114. fejezet: TALÁN MOST . . .

Sziasztok!

Megérkeztem.

Hogy jó lett-e döntsétek el ti. 

Igyekeztem, de most nem jöttek annyira a szavak, túl sok minden történt velem, megviselnek a kezelések, és  ráadásul elvesztettem egy szívemnek nagyon kedves személyt is, ami nagyon megviselt.  Egy jó baráttól  örökre váltam el.

A szokásostól eltérően megint csak egy rövid fejezetet kaptok, és valószínűleg  szidni is fogtok, de szidjatok csak! Bírom a kritikát!!!   XDDDDDDDDDDD

Mint láttátok, történtek változások az oldalon. Elkészültek a családfák. Molnárékét Ádám készítette, egy álmatlan éjszakán. . . .KÖSZÖNÖM!!!!!!!! 

Pattonsonékat már én készítettem, ők is készen vannak.  Lassan elkezdem feltölteni a képeket is amiket eddig nem használtam fel a blogban (rengeteg van, igyekszem őket rendszerezni, ez eltart egy darabig . . . )

A másik oldalon a Blogcserék & Kedvenceknél történt egy kis gikszer, kérlek benneteket, ha valaki lemaradt, akkor szóljon, és felteszem!

S akkor a válaszok:

Nelli:

Köszönöm!

Réka:

Igen jól látod egy átvezető fejezet volt, és örülök, hogy észrevettétek, hogy Hanna változott.

Szusi:

Jaj istenem! Veled mindig bajban vagyok! Nagyon szégyelem magam, hogy én még egy sort sem írtam hozzád, te pedig mindig kész kisregényt írsz nekem! Ígérem, ahogy összekapom magam menni fogok hozzád is, és esküszöm írok is!! XD Ne haragudj! Egyébként pedig Robertünk technikája nem rozsdállt be!  ;)

Judy:

Bajban voltam, a fejezet írásakor, mert nem tudtam hogy hogyan álljak neki, igaz most sem lettem okosabb!

csez:

Hi Baby! Hogy s mint ott távol a messzeségben? hihihi sárgulok ám!

A nyakkendőben egyetértünk!

És remélem a frusztrációd is alább hagy! 

Noémi:

Köszönöm, hogy írtál!  Hát őszintén szólva szerintem a többségünk így fogadná Mr.No1-t. A nagyiék vitája, . . .nos az saját tapasztalat volt megsúgom neked!

Pet:

Köszönöm szépen Életem!

Kolett:

Lehet, hogy választ kapsz a kérdéseidre?  Nem tudom!  (hihihi)

Golden:

Nem!  XDDDD  Ne bánts!!

KaKlau:

Hát Szia! Őszintén szólva te vagy a másik aki miatt nagyon ég a képem! Nagyon! De őszinte leszek, már egy ideje nem olvastam szinte senkit sem. Nagyon sokszor fáradt vagyok, és . .. De ígérem hogy amint összekapom magam, utolérlek és kapsz egy hihetetlen hosszú kommentet!  OKÉ?!

Mono:

Szia! Remélem azért nem szorulsz hajfestésre! XDDD

Dóri:

Szia! Hát igen, próbáltam egy kicsit megfesteni azokat a felhőket rózsaszínesre. J Köszönöm, hogy írtál!

Lol:

Lehet, hogy rosszul érzed, változik, illetve változni próbál, és hát igen, beszólásba nem lesz hiány, bár konszolidáltak lesznek Zalánék. . .

Edina:

Köszönöm, hogy írtál!

Kriszty:

Nem tudom, hogy hány részes lesz Kriszty. Fogalmam sincs. Szeretem írni, bár mostanság kicsit döcögősebben megy az írás. Az elején azt hittem hogy úristen én még 50 fejezetet sem tudok leírni, aztán egy kedves barátom összeszámolta, hát fogalmazzunk úgy hogy pár oldalt leírtam már  . . .

Maris:

azöreganyjatérdekalácsa – nagymamám kedvenc szófordulata, elárulom, hogy tőle csórtam! Örülök, hogy tetszik a blogom!

Nóri:

Szia! Áruld el nekem hogyan képzelted! Légyszi! Megesz a kíváncsiság!! Komolyan ha itt nem akarod akkor írd meg a henrieme@gmail.com-ra!

zsorzsi!

Köszi! De bőbeszédű vagy!

