119. fejezet: JAJ MAMÁM!!!!

Jaj tegnap elfelejtettem!!! (Már baromira álmos voltam)  

Szóval pár napja Zsófi és Barbi megleptek egy videóval!  Én komolyan, én elbőgtem magam!

Tündérkéim! 

Nagyon szépen köszönöm nektek, és örök időre hálás leszek a sorsnak, hogy mind a kettőtöket megismerhettelek! 

TRÁ videó 

Soha de soha nem gondoltam volna, hogy a blognak köszönhetően ennyi ismerősre, sőt barátra teszek szert!

Köszönöm nektek! És főként annak a négy nőszemélynek, akik nap mint nap tartják, tartották bennem a lelket, annak ellenére is alsó hangon, és nagyon finoman szólva , hogy néha kissé diszhamónikus vagyok!! 

Pusza Csajok!!!! 

Szeretés van!

Robert

-          Cica! Ébresztő! – suttogom a Boszorka fülébe, mire a mellettem ülő Reese  felnevet.

-          Világát sem tudja. – vigyorgom felé fordulva – tettem róla

-          Azért ne legyél annyira eltelve magadtól Pattinson – morogja Hanna félhangosan, mire Reese nevetése erősödik, én meg vigyorogva fordulok újra a kócos barna hajú némber felé, aki most haragos barna szemekkel néz rám. – Az altatónak amit a kávémba csempésztél nagyobb hatása volt rám!

-          Mi? Én? Én nem is! – állok neki tiltakozni esetlenül

-          Neked is feltűnt, hogy megkopott a régi fénye? – hajol felénk Reese, és Hannára kacsint.

-          Valóban, már nem a régi delejes a vonzereje! – válaszolj a banya, Boszorkány, vasorrú bába!

-          Szóval nem a régi a vonzerőm? – nézek rá mérgesen, tettetett felháborodással. – Azért valamit kipróbálnék! – szólok és a szájára tapadok. Nyelvem őrülten simogatja száját amit ő konokul összezár, de hát nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladjam!

Megharapom az alsó ajkát finoman, mire halkan felnyög, és kezét a hajamba túrva enged nyelvem nyomulásának. Belevigyorodom a csókba, majd lassan elválunk egymástól.

-          Meg ne merj szólalni! – morogja, csillogó szemekkel.

-          Látom azért próbálkozol! – nevet Reese. – Egyébként fiatalok megmozdulnátok? Leszálltunk!

-          MI? – szólal meg Hanna – Már Londonba vagyunk?

-          Bezony! – nevetek rá – Átaludtad az egész utat.

-          Basszus! – néz rám elképedve feláll, és  Reeset követve a kijárt felé tart – Miért nem ébresztettél fel? – fordul hátra.

-          Hát úgy gondoltam kell az erő éjszakára! – suttogom a fülébe, de majd szét szakad a fejem a vigyorgástól – Igénybe leszel véve! – nyögöm ki rekedten

Mind a kettőnknek az elmúlt barcelonai éjszaka jár az eszében, mert érezem, hogy hozzá hasonlóan nekem is levegőért kell kapkodni! 

-          Mi ez a nagy hallgatás fiatalság? – néz hátra az apró szőke démon, de arcunkat meglátva nem szól semmit, csak felnevet.

Csendben egymás kezét fogva szállunk le a gépről.  Pár másodpercig még szorongatom Boszorka kezét, ahogy kifelé megyünk. Elbúcsúzkodunk a többiektől, és a ránk várakozó kocsi felé vesszük az irányt, Dean töri az utat előttünk, mert hiába reménykedtem,  hogy megússzuk papik nélkül. . .ez nem sikerült. Hanna kis távolságra tőlem masírozik Tim mellett akiknek a reptér biztonsági szolgálata van a segítségére. 

Záporoznak ránk a kérdések, fülsüketítő a zaj, hátra nézek, hogy minden rendben van-e vele, de ő csak mosolyogva ugyan, de kissé rémült szemekkel néz rám. Pillanatok alatt a kocsiba pattanunk.

-          Rendben vagy?

-          Persze, csak régen volt már ilyenben részem és kijöttem a gyakorlatból! – motyogja halkan, mire Dean és Tim felnevetnek.

-          Hát akkor nem ártana Hanna újból belerázódni! – szólal meg a kocsiba most bepattanó Stephenie is.

Alig záródik be az ajtó, már repesztünk is.

-          Nos gyerekek, akkor mondanám! – kezd bele azonnal Tim  - Rob 2 napot kapsz amíg úgymond szabad vagy! De ha kérhetem légy telefon közelben, és szerdán bevetésre kész! Nem fogadok el semmi kifogást!  Hanna te pedig ha lehet, tartsd vissza az ökörségektől! – fordul a Boszorka felé – Stephanival mi a szállodában leszünk, örülnék neki, ha meggondolnátok magatokat, és ti is ott lennétek inkább és nem a szüleidnél! Megértem Robert, hogy szeretnéd ezt a pici időt velük tötleni, de . ..

Leintem, elhallgat, mert tudja, hogy felesleges szövegelnie.

-          Ezt a két éjszakát Anyuéknál akarom tölteni, de meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok.

-          Ti tudjátok! – sóhajt fel a managerem, mert már 2 napja ezen vitázunk.

Szerencsére megállunk a szüleim háza előtt, így nincs ideje a vitának fellángolni közöttünk. Hanna nagyot sóhajt  mellettem, mire meglepve nézek rá, hogy mi a baj. Felszisszenek amikor feltűnik, hogy kétségbeesetten kapaszkodik a kezembe miközben szállunk ki.

