138. fejezet: EGYÜTT ÖRÖKKÉ 2.rész

Sziasztok!

Heni helyett én jelentkezem.

A szeme még mindig nem jó, és mivel tettem egy kis kitérőt hazafelé . . . segítettem neki, és  feltettem a fejezetet nektek. 

Köszönjük mindenkinek a kommenteket, és az e-maileket, felolvastam  a művésznőnek.  XDDDDD  Válaszolni fog, ha rendbe jön.  Szerencsére egyre javulóban van a szeme, de még nem lát rendesen. 

Ádám 

Hanna

Hulla fáradt vagyok, pedig csak a szertartáson és a fényképezésen vagyunk túl. A neheze még csak most jön. Felnevetek, amikor eszembe jut, hogy milyen lökött képeket készítettünk. 

Nagyot sóhajtok és merőn bámulom az arcomat, változást keresve azon, de nem látszik semmi, nem lettem más.

-          Jaj istenem!  Férjhez mentem!  - motyogom magam elé – Férjhez mentem.

A feszültség még mindig bennem cikázik, még remegek, még most is alig bírnak el a lábaim. Elerőtlenedve rogyok le a kád szélére. Próbálok mély levegőt venni, hogy lenyugodjak. Annyira koncentrálok erre, hogy észre sem veszem, hogy Robert belép.

Elém guggol.

-          Mi a baj? – néz rám mosolyogva, de aggodalmasan.

-          Nincs baj, csak emésztem a tényt, hogy tényleg férjhez mentem. – motyogom a szürke szemekbe nézve. – Férjhez mentem!

-          Tudom, - neveti el magát – hozzám!  

Felemelem a kezem, hogy megsimogassam az arcát, de ő elkapja a kezem és a tenyerembe lehel egy finom puszit.

-          És én vagyok a legszerencsésebb ember a földön! – mosolyog rám ellenállhatatlanul, miközben feláll és magához húz – Nekem van a legszebb feleségem a világon! – suttogja, miközben finoman megcsókol, és elsüllyed a világ körülöttünk, csak mi létezünk. . .

. . .  azonban rezegni kezd a telefonja.

-          Nem hiszem el! – motyogom – Te még most sem kapcsoltad ki? Te tényleg mániás vagy!

-          Megszokás kicsim! – vigyorogja miközben egy pillantást vet a készülékre, majd körülményesen kikapcsolja de azért zsebre vágja! – Na jöjjön Mrs. Pattinson – vigyorog rám és én elnevetem magam a név hallatán – már várnak minket.

Nagyot sóhajtok, és egy utolsó pillantást vetek a tükörbe ellenőrizendő, hogy minden rendben van-e de ott is életem párjának nevető képét látom, ahogy idétlenkedve birizgálja a szemöldökét, miközben kacsintgat rám.

-          Rendben vagyunk! Te gyönyörű vagy én meg észveszejtően jóképű!

-          Meg kicsinykét beképzelt Drágaságom! – vihogok fel.

-          Gyerekek a vendégek már az étteremben várnak rátok! Indulás van! – dörren ránk az ANYÓSOM (!) belépve a szobába, ismét elvihogom magam.

-          Min nevetsz? – mered rám döbbenten.

-          Azon, hogy az anyósom vagy! Nekem is van már anyósom! – kuncogok, mire ő is elneveti magát.

-          Még egy eszelős! Nem volt elég három! - pillant a plafonra tragikusan - Még nekem is emésztenem kell a tényt!- nevet ránk - Na mozgás!

Boldogan egymás kezét szorongatva rohanunk le a lépcsőn, majd megállunk az étterem bejárata előtt.  Kissé remegő kézzel fogom a csokromat, megigazítják a fátylamat, Robert mosolyogva figyel. Ekkor meghalljuk bentről:

-          Tisztelt Hölgyeim és Uraim, fogadják sok szeretettel: Mr és Mrs Pattinsont!

Az ajtó feltárul és mi egymás kezét szorongatva elindulunk.

 Tapsolás, nevetés és persze beszólások közepette vonulunk be, a zenekar tust húz és mi megállunk a tánctér közepén.

Robert megfogja a felé nyújtott mikrofont, és nevetve próbálja csendesíteni az ovációzó vendégeket.

Kristen

Ó anyám! Csak mikrofont ne adjanak a kezébe! Istenem annyira béna bír lenni! Annyira tudja blamálni magát!

-          Köszönjük!  Köszönjük! He-he-he!- zavartan vihorászva a hajába túr – Szóval köszönjük, hogy eljöttetek, hogy velünk legyetek életünk egyik legszebb pillanatában! Köszönjük, hogy velünk örültök - hangos nevetés kíséri szavait.

-           

Ekkor a legnagyobb meglepetésünkre megjelenik mellettük Hanna apukája.  Mindenki meglepetten elhallgat. István Robert mellé lép, megveregeti a vállát.

-          Édes Fiam!  Megengeded, hogy mielőtt végleg neked adom a lányomat, egy utolsót még táncoljak vele?

Robert meglepett képet vág, - de ismerem ez színjáték!  - végignéz az apósán.

-          Persze István! Addig megiszok egy sört! – gesztikulál hevesen -  Majd szólj ha végeztetek!  – röhög idétlenül, miközben az óráját nézi, szavait nevetés kíséri, majd Hannára kacsintva lelép a tánctérről. Hanna azonban két ujját a szájába véve élesen utána fütyül, mire Rob meglepetten megfordul, és nyakát behúzva kapja el a felé repülő csokrot, majd idétlenül meghajol, amit ovációval jutalmazunk. 

-          Hé! – kiált fel Csongor – Kicsi szívem az a hajadon szingli csajoknak kellett volna dobálnod! Nem hiszem, hogy még egyszer elvenne! – mutat Robra vigyorogva - Legalábbis ha van esze!  

Felnevetünk, Hanna ránevet és viccesen megfenyegeti.

-          Ne kötözködj velem kedves Csongor, mert szólok az uramnak és majd jól ellátja a bajodat!

Csongor úgy tesz, mintha megrémülne, amikor Robert nevetve megfenyegeti.

A zenekar játszani kezdi Louis Armstrong Wonderful world című számát.

Kissé irigyen nézem az édesapja kezében ringó Hannát.

Túl későn jöttem rá, hogy mit érzek. Ott volt a lehetőségem, és nem használtam ki. Nekem kellene ott táncolnom Robert feleségeként nem neki!

A lassú, dallamos számot felváltja ekkor teljesen váratlanul a dübörgő rock n’ roll! 

A váltás annyira hirtelen és gyors, hogy pillanatokig csak kamillázunk, az egész vendégsereg döbbenten pillog, majd szinte egyetlen szempillantás alatt visítani kezd! Hanna vigyorogva táncol Istvánnal a teljes táncparkettet elfoglalva.

Nevetünk, mert a keze állandóan beleakad a Hanna fátylába, a sokadik alkalom után amikor ez történik, egy laza mozdulattal kikapja a fehér menyasszonydíszt a lánya hajából, és már csak azt látjuk, hogy a táncparkett szélén álldogáló feleségéhez repül.

István pörgeti – forgatja Hannát és egy ilyen pörgetés után hirtelen Rob lép a képbe, és egy forgatásnál átveszi Hannát az apjától!

-          Azt a rohadt!  - nevet fel mellettem Jackson és fütyülni kezd, amikor a két bal láb király belendül.

-          Ez nagy égés lesz!  - súgom oda a mellettem ülő Kellannak.

-          Jézusom Patti! Összeakadnak lábaid! – kiállt be Sam

-          Valaki hívja a mentőket! – hallom Vic  hangját – lehetőleg 2 mázsa gipszel!

-          Lehet hogy a mentők helyett inkább a katasztrófavédelmet kellett volna hívni! – röhögi Rob unokatestvére Matt is.

-          Nagyon gonoszak vagytok! – vágja oldalba Kellant Shani a barátnője

-          Hát ez valami eszméletlen! – nevet fel a tőlünk pár székkel odébb ülő Reese nagyon nevetve egy – egy figura után,

Robert meglepően összeszedetten mozog, és még a ritmus sem szalad el előle! Igaz, ha jól sejtem, Hannának köszönhető, aki láthatóan irányítja a mozdulataikat.

Visítva tapsoljuk a produkciójukat.

Kellan és Jackson elhúznak mellőlünk, amit meglepődve konstatálok Shanival egyetemben, de kitör belőlünk a nevetés, amikor meglátjuk mit művelnek!

Felhördül a vendégsereg amikor Robék lihegve, megállnak a tánc végén, felerősödik a nevetés. Páran állnak a parkett szélén és pontozókártyákat emelnek a magasba!   

-          Köszönjük, köszönjük, köszönjük! – hajolnak meg majd Robert Hannát magához húzza és alaposan megcsókolja.  A zenekar veszi azonnal a lapot és tust húz.

Leülünk, beszélgetni kezdünk, és amíg a vacsorára várunk, figyelem őket. Kedvesen mindenkit végigjárnak, köszöntenek.  Stepheni is őket nézi, és amikor észreveszi a pillantásom, rám kacsint.

-          Te láttad már ennyire vidámnak? – nevet rám – Már ismerem pár éve Robot de ennyire ütődötten boldognak még nem láttam!

-          Tökéletesek! – válaszolok kissé fanyarul, és szórakozottan a terítéket kezdem bámulni.

Szinte keresem, hogy mibe tudhatnék belekötni legalább gondolatban, de nincs szerencsém, mert még az is szép.  Egyszerű, szolid, de nagyon mutatós.

Robert

Büszkén nézek végig a feleségemen.

Kedvesen beszélget, mindenkit elbűvöl. Voltak páran akiket még nem ismert, így  most amikor végigjártunk mindenkit bemutattam, és velük is egyből megtalálta a hangot.

