45. fejezet: 2B: Buli, Bosszú (édes, de még milyen édes :DD )

Sziasztok!

 Megjöttem. Köszönöm szépen mindenkinek aki írt.
A komikra válaszolni fogok amint feltettem ezt a részt, így rendhagyó módon az enyém lesz az első komi.!
Nem akarom most ezzel is húzni az időt.

Jöjjön aminek jönnie kell!

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre!

CSók mindenkinek!

Heni




Pattinson lakás

-         Nem tudom Vic, hogy mint gondoljak. Kedves, aranyos lánynak tűnik, de amiket a bátyja mesélt róla,….. hát nem tudom! – hallom Rob anyukájának halk hangját, amint Victóriával beszélget halkan a konyhában. 

Most mit csináljak? Nem tudok észrevétlenül megfordulni és elmenni, amikor nyikorog a cipőm talpa! Így csak állok a folyosón, mivel fogalmam sincs, hogy merre kell keresnem a WC-t, és nem merek sem megmozdulni, sem bemenni megkérdezni, így csak gyökeret eresztettem ott helyben.

-          Anya! Zalán csak szívatja nem látod? Szerintem a fele sem igaz! Szerencsétlent csak piszkálja. Nézz Robra, - neveti el magát Vic – Anya én ilyen ütődöttnek még nem láttam soha! Ez tényleg nagyon szerelmes!  

-          Tudom kicsim, de mégis… Képzeld el, mi lesz ha kiderül a múltja. Az, hogy gyereket várt 19 évesen, az öngyilkossági kísérlete… És ha még csak szívatás is a bátyja részéről, de ha ezek közül a sztorik közül csak egy is napvilágot lát, hát nem tudom…  Nincsenek jó érzéseim.

-          Jaj anya, - öleli át Vic szeretetteljesen az anyukáját – mindegyikünknek megvoltak a maga kis stiklijei!

-          Persze ez igaz csak…. 

Eddig bírtam és nem tovább. Gyors mozdulattal lekapom a lábamról a cipőmet, és visszamegyek a nappaliba. Igyekszem rendezni az arcvonásaimat. Rob vigyorogva mér végig.

-          Gyors voltál! – húz magához, amikor megállok a kanapé mellett, amiben ül. Mellé telepszem, elég furcsán néz rám, amikor észreveszi, hogy a kezemben tartogatom a cipőimet, de szerencsére nem kérdez rá.

-          Már itt is vagyunk! – jön be Vic és Claire egy újabb tálca süteménnyel.

-          Vegyetek! – kínálja körbe – nem azért sütöttem, hogy ránk maradjon Richarddal! Az öreg már amúgy is kerekedik rendesen! – nevet férjére kedvesen.

-          Hanna vegyél, - kínálja felém is.

-          Én köszönöm szépen, de annyit ettem, hogy egy falat nem sok annyi nem fér belém már! – hárítom el halkan a kínálást mosolyogva, de nem tudok a szemébe nézni, főleg most, hogy tudom mit tart rólam.

Kedvesen fogadott, amikor beléptünk, de pillantása kutató volt. Nem, nem volt tolakodó, vagy túlzottan érdeklődő. Óvatosan szemrevételezett miközben Robert boldogan bemutatott neki. Kaptam két puszit is. Richard is szeretettel üdvözölt, ahogy Victória is. De végig éreztem a viselkedésében a távolságtartást. Figyelmes volt, kedves vendéglátó végig, csak,  csak.. Ott az a csak.

Nem vagyok neki szimpatikus, félti Robot tőlem. A múltamtól. Talán igaza is van. Jönnek elő újra a kétségeim. Én nem vagyok hozzávaló, és ezt az anyukája egyből látja, egy anya egyből meglátja ezt, megérzi. Zúgni kezd a fülem. Nézem az arcokat körülöttem. Kedvesek, nevetnek, jól érzik magukat. Próbálok újra a társalgásra figyelni.

Természetesen megint kinél van a szó?

Na kinél?

Annál, aki az elmúlt 1 órában a többiek legnagyobb örömére a mi, illetve az én gyerekkori, vagy pár évvel ezelőtti tetteimmel szórakoztatta a társaságot. Egy - egy sztorinál dőltek a röhögéstől, mi meg Nattival együtt, legszívesebben  egy pillantással  megöltük volna ezt a marhát! Ashley észrevette szememben a dühöt, így figyelmeztetően oldalba vágja életem megkeserítőjét, aki óvatosan rám néz, de tekintetem láttán félrekapja a tekintetét.

Idegességemben csak nagyokat nyelek, miközben igyekszem azért részt venni a társalgásban.

Rob kedvesen simogatja a kezem, néha kapok az arcomra egy puszit, vagy csak magához húz, átölel, és én minden apró mozdulatát élvezek, minden felém áradó gesztusában elveszek. Boldogan hajtom a vállára a fejem, és hallgatom a beszélgetést ami éppen most Nattiék nyár végi esküvőjének előkészületeit taglalja. Rob szülei figyelmesen hallgatják Natti válaszait, miközben néha ránk nézve összemosolyognak Richarddal.

Rob éppen hozzám hajol, hogy adjon egy puszit, amikor Claire felém fordul:

-          Tényleg Hanna és neked mik a terveid a jövőre nézve, most diplomázol nem?

Elfordulok Robtól, aki nyűgösen felmorran, amikor a kuncsorgott puszit nem kapja meg, én pedig nagy levegőt véve válaszra nyitom a szám. Rob persze, kihasználja ezt a pillanatot, és behajtja a csókot.

-          Rob! – csípem meg az oldalát, mire összerándul

-          Fiam, hagyd már Hannát válaszolni! – neveti el magát Richard

-          Na! – morran fel miközben az oldalát simogatja – Én csak a nekem járó puszimat kértem!  - vigyorogja

-          Légyszíves – nézek rá könyörgően, ne csinálja most ezt velem! Most ne! Megérti, mert csak magához húz, és simogatni kezdi a vállamat.

-          Most fogom leadni a szakdolgozatomat, aztán következő hónapban még vizsgázom 3 tárgyból. Aztán megyek nyelvvizsgázni, és júniusban államvizsga, diplomaosztó. Egyenlőre még ezekre koncentrálok, hogy minden rendben legyen. A távolabbi terveken majd csak ezek után kezdek gondolkodni.

-          Milyen nyelvből nyelvvizsgázol? – kérdez vissza Victória.

-          Most spanyolból szeretném megszerezni a középfokot.

Claire érdeklődve tekint rám.

-          Az angolon kívül beszélsz még más nyelveken?

-          Igen – nézek egyenesen a szemébe.

-          Csak azért kérdezem, mert angolul nagyon szépen beszélsz.

