földön ülve, egymásba gabalyodva. 

-      Fel kellene állnunk . . .- állapítom meg elmésen – de nem biztos, hogy elbírnak a lábaim. – motyogom a göndör fürtökbe. Felkuncog.

Lassan erőt veszünk magunkon és feltápászkodunk. Egymást átkarolva lépünk a zuhanyfülkébe, ahol gyengéden mosdatjuk le egymást, édes, finom, puha csókokat váltva, majd gyorsan megtörölközünk, hogy a hálóruhánkat felöltve az ágya vágódjunk. 

Hanyatt fekszem az ágyon, Hanna az ágy másik felén fekszik csendben.

Felé fordulok. 

-      Nem bújsz ide hozzám? – suttogom a csendbe, és fellibbentem a takarómat. Egyetlen pillanatig látom, hogy gondolkodik, majd hozzám simul.

Óvatosan ölelem magamhoz.

Hallgatunk. Sűrűsödik a csend.

-      Elmondod, hogy mi volt a baj? Miért rohantál el Rob? Csináltam, tettem, mondtam valamit?

Nem tudok válaszolni, hallgatok. Érzem, hogy figyel, de nem tudok megszólalni.

-      Értem. – motyogja, és csalódottan kicsit elhúzódik tőlem.

Hirtelen mozdulattal fölé kerekedem és elsimítom az arcát takaró göndör fürtöket, és meglátom a kissé megbántottan csillogó barna szemeket.

-      Nem tudom Hanna. Nem tudom, hogy mi lelt. Egyszerűen talán megijedtem.

Meglepve néz rám.

-      Mitől? Tőlem? Zavarlak?

-      Nem, dehogy – rogyok mellé – illetve nem tudom. – motyogom.

Pillanatokig mered rám.

-      Értem.

-      Dehogy érted! – csattanok fel – Nem értheted, mert még én sem értem! – túrok a hajamba és felpattanok, hogy rágyújtsak egy cigire, mélyet szippantok a kezemben lévő szálból.

-      Újra rászoktál! – állapítja meg halkan suttogva, mint akit megcsíptek fordulok hátra, hogy lássam a szemét.

Egymásra meredünk. Kicsit harcra készen. Egyikünk sem enged. Makacsan pislogás nélkül nézzük a másikat. Meglepetten látom, hogy elmosolyodik, és a számba lógó cigi után nyúl, és egyetlen pillanat alatt kikapja onnan. Felháborodottan szóra nyitom a számat, mivel szinte látom magam előtt hogy elnyomja, de a legnagyobb meglepetésemre mélyet szippant belőle, hogy aztán köhögni kezdjen. 

Nevetve ugrom mellé, hogy megveregessem a hátát, mire a köhögéstől könnyes szemekkel pillant rám. 

-      Vagánykodunk? Vagánykodunk kisasszony!

-      Basszus Rob, ez marhára erős! – motyogja miközben levegő után kapkod. 

Felpattanok, gyorsan nyújtok neki egy pohár vizet, amit hálás tekintettel elfogad. Apró kortyonként megissza. Ott állok felette, téblábolok, nem tudok magammal mit kezdeni.

Aztán elhatározásra jutok. Felrántom az ágyból, és magam után húzom az erkélyre. Május eleje van, hűvös az éjszaka, így fázósan húzzuk össze magunkat. Gyorsan a kinti nyugágyra terítem a felkapott takarót magamhoz rántom Boszorkát és betakargatom, hogy aztán csendben üljünk és meredjünk a londoni éjszakába. 

Nem szól, nem faggat, csak hozzám dőlve szuszog csendesen, miközben én az egyik szálat szívom a másik után. 

-      Az az igazság Kicsikém, hogy félek.

-      Mitől?

-      Boldog vagyok, hogy újra velem vagy, hogy hozzám tartozol, még ha  te New Yorkba én pedig Kanadába leszek. Tartok attól, hogy túl nagy falat lesz nekem Cronenberggel dolgozni. Amíg a fürdőben voltál felhívtak Torontóból, és őszintén szólva kicsit inamba szállt a bátorságom.

-      De miért Rob? – mered rám értetlenül – Tehetséges vagy, és végre ki tudsz törni Edward  bűvköréből! Végre igazán megmutathatod hogy milyen színész vagy, hogy igen tehetséges vagy!