Gabó:

Nem komolykodik, gondolkodik bogaram, és próbálja a helyzetet higgadtan kezelni. Foltok? Hát nem tudom!

Kapsz kexet! Persze nem a tea mellé! XDD

Timi:

Köszönöm, hogy írtál!

Andi:

Látod siettem!

Anna:

Örülök, hogy tetszett! Köszönöm, hogy írtál!

Zsófi:

Hát, hogy a régi lesz-e? Nem tudom, még nem tudom, hogy hogyan folytassam a történetet, számos lehetőség adódik, és nem tudom merre induljak tovább.

Márti:

Ez egy egészen elmebajos család, ha nem jöttetek volna még rá, de én nagyon szeretek a fejükkel gondolkodni. Élvezem.

Judit:

Örülök, hogy tetszett!

TheGirl:

Köszönöm, hogy írtál! Beszélgetni is fognak. XD

Jó olvasást! 

Puszi!

Heni

 

Robert

Fázom. 

Fázik a pucér fenekem.

Vakon tapogatózom a takaró után, agyam ködös,  de eljut az információ lassan a tudatomig.

Pucér vagyok?  Pucér?

Pucér. 

Mi a fasz van?

Jó az megvan – ellenőrzöm ködös aggyal - , a szerelék a helyén.

De mért vagyok én meztelen, mint a csigák?

Erőltetem az agyam, de még félig alszom, kezem végigsiklik az ágyon a takarót keresve. . .  egy  meleg testhez érek.

Hirtelen kipattannak a szemeim, felfogom, hogy mellettem van, hogy itt szuszog mellettem elnyílt szájjal. Hirtelen már takaró sem kell , mert egyetlen pillanat alatt elönt a forróság amint felfogom, hogy ő az. Hanna fekszik mellettem.

A hajnali napfény pajzán táncra kel a testén, figyelem miközben a levegőért küzdök, ahogy végig táncol kedvesem testén, vállain át, lapockájára, majd háta ívén lejt táncot a göndör fürtök között, és  végigsiklik a takaró által borított fenekén.

Nem elég, hogy levegőt sem kapok, de a szám is hirtelen kiszárad, ahogy az emlékek végigvillámlanak rajtam. Önkéntelenül felnyögök, ahogy eszembe ötlik ahogy faltuk egymást alig pár órája. Közelebb húzódok hozzá, de nem merek hozzá érni nehogy felébresszem, de vonz annyira vonz, hogy képtelen vagyok tőle távol maradni. . .  Az illata körbeölel, hívogat a belőle áradó meleg, hozzá akarok simulni, érezni akarom, érezni a testét. Egy pillanatra lehunyom a szemem, hogy uralkodni tudjak magamon, és mikor kinyitom, egy meleg barna tekintett néz velem szembe. Egyetlen szót sem szólunk, önkéntelen a mozdulat amellyel egymásért nyulunk. Remeg a lelkem a kezem, mint a szomjazónak aki eleped egyetlen csepp vízért. Szinte félve érintem meg, mert annyit álmodtam róla annyira szerettem volna ölelni, hogy alig hiszem hogy valóság az ami történik.

Valóság az, hogy fölé hajolok, végigcsókolom a hátát, és lejjebb húzom róla a takarót, hogy az álom meleg bőrlét cirógassam végig, hogy kezem nyomát szám is kövesse . . . Érzem ahogy becézésemtől remeg, felnyög és fenekét az ágyékomhoz nyomja, legszívesebben elmerülnék benne, de élvezni akarok minden pillanatot az agyamba vésni. Remegek ahogy meleg bőre hozzám ér, ahogy akkor is amikor megfordul, és mellkasomhoz simul,  keze átöleli a nyakam.  Szánk egymásra talál, és a finom csókok úgy mélyülnek ahogy kezeink lassan fedezik fel újra egymás testét. Lelkem szárnyal az örömtől, szívem megveszekedett iramban ver miközben csókolom. Tenyerem végig simít vékony testén, felnyög, és megharap amikor megcsípem óvatosan a mellbimbóját. A hangtól és a belém villámló érzéki fájdalomtól én is felnyögök. Keze nyakamról hátamon át fenekemre vándorol. Élvezem az érintését azt ahogy belém markol,  és elakad a levegőm amikor keze lassan érzékien előre siklik, és  hozzá ér férfiasságomhoz, végigsimít rajta és cirógatni kezdi a hegyét. Mély lélegzetet veszek, hogy uralkodni tudjak magamon, de olyan érzéki az érintése, olyan finom ahogy simogat, szorít, annyit álmodoztam róla. . . hogy  muszáj elhúzódnom tőle. Meglepődik, ahogy eltávolodom, elhúzódom kicsit, mert le kell nyugodnom, azt akarom hogy tökéletes legyen.