-          Szerencsém van, jó a nyelvérzékem,

-          Azt tudom – motyogja Rob halkan, mire elvörösödöm, és a társaságból kitör a nevetés, ez a marha meg értetlenül néz rám. – Most mi van?

-          Én megöllek! – nézek rá dühösen.

-          Most miért? Tudom, hogy jól beszélsz még németül..

-          Jaj Rob, te egy akkora ökör vagy! – vihog Lizzy, Rob lassan végig gondolja az eddig elhangzottakat, majd elvörösödik.

-          Én nem úgy gondoltam!

-          Na jó – veszek nagy levegőt – szóval igen, beszélek még pár nyelven, ez a szenvedélyem, ha mondhatom így.

-          Pár nyelven? – fordul felém Victória is kérdőn – Hány nyelven beszélsz?

-          Angolból és németből van felsőfokú nyelvvizsgám, olaszból és franciából középfokú, de most szeretném megszerezni spanyolból is, és elkezdtem tanulni görögül is.

-          Mi? – néz rám Rob elképedten.

-          Mi van? Most miért nézel rám így?

-          Te ennyi nyelven beszélsz?

-          Életem, idegenforgalmi manager leszek, ha minden jól megy. Nekem jól kell beszélnem idegen nyelveket!

-          Ja.

-          Ja. – vigyorodom el azon, hogy ennyire ledöbbent.

-          Hát eladni nem fognak tudni az biztos! – nevet fel Vic.

Claire pár pillanatig meghökkenve néz rám, de gyorsan rendezi az arcvonásait. Szerencsére elterelődik rólam a téma. Rob szülei arról érdeklődnek, hogy mit csináltunk ma. A többiek élménybeszámolót tartanak, Ashleyval az élen. Már kezdek fellélegezni, amikor Kristen Zalán felé fordul.

-          Tényleg Zalán, ma Hanna mesélt nekem valamit és nem tudom eldönteni, hogy komolyan beszélt, vagy csak kitalálta, hogy elterelje a figyelmemet a kinti helyzetről.  – elakad a lélegzetem, ne, ne kezdjétek el megint, és Krisre nézek villámló tekintettel, aki csak vigyorog.

-          Mit mesélt? – fordul Rob is Kristen felé érdeklődve – És milyen helyzetről kellett elterelnie a figyelmedet?

-          Hát kicsit sokan kezdtek körülöttünk lenni, és bepánikoltam, ezért behúzódtunk egy üzletbe, nagyon normális volt az üzletvezető, azonnal a segítségemre sietett, és beengedett bennünket az irodájába, de még oda is behallatszott a tömeg zsivaja, és akkor mesélte nekem Hanna, hogy egyszer elküldted őket masszázs szalonba. Igaz?

Zalán felröhög, én meg felnyögök. Nem! Ezt nem hiszem el! Kezem az arcomba temetem, Rob pedig annyira röhög mellettem, hogy rázkódik a kanapé.

-          Igen! De nem szándékos volt! – néz mentegetőzve rám a bátyám.

-          Persze! – veti oda Natti – Nem szándékos volt mi?

-          De most tényleg! – bizonygatja Zalán - 3 éve volt. Itthon voltunk Ashleyvel anyuéknál. Ők szerveztek nekem egy szülinapi meglepetés bulit, amikor 30 éves lettem. Ott volt a szűk család…

-          Képzeld anyu, náluk a szűk rokonság az nem is tudom, 20 fő biztos van! És állati jó fejek! – nevet fel Robert – Nagyon aranyosak!

-          Szóval akkor folytatnám. Megkaptam a szokásos humoros ajándékokat. – Ashley is felnevet az emléken miközben Zalán mesélni próbál, én meg csak a kezembe temetem az arcomat. Istenem ez olyan ciki!

-          Tudják náluk nem szokás a nagy ajándékozás, - neveti el magát Ashley – Kis ajándékokkal lepik meg egymást, amik inkább viccesek és ötletesek mintsem drágák.  Nem is tudom mit kaptál akkor a lányoktól? – néz kérdőn Ashely Zalánra.

-          Tőlem 30 pár mélyhűtött csirkelábat! – nevet fel Natti, - ugyanis mindig azzal cukkolt kiskorom óta, hogy olyan lábaim vannak mint a csirkéknek! - az emlékek hatására én is nevetni kezdek.

-          Tőlem meg 30 zacskó pufit! – szólalok meg.

-          Tényleg! – rötyög fel Zalán, majd Rob szülei felé fordul, akik értetlenül néznek rám – Tudják, az egyfajta chips, és gyerekkorom óta imádom. Szóval jönnek sorban az ajándékokkal, amikor megjelenik ez itt – mutat rám – és egy haverommal egy hatalmas dobozt cipelnek, úgy tűnt majdnem megszakadnak, majd elém érve nagy nehezen óvatoskodva leteszik. Teljesen elképedtem, és hálatelt szívvel néztem rá! Erre a hálátlanra!  – mutat felém – És még rám is szólt ez a nő itt, hogy óvatosan bontsam, mert törékeny. Egészen meghatódtam, de tudhattam volna, hogy csak szívat!

-          De elhitted! – nevetek rá.

-          El, tényleg!  - néz körül a többieken, nagyon előtudja adni magát – Szóval hálatelt szívvel nagyon szépeket gondolva kezdem a csomagolást bontogatni a jelenlévők lelkes bíztatásától kísérve gyorsan szabadítom meg a dobozt a csomagolástól..

-          Csak megjegyezném, - szólal meg Natti – hogy előző este anya műhelyébe bújkálva kellett becsomagolni, mert mindig leskelődött! – mutat Zalánra

-          Persze, mert tudom, hogy állandóan heccelnek! Jobb felkészülni! – magyarázza mutogatva életem jelenlegi megkeserítője, miközben Vic, Lizzy és Rob szülei elképedve de nevetve figyelik bátyám előadását

-          Jaj mondjad már! – szól rá Lizzy

-          Nyugalom bogaram, nyugalom – inti türelemre Zalán – szóval folytatnám, és akkor elkezdem bontogatni a csomagolást, lelkem ujjongva szárnyalni kezd, amikor meglátom a dobozon a képet. Egy sík képernyős full extrás TV!

-          Látni kellett volna! – nevet Ashley – Majdnem eldobta a kanalat! Azt hittük ott menten infarktust kap!

Richard annyira nevetni kezd, hogy nem tudja abbahagyni, és ahogy körbenézek a nappaliban, mindenki vigyorog, még Claire is.

-          Aztán bontom, és mi van  a dobozban? 30 zacskó chips! Majdnem meghaltam!