-      De . . .

-      Rob, te mondtad nekem, hogy az ember nem tehet mindenki kedvére, és mindig lesznek akik fanyalogni fognak bármit is csinálsz! De  hidd el nekem, hogy rengetegen várják, hogy másnak lássanak. és őszintén szólva, már alig várom, hogy lássalak rosszfiút alakítani!

-      Nem is leszek rosszfiú! – vigyorgom.

-      Á, csak egy szexőrült gazdag köcsög leszel! – nevet rám.

-      Ilyen nő mellett melyik pasi ne lenne szexőrült – cirógatom meg a nyakát, mire hirtelen felül és kétségbeesetten mered rám.

-      Basszus elfelejtettem szólni, hogy Steph a lelkemre kötötte, hogy hívd fel ha megjössz!

-      Mit akart? – meredek rá.

-      Azt hiszem a holnapi napot egyeztetni – suttogja halkan. – Szólni akartam, csak elterelték a figyelmem! – vigyorogja.

-      Ki? Ki volt az a galád?! – nevetek rá, mire felkuncog.

Hanna

Az ágyból figyelem, ahogy fel-alá mászkálva Stephanival egyeztet. Maga elé bambulva hallgatja. Felnevetek, mire rám pillant és mosolyra húzódik a szája.

-      Oké Steph! Ott leszek! – közli az ügynökével, de az csak mondja - mondja a magáét, mire Rob szemeit forgatva vág pofákat. – Stephani! Értettem, és ha most megengeded akkor lefeküdnék, hogy holnapra őrülten jóképű legyek! – hallgatja a választ, majd felnevet és elköszön, hogy aztán egyetlen mozdulattal mellém vetődjön, minek következtében szinte pattogni kezdek az ágyon.

-      Szóval őrülten jóképűnek kell holnap lenned! – vigyorgok rá – akkor gyorsan aludnod kell!

-      Betakargatsz?

Betakargatom, hozzásimulok és pár perc múlva mint akiket agyonütöttek, elalszunk.

* * *

Halk motoszkálásra ébredek, majd az hangokból ítélve a fürdőajtó csattan mire Rob fojtott hangon káromkodni kezd. Felkuncogok. Rám néz kissé idegbajos tekintettel, és ekkor eljut az agyamig a látvány.

-      Basszus Rob! Muszáj neked mindig hajléktalannak öltöznöd! – morranok rá, és feltápászkodom, hogy megkapjam a puszimat.

-      Ne baszogass! – közli idegesen, majd sértetten elfordul és kiviharzik a lakosztályból becsapva maga után az ajtót csak úgy csattan.

Na szépen vagyunk! Azt sem tudom, hogy mikor látom, mikorra kell elkészülnöm, hova kell mennem! Semmi!

-      Minden pasi, hülye, vagy csak nekem sikerült kifognom a tóból a leghibbantabbat?! Nem hiszem el!  És még egy  puszit sem kaptam! – állapítom meg halkan dohogva a nyilvánvalót, miközben a szekrény előtt álldogálok, hogy mit húzzak fel, amikor egy kar öleli át a derekamat és egy hideg száj csókolja végig a nyakam.

-      Bocsánat! – motyogja halkan a fülembe – Hülye vagyok.

-      Az vagy! – nevetek rá, miközben felé fordulok, hogy bevasaljam a nekem járó reggeli puszimat. – Meg jóképű – puszi – lökött- puszi – őrült- puszi- hisztis köcsög! – nincs puszi.

Vigyorog.

-      Szóval köcsög vagyok?

-      Az vagy! Néha határozottan az vagy! – nevetek rá, mire elkomolyodik, és sértetten néz rám, haraggal a szemében.

Megdöbbenek.

-      Azt hiszem komoly lépéseket kell tennem, sajnálom, ha így gondolod – közli kimérten, majd elfordul és elindul kifelé.

Döbbenten állok, és figyelem, ahogy lassan az ajtóhoz ér, ahol aztán megfordul és rám vigyorog.

-      Ha megjöttem be kell vetnem a vásárfiát azt hiszem!

Repül a díszpárna. . . .

* * *

Egész nap ez a mondata foglalkoztat. Ezen agyalok akkor is amikor Vanival és Siennával sétálok a városban, akkor is, amikor délután a fodrásznál majd a kozmetikusnál ücsörgök.

