44. fejezet: London 1.

 Sziasztok!

Szentséges Atya Úr Isten!

18 komment?

Eddig valamit nagyon nem jól csináltam! Vagy csak ti voltatok eddig nagyon lusták!

Köszönöm szépen! Igazán megtisztelő a figyelmetek.

Felhívnám mindenkinek a figyelmét, hogy a fejezet 18-as karikás!

Félve teszem fel nem titkolom,  hiszem életemben először írtam ilyet, kíváncsi vagyok a reakcióitokra.

Csók!

Heni

Ui.: Már a következő fejezet eleje is készen van, csak rajtatok múlik, hogy milyen gyorsan akarjátok a folytatást. Nincs komihatár ugyan, de minél több a koment annál gyorsabb leszek!   :DD

Hanna 

Rob hirtelen felkap, és boldogan nevetve a háló felé veszi az irányt, hol lassan ereszt le, még szerencse, hogy tart mert minden erő elszáll úgy érzem a lábaimból, szinte fuldokolva csókoljuk a másikat. Elakad a lélegzetem amikor Rob tétován kutató simogató keze a pólóm alá ér, és a hátamon felfelé haladva simít végig rajtam, hogy eléje a melltartóm csatját.

Az ágyra hanyatlunk, csókot megszakítva a szemembe néz. Elakad a lélegzetem amikor meglátom tekintetét.

Aztán újult erővel tépjük szaggatjuk egymás ruháját.

Felnyögök, amikor megérzem száját a mellemen, ahogy fogai közé kapva kissé megszorítja a mellbimbómat, és még a nyelvével is végigsimít rajta. De én sem maradok adósa, visszakapja amikor hanyatt döntöm, és az övét bontogatva végigsimítok rajta, nyakától a egészen a nadrágja derekáig, kezeim útját számmal követem, majd kissé félretol, hogy gyorsan lerugdossa magáról a farmert, kisvártatva  egy boxerben fekszik előttem. Felmorran, ahogy végigsimítok vágyán, majd nadrágon keresztül enyhén megszorítom azt, és ekkor elszabadul a hurrikán.

Egymást tépve falva csókoljuk a másikat, szakad a melltartóm a bugyim, végigsimít a lábamon, egyre feljebb és feljebb, miközben csókolja, tépi, marja szám a száját! Vágyakozva tárom szét lábaimat, hogy érintsen már meg végre mert meghalok! Keze egyre feljebb és feljebb ér, és..

Rob

Megőrülök ettől a nőtől! A lélegzetem elakad, érzem selymes bőrét, ahogy végig simítok lábán feljebb egyre feljebb, miközben vágytól bódult szemébe nézve a tetőfokára hág az izgalom bennem. Lélegzetem elakad, amikor szemében a vágy mellett a teljes megadást látom. Remeg az izgalomtól, ahogy egyre feljebb és feljebb simogatom kezemmel a bőrét, a gyomrom összerándul amikor nőisességéhez érek, Hanna feje az élvezettől hátracsuklik, nyöszörögni kezd ahogy kezem simogatni kezdi,  és amikor ahhoz az kis gombhoz érek mély hörgés tör fel torkából. Ez a hang az egekig korbácsolja bennem is az izgalmat. Nézem az izzadságtól nedves arcát, az izgalomtól homályos tekintetét és csak simogatom, simogatom azt az édes nedveitől sikamlós, duzzadt  kis nyílását,..

-      Rob kérlek! – nyöszörgi halkan

-  Mit kérsz? Mond ki! – suttogom halkan miközben egy pillanatra sem hagyom abba édes kis testének simogatását,  csókolom falom a száját, miközben egyik újam mélyre hatol, lélegzete elakad,  

-      Rob! – sikítja, érzem ahogy az izmai összerándulnak – Rob!

Hanna

Úristen, mindjárt meghalok! - nyöszörgöm halkan, miközben gyengéden simogatja testemet, csókolgatja mellemet, amivel az önkívület határáig sodor, de nem tudom átlépni, azt a határt, nem!  Vele akarom! Együtt!  És ekkor szenvedélyesen megharapja finoman a mellemet, amivel újra az önkívület felé lök.

Nem!

Húzódok el tőle, és egy mozdulattal fölé kerekedem, most én jövök!

Meglepetten mered rám, majd megcsókolom, miközben kezem kalandozik a felsőtestén, simogatom izmait, miközben én is égek a vágytól. Remeg a kezem, ahogy felsőtestén egyre lejjebb és lejjebb haladva kalandozok, kezemet szorosan követi szám, nyelvem. Remeg minden izma, megfeszül, miközben másik kezem a combját simogatja, miközben nyelvem a köldökét nyalogatja, majd haladok egyre feljebb és feljebb, azonban  a boxer az utamat állja, Rob hirtelen mozdulattal megemeli csípőjét, és lerántja magáról a felesleges ruhadarabot, elakadó lélegzettel nézek rá, ahogy feltárul előttem testének minden részlete, istenem ez a pasi az enyém! Vágytól ködös szemmel meredünk egymásra Rob zihálva nézi, ahogy kezemmel végigsimítom mellkasát, majd kezem egyre lejjebb és lejjebb kalandozik, felmorran amikor végigsimítom, miközben újra köldökét csókolom,

-      Hanna ne! – nyöszörög – Nem bírom!

Felránt magához, teljes testemmel hozzásimulok, forr a vérem, lüktet  remeg minden izmom, szívem majd kiesik  miközben egymásnak felszülünk Rob  keze végigsimít a hátamon, majd fenekembe markol, miközben érzem, hogy elmerülni kész bennem, ekkor mély rekedt nyögés hagyja el a száját miden izma összerándul, összeszorított, majd  kitágult szemekkel bámul rám.

Rajtam eközben a izgalommal tejes csalódottság hullámzik végig! Ne! Nem teheted!

Robert

Úristen! – zihálom, - Úristen! – minden sejtem porcikám zsibong.

Ne! Nem! Nem tehettem ezt vele!

Magamhoz szorítom, miközben legszívesebben üvöltenék, érzem, hallom ahogy csalódottan felmorran, miközben azért végigsimítja oldalam, csókolja nyakamat és zihál.

-   Kicsim! – simítok végig hátán, fenekén, nézem az izgalomtól kitágul szemeket amikbe most a csalódás csillan meg.

Hirtelen megnyalja a száját, és ettől a mozdulattól eláll a szívverésem, majd hirtelen feldübörög, és száguldani kezd bennem minden csepp vérem. Mintha nem is percekkel ezelőtt jártam volna a fellegekben, újra minden vérem  egy pontba száguld ettől az önkéntelen mozdulattól.

Lecsapok a szájára, és mint az őrült csókolom, simogatom, majd teljes testemmel az ágyra szorítom. Készségesen tárja szét lábát, hogy simogatni tudjam, remeg, zihál, nyöszörög, készséges, odaadó.

Hitetlenkedve néz rám.

Egymást figyeljük tágra nyílt a bennünket átjáró kéjtől homályos szemekkel miközben gyengéden beléhatolok.

Remegünk.

A kéj az eszemet veszi, miközben mozgok benne, gyorsabban, egyre gyorsabban, miközben lábai a derekamat ölelik, melle minden mozdulatomra hozzám nyomódik,mellbimbója karcolja, izgatja mellkasomat,

A feszültség átjár, minden porcikámat feszít.

Hallom, ahogy nyöszörög alattam, minden figyelmemet ráirányítom, nézem a tágra nyílt gyönyörű szemeit, forrósága körülölel, szorít, szeme kitágul, teste megfeszül, és az agyamat erre a látványra elönti a kéj.

Hangosan öntudatlanul felnyögünk, egymásnak feszülve közösen repülünk a menny felé, majd összekapaszkodva egymást simogatva lassan lebegünk az bennünket elöntött érzések közepette egyre lejjebb és lejjebb.

Lassan csillapodik a szívverésünk, lazulnak el izmaink

Nem tudok megmozdulni, nem tudok megszólalni. Boldogan nézem a csillogó szemeit, a duzzadt, csókjaimtól fényes ajkát, az imént átéltektől piros arcát.

-      Szeretlek! – suttogom neki

-      Mindennél jobban! – hallom rekedt halk hangját.

Finom csókokat váltunk, miközben lassan földet érünk. Óvatosan kihúzódom, és az imént átéltektől remegve hanyatlom mellé. Egymás felé fordulunk, és csak bámuljuk a másikat. Megcsókolom, majd halk sóhajtás után hozzám fészkeli magát.

Finoman simogatjuk egymást, egy szó nélkül, de az érzelmeinktől szétfeszülő szívvel. Soha még soha nem éreztem egyetlen lánnyal sem ezt az érzéki feszültséget, sem ezt a kéjt.

Kisvártatva meghallom halk egyenletes szuszogását. Boldogan szorítom magamhoz, majd óvatosan, hogy fel ne ébresszem betakarom magunkat. Élvezem bőre selymességét miközben az álom lassan-lassan leterít.

