75. fejezet: Lagzi 2. rész

Sziasztok! 

Bocsánat! 

Tudom, szinte minden fejezetet ezzel kezdek. . . és ez borzalmas!

De nagyon nehezen hoztam össze ezt a fejezetet. Nem is tudtam az egészet lejavítani. 

Egy kézzel nehezen megy... 

Igen egy kézzel, mivel tegnap kötelezően ajánlott volt a megjelenés a férjem munkahelyén egy rendezvényen. 

Nem voltam ideges, mert viszonylag jól álltam a fejezettel, legalábbis a fele már ki volt javítva, illetve át volt dolgozva. Gondoltam, hogy délután befejezem, és  felteszem nektek. Amikor is édes, drága egyetlen férjecském közölte, hogy délután mennünk kell a  cége által rendezett családi napra.

Majdnem infarktust kaptam! 

De közölte, hogy neki kötelező a megjelenés. 

Nagyszerű! 

Így nagy morgások közepette, de elmentünk. Azért morogtam mert drága szívem elfelejtette mondani, hogy mennünk kell. 

Megbeszéltük, hogy jó, de legkésőbb este 6-kor eljövünk. 

Egészen jól elvoltam, egészen addig amíg a gyereknek el nem mentem jégkrémért. Már visszafelé jöttem amikor az egyik hm hogyan is fogalmazzak? Szóval az egyik kissé iluminált állapotban lévő dolgozó nekem jött, ami még hagyján, de második nekifutásra rám is esett. 

Mondanom sem kell ugye, hogy nem egy Cérna Géza fazonú paliról beszélünk. Egy kisebb hármasszekrényt képzeljetek el. . .  

Megmozdulni alig tudtam alatta, mire hárman leszedték rólam. Szerencsére nem történt semmi bajom azon kívül, hogy kicsit fájt a kezem.  Akkor még azt gondoltam, aztán pár perc után elkezdett dagadni a kezem. A kitelepített orvos megnézte, és közölte velünk, hogy lehet, hogy eltört a kezem, így beszállítottak a baleseti ügyeletre. Mindez este háromnegyed hatkor történt. Este 9- ig ültünk a váróban. Szerencsére csak zúzódott a kezem nem tört el, de nagyon fáj. 

Éjjel nem álltam neki írni, de ma délután összekaptam magam annyira, hogy nekiálljak. Az első 10 percben még csak csak, de utána elkezdett dagadni, így átváltottam az egykezes írásra. Nos ez nem éppen a leggyorsabb írásmód. 

Sajnálom. Tényleg! 

Jó olvasást! 

Heni

Ui.:Amint rendben leszek a komikra is válaszolni fogok. Bocs! Remélem a fejezet kárpótlás lesz. 

Csók!

2. rész

Végre egy kis csend és nyugalom. Gyorsan lekapom a cipőt a lábamról és a fűben sétálva megyek a padhoz, amire lerogyok. Jól esik hátradőlni. Mélyet lélegzem a kissé lehűlt késő nyári éjszakai levegőből. 30-40 méterre mulatozik az egész családom, jó a hangulat, ami ide hallatszik. Elvigyorodom, a hangokat hallva. Talán vagyunk 70-en de olyan a csatazaj, mintha legalábbis 200-an lennénk. Ez egy ilyen társaság. Hangos, és vidám. A távolból figyelem őket, és újra végigmegyek gondolatban a tegnapi napon.

*. * *

Ebédre halászlét főztek anyuék bográcsban, meg grilleztünk.

Robbal kuncogva figyeltük, hogy családom elég nehezen tért magához a sokktól amivel szolgáltunk nekik.

Emma kicsit kiakadt amikor Tamás elszólta előtte magát, hogy ő már tudott arról, hogy babát várok. Nagy nehezen csillapodott le, amikor elmondtam neki, hogy miért kértük Tamást arra, hogy még neki sem mondjon semmit. Még ne. Persze értetlenkedtek egy sort, hogy minek ez a nagy titkolózás, de aztán anya leszerelte őket, hogy nem azért van, mert szégyenlem azt, hogy terhes vagyok, hanem tartok a nyilvánosságtól, és attól, hogy mit kapok, kapunk akkor, ha kiderül a babánk. És  én még mindig rettegek attól, hogy esetleg elveszítjük

-      Értsétek meg, az itteni média óvodás a kintihez képest. Itt nem nyomják a képedbe a gépet, nem követnek, sőt üldöznek. Ott igen. Egyre inkább elfogadom, hogy a Manó velünk van – simítom végig a pocakomat, - Tudom, hogy hatalmas hír, és szenzáció lesz ha kiderül. Azt is tudom, minden csoda 3 napig tart. Én attól félek, hogy mi lesz akkor, ha esetlegesen elveszítjük. Én nem tudom, hogy hogyan fogom túlélni azt, és egyáltalán nem hiányzik, hogy a média még turkáljon a sebeimben! Mondhatjátok azt, hogy ne ilyeneken agyaljak, de még csak 8-9 hetes vagyok. Sajnos még 1 hónapig bármi megtörténhet, mondhatjátok, hogy utána is, de a legtöbb vetélés még 12 hetes kor előtt következi, be. Igen önző vagyok, és igen, magamat féltem! Igen, de az vesse rám az első követ aki a helyemben nem így tenne!  