Egymással szemben térdelünk, másodpercekig faljuk egymást tekintetünkkel. Vágyom, annyira vágyom őt megérinteni! Pár mély lélegzetet követően magamhoz húzom és csókolni kezdem finom száját, miközben kezem az enyhén szétnyílt combján kalandozik. Önkéntelen a mozdulat amellyel átengedi magát nekem. Kezei a hajamba túrnak tarkómat simogatják, belenyög a csókba amikor kezem megérinti nőiességének bejáratát. Nedves, duzzadt, forró és csak rám vár!  De nem sietek, lágyan simogatni kezdem, mire  halk nyüszítés a válasz. Ettől a hangtól minden sejtem felbolydul és zsibongani kezd, csókunkat nem szakítjuk meg, nyelveink azonban már nem lágyan siklanak egymáson, hanem őrült iramban falják egymást. De a boszorkány nem nyugszik, nem, keze útra kél testemen és ágaskodó férfiasságomat öleli körbe. Egyazon ritmust diktál kezünk, és eljön a pillant amikor nem bírjuk tovább. Hanna az ágyra hanyatlik ,és hívogatóan tárja fel magát nekem.  Annyira erotikus, annyira érzéki  ez a mozdulat, hogy kevés híja van annak , hogy elszálljak. De uralkodom magamon. Végignézek rajta. Haja göndör hullámokban örvénylik körülötte, arca kipirult, szeme hívogat, szája duzzadt,  mellkasa hevesen emelkedik fel le. Kezei végig simítanak mellbimbóin amelyek hegyesen  várják, hogy megcsókoljam őket, de keze lejjebb siklik, és szemem követi útját. Felnyögök amikor látom, hogy végigsimít a nőiességén oda ahova most leginkább vágyom. A csöndet csak halk, heves zihálásom töri meg. Lassan fölé hajolok, megcsókolom miközben férfiasságommal betöltöm. Felnyögünk a tejességet érezve. Másodpercekig csak élvezzük az érzést. Kezeimen támaszkodok és nem mozdulok. Zsibong minden porcikám, szinte őrültként vágyom a kéjre, hogy együtt repüljünk el.

Hanna felnyög, én feltérdelek, miközben testünk összeforrva várja, hogy induljunk.

Kezem a hasát simítja szinte érzem a tenyerem alatt amikor megmozdítom csípőmet és mozogni kezdek benne. Vágytól ködös szemmel nézzük egymást, végtelenül erotikus ahogy végigpillant rajtam, és tekintetünk összeforrt testünkön áll meg.  

Hanna érzéki mozdulattal viszonozza lökéseimet. Zsibong az agyam, zsibbad a testem miközben hajszoljuk magunkat.  Nem bírok a kezemnek parancsolni, ami hasáról lejjebb vándorol,  egyre lejjebb,  érzem ahogy megfeszül és rám szorít. Elönt a kéj.

Robbanok.

Szárnyalunk,  megfeszülünk, miközben testünk a végső utolsó lökésben rándul össze.

Zihálva borulok rá. Érzem mellkasomon ahogy vadul ver a szíve.

Megcsókolom, kezem izzadságtól nedves hajába túr.

Finoman kihúzódom belőle, mellé hanyatlom, ő pedig kiscicaként simul hozzám.

Magunkra rántom a takarót, hogy ne fázzunk meg miközben izzadt  testünk lassan lehűl. Keze a mellkasomat cirógatja, az én kezem pedig sűrű fürtjeiben kószál.

Elégedetten sóhajtunk fel, megcsókolom, cirógatom. Figyeljük ahogy a napsugarak elöntik a függöny résén bekandikálva a szobát.

Egyetlen szó sem hangzik el, de körülölel a béke és a nyugalom, elszunnyadunk.

Hanna

Julcsi hangos sírására ébredek, Norbi kiabál az ikrekkel  udvaron, hogy várják meg amíg mindenki felkel és lejön.