-          Hát meg kell mondanom öregem – lép mellém a Kevin Turen, aki még nem ismerte Hannát – elégedett lehetsz!  - veregeti meg a vállam

-          Az is vagyok. – mosolygok rá.

Lassan mindenkivel váltottunk pár szót, mindenkit végigjártunk, mindenkit köszöntöttünk, és visszacsorgunk az helyünkre. Figyelem a vendégeket, jókedvűen beszélgetnek egymással.

Szinte meglepődök, amikor István feláll mellettünk és megkocogtatja a poharát.

Várakozásteljes a csend, amit szórványos kuncogás azért megtör.

-          Kedves vendégeink! – kezd bele a mondandójába – most jön az, hogy tósztot kellene mondanom, én azonban rendhagyó leszek, és mesét fogok mondani – nevetés hangzik fel, István elmosolyodik, miközben körbenéz a reakciókat vizsgálva - Egyszer volt hol nem volt a világ másik végén, Budapesten egy királyságban született egy ikerpár. Szüleik határtalanul boldogok voltak. A gyerekek nőttek nődögéltek, tanultak, barátkoztak, tapasztalatokat szereztek, aminek következtében az apjuk viharos gyorsasággal őszülni kezdett – mutat nevetve az ősz fejére - Egy  szép  tavaszi napon a  király és a királynő a teraszukon üldögéltek és arra lettek figyelmesek, hogy a kis királylány valamit nagyon keres. A kert fáit, bokrait, de még a fűszálakat is szálanként átkutatta, végig molyolta. 

-          Apu ezt nem teheted!  - nevet fel mellettem a feleségem -  Apu! Légy szíves!   - méltatlankodik Hanna, mire a vendégek a folytatást követelik, és felnevetnek, amikor Hanna a kezeibe temeti az arcát. .

-          Csibém várják a folytatást!  - kacsint István és végtelen szeretettel megsimogatja a Hanna feje búbját -  Egy darabig  szótlanul  figyelték, majd megérdeklődték tőle, hogy mégis mi az öreg ördögöt művel? – hatás szüntet tart, Zalán felnevet,  Hanna  pedig gyerekesen megfenyegeti a bátyját - Történt ugyanis, hogy a legidősebb herceg azt mesélte a lánykának, hogy minden királylánynak van egy hercege, akit egy gonosz banya elvarázsolt, és a herceg csak akkor szabadul, ha a lány megtalálja és egy csókkal megtöri a a gonosz varázslatot. A király elhűlve hallgatta kislánya szavait.

-          Ajaj! -  hallom Reese nevető hangját.

-          Bizony, - nevet István – Zalán beadta neki, hogy egy banya Hannát is elvarázsolta, mert ő biztos forrásból tudja, hogy Hanna is egy csodaszép királylány,  akit a gonosz némber kislánnyá változtatott a hercegét pedig varangyos békává, és kizárólag csak úgy tudja megtörni a kettőjükre mért varázslatot, ha megkeresi a hercegét  és megcsókolja!

-          Gonosz dög voltál Zalán! – sóhajt fel mellettem az asszony,  akit nevetve húzok magamhoz.

-          Három nap és három éjjen át a királylányka, aki megjegyezném, hogy addig állandóan Barbizott vagy a trónörökösön, a bátyján lógott, reggel korán már kint volt az udvaron, egész nap kint téblábolt.  Aztán a harmadik nap este megjelent Zalán a trónörökös – mutat a fiára - az egyik apródjával, és hoztak egy varangyot, amit elengedtek az udvaron. . . . – eszeveszett röhögés hangzik fel – igen jól sejtik, a királylány megtalálta a szerencsétlen békát. Az öreg király - aki addig elképedve nézte, hogy mit művel lánya - hirtelen azt látja, hogy egyszemkéje kezében a békával felszalad a teraszra.  Könnyek között, átszellemült arccal, csorba foghíjas mosollyal állt meg előttük és kezdte el magyarázni, hogy búcsúzni jött, mivel ha megcsókolja a békáját, akkor megtörik az őket sújtó átok, és mind a ketten visszatérnek a királyságukba! Ő azonban nem akar hálátlanul, köszönés nélkül elmenni!   A király és a királynő elképedve hallgatta, ahogy megköszöni, hogy vigyáztak rá, hogy szerették, és törődtek vele, de neki most feladata van és vissza kell mennie hercegével a királyságukba, hogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak! Aztán vékonyka kis karjával átölelte  mind a kettejüket, megpuszilta és megsimogatta az arcukat – csuklik el a hangja az apósomnak, érzem, hogy Hanna megszorítja a kezem, és látom, ahogy könnyes szemmel néz fel a mellette álló apukájára, és megsimogatja a kezét, amit István megfog és el sem enged, csak szorongatja a vékony ujjakat. - Az öreg király meg csak ült a királynővel a teraszon, mint két kérdőjel, és az istennek nem értette, hogy mit művel, miről motyog a kislánya, aki persze hiába várta a csók után, hogy a varangyból herceg legyen!  Tehetetlenül nézte, hogy a hercegnője csalódottságában keservesen sírva elrohan.

Aztán mély levegő után a királylányka keresésére indult, akit a baldachinos ágyában zokogva talált meg.  Hallgatta, ahogy tágra nyílt könnyes szemekkel, a csalódottságtól remegő apró szájacskával, sírva  mondja neki a kislánya, hogy belőle aztán már soha nem lesz világszép hercegnő és nem fog boldogan élni a hercegével, míg világ a világ!  Az öreg király nem tudott mást tenni, csak az ölébe húzta és mesélni kezdte az ölelésében csendben hüppögő lánykájának, hogy ő meg a jóságos mágus, aki feloldotta a rá mért varázslatot, így tényleg kislány, aki ha majd felnő, akkor megtalálja a hercegét és boldogan él vele, amíg meg nem hal.  Ezen közben hevesen remélte, hogy az a herceg nem talál hozzájuk göthös lován rázkódva egyhamar!  - neveti el magát könnyekkel a szemében – Telt-múlt az idő, aztán két éve, egy borús kora tavaszi napon,  az immár gyönyörű nővé serdült királylány hazatért egy hórihorgas, kócos, esetlen alak kezét szorongatva. Az öreg király majdnem meghalt ezt látva, de látta  a lánya csillogó szemét, és a királyfi ütődött tekintetét, amellyel a lányát nézte, és rájött, hogy ím, itt a rettegett pillanat, eljött  hát a királyfi. . . .  A fiatalok elé  a sors számos gondot varázsolt, őket azonban semmi nem tudta egymástól eltántorítani, és most az öreg királynak nincs más feladata, mint hogy köszöntse és a családjába fogadja a kócos herceget, mert számára az a legfontosabb, hogy a gyerekei boldogok legyenek. Istenhozott nálunk édes fiam! – néz ránk mosolyogva és ölel át mind a kettőnket könnyekkel a szemében – Aztán vigyázz rá, mert elvarázsollak, ha nem úgy lesz, aztán mehetsz a nádasba a gólyák közé pattogni! 

Szavait hangos üdvrivalgás, taps fogadja.

-          Én nem tudok ilyen szép mesét mondani – áll fel mellettem Apu – Én csak annyit mondhatok, hogy nagyon sok szeretettel köszöntöm a családunkban Hannát!  A fiam két évvel ezelőtt azzal hívott fel egy március végi napon, hogy találkozott egy lánnyal, aki az őrületbe kergeti! Egyszerre szeretné megcsókolni és a nyakát is megszorongatni, kitekerni! Uraim ez mindannyiunk számára ismerős érzés nem? !! –hangos igenlés és nevetés  csendül fel,  –A hívás után végtelenül kíváncsi lettem, hogy ki az a lány, aki az én szélütött fiam eszét elvette!  Kis idő múlva megértettem!  - kacsint Hannára, aki elneveti magát mellettem – Egy szó, mint száz Hanna üdvözöllek én is a családunkban!  - ölel át ő is bennünket vendégeink nevetése közben.

Hanna

Nevetve ölelem át az apósomat és ülök vissza a helyemre, a legnagyobb meglepetésemre Robert mellettem állva marad. Elképedten meredek rá, amikor turkálni kezd a zakója zsebében és egy össze-vissza gyűrt papírt vesz elő.  Remeg a keze, mire a szívem hevesen kezd verni.

-          Igen jól látjátok, most én jövök!  - néz végig heherészve a vendégeken, Tom hangosan színpadiasan felsóhajt, amit a többiek nevetése azonban elnyom – Napok óta agyalok, hogy mit mondjak, eszembe jutott számtalan szebbnél szebb gondolat, de mindegyiket elfelejtettem!

-          Jellemző!  - hallom Sam hangját – Ezen miért is nem lepődik meg senki?!

-          Nos ezért nézzétek el nekem, hogy erre a sajtcetlire vetettem magvas gondolataimat! – neveti el magát Rob, hangja azonban remeg – Ismertek, senki nem tudja annyira blamálni magát mikrofonnal a kezében mint én. . .

-          Tudjuk!  -  kiálltja be valaki, mire Rob célzásra emeli a mutató és hüvelyk ujját, és elsüti a kezét, mire Kellan eljátsza a hattyú halálát.

-          Szóval nem vagyok egy igric, - mély levegőt vesz és rám néz – de a világ legszerencsésebb embere vagyok, mert az a nő aki minden gondolatomat lefoglalja, aki két szavával az egekig tudja emeli a vérnyomásomat, - Apu  nagyokat bólogatva felnevet mellettem -  de ugyanakkor az is ő,  aki egyetlen érintésével megnyugtat, szóval ez a nő ma  a feleségem lett, hozzám tartozik.  Hálát adok a sorsnak, és persze Declannak és Nicknek – teszi hozzá nevetve, és rájuk kacsint, mire a rendezők nevetve intenek felé – hogy kiválasztottak  Bel Ami szerepére, és elcipeltek Budapestre. Meg kell mondanom, amikor először hallottam, hogy oda kell menni forgatni, féltem, hogy hova kerülök. Mogorva és utálatos voltam, aztán talán a második nap megláttam egy bordó ruhás lányt. Nem tudtam levenni a szemem róla, egyetlen pillanat alatt elbűvölt, elvette az eszem.