-      Nyugi! – öleli át Zsolti a vállamat. – Megértjük, és mondanotok sem kell, tartjuk a szánkat. Azért az rosszul esett, hogy feltételezitek róluk, hogy szövegelnénk! – fűzi hozzá kissé megbántva.

-      Nem erről van szó, hogy szövegeltek, de elég csak egy véletlenül kiejtett szó és elindul a lavina! Nekem elhihetitek, én tudom! – szólal meg Roebert

Persze megbeszéltük a dolgokat, és lassan tényleg teljesen elnyugodtak a kedélyek. Kártyázással, beszélgetéssel telt a délután.

Gondolataimtól lépések zaja térít el. Kérdőn nézek az érkező felé, aki most áll meg mellettem.

Claire.

-      Szia kicsim, leülhetek? – mosolyog rám.

-      Persze gyere. – húzódok arrébb,  leül.

Percek telnek el, és mi csak csöndben ülünk egymás mellett. Kicsit kényelmetlenül érzem magam. Valahogy még mindig kicsit feszélyez a jelenléte, pedig igazán nincs miért kellemetlenül éreznem magam!

-      Elég hangosak nem? – fordulok Claire felé, aki nevetni kezd.

-      Hát szó mi szó azok, de eszméletlen egy társaság, nekem nagyon szimpatikusak.

-      Tényleg?

-      Ezen most miért lepődsz meg? Ne hidd azt, hogy mi karót nyelt angolok vagyunk, akik azt lesik, hogy mibe tudnak belekötni! Nagyon jól érezzük magunkat nálatok. A szüleitek értetek bárkivel szembeszállnának. Akárcsak mi a mi gyerekeinkért. – elhallgat, és gondolataiba merül, de valahogy rossz érzésem van amikor az arcát nézem. Lehet, hogy most jön a fekete leves.

Nem tévedek, megszólal.

-      Őszintén szólva kicsit aggódom, hogy túl gyorsan pörögnek az események.

-      Claire . . – suttogom halkan, ő azonban figyelmeztetően rám néz.

Csendben maradok, de azon gondolkodom, hogy felpattanok és elszaladok. Nem akarom hallani, hogy mit mond!

-      Gyorsan, ami lehet, hogy nem rossz! – kuncog fel – Tudod soha nem gondoltam volna, hogy az én fiam ilyen érett tud lenni. Nekem mindig az eszetlen, meggondolatlan Robert marad. De csütörtökön mikor megjöttetek az orvostól,  és előadta magát a nővérének ledöbbentett. Nagyon. Az én fiam, felnőtt lett. Szinte egyik hónapról a másikra igazi férfi lett belőle. – suttogja. – Be kell látnom, hogy az én kicsi fiacskám, már hozzád tartozik. Tudod, mindig féltem attól, hogy milyen csajt hoz haza, főleg az után, hogy kiment Amerikába. Féletettem, amikor valóra vált az álma, és híres lett. Féltettem, mert láttam, ahogy rájön, hogy egy aranykalitkába zárta magát, amiből nincs kiút hosszú ideig. Ő akinek a szárnyalás volt az élete, aki Tomékkal eszetlenül  jött ment, és élvezte az életet. Őszintén szólva talán kicsit felelőtlenül, mert megcsinálta azért a maga kis balhéit – kacsint rám Claire, és elneveti magát elképedt arcom láttán – Elég vad dolgai voltak!

Elnevetem magam.

-      Tényleg? – nézek rá nevetve – Elképzelni sem tudom Robot ahogyan balhézik!

-      Hát voltak dolgai! – sóhajt fel Claire – De fedje őket jótékony homály! – kuncogja - Szóval aggódtam, és támadtalak, mert őt féltettem. Féltettem tőled, de szerintem minden anya átmegy ezen. Pont aznap beszélgettünk erről Edittel, amikor megérkeztünk. Leültünk, és amíg apáitok a nagypapáddal poharazgattak, mi őszintén egymás között elbeszélgettünk. Kibeszéltük a bennünk felmerülő gondolatokat, félelmeket. Elmesélte, hogy benne is benne volt a félsz, amikor Zalán összejött Ashleyvel. De aztán lehiggadt, amikor látta, hogy jól megvannak. Hozzátok már sportosan viszonyult. Én most értem el ide. Most értettem meg, azt, hogy ti egymásért vagytok, és érte. – suttogja – Megérinthetem? – néz rám kérdőn.

Elszorul a torkom alig tudok, illetve nem is tudok megszólalni. Csak bólogatni vagyok képes. Claire óvatosan végigsimít a hasamon, és felsóhajt, amikor megérzi az én kis dudoromat. Könnyes szemekkel néz rám.

-      Tudod milyen furcsa? Többször voltam terhes, tudom, hogy milyen érzés, de ez most más. – csuklik el a hangja – mert itt van az én kis unokám. Istenem! – sóhajt fel – Nem régen még az én pocakomat simogatták, most meg már az én fiamnak, lesz csemetéje! – szipogja.

Én is a könnyeimet nyelem.

-      Szóval kicsim ezzel csak azt akartam mondani, hogy ne aggódj! Mi is szívvel – lélekkel mellettetek vagyunk!

-      Jaj Claire! – suttogom. – Köszönöm!

-      Ne köszönd! Tedd boldoggá az én lökött fiamat!

Elhallgatunk. Mind a kettőnknek a tegnap történteken jár az agya. Claire felnevet.