Vajon mit vett?

Állandóan ezen jár az agyam! Elképzelni sem tudom! Átnéztem mindent, hogy megtaláljam azt a kis zacskót! De mintha a föld nyelte volna el!

Stephani hívott, hogy 5-re el kellene készülnöm, akkor indulnánk, így még ráérek, Robot úgyis csak ott fogom látni, ahogy a tegnap esti beszélgetésből kivettem egész nap be van fogva, rohangál egyik interjúról a másikra. Ráérősen sétálgatok a városban, amikor elhaladok egy könyvesbolt mellett, és persze a kísértésnek nem bírok ellenállni! Észre sem veszem hogy rohan az idő csak akkor amikor a telefonom veszett csörgésbe kezd.

Rob.

Meglódul a szívem.

-      Szia!

-      Hol az istenbe vagy?! – morran dühösen a telefonba –Már készülni kellene!

-      Bocs! Csak elszuttyogtam az időt a könyvesboltban! – kuncogok halkan, mivel nagyon úgy tűnik, hogy mister ma bal lábbal kelt fel! – Mindjárt ott vagyok!

-      Siess! – csattan a hangja és kinyomja a telefont.

Basszus! Mostanság úgy viselkedik, mint egy alig használt pasa! Mi az, hogy parancsolgat nekem, hogy menjek! Dühösen fizetem ki a könyvet, és akkor is morcos vagyok amikor taxiba szállok. Az órára pillantva azonban megértem a dühét, 16:35 van! Ajaj!

Rohanok fel, lihegve nyitok be a lakosztályba. Nincs sehol! Biztos már el kellett indulnia! Basszus!

Kapkodva dobálom le magamról a ruhákat, ott állok a hálóban egyetlen szál bugyiban amikor magához ránt, és végigcsókolja a hátamat, miközben keze a hasamat simogatja majd elindul egyre lejjebb.

Uram atyám!

Felnyögök, amikor suttogni kezd a fülembe.

-      Egész nap azon járt az agyam, hogy mit fogok veled művelni ha visszaérek, erre te könyvesboltokban mászkálsz! – mormolja érzékien – és most nincs időnk semmire, mert készülődnöd kell!

-      Jaj Rob! – nyögök fel elkeseredetten.

-      Siess! Meglátjuk mit tehetünk! – mormolja rekedten, és sokat ígérően rám kacsint. Remegni kezd a gyomrom.

-      Kimennél? – meredek rá – öltözni szeretnék!

-      Nem. Látni akarom– közli határozottan, a fotelba ül, és figyelni kezd.

Ekkor fogom fel, hogy ő már elkészült, ő már öltönyben van! Felizgat a tudat, hogy teljesen fel van öltözve, míg én egyetlen szál bugyiban állok alig két méterre tőle!

Szóval műsort akar! Akkor jó! Szándékosan lassú mozdulattal vetem le a bugyimat, hogy a reggel az ágyra odakészített ruháim közül a fekete csipkebugyit húzzam fel, amit a melltartó követ. Remegni kezd a gyomrom, amikor hallom, ahogy halk rekedt hangon felnyög.

Elmosolyodom.

A lábamat az ágyra téve húzom magamra lassú mozdulatokkal a testszínű combfix harisnyát.

Zihál.

Elégedetten mosolyogni kezdek, majd a ruhám után nyúlok, gyorsan belebújok az ezüst színű már-már kislányos minibe.

-      Segítenél? – fordulok hátra – Fel kellene húzni a zippzárom

Égő szemekkel mered rám, de feláll és kimért mozdulatokkal elindul felém. Minden érzékem kihegyezve érzékeli, ahogy megáll mögöttem. Felnyögök, amikor megérzem a száját a hátamon, amint csókot csók után hint rá miközben egyre magasabbra húzza fel a zippzárt.

-      Akkor most én jövök Boszorkám! – suttogja rekedten – Reggel ígértem neked valamit!

Felzihálok, mire elégedetten felmorran, és a zsebébe nyúl. Izgatottan figyelem, hogy mi az?! Hallom a halk koccanásokat, és szívverésem meglódul elképzelésem sincs mi a fene lehet az!