-          Hát ami nincs azt elég nehéz elvenni! – motyogja Lizzy mire felnevetnek körülöttünk.

-          Köszi nővérkém! – vigyorog rá Rob, majd felém fordul és rám néz – Szóval itt van ez a nő, . . . . – nyújtja felém a kezét és felhúz magához. Remegve állok fel, és fogom meg a kezét, érzem, hogy eszeveszett iramban ver a szíve akárcsak az enyém  - . . . akit az életemnél is jobban szeretek, akiért mindent megtennék, akivel már megjártuk a poklot és a mennyeket . . . – elcsuklik a hangja, mire elsírom magam, ő pedig mosolyogva de párás szemekkel törli a lecsorgó cseppeket -  . . .  aki mától a feleségem, aki hozzám tartozik. 

-          Rob . . . – motyogom mire megcsókol. 

Megszűnik a világ. Csak a simogató cirógató száját érzem, csak a derekamra simuló kezét, az illatát. . . .

-          Szeretlek Kicsim! – suttogja, amit a vendégeink ovációja közepette alig értek.  Robert kicsit elhúzódik tőlem, de még mindig szorosan ölel amikor csendre inti a társaságot  - Szóval köszönöm, hogy eljöttetek és most itt vagytok velünk! 

Hangos kiabálás, fütyülés követi szavait.

Nem akartam semmit mondani, de hirtelen azon kapom magam, hogy kezemben van a mikrofon.

Várakozás teljes a csend.

-          Én nem készültem semmi beszéddel! – motyogom zavartan - Én most hirtelen azt sem tudom, hogy mit mondjak!

Peti

Itt álldogálok az ajtóban és nézem a testvéremet, ahogy a  vendégek nevetése közben, zavartan skálázva próbálja a hangját visszanyeri, de így is  csak suttogásra képes.

Figyelem, amint a mikrofont kétségbeesetten szorongatja, de ennek ellenére mégis majdnem elejti.  

-          Én most úgy érzem, hogy köszönetet kell mondanom pár embernek. – suttogja, mire elhalkul az imént még nevető vendégsereg - A szüleimnek, hogy szerettek, hogy dédelgettek, hogy óvtak.  – néz anyuékra, akik csak szorongatják egymás kezét, majd Zalánék felé fordul – a  testvéreimnek, Nattinak és Zalánnak akik bár néha az őrületbe kergettek, különösen a Zala! – kacsint  bátyánkra, akin meglepetten látom, hogy vigyorog, de a szemei neki is  párásan csillognak – de mindig mellettem voltak még a legsötétebb perceimben is! . . . és Petinek  az ikertestvéremnek, akit bár elvesztettünk pár éve, de a szívemben örökké velem marad! – csuklik  el a hangja.

Hirtelen úgy érzem, hogy megfagyok!

Kiáltani és üvölteni szeretnék, hogy ott akarok én is lenni, hogy megakarom simogatni az arcát, hogy át akarom ölelni, mert én is szeretem! Vele akarok most lenni, hogy megvédjem a világtól, mint régen, amikor még kicsik voltunk!   De tehetetlen vagyok, csak egy árny, aki most visszaszökött pár lopott percre!

-          Szeretlek benneteket! – suttogja  halkan – És persze a családomnak mert ők a legfontosabbak és a barátaimnak, akik bár nincsenek sokan, de annál többet jelentenek nekem! – hangja elhalkul, csend lesz, mindenki várja, hogy mit mond még, de ő zavartan babrálja a terítőt. Látom, hogy a férje szelíden megsimogatja a kezét, mire Hanna összerezzen, felpillant és végig néz a társaságon – És van még egy ember, akinek még köszönetet kell mondanom! Egy ember, akinek az életemet köszönhetem,  aki nélkül most nem állhatnék itt királylányként boldogan a hercege oldalán, ő Halász Péter professzor úr, neki jár ez a köszönet, mert megmentette az életemet! Köszönöm Önnek, és azt is, hogy eljött! – mosolyog Hanna rá.

Látom, hogy a férfi zavarba jön, és szégyenlősen elmosolyodik.

-          Szóval, most hogy előadtam az oscar köszönő beszédet – neveti el magát  Hancsi  zavartan- Érezzétek jól magatokat! Nagyon örülök, hogy itt vagytok velünk!

Heves taps és nevetés hangzik fel.

Ekkor Papi emelkedik szóra.

-          Ígérem én leszek az utolsó! – neveti el magát, mire a tömeg elcsendesedik, hogy hallják halk hangját. 

Papi torkot köszörül, és gyűrögeti a papírt a kezében,

-          Nem leszek hosszú, csak Roberttel ellentéten, én már  a koromnál fogva meszes vagyok! – szövegel, mire felnevetnek a vendégek. – Tudják, van nálunk egy szokás a családban – kezd bele – mindegyik unokám születésekor eltettem az, az évi pálinkából egy nagy üveggel, hogy ha majd lesz az esküvőjük, akkor áldomást iszunk belőle!  Teltek az évek, és szerencsére egyre több üveg állt a polcon hála a három lányomnak, hiszen családunk szép számmal növekedett, aminek  nagyon örült az én szívem! – neveti el magát - Utoljára 13 éve került oda flaska, amikor Nattikám került hozzánk – kacsint Nattira kedvesen, aki csókot dob neki, amit a kisöreg vigyorogva elkap és a szívére tesz -   Újabb eseménydús évek teltek el és ahogy az unokák kirepültek úgy csökkent az üvegek száma. Végül 4 maradt csak. Már azt hittem, hogy ez a négy üveg örökké ott fog állni a kamrában, de aztán belehúztak a gyerekek! – felnevetek a vendégekkel egyetemben én is – Tavaly Nattikám ment férjhez, az idén júliusban pedig a legidősebb unokám Zalánkám is házasság csapdájába esett! Bocsánat Ashleykém! –  kacsint rájuk a kisöreg, és látom ahogy Zalán felnevet és magához húzza a feleségét, aki szintén puszit dob nagyapánknak miközben mosolyogva azért  megfenyegeti az öreget –  Végül már csak két üveg árválkodott a polcon. Igen, két üveg, hiszen 5 éve elveszítettük Petit Hanna ikertestvérét, de biztos vagyok benne, hogy most ő is itt van velünk . . .-  

. . . ha lehetne most megállna a szívem, mert Papi egyenesen rám néz, a szemembe néz, és mosolyog, LÁT ENGEM! Én csak bólintani tudok, amit ő a szemembe nézve konstatál . . .   

-          . . . . és örül a húga boldogságának, mert, hogy boldog ez a kis vadóc abban egészen biztos vagyok! – pillant Hannára -  Soha nem felejtem el a két évvel ezelőtti húsvétot,  amikor Robert beállított hozzánk.  Tudtam, hogy jön, mert jelezte Istvánnak. Nem tagadom, voltak előítéleteim, már csak az asszony vámpírmániájának köszönhetően is! – kacsint a mellette ülő Mamikámra, aki kicsit felháborodva néz rá – Ajjaj! Nem biztos, hogy a holnapot megérem! – vigyorog a kisöreg -  Azért biztos, ami biztos pisztolyt az ezüstgolyóval a sarokba tettem! – szavai hallatán vad nevetés  harsan fel – Igen, jól hallották, amikor megtudtam, hogy Mr. Cullenről  van szó . . . hát . . . hirtelen nem tudtam mire gondoljak, hiszen vagy ezerszer láttam a DVD-t az asszonynak köszönhetően! – nagyi játékosan oldalba böki nagyapát, aki nem zavartatva magát folytatja -  Aztán megjelent Robert zavartan heherészve, a haját turkálva, és bemutatkozott.  Meg kell mondanom, hogy kritikus szemmel néztem, nagyon kritikus szemmel, de  nem tudtam fogást találni rajta. Aztán a templomból berobbant ez a kis hebrencs – mutat Hannára – az unokám, és akkor láttam, hogy hogyan néznek egymásra. . .  és ez elég volt nekem. . . .  Tudják, mindig azért imádkoztam, hogy megérhessem ezt a napot, hogy mindegyik unokámat lássam, hogy megtalálja élete párját, hogy lássam, hogy boldogok. – elhallgat és  zavartan krákogni kezd –  Most van egy feladatom még, mégpedig az, hogy az utolsó két üveget felbontsam, és megkérjem Önöket, hogy ezzel a 25 éves pálinkával igyanak velem a gyerekek egészségére!  

Figyelem, ahogy egy pincér áll meg mellette, két nagy üveggel a tálcán.  

Nagyot sóhajtok, mert őrülten fáj a szívem! Haragszom a sorsra, erre a kibaszott ribancra, hogy elvette tőlem a lehetőségét is annak, hogy velük legyek, hogy éljek, hogy érezzek, hogy családom legyen nekem is, hogy feleségem és gyerekeim legyenek!

Látom, ahogy papi körülményesen előveszi a bicskáját, és remegő, ízületi gyulladástól göcsörtös kézzel leszedi az üvegekről a viaszolást.

Látom a vendégeket, akik figyelmesen nézik, páran mély levegőt vesznek, és elérzékenyülve nézik az idős ember tétova, remegő mozdulatait, hallom, amikor nagyot sóhajt, amint a dugót eltávolítja.

Nézem a főpincért amint pillanatok alatt kitöltik, és felszolgálják a vendégeknek a pálinkát.

Hallom élesen  a székek nyikorgó hangját,  ahogy felállnak róluk, az emberek halk nevetgélését, és Papi halk torokköszörülését, amit követően minden szem rá tapad, és szinte vágni lehet a teremben a csendet.

