52.fejezet: Puncs fagyi.....

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ennyit kellett várni rám, de alább az új fejezet. Most vettem észre, hogy átléptem az 50.000-es álomhatárt!

Majdnem elájultam!!

Ezért úgy döntöttem, hogy holnap mindenkit leléptetek itthonról és …….

No kedveseim! Jó olvasást!

Reménykedem csak, hogy nem mentetek világgá tőlem!

Csók !

Heni.

Ui: az elejét már olvastátok, de pár oldalacskával megtoldottam.. í(hihi)

Robert kétségbeesett arccal néz rám, miközben Julcsi torkaszakadtából visít a kezében.

-          Basszus ezek aztán gyorsan dolgoznak! – röhög fel Zalán. – Tegnap még csak gyártották ….

A humor heroldot félrelökve szaladok be a szobába. Rob hangosan, megkönnyebbülten felsóhajt, amikor meglát. Gyorsan átveszem a visító leányzót, egy kicsit halkul a sírása.

-          Mi a baj kiscsibém? Megijesztett ez a csúnya bácsi? – mutatok vigyorogva Robertre.

-          Én nem csináltam vele semmit! Kimentél, és nekiállt üvölteni ….- nem tudja folytatni, mert Julcsi újból rázendít. – A sírásával nem törődve gyors mozdulattokkal felöltöztetem, és felveszem, hogy megpróbáljam megnyugtatni.

-          Add ide, te ehhez nem értesz! Én megnyugtatom! -  szólal meg  Zalán  és  átveszi tőlem  Julcsit.  Mászkálni kezd vele, mire kicsit megnyugszik, de hamarosan újra bőgni kezd. Persze addigra már tele a szoba, gügyögő felnőttekkel, Julcsi még inkább rázendít.

-          Mi baja lehet? – néz rám értetlenkedve. – Nálam megszoktak nyugodni a gyerekek.  Mit csináltál vele? – fordul Robert felé halálosan komoly arckifejezéssel, de a szeme gonoszul villog.

Mire a szólított megrökönyödve mered rá.

-          Mégis mit képzelsz? Én semmit! – nem veszi a lapot – Mégis mit csináltam volna vele te idióta? – fortyan fel vérig sértetten.

Gyorsan előbányászom a cumisüveget, a tápszert a táskából, és a konyhába vágtatok. Gyorsan vizet forralok, majd hűteni kezdem. Kisvártatva Robert  sértetten áll meg mellettem és figyeli, ahogy Julcsinak készítem az ennivalóját.

-          Te most mégis mit csinálsz? Ezt eszi? – mutat az feloldódó tápszerre, amit éppen heves mozdulatokkal sékelek.

-          Igen. – nézek rá értetlenül.

-          Tejport kap? – lép mögém és átkarol, miközben a vállam fölött átkandikálva figyeli mozdulataimat.

-          Nem tejpor, hanem tápszer, - felelek neki - Miért, talán szoptassam? – mutatok a mellemre, mire elsötétedik a tekintete - Nehéz lenne! És éhen is halna szegénykém!

-          Pedig szívesen megtekinteném! – feleli , és keze a mellemre vándorol, az érzés amit kelt vele.. Istenem! – hevesen kezd verni a szívem, elfogy a levegőm, minden sejtem, porcikám zsibong. Maga felé fordít, átkarolom a vállát, szánk egymásra talál. Csókunk közben keze a hátamon simít végig, majd a fenekembe markolva szorít magához.  Érzem minden porcikáját.

-          Én most legszívesebben – szólal meg halkan elhúzódva tőlem, piruló arcomat figyelve – felraknálak ide a pultra ...- nyom  a pultoz hevesen

-          Hülye vagy Pattinson! – suttogom

-          Miért? – néz rám vigyorogva – Pont elég magasan van….

-          Rob! – sóhajtom, miközben biztos vagyok benne, hogy olyan piros vagyok, mint a pipacs.

-          Azért képzeld csak el! – nyög fel, miközben, egyetlen pillanatig sem hagy fel testem simogatásával, és hajamat félretolva suttog a fülembe, lehelete, érzékien ingerli bőrömet- feltennélek ide, és lassan egymás után gombolnám ki rajtad a gombokat, minden egyes feltáruló centimétert végigcsókolva – suttogja, miközben szája egyre lejjebb és lejjebb vándorol a nyakamon a melleim felé.

A szenvedélytől jóformán nem kapok levegőt, pláne amikor megérzem, hogy keze egyre lejjebb kalandozik a hasamon…

-          Hát,  ahogy elnézlek benneteket, nem bírtok leállni a gyártással mi?Ezzel a tempóval  meglehetősen gyorsan lesz unokahúgom! – szólal meg Zalán kajánul, hangja hallatán majdnem megáll a szívverésem. . .