-      De Apa! Meddig várjunk még! Már 10 óra van! – méltatlankodnak – A nyuszi fészek meg már biztosan tele van! Ez nem igazság! A felnőtteknek nem fontos, hogy mit kaptunk a nyuszitól! Nekik mindegy! – tiltakoznak az ikrek, majd Gergő is bömbölni kezd.

-      Atya ég! – nyög fel mellettem Rob.

Megmozdulok, kómás tekintettel néz velem szembe. Haja szanaszét áll, arcán ott a nyoma a hajamnak, karjai még most is ölelnek.

-      Szia! – cincogom.

-      Szia! – mormolja és a számra hajol, hogy megcsókoljon – Olyan szépet álmodtam! – vigyorogja.

-      Tényleg? Mit?

-      Hát a főszereplője egy szexi boszorkány volt! – kuncogja, de lent felhangzik újra a bőgés. Rob kérdőn néz rám.

-      Az ikrek. Norbi nem engedi őket oda fészekhez amíg mindenki lent nincs.

Rob lassan feldolgozza az információt, majd vigyorogni kezd.

-      Akkor talán fel kellene kelnünk nem?

-      Hát, ha nem akarunk két vérszomjas indiánt az ellenségünknek akkor igen, nem ártana feltámadni! – vihogom.

Rob hozzám hajol, kapok egy érzéki finom csókot, majd felpattan és lerántja rólam a takarót.

-      Hé! – méltatlankodom. – Milyen eljárás ez?

-      Drasztikus! – röhögi, én meg végigmérem a felettem álló  meztelen pasit tetőtől talpig.

-      Hm! – mordulok fel, amikor látom, hogy férfiassága éledni kezd. Tekintete szinte felfal, és hajlamosak lennénk újra egymásnak esni, de lent újra felhangzik a méltatlankodás. – Ezt most azt hiszem napolnunk kell. – sóhajtok fel, mire Rob magához ránt

-      De ezt nem! - közli, és megcsókol.

Gyorsan összekapjuk magunkat,  de öltözködés közben zavartan mosolygunk. Tudjuk mind a ketten tudjuk, hogy beszélnünk kell, de mintha összebeszélnénk, egyikünk sem hozza szóba. Még kicsit élvezzük a békét az éjszaka szépségét.

Rob kézen fogva húz maga után, majd a holmokára csapva hátraarcot vág, és visszarohan a szobába. Meglepve nézek utána. Kisvártatva megjelenik 4 kis csomagot szorongatva.

-      Basszus ezt elfelejtettem tegnap! – suttogja – Most hogyan csempészem hátra, hogy ne vegyék észre?  - pillant tanácstalanul rám – tuti felvannak már spannolva, nem masírozhatok hátra ezekkel itt! – emeli fel a kis pakkokat.

-      Te hoztál nekik ajándékot? – meredek rá. 

– Persze,  a fiuknak, és Julcsinak, Zsófinak is. Bár a lányoké nem olyan látványos. Julcsi még kicsi, őneki csak ilyen rágóka szerűrséget választottunk Krissel,  Zsófi meg egy kislányos nyakláncot kap amit nyuszi tojásba rejtettem.

Magyaráz, magyaráz, meg mutogat, így nem veszi észre, hogy Kris említésére egy pillanatra lefagy a mosoly az arcomról. Felveszem a műmosolyt nyelek nagyot, és rendezem az arcvonásaimat mire felnéz.

-      Hogy vigyük hátra?

-      Majd a mienkkel együtt hátra csempészem – szólal meg mögöttünk Zalán – Basszus ezek a kölykök! – vigyorogja.  – Tereljétek el a figyelmüket valamivel!

-      Jó! Eltereljük! Csak menj már! Ne dumálj annyit! – vágja finoman hátba Ashley, - Ha nekiállsz szövegelni nem bírod abbahagyni! – nevet a bátyámra.

Vigyorogva lépünk ki az udvarra, szerencsére a helyzet magától megoldódott mert a kinti asztalokon anyuék már megterítettek és éppen reggelizik a család egyik fele, mi a másik feleként csatlakozunk hozzájuk. Persze a gyerekek nem bírnak magukkal, mehetnékük van már. A pasik leülnek enni, én úgy döntök, hogy inkább  csatlakozom a fészek felderítőkhöz.

Eg

Egy puszit nyomok Rob szájára és elindulunk le a kertbe Csillával, Apuékkal, Anikóval, Zsoltival és Norbival. A többiek a fejüket tömik az asztalnál.