-          Kedves vendégeink! – szólal meg Papi az ünnepélyes csendben – Igyunk Robert és Hanna egészségére, arra, hogy az élet kegyes legyen hozzájuk, hogy kitartsanak egymás mellett egészségben, betegségben, gondban, bajban, hogy legyen erejük egymást támogatni minden körülmények között, amit a sors rájuk mér!  Legyetek nagyon boldogok gyerekek!

Claire

Figyelem a gyerekeket, akik boldogan nevetgélve táncolnak. Fergeteges a hangulat! 

Hirtelen Victória vágódik mellém.

-          Hát Anya ezt életemben nem gondoltam volna, hogy együtt fogok bulizni Uma Thurmannal!  Most komolyan!  Nézz rájuk! – mutat a táncparketten táncolók felé nevetve.

-          Hát a párjában a magyar mentalitás azért kiütközik, nagyon tud mulatni!

-          Most őszintén Anya, nézz végig a vendégeken, a többség angol vagy amerikai,  Hanna rokonsága alig teszi ki a vendégek harmadát és mégis eszméletlen hangulatot csináltak! 

-          Hát szó mi szó elég vérszegényen indult a buli – jegyzem meg.

A vacsora után mindenki csak ült és bambult, de amikor Hanna és a testvérei elkezdtek táncolni, és sorban kérték fel a vendégeket, hát nem semmi volt!

-          Azért nem kellett senkit nógatni! Tomék is vették egyből a lapot, és a Twilightos bandát sem kellett félteni! 

Ekkor Anna ül le mellénk. Szinte várom, hogy fanyalogni kezdjen, de csak ül mellettünk. Össze is nézünk Victóriával.

-          Jól érzed magad? – nevetek a sógornőmre.

-          Hát a nászod bírja szuflával!  - mutat  Istvánra aki most éppen Susiet táncoltatja.  – Bár ahogy látom David is elvan – közli fanyarul a férjére mutatva. Nézem Richard öccsét akit már régen láttam őszintén nevetni. Ő most Julie-val  rokizik.  

-          Miért nem táncolsz vele te is? -  szólal meg mögöttünk a fiam – Jól érzi magát, tényleg Anna néni gyere táncolni!

Anna egy pillanatig döbbenten mered a vigyorgó legkisebb gyerekemre, aztán a legnagyobb meglepetésemre feláll és követi Robertet a táncparkettre. Vic felröhög, amikor meglátja az öccsét táncolni.

-          Úristen Robert elől kétségbeesetten menekül  a ritmus!  

Ekkor látom, hogy a biztonságiak főnöke Richardhoz lép, míg Dean Istvánhoz siet, aki elnézést kér Susietól és elindulnak kifelé.  Felállok és követem őket.

-          Mi történt? – lépek a férjemhez.

Ő azonban nem válaszol. Az épület mögé sietnek, megyek utánuk. Egy rendőrautó lámpája villog ott, a kocsiban pedig egy férfi ül hátrabilincselt kézzel.

-          Mi történt? – teszem fel újra kérdést, de senki nem válaszol – Közölné végre valaki, hogy mi az isten történt? – emelem fel a hangom, mire Dean válaszol végre.

-          Kijöttem kicsit levegőzni, de nem tudok szabadulni a beidegződésektől csak körül néztem. Ekkor vettem észre, hogy annak a fának a lombjában megcsillan valami – mutat az étterem bejáratától 25-30 méterre álló fára, - akkor vettem észre, hogy valaki lapul fent. Azonnal szóltam az őrségnek, és a rendőrségnek.

-          Ehhez nincs joguk! – üvölt a sakál az autó hátuljából – nem vehetik el a gépemet, az az én tulajdonom!  Sajtószabadság van, az embereket érdekli, hogy mi történt, hogy Robert Pattinson megnősült! 

-          Maga Uram behatolt egy lezárt magán területre! A minimum az, hogy birtokháborítást követett el! – sorolja a jelenlévő őrmester, majd felénk fordul – Kívánnak feljelentést tenni?

-          Igen kívánunk. – közli István nyugodtan.

-          Remek – sóhajtok és elindulok befelé.

Robert

Vágyakozva nézem a feleségem dekoltázsában billegő apró gyöngyszemet.  Istenem de szeretnék most én ott lenni, a csodás kemény halmok közé merülni!

Szinte forr a vérem, ahogy az asszonyt szorítom magamhoz,

-          Ezek már az enyémek!  - suttogom érzékien a fülébe, miközben a fotós vadul kattintgat. Érzem, hogy megremeg, és a nevemet suttogja, majd felnevet.  

-          Bolond vagy! – vihogja, és elhúzódik, majd összerázkódik, és dörzsölgetni kezdi a karját.

A fényképész még kér pár beállítást, amit gyorsan végre is hajtunk, és elindulunk befelé. Lekapom magamról a zakót és a feleségem vállára terítem.

-          Hát Robert ezt nem semmi kép lett! – nevet fel mellettem a fotósunk amikor visszagörgeti a képeket.

-          Muti! – lép mellém Hanna is, és elvörösödik amikor meglátja a fotót.  – Gondolhattam volna! – mormolja

-          Nincs ezzel a képpel az égvilágon semmi baj! – nevetek rá, és magamhoz ölelem.

Felpillantok, és meglátom Anyut ahogy  közeledik felénk.  Szinte megmerevedek a döbbenettől. Hanna érzékeli hangulatváltozásomat és követi tekintetemet.

-          Mi történt? – suttogja feldúltan.

-          Ne itt kint! – mormolja István is aki ekkor lép mellénk Apám társaságában.

Bemegyünk és egy a sarokban a kandalló mellett álló kanapéra rogyunk. Kisvártatva megjelenik Tim és Steph is mellettünk, akiknek gondolom Dean szólhatott.

-          Mi történt? – néznek ránk kérdőn.

Ekkor Apu nagy vonalakban elmeséli az imént történeteket.

-          Mégis a biztonságiak mit műveltek? – pattanok fel idegesen.

-          Nyugi Robert! – húz le maga mellé Hanna és végig simít a nyakamon – Elkapták? – fordul a mellénk lépő biztonsági főnök felé.

-          El Asszonyom!  Nem értem hogy hogyan jöhetett be! Mi hermetikusan lezártuk a birtokot – áll neki szabadkozni.

-          Képek? – teszem fel a kérdést

-          A fényképezőgépet a rendőrség lefoglalta . . . – dörmögi István.

-          Kit tudja, hogy mióta volt fent és mennyi képet csinált! – dühöngök mérgesen.

-          Nyugalom gyerekek! – szólal meg az eddig csendben lévő Stephanie. – Ez nyílt titok volt, hogy megnősülsz! Eddig csak találgatták, hogy hol lehet az esküvőtök, biztosat nem tudtak! Egyiknek szerencséje volt és ráhibázott!  Ennyi!  A biztonságiak fokozottan járőröznek a birtokon és nyitva tartják a szemüket, mi pedig holnap vagy holnapután kiadunk egy közleményt, plusz esetleg pár képet, hogy kifogjuk a vitorlájukból a szelet. Ennyi nyugi van! – nevet fel az ügynököm – Most pedig kedves Robert örömmel venném, ha megtáncoltatnál!

Lenyelem a dühömet, és Stephre vigyorgok.

-          Lehet ilyen kérésnek ellenállni?!

Hanna

-          Úr isten! – nyögök fel és lerogyok egy székre – Szomjan halok! – nyöszörgök a mellém ülő Anyósomnak. – Ja és leszakad a lábam! Tapad rám a ruhám! Más bajom azt hiszem nincs! – motyogom, mire Claire felnevet.

-          Hát el tudom képzelni! Nekem ebben a vékony ruhában melegem van, akkor te hogy érezheted magad ebben a vastag nehéz göncben?!

-          Ne is mond! – motyogom – Már alig várom, hogy átöltözzek!  Szerinted hogyan fogják venni, hogy nem utazunk el hanem visszajövünk menyecskeruhában?  Nem ismerik ezeket a szokásokat. . . Lehet, hogy nem kellene ezt erőltetni . . .

-          Mit nem kell erőltetni? – ül le mellém Robert, miközben a homlokát törölgeti

-          Hát a magyaros szokásokat – motyogom ismét.

-          Nehogy már! – néz rám döbbenten – Én  akarom! Megbeszéltük Hanna ne variálj! 

-          De . . .

-          Nincs semmi de!  Nekem tetszett, és azt akarom, hogy a ti szokásaitok is megjelenjenek az esküvőnkön, és erről egyébként sem nyitok vitát! Kész!  - közli ellentmondást nem tűrő hangon.

-          De . . .

-          Venni fogják a lapot nyugi! – nevetek rá.

-          Biztos?

-          Biztos. – közli magabiztosan a férjem – De most fel kellene vágni a  tortánkat! – vigyorogja, majd felkapja a székről a zakóját és felhúzza.  – Jöjjön Mrs. Pattinson, aprítanunk kell!

 BULI VIDEÓ _1

Robert

Hanna nevetve, kipirult arccal szeleteli a tortát a vendégeknek. Én csak álldogálok mellette, és figyelem. Na jó a tányért azért adogatom neki!  Valami hasznom csak legyen!

Ekkor a legnagyobb meglepetésünkre váratlanul az eddig halkan játszó zenekar tust húz.  Meglepve nézünk fel Hannával, hogy mégis mi az isten történik?  Persze a vendégek is egyből felfigyelnek.

-          Ajjaj! – nyög fel mellettem Hanna, amikor meglátja Zalánt kezében a mikrofonnal.

-          Nos kedves vendégek, most kicsit formabontók leszünk, egy régi – régi berögzült szokáson szeretnénk most változtatni, hiszen az emancipáció korát éljük nem?  Ha lehet a menyasszonynak tortája, akkor a vőlegénynek miért nem? – kacsint ránk, a vendégek heves fütyülése, bekiabálása közepette.