Rob a hajamba temeti az arcát, és felmorran. Zalán meg csak röhög.

-          Julcsi szerintem éhes! – vigyorog ránk, miközben arcunkat figyeli.

-          Mindjárt viszem! – sóhajtok fel – Csak le kell hűteni még egy kicsit. – mutatom fel a kezemben szorongatott cumisüveget.

-          Ja meg ahogy elnézlek benneteket, magatokat is! – röhögi.

Rob kuncogni kezd, majd a nyakamra adva egy puszit elhúzódik tőlem, és bátyám felé fordul.

-          Megyünk mindjárt!

Ekkor elér hozzám, Julcsi sírása. Mindkettőt otthagyva beviharzok a szobámba. 

A kis bőgőmasinát átveszem Ashleytől, és az apró szájacskához érintem a cumisüveget, egyből csönd lesz, csak a halk cuppogást, és a megkönnyebbült sóhajokat lehet hallani.

Vigyorogva néznek rám, majd lassan kisündörögnek a szobából, az ajtót nyitva hagyják, így hallom a kint folyó beszélgetést. Robot piszkálják, sűrűn emlegetve a védekezés fontosságát. Rob vigyorog, és beszólogat nekik, ezen elvigyorodom. Reggeliznek.

Kisvártatva Julcsi jóllakottan tekeregni kezd a kezemben. Óvatosan felemelem, de a hajam útban van. Szerencsére Rob éppen belép a szobába, szólnom sem kell, óvatosan átveszi a babát tőlem, amíg összekötöm a hajam és a vállamra teszek egy tiszta textilpelenkát. Óvatosan simogatom az apró pici testet, szívom be a semmihez sem fogható babaillatot, és elnehezül a szívem. Megint eszembe jut a kislányom. Elfordulok az ablak felé, hogy Rob ne lássa rajtam a hangulatváltozást, de mellém áll, és figyelmesen néz. Aztán csak megsimogatja az arcomat óvatosan. A gyengéd érintéstől potyogni kezdenek a könnyeim. Óvatosan húz magához, nem kell kérdeznie, hiszen ért ő mindent.

Hirtelen nem várt hang hallatszik. Julcsi büfizett, Rob elképedve mered az apró lányra, majd nevetni kezdünk. Julcsi fél szemmel ránéz, majd visszahunyja a szemecskéjét és elalszik újra.

-          Na ez kész! – vigyorogja- Bekómált a kisasszony! Nem teszed le? – kérdezi az ágy felé fordulva.

-          Nem még tartogatni szeretném egy kicsit. – húzom el szomorkás mosolyra a számat.

Robert nem szól semmit, csak figyelmesen néz.

-          Nagyon fáj? – suttogja, miközben ő is megsimogatja Julcsi fejecskéjét.

Nagyot nyelek, nem tudok ránézni.

-          Hanna?

-          Csak, ha nevetek! – próbálom elviccelni, de ő nem veszi a poénnak, csak néz rám.  – Sokszor eszembe jut. – suttogom – Tudod februárban lett volna 3 éves. – nézek rá könnyekkel a szememben. – Ilyenkor mindig elképzelem, hogy milyen lett volna ő, vajon szőke vagy barna haja lenne?

-          Ne, Kicsi ne csináld! – hallom meg Zalán hangját a hátam mögött, mire mosolyt erőltetve az arcomra megfordulok. – Gyere tedd le, már régen alszik.

-          Tudom, csak olyan finom illata van. – ellenkezek, mire szigorúan rám mered.  – Jó! Leteszem. – adom be a derekam, és Rob öleléséből kifordulva lépek az ágyhoz és óvatosan az ágy közepére teszem Julcsit, majd betakargatom.

Mind a hárman figyeljük az édesen szuszogó csöppnyi lányt.

-          Alszik? – kukkant be Ashley is. – Basszus Hanna nagyon értesz hozzá! – nevet rám, - Én még szerintem azt sem tudnám, hogy melyik a pelenka eleje és melyik a hátulja.

-          Az ikrekkel sokat gyakoroltam! – nevetem el magam miközben kisétálok a szobából.

-          Nem fog leesni az ágyról – néz rám döbbenten Rob. – Így akarod itt hagyni?

-          Nem fog leesni nyugi, még nem tud forogni! – válaszolok neki, majd csatlakozunk a többiekhez. Az ajtót nyitva hagyom, hogy halljam ha sírna. Amikor a reggeliző társasághoz lépünk egyből elindul újra a poéngyártás.