-      Istenem! Tegnap délután azt hittem, hogy meghalok, amikor megláttam, hogy mit szerencsétlenkedik Julcsikával! Sutyiban le is fényképeztem őket! – kacsint rám jövendőbeli anyósom. Cinkosan összenevetünk – Ezt muszáj volt! Majdnem meghaltam. A nővérének is elküldtem este az is szakad a röhögéstől.

Felnevetek.

Anyám!

-      Claire, áruld már el nekem, hogy, hogy a fenébe maradt Rob egyedül Julcsival?

-      Hát István, Zalán és Csongor  eljöttek ide, ja meg Richárd is velük jött, szóval eljöttek ide, hogy segítsenek annak a fiatalembernek, - értetlenül nézek rá – tudod aki itt a tulajdonos..

-      Csabi?

-      Igen eljöttek ellenőrizni, hogy hogyan állnak a dolgok, meg megbeszélni, hogy hogyan szeretnék az asztalokat elrendezni. Nekem legalábbis ezt mondták amikor elmentek. Mikor Robra kérdeztem, hogy hol van azt felelték, hogy alszik, mivel strapás éjszaka áll mögötte – szavaira elvörösödöm – Ne pirulj! – vigyorogja – Ő, ha még nem jöttél volna rá elég szabad szájú és néha meggondolatlan! Szóval ti kint voltatok Nattival és Edittel a műhelybe, így én is kimentem hozzátok, hogy megnézzem, mit csináltok. Aztán elindultam vissza, mert el kellett mennem a kétbetűs helyre. A lányok kint beszélgettek a teraszon, én meg beléptem a nappaliba, először fel sem tűnt, hogy Rob ott van, csak a motyogás ütötte meg a fülemet. –elneveti magát – Amikor meghallottam, hogy miről szól a diskurzus azonnal írtam neked az SMS-t.

Istenem! Elképzelni nem tudtam, hogy mi az isten baja van Clairenek, és főleg azt, hogy miért küld SMS-t, hogy most azonnal menjek utána? Siettem, mert sok munka volt, de megsérteni sem akartam azzal, hogy nem megyek, ha hív valami miatt. Aztán beléptem és látom, hogy a konyhai oszlop mellett áll, megbújva, és rázkódik a válla a nevetéstől, de a szájára szorítja a kezét. Meglepetten álltam meg mellette, elképzelni nem tudtam, hogy mi történhetett? Aztán . . .

 Majdnem elolvadtam, amikor megláttam őket, de akkor lettem igazán csöpögős, amikor meghallottam a szavait.

-      Na helló kiscsaj! Nagyot nőttél hallod-e? – pár pillanatig csendben figyeli Julcsit, aki veszett kalimpálásba kezd és fogatlanul vigyorog rá. Mire Rob elneveti magát - Tudod, ha nem lenne az a nagyszájú nagynénid, most elcsábulnék! Ez a mosoly! Kaszálni fogod a pasikat! – Julcsi hangosan gügyögni kezd – Helyeselsz? Gondoltam! Aú! Ne olyan hevesen! Te is olyan vagy, mint Hanna! Gyűröd a golyóimat! Azokra még szükségem lesz, még le kell gyártanom neked pár unokatesót! – Claire felcsuklik mellettem a röhögéstől, én meg vörös fejjel nézek rá, és zavaromban eltakarom a szemem. De zavaromat feledve hallgatom a „társalgást”. Rob pár pillanatig csendben nézi Julcsi kezecskéjét, majd megszólal – Milyen apró vagy! Pedig már nagyot nőttél! Képzeld nekem is lesz ám kisbabám! Ott van már a nagynénid pocakjában! – csend – Tudod, neked megsúgom, mert tudsz titkot tartani, de annyira szeretném, hogy nekem is egy ilyen kis tündérkém legyen. Már annyira várom! – Julcsi gügyögve hadonászni kezd, miközben a kezét ezerrel tömi a szájába – Ne már! Megfulladsz! – motyogja Rob, és megpróbálja elhúzni Julcsi kezét a szájától, mire annak egyből lekonyul a szája széle. – Ne már! Nehogy most elkezdj bőgni! Tipikus csaj vagy! Te is, ha nem a te akaratod teljesül hisztizni kezdesz! – na várj csak Pattinson! Adok én neked! – Bár Hanna most érzékeny az unokatesód miatt, így minden megbocsájtható neki. Képzeld, mindenen képes pillanatok alatt elbőgni magát. De el ne mond neki! Imádom ám! Nem is mondasz semmit?  - Julcsi összeráncolja a homlokát és valamire nagyon figyel, rosszat sejtek! Kezemet a szám elé rakva vihogni kezdek, Clairevel egyetemben. – Atya isten! Julcsi?! Ne csináld ezt velem! Jesszusom! – fintorog, mire Julcsi a teljesítményétől megkönnyebbülve mosolyog rá. -  Ezt te csináltad? Atya világ! Jaj istenem! Hogy bírsz produkálni ilyen illatokat?  Ne már, nehogy most meg bőgni kezdj nekem! – de Julcsi bagózik rá, és égzengető üvöltésbe kezd. Rob próbálja lenyugtatni, és kétségbeesetten néz körbe, hogy jön –e már a felmentő sereg, de hiába, mert őket Claire lestoppolta, és már négyen figyeljük diskurzusukat. – Basszus nem jön senki? – pár pillanatig tötyörög a kanapé mellett, hogy mit is csináljon, aztán elszánja magát, és veszett fötrésbe kezd a babatáskában, miközben Julcsi a kezében üvölt, mintha nyúznák. – Minimum egy puszival fogsz lógni! – néz a kislányra komolyan, és vetkőztetni próbálja- Basszus, hogy kell ezt az izét levenni rólad? Se egy gomb, se egy zippzár? Semmi? Bassza meg!

