61. fejezet: Meglepetések napja 2/2.

Szép napot mindenkinek! 

Jelentem megjöttem!

Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek. Én nagyon élveztem írni. 

Pixie:

Azt hiszem kicsit vissza kell magam fogni, mert nagyon elmentem nyálas irányba. Érzékeltetni szerettem volna, hogy Rob szereti Hannát, de azt nem akarom, hogy az jöjjön le róla, hogy egy nyálgép!

Van amikor nagyon nehezen írom meg a párbeszédeket, de van, mint a jelen esetben is hogy megy magától mint a karikacsapás! Egyébként örülök, hogy tetszett!

Golden:

Örülök, hogy tetszik. Igyekszem nem rövid fejezetekkel „kibökni” a szemeteket. Az átlag oldalszám  15-20 oldal között mozog.  Rob apukáját ilyennek képzelem, ilyen bemondogatós vidám pasinak.

csezemo:

Remélem ez is tetszeni fog!

Pet:

Igen lehet, hogy nagy a váltás a blog diziben, de őszintén szólva már nagyon untam a kéket meg a farmer hátteret. Bóklásztam keresgéltem a sablonok között, és ráakadtam erre. Az eredeti sablonháttér barnás színű volt, jól megmódosítottam! Nekem is tetszik.

Gabó:

Köszönöm! Ah igazán megtisztelő kedves véleménye! Igyekszem, nagyon igyekszem, remélem most sem fogsz csalódni!

Viki:

Hozom, életem hozom, mindjárt olvashatod!

Szusi:

Hát, hogy mi fog történni az elkövetkezendő 5 hétben az TITOK! 

Annyit elárulhatok, hogy lesz sírás (nem biztos, hogy bánattól),  nevetés (de az sem biztos, hogy jókedvükben!)

Zsófi:

Ugye nem kellett olyan sokat várnod?!

Anna:

Várhatók bonyodalmak, ez az idill csak átmeneti! Vagy nem? Nem is tudom!

Judy:

Megtisztelő a véleményed! Köszönöm!

Rita:

Igyekszem változtatni a szemszögeket, szerintem ez sokban befolyásolja a történetet, élénkíti a párbeszédeket. Örülök, hogy tetszik!

Flo  és  Réka:

Remélem nem fogok  most sem csalódást okozni!

Adri:

Bagyon örülök! Igen csak 3 hónap, de ha belegondolsz igazán semmi egetverő dolog nem történt velük ezen idő alatt.

Gwennie:

Hát most, hogy mondod tényleg olvastam valahol róla, de őszintén szólva nem volt szándékos. Nem akartam hogy mindenki tökéletes legyen, hogy minden rózsaszínben játszon, mindenki kedveljen mindenkit… Egyszerűen kellett egy banya a történetbe.

Most pedig jöjjön aminek jönnie kell!

Hölgyeim és Uraim!

(mert vannak ám ilyenek is, csak szégyenlősek ide nyilvánosan írni, de kapok ám tőlük e-mail, és erre nagyon büszke vagyok ám!)

A legújabb rész a porondon!

Az előadás rendezője szívrepesve várja véleményeiket, kérem ne fukarkodjanak vele, mivel minél többet kap, annál jobban megjön a kedve, és annál gyorsabban írja a folytatást ám!

Hi-hi-hi!

Jó olvasást!

Heni

Hanna

-      Sziasztok! – állunk meg a teraszon.

-      Na végre! – csattan fel Zalán – Már azt hittem keresőosztagot kell indítanom utánatok

-    Már miért kellene? - csattanok fel  – Csak visszamentünk a szállodába mert lent voltunk a parton, és mind a ketten vizesek és homokosak lettünk, Rob csak átöltözött! – de ő továbbra is szúrós szemmel méregeti kettőnket.

-      Meg ahogy látom te is! – jelenik meg mellettünk Ashley is. – Sziasztok! –nevet ránk, majd végig mér, szépséges látvány lehetek, térdig homokos és vizes vagyok. A nagy részészét sikerült ugyan letisztítani ahogy száradt a nadrágom, de még így is maradt rajta bőven homok. - Gyere szedd rendbe magad, nemsokára jönnek a többiek is.

Zalán morog valamit az orra alatt, de sajnos, vagy szerencsére nem értem. 

-      Lizzyék nem jönnek? – fordul Rob felé.

-      De majd Tommal és Sammel jönnek, - fordulok hátra és nézek a bátyámra én is mérgesen - csak ők még rendbe szedik magukat a szállodában. Nekem ugye erre nem volt időm, mert igyekeztünk, hogy nehogy morogj! Amit persze a legjobb szándékom ellenére sem sikerült elkerülni.

Pár pillanatig farkasszemet nézünk egymással, mire Robert felnevet.

-    Titánok harca! Ajaj! Gyere Ahs szerintem tűnjünk el a frontvonalról! – vigyorogja, mire Zalán is elhúzza a száját.

-      Idióta vagy Pattinson! – veregeti hátba megenyhülve Robot – Gyere igyál egy sört! Te meg szedd rendbe magad, mert nemsokára itt lesznek a vendégek! – dörren rám.

-      Igenis Apu! - Zalán morgásától kísérve Ashley után megyek, majd hirtelen gyökeret eresztek - Ash, mi a fenét húzzak fel? Remélem nem kell kiöltözni? Ugye nem? – nézek rá kérlelő szemekkel mire elneveti magát.