-          Mi a baj? – emelem fel a fejét, hiszen a járda repedéseit bámulja. – Poros a járda? – próbálok humorizálni miközben befelé tartunk,  ő megtorpan és az elhajtó fekete batár után int.

-          Semmi. – motyogja – Semmi, csak félek kicsit, hogy mit fognak hozzám szó . . . – de nem tudja befejezni, mert kinyílik az ajtó, és megjelennek szüleim

-          Gyerekek! – kiált fel Anyu és már ott is vannak előttünk, és engem elkap az a jó érzés, hogy hazaértem hiszen  Anyu hirtelen azt sem tudja, hogy melyikünket ölelje magához.

Hanna csak pislog mellettem.

-          Jaj Claire!  - nevet fel amikor Anyukám magához szorítja.

-          Na szép mondhatom! – méltatlankodom, de a szívem az őrülten repes, hogy így fogadták kedvesemet. – Téged bezzeg ölelgetnek, - nevetek megjátszott haraggal Hannára aki csak vigyorog – engem meg elintéznek egy puszival, meg egy „Szia kisfiam”-mal!

-          Én úgy örülök gyerekek! – nevet Anyu – Én megmondtam Richard, hogy Hannát láttam ott Párizsban! Én megmondtam, de te vitatkoztál velem!

-          Anyu bemehetnénk! – nevetek rá, és kedvesemet magam után húzva bekommandózok a lakásba.

Anyu hirtelen azt sem tudja, hogy melyikünkhöz forduljon, melyikünket kérdezzen, faggasson, aztán csak áll ott előttünk és egyikünkről a másikunkra néz.

-          Jaj gyerekek! – nevet ránk – Én annyira örülök nektek!

Boszorkára pillantok, aki csak szobrozik mellettem és látom rajta, hogy nem tud megszólalni.

-          Claire!  - szól rá Apu Anyura – hagyd már őket, legalább had pakoljanak le, had jussanak egy kis szusszhoz! Utána is faggathatod őket, remélem nem szaladnak el! – kacsint Apu is Hannára célzatosan.

-          Nem fogok ígérem!

Felcipelődünk a szobámba, ahol Hanna csak szobrozik a szoba közepén, és szomorúan néz körbe.

-          Mi a baj? – nézek rá és magamhoz ölelem.

-          Semmi, csak nem gondoltam volna, hogy egyszer még itt alszok, hogy a szüleid így fogadnak, hogy . . . – motyogja és elsírja magát –  nincs semmi, csak elkaptak az emlékek, annyi gyönyörű és rettenetes élmény ért itt, hogy . . .

Nem tudja folytatni, és én csak ölelem magamhoz, csak szorítom, de ekkor kivágódik az ajtóm és megjelenik Lizzy.

-          Sziasztok!! – vigyorog de egyből elkomolyodik amikor meglátja Hannát, hogy sír – Mi a baj?

-          Semmi! – nevet fel Hanna és hozzálép, átöleli, de potyognak a könnyei – Tényleg semmi, csak elárasztottak az emlékek, és . . .

-          Mi a baj? – áll meg az ajtóban Apu is – ezt lent hagytátok, emeli fel a hátizsákomat – Miért sírsz?

De már ott van Anya és a másik nővérem is Vic, akin még a kabátja is rajta van. A Boszorka meg csak áll ott, néz rájuk, és bőg.

Anya meglepetten, és mérgesen pillant rám, mire azonnal beindul nálam a védekező reflex.

-          Ne nézz így, én semmit nem csináltam!

-          Tényleg nem csinált semmit! . . .csak, . . . . Köszönöm! Köszönöm, hogy így fogadtatok! – mosolyog Hanna, miközben folynak a könnyei.

Családom felnevet és én újra hálát adok az égnek, hogy ilyen szüleim és testvéreim vannak! 

Apu nevetve átkarolja Hanna vállát, és sután egy zsebkendőt nyom a kezébe, majd viccesen megjegyzi, hogy őt látva inkább vigyorognak a nők és nem elbőgik magukat!

-          Milyen nőkről beszélsz öreg?

-          Apukám éhes kecske káposztával álmodik! – röhögi Vic, és ő is Hannához lép, hogy megpuszilja.

Hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy mindenki lent a nappaliban ül, áll, és egymás szavába vágva szövegelünk.  Hanna meg csak hallgat és figyel. Látom ahogy Anya mellé lép mond neki valamit, mire a Boszi újra sírni kezd, nem merek odamenni, nem merek megszólalni sem, csak nézem őket, ahogy beszélgetnek. Észre sem veszem, hogy a nővéreim is elhallgatnak, és ők is az ablaknál álló két nőt figyeli.

Hanna

Úgy érzem, hogy nem kapok levegőt!  Annyira szorongat a sírás, és ez olyan ciki, hiszen semmi okom nincs a bőgésre! Semmi! Figyelem Robot ahogy a nővéreivel szövegel, Richardot ahogy látszólag a TV-t bűvöli, de közben a gyerekeit hallgatja.

Összerezzenek amikor Claire mellém lép. Mosolyog, de . . . aggodalmas a tekintete.

-          Örülök drágám, hogy itt vagy! – mosolyog rám, és én képtelen vagyok visszatartani, újra bőgni kezdek.

-          Ne haragudj! – törölgetem kétségbeesve a szemem – Egyszerűen nem tudom abbahagyni!