 ***

A nap már halványan dereng, amikor ébredezni kezdek. Hanna még halkan szuszog mellettem. Boldogan pörgetem magamban végig a tegnapi nap, és az éjszaka eseményeit, miközben magamhoz húzom. Egy momentum azonban megzavarja boldog emlékeimet. Elönt a szégyen…

Aztán lassan cirógatom végig mellét, lassan egyre lejjebb és lejjebb, miközben csókolgatom nyakát, hátát.. Álmában halkan felnyög, majd önkéntelenül tárja szét lábát. Imádom a bőre illatát, ízét, az izmai játékát, mély sóhajt követően lassan nyitogatni kezdi a szemét

Óvatosan becsusszanok lábai közé, hogy nyelvemmel folytassam a becézgetést. Összerándul, szemei felpattannak, azonban egyetlen pillanatra sem hagyom abba a kényeztetését, kárpótolni akarom a tegnapért. Mámorosan figyelem az arcán áthullámzó érzéseket

Hanna

Jóleső érzések töltenek el, miközben lassan suhanok az ébrenlét felé. Érzem a mögöttem fekvő férfitest minden porcikáját, minden mozdulatát, átjár az izgalom miközben érzem ahogy gerjedelme nekem feszül, érzem mozdulatait, vágyakozva tárom szét lábaim, hogy …      ekkor váratlanul megszűnik minden.

Remek! Megint álmodtam! Mikor lesz már ennek vége?

Nem bírom! Akarom őt! Menjünk már Londonban! – suhannak át ébredező agyamon a gondolatok.

Legszívesebben….

Hirtelen egy érintést, simogatást érzek, ott lent. Egy száj érintését, mire a felnyögök és hitetlenkedve meredek Rob vágytól felhős, engem figyelő  szemeibe.

Úristen!

Átadom magam a kéjnek, azoban Rob hirtelen abbahagyja becézésemet, és  lecsap a számra, nem bírom tovább, a hátára fordítom és lovagló ülésben csípőjére helyezkedtem, miközben a hajába túrva csókolgatom a nyakát, a kulcscsontját, és finoman harapdálom a fülét.

Ő azonban nem hagyja, felmorran és egyetlen pillanat alatt úgy helyezkedik, hogy magamba fogadhassam őt.

Néhány másodpercre megmerevedünk, hagyjuk,  hogy elárasszon az elégedettség, és hogy Rob kitöltsön.

A mennyezet felé fordítom az arcom, és igyekeztem minél mélyebben lélegezni. Aztán lassan mozogni kezdek Rob mellkasára támaszkodva, a kezei keményen a csípőmet tartják, és megfeszül a teste.

Elsötétült szemekkel húzza  le magához a fejemet, és keményen megcsókol, a nyelve pedig azonnal utat tört magának a számba. Egyre gyorsabban mozgunk, fokozatosan növelve a tempót, a kezei pedig mohón kutatták a testemet. Úgy éreztem, menten elégek!

Felül, a dereka köré kulcsolom a lábam, és ő erőteljes lökésekkel hajszol bennünket. Nem bírom visszafogni a hangomat, de ő is egyre hangosabban zihál, egyre többször nyög fel rekedten egészen addig míg felrobbanunk. A világ darabokra hullik körülöttünk.

Hitetlenkedve nézem izzadt arcát, miközben ölelem.

-      Jó reggelt! – nevet rám rekedten.

-  Ennél jobb már nem is lehetne! – válaszolok neki. – Istenem bárcsak minden nap így kellhetnénk. Nem panaszkodnék!

-  Pedig lehetne panaszra okod! – dörmögi szégyenlősen, mire értetlenül meredek rá.

-     Miért?

-      Hát tegnap…

-      Jaj Rob! Imádlak, és ezerszeresen kárpótoltál! – hirtelen elkomolyodom a rám törő érzésektől – Szeretlek, és nálad kedvesebb, figyelmesebb, férfival még nem volt dolgom. – suttogom, miközben ő a szájába harapva mosolyogva figyeli szavaimat. 

-      Jaj kicsim! – csókol meg úgy istenesen, minek hatására újból elveszítjük a fejünket.

***

Később az átéltektől még mindig remegve, csókoljuk gyengéden a másikat. Rob elgondolkodva figyeli arcomat.

-      Hanna kérdezhetek valamit?

-      Persze.

-      Miért nem akartál velem beszélni?

-      Én – veszek nagy levegőt – tulajdonképpen most hazudhatnék neked, de nem fogok. Tényleg nem akartam  veled tegnapelőtt beszélni.

Szavaim hallantán fájdalmasan felsóhajt. mire két kezem közé veszem arcát és szemébe nézek.

-      Miért? – kérdezi – Mert híres vagyok?

-   Részben, - sóhajtok fel – de főként azért mert féltem az érzésektől amiket kiváltottál belőlem. Féltem és még mindig félek a fájdalomtól, a csalódástól, de Emmáéknál Tamás és Csongi, jól lerámoltak, felhívták a figyelmemet arra, hogy úgy nem lehet az életemet úgy leélni, hogy elbújok előle. Első gondolatom az volt, nem titok, hogy elfutok,és tényleg elbújok, de aztán ahogy végignéztem az arcukon, láttam, hogy erre a reakcióra számítanak. Megláttam  Zalán arcán a reményt, majd a csalódottságot, és akkor megértettem hogy igazuk van. Annyira körbebástyáztam magam, annyira elbújtam, és annyira azt hittem, hogy ha nem látnak, akkor nem veszik észre a fájdalmamat hogy… - csuklik el a hangom és legyintek, majd nagyot nyelve folytatom - Hinnem kell magamban, benned, és abban, hogy nekem is jár boldogság, én is lehetek boldog. De ez úgy nem fog menni, hogy magamra zárok mindent.

Rob csendben hallgat, miközben gyengéden simogat, és megcsókol.

-  Örülök, hogy rájöttél minderre. - elhallgat, újra megcsókol, majd komolyan megszólal: 

-    Nem ígérhetem Hanna, hogy soha nem okozok neked fájdalmat, mert hazudnék. Önző tudok lenni, előfordul, hogy nem vagyok senkire tekintettel, de akik ismernek azok tudják, hogy akit szeretek, azokért a pokolba is lemerülnék!

Imádom a munkámat, de mint mindennek ennek is vannak hátulütői és addig amíg én a vele járó jót is élvezem addig azoknak akik velem vannak ennek a szakmának csak a hátulütői jutnak. A rengeteg utazás, a rajongók hada, az őrült figyelem a rajongók és a sajtó részéről, a hazugságok, az álhírek, a tolakodás, tolongás. Ők, ti – mutat rám - csak ezt érzékelitek, de én érzem azt amikor dolgozom, hogy Rob mint ember eltűnik, és újabb és újabb ember lelkébe, érzéseibe, életébe bújhatok. Ilyenkor vagyok teljes igazán, ilyenkor vagyok elégedett, mert megtapasztalhatok újabb és újabb életeket anélkül, hogy meghalnék. Ez amolyan virtuális reinkarnáció részemről érted?  Ugyanakkor az utóbbi időben ez már nem volt elég. Hiányzott valaki, hiányoztál te. És most úgy érzem, hogy teljes vagyok, hogy egész az életem.

Csendben emésztem szavait, miközben ő élénken figyel.

- Lehetsz akármilyen idióta, megemésztem, illetve remélem, hogy megemésztem, de szeretlek.

-      Én is! – hajol hozzám és ad egy csókot, de még mielőtt elmerülhetnénk az újabb akcióban, csörögni kezd Robert telefonja valahol. Csókunkat nem megszakítva tapogatózik az éjjeliszekrényen, de nem találja. Nagyot sóhajtva húzódik el tőlem, és kezdi keresni az éjjel leszórt ruhái között.

Kedvtelve figyelem, meztelen hajladozó alakját és újból megkívánom. Ekkor hirtelen megtalálja a ketyerét, és beleszól miközben vigyorogva fordul meg, a tegnap este a szenvedély hevében  széttépett fekete bugyimat tartja a kezében.

Arcom láttán tekintete elsötétül, gyorsan elköszön, és a ketyere  újbóli jelzésére fittyet hányva lendül újabb akcióba.

Rob

Uram atyám!

Ez a nő kikészít!

Figyelem ahogy fenekét riszálva elindul a fürdőszobába, miközben párszor kacéran hátranéz. Hiába voltunk éjjel, hajnalban is, sőt most délelőtt is együtt, nem bírok magammal, és elképedek, hogy fürdőszobába meztelenül vonuló Hanna látványa nem hagy érzéketlenül. De mielőtt még győzne újból a vágyam, a telefonom megszólal.

Vigyorogva veszem fel.

-   Helló, ha megint leteszed, én foglak személyesen ivartalanítani! – dörren a telefonba Stefani az ügynököm.