-      Üss a szádra Pattinson! – mormolja Emma a hátam mögött állva, mire hátra fordulok, ő meg vigyorogva rám kacsint. Claire kuncog, és veszettül videóz a telefonjával.

-      Mondom én! Tipikus csaj vagy! Már most alig lehet kihámozni a rucidból! – vigyorog – Á! megvan! Mondtam én neked értek a nőkhöz! – közli Julcsival öntelten, de elhallgat, mivel a szagok kissé felerősödnek. Öklendezni kezd. – Anyám! Nem bírom! Jézusom! – már indulnék neki segíteni, de Claire visszatart, és nemet int a fejével.

-      Hagyd! Hadd küzdjön!

-      Ne már! Rosszul lesz! – nézek a sápadt képpel nagyokat nyelő kedvesem felé.

Aki most hirtelen azt sem tudja, hogy mit csináljon. Rohanna el, de nem hagyhatja az ordító Julcsit sem az ágyon. Kétségbeesetten pillant körbe, de nincs felmentő sereg. Nagy levegőt vesz, elhatározásra jut, és kibontja a pelust.  Aztán már csak a jézusomozást, és az öklendezést halljuk.

-      Ne Claire! Segítek neki! A végén még lehányja Julcsit! – suttogom, és indulnék, de három kar visszaránt.

-      Dehogy hányja! – suttog mögöttem Anikó – Minden pasi ezt csinálja először. Aztán belejönnek! Rob most esik át a tűzkeresztségen!

Aggódva tekintek az ágy felé, ahol Rob éppen a törlőkendőt veszi használatba. Olyan fehér, mint a fal, de küzd becsületére legyen mondva. Már vagy a tizedik kendőt használja el, mögöttem Emma felkuncog.

-      Én kettővel megoldom a dolgot! – vigyorogja és rám kacsint.

Rob ekkor felsóhajt.

-      Na ezzel akkor megvolnánk! Julcsi, kérlek hallgass el! – de a kicsi angyal rá sem bagózik, és üvölt , mintha nyúznák. – Jól van, nyugi! Sietek! Hogy a francba kell ezt feltenni? – nézi a papírpelenkára kérdőn, de megoldja a dolgot, és pillanatok alatt felemeli Julcsi lábacskáit és alá tolja a pelenkát. A sírás egyből abba marad. – Mondtam én! Hahá megcsináltam! Ne fészkelődj már! – vigyorog a kiscsajra és megpróbálja elkapni a kalimpáló lábacskát, hogy a rugiba dugja, de gondol egyet és a csemete pocakja fölé hajolva megfújja, trombitálni kezd az apró pocakon. Julcsi megdöbbenve hagyja abba a kalimpálást, majd amikor Rob újra a pocak fölé hajol, hangos igazi gyerekkacaj tölti be a szobát. Rob elégedett vigyorral néz a csajra. – Ez tetszik mi?! – és újra ismétel. Kisvártatva mély nevetés és csilingelő gyerekkacaj hangja tölti be a nappalit.

Az emlék még most is vigyort csal a számra. De ekkor valaki hangosan a nevemet kiáltja. Kutatva nézünk össze Clairrel. Anikó szalad felénk a röhögéstől kifulladva.

-      Úristen gyertek! Ezt látnotok kell! A pasik bemutatót tartanak!

Felpattanunk és sprintelünk befelé. Nem látok jóformán semmit, mivel mindenki felállva néz valamit hatalmas röhögések közepette. Clairrel előre furakodunk. És eláll a szavam 

A bátyám, Tamás és Rob táncolnak! A zenekar pörgős rock’n roll-t játszik, nos a koreográfia viszont mellőzi ezen táncelemeket… 

Körbe nézek a társaságon, és tekintetem összeakad Richardéval, nevetve lököm meg a Clairet mellettem és mutatok rá. Ő csak kuncog, azonban kedves férje arca tanulmány. Nem hisz a szemének, és nevetve csóválja a fejét. Ashley pedig átvette a kameratőri feladatokat (hogy az ikreket idézzem) , és vihogva filmezi őket!

Ekkor véget ér a szám, amit Clairrel egyetemben hevesen sajnálunk, és ekkor egy újabb, már lassú szám veszi kezdetét.

-      Na mit szólsz? – ölel át hátulról egy kéz – Milyen voltam?

Nevetve fordulok felé.

-      Édesem taroltatok! – vigyorgom, de elhallgatok, mert magához ránt és táncolni kezdünk.

Élvezettel simulok hozzá, és nézem a jókedvtől csillogó szemeit.

-      Hol voltál? – hajol a fülemhez, mik. - Kerestelek.

-      Kicsit kimentem levegőzni. – de elfullad a hangom, mivel fulladás szorosan magához húz, így érzem minden porcikáját. – Úgy észlelem Julcsi nem okozott jelentős károkat – kuncogom, mire kicsit elhúzódik tőlem, és elképedten néz rám, majd vigyorogni kezd

-      Te bestia! Hallottad? – vörösödik el

-      Hát az elejét nem, - nevetem – már csak akkora értem oda, amikor  a térdedre fektetted és beszélgettek. Claire későn szólt.