De ő csak vigyorog, és vadul csillognak a szemei, és ekkor kinyitja a tenyerét amin két darab  kb 2,5 cm  átmérőjű golyó csillog egy fehér hurokban végződő szálra fűzve. Értetlenül meredek rá.

-      Gésa golyók – suttogja rekedten. Felnyögök, és érzem, hogy elpirulok. Felnevet. – Bízol bennem?

Nem tudok válaszolni, csak bólogatni.

-      Jó! – suttogja rekedten – Akkor nyisd ki a szád.

-      Mi? – meredek rá értetlenül.

-      Hanna tedd kérlek, amit mondtam – közli rekedten, majd a számba csúsztatja – Kicsit be kell nedvesíteni őket – mormolja.

Feldübörög a szívem! Jézusom! De engedelmesen teszem amit mond, pár pillanat csak  és gyengéden kiveszi a golyókat a számból.

-      Hajolj az ágyra! – adja az újabb utasítást, és én engedelmesen teszem, amit mond. 

Óvatosan felemeli a szoknyámat, és én szívdobogva várom, hogy mi fog történni!?  Megérzem kezét a fenekemen, ahogy lágyan simogat, majd gyengéden félretolja a bugyimat, és lassan végigsimított a nőiességemen. 

Segítség! Levegőt! Levegőt kérek!!! 

Testem megfeszül, a várakozás és a vágyakozás lázas keveredésétől. Hallottam, ahogy az ő lélegzete is felgyorsul majd lassan nagyon lassan benyomja a golyókat. Egyszerre csak egyet, majd egy mély lélegzet után megigazítja a bugyimat és lehajtja a szoknyám. 

Robert

Teljesen megvadulok ettől a szexi boszorkától! Hatalmas a hangzavar ami körülvesz bennünket. A vörös szőnyeges résznek lassan vége van, megvolt az autogram osztás, fényképezkedtünk, és most  Reese-t és  Christoph-ot ott hagyva elindulok a bejárathoz, ahol kedvesem álldogál. Anyuék figyelik,  ahogy magam után húzom Hannát a vörös szőnyegre. 

-      Rob ne csináld! – motyogja és lehajtja fejét.

-      De én akarom! Velem vagy, hozzám tartozol! – közlöm vele határozottan, és megállunk a szőnyeg közepén. 

Mosolyog, miközben átölelve tartom. Szinte megvadul a tömeg amikor meglátják mellettem.   Röpködnek a kiáltások, villognak a vakuk és üvöltenek a rajongók.

Figyelem, ahogy a magas sarkúban mellettem egyensúlyozik, miközben mosolyog, de csak én érzem keze finom remegését, mélyről jövő izgatott lélegzetét, amit a kívülállók izgatottságnak láthatnak, de én tudom. Tudom, hogy a golyók ott mélyen vannak, ott ahova most megveszekedetten vágyok lenni! 

-      Hogy vagy? – hajolok hozzá, de szinte remegek vele együtt az érzéki feszültségtől – Finomak? 

-      Mocsok vagy Pattinson! – pillant rám nevetve, de a szeme izgatottan csillog, és látom ahogy kicsit görcsösen összeszorítja a lábát.

-      Mozognak? – suttogom izgatottan az arcát figyelve.

-      Finomak, - motyogja – de már nem bírom tovább!

-      Akkor azt hiszem segítségre lesz szükséged! – suttogom újra a fülébe, mire megremeg.

Szorosan tartom, és én is reszketek az izgatottságtól. Szorosan öleljük egymást, ahogy lassan sétálunk le a szőnyegről. Figyelmen kívül hagyom a kiabálást, csak vigyorgok miközben szépen lassan a többiekhez érünk.

-      Rob nem bírom! – suttogja kipirult arccal mielőtt odaérnénk a többiekhez.

-      De bírod! – vigyorgok rá. – Mindjárt megkönnyebbülünk!

Hirtelen körülvesznek, nem tud válaszolni, csak kapaszkodik a kezembe görcsösen. Remegünk az izgalomtól mind a ketten. Kintről tompán behallatszik a tömeg izgatott kiabálása, itt azonban már a többség a moziban ül, és arra vár, hogy bevonuljunk. Hanna elszakad tőlem, de még látom, hogy Stephanival a nézőtér felé tart. A rendezők izgatottan adják az utasításokat, és mi tesszük, amit mondanak. 