-          Miért van egy olyan érzésem, hogy ebből sehogy nem én kerülök ki nyertesen? – mormolom Hannának, mire a mellettem álló Edit felnevet

-          Jók a megérzéseid Robert! – nevet, én meg elképedten, szinte tátott szájjal meredek a megjelenő pincérre, nem így a vendégek akik hahotázva nézik a tortát amit cipel.

-          Valamit tudhatsz Zalán!  - kiállt be Matt – Ez Robra jellemző!

-          Kedves sógorom, ezt kizárólag neked készült egyenesen Béla bácsi cukrászdájából jött Budapestről!  Fogadd szeretettel tőlünk sorstársaidtól! – röhögi Zalán, én meg elképedten meredek a kezembe nyomott óriási papucstortára! 

Hanna

Vihogva figyelem Robert döbbent képét, amint itt áll mellettem kezében tartva a hatalmas kalocsai hímzésmintával díszített papucs formájú tortát! Bruce a fotósunk pillanatok alatt ott terem és sorba kattogtatja egymás után a képeket.  Ekkor tekintetem Robert még mindig hökkent képére vándorol, arckifejezésén annyira elkezdek nevetni, hogy potyognak a könnyeim! 

A vendégek persze egymás után jönnek megnézni a tortát. Igazság szerint van mit nézni rajta mert Béla bácsi nagyon élethűre készítette!

-          Úristen! – áll meg mellettünk Reese – Ez hatalmas munka lehetett! Még a fonal szálak is elkülönülnek!  Gyönyörű ez a torta!  

Ekkor Zalán lép mellénk és vigyorogva veregeti hátba Robertet.

-          Te találtad ki mi? – nevet rá kedvesem.

-          Nem, tévedsz nem én voltam!  Béla bácsi hívta fel Anyut, hogy készítene nektek egy tortát.  A kedvenced, puncstorta egyébként – vigyorog a bátyám

-          Persze meglepődtünk ugyan, de köszönettel elfogadtuk! – nevet fel mellettem Anya, - aztán kezdetét vette a na milyen is legyen társasjáték! Csongor és Tamás találta ki, Béla pedig belendült!  Ma délelőtt érkezett repülőgéppel.

-          Ez nagyon szép! – motyogja Robert amikor megáll mellette Colm is.

-          Kedves Robert – veregeti hátba a férjemet – Egész este tartogatni akarod ezt a csodát, vagy esetleg megkínálsz bennünket is belőle?

Robert vigyorogva teszi le az asztalra a tortát és áll neki a szeletelésnek. Persze zlikálják rendesen, de hősiesen kitart!  Viharos sebességgel fogy mind a két torta.

* * *

-          Kegyelem!  - nyöszörgök – Nem bírom!

-          Hát édes lányom pedig még előtted az éjszaka! – simogatja meg Apa a fejem.

-          Marcus laposra taposta a lábfejem – motyogom

-          Hát azt láttam, hogy a srác elég rendesen taposott!  Az ember azt gondolná, hogy zenész létükre tudnak ritmusra mozogni! – nevet rám Apukám.

Válaszolni akarok, de ekkor Robert áll meg mellettünk.

-          Bocs István, de most elrabolom a nejemet!  - vigyorogja, majd kézen ragad, és maga után húz a bár felé.  Sántikálva követem.  – Mi van?– mered rám észlelve sutaságom - Mi bajod van?

-          Megállnál? - mordulok rá mire megtorpan - Magamra kellene  húznom a cipőmet?

-          Ja! De miért nincs rajtad cipő?

-          Mert fáj a lábam – válaszolok pofát vágva, ekkor felkap, lazán mintha pille könnyű lennék, és egy csendes kissé sötét sarokba cipel.

Fáradtan rogyunk le a kanapéra.  Nagyot nyögve bújok ki a cipőimből, Robert is nagyot sóhajtva teszi fel a kisasztal szélére a lábát, hogy aztán átkaroljon. A pincér megáll mellettünk és mi felkapunk egy-egy pohár pezsgőt. Nagyot kortyolok a hűvös italból és fáradtan Robert vállára hajtom a fejem.

-          Kipurcantam – motyogom

Ő csak felnevet és magához húz, átöleli a vállam.  Jól esik a viszonylagos csend. Vendégeinket figyeljük, ahogy jókedvűen beszélgetnek a bárnál. Az étteremből kihallatszik a zenekar, illetve a bent táncolók hangja, jókedvű kiabálása. 

Csendben egyetlen szó nélkül üldögélünk. Robert szórakozottan cirógatja a vállamat, amitől elakad a lélegzetem, és borzongás fut végig rajtam. Gyengédsége, finom cirógatása, eszeveszett vágyat szít bennem. Nem merek ránézni, de érzem ahogy megváltozik az ő légzése is, ahogy szaggatottá válik. Mutató ujja érzékien siklik végig ruhám vállpántja mentén, amitől az a kevés levegő is elfogy, ami után eddig kapkodtam. Szívem vad dübörgésén kívül semmit nem hallok.

Robert megmozdul.

Látom, ahogy felém fordul, látom a vágyat csillogni a szemében.

Látom lassított felvételként, ahogy felém hajol.

Szinte várom, hogy puhán a számhoz érjen a szája, de váratlanul ér, amikor mély nyögés közepette végignyalja ajkamat, majd vadul csókolni kezd. Szinte belenyom a kanapé finom bőr ülésébe, és én csak arra vagyok képes, hogy viszonozzam csókját!

Hajlamos lennék én is elveszíteni a fejem, de most nem lehet!

Nagyot sóhajtva húzódom el tőle, mire csalódottan felnyög, de egyetlen szót sem szól, csak égő tekintettel méreget, és csókjától duzzadt ajkamat simítja végig. Annyira érzéki, annyira erotikus minden mozdulata, hogy felnyögök, szeme újból elsötétül. 

Robert

Annyira kívánom! 

Akarom őt!  Nagyon!

Nem kell szólnom egyetlen szót sem, meg sem kell nyikkannom, tudja. Erről tanúskodik égő tekintete, kapkodó lélegzete. Szinte megbűvölve nézem, ahogy mellei kapkodó lélegzete ritmusára fel le emelkednek, kiszárad a szám, amikor látom, hogy az az átkozott gyögymedál besiklik mellei közé.

Felnyögök.

Ekkor valaki az iránt érdeklődik, hogy láttak-e minket?

A bennünket körüllengő érzéki burok, pillanatok alatt tovaszáll, amikor eljut hozzánk Anya hangja, amikor felfogom, hogy minket keres. 

Gyorsan megcsókolom feleségem érzékien duzzadt száját és kényszerítem magam, hogy lenyugodjak.

-          Na végre megvagytok! – csattan Anya hangja – Hanna el kellene dobni a csokrodat, neked meg le kell szedned a harisnyatartóját, mert a fiuk már reklamálnak!  – mutat a mellettem pihegő feleségemre vigyorogva Anya.

-          Rendben Anya mindjárt megyünk, csak pár pillanatot még pihenünk! – közlöm Anyámmal reményeim szerint higgadtan – Ezt még megisszuk – emelem fel a kezemben tartogatott poharat – aztán megyünk!

-          Rendben! De igyekezzetek! – vigyorog rám szülőanyám.

Hanna fészkalódni kezd mellettem, a cipőjét próbálja felhúzni, majd felpattan, de én visszarántom. Meglepetten mered rám.

-          Mi van?

-          Édesem neked lehet, hogy elég pár pillanat, de nekem kicsit több kell ahhoz, hogy ne keményen dudorodó gatyával kelljen a vendégek elé állnom! – vigyorgok rá, de azért felállok én is.

-          Keményen dudorodó gatyával? – nyög fel fülig vörösen, és látom hogy nem mer rám nézni.

-          Azzal bizony,  - suttogom érzékien a fülébe, miközben kezét nadrágom elejére húzom, hogy érezze mennyire vágyom rá – most legszívesebben elszállnék a markodban!

-          Rob . . .  - nyög fel rekedten – Jesszusom!

Hanna

Kezemet fogja, de még mindig az iménti szavai járnak az agyamban. Remeg a gyomrom az izgatottságtól. 

Tudja, tisztában van vele, mert sunyin méreget a szeme sarkából.

Szerencsére megjelenik mellettem Anyu és elrángat Rob mellől. Hajamba tűzi a fátylamat, és mosolyogva végig mér, majd magához húz és átölel.

-          Legyél nagyon boldog kislányom!  - suttogja, és megpuszil, ekkor meghallom bátyám hangját amint engem hív. 

-          Mrs. Pattinson!  Mrs. Hanna Pattinson Molnár, legyen szíves megjelenni epedve várjuk! – röhög a mikrofonba

Hatalmas ovációval fogadnak, amikor reszkető kézzel-lábbal besétálok a táncparkettre.

-          És igen megjelent!  - röhög Zalán – Robertünk tiéd a feladat, hogy megszerezd kedves feleséged harisnyakötőjét, amit a kalandra éhes nőtlen pasi horda már epedve vár!  - mutat a zenekari pódium előtt álló vadul vigyorgó eszementekre!

Érzem, hogy elvörösödök, mire felnevetnek.

-          Ó! Ó! Ó!   És az ara még pirul is!  - hallom  oldalról, odanézek és látom, hogy Reese  oldalba vágja élete párját, amin Jim csak vigyorog és rám kacsint, miközben fájdalmas grimasszal az oldalát simogatja. 

Elnevetem magam.

Ekkor félhomályba borul a terem, a zenekar Tom Jones Szex bomb című számát kezdi játszani.

Robert pár méterre áll tőlem és figyeli minden mozdulatomat. 

-          Szóval játszani akartok!?  – nevetek fel és nézek körül kacéran, mire a násznép körülöttünk nevetni és tapsolni kezd.  – Ti akartátok! – vihogok fel, és kacéran ringatni kezdem a zene ütemére a csípőmet, amit persze vadul huhogva fogadnak.