Figyelem a kölyköket amint izgatottan keresgélik az elrejtett ajándékokat. Tudják, hogy nem csak  fészekben találnak ajándékot. Emma Julcsi kezét fogja aki hangosan kiabál babanyelven. Ráragadt a nagyobbak izgatottsága.

Edit

Hannára pillantok, látom  ahogy vágyakozó tekintettel nézi a lányokat ahogy a gyerekekkel foglalkoznak. Azt is látom, hogy egy pillanatra könnyes lesz a szeme amint Julcsit nézi aki hangosan visít és letottyan a fűbe, hogy utána két kézzel kapjon az élénk színű csomagok után. Nattiék  is a kicsit figyelik. Az egyik gyerekem legalább boldog.

-      Hú Apám! – hangzik duóban a felkiáltás – Ezt nézd! – kiáltanak az ikrek, és rájuk pillantok.

Hanna

Vannak pillanatok amikor legszívesebben elfutnék. Ez is egy olyan. Fáj, hogy én ezt soha nem élhetem át! Ekkor két kar ölel át és egy meleg test simul hozzám, és én hálásan bújok hozzá.

  

Rob nevetve nézi a fiukat akik azt sem tudják, hogy mihez kapjanak. Remeg a mellkasa a röhögéstől. Mosolyogva nézem én is őket. Rob maga felé fordít és merőn néz rám.

Egy újjabb csontváz kerül elő a szekrényből, de most inkább még visszazárom rá az ajtót.  Rob felemeli a fejem, tekintetünk egybe olvad, annyira vágyom rá, hogy megcsókoljon! Annyira!

  

Nem kell sokáig várnom, mert szája kisvártatva a számhoz ér, és én elveszek az érzésben amit kivált belőlem. Szeretem, nagyon szeretem, de nem tudom, hogy ez elég-e? Lassan válunk el egymástól, hangos nevetésre eszmélünk fel. Csongi és Tamás minket néznek, és vigyorognak, nem értem miért? Mi bajuk van? De ekkor Rob lehajol és Julcsira mosolyog, aki a nadrágszárát rángatja és hangosan magyaráz neki.

-      Ez az kislányom, csak kiabálj velük, nem tűnik fel nekik, hogy fiatalkorúak is vannak a körünkben? – nevet Tamás.

-      Legalább megtudja időben, hogy mi a tuti! – vigyorog rájuk Rob, de az ikrek is megjönnek  és lelkesen mutogatják Robertnek a kapott repcsiket.

Julcsi közben megunja, hogy Rob figyelme elkalandozott róla és visítani kezd, nevetve figyelem ahogy a pasim meglepetten pillant  rá, hiszen lelkesen táncikált vele addig is amíg az ikrek tartottak neki előadást.

És ekkor befut Zsófi is. Nevetve mutatja és köszöni meg Robnak  a nyakláncot. Meglepve konstatálom, hogy még puszit is ad neki, pedig eddig ha Rob ott volt valahol még  közelébe sem mert menni. Úgy látszik kezd megtörni a jég.

Julcsi kezdi megunni hogy Rob csak rázogatja a sejhaját, és ficeregni kezd a kezében.  Kétségbeesetten pillant rám, hogy most mit csináljon, vállat vonok és hagyom hadd főjön a levében. Tamás azonban megkönyörül rajta és elveszi tőle a csajszit.

Nah ekkor kezdetét veszi a repülőbemutató. Nagybátyámék hárman Apuval nekilátnak a főzésnek, mondván, nem csak a nők bírnak főzni. Hagyjuk had küzdjenek a fakanállal.

A pasi szakasz többi tagja pilótát játszik. Halálosan komolyan tárgyalják a magasságmérők és egyéb kütyük tulajdonságait Apuval az élen.

Én csendben hallgatom a körülöttem folyó fecsejt. Egyszerre Natti lép mellém.

-      Szia! – vigyorogja

-      Helló! – nevetek rá – Ma mintha már láttalak volna idegen!

-      Hát nekem is rémlik valami! – kuncogja.

Figyeljük a többieket. Natti ellágyulva nézi, hogy Csongi hogy magyaráz Julisnak. Aki viszonzásul jól össze tapogatja nyálas kézzel. Felnevetünk, és fecsejbe kezdünk az esküvőről a mellénk lépő Ashleyval. Pont az elképzeléseit meséli amikor egyszer csak Rob elém pattan elkapja a kezemet és a hátára kap. Gergő és Bence nevetve figyelik akcióját.

