58. fejezet: Újra

Sziasztok!

Bocs a késésért, de csak most értünk haza. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok szólni! 

Drága

Flo, Dóri, Zsuzsi, Gabó. Rita, Golden, Judy, Hena, Vera, Anna, Pet, lala, Réka, Cassie, Gigi, Petra, Pixie, és Szusi! 

Nagyon szépen köszönöm nektek a sok kedves szót. És örülök, hogy tetszett nektek is Robertünk utolsó képe. Pixie remélem azért kaptál levegőt!

Ez most KÖSZÖNÖM sorai lesznek.

Amikor elkezdtem írni, számomra elképzelhetetlen volt, hogy akár csak az ötezres látogatottságot elérjem, és most itt állok több mint 60000-es megjelenítésnél. Hihetetlen! Nagyon köszönöm, sajnos másként nem tudom leírni, nagyon köszönöm mindenkinek aki akár csak egytlen egyszer is az oldalra tévedt, nektek meg főként akik rendszeressen olvastok!

Köszönöm!

Szeretettel nektek!

Heni

Hanna

-          Kisasszony! Kisasszony! Kérem ébredjen! Hamarosan leszállunk, kérem kösse be az övét!

Hirtelen azt sem tudom, hogy merre van az előre, és egyáltalán hol az istenbe vagyok? Tétován nézek körül.

Repülőgép!

L.A. ! 

Rob!

Úristen mindjárt találkozom vele! A szívem őrült ritmust kezd verni a gondolatra is. Egyből kiszárad a szám.

-          Jól van? – néz rám aggódva az utaskísérő.

-          Igen köszönöm, csak gyorsan ébredten, és hirtelen nem voltam képben. Nincs semmi gond. – hadarom, miközben az övemet kezdem becsatolni.

Kómásan figyelem, ahogy a gép lassan földet ér. Hevesen dobogó szívvel szedem össze a cuccaimat, ellenőrzöm, hogy mindent biztosan elpakoltam-e. Vámvizsgálat, egyebek és már rohanok is kifelé. 1 bőröndöm van, igaz az hatalmas, azt cibálom kifelé, Zalánt keresem, de nincs sehol. Tétován nézek körül..

Álom, álom, édes álom! Nekem menne valami simán? – mormolom halkan magam elé, amikor sehol nem látom Zalánt. Most mit csináljak?

-          Kicsi ez majdnem akkora, mint te! – hallom vigyorgó hangját a hátam mögül, majd repeső szívvel a nyakába ugrok. Nevetve ölel át, majd letesz a földre.

-          Szia! – nyomok a képére egy hatalmas puszit. – Már azt hittem, hogy elfelejtettél.

-          Dehogy, csak Ashleyt adtam le a fodrásznál, utána meg röpültem érted, de nehezen találtam parkolót. – magyarázza, miközben megyünk kifelé. – Készülj fel rá, hogy baromi meleg van! – néz végig rajtam. – Meg fogsz sülni!

-          Lehet, de már nem kell sokáig kibírnom, hajnalban indultam, akkor otthon még nagyon hideg volt.

Gyorsan elérjük a kocsit.

-          Kompenzálsz? – nevetem el magam és meglepődve mérem végig s böhöm nagy terepjárót,  amibe Zalán most küzdi be a bőröndömet.

-          Liba! – morogja, majd rémülten néz rám.

-          Mi van? – nézek rá megilletődötten.

-          Te ide is költözöl? – kapom vissza a heccelést miközben a bőröndömet pakolja be.

-          Nincs olyan szerencséd! – nevetem el magam, miközben a telefonomat bűvölöm, de meg sem nyikkan! – Bassza meg! Mi az isten baja van ennek!? Fel kell hívnom anyuékat és Robot is, de olyan mintha megfagyott volna ez az átok!

-          Jaj olyan liba vagy! – röhög ki, miközben kikapja a kezemből, és nyomogat rajta valamit - csak át kell állítani! – és nyomja újra kezembe az átok immár életre kelt kerregőt.

Elindulunk. Gyorsan felhívom anyáékat, hogy rendben megérkeztem ne izguljanak.

-          Szia anya! Itt vagyok, megvagyok, és egészben vagyok! – vigyorgom, ahogy az első csöngetés után beleszól biztos vagyok benne, hogy a kezébe szorongatta végig a telefont.

-          Sima utad volt? – kérdezi Apukám,  ezek szerint kihangosítottak, én is ezt teszem, és Zalán is köszön nekik.

-          Hát se egy meteorit, vagy tornádó nem került az utunkba – vigyorgok - így azt kell mondanom, hogy sima volt az utunk.  

-          Zalán verd nyakon! – sóhajtja Apu - ne pimaszkodjon, mert ha hazaér én csapom agyon!  

-          Jaj apa! Úgysem bántanál! Tudod, hogy szeretlek! Te vagy az egy szem apukám! – hízelgem, mire apa felnevet.

-          Jaj te kis boszorka! – neveti el magát. – Zalán nekem vigyázz rá!

-          Vigyázok! Nyugi! – dörmögi, majd felnevet, amikor meglátja a telefonját ami csörögni kezd, és felém mutatja. Rob.

-          Bocs apa, anya! Most búcsúzom! Rob hív. Sziasztok! – meg sem várom, hogy Zalán elköszönjön tőlük kinyomom a telefonom, és Zalán kerregő ketyeréje után nyúlok.