 Rob csak vigyorog, miközben magához húz. Meglepve veszem észre kezében a bébi őrzőt, tekintetemet látva csak szégyenlősen elmosolyodik.

-           Nem mertem csak úgy otthagyni! Ránk bízta Emma!

Megcsókolom nem bírom ki, persze újra eltűnik, elsüllyed a világ körülöttünk. Röhögésre térünk magunkhoz, és újra felhangzik a sírás is. Meglepődöm rajta, és szinte egyszerre állunk fel Robbal és indulunk a szoba felé.

* * * * *

-          Aztán nem egymásnak esni! – röhög fel Csongi – mi kimegyünk előbányászni a fűnyírókat. – közlik jelentőségteljesen Robra pillantva, majd felpattannak, és csapot – papot otthagyva kimasíroznak. Ash és Natti meg a reggelijük maradékát pakolja el.

Julcsi az ágy közepén fekszik és olyan keservesen sír, hogy majd a szívem szakad meg.

-          Mi a baj Kicsikém? – hajolok fölé, majd óvatosan felveszem.

Az apró test szinte beleremeg a sírásba. Robert csak áll mellettem és döbbenten nézi Julcsit.

-          Mi baja lehet?

-          Nem tudom –  nézek rá tanácstalanul, miközben fel s alá sétálok vele, és simogatom az apró hátacskát, ő azonban szinte sikítva sír.

Kétségbeesetten meredünk egymásra Roberttel. Julcsi továbbra is csak visít és a lábacskáit húzogatja felfelé. Az ajtóban megjelenik Natti is, döbbenten néz a kislányra.

-          Add ide egy kicsit! – fordul felém Rob, miközben én elképedten meredek rá, ha nálam nem nyugszik meg nála megfog?

Natti rám kacsint, és int a fejével, hogy adjam át Robnak.

-          Miért? – meredek döbbenten Robra – Nálad azt hiszed megnyugszik?

-          Próba cseresznye! – kacsint rám – Megpróbálhatnám.

Rob leül az ágyra és várakozó tekintettel mered rám.

-          Téged is meggyógyítottalak – kacsint rám – amikor fájt a hasad!

-          Pattinson te egy perverz  állat vagy! – nevet fel  Natti hitetlenkedve.

-          Rossz aki rosszra gondol szívecském! – közli vele Robert gúnyosan vigyorogva, mire tátott szájjal meredek rá.

-          Szívecském?

-          Na add azt a nőszemélyt! Lássuk hat-e rá a világhíres varázsom. – vigyorogja.

-          Basszus Rob, ha leejted én meggyilkollak!- meredek rá, mire ő várakozóan rám néz.

-          Nem kéne felhívni Emmát, hogy mit csináljunk vele? – szólal meg az ajtóban megjelenő Ash is aggódva.

Óvatosan lépek hozzá és adom a kezébe a bömbölő kislány. Magához öleli, simogatja a hátát, de Julcsi csak bömböl.

Rob teljes figyelme rá irányul, aztán egy váratlan mozdulattal a bal alkarjára fekteti úgy, hogy a tenyere Julcsi hasán van, feje pedig a könyökhajlatába. Óvatos mozdulatokkal enyhén masszírozni kezdi a kicsi lány hasát jobb kezével pedig a hátát, miközben halkan dúdol neki. Julcsi sírása egyre halkabb, ezzel együtt Rob vigyora egyre szélesebb. Óvatosan feláll és halkan dúdolgatva sétálni kezd a szobában, miközben önelégült képpel mered ránk. Felnevetek arca láttán. Julcsi lassan megnyugszik olyannyira, hogy elszenderedik.

Rob arckifejezése láttán mind a hárman felnevetünk.

-          Jól van Mr. Poppins! – vigyorogja Natti – ügyes vagy! Hanna, lassan kezdj el készülődni, mert ha Emma elment Julcsival, akkor indulunk.

-          Rendben, készülődök. - felelek nekik, miközben vigyorogva húzzák be maguk mögött az ajtót.

Rob fel-alá sétál a szobában halkan dünnyögve Julcsinak, én háttat fordítva neki, lassan húzom le magamról a pólót mintha nem venném észre, hogy a tükörben látja mit csinálok. Szándékosan lassítom mozdulataimat és ringatom a csípőmet vetkőzés közben, egy csábos rózsaszín hímzett fehérnemű szettet vettem fel amit még Londonban vettem. Reggel ezt húztam fel, kitudja mikor lehet villantani, kísértésbe hozni Robot. – kuncogok halkan majd elfordulva a szekrényemet kezdem vizslatni, hogy mit is vegyek fel. Egy rózsaszín ing és farmer mellett döntök. Gyorsan magamra rántom amikor egy kéz fonódik a hasamra, és egy száj tapad a nyakamra. Szinte elalélok az érzéstől ami eltölt.