-          Jaj Hanna! – nevet fel kedvesem anyukája – Tudod mennyire aggódtunk miattad, miattatok?

-          Sajnálom! Sajnálom, hogy ezt tettem! Sajnálom Clare!

-          Ne sajnáld Hanna, mert annak oka volt, hogy ez történt, és így történt. Most legalább biztosak vagytok egymásban és az érzelmeitekben aranyom! – mosolyog rám és átölel – A lényeg az, hogy újra együtt vagytok! Nekem az a legfontosabb, hogy a gyerekeim boldogok legyenek! Inkább te ne haragudj, hogy beleütöttem az orromat a dolgaitokba! Amikor Edit mesélte, hogy kiderült a chat, hát nem tagadom, kissé kétségbeestem!

Felnevetek.

-          Ugyan Claire, vagy hívjalak inkább, hogy Maggienek? – vigyorgom, és ekkor tűnik fel a szobában az eddig csend, mert szavaim hallatán a lányok, Rob és Richard is röhögni kezdenek.

-          Hát Anya most beégtél! – nevet Victória – Honnan vetted ezt a  nevet?

-          Ne vigyorogj édes lányom! – csattan fel Clare – hajszál híján ezt lett a neved!

-          Jaj eszembe se juttasd! – dörmögi Richard – a hajam akkor kezdett hullani amikor bezengte, hogy ezt a nevet szánta neked! – forudl Vic felé - Szerencsére a nővérem már elhappolta ezt a nevet, de vérre menő csatáink voltak!

-          Hála neked szülőatyám! – vigyorogja Vic.

-          Én annyit nevettem! – fordul felém Lizzy is – Esténként, amikor átjöttem anyut állandóan a számítógép előtt találtam!  Anyámat! Az én Anyámat, aki azelőtt itthon még azt sem tudta, hogy merre van a számítógép?!

-          Na le lehet akadni rólam! – mormolja mellettem Clare – Ne haragudj kedvesem, nem akartam semmi rosszat, egyszerűen csak segíteni akartam nektek. – szabadkozik, és én hirtelen nem tudom, hogy mit is mondjak neki, aztán nagy nehezen megtalálom a hangomat.

-          Én köszönöm szépen, tényleg köszönöm, hogy ennyit törődtetek velem, velünk!  - motyogom halkan – Köszönöm Clare – suttogom rekedten és átölelem.

-          Ugyan kicsikém! – motyogja zavartan, és megsimogatja a hátam, majd a konyhába masírozik.

Leülök Robert mellé a kanapéra és csak figyelem a körülöttem folyó beszélgetést. Nem tudom, hogy miért de féltem igazából a velük való találkozástól, féltem, hogy haragudni fognak rám…

-          Jaj jut eszembe! – szólal meg Clare miközben egy tálca sütit tesz le a kisasztalra – Holnapra hivatalosak vagytok ti is Suzie-ékhez Grace szülinapjára! Elfelejtettem mondani! Bocsi kisfiam, nem tudom, hogy mit terveztél, de jó le..

-          Nem terveztünk semmit még Anya – vág közbe Rob, - Ad-hoc rendszerben fogunk működni!  - vigyorogja – ahogy esik úgy puffan! Te terveztél valamit? – néz rám.

-          Én? Mit terveztem volna szerinted? – nevetek rá.

-          Akkor ez lezsírozva Anya, megyünk! Viszont akkor kéne a csajszinak valami ajándékot venni! – néz rám célzatosan és még vigyorog is hozzá.

-          Szóval most azt akarod mondani, hogy menjek el ajándékot venni? – nevetek rá – Csak a pontosítás végett kérdezem.

-          Hát én furán mutatnék egy játékboltban, vagy kislány ruhákat válogatva – vigyorog.

-          Tényleg Hanna! – vág közbe Vic, - te mit húzol fel az itteni premierre?

-          Hát semmit, mert nem hívott meg senki! – nevetek rájuk, mire döbbenten néznek rám.

-          Most szórakozol ugye, hogy nem jössz el? – néz meglepve rám Lizzy, majd az öccséhez fordul -  Rob! Kapd már össze magad! Mi az, hogy Hanna nem jön. . . .

-          De . . . – szólalok meg

-          Mi az, hogy nem hívtalak meg? – mered rám – Agyon váglak!

-          De nincs ruhám, én nem készültem ennyi premierre – szabadkozom.

-          Akkor holnap elmész és veszel azt is! – közli magától értetődően.

-          De . . .

-          Nincs semmi de, ha óhajtod akkor elmegyek veled! – vigyorog rám.

-          De. ..

-          Nincs de! – csattan fel, majd felpattan mert rezegni kezd a telefonja a zsebében, megnézi a hívót majd nevetgélve kimasírozik a teraszra. 

Dühösen nézek távolodó korpusza után.

-          Egyszer úgyis lelövöm! – motyogok, mire Vic felnevet.

-          Ha tudnád, hogy én hányszor gondoltam erre!

De nem tudok válaszolni, mert vigyorogva jön befelé.

-          Hanna! – üvölti

-          Robert! – nézek rá – szólj már neki, hogy szálljon le róla!

-          Kinek? – néz rám döbbenten – Mi van?Kinek szóljak?  

-          Annak aki a kisujjadra lépett! Annak!  Miért üvöltesz?

Pillanatokig döbbent csend van, majd kitör a szó szerinti röhögés. Rob meg csak mered rám.

