2011. május 19.

Sziasztok!

Hosszú idő után újra jelentkezem.

Szégyenlem magam, hogy nem jöttem fel eddig az oldalra, de nem volt erőm hozzá.
Nem sajnáltatni akarom magam, de egy iszonyú nehéz időszakon vagyok túl, és talán kilábalóban vagyok.
Amikor elkezdtem írni még októberben úgy voltam vele, hogy csak magamnak írok, csak azért, hogy kiadjam magamból a feszültséget, és egy olyan világot építsek fel amit szeretek és az enyém, és én tudom irányítani. Aztán azt vettem észre, hogy egyre többen olvastok, egyre nő az olvasószám. Elégedettséggel és örömmel töltött el ugyanakkor meg is ijedtem, mert rájöttem, hogy nagy velem szemben és magammal szemben is az  elvárás.
Erre jött még a fehér ruhások között töltött igencsak nehéz időszak, és már nem volt tartalékom, pszichikailag és fizikailag is összeomlottam szó szerint. 

Borzasztó nehéz volt összeszednem magam, rengeteg energiámba került, és sok - sok segítség kellett hozzá, hogy feltudjak állni. Szerencsére van valaki az életemben akire minden időben, és minden körülmények között számíthatok, még akkor is ha tudja, hogy baromira mérges leszek rá! Kitaláljátok ki Ö, aki egyszer csak megjelenik egy mobilnet kütyüvel a kórházban, és a kezembe nyomja, hogy legyek szíves fellátogatni az oldalamra és a mailboxomat is megtekinteni.
Majdnem lenyeltem keresztbe, hogy megint mi a jó istent művelt!
Ő és az állandó partizánakciói.....

Két napig feküdt az ágyam mellett a kütyű, soha nem szólt miatta, hogy miért nem megyek fel, miért nem nézem meg, de minden nap ott volt,  ...  és a jelentőségteljes pillantásai..


Aztán a mai nap felléptem, és....
Nehéz volt, nagyon.
Féltem attól hogy mi fog fent várni.


Nektek: Jutka, Gabó és Stefi nagyon köszönöm a szeretettel teli soraitokat, rengeteget kaptam tőletek, és mindegyikőtöket nagyon szeretem még így látatlanul is! Remélem egyszer módom lesz arra, hogy személyesen is megismerjelek benneteket!

És akkor jött a pofon:

Hát igen, igazad volt mindenben Kesha! 
Köszönöm!
Baromi pofont kaptam, de megérdemeltem,  kicsit helyreráztad az agyam.

Tartozom nektek, és magamnak is Hannáék történetével, úgyhogy ma még nem, mert sokan jönnek itthon látogatni,  de holnap este 20:00 órára fent lesz az új rész a  blogon.

Szeretettel:

Heni

4 megjegyzés:

Sz. Eszter írta...

Szívesen:) Máskor is csak szóljatok:) (L) Nagyon imádlak és még egyszer bocsánatot kérek ha megbántottalak:)

Névtelen írta...

Épülj fel minél előbb!! Ha te jól vagy akkor az a fejezeten is látszódni fog! Kitartást neked, én pedig türelmesen várok!:)
Gwennie

Névtelen írta...

Szia!
Örülök, hogy újra itt vagy! Remélem jobban érzed magad, minél előbbi gyógyulást kívánok!
Zsuzsi

Golden írta...

Ez a beszéd oroszlán! Jó, hogy újra itt vagy!