Felnyerítenek, Zalán meg élvezi a figyelmet.

-          Csalódás volt, nagy csalódás. – bizonygatja. – Összetörte a lelkemet ez a nő! – mutat rám. – És ez revansot kívánt! Szóval ekkor kaptam a haveroktól, hogy végtelen csalódásom mérséklődjön 2 masszázs utalványt.

-          Amit, mivel nincs itthon, - mutatok rá – nagylelkűen odaadott nekünk Nattival, a szülinapomon, hogy használjuk fel.

-          Mi Hannával közeli kozmetikába néha elszoktunk menni masszírozásra, ami nagyon jó szokott tenni, jól ellazít – teszi hozzá Natti – úgyis mindig a padban görnyedtünk, gondoltuk miért ne? Másnapra be is jelentkeztünk, és nem gondoltunk semmi rosszra amikor egy pasival egyeztettünk időpontot.

-          Másnap elmentek. Anyuéknál voltam, és pont ott volt nálam az egyik haverom aki élénken érdeklődött ez iránt a nőszemély iránt – mutat rám – de ez csak a tanulással volt elfoglalva, szóval amikor rákérdeztem, hogy hova mentek a csajok, mert a fél szemem mindig rajtuk van / volt / lesz – teszi hozzá Zalán célzatosan tekint Csongira és Robra - anyu válaszát hallva nem gondoltam semmi rosszra, de Gábor ideges lett. És amikor rákérdezett, hogy hova mentek is pontosan? Elmondtam neki, hogy odaadtam nekik a tőlük kapott utalványokat, szerintem azt használják fel.

Na erre kapkodni kezdett, hogy azonnal induljunk utánuk mert baj lesz! Ugyanis, azt egy férfiak által sűrűn látogatott helyre szóló utalvány volt, amivel csak szívatni akartak! Majdnem megvertem! Üvöltöttem, mint a sakál vele, hogy hogyan lehetnek ilyen idióták, miközben száguldottunk a lányok után.

-      Mi meg halál nyugodtan megyünk be – vesz át a szót Natti – nem tűnt fel, hogy furcsán néznek ránk. Leülünk, és ekkor megjelenik két baltás gyilkos kinézetű pasi, - a szobában lévők felnevetnek - tényleg olyanok voltak, hogy még a vér is meghűlt az ereinkben! – bizonygatja Natti – Mire felfogtuk a látványt, megjelent a mi hős bátyánk a kíséretével, és egyetlen szó nélkül kirángatott bennünket. Még az autóban is fagyottak voltunk a látványtól!

Ezt hallva Rob családja a hasát fogja, én meg majdnem elsüllyedek. Kész! Biztos azt gondolják, hogy nem vagyunk normálisak!

-      Rob nem kellene lassan mennünk? – fordulok kedvesemhez. – Azt beszéltétek meg Marcusékkal, hogy 10-kor találkozunk velük. 8 óra van. Még vissza kell érnünk a szállodába, és el is kell készülni ...

-      Igazad van – feleli, majd a szülei felé fordul – Bocs anyu, de nekünk még programunk van később, lassan mennünk kéne.

-      Köszönjük a vendéglátást! – fordulok feléjük én is, a többiek is szedelőzködni kezdenek – Örülök, hogy megismertem Önöket!

-      Hanna! – dörren rám Rob apukája – ha jól tudom megbeszéltünk valamit!

Döbbenten meredek rá, amikor is elneveti magát. Leesik.

-      Rendben! Csak még szoknom kell!

Lassan elbúcsúzkodunk, Rob szülei közlik, hogy az egész társaságot szeretettel várják holnap ebédre is.

A taxik is megjönnek.

Csendben ülök az autóban, Rob beszélgetni próbál velem, de nagyon lefoglalnak a gondolataim. Észre sem veszem, ahogy tűnődve figyel végig. Gondolatimba merülve lépek be mellette a szállodába, akkor sem szól semmit, csak figyel.

A liftbe érve csendben nézem, ahogy becsukódik az ajtó, és akkor mögém áll.

Átkarol, magához szorít, a fenekemnek feszülő ágyéka nem hagy kétséget szándékai felől, mint ahogy keze sem, ami egyre lejjebb és lejjebb kalandozik testemen, egészen addig, amíg nadrágon keresztül meg nem érint, és végig nem simít rajtam. Fülig vörösödöm, és a rám törő vágytól zihálni kezdek. Kéjesen szorítom magam neki. A liftajtó halkan nyíló hangjára térünk magunkhoz. Szerencsére senki nincs sem az ajtóban, sem a folyosón. Rob remegő kézzel nyitja ki a lakosztályt, előre megy, ledobja a kabátját, és leveti a cipőjét, felém fordul éhes tekintettel. Pillantásától remegő kezekkel dobom le magamról én is a kabátot, a kardigánomat, a pulóveremet.

A London Eye-n történtek óta forr a vérem!

Ez az átkozott cipő nem jön le a lábamról! 

Kapkodva hajolok előre, hogy lecsatoljam magamról amikor Rob felnyög, és csípőmet megragadva hozzám préseli magát, lassan fenekemhez dörzsölve vágyát, miközben hangosan zihál. A rám törő érzésektől megtántorodom, és meg kell kapaszkodnom az ágy előtt lévő kis ülőkében. Rob rám hajol, hátamon érzem, ahogy forró bőre hozzám ér. Zihálok, amikor kezei a melltartómat félrehúzva melleimet simogatják, mellbimbómat izgatják, majd felsikoltok, amikor másik keze kigombolja a farmerom, és azt a bugyimmal együtt lehúzza rólam.  Teljesen meztelen vagyok, rajta pedig rajta van még a farmerja. Bódultan nyomom hozzá fenekem, miközben megveszek a vágytól, hogy érezzem őt, megakarok fordulni, hogy leszedem róla is a felesleges ruhadarabokat, de nem engedi. Kicsit elhúzódik tőlem, jobb térdem alá nyúlva  a  lábamat felteszi az ágy szélére, és megrészegülten érzem, ahogy keze a  egyre feljebb és feljebb simítja a combomat. Rekedten suttogva kérdezi, hogy mit szeretnék, én meg csak nyöszörögni tudok,…. és, és ekkor hozzám ér, végigsimít rajtam mire összerántom a lábam, de szétfeszíti egyik kezével szorosan tartja térdemet, hogy ne tudjak mozdulni, míg a másik keze, egyre síkosabbá váló nyílásomon kalandozik. Fejemet hátrafeszítve élvezem mozdulatait, amit a fülembe suttogott szavai csak még inkább fokoznak, mély nyögés hagyja el a számat amikor hozzáér a vágyam apró közepéhez, és két ujja közé véve morzsolgatja!