-     Szia! Mondjad. – vigyorgom tőlem szokatlanul.

-      Milyen széles jókedved van! – nevet fel – Csak nem becsajoztál?

-      De kedves Stefani, hogy a te szavaiddal éljek igen becsajoztam! – vigyorgok mint a vadalma.

-      Az a magyar lány az?

-      Honnan tudsz te erről?

-      Édesem azért vagyok az ügynököd, hogy még mielőtt te tudnád, én már tudjam, hogy mire gondolsz, mit szeretnél! Egyébként Dean mondott pár szót, meg Declan ecsetelte az afteros bevonulásotokat Budapesten. Nem volt nehéz összerakni, hogy 2+2 az 4 és nem 3.

Felnevetek, nagyon kedvelem ezt a nőt.

-      Na szóval azért hívlak, hogy el ne felejtsd, hogy délután 2 órára el kell menned Alexanderhez. Rendbe kell tennie a fejedet, mert már olyan vagy mint egy ősember és így nem mehetsz promotálni.

-      Oké anyú – nevetek fel, de ekkor meghallom, hogy Hanna megnyitja a zuhanyt a fürdőszobában, elképzelem, ahogy a testén végigfutnak a vízcseppek, és ekkor kiszárad a szám.  Hirtelen sürgőssé válik, egy gyors zuhany, persze nem egyedül és nem hidegvízben!  - Stef van még valami, mert sietnem kell!

Türelmetlen hangom hallatán felnevet.

-      Na menj te latin lover! Aztán normálisan! És hívj, ha van valami! Ne a sajtóból kelljen bármiről értesülnöm!

-      Szia! – köszönök el tőle nevetve.

Már éppen settenkednék Hannához a fürdőbe, amikor újból csörögni kezd a telefonom. Na ne már! Mérgesen kapok utána.

-      Tessék Robert Pattinson! – morranok bele.

-      Na mi van Öcsi? Nem tudtad betakargatni Hannát? Miért morogsz?

-    Jaj Lizzy! – húzom el a számat, kérdését felelet nélkül hagyva – Mit akarsz?

-   De morgósak vagyunk ma! Csak kérdezni akartam, hogy van-e mára terved? Heddon streeten a Momo's kávézóban vagyunk, gyertek  és megbeszéljük.

-      Oké, fél óra múlva lent vagyunk mi is. Szia!

-      Rob…, - szólal meg újra Lizzy

-      mondom Szia Lizzy! Mennem kell! – és kinyomom a telefont.

Kommandózva közelítem meg fürdőszobát, csalódottan hallom, hogy a zuhany már elhallgatott, és a hajszárító zörög. Azonban besurranva nem várt látvány fogad. Hanna előrehajolva, szárítja a haját MEZTELENÜL.

A látványtól újfent minden vér egy helyre zúdul a testemben. Vágyódva lépek hozzá közelebb és hozzá dörgölöm magam. Hanna meglepetten egyenesedik fel, fordul meg, és néz végig rajtam, elvörösödik, nem várom meg, hogy megszólaljon, szerencse, hogy a mosdó stabilan van rögzítve….

Kisvártatva gyors újbóli zuhanyozást követően sok – sok puszival kísérve öltözködni kezdünk.

Kedvtelve nézem, ahogy öltözködik. Kedves, természetes és egyszerű. Imádom. Tekintetem láttán kérdőn mered rám.

-      Mi van?

-      Semmi. – felelem vállvonogatva, de éhes tekintettel, mire elvörösödik, és megnyalja a száját. Anyám! Csillagom csak ezt ne, így soha nem lépünk ki ebből a szobából! Elindulok felé.

-    Nem Rob – nevet fel, miközben kitér előlem – most öltöztem fel, és éhes vagyok! – odaérek hozzá, és átölelem, nyakára adok egy csókot, mire elnehezül a légzése - Mindjárt 11 óra van! – nyöszörög, újabb csók, majd a nyelvemet végig húzom a fülkagylója alatt, elhaló nyögés a válasz – És én már éhes vagyok! – suttogja,- tegnap is alig ettem valamit, az izgalomtól.

Mélyet sóhajtok. És elengedem. De nem túl messze! Mély levegőt veszek, hogy lenyugodjak, és a telefonom is csörögni kezd.

-      Kibújtok végre az ágyból, vagy ott is akartok végelgyengülésben meghalni? – szólal meg Zalán nevetve.

-      Megyünk már megyünk, már úton vagyunk.

-  Persze, melyik úton jöttök? Kenya felé, vagy csak Jeruzsálem felé kerültök? – kérdése hallatán a körülötte ülők felnevetnek.

-      Mondom, hogy megyünk már. – és kinyomom a telefont.

Gyorsan bezárjuk az ajtót, és lift felé egymás kezét fogva sétálunk.

-      Figyelj kicsim! Itt sajnos nem lehetek olyan szabadon, mint nálatok, itt sokkal több a papi, és ha nem akarjuk, hogy idejekorán a nyakunkba szakadjon mindenki akkor …

-    Rob ne magyarázkodj, értem. Tudom, hogy vigyáznunk kell nyugi. Tudom, hogy nem foghatod meg a kezem, és nem ölelhetsz át.. és

Összeszorul a szívem, mert én szeretném, szeretnék vele kézen fogva sétálni, átölelni, megcsókolni szabadon, mint minden más normális pár, de én nem vagyok normális, én ezt az apró luxust sem tehetem meg. Felidegesedem, mire Hanna maga felé húzza az arcomat.

-      Nyugi szívem! Én ezt megértem!

-      De én akarom! – húzom magamhoz a liftben ahol szerencsére magunk vagyunk, és csókolom meg kedvesemet.

Azonban túl gyorsan érünk a földszintre, Hanna elhúzódik tőlem.

-      Showtime! – mosolyogja, és egy utolsó puszi után kilépünk az ajtón. Sapka napszemüveg felugrik, és indulunk.

A szálloda előtt szerencsére parkolnak taxik, így gyorsan bevetődünk az egyikbe, és már suhanunk a többiek után a kávézóba. A taxiban csak a kezét fogom meg, de már csak a keze érintésétől is őrült szenvedély jár át. Szerencsére megérkezünk, így amíg kiszállunk és fizetek valamelyest sikerül lenyugodnom. A taxi elhajt, és ő ott vár rám a járdán, édesen mosolyogva. Istenem, de megcsókolnálak! Türtőztetem magam. Mellette haladva azért nem állom meg, hogy ne simítsak végig formás kis fenekén, amire vágykeltően simul az az átkozott farmer. Felsóhajtok, mire felkuncog.

-      Boszorka!

-      Nini, megjöttek! – nevet fel hangosan Zalán, mire mind az öten kutatóan végigmérnek.

-      Nem is tudom szerintetek is olyan kielégült fejük van? – szólal meg legnagyobb meglepetésemre Kristen.

-      Hát nem is tudom, én inkább gyűröttnek mondanám őket, - teszi hozzá nevetve Csongi, mire  Hanna elvörösödik, persze kedves nővérem sem tudja megállni szó nélkül:

-      Nem életem szerintem a lepedőjük lehet gyűrött nagyon.

-      Na jó, most mind megtettétek a magatok is beszólását, ő nem, bocsánat még Natti nem tett ránk megjegyzést – kérdőn meredek a szólítottra aki csak mosolyog.

-      Én csak örülök nektek! – szólal meg kedvesen, és kihúzza Hannának maga mellett a széket.

-      Köszönöm! – nézek rá hálásan, mire csak mosolyog.

-      Milyen tervetek van mára? – teszi fel a nagy kérdést Csongi.

-      Hát nekem 2-re el kell mennem fodrászhoz, Stef leszervezte, de utána szabad vagyok mint a madár!

-      Nem is mondtad, - fordul felén Hanna,

-      Persze, mert akkor hívott amikor zuhanyoztál.

-      Oké, ebéd? Valaki éhes?- néz ránk Lizzy – mert én személy szerint éhen halok.

-      Én is! –sóhajt fel Hanna – Tegnap óta egy falatot sem ettem! Már kilyukad a gyomrom. – simogatja meg az említett testrészt.

Éhes tekintettel követem keze mozgását. Ami persze feltűnik a velem szemben ülő Zalánnak, aki azonban legnagyobb meglepetésemre nem tesz semmi megjegyzést.

-      Jó akkor menjük ebédelni, utána Rob fodrászhoz megy – szólal meg Ashley – 1 óra alatt végzel nem? – fordul felém kérdőn, mire csak bólogatni tudok. – Jó, akkor ti ketten kimenőt kaptok 3-ig – néz a megrökönyödött Csongira és Zalánra, - Mi pedig vásárolni megyünk, - néz végig Nattin, Kristenen, Lizzyn és Hannán akire rákacsint.

Kárörvendve felnevetek. Bokarúgást kapok válaszul, mire a többiek nevetnek fel. Szemrehányó tekintetet vetek a mellettem ülő boszorkára, édesen mosolyog.