-          Boszorkány! – suttogja rekedten a nyakamba, miközben keze a hasamon kalandozik. Elveszek az érzésben, ami eltölt mozdulataitól. -  Istenem! Szét tudnálak szedni! – suttogja, majd keze a bugyim szélén kezd körözni.

Kéjesen suttogom a nevét, érzem, hogy megborzong, erre olyan mértékű szenvedély tölt el, hogy  nem érdekel semmi megfordulok és a szájára tapadok. Faljuk egymást, kezünk egymást testét térképezi fel, minden porcikáját érezni akarom, heves mozdulatokkal húzom egyre feljebb pólóját, miközben kezem a melegítő nadrágjának dereka felé kalandozik. Ő sem tétlenkedik hevesen szorít keményen ágaskodó vágyához fenekemnél fogva. Keze az arcomon simít végig, hüvelykujja a számat simítja miközben égő tekintettel figyel. Egy váratlan mozdulattal bekapom az ujját és kéjes mozdulattal simogatni kezdem nyelvemmel. Robert légzése elakad, tekintete majd felfal, másik kezének szorítása erősödik fenekemen.

Ekkor egy váratlan hang jut el a tudatunkig:  Julcsi felsír.

Zihálva meredünk egymásra, boldogan nézem az imént történtektől piros arcát és duzzadt száját, a vágyat a szemében.

-          Észre sem vettem, hogy letetted! – sóhajtok fel.

-          Persze mert azzal voltál elfoglalva, hogy az őrületbe kergess ezzel itt! – suhint egyet a fenekemre, majd Julcsi felé fordul.

-          Aú! – nyögök fel – ez fájt! – simogatom meg a fájó részt – Reggel megharapsz, most meg versz! Bolond vagy?

-          Bocs Hanna! – néz vissza rám bűnbánó tekintettel. – Meggyógyítom jó?! 

-          Eszedbe ne jusson a közelembe jönni! – nevetek fel, - mert soha nem készülök el!

-          Egy apró ici-pici csókócskát sem  engedsz? – kacsingat felém,.

-          Nem! – vigyorgok rád, majd az egyre hangosabban síró Julcsira mutatok – a rajongód már visítva vár!

-          Hibába utánam csak a nők visítani tudnak! – nyög fel bánatosnak cseppet sem látszó képpel. – majd az ágy közepén fekvő gondosan betakargatott babához lép és gügyögni kezd neki, amíg én magamra rángatom a farmeremet.

Nem hiszek a szememnek. Julcsi a hangját meghallva egyre halkabban sír, majd végül elhallgat. Felnevetek Rob arcát látva, miközben az utolsó simításokat végzem magamon kapkodó mozdulatokkal. Határtalanul megvan magával elégedve, hogy Julcsi már a hangjától is megnyugszik. Olyan édesek ahogy az ágyamon heverve fekszenek. Lehajolok és puszit nyomok Rob arcára, mire hanyatt fordul és magára ránt.

-          Rob ezt most nem lehet! – suttogom neki.

-          Tudom, de túl csábító a szád, hogy ne csókoljam meg! – suttogja, majd édesen csókolgatni kezd.

Megszűnik a világ körülöttünk.

Ekkor újfent Zalán érkezik, ajtótokostul. Döbbenten meredünk rá, és Julcsi is ismét bömbölni kezd.

-          Pattinson csak rád várunk a fűnyírókkal epedve! – röhögi el magát, de Julcsi üvöltésére összerezzen, mire mi is gyorsan felpattanunk. – Anyám, ebből a kis tündi-bündiből is sárkány lesz, már most megvan a hangja hozzá! – lép a csajszihoz Zalán, hogy felvegye.  Dörmögni kezd neki, Julcsi a hangtól pár pillanatra elhallgat, mire Zalán felhúzott szemöldökkel mered Robra – Látod nem csak te vagy ilyen hatással a nőkre! – közli vele kajánul.

Rob szájára csókot nyomva kiviharzok a fürdőbe, ahol már Ashley és Natti is tollászkodnak. Elégedett képemet meglátva vigyorogni kezdenek.

-          Macska meg a tejesköcsög mi? – vigyorogja Natti.

-          Ja! – nevetek fel - csak ez a macska harap is! – simítok végig a fájdalmasan lüktető hátsómon.