-      Istenem, ti annyira egyformák vagytok a bátyáddal!

-      Miért?

-      Mielőtt megjöttetek, szóról szóra ugyanezt kérdezte Zalán is! Nem vagytok ti testvérek? Még a pillantásotok is egyforma!

-      Hát nem is tudom, - vigyorgom – Messziről talán! – válaszolom és belépek a szobámba. – most tudatosul bennem, a látvány felnyögök.

Ashely felém fordul kérdőn mered rám.

-      Ash ez nagyon szép! – nézek körül fehér falak, az ágy bordó takaróval letakarva, bordó függöny, fehér párnák, és csokibarna szőnyeg bézs és bordó csíkokkal. – Ez teljesen olyan ….

-      Igen mintha te rendezted volna be! – neveti el magát – mielőtt megérkeztél 2 napig rohangáltunk a berendezés után. Most lett kész! Tetszik?

-      Ezt ti kifejezetten nekem rendeztétek be? – nézek rá tátott szájjal.

-      Igen – neveti el magát és átölel – ez lesz az egyik vendégszobánk, Nattiéké is készen van, de anyudéké még nem – feleli, mire elképedek.

-       Miért hány szobátok van?

-      6 - feleli vigyorogva - Itt van a fürdő. Siess! – majd benyit egy ajtón amit eddig észre sem vettem. – De most öltözz! Ha készen vagy körbe vezetlek!-  és magamra hagy.

Gyorsan belépek, körbenézek. Tetszetős kis fürdőszobában találom magam, bézs és barna, ez is.  A mosdó barna polcra van beépítve alatta kis tároló polccal,  zuhanykabin nincs, hanem ötletesen a fürdőszoba egyik vége lett üvegajtóval lezárva, persze azért a masszírozó sugarak be vannak építve! Felkuncogok. Zalán és a mániái, nálam is ragaszkodott ehhez amikor a felújítás volt pár éve!

Lerángatom magamról a ruháimat és a szennyesbe teszem. Gyorsan lezuhanyozom, hajat mosok, rendbe szedem magam, kis smink, és már készen is vagyok.  

Mi a francot húzzak fel?

Kopognak, Ashley lép be.

-      Mi a francot húzzak fel? –  mondom ki az előbbi gondolatomat és kérdőn nézek rá, majd gyorsan kikapok egy fekete pólót és farmert a szekrényből. Szekrényből? – Basszus te kipakoltál nekem a bőröndből? – fordulok felé hálásan, mire elneveti magát.

-      Persze! De siess!

Gyorsan a felöltözködöm, és kíváncsian állok meg előtte.

-      Na jó leszek így?

-      Persze! Gyere! – nevet fel és kilépünk a szobámból – Gyere körbevezetlek!

Most először nézek igazán körül lent. Egyszerű elegáns, minimalista típusú a berendezés. Mindenhol a  barna és  a bézs árnyalatai dominálnak.

-      Itt lent, van a nappali,

          - az ebédlő:

            - a konyha:

-      és 3 szoba. Az egyik a tied, a másikat is elkezdtem már berendezni, - nyit be az enyém melletti másik ajtón – Szerintem ez lesz Nattiéké - majd rám néz – Szerinted tetszeni fog nekik?

-      El lesznek ájulva! – nevetek rá, - Ez baromi jól néz ki Ashley!

-      Tényleg? Nagyon örülök neki! – nevet fel, - A harmadik még üresen áll, arra még nem volt időnk. – közli majd elindulunk az emeletre.

Itt egy kisebb kis nappali szerűség van, ahonnan nyílnak a szobák. Az elsőn benyit.

-      Ez a mi hálónk , gyere már! – invitál beljebb, majd benyit egy ajtón – és a fürdőszobánk.

-      Ez nagyon szép Ash! Komolyan! – áradozok, miközben megyünk kifelé.

-      Itt van még fent két hálószoba, az egyiket jelenleg Zalán használja dolgozónak, a másik még teljesen üres. Majd egyszer, ha nagyon sok időm lesz akkor foglalkozok velük. – mondja, miközben lemegyünk és csatlakozunk a sörözgető pasikhoz.  

– A pincében van a garázs,- folytatja a tárlatvezetést Ash -   plusz még egy nagy mosókonyha tárolóval. – magyarázza.

Most nézem csak meg az udvart is. Nem nagy, de nagyon szépen ki van építve, de ami igazán ledöbbent. . . .

-      Anyám van medencétek is?! – tátom el a számat, mire felnevetnek mind a hárman.

-      Van! – ölel át tesóm – Na hogy tetszik a kégli?

-      Nagyon szép Zalán! Komolyan! Az enyém sehol sincs ehhez képest!

-      Ne mondj ilyet! – puszil homlokon – Az te vagy igazán, az a lakás olyan mint te! Kicsit szertelen és színes.

-      Holnap elviszlek hozzám! - közli Ash -  Úgyis el kell hoznom a maradék cuccaimat, ideköltözöm,  Zalánhoz, úgyis szinte itt élek, az enyémet meg ki akarom majd adni – mosolyogja Ashley, mire elképedten meredek rá.

-      Miért ez nem a közös házatok?

-      Nem kicsi – szólal meg Zalán, - ez az én kéglim.

-      Mi? – döbbenek le teljesen – Ez a tied?

-      Igen. – néz rám értetlenkedve – Miért?