Még hallottam miközben letettem a telefont, hogy apa morog valamit, hogy mit azt nem értem, csak anya nevetését hallottam, de már nem foglalkoztam vele. Zalán átnyújtja a telefonját, miközben hozzáteszi, hogy az agyára kezd Rob menni, mert negyed óra alatt 9-szer hívta. Ezen felnevetek, majd megnyomom a zöld gombot.

-          Azt hittem már fel sem veszed! – morogja idegesen – Megjött már? Nem érem el telefonon! Valami baja van?

Vigyorogva hallgatom kifakadását.

-          Neked is szép jó napot Robert Pattinson! – nyögöm szívemmel a torkomban, és azokkal a bizonyos pillangókkal a gyomromban. Pár pillanatig csend majd

-          Boszorka! – suttogja halkan – Istenem itt vagy? – válik rekedté a hangja.

-          Szia! – suttogom én is, mivel a hangja hallatán nem megy a normális légvétel.

-          Istenem! Már nagyon vártalak! Rendben vagy? Nem volt semmi gond?

-          Nem, nem volt semmi gond! – nevetem el magam – Rendben leszálltunk, és már Zalánnal megyek valahova, hogy hova azt ne kérdezd, mert nem tudom, de nagyon sietünk. – nézek kérdőn a bátyámra aki morog valamit az orra alatt.

Ekkor hallom a háttérből, hogy Robot keresik, mire mérgesen hátraszól, hogy megy mindjárt.

-          Bocsánat! Mennem kell! Siessetek jó! Már alig várom, hogy lássalak! Szeretlek! – suttogja a telefonba.

-          Én is szeretlek! – suttogom -  Szia!

-          Siess! – hallom halk rekedt hangját, majd üvölteni kezd – Megyek már bassza meg! – halkul el a hangja, majd újra a telefonba szól – Lassan már levegőt sem vehetek egyedül!

-          Nyugalom! Menj, és nemsokára találkozunk! Szia!

Zalán vigyorogva néz rám miközben megállunk egy ház előtt.

-          Robertünk az utóbbi időben kissé frusztráltnak tűnik. Idegbajos, türelmetlen, de ezen majd segítesz!

-          Jaj Zalán! – vágom oldalba – Idióta vagy!

-          Nem csak őszinte! Egy – két éjszaka, és rendben lesztek. – vágja oda sunyin, mire pipacspiros leszek, persze kiröhög.

Kíváncsian nézek körül. Egy csendes utcában vagyunk, egy tipikus amerikai stílusú ház előtt. Kérdőn nézek bátyámra, aki vigyorogva meghajol előttem, és a bejárat felé mutat:

-          Isten hozta, szerény hajlékomban a kisasszonyt!  ­

Gyorsan a bejárat felé ráncigálja a bőröndömet, és kinyitja az ajtót, egy hatalmas nappaliban találom magam,  de nem tudok nagyon körülnézni, mert csörögni kezd a telefonom.

-          Szia! Ezek szerint végre megérkeztél! – vigyorog Ash.

-          Szia! – nevetek fel – Igen itt vagyok, már nálatok.. – de Ash, a szavamba vág, mire nem kicsit lepődök meg.

-          Figyelj, most csináld azt, amit mondok! Zuhanyozz le, pakold össze a premieres cuccaidat, mindent ami kell, és Zalánnal gyertek ide hozzám! Itt megcsinálják a hajad, meg a sminked.

-          Jó, de a ruhámat ki kell vasalnom, mert szerintem összegyűrődött.

-          Dehogy vasalod ki! Majd itt megcsinálják!

-          De…

-          Nincs semmi de! Megbeszéltem! Indulás! Mozogj! Már itt kellene lennetek! – neveti el magát.

-          Oké megyek már! Azaz indulnék, de nem tudom merre! – vihogok – ugyanis a kedves bátyám, nem mutatta meg, hogy mi hol van, úgyhogy csak itt állok a nappalitok közepén, ami egyébként gyönyörű, - teszem hozzá -  de gőzöm nincs, hogy a tesóm éppen merre van!

-          Jellemző! – neveti el magát, de megjelenik Zalán is közben amit közlök is Ashleyval

-          Add  akkor légyszives!

Engedelmes kislányként bátyám kezébe nyomom a telefont, aki egy fintor után átveszi, miközben társalognak egy szoba felé húz, ahova benyitva meglátom az ágyon a bőröndömet. Kíváncsian néznék körül, de Zalán elköszön Ashleytól és :

-          Figyelj kicsi, most nem tartok tárlatvezetést, mert tényleg nincs időnk, szaladj zuhizz le, és kapkodd össze a cuccaidat, mert indulnunk kell. Holnap ígérem mindent megmutatok, de baromi nagy a forgalom, és kifutunk az időből.

-          Oké!  - sóhajtom és pakolni kezdek, miközben Zalán kifelé indul, de hirtelen megáll, meglepődve nézek rá

-          Figyelj, a ruhádat add ide azt most az enyémmel együtt bepakolom a kocsiba.

Gyorsan előbányászom a ruhazsákba tett ruhámat, és a kezébe nyomom. Elneveti magát.

-          Anyám! Ettől eldobja az agyát! Csini leszel!

-          Köszönöm! – vigyorgok boldogan Zalánra – Anya bevetette a nehéztüzérséget, hogy megtaláljuk.