Mozdulatom láttán felnevetnek.

-          Emma mikor jön?

-          Nem tudom, azt mondta, hogy 1 órát lesz kb távol. – felelek Nattinak. -Anya nem jön velünk? – fordulok felé – Nem mostanában lesz erre alkalma, hogy menyasszonyi ruhát menjen válogatni!

-          Hívtam már, reggel azért mentünk el Ashleyval vele a piacra, hogy rábeszéljük. – halkul el a hangja, mire kérdőn nézek rá.

-          Mi van? Történt valami?

-          Anya sírva fakadt amikor beállítottunk és előadtam, hogy szeretném ha velünk jönne ruhát választani.

-          Anya sírt? – nézek rájuk döbbenten - Miért?

Natti mélyet lélegezve mered rám.

-          Azt hitte, hogy ki akarom hagyni belőle, mivel nem vagyok az édeslánya. Olyan hibbant tud lenni anyu! Hogy hihette ezt? Nekem ő az anyukám! Tudom, hogy nem az édesanyám, de ő nevelt fel, ő volt mellettem a szüleim halálakor és…. – nagy lélegzetet vesz – nekem ti vagytok a családom!

-          Tudjátok, lehet, hogy nem vagytok vérrokonok, de a természetetek teljesen egyforma. Amit lehet azt megbonyolítjátok, vagy félreértitek! – neveti el magát Ashley.

Hirtelen felhangzik Julcsi ordítása amire mind a hárman összerezzenünk.

-          Mit csinálnak ezzel a lánnyal nyúzzák, nem kéne rájuk nézni? – néz rám aggodalmasan Ashley. – Ott hagytad Zalánnal és Robbal?

-           Igen. Szegénykémnek a pocija fáj – felelek halkan és elmesélem a csajoknak az imént történteket. – Valószínű Zalánnak még sincs olyan nagy hatása a nőkre legalábbis a harmatos korosztályra mintsem azt hitte – nevetem el magam. – Én kész vagyok! – jelentem ki.

Ekkor csengetnek, gondolom Csongi kaput nyitott, mert megjelenik az apukám vigyorogva.

-          Szia apu! – mászok apukám nyakába.

-          Helló Kicsim! Illetve sziasztok lányok! – fordul a fürdőből kilépők felé. - Anyád megjött már? – dobja le az asztalra a kapuból behozott szóróanyagokat. Ez a mániája apunak, én bele sem szoktam nézni, egyből a szemétbe vágom őket.

-          Nem apa még nem jött meg.

-          Julcsi itt van? – rezzen össze a felhangzó sírástól. Értetlenül néz ránk – Kire hagytátok azt a szerencsétlen pici lányt. Csongi nem lehet, mert a fűnyírót szereli össze. Zalánra? – néz ránk kétségbeesve – Eszeteknél vagytok?

-          Apa ne sértegess! – jelenik meg az emlegetett a szobaajtómban – miért hiszed azt, hogy rám egy gyereket nem lehet hagyni?

-          Édes fiam, a kameráiddal, meg az elektromos ketyerékkel magas szinten elboldogulsz, de a gyerekekkel…. – fordul fiacskájához – Ashley drágám, meséljek? – mire a kérdezett nevetve inti, hogy ne, apu ránk mered szigorú tekintettel - Ti szerencsétlenek képesek vagytok azt a pici lányt bent hagyni sírni?

-          Nyugi apu, a szerelme van bent… - közli gúnyolódva fiacskája – még egy hónapos sincs, de már olvadozik tőle! Az agyamat eldobom! – dohog Zalán, mire mind a hárman felnevetünk, mivel időközben elhalkul a hangos sírás, és halk dúdolást hallunk csak.

Felnevetünk, apa megrökönyödve mered ránk.

-          Ki van itt? – de ebben a pillanatban megjelenik a szobaajtóban Rob karjára hasaltatott Julcsival.

-          Képzeld Hanna! – fordul felém nevetve – Zalán nem tudta megnyugtatni, de nálam….  – ekkor észreveszi aput, és nagyot nyelve elhallgat, zavarában vékony hosszú ujjaival simogatni kezdi Julcsi hátát. – Öhm, öh, Jó napot István!

Apa elképedten mered a kilépőkre. Furcsa, Aput is és Robot is most látom először igazán zavarban.

-          Szervusz Robert! – szólal meg az eddigiektől eltérően kicsit barátságtalanul, mire szigorúan nézek rá. Megbeszéltük! Ne csinálja már ezt! Érti a pillantásomat, mert kezet nyújt Robnak, aki gyorsan megszorítja a felé nyújtott kezet, és egyenesen apura néz.