-      Mi anya is hallotta?

Bólogatok.

-      De légy erős a pelenkázási bemutatót már látta Anikó és Emma is.

Felnevet, és magához húz.

-      És hagytátok, hogy szenvedjek! – néz rám megbántott képpel, de a szemei csillognak.

-      Én segíteni akartam, de Claire nem engedte.  – mentegetőzök – De ahogy láttam egészen jól boldogultál.

-      Aha- suttogja, - de most hallgass! – szól és magához húz.

Csendben összesimulva táncolunk, élvezem a pillanatot, azt, hogy együtt lehetünk, hogy érzem a testét, hallom a fülem alatt vadul verő szívét. Elégedett és boldog vagyok. A szám végén kicsit félre akarunk vonulni, de ekkor lecsap rám Norbi, az unokatesóm, és tiltakozásommal nem törődve húz maga után.

-      Ne már hagyj!- visítok, amikor kirángat a zenekar mögé, és az egyikkel dumálni kezd.

Meghallom a számot amit kér, és nevetni kezdek, mire rám kacsint.

-      Nem hagyjuk lesöpörni magunkat! – vigyorogja, - Gyere Hugó! Indul a mandula! A következő szám a mienk!

-      Őrült vagy! – nevetem – Én már azt sem tudom, hogy mi mi után következik!

-      Dehogynem! Szerintem mind a ketten örök életre megjegyeztük!

-      Hát az biztos! Mi voltunk a koszorúcska fő attrakciója! Anya alig hitt a szemének!

-      Volt is miért!  - de nem tudjuk folytatni, mert felcsendülnek az első akkordok és elindulunk.

Izgulok, de meghallom ahogy apa és Zalán felnevetnek. És keresem őket a szememmel. Ott nevetnek a táncparkett szélén. Robert széles vigyorral az arcán figyel.

Belendülünk, és kisvártatva azt vesszük észre, hogy páran beállnak és velünk együtt táncolnak.

A szám végén már lihegek, és ezerrel vigyorgok amikor megkapjuk a nekünk kijáró tapsot, fütyülést. Kedvesem felé igyekszem, aki vigyorogva ölel át.

-      Nagy voltál Boszorka!!!

De ekkor Lizzy és Richard áll meg mellettünk, aki nagyon nevet.

-      Hát gyerekek bulizni azt tudtok! – aztán elkapja  a kezem és magához húz - De édes fiam, most elrabolom tőled a jövendőbeli kis menyemet.

Csendben szótlanul táncolunk. Ahányszor rápillantok mindig vigyorog, de nem szólal meg. A szám végén  nevetve csókol kezet. Fáradtan rogyok le az asztalunkhoz, Rob vigyorogva figyel. Ekkor leül mellém Natti. Végig nézek rajta, a fátyoltól megszabadult, és kissé zilált benyomást kelt.

-      Jesszusom! - sóhajtja – Csongi nagybátyja megtáncoltatott. Nem bírom, el akarok szökni kicsit! – nyöszörgi – Csak 10 percre, hogy kicsit szusszanjak! Kijössz? – néz rám kérdőn, mire Robra tekintek.

-      Na menj! - felállok, de még magához ránt egy puszira, de Natti már rángat maga után.

-      Várj! – szólok rá mire megáll, és kérdőn néz rám, hogy mit szuttyogok. Visszarohanok,  és felkapom Zalán fényképezőgépét az asztalról. Aztán iszkiri.

Natti nevetve kapja fel a szoknyáját és rohanunk a park egyik csendes részére, ahova már csak halkan hallatszik a zene. Nevetve rogyunk le a padra.

-      Úristen! Gyönyörű ez a ruha de már alig várom, hogy megszabaduljak tőle! – neveti, és a vállamra hajtja a fejét.

Csendben ülünk egymás mellett. Ekkor bekapcsolom a kezemben tartogatott gépet. Kíváncsian hajolunk a kijelző fölé. 

Natti nagyot sóhajt, amikor meglátja az első fotót. Mielőtt elindultunk a fotóshoz, akkor készítette Zalán a nappaliban.

-      Apu végtelenül büszke volt rád, amikor meglátott! – suttogom neki.

-      Tényleg?

-      Nem láttad? Kivonult a szobából miután beléptél, Zalán ment utána. Hogy jól van –e.

-      Tényleg? – suttogja Natti, majd felnevetek.

-      Tényleg. – felelem, és figyelmesen nézek, rá, de szándékosan nem pillant rám, hanem a kezemben tartott gép kijelzőjét nézi makacsul. Én is oda pillantok. – Jézusom! – sóhajtok – Mint aki karót nyelt! – mutatok magamra.

-      Dehogy is te lökött! Szerintem tök jó lett ez a kép!

 

-      Töknek tök, de hogy jó lenne! – húzom el a számat, és gyorsan váltok a következőre.

 

-      Olyan szépek vagytok Natti! – sóhajtom.

-      Köszi! – ölel át és nevetni kezd – Zalán kiakasztotta a fotóst, állandóan ott sertepertélt körülöttünk, és utasítgatásokat osztogatott, hogy mit hova tegyünk, hova nézzünk, merre forduljunk, egészen addig, amíg a fotós helyre nem tette. Akkor elhallgatott, de forgatta a szemeit, egészen addig amíg Ash el nem rángatta onnan.