Natti

Vihogva nézem ahogy Rob a hátán röpteti Hannát amit persze a fiuk éktelenül élveznek, a nagyobb pasik pedig azt, amikor nagy lendületet véve belevágja a papa által szépen levágott és boglyába gereblyézett fűkupacba. Hanna vihog, Rob pedig még hogy alapos munkát végezzen még meg is sorozza pár marék fűvel, amit Hanna lelkesen köpköd ki. . Az ikrek persze elsöprő támadást intéznek ellenük, kisvártatva bekapcsolódik a féleszű bátyám, no meg kedves férjem is. Anyuék elképedve jönnek hátra, hogy mi az istent művelnek ekkora ricsajjal, mert pár perc múlva Ashleyn és rajtam kívül mindenki veszett fűdobálásba kezdett.

-      Édes istenem! – nyög fel anya amikor Zalán felemeli Hannát a feje fölé és megfenyegeti, hogy végez vele ha tovább szájal, persze mindent megígér, de ahogy földet ér az első mozdulattal megsorozza pár marék marhanasival, hogy aztán visítva rohanjon előle.

Anyu mellém lép.

-      Szerinted beszéltek?

-      Nem hinném.  Szerintem még nem. Láttam, hogy agyal és ezt akkor szokta amikor valami piszkálja a csőrét.

Kisvártatva csillapodik viháncolós jókedvűk, pláne akkor amikor Papa kiosztja nekik a gereblyéket, na mi ekkor fakadunk  igazán jókedvre  fancsali képüket látva.

Hanna

-      Jaj nagyon régen nevettem ilyen jót! – rogyok le Apukám mellé, a grill mellett áll őrt lelkesen.

-      Láttam! – vigyorog rám, hogy aztán a kezembe nyomja a tányérokat, hogy terítsek meg.  

-      Arról volt szó, hogy ma ti pasik csináltok mindent! – állok neki tiltakozni egyből.

-      Nem azért Mucikám – szólal meg keresztanyám  mellém lépve – szerinted miért vannak papírtányérok?

Apu persze visszavág, én inkább otthagyom őket, és a csajokhoz lépek, és Robot figyelem ahogy a fiukkal játszik.  Kisvártatva elhangzik a bűnös szó:

-      Asztalhoz! 

Hirtelen mindenki ellepi az asztalok környékét. Előkerülnek a saláták, köretek. Éhes vagyok, nem is reggeliztem és az éjszaka is ugyebár sokat kivett belőlem, így jól megpakolom a tányérom.

-      Nagy lesz a feneked Hugi! Látom hosszú és mozgalmas volt az éjszaka! – röhög fel Zalán, - kell az utánpótlás mi?

Rob felnevet mellettem, én meg elképedve meredek Zalánra, hirtelen nem találom a szavakat.

-      Ezt sem tőlem kérdezték! – kezd el vihogni Natti is.

-      Leszállnátok rólam! – csattanok fel fülig vörösödve.

-      Jaj de kis mimózák lettünk egyszeribe! – nevet fel keresztapám – Csak nem Hanna?! Csak nem? – kacsintgat rám.

Hirtelen élesen mar belém, hogy mire gondolhat, de neki is leeshetett, hogy hülye volt, amit a nagynéném egyből nyomatékosít is, mert marhára oldalba vágja! Nem kesergek, inkább elnevetem magam és megpróbálom viccel elütni a dolgot.

-      Hát ha csak nem a Jó isten volt! Kevés esély van rá Keresztapu!

-      Hát Jó istennek még nem hívtak! – nyögi be Robert vigyorogva, kitör a röhögés, és persze megint az én rovásomra!

Vigyorogva ül le az asztalhoz Nattival szembe, de közben folyamatosan vigyorog és fixiroz. Nem mondja ki, de a tekintetéből látom, hogy neki is az éjjel történtek járnak az eszében.

Robert

Figyelem ahogy szavaim hallatán elpirul. Tudom visszavágna, de akkor vége-hossza nem lenne a szekálásnak ezért inkább hallgat, de a pillantása . . . nos az sokat ígér.