Lassú, ringó mozdulatokkal körbe sétálom a parkett közepére tett széket, és szándékosan kihívó mozdulattal ülök le rá, miközben lábaimat szorosan összezárva tartom. Élvezem, hogy kedves férjem nagyot nyel ezt látva.  Rákacsintok, amit hatalmas kurjongatással és tapssal honorálnak, majd Robert nevét kezdik skandálni, aki elvigyorodik és felém sétál lassú kimért lépésekkel, majd megáll előttem.

Egymásra pillantunk, majd összenevetünk. Letérdel elém. Látom, hogy a nyakán vadul pulzál az ér, ahogy a ruhám alatt kezd mind a két kezével kotorászni. 

A körülöttünk állók hangosan nevetve bíztatják, amin nevet ugyan, de pillantását le nem veszi rólam. Elakad a lélegzetem, amikor megérzem tapogató kezeit a térdemnél, majd egyre feljebb haladni, eléri a harisnyakötőmet, de az egyik keze alattomosan kicsit feljebb siklik és megérinti egyetlen egy pillanatra nőiességem!

A mocsok! Érzem, hogy bokámig pirulok! Amit látva a pasik megvadulnak!

Élvezi, hogy gyötörhet nyilvánosan!  Kínomban felvihogok, és úgy teszek mint aki csiklandós.

Robert vigyorog, de érzem, hogy remegnek  a kezei, amint egyre lejjebb siklanak a lábamon, majd kicsit megemeli a bal lábamat és áthúzza rajta a kék szalagos harisnyakötőt miközben egy puha csókot lehel a lábfejemre. 

Lassan feláll, majd magához ránt egy vad csókra, miközben a feje felett a pasik közé dobja jobb sorsra érdemes csipkés harisnyakötőmet.  Vihogva kapaszkodok a nyakába, és viszonzom csókját.

Hatalmas ovációval fogadják mozdulatait, majd nevetve állunk egymás mellett és tapsoljuk meg nagypapámat,  aki csak a hatalmas ricsajra jött be megnézni, hogy mi történik, és Robert történetesen hozzá vágta a  csipkés darabot, amit  Papi elképedve szed le a válláról.

Éktelen röhögés kíséri mozdulatait. 

-          Hát Papi tudsz élni!  - röhög eszeveszetten Zalán a mikrofonba, amit ismételten magához ragadott.

Ekkor Natti mellém lép és a kezembe nyomja a dobócsokromat, amit persze Zalán közvetít. 

-          Nagyi légy szives állj már te is ide, - nevet Zalán – hátha te kapod el  Hanna csokrát! 

Szavait élénk jókedvű nevetés kíséri, mire Mami játékosan megfenyegeti pimasz legidősebb unokáját.

Megfordulok, hogy eldobjam a csokrom, amikor hatalmas füttykoncert és kurjongatás hallatszik, kíváncsian fordulok hátra, hogy mi az öreg ördög történik?

Nos ez hiba volt,  ezt nem kellett volna megtennem!   

Felcsuklok a röhögéstől, ugyanis meglátom Jonathant kifestve, Julie ruhájában  pompázni!  A rózsaszín mini ruha nem fedte szőrös lábát, amit három barnamedvére elegendő szőr borít, a lábszárközépig felhúzott fekete zokni, és cirka 47-es fekete lakkcipő erre  a látványra csak ráadás. A kollekciót  az anyósa Susie fehér kalapja egészítette ki.

Szabályosan sírva fakadok!

Hatalmasakat pislogva, mély levegőt véve próbálom hidegvérem összeszedni, de ezen nem segít, hogy Zalán közvetíti Jon tevékenységét.

-          Igen hölgyeim és uraim, rózsaszín ruhás szexbombánk feszülten helyezkedik. Kihúzódik a bal szélre, hogy nagyobb lendületet tudjon venni ha Hanna lendíti a csokrát,  aki azt próbálgatja, hogy milyen ívben dobja. A hölgykoszorú tagjai feszülten lesik mozdulatait – ekkor elfullad a hangja a röhögéstől, a zenekar azonban veszi a lapot, és játszani kezd.

Hallom amint a dob peregni kezd, látom Robot velem szemben állni, látom, hogy eszeveszetten röhögnek Richarddal és az Apukámmal.  A dobos megüti a cintányért aminek pillanatában eldobom a csokrom, és mint akit darázs csípett meg  megfordulok, hogy lássam mi történik!  Jonathan lendületet vesz, ugrik és elkapja a csokrot, de eljátsza, hogy ügyetlenkedik, és kapkodni kezd a csokor után amit hogy – hogy nem  a Russel mellett álló Katie Perry kezébe pottyant, amit az inzultált meglepve kap el.  Persze Russelt sem kell félteni, kapásból lesmárolja Katiet, nevetésünk és tapsunk közepette.  Jon eljátsza, hogy vigasztalhatatlan csalódottságában!  Katie jólelkű mert a csokorból egy szál rózsát a kezébe nyom aminek következtében Jon átöleli és magához szorítja! Russel eljátsza Ottelót, majd nevetve kezet fognak. 

Stephenie Meyer lép mellénk.

-          Gyerekek, voltam már pár esküvőn, de ez mindent visz! – nevet ránk.

-          Hát ennek nagyon örülök! – nevetek jókedvűen és csevegni kezdünk.

A beszélgetés közben nem tűnik fel, hogy a násznép elcsendesedik, és körbeállják a táncparkettet egy–egy kis mécsessel a kezükben. Stephenie is a férje mellé áll. Anya lép mellém és a kezembe adja a gyertyafény keringős csokromat, amin már ég a gyertya.

A férjem átölel, a fények elhalkulnak, csend szitál, amelyet a zenekar által játszott keringő lágy dallami törnek meg. Robert szemébe nézek, miközben a gyakoroltak szerint lépkedünk. Olyan érzésem van, mintha elvarázsoltak volna, mintha lebegnék. Látom a szürke szemeket csillogni, látom, hogy Rob szája közeledik, majd megcsókol. Most nem kiált senki, csak állnak körülöttünk a vendégeink, az imbolygó gyertyák fénye elvarázsol mindenkit.

Beborít a lágy dallam, és a szerelem, amit a férjem iránt érzek. Nem tűnik fel, hogy lassan kitáncolunk a parkettről,  csak akkor ébredek rá, mikor Robert elfújja a csokromon égő gyertyát amit a mellénk lépő Claire kezébe nyom, mond neki valamit és maga után húz az emeletre.

Robert

Annyira gyönyörű!

Még most sem hiszem el, hogy megnősültem és ő a feleségem lett!  Kábán mered rám, amikor megállunk az előtérben. Gyorsan elfújom a gyertyát és Anyu kezébe nyomom.

-          Gyerekek siessetek átöltözni – mondja miközben szorongatja a kis narancsszínű csokrot.

-          Anyu fél órát kibírnak nélkülünk nem?  Szeretnénk kicsit rendbe szedni magunkat, én személy szerint zuhanyozni szeretnék! Fél óra múlva itt vagyunk! Oké?

-          Rendben! – nevet rám Anya, mond még valamit amit már nem hallok, mert magam után húzva az asszonyt a lépcsősor felé veszem az irányt.

Gyorsan szedem a lábaimat, hiszen alig van időnk, de én már nem bírok várni! Hanna mosolyogva lépked mellettem, gyorsan szedve lábait, szinte már futunk. Amikor a folyosónkra érünk, hirtelen lelassulunk mind a ketten. Az utolsó lépéseket már szinte csak sétálva tesszük meg. Kinyitom az ajtót, és előre engedem a feleségem, aki miközben elsuhan mellettem megérint az illata, az az illat ami állandóan körbelengi, amit imádok.  Utána lépek, és gondosan kulcsra zárom az ajtót.

Nem kapcsolunk villanyt, a szobát csak az ablakon beáramló gyenge holdfény világítja meg. Ebben a holdfényben áll a feleségem nekem háttal.

Nem látom ugyan az arcát, de látom, ahogy válla szabálytalanul mozog, kapkod a levegő után akárcsak én.

Mögé állok, bal kézzel átölelem vékony derekát, és magamhoz húzom, miközben sután jobb kezemmel elsimítom a fátylát és a haját a válláról. Felzihál mozdulataim hatására.

Szám kóstolgatni kezdi a vállának lágy bőrét a nyaka felé haladva, miközben kezem, ami eddig derekát ölelte, az most a melle felé araszol.  Hanna érzékien sóhajtozik, és fenekét ölemnek dörzsöli. Kezeim melleit masszírozzák közben.

-          Délután óta erre várok! – dörmögöm a fülébe – Arra vágytam már akkor is, hogy ezeket a halmokat simogassam, hogy hegyesen ágaskodó melledet csipkedjem, hogy a számba vegyem és addig szívjam amíg fel nem kiáltasz az élvezettől! Hogy kihámozzalak ebből a göncből és meztelen testedet végig csókoljam, egyetlen porcikádat sem hagyva ki!

Zihál, szaggatottan veszi a levegőt, és fenekét érzékien dörgöli ágaskodó farkamhoz.

-          Tedd azt! – suttogja rekedten

Nem kell kétszer mondania, fátylát félredobom, haját félresimítom  hogy a ruhájához férjek.

Remegő kezem alig tudja megfogni az apró húzónyelvet, de megoldom. Szándékosan lassan, centiről centire húzom egyre lejjebb,  és minden feltáruló centimétert végig csókolok. Hanna zihál, remegve kapaszkodik az előtte álló fotel támlájába.

Felnyögök, amikor meglátom feltáruló feszes barack sima fenekét, amit csak a végtelenül szexi tanga pántja, és  fehér csipkéje tör meg.  A ruha lehullik róla, ő kilép belőle és félrerúgja.