-          Hallottam – néz rám sokat tudóan.

-          Lesznek még gondok – sóhajtok fel halkan – te is tudod.

-          Tudom, de ezeket nem tudjuk elkerülni. – lép közelebb, és végig simít az arcomon - Ha tényleg együtt maradtok, amiről még véleményem szerint korai agyalni, - teszi hozzá azért – de a Londonban történtek egészen biztosan fel fognak jönni. Azt nem kerülhetitek el. Ezt Robert, a szülei is tudják, te is, én is.

Nem tudok mit mondani. Aggódva jut el a tudatomig, hogy ma este biztosan ők is itt lesznek. Kérdőn meredek Zalánra.

-          Igen ők már tegnap megérkeztek. De ne agyalj, hanem indulj zuhanyozni. – suhint jó szokásához híven a hátsómra.

Nem várom meg, hogy újra rám csapjon, a mutatott ajtó felé veszem az irányt.

*

*

*

Egy tükörablakos épület előtt állunk meg. Érdeklődve nézek körül, pálmafák, virágok az épület előtt. Ahogy benyitunk, mindenki érdeklődve néz felénk, amin kicsit meghökkenek.

-          Na végre! – csattan fel Ashley és nevetve ölel át. – Már azt hittem, hogy soha nem értek ide!

-          Persze, a kisasszony a zuhany alatt felejtette magát! – morogja Zalán, mire kiröhögjük, de csak egy grimaszt vág és eliszkol, mondván, hogy leadja a ruhámat.

Ekkor megjelenik mellettünk egy olyan pasi, hogy alig hiszek a szememnek. Bemutatkozik, Steve Mcmullen, ő Ashley fodrásza, alig mutatkozok be, máris elkap az örvény. Ashley csak nevet elképedt arcomon, hiszen pillanatok alatt a mosóban találom magam, és azt veszem csak észre, hogy már a hajamat csavarja, fújja, fényezi, miközben be nem áll a szája. Feltesz egy kérdést, de már válaszol is rá. Én meg csak lesek és elképedten meredek Ashre aki csak rám kacsint, és vállat von. Ahogy beülök a búra alá, megjelenik egy csaj, ő is bemutatkozik, elkapja a kezemet, és végignézi. Tegnap előtt voltam körmösnél, nincs sok dolga velem, úgyhogy ott is hagy. Hátradőlök, lazítani próbálok, amikor rezegni kezd a telefonom. Rob.

„ Hol vagy?”

„Ashleyvel vagyok fodrásznál, és te mit csinálsz”

„Azon kívül, hogy a 3. hidegzuhanyt veszem, semmit, már csak öltöznöm kell”

„ Ennyire meleged van?”

Sokáig nem jön válasz, így vigyorogva, de elteszem a készüléket, és végig próbálom gondolni, hogy mi vár rám. De ekkor csörögni kezd a telefon.

-          Nem Boszorkám, nem melegem van! – suttogja – Csak állandóan az jár az agyamban, hogy végre itt vagy!

-          Rob – cincogom, mivel normális hangon képtelen vagyok megszólalni.

-          Igen? – suttogja, de ekkor ajtócsapódást hallok és megint őt keresik. – Bassza meg! Nem tudtok egyetlen percig nyugton hagyni? Csak 1 percet kértem, úgy, hogy nem lóg rajtam senki! – hallom idegesen felcsattanni.

-          Most ne telefonálgass, hanem a dolgoddal törődj! – morran fel egy férfihang.

-          Mike, hagyd már egy kicsit! – szólal meg egy nyugodt női hang – Egész nap egyetlen percre sem hagytad békén.

-          Ide figyelj Stef – szólal meg az a bizonyos Mike – Ez az este nagyon fontos, neki is, nekem is, és neked is! Észnél kell lennie, de mást se csinál egész nap, mint azon a kibaszott telefonon lóg!

-          Na ide figyelj, - csattan fel Robert – Napok, nem hetek óta mást sem csinálok, csak a ti kényetek kedvetek szerint rohanok egyik helyről a másikra, egyetlen 1 percet kértem nem többet egyet, hogy nyugodtan telefonálhassak! Mi a büdös isten olyan fontos, hogy még 1 perc nyugtom sem lehet?! Felöltöztem, itt állok talpig buziba! – üvölti -  Ebbe sem mentem bele, meg sem kérdeztétek, hogy mit szólok hozzá,  de ti eldöntöttétek, hogy bordó, nem piros öltönyben pompázzak! Lenyeltem, felhúztam, de most ha kérhetem húzz a picsába Mike, amíg szépen mondom, és hagyj békén telefonálni.

Az a bizonyos Mike felmorran, de a Stef nevű nő rászól, hogy maradjon nyugton, és már csak az ajtó csapódása és ezzel együtt Robert megkönnyebbült sóhaja hallatszik.

-          Na végre! Bocs Hanna! – sóhajt fel – De már elegem van! Annyira elegem van az egész cirkuszból!

-          Nyugi! Gondolj arra, hogy nemsokára találkozunk, és már csak ezt az estét kell kibírnod, aztán már csak a forgatás lesz. Nem kell rohangálnod máshova.

-          Tudom, hogy már csak ezt az estét kell kibírnom, - sóhajtja, - de már be elegeltem kicsit.

-          A nagyság átka Életem! – kuncogom,- Komolyan piros öltönyben leszel?