Tudom, hogy egyenes és bátor ember, és ő nem tett semmi rosszat. Aggódva pillantok Zalánra, aki csak vigyorog és rám kacsint.

-          Mikor jöttél fiam?

-          Tegnap este érkeztem 6 óra körül. – feleli Robert. – Átveszed egy kicsit Julcsit? – fordul hozzám kérdőn, - már megnyugodott. Beszélnem kell apukáddal- suttogja miközben átveszem Julcsit.

-          Nyugalom fiam, lesz még időnk beszélgetni! – neveti el magát Apa mivel hallotta  az elsuttogott szavakat – hallottam, hogy füvet készültök nyírni, átjöttem segíteni, mivel meglehetősen nagy ez a terület.

-          És mint tudjuk, egyeseknek nem mindegy, hogy hogyan van lenyírva! – röhög rajtam Zalán.

-          Ne piszkálj!- csattanok fel miközben Julcsival mászkálok. – Nem tehetek róla de utálom, ha nincs valami rendesen megcsinálva. Zavar.

-          Tudod te mire vállalkoztál? – veregeti hátba apa Robot. Mire az kérdőn mered rá. – Tudod az én Hanna lányom meglehetősen hisztis bír lenni, ha a kertje nincs rendben…  anyja lánya – teszi hozzá somolyogva,

-          Meg a tied! Legalábbis nincs tudomásom róla, hogy a postásé lennék! – dünnyögöm halkan, mire az egész társaság felnevet, Julcsi azonban nem díjazza beszólásomat, mert sírni kezd érzem ahogy a pici hasa megfeszül, óvatosan a Robtól látott mozdulatokkal masszírozni kezdem a hasát, mire megnyugszik, és újra elszenderedik.

Apu odalép hozzánk és óvatosan megsimogatja a fejecskéjét.

-          Hisztizz csak nekik! – puszilja meg a feje búbját, - ha nagyobb leszel majd elviszlek hozzánk és majd megmutatjuk ezeknek, hogyan kell mulatni! – néz körbe a vigyorgó társaságon.

Csongi is beesik és beszélgetni kezdünk amíg Emmát várjuk. Szerencsére Julcsi megnyugodott, és most kiterülve szunyókál a bébi hordozóban. A nappaliban ülve hallgatom a többiek beszélgetését és szórakozottan nézegetem az előttem lévő újságot. Robert a beszélgetést követi figyelemmel és lágyan simogatja a combomat.

-          Anyám de jól néz ki! – sóhajtok fel, amikor meglátom azt a kerti bútort amire már régóta vágyom. 

-          Mi? – néz rám kutatóan – Mi néz ki jól?- szegezi nekem a kérdést, mire mindenki figyelni kezd.

-          Majd ha végre keresek az első az lesz, hogy egy ilyet veszek magamnak, csak nagyobbat, - mutatok az újságban lévő kerti bútorra - hogy ha jön a család mindenki letudjon ülni. Meg szeretnék egy nagy hinta ágyat, mert ez ami van már a végét járja, de ha lehet akkor azt is fából, - nevetek fel.

-          Erre vágysz? – néz rám kérdőn.

-          Igen, de amit igazán szeretnék az egy függőágy. Tudod olyan amilyenen régen a matrózok aludtak, két fa közé kell kifüggeszteni és

-          és mocskos nagyokat tudsz róla esni, főleg amikor részegen próbálsz belemászni! – neveti el magát Csongi. – Nekünk van a Balcsin ilyen a kertbe, majd ha kipróbáltad utána nyilatkozz, hogy szeretnéd-e még.

-           

                                  

Hangosan felnevetnek.

-          Én aztán csengethetnék! – neveti el magát  a belépő Emma, majd köszönti a társaságot - látom jól elvagytok! Nem volt semmi gond vele?

Mesélni kezdjük kalandjainkat Julcsival, Rob szégyenlősen nevet Emmára.

-          Jól van megnyugodtam! – neveti el magát Emma – Tudni fogja a lányom, hogy mitől döglik a légy! El kell ismernem jó ízlése van a csajszikámnak! Na gyere tündérkém menjünk! Még két nap és jön haza apa is! – húzza el a száját szomorúan. – Úgy veletek mennék én is, de vele még nem lehet, még kicsi hozzá!

-          Gyere át délután! – vetődik fel bennem  - grillezni fogunk. Ne ülj otthon egyedül, Julcsinak meg mindegy, hogy hol alszik nem? Te meg legalább nem vagy egyedül!