-          Tedd szét a lábaidat, és hajolj előre! – szólok rá parancsolóan, amit egyetlen szó nélkül teljesít és széles terpeszbe áll, törzsét előre dönti. – Nagyon szexi vagy asszony! – nyögök fel miközben ujjaim a tanga pántját követve egyre lejjebb haladnak.

Felnyög amikor fenekének nyílását óvatosan, de erőteljesen  megdörzsölöm. Ez a hang az eszemet veszi el, de szinte hívogat a fehér csipke takarta neves forróság.

-          Most rettenetesen elintézlek asszony! – nyögök fel, és bugyin keresztül belenyalok forró puncijába.

Hanna összerándul, és felegyenesedik, de a fenekére csapok.

-          Dőlj előre! – csattanok fel – Ki akarlak nyalni!

Felkiált, de szót fogad.

Remeg, én azonban nem kapkodom el, simogatom, gyömöszölöm, paskolom, harapdálom őszibarack formájú fenekét, de nem engedek vágyamnak, húzom halasztom, még nem ízlelem meg nőiességét.

-          Robert! – nyög fel – Kérlek!

-          Mit kérsz? – mormolom, de nem várok választ, eleget teszek kérésének.

Nőiességének édes illatától bódultan mozgatom nyelvem azon a kis édes rózsaszín nyíláson, minden mozdulatomra, minden nyelvcsapásomra felnyög,  ami az egekig korbácsolja bennem  is az izgalmat! Teste megfeszül, és remegni kezd, és érzem ahogy nőiességének nedve eláraszt.

-          Robert! – nyöszörög édesen zihálva – Rob!

Magamhoz ölelem, és csak szorítom, amíg nem csillapodik valamelyest remegése.

-          Nagyon szeretlek kicsikém! – suttogom a dús barna sörénybe.

-          Én is téged! – motyogja a nyakamba, majd nyelvét lágyan végig húzza a fülemtől a gégeporcig, amit gyengéden megharap, végig villámlik rajtam a vágy erre a mozdulatra. 

-          Úristen te nő! – motyogom.

-          Az nem járja kedves férjem, hogy én itt állok előtted egyetlen szál ruha nélkül amíg te teljesen fel vagy öltözve – suttogja ez az érzéki boszorkány a fülembe, miközben minden szó után belenyal a fülkagylómba.

-          Hanna! – mordulok fel

-          Mond kedves férjem! – suttogja érzékien, miközben kioldja a nyakkendőmet és gombonként gombolja ki az ingemet.

Hanna

Élvezem a hatalmam.

A férjem nyögései, sóhajai határtalanul felizgatnak újra.

Játszani szeretnék én is, ahogy ő velem.

Az őrületbe akarom kergetni!

Uralkodni rajta, a vágyain. . .

. . . . de türelmetlen.

Felpattan és szabályosan lerázza magáról a zakóját és az inget, amikor a nadrágjához nyúl, határozottan eltolom a kezét, és azt én gombolom ki. Végigsimítok keményen ágaskodó testén a nadrágon keresztül.

Felmorran. Hozzá simulok, Robert azonban nem bír magával. . . Miközben a számra tapadva csókol szabályosan lerángatja magáról a ruháit, lerúgja a cipőit, és kisvártatva ott áll előttem meztelenül férfiassága teljességében.

Zihálva nézzük egymást. Soha ennyire szépnek, nőiesnek nem éreztem magam, mint most ebben a pillanatban, amikor a férjemre nézek, és látom a szemében a vágyat, ahogy érzem kezét végigsuhanni rajtam.

-          Gyere! – suttogja rekedten és magához húz.

-          Nem! – mormolom a fülébe – Most én jövök!

Robert

Ez a boszorkány kikészít. Alig bírom már magam türtőztetni, de ő még játszadozni akar!

Tiltakozni készülök, de nem engedi, vékony ujját a számra teszi, hogy hallgassak, miközben a mellkasomat kezdi csókolgatni.

Keze a hátamat cirógatja, majd egyre lejjebb vándorol. 

A lábujjam hegyéig elzsibbadok, amikor szája a köldökömnél jár, majd egyre lejjebb és lejjebb siklik egészen addig, amíg a szájába nem vesz. Levegő után kapkodok miközben nyelve játékosan gyötör, táncol szerszámomon. 

-          Úristen kicsim! – nyöszörgöm a kéjtől ködös aggyal – Boszorka,  ne, ne csináld!  Ah, ah, jó . . .  kicsim!

Nem!

Tolom el mély légvétel után magamtól,  miközben szinte a kínok kínját élem át, ahogy az előttem térdelő buja tekintetű feleségemre nézek.

Az ágyig nem jutunk el, a fehér szőnyegre hanyatlunk. Felülök.

-          Gyere! – zihálom – Gyere ülj rám!

Hanna a vágytól ködös tekintettel térdel fölém, és ereszkedik lassan merev testemre. Szinte eszemet vesztem, amikor megérzem, ahogy forrósága körülölel.

Felkiáltok, amikor mozogni kezd. Átölelem derekát, fejem a vállgödrébe ejtem  és levegő után kapkodok. Keze hajamba túr, torkából kéjes nyögés szakad fel.

Mozdulataink gyorsulnak, testünk egymásnak feszül, agyam érzéki ködben úszik, Hanna fejét hátrahajtva élvezi szeretkezésünket, kezeim fenekére tapadnak és lassítani próbálom a tempót amivel hajszol bennünket, de elég csak a vágytól ködös szemébe néznem, kipirult arcára, elég hallanom kéjes zihálását és szinte megvadulok. Erőteljes mozdulattal húzom magamra, újra és újra, a kéjen lebegve támadok újra és újra, szinte harcolunk egymással, egymáson, egymásért!  Nem kapok levegőt, csak zihálásra vagyok képes, minden érzékem érzésem arra a helyre összpontosul ahol testünk egybeforr! . . . . és hirtelen robbanunk!!!

Képtelen vagyok megmozdulni, hiszen minden porcikám görcsbe rándul, minden sejtem zsibong!

Nem tudom tartani magunkat, egyszerűen eldőlünk a szőnyegen.  Hanna remegve hanyatlik a mellkasomra.

Levegő után kapkodunk.

Percek vagy órák telnek el nem tudom, csak simogatom a rám boruló nő testét. Hanna percek múlva felegyenesedik.

-          Megtartom Mr. Pattinson! – vigyorog rám és megcsókol – Szeretlek!

-          Én is szívem, nagyon! – húzom magamhoz, és megsimogatom kipirult arcát – Bizonyítottam? Meg van elégedve az Urával?

-          Nekem férjem van és nem uram! Ezt jól jegyezze meg Mr. Pattinson!  - vág oldalba.

-          Igen is értettem Mrs. Pattinson! – nevetek rá, és megcsókolom, mire ficeregni kezd az ölemben.

Érzem, hogy mozdulatai hatására újra életre kelek nőiességének mélyén. Hanna lélegzete elakad, de ekkor rezegni kezd a telefonom.

Mély levegőt veszek, igyekszem hangomat normálissá varázsolni, és beleszólok. Hanna közben folytatja mozgását. Legszívesebben felnyögnék, de muszáj visszatartanom, az asszony fenekére csapok.

-          Viselkedj! – mormolom távol tartva tőlünk a telefont. . . .

. . . de ez a bestia nem foglalkozik velem, rám szorít titok izmaival, kezei mellbimbómat birizgálják. Képtelen vagyok Anyura figyelni, így megígérem, hogy sietünk, és a szoba másik végébe hajítom a készüléket.

-          Úgy látom Mrs. Pattinson nem volt elég, amit az imént kapott! – mormolom a nyakába, miközben megmarkolom édes kis fenekét.

Nyöszörög.

-          A férjem tudja uram,. . . .  nagyon finoman szeretkezik,  . . . . nem tudok betelni vele!

-          Biztos? – mormolom, és figyelem ahogy Hanna megtámaszkodik a lábaim között a földön.

Nem kell tartanom őt, így kezeim szabadon garázdálkodhatnak. A végletekig felizgat újból ahogy látom tekintetét elködösülni amikor megérintem, és dörzsölgetni kezdem  nőiesességének apró gombját  miközben péniszemen mozog.

-          Robert! – sikoltja és újból elveszítem a kontrollt az érzékeim felett.

Natti

-          Hol vannak már?  Mit csinálnak ennyi ideig? – nézek Csongorra kérdőn, mire nevetni kezd.

-          Életem! Szerinted mit csinálnak? Mi mit csináltunk, amikor felmentünk átöltözni?  - érzem, hogy szavai hallatán elpirulok és nevetni kezdek.

Ebben a pillanatban jelennek meg az ajtóban egymást átölelve. Intek Richardnak, hogy megjöttek, így ő egyből a zenekarhoz lép.

-          Kedves vendégeink – szólal meg, mire mindenki várakozásteljesen fordul felé. – Mint tapasztalhattátok, igyekszünk a két nemzet esküvői szokásait egybe gyúrni. Az itteni szokással ellentétben a gyerekek most nem utaznak el, hanem a magyar szokás szerint  Hanna átöltözött menyecskeruhába és visszajöttek a menyecsketáncra. – nevet fel.

Figyelem a vendégeket akik nevetve nézelődni kezdenek, és tapsolnak amikor meglátják őket. A zenekar tust húz, és tesóék bevonulnak.

Ekkor legnagyobb meglepetésemre Tamás, a férjem, és Zalán helyet cserélnek  a zenekar pár tagjával.

Nem akarok hinni az szememnek!  Ezzel így lehetnek a többiek is mert felhördülnek. Hanna is tátott szájjal néz rájuk! Ők azonban szinte azonnal játszani kezdenek.

A vendégek pár pillanatig döbbenten állnak, hogy most mit is kell csinálni?

Mi a  család ekkor felsorakozunk, Gizi veregetni kezdi a konyháról lejmolt fedőket.  

-          Eladó az új asszony!  - kiáltja Richard, és táncra perdül Hannával.