-      Hát .. – nyitom ki a számat, de becsukom még mielőtt baromságot mondanék.

-      Azt hiszem te nem vagy tisztában azzal, hogy Zalán itt a legjobb operatőrök egyike. – elhűlt arcomat látva el neveti magát Robert, persze teljesen ledöbbenek az infótól. – És mint olyan nagyon jól keres.

-      Mi? – nyöszörgök, mire felnevetnek.

-      Hát kösz húgi! Ki sem nézed belőlem mi?

-      Én, nem úgy.. , na jó inkább befogom a számat! – ülök le a hozzám legközelebb álló székre.

Szerencsére elterelődik rólam a figyelem, mert vendégek érkeznek. Ashley előre siet, hogy köszöntse őket. Rob és Zalán beszélgetnek, addig én magamba merülök és érdeklődve nézek szét. Már szürkül, de még élesek a fények. A kert nagyon szép! Anyának biztosan nagyon tetszene!

A házból kilépve egy teraszra lérkezünk, székek és napozóágyak, az oszlopok közé csíkos árnyékolók vannak kifeszítve, és hatalmas kővázákba növényeket ültettek.

Az egész telket vöröses – narancsos színű kő, illetve fakerítés határolja, ami elé növényeket, fákat, bokrokat ültettek tetszetősen. Anyának  szerintem nagyon tetszene!

-      Nagyon csöndes vagy! – lép mellém Zalán és Robert. – Baj van?

-      Nem nincs – nézek rájuk mosolyogva – Csak még le vagyok taglózva! – nevetem el magam.

-      Miért?

-      Mert eddig csak az én nagy testvérem voltál, és eddig csak annak láttalak, most viszont letaglóz az amit láttam. Az én bátyám, egy…

-      A te bátyád vagyok ugyan úgy! Ezek csak külsőségek, és hidd el az itteni mércével mérve nem nagy szám! – simogatja meg az arcomat - Én  ugyanúgy Zalán vagyok, a tesód, - kezdi el, majd kajánul Robra néz –  aki most figyelmezteti a lovagod, hogy balról tini veszély közeleg! – suttogja kajánul, mire Rob nagyot sóhajt.

-      Mi van? – suttogom nekik, és érdeklődve nézek a közeledők felé – Milyen veszély?

-      Peter legnagyobb lánya, szerelmes Robba! – suttogja szó szerint röhögve Zalán, mire én is  felnevetek.  – Figyeld majd meg, lógni fog minden szaván, és gyanítom, hogy a kis csaj készített neked egy vudu babát! – röhögi.

Rob rezignáltan nagyot sóhajt mellettem, és átkarolja a vállamat,

-      Erőt kell gyűjtenem!  - mondja, majd hozzám hajolva megcsókol, vigyorogva viszonzom.

-      Hát hugi, ha szemmel öni tudnának most halott lennél! – folytatja a közvetítést Zalán, mire Rob a hajamba rejti az arcát és morogva suttogja:

-      Meg fog őrjíteni!

-      Dehogy fog! – felelem, miközben figyelem az egyre közeledőket. – Rob viselkedj! – szólok rá miközben a hátsómat kezdi simogatni.

-      Csak erőt gyűjtök! – suttogja, majd egy utolsó sóhajt követően az érkezők felé fordulunk.

Elnevetem magam amikor meglátom Peter szerelését, mire büszkén kihúzza magát.

-      Jó mi? Divatos vagyok! -  pózol az Obamás pólóban.

-      Nagyon! – nevetek rá, majd mind a hárman feléjük lépünk. – Sziasztok! – köszönök nekik. – Molnár Hanna vagyok!

-      Hanna ők a családom! – fordul az övéi felé Peter – Jenny a feleségem, Luca, Lola és Fiona pedig a lányaim.

-      Szia! – puszil meg Jenny – már rengeteget hallottam rólad! – hitetlenkedve nézek rá – Tudod a gyerek sokat mesélt!  - bólint Robert felé, aki ekkor lép mellém.

-      Helló Anyú! – vigyorogja, majd a csajokhoz fordul. – Sziasztok! – köszön nekik. 

Az eddig komoly képet vágó Luca arca tényleg szinte azonnal felderül és beszélgetni kezd Robbal. Lola elrohan a kert végébe ahol, mint megtudtam Zalán kialakított egy pici kis tavat azt ment megnézni, Fionát pedig az apja veszi át és elindulnak Zalánék felé.

-      No és hogy tetszik Los Angeles? – fordul hozzám Jen.

-      Őszintén szólva nem sokat láttam eddig belőle – nevetem el magam, és mesélni kezdem a tegnapi napomat. Persze ő is kinevet.

-      Hallottam híredet! Az egyik újságban is olvastam már, hogy Zalán rád cserélte Ashleyt!

-      Mi? – meredek rá döbbenten.

-      Bizony, az egyik pletykalapban megjelent a képetek is, ahogy megcsókol amikor kiszálltok a parkolóban a kocsiból,  sőt együtt is pózoltatok a vörös szőnyegen.  A másikban meg találgatják, hogy Robék rokona vagy-e vagy sem? Bizonyos bennfentesek látták, hogy ő is megcsókolt az after alatt, és  együtt hagytátok el a buli helyszínét. A harmadikban pedig feltételezik, hogy bánatodban leittad magad, mivel Zalán dobott és Roberték hazaszállítottak, akinek biztos forrás szerint az unokahúga vagy a másik szerint pedig a szeretője, és Zalánnal akartad féltékennyé tenni!