Jókedvűen beszélgetnek körülöttünk. Én inkább hallgatok, és a szintén csendben üldögélő Hannát figyelem. Tudom, már nem húzhatjuk – halaszthatjuk a beszélgetést sokáig. Neki is ez járhat az eszében, mert rám pillant. Tekintete beszédes.

Megakarok szólalni, de ekkor Feri bácsi feláll és megszólal.

-      Nah gyerekek, ha végeztetek az ebéddel akkor egy kis pihit követően tessék összekapni magatokat, mert van egy kis meglepim számotokra.

Összenézünk Nattival, de nem szólal meg egyikünk sem, nem úgy Hanna.

-      Mi az Papi?

-      Hát gyerekeim, suszpenzorokat elő, mert védeni kell a koronaékszereket! Akinek van csemetéje az azért akinek meg nincs annak meg azért!

Értetlenül meredek rá. Most mi van?

Hanna azonban Nattival együtt elkezd nagyon nevetni.

-      Csak nem Papi? – vihogja kedvesem, mire kérdőn nézek rá.

-      De, de aranyom, a kölyök is jönnek és a pocakosoknak is lesz lehetőségük kijönni a karámból! Ki négy lábon, ki négy keréken jöhet!

Elképedve meredek rá, majd Hannára, és egy sejtelem kezd egyre erősebben előtörni.

NA ne! Én nem!

* * *

-      Basszus! Ha megharap Hanna én még meg is kergetlek! – morgom és az emelet magas ló előtt állok, mint a faszentek.  – És hogy az istenbe kell erre felmászni?! – dohogom.

-      Jaj Robert! – vigyorog a Boszorka – Ne szerencsétlenkedj már! – közli és elképedve nézem, ahogy laza mozdulattal lábát átlendítve a ló felett nyeregbe pattan. – Ne mond, hogy még életedbe nem ültél lovon!

-       De, gyerekkoromban pónin! – morgom, és a karám mellett lévő pónikra pillantok amin most a gyerekek ülnek.

-      Légy férfi életem! – vihogja és kihívóan néz rám.

Basszus! Ezt nem teheti velem! Férfi vagyok az istenit! Ellenállhatatlan vágy kerít hatalmába miközben megkísérlek felmászni a hegyomlás magas lóra , hogy kitekerjem azt a csinos kis nyakát! Még hogy legyek férfi! Adok én neki! Azt hiszem! Amíg dohogok magamban fel sem tűnik, hogy felkepesztettem a nyeregbe. A lovam Mese, türelmesen várta, hogy a helyzet magaslatára kerüljek, és most ahogy azt teljesítettnek véli, elindul.

Halálra rémülök, amikor érzem, hogy megmozdul alattam!

Atya isten! Ha ezt túlélem. . .

Hanna lassan léptet mellettem figyel, hogyha gond lenne segíteni tudjon. Megyünk pár kört a karámok mellett, viszonylag gyorsan ráérzek a ritmusra, így kijjebb merészkedünk lépésben a rétre. Határtalanul büszke vagyok magamra. Határtalanul! 

Amit persze a Boszorka rögtön észrevesz.

-      Na látod! Megy ez neked! – mosolyog rám.

Mellé léptetek a lovammal, kíváncsian  hajol közelebb hozzám.

-      Én azért jobban szeretem ha te lovagolsz rajtam! Ott vágtázni is tudok, úgy hogy a végén leizzadunk! – suttogom a fülébe, mire meglepetten mered rám:

-      De mocsok vagy Pattinson! – neveti el magát - Nagy a szád édesem!

-      Hát még más milyen nagy! – somolygok rá, mire felnevet.

-      Eszelős! – vigyorog.

-      De szexis eszelős! – szólok utána. – Boszorka!

Felnevet, és huncutul néz rám.

-      Amúgy már kérdezni akarom, hogy kik ők?! – mutatok a karám mellett Feri bácsiékkal beszélgető Istvánnal körülbelül egyidős férfira.

-      Egy helyi gazda. Az övék a lovak. Tavasztól – őszig lovas túrákat és lovas tanfolyamokat szervez. Tudod ez a falu, ebből él. Sokan akiknek házuk van csak nyáron jön le, de egyre többen fedezik fel ezt helyet. Vadászok is sokszor vannak itt. Csendes nyugodt hely, én mindig kisimulok itt. Ha elegem van mindenből csak lejövök nagyiékhoz. Elég csak ide belépnem és lenyugszom, és már nem is fáj annyira semmi. Sokat voltam az utóbbi időben itt. – suttogja.