Felcihelődünk és 10 percnyi vita után eldöntjük végre, hogy hova menjünk ebédelni. Sétálva, kirakatokat nézegetve megyünk a étterembe.  A kirakatok üvegére pillantva figyelem a többieket, előttünk Zalán és Ash sétálnak kézen fogva, Csongi andalog Nattival, mellettem Hanna sétál, és látom rajta, hogy vágyódva nézi őket. A szívem összefacsarodik látva, hogy mennyire szeretné ő is. Lizzy és Kristen tekintetét észre sem veszem, mivel Hanna arcának tanulmányozása köti le figyelmemet. Kiris mellém sodródik, míg Lizzy Hannával kezd beszélgetni.

-      BP 1-es – kacsint rám, felnevetek, bólintok – Oké!

Megfogom Hanna kezét, aki meglepődve rezzen össze, és átölelem Kristent, miközben Hannára kacsintok. Hálásan néz rám, majd tekintete lecsúszik a számra. Édesem! – nyögök fel, mire mind a két lány felnevet.

Szerencsére beérünk az étterembe. Ismernek itt bennünket, egy kis kocsma inkább, de a kaja az isteni náluk.

Alig hogy leültünk már meg is jelenik Dave a tulajdonos, és vidáman üdvözli népes társaságunkat. Bemutatok neki mindenkit akit még nem ismer, kiosztja az étlapokat, és elmegy.

-      Hanna te már voltál Londonban? - fordul Lizzy érdeklődve Boszorkámhoz.

-      Nem Lizzy még nem voltam itt.

-      Hát akkor majd megmutatjuk neked! Délután miután felszedjük a fiukat, - kacsint felénk – elmegyünk kicsit sétálni a városba, este anyuék várnak minket vacsorára , benneteket is! – fordul Nattiék és Zalánék felé, akik szabadkozni kezdenek szinte azonnal. Erre Lizzy előkapja a telefonját és tárcsáz.

-      Helló Anya! Van egy kis gond! Ezek az őrültek nem akarnak jönni vacsorára!

Vigyorogva hallgatja anya válaszát, végignéz rajtuk, és átnyújtja Zalánnak a készüléket, aki erre zavarba jön.

Lizzyvel összenézünk és nevetni kezdünk, anyunak nem lehet nemet mondani! Ezt most Zalán is megtapasztalja. Nevetve figyelem, ahogy teljes zavarban válaszolgat anyunak.

-      Köszönöm Asszonyom a meghívást – hirtelen elhallgat, majd vigyorogni kezd – Bocsánat Claire! Ígérem menni fogunk! Adom Lizzyt.

Hanna elképedve mered a bátyjára, majd hirtelen elkomolyodik.

Zalán vigyorogva néz rám:

-      Az egyszer biztos, hogy egy karakán hölgy az anyukád!

-      Nekem mondod! – vigyorgok. – Vedd azt hozzá, hogy 3 ilyennel telt a kamaszkorom!

Persze most Lizzy vág oldalba.

Hanna

Csendben eszem az elém rakott ételt. Nem érzem az ízét, igazából már nem is kívánom. Az előbb még majdnem meghaltam az éhségtől, most viszont már úgy érzem egy falat nem sok annyi nem megy le a torkomon. Látszólag figyelem az asztalnál zajló társalgást azonban halványlila fogalmam sincs arról, hogy miről van szó tulajdonképpen. 

-      Igaz ez Hanna? – fordul felém bátyám nevetve, mire kérdőn nézek végig a társaságon, vigyorogva várják a válaszom. Fogalmam sincs, hogy mit kérdeztek, így helyeselni kezdek, abból csak nem lehet gond!

-      Persze, igaz. – vágom ki, erre mindenki felnyerít. 

Robert meg félrenyel. Elképedten nézek rájuk. 

-      Most mi van? Mit röhögtök? – fortyanok fel.

-      Életem, merre jársz? Mert hogy nem itt az biztos! - nevet rám kedves bátyám – Éppen most helyeseltél rá, hogy Rob olyan az ágyban, mint egy gyorstüzelő ágyúnaszád. Heves, vehemens és pillanatok alatt végez.

-      Kösz szivem! – nevet rám ő is – Megnyugtató a pozitív véleményed!

-      Jaj hagyjatok már békén ezzel! Foglalkozzatok a saját nemi életetekkel! – fortyanok fel, mire mindenki ledöbben, pillanatokig csend van az asztalnál – Egyébiránt pedig, ha már ennyire érdekel mindenkit, heves, alapos és órákig bírja! És neki még tejszínhab sem kell hozzá! – nézek célzatosan életem jelenlegi megkeserítőjére.

Aki zavartan elhúzza a száját. Mire az arcát látva az asztalnál ülők nevetni kezdenek.

-      Honnan tudsz te arról?- fordul felém Ashley döbbenten.

-      Életem, előttem sunnyogott be a szobátokba! – vihogok Zalánra. – Másrészt pedig, - teszem hozzá, - nem árt, drága bátyám, ha felkészülsz pár váratlan meglepetésre! Már érik nagyon!

-      Ne riogass! Reszketek! – fintorog Zalán

-      Jól teszed, hogy azt teszed!- egy vészterhes pillantást vetek rá. A többek felnevetnek.

Igyekszem a beszélgetésben részt venni, hogy ne érjen az előbbihez hasonló kínos szituáció, de az étvágyam, az elment. Rob fürkészve nézi az arcomat.

-      Mi a baj? Miért nem eszel?

-      Semmi – próbálok rá mosolyogni.

-      Ne mondd, mert nem hiszem el. Kényszeredett mosoly van az arcodon. Miért hazudsz a szemembe? Miért nem lehet elmondani, hogy mi a bajod? Miért csinálod ezt? – suttogja dühösen, majd a többiek ránk vetett kérdő pillantásával nem törődve felpattan és elviharzik.

-      Ennek meg mi baja van?- néznek rám kérdőn.

-      Semmi. – sóhajtok fel halkan, és hátradőlök a székemben, miközben eltolom magam elől a még szinte érintetlen tányért.

-      Hanna ne csináld! – szól rám a mellettem eddig csendben ülő Natti – ne csináld azt vele, mint amint velünk tettél. Ne hallgasd el előtte, ha fáj valami, vagy bánt, ne zárkózz be megint!

Zalán csak bólogat, a többiek, pedig beszélgetnek de fél fülük rajtunk tartják.

-      Menj! – kacsint rám a bátyám.

-      De azt sem tudom, hogy hova rohant? – suttogom Nattinak

-      Szerintem az udvarra ment ki cigizni. – szólal meg Lizzy és a távolabbi bárpult mellett lévő ajtóra mutat.

Elindulok ki utána. Megint átjár a feszültség, ahogy lépésről lépésre érek közelebb hozzá. Egy kis padokkal asztalokkal teli kis udvaron találom magam. Az egyiken ül Rob és vadul szívja a cigarettát. Biztos vagyok benne, hogy hallja lépteimet, de tüntetőn nem néz rám.

Most mit mondjak? Álljak neki magyarázkodni?

-      Rob! – suttogom halkan, miközben az arcát figyelem.

-      Mond! – morran, de nem néz rám.

-      Most miért csinálod ezt? Miért viselkedsz így velem?

-      És te miért titkolózol előttem?

-      Nem titkolózom.

-      Akkor meg miért nem tudod elmondani, hogy miért vagy ilyen? Mi a baj?

-      Nincs semmi baj… - nézek magam elé, de nem pillantok rá, mire dühösen felpattan, hogy elmenjen, de elkapom a kezét, megtorpan, és visszacsattog elém. Felemeli a fejem.

-      Na idefigyelj! Zalánék megmondták, hogy ezt csinálod mindig! De velem nem! Hallod! Előttem ne titkolózz! Ha gondod van, ha bánt valami, vagy megbántottalak akkor mond meg!

-      Én..

-      Tudod már értem a családodat! – néz rám mérgesen - Ez őrületes lehet! Utoljára kérdezem mi a bajod?

Pillanatokig mérgesen meredünk egymásra, de ő keményen tartja velem a szemkontaktust, végül én vagyok az aki lesüti a szemét.

-      Hanna!

-      Félek! – nyögöm ki – Izgulok!

Felnevet, és felemeli a jelenleg kétségbeesetten a talajt fürkésző arcomat. Vigyorog.

-      Miért? Mitől? – ad puszit a számra

-      Anyukádtól.

-      Mi? – kezd el szó szerint röhögni, miközben megpróbál átölelni, de elhúzódom. – Anyutól?