Na ettől lesápadok.

Mögöttem felhangzik a vihogás. Elképedten fordulok hátra.

Kellan.

-      Úr isten! – szörnyülködik nagyon is túljátszva az elképedést, majd a közeledő Robra néz, - Istenem te szegény! – simogatja meg a mellém álló kedvesem arcát buzisan, - Édeske, - affektálja - én mondtam, hogy ne kezdj csajokkal! Én mondtam neked Húsikám! De én beszélhetek neked! Gyere ide összetesszük amink van!  - bűvöli Robot, mire Nikki és Jen vihogni kezd.

Rob dermedten, néz a majomkodóra.

-      Hát téged meg mi lelt?– szólal meg - Homokoztál napközben és úgy maradtál?

Na ezen már én is vihogni kezdek. 

Kissé még le vagyok döbbenve a hírektől, de igyekszem túltenni magam rajta. Kérdőn fordul felénk Rob, és  Jen neki is elismétli, hogy miket olvasott a szakirodalomban. 
Robert kicsit aggódva néz rám, de mutatom, hogy nem érdekel az egész! Nekem még emésztenem kell a híreket, de ezt neki nem kell tudnia.

-      Biztos? – suttogja miközben átölel.

-     Persze! – nevetek kicsit erőltetetten – De anyunak vennem kell belőlük, nehogy lemaradjon valamiről! Plusz nem árt tudnom,  hogy hogyan is állok veled! Édeske! Tündi Bündi Bogaram! – huzigálom meg pofikáját, majd Nikki és Kellan felé fordulok -  Egyébként sziasztok!

-      Helló! – ölel át Nikki, majd Kellanhoz fordulok, hogy neki is adjak egy puszit, de ez a marha elkapja a derekam, a hajam alatt átdugja a kezét és befogja a számat, majd hanyatt dönt és csicsergős csókot nyom a számat befogó kezére.

Ledermedek. Kétségbeesetten meredek Robra. Kellan nagyokat nyög csók közben, Rob megy csak meredten bámul pillanatokig. Hirtelen huhogásra Kellan elenged, majd rám kacsint.

-      Helló Édes! – és húzgálni kezdi a szemöldökét.

Elönt a pulykaméreg, és iszonyúan oldalba vágom!

-      Marha! – közlöm vele rezignáltan.

-      Robert ezt te csak úgy hagyod?! – nevet fel az időközben megjelenő Jakson, és Taylor is aki az előzetes hírekkel ellentétben nem az ügyeletes barátnővel érkezett.

-      Ilyet ő úgysem tud! Ilyet csak az igazi férfiak tudnak! – közli kevélyen a frissen érkezőkkel Kellan – Csak megmutattam a csinibabának, - mutat rám -  hogy milyen az, amikor egy igazi férfi csókolja, nem pedig nyálas angol ficsúr! – közli, majd elégedetten mér végig, olyan Kellanosan.

-      Ja! – nézek rá úgy mint aki most fedezte fel a spanyolviaszt -  Tehát ez az akart lenni?

-      Mi Baby?

-      Hát, ez csók akart lenni? – nézek végig a párbeszédünket figyelőkön, - Azt hittem az előbb, hogy egy marha nyalogat! – közlöm bájosan vigyorogva, mire lefagy Kellan arcáról a mosoly a többiek pedig felnyerítenek.

Rob mellém áll, és megcsókol amúgy igaziból. 
Nevetés hangzik fel körülöttünk majd kedvesem Kellanra kacsintva vigyorogni kezd. Persze mennek a beszólások mondani sem kell.

Sorban érkeznek a többiek is,  jókedvűen beszélgetünk, nevetgélünk. Mindenki a teraszon van. Ashley fáradhatatlanul cseveg, jön megy beszélget. Ekkor jönnek meg Lizzyék. 

Lizzy szokásához híven bedobja magát, Tomot és Samet sem kell félteni,  de  Victóriának nincs éppen virágos jókedve, miután mindenkit köszöntött félreül. Kérdőn nézek Robra, de csak a vállát vonogatja, és tovább beszélget Peterrel. 

-      Baj van? – lépek Vic mellé.

-      Nem dehogy! – húzódik erőltetett mosolyra a szája.

-      Nem megy, ne erőltesd! – felelem, mire meglepetten néz rám és nagyot sóhajt, a kezébe nyomok egy koktélt, amit az imént kevert ki Zalán.

-      Jaj istenem! – sóhajt fel.

-      Mondd gyermekem! – vigyorgok rá, de ő meghökkenten néz, majd nevetni kezd.

-    Anyám!  Te pont olyan eszelős vagy mint ő! – mutat a teraszon nevetgélő öccsére.

-      Ki? Én? Nem! – tiltakozom vigyorogva. 

Beszélgetni kezdünk. Mesél. Érdeklődve hallgatom. A munkájával van gondban. 

-      Tudom megígértem anyuéknak, hogy lazítani fogok, hogy nem a munkán fog állandóan járni az agyam, de nem megy! Állandóan készenlétben kell lennem, mindig ötletelni kell, mindig startra készen kell állni. 
   Tudod társtulajdonos lettem, és most bizonyítanom kell, minden helyzetet meg kell tudnom oldani, mindent kezelni kell. Ideges vagyok, mert nem merem elmondani anyuéknak, hogy holnap vissza kell mennem New Yorkba, legkésőbb 10-kor indulnom kell, mert délután  3-kor már tárgyalásom lesz. Hallottad apát délben nem? – hirtelen elhallgat.