Elmondhatatlan az a kéj amit érzek, ami átjár! Remegve rogyok az ágyra, és boldogan nézem, ahogy kapkodva ledobja magáról a fölösleges ruhadarabokat. Viszonozni akarom neki az imént átélteket, de nem engedi, hanyatt dönt az ágyon, fölém helyezkedik, és szemembe nézve lassan betölt. Felhördülök, ahogy érzem a teljességet, az érzésektől fuldokolva próbálom magam egyre közelebb és közelebb préselni hozzá, egészen addig, amíg tövig eltűnik bennem.

Boldogan nézem az bódult arcát, szemeit, amik még inkább kitágulnak amikor rejtett izmaimat mozgásba hozom. Rob zihálva mozogni kezd, ám amikor már közel érezzük a csillagokat a robbanás előtt kihúzódik, csalódott nyögésemmel nem törődve csókolja, tépi a számat, majd váratlanul újra belém csusszan, majd pár kéjes mozdulat után, megint kijön.

Nem bírom! Nem bírom!

Nyöszörgök, az ő tekintete is ami a szemembe fúródik a végtelen kéjről  árulkodik, és amikor újra belém döf, feneke után kapok és teljesen magamba rántom.

Mindketten megfeszülünk, és a robbanás amit átélünk földöntúli. Az sem érdekel, ha valaki meghallotta.

A kéj sodor, hullámzik a bőrömön, minden porcikám vitustáncot jár. Remegek, és patakokban ömlik rólam a víz. Rob rám hanyatlik, a mellemen érzem szíve őrült ritmusát. Zihálunk, miközben gyengéden simogatjuk a másikat, apró csókokkal kényeztetve egymást. Minden mozdulat minden csók megborzongat, és felidézi az imént történteket.

Lassan csillapodunk.

Rob legördül rólam.

-      Hát édesem ez … - suttogja halkan akadozva – ez életem eddigi legjobb szeretkezése volt!

Én még most sem vagyok beszédképes, csak nézem azokat a szép tengerkék szemeket, amelyek most a boldogságtól, a kielégültségtől csillognak.

-      Szeretlek, - nyöszörgök, mire felcsillan az a szédítő mosoly - annyira szeretlek Rob…

-      Én is kicsikém én is. – húz magához, és átölel.

Olyan jó hozzá simulva érezni az apró érintéseket, amikkel az imént átélt gyönyör csitul lassan puhán. Szótlanul fekszünk összegabalyodva, finoman simogatva a másikat.

És ekkor nem túl romantikus hang hallatszik.

Megkordul a gyomrom.

Rob felnevet.

-      Éhes vagy? – hajol fölém.

-      Nagyon. Egész nap nem ettem szinte semmit.

-      De miért? – figyeli az arcomat.

-      Csak! – öltöm rá dacosan nyelvem és elbújok a hajam mögé, még szerencse, hogy ilyen hosszú.

Elkomorodik, és gyors mozdulatokkal kisimítja az arcomból.

-      Ne csináld! Megbeszéltük, hogy nem titkolózol! Mi van?

Nagyot sóhajtok, és elmesélem neki, hogy mit hallottam meg véletlenül, amikor a kétbetűs helyet kerestem. Nem hallgatózni akartam.

-      Értsd meg Rob, igaza van! – nézek kedvesemre komolyan – Igaza van és nem tehetek ellene semmit! Nem tudom a múltat megváltoztatni. Nem tudom eltörölni! Márpedig, ha majd rájönnek az újságírók, hogy együtt vagyunk, akkor ezt is kifogják deríteni, és azzal csak neked fogok ártani. És nem tudom, hogy hogyan fogom tudni én is azt kezelni, ahogy a legfájóbb érzéseimben turkálnak! Anyukádnak igaza van, nem én vagyok hozzád való.

-      Anyu mindig túlaggódja magát! Mindent hajlamos kicsit sötéten látni.

-      Nem Robert, nem! Anyukád nagyon is élesen látja a helyzetet, és az sem segített, hogy Zalán mást sem tett egész este, mint hogy kellemetlenebbnél, kellemetlenebb helyzetekbe hozott! Nem is néztek hülyének? Á nem! – fordítok hátat szerelmemnek, hogy elbújjak kutató tekintete elől. – Anyukád nem akar téged megbántani azzal, hogy nem helyesli a kapcsolatunkat, ahhoz ő túlságosan toleráns, és nagyon szeret téged, és a világért meg nem bántana, de én érzem, hogy nem vagyok neki szimpatikus, hogy mást képzelt el melléd.

Elhallgat, és csendben a nyakamba temetve az arcát gondolkodik szavaimon.

-      Ez hülyeség! – simít végig testemen, majd a fenekemre csap, mire méltatlankodva fordulok felé.

-      Mit kérsz? Mit hozassak fel?

-      Nem tudom, de most nagyon éhes vagyok! – nézek rá kacéran – Minden energiámat leszívta egy szexisten!

-      Ennek a szexistennek is lemerülőben vannak az energiái, mivel egész nap a csinos kis fenekedet bámulta és minden energiája abba merült le, hogy vissza kellett tartania magát attól, hogy nyilvános helyen neked essen. – felsóhajt, majd, éhes tekintettel végigmér - Hosszú pólókat kell vennem, ha a közeledben vagyok, mert állandóan izgalomban tartasz! Más szédültem az agyi vérhiánytól. – vigyorogja, és végigsimít újra rajtam, de még mielőtt kibontakoztathatná szexisten mivoltját felpattanok és a zuhany felé veszem az irányt.

Robert

Vigyorogva figyelem ahogy beszalad a fürdőszobába zuhanyozni.

Felhívom a szobaszolgálatot és leadom a rendelést. Gyorsan magamra rántok egy-két elemi darabot, hogy ne egy szál gatyában nyissak ajtót. Miután elment a pincér Hanna imént  lehangzott szavain agyalok. A fürdőben ekkor a vízcsobogás elhallgat, helyette a hajszárító hangját hallom.

Bizonyos dolgokban igazat kell neki adnom.

Abban biztos vagyok, hogy ha kapcsolatunkra fény derül, akkor azok a dolgok, amiken átment gondot fognak okozni.

Nem nekem, neki.

Őt féltem, miatta aggódom, hogy hogyan fogja elviselni?

Mennyire fogja bírni?

Szeretem, és féltem. 

Nagyon.

Gondolataimba merülve szemezgetek egy szőlőt, mivel rendes vagyok, és nem állok neki enni, megvárom.