Összenézünk.

Tudjuk.

Tovább már nem húzhatjuk.

-      Tudom, tudom hogy beszélnünk kell, - léptetek mellé szorosan a lovammal, felé fordulok és a kezembe veszem az arcát, magamhoz húzom és megcsókolom - innen hazamegyünk és keresünk egy csendes helyet jó.

-      Rendben.

Csendben megfordítjuk a lovakat és elindulunk visszafelé. Mind a ketten gondolatainkba mélyedünk.

Mindenki leszerelékeli és lecsutakolja a lovát. Zalánék, már profik mind, hiszen sokszor voltak már itt. Én szerencsétlenkedem egy sort míg Hanna meg nem szán és miután végzett Almással mellém lép és segít Mesét rendbe szedni. Elbúcsúzunk a háziaktól és hazafelé indulunk gyalog, hiszen pár száz méterre laknak csak Veronka néniék. Mellettünk Emma lépked Julcsival a karján. Elcsípem Hanna gyengéd pillantását amit a kicsi lányra vet. Tudom, ez egy sarkallatos pont amiről beszélnünk kell.

Hazaérve mindenki leül a két ház közötti asztalokhoz, padokra, garnitúrákra. Hanna felé fordulok, hogy indulni kellene, amikor Zalán  és Ashley felállnak rövid torokköszörülést követően Zalán beszélni  kezd.

-      Nos hát, szóval, egy kis figyelmet kérnénk lányok, asszonyok, nagymamák és sorstársaim!

Edit, Hanna és Natti kuncogni kezdenek, a többiek még nem tudják, mi már igen. Figyelem az arcokat.

Csodálkoznak, aztán lassan mindenkinek leesik, hogy mi is történik éppen.

-      Nem mondod Zalán! – neveti el magát Zsolti.

-      Baszki csak nem megnősülsz?! – röhög fel Norbi is, mire a többiek is nevetni kezdenek.

Zalán elvörösödik,  - amit hitetlenkedve nézek – Ashley mellé lép megfogja annak kezét és végignéz a társaságon. Magamhoz húzom Boszorkát és simogatni kezdem a csuklóját. Valahogy átérzem Zalán zavarát.

-      De igen jól sejtitek fiúk. Megnősülök, és ami azt illeti nem is olyan sokára. – Ashleyra kacsint, összemosolyodnak, majd Zalán felénk fordulva folytatja – Szóval, mivel most mindenki itt van aki nekem kedves és számít,  . . . Szóval úgy döntöttünk Ashleyval, hogy összeházasodunk, amire mindenkit nagyon sok szeretettel meghívunk. Nagyon szeretnénk, ha eljönnétek, és pár napot az esküvő után is velünk töltenétek kint L.A-ben. Szóval mindenkit szeretettel meghívunk ez év július 28-án tartandó esküvőnkre! Addigra Luca is megérkezik és lehet vele utazni, úgyhogy Natti  is jöttök!  - fordul feléjük, Natti csak vigyorog és a pocakját simogatja.

Szavait döbbent csend követi, hogy aztán annál nagyobb legyen a hangzavar. Nevetve lépnek oda hozzájuk sorban a többiek. Hanna is mosolyog, de aztán rám pillant, tudom itt az idő, nem húzhatjuk tovább.

Felállunk. Megfogom a kezét és elindulunk hátra a kert végén lévő kis tóhoz. Tegnap kinéztem egy helyet, amikor Istvánnal lejöttünk ide. Hanna egy szó nélkül sétál mellettem, ő is keresi a szavakat, gyűjti a gondolatokat éppen úgy, ahogy én.

Leülünk a kis stégre. Egyikünk sem szólal meg. Elfogyott a bátorság. Kezd kellemetlenné válni a csend, hisz egymásra sem merünk pillantani. Basszus szedd össze magad Pattinson!

Mélylevegőt veszek és

-      Én . . ..

-      Rob, én. . . – szólalunk meg egyszerre . . .

*

*

*

*

*

TOVÁBB IS VAN MONDJAM MÉG?

25 komival korrumpálható vagyok! 

Ha megvan akkor megpróbálom holnap este már feltenni. Azért nem ígérem biztosra mert kezelésre megyek, de ha jól leszek akkor neki ülök írni és holnap esete a tietek a folytatás, ha nem akkor kedden olvashatjátok. 

173317