-      Vic, kicsit sok a kell! Nem gondolod? - nézek rá - Ne foglalkozz vele! A te életed! Neked kell tudnod, hogy mi jó neked, mit szeretnél. – sóhajtom.

-      Persze nekem kell tudnom. – sóhajt – Baromira könnyű ezt mondani kíülállóként!

-      Tudom. De mint mondhat ilyenkor az ember lánya? – nézek rá – Nekem is mondhattak akármit! – sóhajtom és a szürkületben játszó Lolát és Fionát nézzük csendben.

-      Tudod az a legrosszabb az egészben, - szólal meg hirtelen Vic, - hogy én is vágyom rá mindennél jobban! Most nézz rá – mutat Fiona felé – Annyiszor elképzelem, hogy milyen lenne anyukának lenni? Milyen lehet az, hogy egy apró gyerek anyának szólít? Minden évben megfogadom, hogy kevesebbet dolgozom, és….

-      De aztán mindig jön valami, amit előtérbe helyezel, amit most azonnal meg kell oldani, amire csak te tudod a választ.

Csend.

-      Igen. Tudod, az a legrosszabb, hogy már nem élvezem amit csinálok,- elfordítja a fejét és a nevetgélő öccsét figyeli -   irigylem Robot, mert az a munkája amit szeret, és élvezi, sikeres. Ezzel szemben itt vagyok én, aki diplomázott reklám manager vagyok, és nem érzem azt a tűzet amit a kezdetekkor. Nem élvezem azt, amit csinálok. Már nem arról szól az egész, hogy tervezzek, kitaláljam, hogy stratégiát alakítsak ki, hanem azt kell megoldanom, megteremtenem, hogy a kollégáim ezt tehessék!

-      De akkor miért nem csinálod azt, amit szeretsz?

-      Dobjak el mindent amiért eddig dolgoztam, küzdöttem? – elhallgat – Nem tudom!

-      Vic 28 éves vagy, nem 60! Előtted van még minden!

-      Gondolod?

-      Jaj, ne csináld már! Gondold végig mivel foglalkoznál szívesen? Terveznél, akkor tedd azt! Beszélj a társaiddal, hogy szeretnél jobban ebbe a munkafolyamatba beleszállni. Biztos vagyok benne, hogy az van, hogy amit nem szeretnek, azt most mindent rád sóznak! Ne hagyd magad! – pár pillanatra elhallgatok - Ja, mondom ezt én, aki azt sem tudja, hogy mit kezdjen az életével! – sóhajtok. – Tudod azt gondoltam, hogy meglesz végre a diplomám és akkor minden jön magától, az állásajánlatok, minden. De nem így van!

-      Miért?

-      Mert még én sem tudom, hogy mit akarok kezdeni magammal –sóhajtom. – Tudod művészeti egyetemre jártam még az előtt. Élveztem, imádtam, hogy a kezem alatt alakul ki valami érdekes, szép. Aztán megtörtént a baleset, és nem tudtam leülni készíteni bármit is, nem ment. Miután valamennyire rendbe jöttem, elhatároztam, hogy nem erőltetem azt ami nem megy, de akkor sem tudtam, hogy igazándiból mi mást kezdhetnék magammal? Aztán lent voltam nagyiéknál. . .

-      Róluk Rob ódákat zengett amikor hazajött! – szúrja közbe Vic – de folytasd...

-      Aztán nagyi adta az ötletet, hogy amúgy is szeretek utazni, miért nem választom azt munkának? Gondolkoztam rajta és igazat kellett adnom neki, így átjelentkeztem az idegenforgalmi suliba. Győzködtem magam, hogy jó lesz, lediplomázok, és majd meglátom, hogy mi lesz. Most itt állok, hogy megvan a diploma, de hogyan tovább?

-      Gondolom, most hogy az öcsém is belépett a képbe…

-      Igen nehezebb, nem tudom, hogy mihez kezdjek magammal – sóhajtok.- Merre lépjek, merre induljak?

-      Na mi ez a susmuss csajok? – áll meg felettünk Robert, majd lehajol és ad egy puszit és  leül mellém a lépcsőre.

-      Mindenki itt van? – fordulok a megjelenő Ashley és Jakson felé.

-      Nem még Kris nem jött meg, és Elisabeth és a párja majd később jönnek, egyébként mindenki itt van. – mutat a többek felé, mi is felállunk a lépcsőről.

-      Hm sokan lettünk! – nézem az udvaron beszélgető 10-15 embert.

-      Ez a legszűkebb baráti körünk, és még Zalán két haverja nem jött el a családjával. Közbejött nekik valami.

Lassan mindenki odaszivárog hozzánk. Vigyorognak, amit nem értek, de nem foglalkozom velük, Victóriával társalgunk. 
Valahogy furcsa érzésem van, a többiek látszólag beszélgetnek, nem figyelnek ránk, de valahogy a fura érzés egyre nagyobb bennem. Kérdőn nézek Robra, aki szintén ráncolt homlokkal figyeli a többieket, aztán rám néz és meghúzza a vállát átkarol, és belehúz a sörébe.