-          Eljutott az infó, vagy rajzoljak is? – kacsintok rá.

-          Visszahívlak! – morranja a telefonba, lecsapja, és mérges képet vág, de a szemei rosszat ígérően csillognak! Jobbnak látom nyúlcipőt rántani!

Felpattanok, és rohanni kezdek, ő meg utánam iramodik, legalábbis a hangokból erre következtetek. Visítva rohanok a belépő Richard háta mögé, aki döbbenten mered rám amikor berongyolok a hát mögé. Rob azonban felém kap Apja mellett lenyúlva, mire egy gyors manőverrel kifordulok és ő már csak a hűlt helyemet tudná elkapni, de nem tudom lerázni, mert kiabálva jön utánam.

A kiabálásra benéz Clare is, aki a konyhában ügyködött, hogy mi történik? Robert ezt a pillanatot választja ki, hogy eltanyáljon.

-          Édes gyerekem! – sóhajt fel a béka mód kiterülő kisfiát látva – Te állatira két ballábas vagy még mindig!

Rob azonban csak jajgat, és a bokáját fogja.

-          Úristen! – önt el a bűntudat és hozzá lépek, pedig tudhattam volna!

Alig rogyok le mellé, támadásba lendül  elkap és csiklandozni kezd. Visítok mint akit nyúznak, de nem törődik vele! A kis mocsok!

-          Rob! – röhögi Richard – Hagyd már szerencsétlent!

-          Rob! Be fogok pisilni!! – visítok, mire abbahagyja.

-          De csak azért mert nem akarok felmosni! – közli elégedett képpel, mire Lizzy fejbevágja egy párnával.

Kisvártatva őrült párnacsata veszi kezdetét, csépeljük egymást, velem Lizzy van, míg Vic Rob mellé csatlakozott.  Szüleik meg elhűlve merednek ránk. Mi meg őrülten viháncolunk egészen addig amíg Rob le nem csap egy poharat a kisasztalról. Hirtelen lemerevedünk, lihegve állunk ott a nappali közepén és alig merünk Clarere nézni ,aki még mindig lemeredve néz ránk.

Richard ekkor felröhög, és hozzá vág egy kispárnát.

Na itt van végünk.

A röhögéstől könnyes arccal állunk neki pakolni.

-          Szóval azt akartam mondani, mielőtt még letámadtál volna, hogy Tom hívott, hogy van-e kedvünk bulizni menni? Be akar nekünk valakit mutatni.  – kacsint rám.

-          Csak nem nőügy? – nevetek Robra.

-          Hát eléggé el volt varázsolva! – vigyorog Robert. – Sam is jönne, meg itt vannak most Londonban Jonnyék is Vanival. Őket is megismernéd. Meglepetés lennél, mert nem tudják, hogy itt vagy! NA? Na? Mit szólsz? – néz rám reménykedve.

-          Oké! – vigyorgom. – Kíváncsi vagyok!

* * *

-          Jó leszek így? – nézek rá aggódva, egy csőfarmert húztam ezüst szálas kámzsás nyakú vékony pulcsival.

-          Jó! – vigyorog rám – Csak menjünk már Banyek! Apa elviszem a kocsidat! – néz a tévé előtt ülő Richardra.

-          Vidd, csak ha lehet egybe hozd vissza! És ha ittál akkor ne vezess! Add a kulcsot inkább Hannának!

-          Rendben, elszedem majd tőle! – nevetek Richardra – Én úgysem ihatok.

-          Vigyázzatok magatokra! – néz fel a kötéséből Clare is.

-          Szasztok! – köszönünk el a szüleitől.

Robert

Alig szól hozzám a kocsiba. Látom rajta, hogy ideges.

-          Mi a baj? – nézek rá.

-          Kicsit izgulok, hogy mit fognak szólni? – motyogja.

-          Te most komolyan mondod, hogy Toméktól tartasz? Ezt nem mondhatod komolyan Hanna! – nevetem el magam.

-          De igen, tartok tőlük! – suttogja.

-          Feleslegesen! – vigyorgok rá miközben leparkolok és kiszállunk – Bírják a fejed nagyon – suttogom a nyakába miközben a kocsihoz szorítom vékony testét.

-          Kössz! – vág egy pofát és nagyot sóhajt – De kiheréllek, ha erről csak egyetlen apró megjegyzést elmersz ejteni! – fenyeget meg.

-          Képes lennél rá?! – nevetem el magam – Képes lennél kiherélni?

-          Mit kezdenék záptojásokkal?! – nevet rám, mire megfogom a kezét és a nadrágomhoz húzom, igencsak keményen állok a rendelkezésére.

-          Nem sajnálnád? – suttogom rekedten, mivel nem rántja el a kezét hanem végigsimít rajtam és enyhén megszorít.

Hirtelen elfogy a levegő, vagy csak mi nem jutunk hozzá, mert mind a ketten zihálni kezdünk. A szájára tapadok, és szorosan a kocsihoz nyomom, hogy érezze neki nyomódó férfiasságom.

-          Legszívesebben most neked esnék! – suttogom a szájába.

-          Rob!

Zihál.

-          Tessék? – suttogom rekedten.

-          Mennünk kéne. – zihálja halkan – Én is szívesen neked esnék, de elígérkeztünk.

Nagyot sóhajtok, és elhúzódom tőle. Mély levegőt véve próbálok magamon úrrá lenni. Pár perc, és egy mély lélegezet után kézen fogom és elindulunk befelé.