-          Hanna, legalább te ne idegesíts ezzel! Amikor megláttam majdnem infarktust kaptam!

-          Biztos csini leszel – kacagom, mire ő is felnevet,

-          Agyon csaplak te nő! – vigyorogja – Olyan jó, hogy itt vagy!

  

Ekkor megjelenik Steve és Ashley,  előbbi megnézi, hogy megszáradt-e a hajam az utóbbi pedig felrángat, hogy menni kell a sminkesekhez, ha ott készen vagyunk és a ruhánk is rajtunk van, akkor jövünk vissza Stevehez.

-          Bocs Robert mennem kell!

-          Menj! Nálam is mindjárt betörik itt az ajtót.

-          Szia! Szeretlek! Nem sokára találkozunk!

-          Szia! Én is! Siess!

Miután letettem a telefont, csak bambulok magam elé. Ashley nevetve tapsol az orrom előtt.

-          Ébresztő kislány! – kérdőn meredek rá – Tudod sminkes – vigyorogja – hogy Apócád elájuljon! – suttogja a fülembe.

-          Hogy mim? – rökönyödök meg, és meredek rá elképedten, biztos jól hallottam?

Nevetve közelebb hajol hozzám, és magyarázni kezd:

-          Krissel ezt szoktuk csinálni, a pasik kapnak egy kódnevet, amin nyilvánosan hívhatjuk őket anélkül, hogy mások rájönnének; hogy kiről van szó. Utólagos engedelmeddel, Robot már bekódoltuk. Apóca a fedőneve. – suttogja miközben a folyósón csattogunk a következő ajtóhoz, felcsuklok a röhögéstől! Apóca?!

-          Apóca? Jó hogy nem galóca! – vihogok, mire Ashley majdnem félrenyeli az ásványvizet a röhögéstől.

-          Hát ahogy mostanában viselkedett lehet, hogy így is fogom hívni mérges galóca! – vihogva nyitunk be az ajtón.

Két középkorú nő mered ránk az egyik magas és barna hajú, a másik szőke és alacsony. Ashleyvel igyekszünk arcizmainkat kordában tartani, de elég csak összenéznünk és már felvihogunk.

-          Örülök, hogy ilyen jó kedvetek van! – neveti el magát a magasabb nő, miközben figyelmesen végigmér – Szia! Magde vagyok, hívj csak így, - mondja miközben kezet fog velem -  te meg Hanna, ha jól hallottam, annak az adonisz Zalánnak a húga. – vigyorogja, miközben Ashleyre kacsint, aki nevetve megfenyegeti.

-          Helló! Igen! Szia! Molnár Hanna vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek!

-          Szóval te vagy az! – mér végig csavaróktól a lábujjam hegyéig figyelmesen a másik nő úgy, hogy zavarba jövök – Szia! Kate vagyok, a másik sminkes! Már rengeteget hallottam rólad! – neveti el magát,

-          Igen? Jó lesz Zalánék száját bevarrnom! – fordulok felé nevetve.

-          Hát légy erős, nem Zalántól hallottam rólad! – neveti el magát. – Hanem Roberttől.  – ezen nem kicsit lepődök meg!

-          Robtól? – nézek rá hitetlenkedve.

-          Igen tőle! A WFE forgatásán én sminkelem. Nem egy beszélgetéseteknek voltam fültanúja! – ez hallatán fülig pirulok.

-          Hát ez édes – néznek össze Madgevel – ilyet is ritkán látni itt Hollywoodban, hogy valaki elpiruljon! Nyugalom kislány, csak annyit mondhatok, hogy örülök, hogy itt vagy, és őszintén szólva szerintem a stábban többen is imába foglalják a neved! Az utóbbi egy hétben Robbal nem lehetett bírni! Francis meg szerintem egyenesen szentté fog avatni!

-          Miért?

-          Figyelmetlen volt és szórakozott életem! Sokszor kiakadtak rá.

-          És állandóan elkalandozott – neveti el magát Ashley – tapasztalatból mondom, Kellanék, már égnek a kíváncsiságtól, hogy milyen vagy!

-          Ne már! – nyöszörgöm.

-          De, de. Sokan tudják a közvetlen stábból, hogy jössz, és nagyon kíváncsiak rád, úgyhogy a legjobb formádat kell hoznod Bogaram! – vigyorogja felém Ashley. – A film mellett a társasági fronton, az este szenzációja leszel szűk körben akik tudják, hogy jössz. Mert hivatalosan ugyebár Rob facér, és Kris felé pislogat! – vihogja.

-          Na gyere! – mutat a székbe Kate – Hidd el csodaszép leszel! Amúgy is szép vonásaid vannak, de teszünk róla, hogy elaléljanak tőled!

-          Istenem! – suttogok majd magamba szállok. Kell ez nekem? Miért pont Robert Pattinson? Miért pont belé kellett belezúgnom? Nem tudok megnyugodni, relaxálj! - szólok magamra,  próbálok, de nem megy. Nyugtalanul pillantok fel Kate-re.

-          Nyugalom, láttam a ruhádat, lehengerled őket! – mosolyogja - Nem szoktam ilyet mondani, de nagyon szép lány vagy, egyszerű és természetes. Nyugi! Nem lesz semmi baj!