-      Igen! Elmondtál nekik mindent rólam, - szóra nyitja a száját – Igen, tudom megbeszéltük, és jó is, hogy tudnak róla. De Rob ideges vagyok és félek, hogy mit fognak hozzám szólni? Biztos azt gondolják, hogy nem vagyok hozzád való. Nem vagyok elég jó hozzád. Ha nekem lenne egy fiam, és megjelenne egy lánnyal, akiről megtudom, hogy terhes volt, és még öngyilkossági kísérlete is volt már, nem biztos, hogy örülnék ennek a kapcsolatnak! Sőt mindent megtennék annak érdekében hogy….

-      Te hülye vagy! – húz magához és átölel – Figyelj, anyukám az igaz, hogy egy karakán szókimondó nő, de soha, érted soha nem állna közénk! Tisztában van azzal, hogy hogyan érzek irántad! Érted?

-      Rob! Légy reális!  3 hete ismerjük egymást! 3 hete. Ez kevés idő, biztos azt gondolja, hogy úgyis elutazol, és majd elfelejtjük egymást, hogy túllépsz rajtam!

-      Hanna! – néz rám fürkész tekintettel – Biztos, hogy csak attól tartasz, hogy anyu gondolkodik így, nincs egészen véletlenül az a háttérben, hogy te gondolod ezt rólam, rólunk? Hm?

Most mit mondjak? Hogy igaza van? Mert igaza van! Annyira szeretem! Most is, ahogy figyelmesen, gyengéden néz rám. Igen rettegek, hogy elvesztem. Túl fontos nekem!

-      Tudod a szemeid nagyon beszédesek, meg sem kell szólalnod, mindent elmondanak. Nem állok neki bizonygatni az érzelmeimet, azokat érezned kell! És azt is tudom, hogy nem fog egyik napról a másikra menni az, hogy elfogadd és megszokd ezt, ami közöttünk van. Egy szó Hanna, egyetlen szó: BIZALOM. Oké?

-      Oké! – sóhajtok fel, mire magához szorít. Annyira szeretem! Élvezettel szívom be az illatát. Megremegek amikor megcsókol.

-      Szeretlek te liba! Na gyere! – szól, majd kézen fogva maga után húz.

Asztaltársaságunk csak összenéz amikor megjelenünk közöttük mosolyogva. Zalán azt hiszi, hogy nem látom, hogy vigyorogva helyesel Robnak. Lassan mindenki végzett, de az én gyomromban még mindig kövek vannak. Nem bírok enni. Kis vita alakul ki közöttünk fizetéskor, de Robert leint, hogy mit képzelek magamról.

-      Természetben fizess! De ne feledd, jól megkérem az árát mindennek!! - suttogja a fülembe mögém állva, és nem hagy kétséget az ellenérték behajtása iránti szándékáról, mert mintegy véletlenül hozzám dörgölőzik, a fenekemen érzem szándéka komolyságát, miközben a többiekre várunk.

-      Állok, - felkuncogok, ha neki lehet, akkor nekem is! – vagy inkább térdelek elébe! – szeme elsötétül, levegője elakad, de nekem is ahogy elképzelem….

-      Bestia! – mormolja a fülembe.

-      Rob! – akad el újra a lélegzetem, szemébe nézek és látom ahogy egyre közelebb és közelebb hajol.

Szerencsére megjelenik mellettünk Ashley és Lizzy és ránk néznek, és csak vigyorognak.

-      Robertó neked nem kellene lassan indulnod a figaróhoz? Nem fogsz elkésni?- kérdezi testvérét Lizzy.

Rob meglepetten mered az órájára, majd egy gyors csókot követően elviharzik. Lizzy is elbúcsúzik, azzal, hogy majd később találkozunk. Kisétálunk az utcára, Ash és Kris szemüveget húznak. Natti belém karol. Látom az arcán, hogy állatira kiváncsi, de nem faggat. Nem így Kris és Ash, akik elbúcsúznak a fiuktól. Tekintve, hogy csajprogram következik amin nem kívánatos a részvételük.

-      Na mesélj! Milyen a mi macsóvámpírunk az ágyban? – szólal meg Ashley.

A kérdésre elpirulok, mire felnevetnek.

-      Ne haragudjatok, de ez csak ránk tartozik! Erről bármennyire is imádlak benneteket, nem fogok mesélni! – csalódott arcukat látva azért annyit még hozzáfűzök: - Fantasztikus, gyengéd, vad, és figyelmes! De erről ennyit és nem többet!

-      Oké, oké! – nevetnek rám. Pár percig csendben sétálunk.

-      Valamit ki kell találnom, hogy megleckéztessem Zalánt! – motyogok magamban mire Natti mellettem felnevet. A többiek kérdőn néznek ránk.

-      Úr isten! Mit forgatsz a fejedben?

-      Még nincs elképzelésem, de amit az utóbbi időben művelt az már vért kíván! – morranok fel – Állandóan zavarba hoz, és már előre félek az estétől, mert ha Robéknál beszól, tesz vagy mond valami kínosat én istenre esküszöm, hogy megölöm! – nézek Ashleyra bocsánatkérőn – Bocs drágám de még rád sem leszek tekintettel!

-      Mire gondolsz? -  néznek rám érdeklődve.

-      Még fogalmam sincs! De valamit ki kell találnom!

-      Akkor irány az Oxford Street! – adja kis Ashley utasításba a következő lépést. – Nem tudom mit tervezel az én drágám rovására, de ott biztos, hogy találunk valamit.

Felnevetek. Imádom ezt a nőt!

Mind a négyen taxiba szállunk, és irány a bevásárló utca. Sétálgatunk, beszélgetünk, vihogunk, lassan oldódik bennem a feszültség. Ashley és Natti minden boltba bemennek, én csak nézelődöm Kristennel, akit egyre többen bámulnak meg.

-      Gyere menjünk ide be! – ránt maga után amikor egy kisebb csoport elkezdi figyelni, és hangosan tanakodnak, előkerülnek a fényképezőgépek is.

Nem figyeltük, hogy hova lépünk be, szinte mindegy, csak ajtaja legyen, és egy kicsit félre tudjunk húzódni. Kristen idegesen kapja le a napszemüvegét.

-      Pedig már olyan jó volt, hogy pár napig békén hagytak! Igaz nem is nagyon mozdultam ki a szállodából, többnyire vagy Lizzynél, vagy Toméknál, vagy Rob szüleinél voltunk. Olyan jó volt egy kis nyugalom! –sóhajtja.

-      Jól vagy egyébként? – nézek rá

-      Igen, - hangzik nem túl meggyőző válasza.

-      Nem nézel ki valami jól! – figyelem az arcát, amúgy sincs sok színe, de most szinte zöld.

Körülnézek, hogy valakitől segítséget kérjek és valamelyest takarásban legyünk.  Szerencsére nincs vásárló most az üzletben. Egy középkorú eladó jön felénk, arckifejezésemet látva felgyorsít.

-      Bocsánat! Segítene kérem! – fordulok hozzá – Rosszul lett! Leülhetne valahova?

-      Persze, jöjjenek csak ide hátra – mutatja, látom, hogy felismerte Krist, de nem kérdez, csak készségesen siet a segítségünkre.

-      Nem érzem már napok óta jól magam, - magyarázkodik Kris – de  … - mutat kifelé az üzlet elé ahova egyre többen jönnek.  – de nem lehetek állandóan a 4 fal között!

-      Nyugi Kris! Iszol egy kicsit és jobban leszel!

-      Jó baszki, de hogy az istenbe megyünk ki innen? – néz rám kérdőn

-      Majd bezengem, hogy a hátsó ajtón távoztatok! – mosolyog ránk a nő. – Nyugalom! Pár percet , maradtok itt hátul utána eltudtok menni. – mondja és elsiet, de pillanatokon belül visszatér egy üveg ásványvízzel. Hálásan megköszönjük a segítségét.

-      Egyébként hova estünk be? – nézünk kíváncsian körül, de csak egy kis irodában vagyunk.

-      Nem tudom, remélem nem valami szexuális segédeszközöket árusító bolt! – suttogom vissza neki – annyit felfogtam amikor beléptünk, hogy elég sok fehérnemű volt kirakva, de a díszlet  az piros színekben játszott, és elég bordélyos benyomása volt! – látom, hogy kezd visszatérni a színe, de még nem ítélem elég jónak, így sztorizgatni kezdek. – Egyszer Zalán megszívatott bennünket Nattival. Előadta, hogy nyert két darab masszázs jegyet. – Kris felröhög - Ne röhögj két éve volt, nem gondoltunk semmi rosszra főleg, hogy szülinapomra adta ajándékba, mivel ő úgysem tudja felhasználni. Nattival fogtuk magunkat, és elmentünk. Zalán persze nem gondolta, hogy tényleg igénybe vesszük. Odaérve kicsit tétováztunk az ajtóban, mert az volt kiírva, hogy Masszázs szalon. Mire meggondoltuk magunkat, már nem volt időnk visszafordulni, mert kivágódott az ajtó és megjelent két  baltásgyilkos kinézetű pasi.  - Kris szinte sírva fakad szavaim hallatán – Most mit nevetsz, tényleg olyanok voltak, hogy még a vér is meghűlt az ereinkben, végignéztünk rajtuk, és izomlázat kapott a szemünk mire teljes képet kaptunk róluk! - Kristen ekkor már rázkódik a nevetéstől, és sokkal jobb színe is van - szóval megjelentek,  és bennünk meg meghűlt a vér!