Hatalmas hangzavar fogad bennünket, amikor egyenként bevonulunk a vászon előtti kis dobogóra. Szokásomhoz híven hablatyolok valamit. Látom a meghívott barátaimat, a rokonaimat, szüleimet, de a szemem alig tudom levenni arról a kipirult arcról. Nevetés, fütyülés, kiabálás, sikoltozás. Már megszoktam, és most megkönnyebbülök, amikor levonulunk, és végre elsötétül a nézőtér, és mi is leülhetünk végre a helyünkre. Amint leülök mellé, keze után nyúlok és ágaskodó férfiasságomra húzom, csak egyetlen pillanat.

Megremeg és elkapja a kezét. 

Elkezdődik a film.

-      Robert - hajol hozzám – Nekem muszáj kimennem!

-      Rendben. Menjünk! – suttogom vissza rekedten.

Felállunk, mire Steph kérdőn fordul felénk.

-      Rosszul van! Kimegyek vele. – suttogom magyarázatként.

Izgatott, kérdő, értetlen tekintetek kísérik mocorgásunkat. Hunyorgunk amikor kiérünk a fényre. Az aulában álldogáló testőröm értetlenül néz ránk, miközben egy szervező lép mellénk.  Elég csak egy pillantást vetnie Hanna immár sápadt arcára egyből az elkülönített WC felé irányít bennünket az emeleten.  Miközben Hanna belép én megkérem a férfit, hogy legyen szíves és kerítsen egy üveg üdítőt valahonnan. Dean lép mellém. 

-      Baj van?

-      Nem nincs, csak rosszul lett! Bemegyek utána, kérlek ne engedj be senkit jó! – felelek neki aggodalmasan. Bólint.

Belépek, Hanna a csempének dőlve áll, és mélyről veszi a levegőt, felpillant amikor az ajtó megnyikordul, és nekem hirtelen kiszárad a szám a látványtól.

Egyetlen gyors mozdulattal az egyik fülkébe rántom, és a szájára tapadok. Nem kellenek szavak, a fülke falának szorítom, és ő a derekamra kulcsolja lábait, egy mozdulat és a halk koccanás hallatszik. 

Megkönnyebbülten felsóhajt.

Hanna

Nem tudom hogyan, de egyetlen másodperccel később már bennem van. Felnyögök  ahogy szétfeszít és betölt …  Elég pár mozdulat és szárnyalunk. Lihegve állunk egymásnak feszülve, de mind a ketten tudjuk, hogy sietnünk kell, most nincs idő gyengédségre. Gyors mozdulatokkal rendezzük ruháinkat, és kilépünk a mosdókhoz. Halk kopogást követően Steph nyit be.

Robert

 Hanna a mosdónak dőlve folyatja a csuklójára a hideg vizet én meg csak álldogálok mellette. 

-      Mi van?

-      Semmi Steph, csak kicsit rosszul lettem! – sóhajtja kedvesem, és hozzám dől. – Alig ettem ma, és inni sem ittam szerintem eleget.

Figyelmesen néz végig rajtunk, és mindent tudóan elmosolyodik, majd megfordul és kilép. Követjük.

Kint azonnal Hanna kezébe nyomnak egy pohár kólát, amit hálásan hajt le, kerítenek egy szendvicset is, amit elmajszol. Pár perc múlva már ismét a nézőtéren ülünk.

Hanna 

Az imént történteken jár az agyam, képtelen vagyok figyelni a filmre. Rob is így lehet, mert szórakozottan simogatja a csuklómat, miközben néhányszor mélyről veszi a levegőt, felemeli a kezem és megcsókolja finoman.

* * *

Szórakozottan nézek végig a tömegen, miközben a kezembe tartott poharat szorongatom. Már vagy két órája itt vagyunk az étteremben. Körülöttem itt vannak a többek, Rob unokatestvérei, Samék, beszélgetnek, kicsit távolabb Clare, Richard és Susie állnak és valamit nagyon tárgyalnak, amikor Rob lép mellém.

-      Letudtam végre mindent! – nevet ránk, és átölel. 

Sam vigyorogva mér minket végig. 

-      Na és ki lett próbálva  vásárfia? – teszi fel röhögve a kérdést, a körülöttünk állók tekintete ránk tapad.