-          Hát Kate majd teszek róla, hogy lenyugodjon! – szólal meg Zalán is  – meghoztam a ruháitokat!  - mutat a fogasra, ahova letette a ruhákat. – Ash,  Bob telefonált, hogy fél óra múlva itt van érted! Készen lesztek? –néz ránk.

-          Mi itt mindjárt készen vagyunk! – szólal meg felettem Kate – sőt már készen is vagyunk! Nézd meg magad! – rakja elém a tükröt. Enyhe sminket kaptam, ami  a szememet felnagyítja. Boldogan nézek Kate-re.

-          Jaj köszönöm! – ugrok a nyakába, mire felnevet – Köszönöm Kate, ez nagyon szép lett! Ugye szép vagyok? – fordulok nevetve Zalán felé, aki vigyorogva mér végig.

-          Szép vagy kicsi, csak öltözz már át!

-          Jó, én öltöznék,  de hol? – meredek rá kérdőn.

-          Mondjuk ott – mutat a sminkes szobából nyíló ajtóra, és a kezembe nyomja a szandálomat tartalmazó táskát. – Na indíts! – csap egyet a fenekemre, mire nevetve szaladok a mutatott irányba.

Gyorsan levetkőzöm a  minden oldalról tükör fülkében, és magamra próbálom húzni a  ruhámat azonban a hajcsavaróktól nem tudom felhúzni, és a zippzárral sem bírok.

-          Zalán segítenél?  - szólok szépen egy szem bátyámnak.

-          Zalán persze segít. – vigyorogja, majd utánam belépve végigmér, és eltátja a száját. – Hát hugi, ha ezt a szerelést meglátja Rob, végképp eldobja az agyát az biztos!

-          Miért? Még rajtam sincs a ruha! - értetlenkedve nézek rá.

-          Hát ez az! – mondja, és pimaszul végig mér. – Ha nem a húgom lennél, és nem lenne Ashley akkor esküszöm, hogy rád mozdulnék!

-          Zalán hülye vagy! – meredek rá fülig vörösödve.

-          Nyugi hugi! – csap a fenekemre – csak egy tényt állapítottam meg, hogy abból a pisis kis csajból aki állandóan rajtam lógott, nagyon jó bőr lett!

-          Na jó van! – csattanok fel vigyorogva, - akkor légyszives segíts!

Gyorsan segít felhúzni a ruhámat, és felrántja hátul a zippzárt is. Magamra rántom a szandálomat és már készen is vagyok!

-          Köszi bátyó! – adok az arcára egy csicsergős puszit miközben megyünk ki.

-          Szivessen Manóci! – vigyorogja.

Időközben Ashley is felöltözött, és mosolyogva mér végig. Rajta egy égkék földig érő ruha van. Nagyon csinos.

-          Hát csajok, nagyon csinik vagytok! – néz végig rajtunk Kate és Magde, - de gyertek vissza, ha készen van a hajatok is.

Boldogan vigyorogva megyünk vissza Stevehez. Először Ashleyt veszi kezelésbe, hiszen érte már itt is vannak. Nevetve búcsúzik Zalántól, majd még valamit suttog a fülébe, és mind a ketten rám tekintenek, majd Zalán bólogatva helyesel Ashleynek aki egy utolsó csók után elviharzik.

Utána én kerülök sorra. A hajam hatalmas loknikban omlik a hátamra. Boldogan vigyorogva állok fel  és fordulok meg a tükör előtt.

-          Nagyon csinos kisasszony! – bókol nevetve Steve nekem.

-          Köszönöm szépen! – vigyorgok boldogan.

Amikor fizetni akarok, Zalán kikéri magának, hogy ez az ő kettőjük ajándéka, mire boldogan ugrok a nyakába.

-          Na gyere Manó indulni kellene, mert még oda is kell érnünk!

Zalán a cuccainkat pakolja be a csomagtartóba, én meg vigyorogva köszönök el Kate-től, Magde-tól és Steve-től. Hallom, hogy sutyorognak miközben vidáman az autóba ülök, de nem érdekel semmi! Türelmetlenül várom, hogy elinduljunk. Végre Zalán is beül, akkurátusan beköti magát, tükröt igazít, miközben kajánul vigyorog türelmetlenségemen, mire nagyot csapok a combjára. Végre indít. Pillangóhaddal a gyomromban nézelődök, miközben a késő délutáni napfényben a premier helyszíne felé haladunk.

Istenem mindjárt találkozunk!

Jaj anyám mindjárt látom!

Istenem!

A szívem a torkomba dobog, miközben nézelődök. Szinte egész Los Angeles ki van velük plakátolva. Szinten minden sarokról az Eclipse plakátjai vigyorognak rám.

-          Na mi van? – néz rám Zalán – Szokatlanul csendben vagy!

-          Ideges vagyok Zalán, - suttogom halkan – Nagyon várom, már, hogy találkozzam vele, hogy lássam, de most lépek először úgymond a színpadra, és nem tudom, hogy hogyan viselkedjek. Tudod, te is, hogy soha nem szerettem a középpontban lenni, utáltam, ha végigmérnek.

-          Jól van, akkor ezek szerint te sem akarsz a vörös szőnyegen vonulni!

-          Isten őrizz! – nevetek fel – Nem vagyok én híresség!