Kisvártatva elhallgat a hajszárító és megjelenik. Haja göndör fürtökben omlik a vállára. Imádom! Figyelem, ahogy jön felém mosolyogva, mivel észrevette a tálaló kocsit, egyetlen törölköző takarja édes kis testét. Elképzelem, ahogy kibontogatom belőle, de nem! Most nem! Erős vagy Pattinson  és ellenállsz!

Vigyorog,  amikor észreveszi a hamburgert!

Mi?

Az az enyém!

-      Hé! – morranok rá – az az enyém!

-      Csak volt szívem! Rob ez isteni! – nyammog rajta.

-      Hanna! – morgok – azt magamnak hozattam, neked itt van a saláta, meg a csirke.

-      Miért életem fogyókúrázol? – néz rám ketchupos szájjal.

Hm! – morranok fel, ahogy látom, hogy lenyalja szája széléről az a kis cseppecskét. Már vetődnék rá, de tekintete megálljt parancsol, így csak egy édes puszit kapok. Morogva megyek zuhanyozni.

Nem elég, hogy megeszi a kajámat, még egy rendes csókot sem kapok!

Felháborító!

Dörmögésemet fojtott kacagás kíséri, mielőtt belépnék a fürdőbe, visszanézek rá, és megfenyegetem az ujjammal. Puszit küld nevetve.

Beszélek holnap anyuval, határozom el magamban, miközben a zuhany alatt állok. Nem akarom, hogy Hanna kényelmetlenül érezze magát nálunk. Szeretem és ezt anyunak is el kell fogadnia. Tudom, hogy szeret, és félt, de meg kell értenie, hogy reális az esélye annak, hogy kiderülnek dolgok, de ezek nem rám veszélyesek, hanem Hannára nézve.

Bár, ha azt nézem, hogy milyen jól viselte a mai napot!

Kris egészen meglepett, amikor mesélte, hogy milyen jól megoldotta az üzletházban is a helyzetet. Még ő nyugtatta Krist. A keréknél történteket is jól viselte.

-      Rob siess már! Fél 10 van! Lassan indulni kell!

-      Jól van, megyek már!

Gyorsan megtörölközöm, és a szó belém fagy, amikor meglátom.

Ott áll előttem és telefonon beszél valakivel, éppen felnevet. Szentséges Atya Úr Isten!

-      Basszus! – nyögök fel.

Hangom hallatán, rémülten fordul meg.

-      Bocs Emma, de mennem kell, kijött a fürdőből. Puszika Julcsi pocijára!  Jaj szegénykém! Vedd át tőle, nálad biztos megnyugszik! Szia! Igen, majd megnézem!

Leteszi a telefont, és felém fordul, miközben én lázasan kutakodom a szobában.

-      Rob mi van? – néz rám rémülten.

-      Bassza meg! – hördülök fel.

-      Mi van? Mit keresel?

-      Hova tettem a bézbol ütőt?

Teljesen ledöbben.

-      Minek az neked?

-      Sajnálom a kezemet! – vigyorgok rá, mire értetlenül mered rám – Hogyan fogom elhajtani a pasikat mellőled? Szét kell vernem a kezemet! – vizsgálgatom kezem élét kétségbeesetten.

-      Ripacs! – nevet fel és hátba legyint. – A frászt hoztad rám te majom!

-      Képzelj el engem! Gyanútlanul kijövök a fürdőből és erre itt találok egy bombázót a szobában! Baj lesz érzem! Baj lesz! – bohóckodok, miközben a keblem azért dagad rendesen a büszkeségtől ahogy végignézek rajta. A fekete bőrruha veszett jól áll rajta!

Ekkor kopogás hallatszik. Döbbenten nézek rá!

-      Siess! – nevet rám – a többiek már indulnának, te meg itt állsz egy szál törölközőben – amit szemébe nézve most ledobok magamról, végigmér alaposan, - illetve már abban sem!  - igazítja ki magát, és  nyel egy nagyot.

Én eközben élvezettel figyelem arcát, de elrontja a játékom, mert megszólal:

-      Igyekezz Pattinson, ha nem akarod, hogy pucér segged látványában gyönyörködjenek! – és elindul az ajtó felé!

Elindul! Basszus, elindul!  Nézek gyorsan körbe, hogy mit ránthatok gyorsan magam elé, mert olyan hévvel megy az ajtó felé, hogy időm sem lesz berohanni a hálóba! Amíg lehajolok az imént felelőtlenül elhajított törölközőmért megáll előttem, és nevetve néz a szemembe.

-      Revans! – mosolyogja, miközben szeme sok mindent ígér.

-      Hanna maradjunk itt! Sokkal jobb elfoglaltságot is tudok! – próbálom átölelni, de egy csók után kifordul az ölelésemből, miközben azért nem hagyja ki, hogy végig ne simítson vágyódó testemen.

-      Hogy is ne! Megígérted, hogy megmutatod az éjszakai Londont!

-      Boszorka! – simítok végig vágyódva kerek kis fenekén – Adj egy csókot, és megyek öltözni!

Megkapom a csókomat, mire felhangzik újból a kopogás, pedig már majdnem megadta magát! Nagyot sóhajtva robogok a hálóba. Miközben öltözöm, hallgatom a kinti beszélgetést. Csak Kris jött át. Gyorsan magamra kapom a farmeromat, egy fehér inget, és a szürke kabátomat. A tükörbe nézve beletúrok a hajamba. Megfelelőnek ítéltetett, és megjelenek a csajoknál, akik éppen Kristen laptopját bújják nevetve, amikor újból kopogás hallatszik.  Kíváncsiságomat legyőzve megyek ajtót nyitni. Megjöttek a többiek.

-      Látom már felfedeztétek! – nevet fel Ashley miközben kíváncsiságomat legyőzve megyek oda a csajokhoz megnézni, hogy mit néznek annyira.

Kicsim szemében döbbenetet látok, mielőtt a képernyőre pillantok. Tele van a net a képeinkkel. A lányok délutáni vásárlásáról illetve az óriáskeréknél történtek is elárasztották már a netet. Egyenlőre csak Kristen feltételezett barátnőjeként emlegetik Hannát.

Döbbenten áll fel Kris mellől a  kanapéról és bújik hozzám. Nem foglalkozom a többiekkel, most csak ő számít! Meg kell nyugtatnom, fülébe kezdek suttogni.

-      Nyugi! Nincs semmi baj. – simogatom meg a hátát.

-      Tudom, én tudtam, hogy ez lesz, csak valahogy nem számítottam rá, hogy ilyen hamar megtörténik. Vigyáznunk kell ma este is, hogy ne keltsünk feltűnést!

Teljesen megdöbbenek szavai hallatán, nem gondoltam, hogy ilyen nyugodtan fogadja majd ezt az egész helyzetet.