Te ezek olyan szépek voltak, képzeld el apjuk  Quasimodo és az anyjuknak valószínűleg még Schwarzenegger is besegített fogantatáskor, mire felfogtuk a látványt, megjelent a mi hős bátyánk, és egyetlen szó nélkül kirángatott bennünket. Még az autóban is fagyottak voltunk a látványtól!

-      Hanna te olyan hülye vagy! – üti meg a vállamat.

-      Jól van, lassan kezd visszatérni a színed, már csak simán sápadt vagy, és nem zöld!

-      Basszus Hanna! Remélem nem tényleg valami szexuális cikkeket árusító üzletbe estünk be! – nevet fel Kris – Már látom a holnapi szalagcímeket, meg fényképeket, amik elárasztják az újságokat meg a netet! „Az Alkonyat Bellája érzéki kalandra indult egy szexis barnával!” Szenzáció! „ Robert vajon mit szól Kristen leszbi kalandjához?”   vagy „Kedvenc párosunk beújított egy barnát?!”

-      Remélem nem! – nevetem el magam.

Ekkor váratlanul nyílik az ajtó, és vendéglátónk lép be rajta nevetve.

-      Bocsánat! Nem akartam hallgatózni, de nem suttogtatok! Nyugi! Nem szólok egy szót sem! Egyébként tiszta a terep kint. Elindultak hátra, hogy hátha feltűnik Robert Pattinson is! – neveti el magát. – Egyébként Margaret O’Nelli vagyok, ennek a bordélyháznak a tulajdonosa!

Szavai hallatán mind a ketten fülig vörösödünk, majd elsápadunk és  kétségbeesetten összenézünk.

-      Uram Atyám! – sóhajtom.

-      Nyugalom, lányok, ez csak egy fehérnemű üzlet, nem bordélyház, bár a dekoratőrünk örülni fog ha ezt meghallja! – neveti el magát és kérdőn néz ránk.

-      Bocsánat – térek magamhoz a sokkból, - Hanna Molnár - mutatkozom be neki.

-      Kristen Stewart!

-      Tudom, - neveti el magát.

-      Köszönjük, hogy segített.

-      Ugyan ez semmiség! Így is jó reklámot kaptam, hogy azt hiszik nálam vásároltatok. Gyertek nézzetek körül nyugodtan, ilyenkor nincsenek sokan.

Krissel összenézünk, és elvigyorodunk. Miért ne? A világ ezen az alapon működik amúgy is, adok- kapok.

Óvatosan kikémlelünk, de egy középkorú nőt leszámítva, nincs más az üzletben. Kíváncsian nézünk körül Krissel, akinek ekkor megszólal a telefonja. Ashley az. Kris elmagyrázza, hogy hol vagyunk.

Kisvártatva megjelennek. Lelkes válogatásba kezdünk. Nem szórhatom nagyon a pénzt, de egy két darabnak nem tudok ellenállni! Rob amúgy is tönkretette tegnap a kedvenc darabomat, ezért megajándékozom magam egy szexi szettel. Meg még eggyel. És találok még egyet aminek nem tudok ellenállni!

Natti vigyorogva nézi kosaramat, amibe egymás után kerülnek be a szexisebbnél szexisebb fehérneműk. Jó lesz leállítanom magam!

És akkor meglátom!

Úristen!

Ezt muszáj!

Bosszú, édes bosszú!

Ha-ha-ha!

-      Natti takarj! Nem akarom, hogy meglássák! – Kris azonban meghallja suttogásom, és a kosaramba tekintve elröhögi magát.

-      Te nem vagy normális! – áll mellém – Rob kiakad!

-      Nem neki veszem! – vihogok vissza.

-      Mit nem veszel Robnak? – áll meg mellettünk Ashley, lebuktam!

Kutatón nézi arcomat, majd felröhög!

-      Basszus! Zalán infarktust fog kapni! - vihogja – De tedd meg, hogy engeded lefényképezni, ezt ki kell raknom otthon! Díszhelye lesz a hálóban!

-      Ugye nem fogsz elárulni?

-      Meghülyültél? Már alig várom, hogy lássam a képét! Megérdemli! Sokszor nem tudja, hogy hol a határ!

Vihogva megyünk fizetni.

Ekkor vadul csörögni kezd a telefonja Nattinak, Kristennek, és Ashleynak is. Csak az enyém nem csörög.

Persze te hülye előbb fel kellene töltened! - mondom magamnak, mielőtt még önsajnálatba fognék.

Mosolyogva nézem, ahogy mind a hárman telefonálnak, és ekkor Kristen átnyújtja a készüléket. Meglepődve szólok bele:

-      Szia Édes merre vagytok? És miért nem lehet téged elérni telefonon?

-      Szia! Nem tudom rémlik-e de tegnap lemerültem, és utána meg valaki annyira elterelte a figyelmemet, hogy elfelejtettem töltőre tenni!

-      Ki volt az a galád! Megölöm! Járulj elém te, te, csalfa némber! Hamarost!

-      Ripacs! – nevetek fel. – Megyünk mindjárt! Egyébként hova is kell mennünk?

-      Vágódjatok taxiba, és gyertek a Harveys & Lewes-be. Ashley és Kris már tudja merre kell jönni. – a háttérben férfihangokat és Zalán nevetését hallom – Zalánék már itt vannak. – teszi hozzá -  Amúgy merre jártok?

-      Hát elindultunk az Oxford streetre, aztán kikötöttünk egy boltban. Kicsit bevásároltam!

-      Mit vettél?

-      Meglepi!

-      Na mit vettél? Légyszi!

-      Titok! – vigyorgok, nagy sóhajtás a válasz. – Oké! Gyertek már hiányzol!

-      Rendben! Szia!

Szívem majdnem kiugrik, pedig csak a hangját hallottam. Levegő után kapkodva állok a bolt közepén, a többiek pedig csak nevetnek rajtam. Végre mindenki fizetett, és elindulunk.

Sajnos a rajongók nem mentek messzire, így haditervet kell készítenünk. Ashley felírja a pontos címet, és a kezünkbe nyomja. Megbeszéljük, hogy különválunk. Ők mennek Krissel, mi pedig Nattival egy másik taxival. Elbúcsúzunk, hogy majd ott találkozunk. Napszemüveget húznak és elindulnak.

Nattival elképedten nézzük, ahogy az emberek között átvágnak, és a rendelt taxiba vágódnak hirtelen. Minden másodpercek alatt zajlik.

Natti figyel miközben megyünk ki az üzletházból. Zizegős lettem megint. Ahogy közeledik az este, úgy fokozódik bennem a feszültség. 

-      Mi bajod van?

-      Félek az estétől Natti. Félek találkozni az anyukájával. – mondom neki miközben mi is taxiba szállunk.

-      Ne szórakozz, biztos, hogy nem emberevő!  Zalán azt mondta, hogy neki  olyannak tűnik, mint amilyen anyu.

-      Tudom, de - próbálom magyarázni a bennem lévő feszültséget. Feszülten dobálom hátra a hajam, de az állandóan a szemembe, arcomba tódul, és amikor már idegbajosan vagy 20. alkalommal dobom hátra, Natti megelégeli a hisztimet, és a kezembe nyom egy csatot a táskájából.

-      Ne zizegj már! Nem fog megenni! Nyugi! Gondold végig, Rob nővéreit ismered, normálisak?

-      Igen.  – válaszolom miközben a hajamat összefogom.

-      Apukáját ismered. Normális?

-      Igen.

-      Akkor? Nem hiszem, hogy pont az anyukája fog megenni!

-      Hát éppen ez az ő anyukájának egy szem pici fia! – fordulok Natti felé. – Érted? Ráadásul.. – nem tudom befejezni, mivel a taxi megáll egy épület előtt, ami előtt Rob ácsorog napszemüvegben sapkával a fején, és két sráccal beszélget.

A fékezésre felkapják a fejüket és vigyorogva figyelik, ahogy kiszállunk. Amíg fizetek, megjelenik Csongi is aki egy csókot ad Nattinak. Zavartan figyelem őket. Ekkor Robert elindul felém, és vigyorog, mint a vadalma. Elnevetem magam, látva vigyori fejét. Hozzám sétál és látom rajta, hogy megakar csókolni, de feltűnik két lány a másik oldalon mire gyorsan elfordul, és lehajtja a fejét. Mellé lépek, de hozzá sem érve megyünk be az épületbe. Odabent persze megkapom a hiányolt finom csókomat. Boldogan simulok hozzá, mire a keze kalandozni kezd rajtam.