-          Hát Rob szülei vonulni szoktak! – neveti el magát, mire elfintorodom – És nem akarlak elkeseríteni, de amint kiderül, hogy együtt vagytok, rád fognak szállni, a papik, a rajongók. Nem irigyellek érte!  - szavai hallatán elkomorodom, de meghúzza a hajam olyan Zalánosan, -  Figyelj, majd a hátsó bejáraton besurranunk! – nevet rám cinkosan,- onnan belátni az egész terepet.

-          Meggyőztél! – suttogom, de a gyomromban a pillangók mellett immáron kövek is vannak.

-          Mindjárt ott vagyunk!  Rengetegen vannak. – morogja, miközben óvatosan hajt a lezárt parkoló felé.

Nem látok nem hallok, annyira izgulok. Zalán felmutatja a VIP kártyáinkat, amit látva a biztonsági őr beenged bennünket. Beállunk a parkolóba, a számunkra kijelölt helyre.

-          Na gyere Manóci! Indulnunk kell. – szólal meg, majd kiszáll és az oldalamra lépve, kinyitja az ajtót. Én  kétségbeesve meredek rá, mire magához húz – Nyugalom! Nem lesz semmi baj! – vigyorogja, majd atyaian homlokon csókol. Mintha kattanásokat hallanék, de nem foglalkozunk vele.

Zalán kisegít és a kezembe nyomja a VIP kártyámat.

-          Nagyon vigyázz rá, mert ezzel engednek be csak a helyszínre, nehogy elhagyd hallod!

-          Oké! Figyelek rá. – és elteszem a táskámba.

-          Na készen vagy? – néz rám bátyám vigyorogva  - Jaj Hanna! Ne csináld már! Nem fog megenni senki!

-          Oké tudom, de  - fújok nagyot, és mélyet lélegzem – én ilyet eddig csak a TV-ben láttam, most meg itt vagyok a sűrűjében!

-          Na gyere te mimóza! – fog kézen és húz maga után, miközben vigyorogva lesi az arcomat.

-          Úgy utállak! – csattanok fel – élvezed mi, hogy szenvedni látsz?!

-          Határozottan! Nagyon élvezem, hogy végre csendben vagy! Ritka alkalmak egyike, hogy nincs szómenésed!

-          Ne! – suttogom halkan, mire nevetve magához húz.

-          Nyugi nem lesz semmi baj! Na gyere, mert még a végén elkésünk.

A parkolóból kiérve felmutatjuk a kártyáinkat, majd az egyik biztonsági ember megmutatja, hogy merre menjünk, ha nem akarunk a vörös szőnyegen végig vonulni. Nagyot nyelek, miközben a kijelölt biztonsági zónán belül haladunk a mozi felé. Elképedve nézek körül. Rengeteg ember, hatalmas tülekedés, és hatalmas hangzavar.

-          Zalán ez elképesztő! – fordulok felé, mire felnevet.

-          Ez még semmi! Figyeld meg mi lesz akkor, ha a Cullen –klán kezd szállingózni, megfognak őrülni, és majd azt figyeld ha Robék megjelennek, akkor lesz majd igazán csak üvöltözés! – mondja hangosan a fülembe, hogy halljak is valamit, miközben mosolyogva köszön oda néhány szembejövőnek.

-          Zalán ez .. – nézek a mellettünk elsuhanó fekete ruhás nő után

-          Igen ez Jennifer Love Hewitt- neveti el magát – aranyos nő. – teszi hozzá, majd utána néz – és szexi a rucija! – közli mire oldalba vágom. Felnevet.

Lassan araszolunk beljebb,  érdeklődő tekintetek kereszttüzében. Zalán ekkor hirtelen megtorpan.

-          Na figyelj Manó! Itt át kell mennünk, rengetegen lesznek, ez a vörös szőnyeg vége a bejáratnál. Ezt nem tudjuk kikerülni. Mosolyogj, és ne szólj senkinek semmit. Rengeteg fényképész lesz itt. Üvöltözni fognak.

-          Oké! – vigyorgom – most legalább átesek a tűzkeresztségen!

-          Ez az, ez az én húgom! – neveti el magát és egy röpke pillanatra magához húz.  – Na gyere!

Szólt és kiléptünk a növények takarásából. Egyből a vakuk fényének kereszttüzében találtuk magunkat. Zalán csak vigyorgott, miközben többen fordultak felénk, és kiabáltak.

„Zalán ez a hölgy a kedvese?”

„Szakítottak Ashleyvel?”

„Mit szólt Ashley a hölgyhöz?” és csak záporoztak felénk a kérdések, mi pedig csak mosolyogtunk percekig, és meg sem szólaltunk. Zalán átkarolta a derekamat és magához húzott.

-          Gyere menjünk be. – húzott maga után, én meg nagyot sóhajtva, mosolyogva léptem be az ajtón, ahol megint fel kellett mutatni a kártyánkat.

Nagyot sóhajtva léptem be az ajtón. Egy hatalmas előtérben találtuk magunkat. Az emberek kisebb nagyobb csoportokba verődve beszélgetnek. Zalánnak többen odaköszöntek, én pedig illedelmesen legszebb mosolyomat villantva vigyorgom mindenkire, aki odajön hozzánk és akiknek Zalán bemutat.

-          Nitsak, nitsak! Kit látnak szemeim! – hangzik fel a hátam mögött egy ismerős hang, mire mosolyogva megfordulok.

Tom vigyorog velem szembe, majd  két puszit egyből lenyom.

-          Szia! – köszöntöm nevetve.