-      Nem gondoltam volna, - emelem fel az állánál fogva a fejét, hogy  a szemébe tudjak nézni, - hogy ilyen nyugodtan fogod venni! Vagy ez csak a látszat?

-      Nem, tényleg nem hat meg! – neveti el magát – Emma hívott azzal, hogy reméli, hogy dögösen megyek szórakozni, és nem úgy mint ahogy délután voltam a városban.

-      Hát hugó, - szólal meg Zalán döbbenten – Meg kell mondanom, hogy meglehetősen dögös vagy!

Ekkor veszem szemügyre a többieket. Csongi és Zalán is döbbenten merednek a mellettem álló lányra. A csajok csak nevetnek rajtuk. Az én keblem meg csak dagad,  hogy más testrészemről jelenleg ne is vegyek tudomást!

***

A hátsó bejáraton megyünk be a klubba. Ez London egyik normálisnak mondható helye. Sok ismert ember jár ide. Félreértés ne essék nem azért jöttünk ide, hogy felvágjak Hanna előtt, hanem azért mert itt nem olyan nagy szám a megjelenésem. Nem fognak a nyakamba ugrálni, és sikítozni. Arról nem is beszélve, hogy élő zene is van, és be lehet szállni egy – két szám erejére.

Kutatva keresem a többieket. Marcust, és  Samet egyből felfedezem a szokásos helyünkön vannak. Tom nincs sehol. Ezen meglepődöm. Mire az asztalhoz érünk, megjelenik  Lizzy  és Vic is.  A fiúk egyből poénkodni kezdenek, de szemüket le nem vennék Hannáról.

Nyugi! A barátaid.

Kikérjük a köröket, egyre jobb hangulatom lesz. Vidáman nézek körbe, a csajok Hanna és Vic kivételével elvonultak táncolni, ők ketten pedig nevetgélve beszélgetnek. Én is a srácokra figyelek, velük beszélgetek látszólag, de nem bírok a kezemmel! Muszáj végig simítanom a lábán!

Addig helyezkedem amíg, mellé nem kerülök. Sam vigyorogva figyeli kommandózásom, és rám kacsint.  Diszkrét, már amennyire tőle telik. De mielőtt még a tettek mezejére léphetnék, megjelenik a pincér és kihozza a csajok koktélját. Vigyorogva kezd beszélgetni Hannával, aki mosolyogva, udvariasan válaszolgat neki. Elborul az agyam!

Áthajolok,  és kérek tőle még egy kört.

Tudd barátom, hogy hol a helyed nézéssel kombinálom kérésem. 

Vic vigyorogva, Hanna döbbenten néz rám. Rákacsintok, mire elmosolyodik, és olyan pillantást vet rám miközben a szájába veszi a szívószálat, hogy eláll a lélegzetem.  Sam felröhög arcmat látva. Hanna is mosolyra húzza a száját.

-      Bestia! – fordulok hozzá.

Na várj csak! Megleckéztetlek!

.. . és végighúzom kezemet a lábán az asztal takarásában.

Vesztemre.

Meg akartam leckéztetni, de a saját vermembe estem! A torkom kiszárad. Atya isten! Ellenőrzöm az imént tapasztaltakat. Combfix! Az agyam egyből vetíteni kezdi a lehetséges …..

Úr isten!

-      Hanna gyertek táncolni! – jönnek a csajok és elrángatják a közelemből.

-      Hát barátom hűtsd le magad! – vereget hátba Sam – csinos kis bestia az már biztos!

Időközben Csongi és Zalán elfáradva leülnek mellém. A DJ ekkor betesz egy Lady Gaga számot, mire a  táncparketten megőrülnek!

Zalán vigyorogva készít képeket a telefonnal a parketten táncoló csajokról. Mosolyogva nézem ahogy nevetve, felszabadultan, táncolnak. Az azonban már egyáltalán nem tetszik hogy egyre több pasi somfordál körülöttük! Mindez a mellettem ülőknek is szemet szúr. Határozottan állunk fel és indulunk a hódítókat helyretenni.

***

Hanna

Teljesen kifulladva ülök le a többiek közé, és vetem le az asztal alatt lábamról a cipőmet. Körül nézek a teremben, kicsit ritkult a tömeg.

Rob vigyorogva figyel, majd Zalánnal egyetembe felállnak, hogy rendeljenek egy újabb kört. Csendben hallgatom a körülöttem folyó beszélgetést. Olyan jól esett végre önfeledten tombolni!

Sam ül mellém Rob helyére.

-      Látom jól érzed magad?  - vigyorog rám

-      Igen! – felelem neki mosolyogva – már nagyon régen nem voltam sehol!

-      Akkor már éppen ideje volt ennek a kis kiruccanásnak! Kérni szeretnék tőled valamit! – hajol hozzám közelebb, hogy értsem a szavait. – Vedd rá Robot, hogy zenéljen velünk egy kicsit! Nemsokára játszunk és jó lenne ha beállna egy kicsit!

-      Oké! – vigyorgok rá, - Meglátom, hogy mit tehetek az ügy érdekében!

-      Minek az érdekében mit tehetsz? – ül le mellém Robert, mire Sam csak rám kacsint és feláll.

-      Na megyek, mert nekem nemsokára jelenésem van!

-      Tehát? – néz rám kérdőn Rob.

-      Hát – húzom végig a kezén a mutató újamat.

-      Hanna! – dörren rám majd elneveti magát – Tehát?

-      Nem énekelnél nekem? Olyan kíváncsi vagyok, hogy hogyan zenélsz! Még soha nem hallottalak! Légyszives!

Szerencsére Liz és Kristen is elkezdik győzködni, mire felnevet.

-      Oké, egy feltétellel! – emeli fel a kezét, hogy jelezze megadta magát, kíváncsian meredek rá – Ha te is énekelsz valamit! – mutat rám.

-      Én? – pillantok rá teljes rökönnyel – Én nem tudok énekelni!

-      Ne dumálj! – röhög ki Csongi – Hallottalak! Nem tudod, hogy ki nyert tortát a karaoke versenyen?

-      Ne csináljátok már! – nézek rájuk

-      Hát Kicsim rajtad múlik! – néz vigyorogva rám Rob.

-      Figyelj Hanna! – kapcsolódik a győzködésembe Lizzy is – énekelj velem! Na mit szólsz?

Emésztgetem, az ajánlatot

-      Oké, de csak 1 számot!

-      Csapj bele! – vigyorog Lizzy.

Robert

Vigyorogva nézem, ahogy idegesen tördeli a kezét, és közben motyog.

-      Ne parázz már annyira! – fogom le a kezét, - ha nem akarod akkor ne menj!

-      Megígértem! – néz rám komolyan, majd vigyorogva beleiszik a sörömbe és feláll.