Édes pillanatokat, huhogás és vad röhögés zavarja meg, mire Rob elhúzódik tőlem, és a két srácra pillant.

-      Marhák!

-      Nem csak irigyek! Bemutatnád nekünk ezt a szépséget, vagy megtartod csak magadnak?

Rob felnevet, majd magához húz miközben feléjük fordul.

-      Megtartom, de azért bemutatlak benneteket! Hanna – fordul felém – ez a két ökör itt Sam Bradley és Marcus Forrester kevés barátom közül kettő.

Míg Rob beszél kölcsönösen végigmérjük egymást. Láthatóan nem teszek rájuk rossz benyomást, mivel kacsintanak Robra.

-      Sziasztok! – nevetem el magam – Hanna vagyok. – nyújtom feléjük a kezem, mire rám vigyorognak.

-      A barátoknak puszi jár mifelénk! – röhögnek fel, majd lenyomnak fejenként két puszit, mire kedvesem vigyorogva fenyegeti meg őket. Nevetve indulunk el a belső helyiség felé, persze Rob nem tudja megállni, hogy keze ne kalandozzon el, így megsimogatja a fenekemet, mire a mögöttünk sétáló két srác hangosan tetszést nyilvánít, és beszélgetni kezdenek, félhangosan, hogy még csak véletlenül se történjen az meg, hogy nem halljuk megjegyzéseiket.

-      Te Sam, jó a csaj karosszériája!

-      Baszki, hol szedett össze ez ilyen jó nőt?

Rob nevetve fordul hátra és fenyegeti meg őket, mire kitör a röhögés, ami csak hangosabb lesz amikor az asztalhoz érünk, mivel én pipacspiros vagyok. Rob csak nevet, én meg egyre kínosabban érzem magam. Leülünk a többiek közé. Kedvesem ekkor veszi észre a kezemben szorongatott táskát. Érdeklődve kukucskál bele, de elhúzom az orra elől.

-      Aha, - vigyorog fel Sam – valaki Sarah Borghinál járt!

-      Valakinek itt izgalmas éjszakája lesz az biztos! – teszi hozzá Marcus.

-      Jesszusom! – nyögök fel zavaromban, mire Rob nevetve magához ölel.

-      Ne pirulj, csak irigykednek! – suttogja a fülembe, mivel tudja, hogy ezzel az őrületbe tud kergetni.

Ha te így, akkor én meg úgy! Váratlan mozdulattal végigsimítok combján. Elakad a lélegzete.

-      Boszorkány! – suttogja.

-      Tényleg Rob! – szólal meg Csongi – állítólag fodrásznál voltál, ennyire rossz lett, hogy csak sapkában mersz közénk ülni?

Felnevetünk, majd  leveszi a sapkáját. Jaj anyám, olyan szívdöglesztő! Vigyorog rám, miközben a többiek teszik a megjegyzéseiket, és csak boldogan simogatom a tarkóját. Istenem ez a pasi az enyém! Csak az enyém!

-      Tetszik?

-      Nagyon! – bújok az ölelésébe. Egy csókot kapok, mire boldogan sóhajtunk fel, hirtelen fényképezőgép kattanását halljuk, Rob egyetlen pillanat alatt lefagy, és éktelen haragra gerjedve kapja fel a fejét.

Zalán vigyorogva néz vele farkasszemet.

-      Bocsi szépfiú, csak anyunak küldöm, hogy végre megnyugodjon, hogy leánykája, él és virul. Egész délután hívogatott. Már az agyamra kezdett menni, hiába mondtam neki, hogy szerintem csak elfelejtetted feltölteni a mobilodat, - mutat rám -  meg volt róla győződve, hogy gond van, és nem mered felhívni.

-      Úristen, tényleg nem hívtam fel őket! – szégyelem el magam, - Pedig megígértem, hogy amint megérkeztem és telefon közelbe kerülök telefonálok!

-      Talán azért van, mert máshol járt az eszed! – nevet fel Natti.

-      Zalán add oda a telefonod légy szíves! – nézek kérlelőn a bátyámra, de Rob az orrom alá dugja az övét.

-      Hívd erről őket!

-      Köszönöm! Hol találok, egy csendesebb helyet ahol tudok velük beszélni, biztosan kilesznek rám akadva! – suttogok a fülébe.

-      Menj arra, és kiérsz az udvarra. Nem hiszem, hogy lesz kint valaki.

-      Köszönöm – suttogom majd gyorsan felállva elmegyek anyut felhívni.

Persze, hogy ki van rám akadva, és jogosan. Egy szavam sem lehet, miközben anyu szóáradatát hallgatom.

-      Tudom anyu és bocsánat! Én voltam a hülye, csak tudod ideértem, és ….

-      És elkapott a gépszíj! – nevet fel anyukám- Tudod kicsim, most nagyon irigyellek!

-      Miért anya? – döbbenek le tejesen

-      Mert fiatal vagy, mert szerelmes vagy, mert előtted az élet Kicsim! Azért! Tudod szeretem apádat, és nem hiszem, hogy másképp döntenék ha újra kezdhetném,  de jó lenne  azokat az éveket  újra átélni!

-      Jaj anya! Én úgy szeretlek!

-      Tudom kicsim! – olyan jó hallani a hangját! - Hanna!

-      Igen?

-      Legalább jó volt? – kérdezi anya.

-      Anyu! – sipítok a telefonba.

-      Szóval igen! – kuncogja.

-      Igen! – vágom rá pipacs pirosan – Most már tudom, hogy Zalán kitől örökölte azt, hogy állandóan zavarba hoz!

Váratlanul halk kuncogást hallok magam mögül, Rob ölel át, majd ad egy csókot a nyakamra, és kikapja a telefont a kezemből.

-      Jó estét Edit! – szól bele a telefonba, majd egy mozdulattal kihangosítja.  

-      Szia Robert! Remélem vigyázol a lányomra! – nevet fel anyukám.

-      Jobban, mint a szemem világára! – bizonygatja, miközben szeretetteljesen végigsimít az arcomon.

-      Ajánlom is!- feleli anyukám, majd váratlanul elhallgat, mire én  rosszat sejtek, nem kell tévednem! -  Gyerekek remélem védekeztek!

-      Jaj anya! – ugrok fel a padról amin ültem eddig – Nem igaz! Ne legyél már ilyen, ezt most miért kellett! – Robert csak vigyorog mellettem, miközben én majdnem a föld alá süllyedek kínomban! Ő meg csak idiótán vigyorog!

-      Persze Edit, gondunk van rá. – bizonygatja nevetve.

-      Na jó, ezt a beszélgetést azt hiszem mára befejeztük! – kapom ki Robert kezéből a telefont. -  Szia Anya! – köszönök el tőle gyorsan.

-      Sziasztok! – nevet anyukám.

-      Istenem! – temetem kezemet az arcomba,- ez nem igaz! Rob ne vihogj itt mellettem! – csapom oldalba a mellettem hiéna mód vinnyogó pasit.

-      De kicsim ez olyan aranyos volt!

-      Neked lehet, nekem rém kínos!- és próbálok kámforrá válni kínomban, mire ő csak megcsókol.

-      Hahó fiatalok mehetünk? – jön hátra Sam, és kutatón néz végig rajtunk, miközben nekem csak arra van erőm, hogy a légzésemet helyreállítsam.

-      Hova megyünk?

-      Elvileg neked mutatjuk meg Londont!- vágja rá – Persze csak akkor, ha nincs jobb dolgotok!

-      Menjünk! – sóhajt fel Robert, és kézen fogva maga után húz. Zalán gyorsan készít rólunk egy fotót az étterem előtt, mielőtt elindulunk.

Ez után nyakunkba vesszük a várost, de előtte Kris felszalad a szobájába a vásárolt cuccainkkal. Vidáman nevetve visznek egyik helyről a másikra, de sajnos egyik helyen sem tudunk időzni, mivel sok – sok érdeklődő tekintet követi társaságunkat. Robon látom, hogy idegesíti a helyzet. Éppen a Tower hídon sétálunk át, amikor hirtelen magához ránt, és ott megcsókol. Remegő lábakkal viszonzom csókját, boldogan simulok hozzá.

Zalán megáll, hogy készítsen rólunk egy fotót, Rob erre lekapja a sapkáját és napszemüvegét, persze előtte óvatosan körülnéz. Szabadnak ítéli a terepet, és boldogan mosolyogva néz rám. 

Meglátom ekkor a London Eye-t. Vágyakozva nézem, de nem szólalok meg a világért sem. Rob mosolyogva figyel.

-      Fel szeretnél ülni rá? – fordul felém

-      Igen! Lehet? – fordulok hozzá kérdőn - Nem kellene lassan elindulni anyukádékhoz? Már sötétedik!

-      Hát, hogy a viharba ne lehetne! – lép mellénk Sam – Majd Sam bácsi elintézi! – mondja és előre sietnek Marcussal.