Egy kissé füstös bárban találkozunk a többiekkel. Ahogy belépünk egyből őket keresi a tekintetem miközben a székek között lavírozok Hannát magam után húzva. Samet veszem elsőre észre, aki vigyorogva néz ránk, majd Johnnyiékhoz fordul.

Egyből minden tekintet felénk irányul. Meglepve ismerem fel a Tom mellett álló szőke nőt.

Hanna mellém lép és hozzám hajol.

-          Te Rob, az Tom mellett nem Sienna Miller? – néz rám kissé meglepett tekintettel.

-          De az – suttogom – Én is meglepődtem . . . – de nem folytatjuk a fecsejt, mert a társasághoz érünk.

-          Sziasztok! – nevetek rájuk.

-          Azt a rohadt! – vigyorog ránk Sam – Csak nem Miss Molnár személyesen! – nevet Hannára, kirántja a kezemből és átöleli.

-          Jaj Sam de jó hogy látlak!! – ugrik a Boszorka a nyakába, és meg csak döbbenten állok, és vigyorgok, majd vissza rántom az elorzott nőmet.

-          Amint látom azért van ízlésed! – szólal meg Vani baby  és Hannához fordul – Már annyit hallottam rólad, hogy nagyon kíváncsi voltam már rád! Vanessa Wilson Flint – nyújtja kezét a kicsit meglepett Hanna felé, majd lenyom neki két puszit is – Ő pedig itt a férjem Johnny! – fordul a barátom felé, aki szintén nevetve néz Hannára miután megpuszilta.

-          Őrülök, hogy megismertelek! – vigyorog Johnny is Hannára

-          Őszintén szólva megnyugodtam Robert! – nevet rám Vani baby – téged ismerve elkészültem valami Emós szépségre!

-          Emós? – nézek rá döbbenten

-          Jaj Rob! – nyög fel Hanna mellettem – „ Nem hiszem  el, hogy ennyire le vagy maradva! Emós az akinek az egyik szeme sír, a másik haj. – közli a Boszorka – Az emós  szenvedélybeteg tini, gyászos motyóban, fekete körömmel és szájjal. Mindenkinél jobban akar szenvedni. Előbb hülyére, végül halálra sajnálja magát. Kedvenc tartózkodási helye az anyja kínja!” ** (Vavyan Fable: Habospite)  

-          Ja! – röhögöm el magam, miközben a többiek is meglepve merednek Hannára, egészen addig amíg el nem röhögik magukat – Akkor megnyugodtam, mert se tini nem vagy, és sajnálni sem sajnálod magad!

-          Rob! – fordul felém Vani - Bírni fogom a csajodat azt hiszem! – közli és rám kacsint.

-          Helló! – fordulunk Tom és a mellette álló szőke nő felé.

-          Sziasztok! – nevet ránk a szőkeség.

-          Én már puszit sem kapok – néz fanyalogva Tom Hannára – Igaz Samnek sem hívnak, és . . .

-          Majom vagy! – vág közbe  Hanna és kiosztja a puszikat, majd engem is meglepve azonnal a Tom mellett álló lányhoz fordul. – Szia! Hanna Katalin Molnár vagyok jogcímem jelenleg meghatározatlan e mellett a sóbálvány mellett – mutat rám

-          Szia! Sienna Rose Miller! és ha már itt tartunk az én jogállásom jelenleg megállapítás alatt áll, a másik sóbálvány mellett! – mutat a mellettem tátott szájjal álló Tomra.

-          Hát asszem ránk már szükség sincs! – nézek Tomra.

-          Baszki asszem! – nevet Tom – Azért bemutatnálak  ha már eddig elmásztál. . .

-          Felesleges! – nevet rám Sienna – Tudom ki vagy. Szia! – közli és lenyom két puszit.

-          Szia! Örülök, hogy megismertelek!

Kisvártatva azon kapjuk magunkat, hogy úgy beszélgetünk mint akik ezer éve ismerik egymást. Hanna pillanatok alatt megtalálta a hangot a többiekkel. Csak figyelem ahogy Vanival és Siennával beszélget. Mi meg négyen figyeljük ahogy a csajok ismerkednek egymással.

-          Baszki ezt nem gondoltam volna! – nevet rám Tom – Elmerészkedem végre Sisivel közétek, erre egész este csak a csajoddal nyomja a dumát!

-          Én is mellőzöttnek érzem magam! – nevetek rájuk.

-          Hát hívjuk ki őket egy billiárd meccsre! – veti be Johny a tutit.

Sam, aki jelenleg az egyetlen facér közöttünk vállalja a döntőbíró szerepet. Nekiállunk a meccsnek, alig ismerek a Boszorkára! Vigyorog, nevet, cseveg.

-          Tényleg Hanna! – szólal meg Vani, egy nem túl sikeres lökést követően – Hogy bírod a Rob melletti felhajtást?

-          Őszintén szólva Vanessa – néz rá komolyan Hanna – „Rá kellett jönnöm, hogy a világegyetem protonból, elektronból, neutronból és kreténből  áll!” ** (Vavyan Fable: Habospite)  

Szövegét hallva még a korty is megáll bennem nyelés közben, persze a röhögés is kitör, én meg csak kamillázok! Azt a rohadt!

-          Életem, honnan szedted ezt a szöveget?! –nyögök fel.

-           

-          Ne is foglalkozz velem! Ragadt rám innen – onnan! – nevet fel, mire jegelem magam, és terelni igyekszem a gondolataimat

-          Tényleg Tom! Hallottam, hogy szerepet kaptál egy kosztümös filmben!