Pillanatok alatt hosszú sor áll mögöttünk!  Az emberek gyorsan ellesik a lépéseket, és a legnagyobb elképedésemre  úgy ropják mintha örökké ilyen zenére táncoltak volna. 

Ashleyvel összekapaszkodva táncolunk Hannával, és amikor félreállok, hogy átadjam a helyet a mögöttem álló Bill Gondomnak Roberthez lépek és Hanna mellett táncra perdülök vele!

Rob szinte pillanatok alatt veszi a lapot, és vigyorogva karolja át a derekamat.

Kisvártatva már két sorban sorakoznak a vendégek, a nők Roberttel a pasik pedig Hannával perdülnek táncra.

Robert

Kiszöktem.

Jól esik kicsit egyedül lenni.

Szorongatom a sörömet, miközben a bentről kiszűrődő hangokat hallgatom.  Elnevetem magam amikor az üvegen keresztül meglátom ahogy Matt és Julie táncolnak.

De elég csak kicsit arrébb fordulni, Reese és Jim is nagyon dancelnek!

Nagyot húzok az üvegemből.

Hevesen verő szívvel  gondolok a szobánkban történtekre, és elmosolyodom amikor meghallom Hanna nevetését bentről.

Megborzongok, amikor hirtelen egy hideg fuvallat érint meg, és kicsit beljebb lépek a teraszra, hogy ne érjen a hűvös szél.   Szórakozottan bambulok oldalra pillantva, amikor feltűnik, hogy nem mozognak a bokrok levelei, pedig érzem a hűvös  légmozgást.  Ekkor a szemem sarkából mozgásra leszek figyelmes, és arra felé fordulok.

Egy srác áll alig pár méterre tőlem, az ablakon bámul befelé. Ismerős, töröm az agyam, hogy ki lehet, kivel jöhetett de, de ismeretlen az arca.  Mellé lépek.

-          Szia! – köszönök neki.

-          Szia! – suttogja amikor egy pillanatra felém néz, érdeklődve nézem vonásait, de elfordul és újra a bent történő eseményeket nézi.

Hanna éppen Tommal táncol, amit Sienna vidáman fényképez.  Hanna nagyon nevet.

-          Nagyon szép – motyogja mellettem a srác.

-          Tudom a feleségem. –felelem végtelenül büszkén, mire a srác elneveti magát.

-          Tudom, ott voltam ma a templomban amikor elvetted. – mosolyog rám, és ezt a mosolyt látva megvilágosodom, szinte megfagyok, és minden értelmes gondolat kimegy a fejemből.

-          Te? Te?  - mormolom döbbenten

-          Igen. . .  Peti vagyok, mindenki azt mondta, hogy nagyon hasonlítunk egymásra.

Én csak állok ott,  mint akibe villám csapott, és bámulom a mellettem álló srácot. Ez nem lehet! Ez lehetetlen!

-          Mit raktak ezek az állatok a sörömbe? – mormolom magam elé, mire a mellettem álló alak felnevet, nagyon ismerős kuncogással -Te most komolyan itt vagy? -  meredek rá – Nem hallucinálok?

-          Itt vagyok tényleg. – néz rám komoly szemekkel.

-          De ez hogy lehet? – mormolom miközben próbálom vonásait az eszembe vésni.

-          Nem tudom Robert – mormolja

-          Csak Rob, ha kérhetem – dünnyögöm, mire elneveti magát – Leülünk? – mutatok a mögöttünk lévő padra – Muszáj leülnöm!  Életemben most először beszélgetek szellememmel, ne haragudj!

Felnevet, de leül. Óvatosan lépek felé és hevesen dobogó szívvel ugyan, de leülök mellé. Nem néz rám, csak bámul maga elé.

-          Hogy a kérdésedre válaszoljak, nem tudom Rob.  Tudom, hogy elmentem, aztán egy hete ott találtam magam a temetőben, először fogalmam sem volt róla, hogy mégis hol vagyok, de akkor meghallottam a hangját, és megláttam, ahogy ott áll a sírkövem mellett és motyogva mesél rólad, a találkozásátokról, hogy mi történt eddig veletek, hogy mit érez veled kapcsolatban . . . Csak hallgattam, figyeltem, néztem a vonásait.  Láttam, hogy megkomolyodott, hogy felnőtt lett.

Döbbenten hallgatom.

-          Olyan hihetetlen volt! Hallgattam volna még órákig, de már sötétedett, és indulnia kellett.  Csak akkor vettem észre, hogy a szüleim is ott vannak, amikor megálltak mellette. Hanna sírt, hogy mennyire szeretné, hogy én is vele legyek, hogy ott legyek, amikor férjhez megy. Hiányzott nekem, és én is hiányoztam neki. Éreztem Rob a fájdalmat, fájt a hiányuk. Hiányoztak Anyuék, a testvéreim. . . . . . mindenki. Amikor megláttam felénk közeledni őket, nagyon fájt a szívem Rob. Nagyon.  Ott voltak végig, ott ültek a padon tőlünk alig 5 méterre. Láttam őket, és észrevettem minden változást rajtuk, ahogy Hannán is. Nem akartam, hogy elmenjenek, velük akartam maradni, de elmentek. Figyeltem, ahogy közrefogják Hannát.  Láttam, ahogy Apa megnyugtatóan simogatja a hátát, mint régen, amikor megakart bennünket nyugtatni. És képtelen voltam elmenni. Nem tudom hol voltam utána, de pár napja itt találtam magam. Figyeltelek benneteket, a családomat. És fájt, hogy én nem lehetek itt. Ott voltam, amikor összeveszett anyukáddal és duzzogva a folyópartra futott.  Készülj fel rá,  állatira tud hisztizni! – kacsint rám, mire elnevetem magam.

-          Hát látod, ezt elhiszem!  Van már tapasztalatom!

-          Nem mondod?! – nevet rám, és nekem összeszorul a szívem amikor észreveszem, hogy mennyire egyformán nevetnek. – Mi van? – mered rám.

-          Tényleg nagyon egyformák vagytok!

-          Tudom! 

-          Mesélsz még róla? Milyen volt kislánynak?

Hanna

-          Hol van Rob? – nézek körül és fordulok a mellettem lihegő Lizzyihez.

-          Már egy ideje nem láttam – vonja meg a vállát.

Ez furcsa, hol lehet? Már hosszú ideje nem láttam. Elindulok kifelé, de állandóan megállítanak. Mosolyogva próbálom őket lerázni, hogy a férjem keresésére tudjak indulni.

Ekkor Natti áll meg mellettem.

-          Nem láttad Robertet?

-          Az imént még kint láttam a teraszon, ott üldögélt egyedül. – feleli szórakozottan – Bocs Hanna de mennem kell, mert most hívott a gyerekcsősz Luca felébredt és mennem kell megetetnem, még cicizik éjjel.

Elmosolyodom és elindulok ki a teraszra én is.  Csak állok az ajtóban, és figyelem őt, ahogy maga mellé mered és mosolyog.

-          Hát te min vigyorogsz ennyire? – lépek hozzá, mire meglepetten rezzen össze.

Megborzongok, ahogy közelebb érek. A férjem feláll, felém lép és átölel, szinte magába olvaszt.

-          Mit csináltál itt kint? – nevetek rá miközben kicsit elhúzódom tőle.

-          Beszélgettem a sógorommal – néz rám komolyan.

-          Mi? Zalánnal? – meredek rá, de ő komolyan néz rám – Csongival?

-          Nem kicsim, nem velük. – néz rám  továbbra is komolyan mire nekem hevesen kezd verni a szívem, és érzem ahogy a könnyek elöntik az arcomat.

-          Itt volt Peti? – suttogom – Láttad Petit? – sírom el magam, mire ő magához húz és ringatni kezd. Nem kell válaszolnia, tudom.

-          Ne sírj kicsim! Ne sírj!  Ő jól van, és örült, hogy itt lehetett velünk, veletek.

-          De velem miért nem beszélt? Annyira szerettem volna látni! A folyóparton láttuk Zalánnal pár pillanatra

-          Tudom Hanna.

-          Hol van most?

-          Elment kicsim. – suttogja, mire keservesen sírni kezdek, és ő csak ringat, csak simogat gyengéden.  Lassan elfogynak a könnyeim, csillapodik a sírásom. – Megnyugodtál? – suttogja.

-          Igen, meg. – veszek mély levegőt, és felnézek rá. Gyöngéd szeretettel teli tekintetet vet rám, és megsimogatja az arcom.

-          Akkor gyere be, mert lemaradunk az évszázad bulijáról! – felnevetek és követem férjemet be a vendégeinkhez.

-          Hát ez marha jó ötlet volt Patti!  - röhög ránk Sam, miközben befelé tartunk a teraszról.

Robert rám néz és elneveti magát.

-          Én megmondtam, hogy jó ötlet a fotókamra!  - közli és eliramodik Samet követve.

Felnevetek amikor látom, hogy szinte sorban állnak a fülke előtt. Legnagyobb meglepetésemre Richard lép ki Roberttel egyetemben, és nagyon nevetnek. De ott áll Mary néni és a bátyámék is!

Peti

Láttam a könnyeit, láttam a fájdalmát, és most látom a boldogságát. Csendben állok az ablakban és figyelem a családomat, ahogy jókedvűen mulatnak, fényképezkednek. Látom szélvészkét, amint a férje oldalán boldogan táncol, vidáman nevet, beszélget.

     

Ekkor mind a ketten felém néznek, megállnak a táncparkett közepén.

Látom ahogy Hannának könnyel teli meg a szeme, és sírva fakad. Robert vigasztalón öleli át, és ő is engem néz.

-          Légy nagyon boldog Hugi! – suttogom és felemelem a kezem hogy intsek neki.

-          Szeretlek tesó!  - suttogja felém sírva, csendben megfordulok és elmegyek oda, ahová tartozom.

 BULI VIDEÓ_2

260612