Rob visszahúzza álcáját, és mi is utánuk indulunk. Nem tudom, hogy hogyan, de sikerül nekik elintézni, hogy egy üres kabinba szálljon be kis csoportunk.  Boldogan simulok kedvesemhez, aki készségesen húz az ölébe. Zalán persze most is fotóz, mire Rob idétlenkedni kezd. Boldogan nevetek rajta.

-      Hanna gyere ide! – szólal meg Lizzy, mire felpattanok Rob öléből, méltatlankodásával mit sem törődve, és a korlátnál álló testvére mellé sietek, aki kisvártatva mutogatni kezdi fentről a látnivalókat. Rob persze hozzánk somfordál, és mögém áll. Szorosan átöleli a derekamat. Feldübörög a vérem, ahogy érzem, hogy keze a nadrágom és a csíkos pólóm között fedetlenül hagyott részen kalandozik mások számára észrevétlenül. Miniméterről miniméterre egyre lejjebb és lejjebb araszol, miközben egyre jobban és jobban tapad hozzám. Érzem gerjedelmét nekem feszülni, érzem, ahogy egyre keményebb és keményebb lesz, hallom ahogy lélegzete egyre mélyebbről jön, ahogy hasamat egyre szorosabban tartja. Nem bírok magammal és halkan felsóhajtok, - miközben Lizzy továbbra is  élénken magyaráz - , neki feszítem fenekemet Robert életre kelt férfiasságának. Elakad a lélegzete, és vadítóan szorosan szorít magához. A vállamra teszi a fejét, és úgy figyeli látszólag azt amit Lizzy mond, eközben pedig a végletekig felizgat. Na jó, ha te így, lassan szinte észrevétlenül mozgatni kezdem a csípőmet, csak úgy, hogy férfiasságát enyhén izgassa az ahogy apró észrevétlen mozdulataim  miatt a rajta lévő anyagok dörzsölik, izgatják péniszét. Hallom, ahogy lélegzete mozdulataim hatására kihagy, hátamon érzem szíve dübörgését. Hirtelen döccen egyet a kerék, mire visszatérünk a valóságba. Elhúzódom tőle, csalódottan felmorran, és összehúzza magán a kabátját. Óvatosan körülnézek, hogy feltűnt-e bárkinek az amit az imént műveltünk, de szerencsére mindenki vagy a látvánnyal, vagy egymással van elfoglalva. Natti Csongival áll egymást lazán átölelve, Kristen Sammel és Marcussal  beszélget, Zalánék pedig a másik oldalon nézik a kilátást.  Ekkor Kris kiált oda valamit Lizzynek aki elnézést kérve odamegy hozzájuk.

Robert újból átkarol, mire feldübörög a szívem. És ekkor megszólal halkan suttogva a fülem mellett miközben élénken mutogat. Az agyam azonban csak a hangjára figyel.

-      Látod ott életem az ott a Parlament épülete, ha most fent lennénk a szobában, lassan - lassan vetném le rólad a nadrágod. A gyönyörű hosszú lábaidat egyenként végigsimítva, majd térdedtől felfelé csókolgatnám végig  fel egyre feljebb, egészen  a, - Az pedig ott a Big Ben  mutogatja – addig míg a bugyidhoz nem érek, amit félrehúzva megcsókollak lent mélyen, egészen addig amíg édes nedveidet nem érzem meg a nyelvemen, addig amíg az élvezettől fel nem sikítasz, és könyörögni nem kezdesz azért, hogy hatoljak beléd!- suttogja a fülem mellett amivel még inkább felhúz.

-      Úristen! – nyögök fel, villámgyorsan elhúzódok tőle és mögöttem álló Zalánnak ütközöm.

Robert felforrt tekintettel mered rám, miközben nagyot nyel. Nem tudok elszakadni a szemétől.

-       Mi van hugi ennyire tetszik a látvány? – néz rám nevetve Zalán, majd Rob és közém lép – Bassza meg Pattinson! Normális vagy? Bírjatok már magatokkal! - suttogja vállunkat átkarolva, mintha csak a látványról csevegnénk.

Kétségbeesetten meredek rá.

-      Nem kell megijedned, nem látott és rajtam kívül nem hallott senki semmit! – röhög fel, - Bár meg kell mondanom jó kis előadás volt. – vágja hátba Robot.

Én pedig még mindig kábán meredek rájuk. Zalán megsimogatja a vállamat,

-      Nyugi hugi csak azt látták, hogy Rob mögötted áll – elneveti magát - mondjuk jó szorosan, de ezen kívül senkinek nem tűnt fel semmi! Mondjuk nekem sem, tűnt volna fel, csak sikerült elcsípnem érzésem szerinti hosszú monológodnak az utolsó két szavát! – veregeti hátba Robertet. – Egyébiránt csak azt akartam kérdezni, hogy ezután már megyünk ki a szüleidhez, vagy még akartok menni valahova?

-      Szerintem innen már oda menjünk egyenesen. – válaszol Zalánnak Rob, az imént történtekre csak hangja rekedtsége utal.

-      Nyugi, én sem hallottam semmi. Nem kell pánikolni! – húzza meg a hajamat a bátyám játékosan – Na megyek vissza Ashleyhez, - mosolyodik el – Szedjétek össze magatokat, nemsokára leérünk!  

Könnyes szemmel meredek Robra, aki átölel.

-      Ne haragudj, ne sírj! – suttogja a fülembe, - nem teszlek ki többet ilyen helyzetnek ígérem!

-      Te marha –  verem hátba és nevetek fel - nem az miatt bömbölök, hogy Zalán meghallotta amit mondtál, hanem mert annyira sokára érünk még a szállodába!

-      Életem! – húz magához, és megcsókolja a nyakamat.  – Szeretlek!

-      Én is!

-      Na gyerekek indulás! – szólal meg Zalán- Siessünk, hogy a tömegen gyorsan áttörve eltudjuk suhanni, rendeltem taxikat már várnak ránk!

Rob hálásan néz Zalánra, mivel lepillantva észreveszi, hogy elég nagy tömeg gyűlt lent össze. Ijedten nézek Robra.

-      Basszus Rob, az előttünk illetve mögöttünk lévő kapszulában felismerhettek titeket?

-      Nem hiszem - szólal meg Csongi – az előttünk lévőbe egy idős házaspár volt, a mögöttünk lévő pedig üres volt! Nyugi!

-      Akkor ki értesíthette őket? – nézek Robra értetlenül.

-      Sokan látták amikor beszálltunk – szólal meg Kristen. – Figyelj Rob gondolom nem akarod, hogy Hannára fény derüljön – néz kedvesemre kérdőn.

-      Persze, hogy nem akarom! – csattan fel idegesen arcomat fürkészve, mire feszülten rámosolygok.

-      Jó – szólal meg  határozottan Zalán,- akkor Hanna te belekapaszkodsz Csongiba, te is Natti és el nem engeditek értitek, és amilyen gyorsan csak tudtok a taxihoz mentek! – adja ki a parancsot a bátyám - Én Ashleyvel maradok, ti ketten meg szokás szerint előadjátok a műsorotokat! – néz Robra és Kristenre.

-      Bírni fogod nyuszi? – néz kérdőn Krisre a bátyám.

-      Persze, hogy fogom bírni! – néz Kris figyelmeztetően vissza Zalánra, aki érti a figyelmeztetést, így nem folytatja.

-      Lizzy rendben leszel Marcusékkal? – néz Robert a nővérére.

-      Persze, rendben leszünk nyugi! – válaszolja az.

-      Csongi el ne ereszd! – néz Rob kérlelőn Csongorra, miközben csak szorítja a kezem, és megsimogat. – Itt most hatalmas műsor lesz! Figyelj nagyon rá.

-      Nyugi haver! Rendben lesznek!

Elképedten meredek az egyre közelebb kerülő tömegre, ijedten meredek Csongira aki megszorítja a kezemet.

-      Figyelj rá! – fordul még gyorsan vissza Robert, és Kristent átkarolva kilépnek a kitáruló ajtón.

Szorosan a nyomukba halad Zalán Ashleyval, majd mi lépünk ki hárman, minket pedig Lizzyék követnek szorosan.

Hatalmas a tömeg, lökdösődnek, igyekszik mindenki hármójukhoz minél közelebb kerülni, szerencsére azonban megjelenik a biztonsági személyzet és Roberték segítségére sietnek. Mi hárman és Lizzyék  gyorsan elérjük a taxikat, és megkönnyebbülve figyelem, ahogy Robertéket is az autókhoz segítik a biztonságiak.

-      Kérem kövesse az előttünk haladó taxit, - mondja a kérdőn ránk meredő taxisnak Csongor. Elindulunk. Megkönnyebbülten sóhajtok fel.

-      Szentséges isten! – fordul hátra Csongi –  Ez elképesztő volt! Jól vagytok?

-      Igen, nyugi! Jól vagyunk.