Emma szeme felcsillan, de aztán

-          Nem akarok zavarni, bulizzatok csak nyugodtan! – szólal meg.

-          Figyelj te liba! – szólal meg Zalán is – Beszéltük reggel Csongival, hogy Norbiékat is át kellene hívni, meg apáék is itt lesznek ..

-          Csakugyan? – szólal meg apa – Én erről nem tudtam én csak átszaladtam füvet nyírni.

-          Igen apa, ti is itt lesztek. Anya velünk fog mászkálni, ebédet úgysem kapnál otthon – nevetem el magam. – Csak az a gond, hogy mi szerintem későn fogunk hazaérni, bőven ebéd után. Addigra meg éhen fogtok halni.

-          Bízd ide! – szólal meg Zalán – majd mi megoldjuk! Lenyírjuk a füvet, kihordjuk a cuccokat, és elmegyünk vásárolni. Mire hazaértek, már készen lesz egy adag amivel mi jól fogunk lakni. A többiek úgyis délután jönnének.

-          Hát nem is tudom… - nézek kérdőn a csajokra – rájuk merjük bízni a kaját?

Rob ekkor felmorran alattam és a fenekembe csíp. Az éles fájdalomtól felugrok.

-          Normális vagy?! Ez marhára fájt!

Rob meghökkenve néz rám, és zavarában, vagy dühében nem tudom eldönteni, megfeszül a szája és elvörösödik.

-          Bocs! Nem csíptem olyan nagyot beléd, hogy így cirkuszolj! – ránt  vissza az ölébe mérgesen.

-          Ó bocsánat, hogy nem örvendek annak, hogy fáj! Bocsánatodért esedezem, mert mertem szólni!  - suttogok vissza dühösen, miközben a többiek tovább beszélik a teendőket.

-          Jó akkor abban egyeztünk meg, hogy ma mi főzünk. – neveti el magát bátyám. – Egy szavatok sem lehet! Ma kényeztetve lesztek! – öleli át Ashleyt nevetve.

-          Már aki! – morgom az orrom alatt, de Rob meghallja.

-          Hisztis liba. – veti oda halkan.

-          Durva pokróc!

-          Hanna fejezd be a hisztit! – morran rám.

-          A nénikéd hisztizik! – kaffanok vissza.

-          Hanna állj le!

-          Nem állok! És ne beszélj így velem! Mit képzelsz magadról, én nem vagyok a rajongócskád akivel azt csinálhatsz amit csak akarsz!

-          Tudod mit, egy hülye nyavalygós liba vagy akinek semmi nem jó! – suttogja mérgesen a fülembe.

Egyéb sem kell felkapom a vizet, és még mielőtt olyat mondanék, amit megbánnék, felpattanok.

-          Szerintem jobb lesz, ha indulunk! Anya már vár bennünket! Sziasztok! – hajolok le és puszilom meg Julcsit, majd Robra rá sem nézve kirontok az ajtón.

Azt még látom, hogy mindenki döbbenten és elhűlve mered rám. Dühösen megyek a garázsba és állok ki az autómmal, még szerencse, hogy Csongi nem állt be az udvarba és nem kell visszamennem szólni neki.

Remélem nem kell sokat várni Nattiékra!

Szerencsére megjelennek, szerencsétlenségemre apu jön velük. Ezt nem úszom meg! Tuti kapok!

Ashley mellém ül, Natti meg hátra, és amikor már azt hinném megúsztam apu fejmosása nélkül behajol a lehúzott ablakon és rám mered:

-          Dilis vagy édes lányom!

-          Nem vagyok! Szia apa!

-          Na menjetek! – dörmögi és meghúzza a hajam, majd Emmához siet, hogy segítsen neki kinyitni az ajtót.

-          Aztán fényképezni ám! – integet Emma utánunk nevetve.

Kínos csend van a kocsiba. Dühödten előzgetem az előttem lévőket, és imádkozom, hogy egyik se szólaljon meg. Nincs szerencsém.

-          Ez meg mi volt? – szólal meg Ash.

-          Semmi!

-          Azt hittem egymásnak estek olyan dühösen meredtetek egymásra. Ne mond, hogy semmi!

-          Hanna! – szólal meg Natti is számon kérőn.

-          Ne Hannáz! – csattanok fel hevesen, mire pár pillanatig döbbenten hallgatnak, majd felnevetnek.

-          Rendben! – röhögnek még mindig, amitől a vércukrom az egekbe szökik! – Kedves Klotildka elmondaná még mielőtt anyuhoz érnénk, hogy mi a fészkes fene bajod volt az imént?

Nem válaszolok, megállok anya üzlete előtt, és dudálni kezdek.