-      Atya isten! – húzza el a száját – Mi ez?

-      A világ legfinomabb söréről beszélsz vigyázz a szádra! – csapok a fenekére majd vigyorogva figyelem, ahogy Lizzy után megy.

-      Tom hol van? – kérdezi Vic.

-      Nem tudom, tegnap délután óta nem láttam! Nem tudom, mi baja van! – vonom meg a vállam.

-      Mostanában ahogy Lizzytől hallottam nincs túl jó paszban! – nézi nővérem az arcomat. – Nem tudsz róla semmit?

Hirtelen elszégyelem magam.

-      Nem Vic, tényleg nem. De holnap utána nézek, hogy mi van vele. Tegnap is elég furcsa megnyilvánulásai voltak, igazából nem tudtam helyretenni magamban a dolgait.

Eközben a színpadon Samék a húrok közé csapnak, vigyorogva figyelem, ahogy Hanna Lizzy mellett állva teljes zavarban van. Aztán énekelni kezdenek, és egyre jobban belejön.

-      Látod, fent azt a lányt! – ölel át kedvesem bátyja – Az ott az én húgom! Az enyém érted! Nagyon régen láttam már ilyennek!

Boldogan néz rám, miközben vadul fényképezi őt. Mi pedig fütyülve csápolunk nekik.

Hirtelen megszólal mellettem egy hang:

-      Hú apám! Azt hiszem lecsapok rá! – oldalra nézek, és Tom áll mellettem, kicsit már alapozott, ahogy a szemén látom.

-      Azt kétlem, mert akkor lecsaplak! – felelek neki vigyorogva, mire értetlenül néz rám, aztán leesik neki.

-      Nem mondod, hogy ez a csaj az? – mutat a Lizzyvel éneklő barátnőmre.

-      De bizony ő az!

-      Te bugris mázlista! – néz rám olyan tekintettel amit nem tudok igazán hova tenni.  De nincs időm válaszolni neki, mert a művésznő mellém érkezik.

Nevetve húzom magamhoz. Szerencsére a többiek eltakarnak az érdeklődő tekintetek elől.

-      Boszi! Szeretnélek bemutatni az egyik legjobb barátomnak – húzom magamhoz – Hanna ő itt Tom Sturridge.

-      Szia! Molnár Hanna vagyok! – nyújtja a kezét Tom felé, aki a legnagyobb döbbenetemre megfogja ugyan a kezét, de

-      Hát kíváncsi vagyok meddig fogod Mr. X-nek az ágyát nyomni! Jó lehetsz! Ha kidob nyugodtan jöhetsz hozzám! – feleli vigyorogva, miközben mind a ketten elképedten meredünk rá.

Aztán elönti az agyamat a vér.

-      Rob nyugi! – néz rám Hanna – Biztos nem úgy gondolta.

-      De légy nyugodt cicám úgy gondoltam! – röhögi részegen a képembe.

Szerencsére megjelenik Marcus és elrángatja mellőlem, miközben ő is furcsa képet vágva megy el mellettem. Mi a picsa bajuk van?

Hanna mellé ülök, de a kedvem elment már mindentől. Nővéreméknek elég csak rám nézniük és látják, hogy a dühtől nem vagyok éppen toleráns állapotban.  Kérdőn nézek rájuk, de csak a vállukat vonogatják. Mérgemben egyik sört döntöm magamba a másik után. Fel sem veszem Hanna értetlen tekintetét, csak dühösen figyelem barátomat amint nevetgél és gúnyosan szövegel Marcusnak aki láthatóan kényelmetlenül érzi magát.

-      Mi a franc baja van ennek? – meredek értetlenül újra Lizzyre, majd Samre.

-      Rob ezt neked kell vele megbeszélned! – szólal meg mellettem Sam.

Szavai hallatán elönt az ideg! Nem foglalkozom semmivel, nem vagyok tekintettel senkire sem most csak a düh vezérel!

-      Mi a picsának titkolóztok előttem?! Mi a franc bajotok van?  Már az is bassza a csőrötöket, ha nekem egy kicsit jó? – önti el az agyamat a jogosnak tartott dühöm! - A kurva életbe, nekem nem lehet jó? Majd megmutatom én ennek a beképzelt …  és dühömtől hajtva állok fel, hogy most aztán és megmutatom !

-      Rob! Rob nyugi! – ránt vissza Hanna amikor elakarok indulni utána, barátság ide vagy oda, beverem a képét.

-      Zalán! – hallom Hanna kétségbeesett hangját – Gyere segíts! 

Hanna

Lassan ébredezik mellettem. Szeretettel nézem a vonásait. Egy új arcát mutatta meg amit eddig nem ismertem.

Csongi és Zalán segítettek hazahozni tegnap este, illetve ma hajnalban. Dühöngött. Szó szerint. Igazából fogalmam sincs, hogy min dühödött be ennyire. Azon amit a másik srác mondott neki?

Nyitogatja a szemét. Végigsimítok az arcán.

-      Szia! – suttogom halkan.

-      Szia! – hangzik a párna mélyéről a dörmögő hang. – Elhúznád a függönyt a szemembe süt a nap.

Felnevetek, de engedelmesen megyek teljesíteni óhaját. Vigyorogva nézek ki az ablakon, kint borult az ég.

A táskámból előveszem a fájdalomcsillapítót és egy pohár vízzel a kezembe mellé ülök, várom, hogy végre felnézzen.

Nagyot sóhajtva megfordul, és a kezét a szemére teszi, hogy lassan szokja meg a fényt. Nagyokat nyög.

-      Az az átkozott macskajaj mi? – vigyorgok rá.

-      Jah. – ül föl és engedelmesen beveszi a felé nyújtott gyógyszert, majd visszahanyatlik az ágyra, fejét is elfordítja.

Hagyom. Csak mellé fekszem, és simogatni kezdem a hátát. Jólesően dünnyög.

Csend van a szobában, csak a hátát simogató kezem halk súrlódása hallatszik, és az ő fojtott nyögései. Tudom, hogy szégyeli magát. Tudom, hogy azon gondolkodik, hogy hogyan kérjen elnézést.  

-      Kicsim – hallom a halk hangot, majd hirtelen megfordul és a szemembe néz – Én..

-      Ne Rob nem magyarázkodj! – simogatom meg az arcát – ez mindenkivel előfordul, hogy a barátjával összekap, hogy kicsit – rám hunyorog, mire felnevetek – na jó nagyon felönt a garatra!

-      Én, tényleg nem tudom, hogy mi baja volt tegnap ennek az ökörnek! – temeti a kezébe az arcát.