-      Jellemző, nem bír soha magával!

A következő képeknél, nem szólal meg, nem is néz rám.

Aztán amikor feltűnik Csongor anyuékkal közös képe, elsírja magát.

Értetlenül nézek rá. De nem szól semmit, csak a szorongatja a zsebkendőjét. Fogalmam sincs, hogy mi a baja, de nem faggatom, inkább csak simogatom a hátát, és hagyom, hogy megkönnyebbüljön.

-      Mi a baj? – nézek rá, amikor már kicsit lecsillapodott.

Bámul maga elé, majd beszélni kezd.

-      Még meg sem köszöntem neked.

-      Mit?

-      Hát azt, hogy a fényképezés végeztével eljöttél velem oda.

Hallgatunk. Én is gondolataimba merülve emlékezem. Emlékezem azokra az érzésekre, amik ott eltöltöttek. Nehéz volt, mert én is búcsúztam.

-      Meg kellett tenned Natti. – ölelem magamhoz, szipogunk.

-      Szerinted láttak? Látott anyu? – sírja el magát. – Vajon látott az anyukám és az apukám?

-      Biztos vagyok benne, - sírok én is – Biztos vagyok benne, hogy láttak, és nagyon büszkék voltak rád!

Bambulunk magunk elé.

-      Tudod én is kint voltam náluk, én is beszéltem velük. Nevetséges nem? Már nem értenek, nem hallanak, már nincsenek, de az illúzió, hogy mégis velünk lehetnek, az többet ér mindennél!

-      Tudom, hidd el Natti, ha valaki, hát én tudom.

-      Olyan jó lett volna, ha velem lehetnek ma, ha ők is itt lennének! És most szégyelem magam, mert úgy érzem elárultam apuékat, mármint, érted?!

-      Persze – nevetem el magam, és várakozón nézek rá, és ő beszélni kezd.

-      Ők neveltek fel, törődtek velem, szerettek, amikor körülöttük is minden összeomlott, és ők mégis ott voltak velem. Soha de soha nem éreztették velem, hogy nem a saját vérszerinti gyerekük vagyok,

-      Mert a mi gyerekünk vagy! – szólal meg Apu a hátunk mögött. – Mindig is az voltál! – ölel át bennünket – Néha az agyamra mentetek, de az enyémek vagytok! Te is Patália! Hogy merülhetett fel benned ? – végig sem tudja mondani, Natti azonnal közbevág

-      Nem merült fel bennem Apu soha, soha! Nem éreztem, hogy nem vagyok egyenlő velük! – mutat rám.

-      Na azért! – nyom barackot a fejünkre. – Na gyerünk lányok, már keresik a menyasszonyt, mert tortát kell vágnia! És azt hiszem, érted is lassan elindul a keresőosztag! – mutat rám nevetve.

-      Rob?

-      Aha. Kint álldogál és aggódik, hogy nincs e bajod! Szaladj!

Elindulunk, de Apu visszarántja Nattit. Hátrafordulok, látom, hogy magához húzza, és az arcát a kezei közé fogva magyaráz neki. Látom, ahogy Natti elsírja magát és Apa magához öleli. Megfordulok és igyekszem a sátor felé. Rob ott álldogál és Norbival beszélget, de megjelenik Anikó és berángatja.

Rob maga elé mered, és a lábával a járdát borító apró köveket rugdossa.

Szó nélkül hozzálépek és átölelem. Nem kérdez semmit csak átölel. Ekkor a zenekar elkezdi játszani a számunkat.

-      Emlékszel? – suttogja, és átölel vigyorogva táncolni kezdünk.

-      Persze, hogy emlékszem! – bújok hozzá.

-      Akkor este órákig tartott, hogy összeszedjem a bátorságomat, és odamenjek hozzád.

-      Tényleg?

-      Tényleg – suttogja – Colm halálra cikizett, mire összeszedtem magam.

Hallgatunk, csak élvezem ahogy a zenére csendben összebújva táncolunk. Az enyhe fényben megcsillan a gyűrűsujjamon lévő gyűrű, és engem végtelen nyugalom áraszt el.

-      Szeretlek! – suttogom halkan a fülébe, mire mindkét kezével átkarol, és úgy ölel magához.

-      Én is nagyon!  

Ekkor halad el mellettünk Apa és a kezébe kapaszkodva Natti. Vigyorognak. Bent taps fogadja őket.

Nevetve figyeljük, ahogy Csongival együtt felvágják a torát. Kicsit leül a hangulat, mivel mindenki el van pilledve. Az egész társaság üldögél és halkan beszélget. Ekkor a Csongi barátai szervezkedni kezdenek, és egy széket tesznek a táncparkett közepére. Natti nevetve tiltakozik, de nincs mese menni kell! Felugrunk és közelebb megyünk. A zenekar játszani kezd, Csongi pedig eltűnik Natti ruhája alatt! Persze röpködnek a pikánsabbnál pikánsabb beszólások, de mindenki nevetni kezd, amikor Csongi előkerül  a ruha alóla szájában Natti harisnyatartójával! Nem dobja a prédára várakozó pasik közé, hanem a fejére húzza fejpántként,

és azzal táncol, egészen addig, míg valamelyik haverja le nem lopja a fejéről. Hangosan visítva tapsolunk ezen.