-          Na akkor most felhívom Patty gyereket, hogy terv végrehajtva, mert lecsaptam a nőjére! – vigyorogja, mire finoman oldalba vágom. – Ó én mindig is a dominákra buktam!  - röhögi hangosan, túljátszva a fájdalmát az oldalát simogatja,  eközben egyre több arc fordul felénk érdeklődve.

-          Tom én tényleg agyon csaplak! – suttogom oda neki mérgesen, ahogy észreveszem az érdeklődő, kíváncsi tekinteteket.

-          Dehogy csapsz! Hiszen imádsz! – vigyorogja, majd valakire kacsint és látványosan átkarolja a vállamat.  Odanézek, mire Sam és Boby vigyorognak rám, az utóbbi kezében kamerával.

-          Most lebuktunk szivi! – röhögi Tom.

-          Istenem te tényleg nagyon idióta vagy! – nevetem el magam.

Hirtelen rengetegen vesznek körül bennünket, mert megjelenik Lizzy, Victória, majd kisvártatva látom mosolyogva közeledni Robert szüleit is pár ismeretlennel az oldalukon.

-          Helló! De csini vagy! – köszönt kedvesen Lizzy, majd Vic is.

-          Szervusz Kedvesem! – ölel át Richard, és legnagyobb meglepetésemre Claire is kedvesen, amit természetesen kicsit meglepődve ugyan de viszonzok. Richard mosolyogva kezel le Zalánnal is, majd felém fordulva megszólal.  – Hanna kedvesem gyere be szeretnélek mutatni  az öcsém családjának.

Mosolyogva fordulok a Claire mellett állók felé. Kedvesen de kíváncsi tekintettel mérnek végig, miközben Richard bemutat nekik. 

-          David Pattinson – nyújtja felém kezét egy magas őszes férfi aki kicsit hasonlít Rob apukájára, - örülök, hogy megismerhetlek, Ő itt a feleségem, Anna, - fordul felém egy szőke idősebb de elegáns hölgy, mosolyogva fogok vele is kezet, - Ők pedig itt a fiaim: Daniel, és Martin.

-          Sziasztok! örülök, hogy megismerhettelek benneteket!  - mosolygok rájuk is, mire tetőtől talpig végigmérnek, majd azt hiszem Daniel (ő az alacsonyabb leglábbis azt hiszem, de ezt Robtól még meg kell kérdeznem) megszólal: - Most már mindent értek!

-          Hát szó mi szó, van ízlése a gyereknek – teszi hozzá kaján képpel Martin is.

-          Fiúk! – förmed rájuk Robert nagynénje.

-          Anya mi csak elismerésünket fejeztük ki! – vigyorogják, mire a mellettem álló Richard  felnevet, majd Rob nagybátyja fojtatja a bemutatást. – Ő pedig itt  húgunk egyetlen lánya Madlene. Ő most sajnos nincs itt mert beteg lett, így csak Maddie jött velünk.  – mosolyogva fogok kezet, egy kedves arcú alacsony fehér ruhás hosszú hajú lánnyal.

-          Szia! Már rengeteget hallottunk rólad! – vigyorogja, - Rob tegnap este már az agyunkra kezdett menni.

-          Tényleg? – nevetek fel.

-          Hallom kedvesem, hogy gratulálhatunk! – fordul hozzám Richard, mire minden szem felém fordul – Robert mondta, hogy megvan a diplomád!

-          Igen köszönöm, két napja kaptam meg! – vigyorgok teljes zavarban.

-          Milyen diplomát szereztél? – néz rám Rob nagynénje kérdőn, kicsit talán lenézőn amiből egyből lejön, hogy ő lehet, hogy kedvesem mosolyog, de belül egy kígyó lehet, mindenesetre raktározom magamban a benyomásomat, és a lehető legtermészetesebben igyekszem válaszolni.

-          Idegenforgalmi manager lettem,– kacsintok nevetve Lizzyre aki azonnal veszi a lapot, és nagynénje felé fordul.

-          Igen képzeld, és  5 nyelven beszél, és még kettőt tanul!

-          Tényleg Hanna sikerült a nyelvvizsgád? – kacsint rám Vic is.

-          Igen köszönöm az is megvan!

-          Okos kislány vagy te! – nevet rám elégedetten Richard.

-          Mikor érkeztél? – kérdezi Claire mosolyogva.

-          4 órával ezelőtt landoltam. – válaszolok, majd hirtelen hangos kiabálás hallatszik kintről.

Meglepve nézek kifelé, miközben nagyot nyelek. Persze mindenkinek feltűnik.

-          Ha Patty gyerek jön nagyobb lesz a hangzavar, most még választhatsz! Most még a tied lehetek – suttog a fülembe Tom, mire nevetve elhessegetem.   

A farkasok jönnek befelé, majd őket követi Anna Kendrik, Michael Welch, Christina  Serratos, és sorban  lassan a többiek.

Zalán mellé húzódom, és érdeklődve figyelem őket, akik lassan betöltik az előteret. Ismerős arcok egytől egyig.  Ekkor   Ashley igyekszik befelé,  egyből becéloz kettőnket. Mosolyogva köszönti Rob családját.

    

-          Bocsánat, de elrabolnánk Hannát egy kicsit. Be szeretném mutatni valakiknek.