-          Aha! – jön kisvártatva a válasz. Tom a Hanna mellett álló Siennát nézni, miközben a dákóját krétázza agyatlanul, már az egész keze krétás – egy 17. században játszódó drámában kaptam szerepet. – fordul felém tétova képpel.

-          Jaj! – nevet fel Sienna – Már alig várom, hogy lássam a szerelését! Akkor volt divat a gatyapőc!

-          Hogy mi? – meredek a szőkeségre  kérdőn, mire felnevetnek a csajok.

-          Tudod szívem – fordul felém Hanna arcán kaján vigyorral – réparejtő!

-          Herebuksza! – tesz rá egy lapáttal Vani is

-          Bizsuzacskó! – vigyorog Hanna

-          Ágyékrelief – nevet Sienna - Tudod Robert  „abban az időbe másféle szabásminta alapján varrták a nadrágot, ezért külön jogar- és tojástartót kellett szerkeszteni hozzá, szemérem okából de az urak ebből is versenyt csináltak, így idővel eme herezacskó-toldalékból nő ki a pszeudoerekcióra hajazó viselet divatja, s lett a töktokból péniszparádé! Az urak egymással versengve hegyezték, jókorásították péniszburkaikat. Zsebnek is használták, további hasznos holmikat tárolván benne. Manapság némely hadseregek is kifejlesztették saját változatukat, kevlár gatyapősök védik a katonát a gránát, taposóakna okozta családfa-rombolás ellen!” ** (Vavyan Fable: Habospite)  

A csajok fulladoznak a röhögéstől, mi meg csak kamillázunk, én is tátott szájjal nézek a Banyára, de Tomnak is nyugodtan használhatnák a száját leszállópályának a bogarak!

Sam és Johny csak röhögnek.

-          Hát barátaim nektek végetek van! – vereget hátba – Ezek hárman nagyon egymásra találtak!

-          Jesszus! – nyögök fel – Ezt nem hiszem el! Bizsuzacskó? Hanna!!

-          Most mi van Életem?! – vigyorog rám, miközben a kezét húzogatja fel le a kezében tartott dákon.

Kiszárad a szám. Azt a rohadt ami nem kerüli el a Boszorka tekintetét, és még rátesz egy lapáttal amikor megnyalja a szája szélét. Önkéntelen mozdulat, de nekem az eszem veszi el! ! Nagyot nyelek, és lökök, de az agyam az persze nem ott jár, így vesztettünk!

Sam nevetni kezd.

-          Hát Uraim! Meg kell állapítanom, hogy a csajok lefőztek benneteket, szövegben legalábbis! Ez azt hiszem visszavágóért kiállt! Kapjátok össze magatokat!

-          Nekem erre inni kell! – nyög fel Tom, így rendelünk egy kört amíg emésztem az elhangzottakat!

Mi sörözünk a, Sienna koktélozik, Hanna  és Vani málnaszörpözik de a kedve ettől függetlenül fergeteges!

  

Tommal beszélgetek, amíg elkortyoljuk a sörünket, kisvártatva Sam és Johnny is mellénk telepedik.

-          Gyerekek kapjátok össze magatokat! – röhög ránk Sam – A csajok lefőznek benneteket! Hol itt a férfi magabiztosság? Három csaj! Ne már! – heccel bennünket, - Tessék bevetni a titkos fegyvereket! Csesszétek meg!! – majd eszébe jut valami és állat módra röhögni kezd. Kíváncsian nézünk rá. A röhögésre a csajok is felfigyeltek.

-          Nos –szólal meg Sam – Kitaláltam valamit, a vesztes csapatnak, de a büntetést csak a meccs végén mondom meg! Állati! – örül magának – Nos vegyétek úgy, hogy ez a meccs most vérre megy! Minden megengedett!

A csajok felnevetnek, hiszen biztosak abban, hogy az előző játszmához hasonlóan most is eltudják tereli a figyelmünket.

Sam állatira vigyorog, ami őt ismerve semmi jót nem jelent!

Hanna

Figyelem Robot, miközben az asztal másik oldalán hozzánk hasonlóan haditanácsot tartanak. Megérezheti, hogy figyelem mert rám néz, nevet és rám kacsint.

-          Hanna figyelnél! – morran rám Vanessa – Nagyon nem tetszik nekem Sam vigyora! Őt ismerve ez nagyon nem kóser! Valami állatságot talált ki tuti! Úgyhogy csajok vessetek be mindent! A pasik tuti nem fogják magukat hagyni!

-          Nos hölgyek urak! – szólal meg Sam – Kezdődjék a meccs!

Hát mit mondjak!? Vérre menő küzdelem kezdődik, és igaza van Vaninak, nem hagyják magukat. Bevetnek mindent, még a legaljasabb eszközöket is! Rajtam van a sor, hogy lökjek. Állatira koncentrálok, szinte ráfekszem az asztalra, nem is figyelek, hogy mi történik körülöttem, csak az a két golyót látom, rajtam áll, hogy sikerül-e nyerni.

Levegőt sem merek venni. . . lendíteni készülök . . .

Amikor Robert mögém áll, ágyékát a fenekemnek dörzsöli és szinte rám fekszik, érzem a leheletét a nyakamon, feldübörgő szívverését a lapockámon. . .

A golyó félre megy!