Hirtelen Kristen jelenik meg mellettünk, dühösen baromi dühösen! Rob elé állva lekever neki egy bazi nagy taslit. 
Döbbenten meredek  rájuk, körülöttünk megfagy a levegő. Csak bámulom a dühtől remegő Kristent, és a pofontól piros arcát simogató, döbbent  képpel álldogáló kedvesemet.  Mi a fene történik itt?

-      Mi ez? – vágja Roberthez  Kris a kezében tartott újságokat, amiket lassított felvételként látok, ahogy  hullanak a földre.

A Jenny által emlegetett pletykalapok azok.

-      Hogy merészelted? Megígérted! Hogy tehetetted ezt? Hogyan tehetted ezt velem? – kiabálja a még mindig dermedten álló Robnak, aki meg sem tud szólalni.

-      Kris? – nyögi ki végre- Mi a fészkes fene bajod van? Mi rosseb történt veled? Meghülyültél?

-      Ne Krissez itt nekem! Hanem válaszolj, a fene essen beléd!- üvölti Kris - mi az, hogy mégis vele vagy? - mutat felém.

Csak állok ott Vic mellett mint akibe villám sújtott, és nem értek semmit. Kétségbeesetten nézek végig a körülöttünk állókon. Mi van? Mi történik itt? Zalánt keresem, miközben ezernyi érzés hullámzik át rajtam. Düh, csalódottság, fájdalom, és remény.

Remény, hogy mindez nem igaz, csak szórakoznak, és most nem az történik amit igazából látok!

-      Ne! – suttogom magam elé. Halálra váltan nézek rájuk, szívem dübörög a félelemtől a csalódottságtól, szó szerint hányingerem van a hirtelen vérembe lövellő adrenalintól. Minden izmom megfeszül, elönt a hideg veríték – Ez nem lehet! –  suttogom sokkoltan, majd Robertre nézek, aki hangomat meghallva elszakítja tekintetét Kristentől.

-      Hanna kicsim! Hanna! – lép elém és a szemembe néz. Kétségbeesett a tekintete, - Higyj nekem, kérlek! Nincs köztünk semmi! Tényleg! Esküszöm!

Nem tudom, hogy mit gondoljak, csak bámulok rá . . . .

 . . . . és akkor a dermedt csendben meghallom a kattanásokat, majd a fel-fel harsanó kuncogásokat. Lassan mindenki röhögni kezd, aztán Kristen is elneveti magát.  Mi pedig ott állunk a vihogó társaság közepén értetlenül, csak nézzük egymást. Hirtelen nem kapok levegőt, és minden tagom reszketni kezd. Nem bírnak el a lábaim. Le kell ülnöm. Lerogyok a lépcsőre. Rob oda lép, és átölel. Érzem, hogy ő is remeg.

-      Hiszel nekem? – suttogja.

Hallgatok. Hiszek-e neki?

-      Igen.  – nyögöm ki.

Ekkor mellénk  lép Kris, és a kezembe nyom egy nagy alakú csomagot vigyorogva. Robert felmorran mellettem és kikapja a kezemből a felém nyújtott valamit, és a földre hajítja.

-      Rohanj Stew mert most meghalsz! – üvölt rá dühösen – 10 lépés az előnyöd!

Most Kristeten a döbbenet sora, de látva kedvesem tekintetét futni kezd, a körülöttünk állók félrehúzódnak, hogy helyed adjanak nekik. Rob eldobja a sörét, és utána rohan. A lépcsőről belátom a terepet. A többiek nevetésétől és biztatásától kísérve,  Rob utoléri, felkapja, és a medencébe vágja Krist, majd mint aki jól végezte dolgát otthagyja. Taylor rohan a segítségére és húzza ki a nevető, hápogó lányt a vízből.

Rob nem jön oda hozzánk, hanem a bárpulthoz megy és tölt magának valamit amit egy húzóra lehajt, majd a pultra támaszkodva lehajtott fejjel áll, mélyeket lélegezve. Tom és Sam mellé lépnek és heccelve vállon veregetik. 

Mindez másodpercek alatt történtek, talán az egész ha tartott 2-3 percig, de én szó szerint éveknek éreztem!

Nézem a körülöttem állók nevető arcát, és  érzem, hogy lassan nagyon lassan kezd a heves szívverésem csillapodni.

-      Olyan marhák vagytok! Hogy tehettétek ezt? – sírom el magam, és temetem a kezembe az arcomat, hogy ne lássák a könnyeimet.

Remegek, minden porcikámban remegek.

Valaki mellém ül és átöleli a vállamat, de engem csak ráz a sírás. Mélyeket lélegzem, hogy megtudjak nyugodni.

-      Ne sírj! – simogatja meg a hajamat a mellettem ülő.

Felnézek, Jackson az. Hálásan nézek rá, és elveszem a felém nyújtott zsepit.

-      Köszönöm! – suttogom.

-      Basszátok meg! – fordul a minket figyelők felé – Én mondtam, hogy erős lesz, hogy nem kellene!

-      Ugyan baby! – ül le mellém Peter is, - csak hülyéskedtünk. Ne vedd komolyan!

-      Jól vagy? – hajol felém Victória is.

-      Persze! – suttogom, - de most szükségem lenne egy hatalmas adag Robdrogra! – közlöm miközben folynak a könnyeim. 

- Meglátom, hogy mit tehetek - mosolyog Vic.

Felnevetnek.

Ekkor kérés nélkül megjelenik Rob, elkapja a kezemet, felránt és nagy lendülettel elindul.

-      Gyere! – és maga után húz, egyenesen a házba.