-          Klotildka? Tehát?! Addig úgysem hagylak békén, amíg nem válaszolsz! – nevet Natti – Ismerhetsz! És nem fogom hagyni, hogy elrontsd a napomat! Tehát?

Anya kinéz integet, hogy mindjárt jön.

-          Tehát?

-          Reggel megharapta a fenekemet, ma többször rácsapott, és most belecsípett, és mindig pont oda, mindig ugyanott. Nagyon fáj. Alig tudok ülni most is. Amikor a nappaliba belecsípett a hátsómba kiakadtam és még neki állt feljebb!

Pillanatokig csend, majd hevesen röhögni kezdenek.

-          Ez miatt vesztél össze vele?

-          Igen, - vágom rá morcosan, de annyira nevetnek, hogy képtelenség tovább morcognom.  – Ne röhögjetek! Marhára fájt.

Kisvártatva megjelenik anyukám is, és beül a kocsiba. Azonnal rájön, hogy valami bajom van. A csajok röhögve mesélik neki a történteket.

-          Nem is mondtad, tegnap, hogy Rob itt van! – néz rám anya érdeklődve.

-          Nem mondtam anya mert tegnap késő este jött, és előtte beszéltünk.

Megállunk az első üzlet előtt és belevetjük magunkat a ruhapróbába. Natti egyik ruhát húzza fel a másik után, amíg öltözködik mi is nézelődni kezdünk, aztán leragadunk a koszorúslánygöncöknél.

Néhányat már csak buliból is felpróbálunk. Mivel Ashleyt felismerték, könnyű dolgunk van. De Natti nem találta meg az igazi ruhát. Megyünk tovább.

-          Te Natti! – szólal meg Ashley – Nem akarsz két koszorúslányt? -  anyával majdnem félrenyelünk.

-          Hát tulajdonképpen, - mered kérdőn ránk- ezen még nem is gondolkodtam, miért lennétek a koszorúslányaim?

-          Naná! – nevet fel Ashley, mire mind a hárman kérdőn merednek rám - végül is miért ne? –szólalok meg én is.

-          Ez a beszéd! – nevet fel Ashley.

Belevetjük magunkat a ruhapróbába, anya nevetve kattogtatja a fényképezőgépet. Végül Natti megtalálja a 4. üzletben álmai ruháját.

Mi Ashleyval találtunk néhány nagyon szép darabot, nem bírunk magunkkal  felpróbáljuk őket. Mivel Nattinak nincs igazán fogalma sem arról, hogy milyen ruhánk legyen, ezért próbálunk minden színt. Rövidet, hosszút,

kéket:

lilát:

barnát:

narancsot:

ekrüt, feketét, bordót:

… Élvezzük.

  Anyunak többször csöng a telefonja, biztos valami gond van otthon. Idegesen meredek rá, de csak elneveti magát.

-          Hanna, nyugi, csak elkellene menni venni valami édességet, mert azt a fiúk elfelejtették.

-          Jaj anya! Miért pont én?!

-          Mert téged kértelek meg édes gyerekem azért. – néz rám szigorú képpel.

-          Jó megyek! – sóhajtok nagyot. – De mit vegyek?

-          Nem tudom, rád bízom, csak sok legyen. Menj már!

Morogva megyek a közelben látott cukrászdába. Veszek  2 tortát, krémest, islert, mignont. Egy rahedli pénzt ott hagyok. Az egyik srác segít a kocsihoz elvinni a motyót. Anyura telefonálok, hogy én már nem megyek vissza, itt várom őket a  kocsiban. 20 perc múlva jönnek közli.

Szerencsére árnyékban állok, ennyi idő alatt nem lesz bajuk a sütiknek. Unatkozom, ezért előveszem a laptopot, és nézelődni kezdek. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beütöm Rob nevét.

Néhány másodperc alatt eszméletlen mennyiségű oldalt hoz fel. Az egyikre rákattintok és a fejlécet olvasva szabályosan felröhögök, de milyen igazuk van:

„Az igazi férfi az, aki ha belenyal a puncsfagyiba, felnyögnek a mazsolák”*

*(100% ROBDROG-PUB  - imádom őket nézzetek be hozzájuk!)

Rögtön elhatározom, hogy hazafelé menet ráveszem anyuékat, hogy bemenjünk Béla bácsihoz!

Viszek haza puncs fagyit és Rob kezébe nyomva ádázul fogom figyelni a mazsolákat! ….

Bejegyzés:  (2011.05.21:)
Ha Megvan a 15 komment holnap este felteszem az új részt. Már írom :DD

Heni