Felháborodva fordulok meg, hogy most aztán leszedem a 10 körméről, de a számra tapad és belém fojtja a mérgelődést. Hatásosan szerel le! Megszűnik körülöttünk a világ, így csak lassan fogom fel, hogy vesztettünk. Rob belemosolyog a csókunkba.

-          Ez mocsok húzás volt Pattinson! – veri hátba Vanessa látszólag mérgesen de mosolyogva.

-          Jaj kicsi szívem mert az nem az volt,  amikor te a szádat nyalogattad miközben én löktem! – riposztol Johnny.

-          Sam azt mondta, hogy minden megengedett! – vigyorogja Vani.

-          Akkor miért is vagyok mocsok? – fordul felé Rob, miközben el nem engedne egyetlen pillanatra sem.

-          Mert az vagy és kész! – rendezi le az ügyet Vanessa.

-          Nos akkor  csajok a feladat, vagy büntetés ahogy tetszik  a következő lenne . . .

* * *

Hogy mi? Meredek hitetlenkedve Samre.

-          Ezt nem gondolod te sem komolyan! – csattan fel Robert mellettem – Nem mehet oda! Nem engedem el Hannát! Egyedül nem!! Hogy a francba találhattál ki ilyet?! – hallom a mellettem álló Robert méltatlankodását.

-          Jessus Pepi! – nyög fel Vani is – Te nem vagy normális!

Sienna meg csak áll ott, mint a sóbálvány.

-          Sam ne szórakozz! – nyögi ki, - Én oda be nem megyek Tom! – fordul a mellette álló Tom felé.

-          Sam te normális vagy?! – nyikkan meg ő is.

-          Most mi bajotok van – szólal meg Johnny – A játék kezdetén mi voltunk a balfaszok, hogy nem kérdeztük meg, hogy mit talált ki! Most már nem visszakozhatunk! Én megyek Vanival, én sem engedem oda egyedül.

-          Bassza meg én is megyek Hannával! – túr a hajába idegesen Rob – De ha lefényképeznek ott Sam én tényleg kiheréllek!

-          Most mit kell ennyire parázni egy Szexshoptól! – röhög rajtunk Sam.

* * *

-          Muszáj ezt Rob? – meredek rá – Én nem szeretnék ide bemenni.

-          Basszus Hanna, én sem vagyok oda érte, de a becsület az becsület! Még a legnagyobb állatságokat is végrehajtottuk, ha arról volt szó, ha valamire a szavunkat adtuk . . .

-          Oké értem – suttogom – de én még soha nem voltam ilyen helyen! Pláne nem vettem semmit még!!

-          Max tanulunk valamit! – vigyorog rám, amikor a többiek is fékeznek az éjjel –nappal nyitva levő üzlet előtt.  – Na gyere menjünk.

Érzem hogy ég a fejem, nagyon.  Sienna is vörös képpel megy Tom mellett, egyedül Vanessa röhög Johnny kezét fogva.

Belépünk.

-          Atya isten! – nyögök fel amikor meglátom a kínálatot.

Vibrátorok a hét minden napjára, mind más és más furmánnyal, latex overáll zárt sisakkal, lakkcsizmával. . . . Jézusom! – nézek Robra aki érdeklődve méri végig a kínálatot, miközben vadul vigyorog, igaz ennek a vigyornak azért van egy kínos stikje!

-          Ezt nézd! – mutat a sarokba állított felfújható szexbabára – Hát erre tuti nem tudnék harca készen állni!   

Tom lép mellénk Siennával, akivel csak egymásra pillantunk, és kínosan vigyorogni kezdünk.

-          Mit nézel? – fordul Rob felé Tom.

-          Azt a guminőt a sarokba! – mutat a gumidémonra kedvesem – Kissé gusztustalan!

-          Most mi bajod van? - lép mellénk Johnny – Minden férj álma egy ilyen,  az asszony nehéz napjai idején! – Vani könyöke lendül, mire Jonny felnyög.

-          Mi bajotok van? – szólal meg Sam is – Pumpa is van hozzá, és persze javítókészlet is, hogy ha  Apa túlsággal heves közeledése kipukkasztaná a gumimacát, megsallerozhassa!  De a hölgyek álma is itt van! – mutat a maca mellett lévő másik valamire – Tengerésztiszt szexpasas a hiányt szenvedő nejnek, könnyített használatú pumpával, foltozó szettel. – röhögi. – Hölgyeim tessék válogatni!

-          Atya isten! – röhög fel Sienna aki közben kalandozni kezdett a sorok között, már csak én szorongatom kínosan Rob kezét. – Ezt nézzétek!! – mutat egy puff szerű valamire amiből egy …. jézusom az áll ki!!

-          Te nem vagy komplett Sam! – nyögök fel – Rajtad Sam már csak a kórboncnok segít! Mit keresek én itt?!

-          Ne már Hanna! Nem hiszem, hogy te ennyire prűd lennél! – röhögnek rajtam.

-          Nem vagyok prűd, de én . . . én ezt olyan gáznak érzem! – nyögöm ki – nekem van otthon igazi! – Rob karcos hangon nevetni kezd – én elégedett vagyok azzal! – vigyorgok.

-          Az mindegy baby! Venned kell valamit! – adja ki az ukászt Sam.

Kétségbeesve meredek Robra, aki hirtelen elindul maga után húzva a sorok között, majd hirtelen fékez, és vigyorogni kezd.