-      Rob, figyelj – húzom el a kezét, hogy lássam a szemét – figyelj, hívd fel és beszéljétek meg ..- folytatnám még, de ledönt az ágyra és rám tehénkedik, megpróbál megcsókolni, mire fintorogva húzódok el tőle.  – Már megbocsáss szívem, de enyhe kocsmaszagod van! Menj zuhanyozz le addigra felhozzák a reggelit is.

Feltápászkodik hatalmas nyögésekkel  majd végignéz magán, és megdöbben.

-      Baszki Hanna te vetkőztettél le?

-      Nem – nevetek fel, - erre a feladatra Zalán vállalkozott, mivel te olyan részeg voltál, hogy ketten Csongival tudtak csak a hátsó liftbe betuszkolni, miután megkértem az éjszakai portást, hogy engedje  azt használni mivel nem akartam, hogy lássanak elázva. De ott is elég élénken bizonygattad, hogy te most aztán megmutatod…

-      De ugye nem kiabáltam? – húzza össze magát idegesen.

-      Nem, tényleg nem inkább magadban dühöngtél, Natti meg is jegyzete, hogy ez az elfojtás egyik tipikus jele. – nevetek fel – Ha terápia kell…

-      Anyám! – temeti a kezébe az arcát.

-      Nyugi, menj fürödj le aztán gyere enni!

Csendben nézem vékony izmos alakját amint hunyorogva eltámolyog a fürdőbe. Gyorsan rendelek a szobaszolgálattól reggelit. Csendben teszek – veszek a szobában, majd ajtót nyitok a pincérnek. 

Az ágy mellé húzom a kocsit, hogy letudjon feküdni életem értelme, ha .. - itt tartok gondolatban - , amikor egy finom csókot kapok a nyakamra hátul, és két jéghideg kar ölel át és kezd simogatni.

-      Úgy érzékelem már lényeges jobban vagy! – fordulok hátra és ölelem át a nyakát.

-      Lényegesen jobban! – neveti, - főleg, hogy a tegnap estéről eszembe jutott néhány igencsak érdekes momentum.  – vigyorogja miközben én úgy teszek mint akinek halvány lila gőze sincs arról, hogy mire gondol.

-      Rajtad combfix volt.. – néz rám vigyorogva, mire nem tudom megállni, hogy ne húzzam az agyát kicsit, kibontakozom az öleléséből és kacéran nézek rá.

-      Bezony, bezony, combfix, meg harisnyakötő – látom, hogy nagyot nyel, és a nyakán egyre gyorsabban pulzálni kezd egy ér, aztán váratlanul összerándul.

Felnevetek,

-      Szerintem ezt most hanyagoljuk! Ígérem ha rendbe jössz tartok bemutatót neked!

-      Oké! – feleli vigyorogva.

-      De szerintem, most menj és öltözz fel!

-      Oké! – neveti el magát és elindul a hálóba, hogy magára rántson valamit, útközben elhagyja a törölközőjét ami eddig az ágyákát takarta.  Vigyorogva néz vissza rám

-      Revans!

-      Hülye! – vágom utána az egyik díszpárnát.

Kisvártatva kopogást hallok.

-      Hanna kopognak! – üvölt ki a hálóból.

-      Én is hallom, ne üvölts! – szólok vissza neki miközben vigyorogva ajtót nyitok.

Az ajtóban állót megtekintve azonban lefagy a mosoly az arcomról, de félre állok, hogy bejöhessen mellettem.

-      Ki jött? - jön ki nevetve a szobából miközben a pólóját húzza át a fején, az ajtóban állót meglátva elkomolyodik.

-      Figyeljetek, nyugi! Beszéljetek nyugodtan, én most átmegyek Nattiékhoz, ha kellek hívj! – mutatom fel Robnak a telefont.

Ő rám pillant, bólint,  én távozom.

Kopogok Ashleyék ajtaján, aki nevetve nyit ajtót. Kisvártatva Csongiék is és Kris is náluk kötnek ki. Hogy tereljük a  tegnap esti kényes témát pókerezni kezdünk. Úgy érzem most jött el kedves bátyámmal szemben a revans ideje.

A csajokra kacsintok. 
Ekkor mindenki szépen lassan bedobja a lapjait. ű
Kris átszalad és elhozza a szobájából azt a bizonyos csomagot, amit most Ashleyvel becsempésznek a hálójukba.

-      Oké Zalán! – fordulok bátyám felé,– Emeljük a téteket!  Ha te nyersz, akkor teljesítem 1 kívánságodat, de ha én nyerek, akkor te fogod azt csinálni, amit kérek tőled! Rendben?

Zalán fölényesen,  győzelme biztos tudatában figyeli szavaimat.
Natti vigyorog. Ő már tudja amit Zalán még nem. 
Heti kétszer jártam póker suliba. 
Valami azért ragadt rám! 

-      Oké Baby! Lássuk mid van! – és bedobja a lapjait. Várakozón nézek rá, miközben megjátszom, hogy most végem van, majd kegyetlen vigyorra húzom a szám.

-      Baszki Hanna! – hörrennek fel Csongival. – Nyertél!

-      Bezony, bezony! – nézek rá kárörvendőn, miközben eljátszom, hogy hevesen gondolkodom azon, hogy mivel szívassam meg. – Lássuk csak, lássuk csak! Azt hiszem meg is van! Fáradj be a hálótokba, és az ott található csomagocska tartalmát öltsd magadra. Tudni fogod mit kell tenned! Azt garantálom! – nevetek fel!

Zalán bemegy a szobájukban, eközben újabb kopogást követően két újabb látogató érkezik. Nevetve jönnek be. Majd megtorpannak, és mindenkinek köszönnek.

Tom megáll előttem.

-      Figyelj szeretnék tőled elnézést kérni a tegnapiért. Én nem szoktam így viselkedni.

Kutatón nézem az arcát, hogy mennyire mondja komolyan, de nem süti le a szemét, tartja velem a szemkontaktust.

-      Semmi gond. Örülök, hogy leültetek megbeszélni.. –  folytatnám, ám  egy üvöltés félbeszakítja mondandómat.

-      Baszki Hanna ezt nem teheted velem! – üvölti Zalán a hálóból.

-      De bizony, hogy megtehetem és még élvezni is fogom!

-      Hülye tyúk!

-      Vesztes!– kiabálok vissza neki. - Lássuk mid van!

Fordulok a két kérdőjeleket élénken sugárzó imént érkezett alak felé. Felvilágosulnak. 



     - Jézus! Atya Úr Isten – röhög fel veszetten Tom amikor meglátja a hálószobában pompálló figurát!

Mit mondjak nekünk is elakad a lélegzetünk …….. a röhögéstől!