Újra mulatni kezd a társaság. Gyorsan lekapom a bátyámat miközben twisztelnek Ashleyvel,

de Rob sem ússza meg, mivel megörökítem ahogy limbózik. Claire alig akar hinni a szemének amikor meglátja fiacskáját. Lizzyvel azonban nevetve, és tapsoljuk mutatványát.

-      Istenem láttad, ahogy berogyasztott?! – vihogja Lizzy, miközben én a könnyeimet törölgetem. – Már azt hittem, hogy elvágódik!

De ekkor mellénk érkezik a limbókirály személyesen, és tiltakozásommal nem törődve táncolni kezdünk. 

 

-      Jól érzed magad?

-      Kurva jól! – közli nevetve – Bocs! Nagyon jól érzem magam! Régen buliztam ilyen jól. És most még csak részeg sem vagyok!

Ekkor a fejem fölött átnézve valamin nevetni kezd, és kezemet elengedve integetni kezd. Hátrafordulok. Claire és Richard ropják rendesen amit Lizzy meg is örökít.

 

-      Jól jön ha Apa otthon, a derekát fájlalja! – nevet Lizzy mellettünk elhaladva.  Rob felnevet és összepacsiznak.

Ekkor lekapcsolják az összes lámpát, csak az oszlopokra és a kinti bokrokra tett kis égők adnak némi fényt, illetve Natti kezében lévő csokron égő gyertya halvány fénye. A zenekar keringőt kezd játszani, ők pedig lassan kitáncolnak a táncparkettről. Mi is lelépünk átöltözni.

Még kora délután amíg mi a fényképésznél voltuk anyuék áthozták az összekészített ruháinkat az egyik szobába. Azonban nem voltunk elég gyorsak, mivel Zalánék már bent vannak. Halkan beszélgetünk Robbal miközben várakozunk. Nattiék szobájából Anya jön ki nevetve, kezében tartva a  menyasszonyi és a gyertyafénykeringős csokrát is Nattinak.

-      Elfelejtette eldobni! – kuncogja.

-      Majd elhajítja, most! – vigyorogja Rob, anyu is elneveti magát és tovább megy. – Tényleg nem akarod elkapni? – kacsint rám Robert.

-      Nem! – nézek rá konokul.

-      Miért?

-       Csak! Rob kérlek!

-      Oké! De ne hidd azt, hogy anyáink karmaiból megmenekülünk! Amint  eléred a 12 hetes kort, lecsapnak ránk! – neveti – Anya nagyon be van indulva! Pláne most, hogy itt van. Amikor ti eltűntetek Nattival leültem hozzájuk. Lelkesen magyarázott Apunak,  hogy ezt így meg úgy kellene csinálni. Gyorsan fel is kértem Lizzyt táncolni – neveti – és eltűntünk a balfenéken!

Nevetve nézek rá. Mire ő magához húz és megcsókol, miközben az ablakpárkánynak dől. Finoman simogatják ajkaink egymást. Soha életemben ilyen finom csókot nem kaptam még. Belemosolyog a csókunkba.

-      Megtudhatom minek örül ennyire Mr. Pattinson?

-      Hát annak, hogy körtécskénket, már ruhán keresztül is érzem. Hiába van több réteg közöttünk, a pocakod középen kemény, így amikor magamhoz ölellek már simán érzem.

Elolvadok, amikor kezét közénk téve pocakomat simogatni kezdi.

-      Nagyon szeretlek Molnár Hanna. – elsüllyed körülöttünk a világ.

-      Ennek őszintén örülök kedves Robert, - szólal meg Zalán nevetve mögöttünk és hátba veregeti Robertet – mehettek öltözni! De nem rosszalkodni ám, mert ma még rengeteg dolgunk van! Úgyhogy ha 5 percen belül nem vagytok kint, feljövök!

-      Zalán! – csattan fel Ashley – Törődj a saját dolgoddal! Ne velük!

Nevetve lépünk be. Egyből vetkőzni kezdünk. Robert végig csókolja a hátamat miközben a ruhám zippzárját húzza le. Megborzongok amikor eszembe jut mit műveltünk egymással délután öltözés közben.  Felmorran, elhúzódok tőle, kaján tekintetét látva neki is a délután jártak járnak az eszében. Ekkor felkelti érdeklődésem nadrágja eleje. Nagyot nyelek, amikor kilépek a ruhámból. Ott állok előtte fehérneműben. Éhes tekintettel mér végig, de vigyorogni kezd amikor a pocakomon megállapodik a tekintete. Én is oda pillantok.

-      Már kicsit látszik! – kuncogja – Vékony vagy, és már látszik rajtad!

Elpirulok, és a másik ruhámat felkapva a fürdőbe iszkolok. Felnevet. Kíváncsian állok a tükör elé a fürdőben. Tényleg. Már egy kicsit látszik! Boldogan kuncogva húzom fel a ruhámat, és lépek ki, hogy Robert hátul felhúzza a zippzárt.

-      Nagyon csinos vagy! – néz végig a sötét türkiz színű ruhába bújtatott alakomon.

-      Hm maga sem panaszkodhat Mr. Pattinson. A fekete nagyon jól áll magának! – suttogom, majd egy csókot nyomok az arcára.

-      Na gyere mert tényleg kapni fogunk Zalántól!

Egymás kezét fogva megyünk le az épület elé, ahol a bátyám természetesen már rendezkedik.

Fotózkodunk.

Persze mi is beállunk a sorba.