-      Melyik, a tegnapi vagy a tegnapelőtti? – röhög fel a velem szemben álló Matt, - Csak azért kérdezem mert a tegnapelőttit kiosztották nekünk! 

Szavait általános derültség követi. 

-      Nem mondjátok! – szólal meg Tom is, mire  tragikusan felsóhajtok – Rob beindultál a kínálattól!?

-      Miért te nem Tom? – vág vissza kedvesem, felnevetek. - Sienna, - fordul a lány felé – Mit eszel ezen a marhán?! –

Persze Tom cinkelésébe azonnal beszállnak a többiek is és kezdetét veszi a szurka-piszka amit a vihogva hallgatunk a mellém lépő Julieval, és Katievel.

Rob csak röhög rajtuk.

-       Hát, eldobom az agyam tőletek agyatlanok! – nevet fel a riposztokat hallva.

-      Ne! Kár lenne érte… alig használt –  szólal meg mellettem Victória is. 

Felcsuklok a nevetéstől, mire egyre több tekintet fordul vidáman nevetgélő társaságunk felé.  Lassan csillapodunk, mivel Clare is figyelmeztető pillantást vet ránk. 

-      Ajaj! – sóhajtok fel, mire Lizzy kezd röhögni. – Basszus Lizzy ne csináld már! Lassan mindenki hülyének néz bennünket! Azt hiszik, hogy nem tudunk viselkedni!

-      Rendben – sóhajtja. – De áruljátok már el, hogy hogyan jutott eszetekbe szex shopba menni?

-      Hát az úgy volt kedves Elisabeth - vesz mély levegőt színpadiasan Sam – Ezek hárman – mutat Vanira, Siennára és rám – tegnapelőtt nem bírtak magukkal és kihívták azokat ott – mutat Tomra, Johnnyra és a mellettem álldogáló Robra – biliárdozni. Ügyesek voltak a csajok, de a döntő játszmát Hannának köszönhetően elvesztették!

-      Persze mert . . . – állok neki tiltakozni mire a pasik egyből lehurrognak

-      Kis csillag ti is bevetettek mindent! – vigyorog rám Tom – úgyhogy nem kell a rizsa!

-      Szóval ott tartottam, hogy elveszítették a döntő játszmát, de elfelejtették megkérdezni, hogy mi lesz a vesztes büntetése! Hát így jártak! – röhögi Sam – Láttátok volna őket!

-      Azt hittem hogy Hanna elszalad! – vigyorogja Johnny – Rob alig tudta visszatartani!

-      Jól van ne piszkáljatok! Én még soha nem voltam ilyen helyen!

-      Ideje volt! – nevetnek rám – De ahogy hallom Robnak igencsak megjött a kedve a dologhoz!

Vörösen pillogok a mellettem álldogáló alakra, aki csak vigyorog ezerrel. 

-      Amint látom beszédes a csend gyerekek! – cinkel tovább bennünket Sam. 

Megszólalni készülök, amikor szerencsére Vani megelőz.

-      Na és te, nagyszájúak királya, te mit vettél? – teszi fel a nagy kérdést neki, aki megjátszott döbbenettel néz rá.

-      Én? Én semmit! – válaszolja megbotránkozva Sam – Ha nem tudnád nekem nincs szükségem ilyesmire! Még szerencse, hogy jóképűnek születtem! - közli határozottan, és egy láthatatlan pihét ver le a zakójáról.

Felvihogok, összenézünk a csajokkal.

-      Még csak most mondod? – méri végig nevetve Lizzy – Észre sem vettem!

-      Persze a sarokba álló guminőnek nem kell a szépet tenni! – szólal meg  a Katiet átkaroló Johnatan.

Hirtelen levegőt is elfelejtek venni a röhögéstől.  Készen vagyok! Rob is csak a könnyeit törölgeti, amikor megállnak mellettünk Robert szülei, Timmel és Stephanival. 

-      Örülök, hogy jó kedvetek van gyerekek! Jó végre vidámnak látni téged is Rob – fordul Tim Robhoz, -  de tulajdonképpen azért jöttem, mert kéne egy kis segítség. Tudnátok nekem egy szép szerelmes számot  mondani?

Látom, hogy hirtelen mindenki elgondolkodik, másodpercekig mély csend van, amikor is Tom megszólal. 

-      69!

199947