-          Ezt a kis mimóza lelked azért még elfogadja nem? – kacsint rám, miközben a polcon lévő rózsaszín szőrös bilincsre mutat. – Vehetnénk párat belőle! – vigyorog ezerrel, majd meghökken amikor tényleg leveszek 2 db-ot.

Körül nézek, és felcsillan a szemem! Hohó ez kell nekem! Rob nevetni kezd mellettem. .. 

Végül tele zacskóval, elégedetten megyek az autóhoz, miután elbúcsúztunk a többiektől azzal, hogy ezt az esét meg kell ismételnünk! 

 18-as karika!!

Egymást átölelve állunk az autó mellett és figyeljük ahogy a többiek elhajtanak, Robert csókolgatja a nyakamat, és a kocsihoz szorít, miközben a keze a hajamat túrja. Felnyög amikor megérzik kezemet a fenekén, és felzihál amikor nadrágja elejére siklik, szorosan tapad hozzám, miközben a számat falja. Óvatosan tapogatózok, és végre kiszabadítom!!

A slusszkulcsot. . .

Robert felmordul, én meg vigyorogni kezdek.

-          Siessünk haza! – mormolja a nyakamba – Szétszedlek otthon!

Szavai hallatán megborzongok, de gyorsan beülünk, indítok.

Robert elgondolkodva mered maga elé, ha keze nem cirógatna folyamatosan azt hinném, hogy nyitott szemmel alszik!

De nem!

Határozottan nem alszik! Érzékien simít végig a combomon, amitől nekem szinte eláll a lélegzetem, keze egyre feljebb és feljebb kalandozik!

-          Rob! – nyögök fel rekedten amikor váratlanul  végigsimít combjaim találkozásánál. – Kérlek!

-          Mire kérsz? – hallom a halk rekedt hangot – Mond meg és teljesítem!

Elakad a szavam, megáll az agyműködésem . . .

-          Merre kell fordulni? – suttogom rekedten, miközben keze simogat, hergel folyamatosan.

Amennyire a biztonsági öv engedi felém hajol, és halkan suttogva mondja az irányt, miközben keze egyetlen pillanatra sem áll le! Keze ölemről feljebb siklik, és a pólóm alá furakodva hasamat simogatja.  Alig kapok levegőt a köztünk vibráló érzéki feszültségtől! Hirtelen hatalmasat fékezek.

-          Bocsi megérkeztünk! – motyogom halkan.

Gyorsan kikászálódunk a kocsiból, és az ajtóban dideregve állok, miközben Rob beáll a garázsba, majd mögöttem áll miközben kapkodó mozdulatokkal próbálom kinyitni a lakásajtót. Kezei rajtam kalandoznak,  érzem ahogy a lélegzete simogat, ahogy keze is  a mellemnél jár.

-          Rob kérlek! – suttogom halkan, mire kikapja a kezemből a kulcsokat, gyors mozdulattal ajtót nyit, belépünk, bezár.

-           

Lehajolok, hogy a cipőmet kicsatoljam, mire felnyög és csípőmet megragadva a fenekemhez préseli magát.

-          Így fogok veled szeretkezni -  mormolja, mire felnyögök,  és rohanunk fel a szobájába . . .

A szobába lépve csak álltunk ott egymással szembe, lenézett rám, szemei tágra nyílnak… elsötétülnek, közben kezei gyengéden gyúrják a hátsó felemet.

-          Nagyon  szeretnélek! – suttogom megilletődötten.

Mozdulatai kicsit durvák, de élvezem, élvezem ahogy gyors mozdulatokkal de egymás után kapkodja le róla a ruháimat. Repül a pulcsim, amit követ a melltartóm, nadrágom, bugyim. Ott állok előtte a holdfényben, és tekintete szinte éget! Nehezen kapok levegőt, miközben tekintete végigvándorol rajtam, annyira erotikus ahogy figyeli testemet.

Elepedek csak egy érintéséért, de nem nyúlok felé, kivárom, míg keze felemelkedik és végig simít hegyes mellbimbómon. 

Annyira erotikus, ahogy én teljesen meztelenül állok hozzásimulva, miközben ő még teljesen fel van öltözve. 

-          Akarod, hát megkapod, babám – dörmögi a számba miközben elkapja kezem és férfiasságához vezeti. 

Felnyögök. 

Hozzám tapad. 

Mögém áll, és maga előtt tolva imbolygunk az íróasztaláig. Nem ületet rá, nem, előre nyom, hogy a felsőtestem az asztal hűvösére fekszik. Megborzongok a hideg érintéstől, de elvonja figyelmem a hátamon a fenekem felé araszoló ajka. 

Szinte lángolok a vágytól! 

-          Remélem készen állsz… – lehelte érzékien a fülembe,  szinte fel sem fogom csak a zipprárt hallom, s egy pillanat alatt bennem van, mélyen belém nyomva magát – istenem kicsim, nagyon is készen állsz… –  nyögi

Szinte elalélok, nagyon vad, nagyon érzéki. 

Könnyedén mozog bennem és én élvezem minden mozdulatát. Hangosan felnyögök… minden porcikám érezi őt… csak őt. 

Élvezek minden lökést, minden nyomást, ami betölt. Ritmusa felgyorsul, gyorsabban, keményebben hatol belém… egész testem az ő ritmusára mozog és lábaim reszketnek, egész bensőm remeg… és ő mozog  egyre gyorsabban és gyorsabban.

-          Gyerünk Boszorkám! Gyere velem! – suttogja rekedten, majd egy végső lökést követően teljesen belém nyomja magát és  repülünk . . . . . . 

194162. .