Nem törődik a beszólásokkal amik kísérik az utunkat, meg sem halljuk őket, csak megyünk, illetve én rohanok a hatalmas léptekkel masírozó Robert után.

Benyit a szobámba, és amint becsukódott mögöttünk az ajtó magához ránt, kétségbeesetten csókolni kezd.

-      Ugye nem hitted el? – néz rám két csók között – Ugye nem?

-      Őszintén szólva… - kezdek bele, de felmorran és a falhoz szorít, majd dühösen újra a számra tapad.

Nem engedi befejezni a mondatot, kezei nem éppen finoman kényeztetik a melleimet, és markolják a fenekemet. Fáj, de élvezem.

Élvezem, ahogy dühösen csókol. Ahogy nekem feszül, ahogy nem törődve semmivel heves mozdulatokkal letépi rólam a nadrágom, bugyim, és lábamat felhúzva egyetlen mozdulattal betölt, tövig nyomul belém. Lélegzetem elakad, szívverésem a lehetetlennél is jobban felpörög. . .

Látom a szemében a félelmet, a dühöt, a szerelemet és a kéjt. Mindent, amit én is érzek. Durván túrok a hajába, és markolom meg, hogy magamhoz rántsam, felnyög. Dühösen, haraggal csókoljuk a másikat, szívem őrülten ver, majd Rob  megmozdul. Mozdulatai hevesek, és nem éppen gyengédek, de minden rezdülése kéjjel tölt el! Minden lökése a végletekig hajt, a robbanás peremén táncolunk,  majd megcsíp. Egyetlen egy fájdalmas mozdulat és repülök. Zihálva ölelem, szorítom magamhoz, de ő nem jött velem, látom a kéjtől ködös szemeit, és megharapom a vállát nem éppen finoman, mélyről jövő hang hagyja el a száját. Ez a hang felborzolja érzékeimet, végigborzongat. A kielégülő férfi hangja. Hevesen nyom a falhoz, kétségbeesetten öleljük egymást. A düh, a félelem, a fájdalom elszállt, megkönnyebbültünk. 

Remegve öleljük egymást, egybeforrva, majd gyengéden megcsókol.

-      Ne haragudj! Egy állat vagyok! – suttogja a fülembe. – Nem fájt?

-      Lehet, hogy egy állat vagy, - suttogom – de én így szeretlek, és egyáltalán nem fájt. 

-      Sajnálom!  - suttogja fejét a nyakamba hajtva – Sajnálom!

-      Ne sajnáld! – suttogom – Nagyon finom volt. Hidd el, de most rendbe kellene szedni magunkat, mert egy csomó ember kint sasol, hogy éppen mit csinálhatunk. – kuncogom.

-      Szerintem sejtik… - vigyorogja.

-      Ez nagyon ciki! - nyöszörgöm fülig vörösödve, miközben szétválunk, Rob kajánul nevet amikor bemegyek a fürdőbe. - Figyelj cica, én kimegyek, te gyere utánam, ha készen vagy. Oké? – lép be utánam Ő is.

-      Jó! – suttogom hozzá bújva, majd egy csókot követően kimegy.

A fürdőből kilépve az ágyra rogyok, mélyeket lélegzem. Hallom, ahogy Robot, fogadják kint.

-      Na kisültetek haver?

Kellan. 

Elnevetem magam. Ez a pasi nem normális! Mintha hallaná gondolataimat, Robert szóról szóra ezt közli vele.

Kopognak. Vic, és Ashley lépnek be.

-      Jól vagy?

-      Persze. Jól vagyok. – felelem, kicsit sem határozottan.

-      Akkor gyere! – húz fel Rob nővére az ágyról nevetve, de az ajtó előtt megtorpanok, és kétségbeesve meredek vissza rájuk.

-      Nyugi! Rob már leszerelte őket! – neveti el magát Ashley.

-      Oké. – suttogom, és előre engedem.

Szerencsére nincsenek a nappaliban, kint beszélgetnek a teraszon. Ekkor rázkódni kezd a telefon a zsebemben, megnézem, hogy mi jött. MMS. Megnyitom. 

Kedvesek a barátok….

A teraszra lépve Rob felé veszem egyből az irányt. Tommal beszélget.  Mindenki a terasz alatt álldogál és bennünket figyel. Egyenesen hozzá lépek, a kaján tekintetekkel nem törődve. 
Átölel és  kapok a homlokomra egy puszit.  

-      Na megnyugodtál? – kérdezi. 

-      Aham. – válaszolok bólogatva, de az ő telefonja is rezegni kezd.

A körülöttünk állók érdeklődése felélénkül, pillantásaik amiket egymásra vetnek további  cinkosságot sugallnak.

Rob megnézi a küldeményt, amit szerintem én is megkaptam, majd megszólal, nevetve 

-      Még jó, hogy a barátaim vagytok, és nem az ellenségeim!

Persze felröhögnek. Ekkor megjelenik a frissen átöltözött Kristen, és vigyorog, mint a vadalma.

-      Ne röhögj, - csattanok fel amikor meglátom – Ezt még egyszer visszakapod abban nyugodt lehetsz! - fenyegetem meg, mire megáll előttem.


- Oké, de nincs harag ugye?- vigyorog rám.


-  Nincs! - ölelem át mosolyogva.