Anya kérésére csinálunk olyan képet ahol csak ketten vagyunk Nattival,

majd Ashleyvel hárman pózolunk.

De olyan is készül, amin csak mi vagyunk testvérek.  

Végül hatunkról is  készül kép.

 Aztán persze menni kell, mert felfedezik az ifjú párt. Zalánt és Csongort ekkor elkapja a két unokabátyám. Valamit nagyon magyaráznak, és baromira röhögnek, aztán eltűnnek a balfenéken. Nattit magával rángatja Anya. Mi meg hárman Ashleyvel bemegyünk a sátorba. Leülünk az asztalukhoz. Nevetve nézzük a többieket ahogy mulatnak. Rob szülei is nagyon jól érzik magukat. Claire Apukámmal táncol, Richardot meg Emma táncoltatja. Lizzy meg ha jól látom Csongi egyik külföldi üzlettársával táncol.

Ekkor megjelenik Anyu halál idegesen mellettünk.

-      Nem láttátok Zalánt? Natti tanújaként neki kellene bevezetnie a húgát!

-      Még kint láttuk amikor fényképezkedtünk. Zsoltiék elrángatták valahova. Azóta nem láttam. – felelem anyának

-      Én szétszedem a bátyádat!

De ekkor tust húz a zenekar, a táncolók leállnak, és érdeklődve néznek körül, hogy most mi lesz. Aztán kisvártatva felharsan szórványosan a röhögés, mire anya elképedten fordul meg.

-      Na nem! – nyög fel Anya és éktelenül röhögni kezd.

Mi is felpattanunk, hogy lássunk is valamit. Rob kézen fogva rángat maga után. Én értetlenül követem, majd döbbenten cövekelek le a táncparkett szélén.  

Nem akarok a hinni a szememnek!

Atya isten!

Ashley sem nagyon tér magához a sokktól, amit a látvány okoz. Claire lép mellénk, és Apu is tátott szájjal néz csak.

Persze lökött családomat nem kell félteni, egyből veszik a lapot, és táncra perdülnek a bolond menyasszonnyal élükön a vőlegénnyel.

Levegő után kapkodunk, amikor Csongi ellopja a bolond menyasszonyt.

Pár perc telik el amikor Zalán bevonul a nevetéstől könnyeit törölgető Nattival a táncparkettre és kezdetét veszi az igazi menyecsketánc.  Csongi egyik nagybátyja veri a kondért amire master card matricákat ragasztottak.

Rob szülei értetlenül állnak a dolgok előtt. Én pedig elkezdem magyarázni nekik az itteni szokásokat.

-      Zalán előadására ne kérdezzetek rá, mert egyenlőre nem találok rá szavakat! – nevetem el magam.

Robert ekkor magával rángat és mi is beállunk a sorba, hogy táncoljunk velük. Mivel nem túl nagy a létszáma a vendégseregnek, gyorsan végére érünk.

Pár perc pihenőt követően újra játszani kezd a zenekar, és kicsiny társaságunk újra belendül. De ekkor már az ifjú házasok is beszállnak a partyba. Fergeteges hangulat kerekedik.

Sokadik táncpartneremen vagyok túl és nevetve mondok nemet Tamásnak, mert már nem érzem a lábaimat. Apa ül le mellém Rob Anyukájával egyetemben.  Claire nevetve iszik, amikor hirtelen köhögni kezd. Ijedten nézek rá, hogy mi történt? Mi baja van? De ő csak kikerekedett szemekkel néz, és iszonyatosan elkezd nevetni.

Én is arra nézek, és majdnem lehidalok!

Robert tangózik Anyuval!

Persze felkapom az asztalon lévő gépet és fényképezni kezdek. Mellettem Claire jézusomozása hallatszik, Richard nevetésével keveredve. De nincs sok időm vidámkodni, mert apósjelöltem elkap és pillanatok alatt én is a táncparketten találom magam.

Levegő után kapkodok amikor Richard visszakísér az asztalhoz.

-      Na látom Apa elkapott egy körre! – húz az ölébe Robert, és megsimogatja a combomat.  Boldogan simulok hozzá.

Anyu ekkor fáradtan ül le közénk és kezd beszélgetni Clairrel.

-      Ne menjünk ki kicsit sétálni? – húz magához Rob - már zúg a fejem, jól esne egy kis csönd.

-      De menjünk. – suttogom.

Felállunk, és kimegyünk. Pár méter után összerázkódom.  Hiába vagyunk a szabadban a sátor alatt mégis valahogy melegebb van. Rob visszaszalad a zakójáért és a vállamra teríti. Csendben egymást átölelve sétálunk a csillagfényes nyári éjszakában. Robert maga felé fordít és megcsókol.

Ott állok a késő nyári csillagfényes égbolt alatt azzal a férfival akit a világon legjobban szeretek, akinek a gyerekét várom, akitől most talán a világ legfinomabb csókját kapom.

Boldogan nevetek fel.

-      Miért nevetsz? – néznek rám azok a kék szemek.

-      Mert most boldog vagyok! Talán én vagyok a világon a legboldogabb ember! – kacagom - Nézz az égre! Sehol egy felhő csak a csillagok ragyognak!

Velem együtt nevet.

Mind a ketten az eget kémleljük összebújva, egymás ölelésében, saját boldogságunktól elvarázsolódva, és nem vesszük észre, hogy a viharfelhők már gyülekeznek felettünk. . . 

89210