Kérdőn nézek rá, de elhúzza a száját, és a fülembe suttogja: 

-          Itt vannak a szüleim, nekik szeretnélek bemutatni.

-          Oké – sóhajtom – de ..

-          Nyugi, nem szándékozom sokáig velük lenni. Csak odaköszönünk nekik. Mi Zalánnal maradunk kicsit velük, de te menj majd vissza nyugodtan Lizzyékhez.

-          Ne haragudj! Olyan bunkó vagyok! – ölelem át szégyenkezve Ashleyt

-          Dehogy vagy bunkó, eddig egyetlen egy bemutatómra sem jöttek el! Nagyon meglepődtem amikor megláttam őket kint álldogálni.

Lassan közeledünk a tömegen átvágva, egy idősebb pároz. Ashleyt le sem tagadhatná az apukája!

-          Sziasztok! Anya Apa be szeretném nektek mutatni, Zalán húgát  Hannát – mosolyogva nyújtom feléjük a kezem, de egyik sem nyújtja felém, csak bólintanak, így gyorsan visszahúzom, mire Zalán kicsit felmorran mellettem, de Ashley  felém fordulva folytatja: - Hanna ők pedig a szüleim, Thimothy, és Marion Green.

-          Örülök, hogy megismerhetem Önöket.

-          Részünkről a szerencse kedves Hanna. – bólint felém Ashley apukája, az anyukája szóra sem méltat, csak elhúzza a száját.

Kintről egyre nagyobb hangzavar hallatszik. Ahogy nő a hangzavar, úgy ver egyre hevesebben a szívem.

-          Apa, anya, bocsánat de mennünk kell! Érezzétek jól magatokat! Az after partyn találkozunk.  – mosolyog rájuk kedvesen Ash, de apukája halk kimért hangon szólal meg:

-          Ashley Michelle Green, mi csak megnézzük a filmet és megyünk haza.

-          Rendben apa, örülök, hogy eljöttetek. – majd automatikusan hajol hozzájuk, hogy elköszönjön tőlük, ők azonban elhúzódnak. Ash csak nyel egy nagyot, és elköszön: -  Sziasztok!

-          Örülök, hogy találkoztunk – fordulok feléjük – Minden jót! – és követem Ashleyt és Zalánt.

Ashley, könnyek között tekint rám. Nem szólok semmit, csak átkarolom. Egyenlőre nem megyek oda Robert családjához, maradok az enyémmel. Nekem ők most többet számítanak. Zalán szomorúan néz Ashleyre, akinek a kezébe nyomok egy pzs-t.

-          Felkészültem! – suttogom neki,- tudtam, hogy bőgni fogok, csak azzal nem számoltam, hogy megelőzöl.

-          Jaj Hanna olyan lökött vagy! – mosolyog rám – de éppen ezért imádlak! – ölel át szorosan – olyan jó hogy itt vagy!

-          Jól van csajok, a végén még én is nekiállok itt piccsogni! – morogja Zalán, mire mind a ketten ránevetünk. – Na jól van ezt már szeretem! – teszi hozzá, és átkarol mindkettőnket. 

Vic jelenik meg mellettünk és Lizzy, beszélgetni kezdünk halkan, hogy hogyan telt az út, milyen volt az államvizsga. Próbálok értelmes válaszokat adni, de nehezen koncentrálok. Egyszer csak Zalán és Ashley felnevetnek. Kérdőn nézek rájuk.

-          Hát Boszorka – neveti el magát Zalán – meg kell hagyni, hatalmas érdeklődésnek örvendhetsz!

Meglepődve meredek rá, mire jelentőségteljesen körbe néz. Nem messze tőlünk Rob családja beszélget, észlelve tekintetemet rám mosolyognak amit viszonzok, majd tovább nézek. Sokan pillantanak lopva felénk, de van aki nyíltan vigyorog. Látom, ahogy rám tekintve sugdolóznak, párat közölük felismerek,  Anna Kendrik, Christina Serratos, és Dakota Fanning.

Aztán nyíltan vigyorogva néz végig rajtam Rob szülinapján látott két idióta, Kellan és azt hiszem Jackson, akik Tommal és Sammel beszélgetnek. Tomra kacsintok vigyorogva, aki kacsintásomat elkapva eljátsza a hattyú halálát. Felnevetek, ekkor azonban hatalmas visítás hangzik fel, mire veszettük kezd verni a szívem. Lizzyre és Zalánra pillantok. Zalán vigyorogva bólint.  

-          Hanna képzett elsősegélynyújtó vagyok! – röhög fel, mire értetlenül meredek rá – csak szólok, hogy jó kezekben vagy ha elájulnál.

-          Hülye! – fűzöm hozzá nemes egyszerűséggel.

Felnevet.

Nem törődöm vele. Sem vele, sem pedig a többi érdeklődő tekintettel.

Csak egy valakit látok,  mint a mesében az üveghegyen túl, azt a személyt aki most ezer vattos vigyort villant a fényképészek felé, és Kristennel és Taylorral fényképezkedik, akinek látványától lepkék milliói kezdenek a belsőmben szárnyalni, akiknek a látványától, olyan hevesen ver a szívem, hogy majdnem kiugrik a helyéről ,  annak a látványától aki most a rajongókkal fotózkodva  észrevesz, akinek a mosolyától nem kapok levegőt…

*

*

*

*

Tovább is van 15 komi után mondom még, akár már holnap!