-      Meg sem nézed, hogy mit kaptál? – kérdezi Tay, és az eddig sutyiban figyelő fejek most   egyenként fordulnak felém. Mindenki körénk gyűlik, és  Jackson a kezembe nyomja a becsomagolt valamit.

Kétkedve nézek rájuk.

-      Robban ha kinyitom? – Rob felröhög mellettem.

-      Dehogy! – bizonygatja Kris.

-      Neked már nem hiszek! – nézek rá, de csak vigyorgás a válasz.

-      Nyugodtan kibonthatod! – biztosít Jackson is.

-      Ha mégsem úgy lesz, akkor te is mész fürdeni abban biztos lehetsz! – ígérem neki nevetve, - a barátom már vér profi a fürdetésben!

-      Nyugi, bontsd csak ki!

-      Oké. – sóhajtok nagyot és megkezdem a műveletet.

Letépem a díszcsomagolást, két bekeretezett újságcikket tartok a kezemben. Mai újság.

„Üdv a köreinben” írták rá, és mindegyikük aláírta. Elképedve nézek rájuk és elnevetem magam.

-      Gondoltuk, hogy nevezetessé tesszük első köreinkben eltöltött napodat. – szólal meg Taylor, - Ez nyugis még, de félő, hogy ha sokat mutatkozol velünk, minden lesz, csak nyugalmad nem!

-      Az első két cikk, rólad, rólunk – folytatja Jackson – ezzel szembe kell nézned! Mindennaposak lesznek. Ne foglalkozz velük.

-      Oké! – sóhajtom – És köszönöm!

-      Örülök, hogy itt vagy! – ölel át Kris is, - és bocs az iméntiért – suttogja, - de gondolj mindig arra, hogy mit éreztél az előbb alaptalanul, és hidd el, hogy nincs közöttünk tényleg semmi!

-      Jó!

-      Na akkor bulizzunk!

Persze előkerülnek a gitárok, és mivel profi előadó is van közöttünk Sam és Lizzy személyében nem sokáig kell várni, hogy felpörögjenek az események.

Nagyon jó a hangulat, Peteréknek sincs kedvük hazamenni, így Fionát a zöld vendégszobában fekteti el Jenny, a másik két lány meg még bírja a kiképzést. Még csak 10 óra van. Végig nézek a társaságon, jól érzik magukat. 
A társaság egyik fele beszélget kicsit szétszóródva, a pasik  Tom, Sam, Zalán, Jackson, Peter, Rob és Kellan  pókereznek.

Kaja még van, ital utánpótlásról Zalán gondoskodik, bosszantásomról meg Kellan a beszólásaival.

Egy ideig bírom, de a sokadik után már elszakad a cérna!

-      Nem kellene ennyire erőltetni! – figyelmezteti Zalán – mert ráfázhatsz!

-      Én? – neveti el magát Kellan – Én nem lepődök meg semmi! - közli kihívóan, majd folytatja a piszkálásomat.

Rob, és Zalán összenéznek, mivel látják az arcomon hogy kezdek dühös lenni!

-      Hát tudnék mit mesélni! Én a helyedben visszafognám magam! – figyelmezteti újra a bátyám – Meg tud szívatni ha akar!

Tom, Rob, és Zalán felnevetnek, mire Kellan érdeklődve néz rájuk, de ők csak kacsintanak rám.

-      Élénken él még bennem a londoni kalandom, hidd el kispajtás tudom mit beszélek!

Ashleyvel és Krissel beszélgetek Jenny is mellénk ül Lolával a kezében, várja, hogy véget érjen a parti, mert kezdenek a lányok is álmosodni. Kellan persze nem hagyja annyiban a dolgot.

Aztán elfogy a türelmem.

-      Jó Kellan! – csattanok fel – A következő körbe én is beszállok, legyen a tét az, hogyha én nyerek megteszed amit kérek és nem lesz több megjegyzésed!

-      Oké, de mit tudsz felajánlani ellenkező esetre?

Elgondolkodom, majd Rob szemébe nézve, kimondom a felajánlásomat. Rob  összevont szemöldökkel emészti az elhangzottakat, Kellan pedig felröhög.

-      Hát ilyen könnyen nem csókoltam meg nőt! – közli, majd hátba veregeti kedvesemet, majd felém fordul – De nem dobhat be a vízbe! - mutat Robra.

Rob felpattan, és mérgesen elviharzik. Nem foglalkozom vele. Zalán oszt. Koncentrálok, és igyekszem rezzenéstelen arccal tűrni a szövegelését. Lassan mindenkik körénk gyűlik. Szépen lassan az összes pasi bedobja a lapjait. Csak Kellan és én vagyunk játékban. Rob idegesen néz rám, majd a mögöttem álló Zalán áthajol hozzá és suttog neki valamit, mire felderül az arca. Figyelmeztető pillantást vetek rá.

Kellan vigyorogva mutatja be a lapjait. Eljátszom a kétségbeesettet, mire kárörvendőn megszólal:

-      Hát Pattinson készítsd a fotoáppárátot! Lesmárolom a csajodat.

-      Azzal még várnod kell egy kicsit! – vigyorodom el kárörvendőn – Készülj Kellan! – szólalok meg majd bemutatom a kártyákat.

-      Na ne! – néz rám elképedve, ami csak nagyobb lesz, amikor közlöm vele a kívánságomat. – a körülöttünk állók felröhögnek.

-      Baszki ezt nem teheted!

-      Ó dehogynem! – sóhajtom – Már alig várom!