47. fejezet - Este a Pattinson családnál.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy eltűntem, de egy nehéz hét áll a hátam mögött.

Zsuzsi, Ila, Pet, Krissy, Ági, Golden, Petra, Betsy, Cszezemo és neked is Kesha

nagyon köszönök minden betűt amit leírtatok.

Sokat jelent, sőt rengeteget!

Most egy rövidke részt sikerült összehozni.

Bocs!

Legyetek jók!

Heni

Ui.: Bocs, de még nem tértem magamhoz, attól a taglóból amit a Gangsta hangja okozott :DD

Hanna

-      Persze bár hangom van! – nevetek fel, mire az összes arc érdeklődve fordul felém – Bárcsak ne hallanád!

-      Ugyan! – nevet fel mögöttem Rob, miközben puszit ad a nyakamra – Hallottunk!

-      Na figyelj kislány! – szólal meg évődve Marcus - Nálunk ez nem divat ám, hogy a haverokat lerázzuk amikor azok bulizni akarnak! Egyébként hallottam ám én is! Mintha tegnap este velem énekeltél volna! Úgy hogy ne magyarázz!

Ránézek Csongira és Zalánra mire azok rám kacsintanak. Nattival felnevetünk.

-      Gyere baby mutassuk meg nekik! – húz fel Rob karjaiból nevetve Csongi, mire az morogni kezd, és a fenekemre csap egyet.

Visszahajolok hozzá és kap egy alapos békítő csókot és elülök a földre a többiek közé, Rob minden mozdulatomat követi, szemmel tartja. 

Végignézek a társaságon, Marcus, Lizzy, Csongi, Sam, Natti, Kris, Zalán, Ashley, Tom és a mellettem ülő Vic és a két srác, Ben és Chris Lizzy barátai. Beszélgetés, nevetgélés hallatszik, majd Csongi a húrok közé csap, mire a többiek elhallgatnak és várakozó tekintettel néznek ránk. Nattival énekelni kezdünk, Zalán meg egy másik gitáron adja a ritmust. Lehet, hogy az a kevés alkohol is megártott amit eddig ittam, de hirtelen határtalan jókedvem kerekedik, és úgy érzem, hogy könnyű vagyok, nem érdekel, nem zavar semmi. Nattival kieresztjük a hangunkat, és a dallamok szállnak a levegőben, és én úgy érzem, hogy én is velük szárnyalok, könnyen lebegve, semmivel sem törődve.  Rob a terasz lépcsőjén ülve mosolyogva figyel, miközben egy üveg sört szorongat. Vidáman énekeljük egyik számot a másik után, nem törődve azzal, hogy a többiek nem értik a szövegeket, nem számít, most így jó, a dallamok magukért beszélnek!

-      Basszus revansot kell vennünk! – pattan fel Sam, - ezek lesöpörnek bennünket! – és hozza a gitárokat.

Nevetve ül vissza közénk, és énekelni kezd, hangjához kisvártatva csatlakozik Lizzy, hangja is, majd Ben és Cris is rázendítenek. Nemsokára az egész társaság vigyorogva énekel. Most nem számít, hogy kinek milyen hangja van! A fals, hamis hangokkal együtt teljes az egész.

Rob feláll a terasz lépcsőről, és ül le ő is Vic mellé vigyorogva, amit én csalódottan veszek tudomásul,  majd Tommal sutyorogni kezdenek, és Rob elveszi Zalántól az eddig dobként használt gitárt….. ő is beszáll.

Boldogan figyelem, ahogy nevetve a húrok közé csap, és ekkor meghallom a hangját. Énekel. Én csak ülök, és hallgatom, nézem a többieket, látom, hogy nevetgélnek, vidáman eszetlenkednek,  mosolygok, de az agyam csak arra az egy személyre, arra az egy hangra koncentrál, aki most lezárt szemekkel jókedvűen énekel.

Ekkor meglátom az igazi Robot. Azt, akinek rengeteg arcát láttam már, de ezt a gyermekien őszinte, laza felhőtlenül vidám Robertet eddig nem ismertem. Ledöbbenek. Hihetetlen, hogy mennyi ereje rámegy arra, hogy fegyelmezze magát, hogy mindenkinek megtudjon felelni, miközben az ő lénye háttérbe szorul elveszik! Végig pörgetem magamban az emlékeimet, az arcait amiket eddig láttam.

Szeretem.

Határtalanul szerelmes vagyok belé.

Eláraszt ez az érzés.

Nem figyelek fel a csöndre, nem fogom fel, a rám tekintő várakozásteljes arcokat, nem látok, nem hallok semmit, csak őt, őt aki most mosolyogva kissé értetlen szemekkel néz rám.

Őt aki most a szemembe nézve énekel.

Nekem.

Minden megszűnik, nem érzékelek semmit, csak őt látom, csak a hangját hallom, ami körülvesz, átölel, simogat, dédelget, majd elhallgat.

Hirtelen csend lesz.

Nem tudok megszólalni. Csak nézek rá, ő pedig csillogó szemmel nézi, simogatja a vonásaimat, szavak érintések nélkül tekintetünkkel szeretkezünk.

-      Szeretlek – suttogom halkan a szemébe nézve érzelmektől áradtan.

-      Én is. – suttogja.

Victórián keresztül mászok át hozzá, és nevetve döntöm hanyatt azzal sem törődve, hogy a gitár közöttünk van. Megcsókolom. Éhesen veti a számra magát. Bódultan faljuk egymást.

Aztán lassan eljutnak a fülünkig a többiek, füttyögése, beszólásai, hangoskodása. Vigyorogva válunk el egymástól. Vic arrébb megy, hogy Rob mellé ülhessek. Hozzá simulok, ő pedig átölel.  Most annyira teljes a világom. Nagyot sóhajtok, mire ő rám néz.

-      Mi a baj?

-      Semmi, - fordulok felé, és adok egy csókot a szájára – csak boldog vagyok.

-      Az jó, - neveti el magát – mert most én is!

Ekkor Ben  és Chris elköszönnek, Lizzy kikíséri őket. Így 12-en magunk között maradunk.

Előkerülnek  a kicsit keményebb piák is, a hangulat kisvártatva a tetőfokára hág, Rob elengedi magát, és röhögve bohóckodik Tomékkal. Egy pohár boros kólát szorongatok már egy ideje kicsit félrevonulva, miközben a többieket figyelem nevetve amikor Kris  és Vic ülnek le mellém.

-      Most nézz rá – mutat Robra Vic – olyan ritkán lehet ilyen önfeledtnek látni! – nevet rám. – Ezt az idiótát imádom nagyon, nem azt az idegbeteg őrültet amilyen újabban volt!

-      Néha látnád a forgatáson, majd szétdurran az agya! Pillanatok alatt felhúzza magát! – vihog Kristen.

Tom azonnal kipécézi, hogy mi hárman kicsit félrevonultunk.

-       Pörgessük fel kicsit ezt a bulit! – kacsint  a mellettem ülő Kristenre, aki rosszat sejtve elneveti magát, de a többiek lelkesen helyeselnek.

-      Ajjaj! Rosszat sejtek! – sóhajt fel Vic is.

-      Mi lenne, ha üvegeznénk! – néz rám szemöldökét húzogatva Tom, értetlenül meredek rá

-      Mi van? – néz rám meglepődve.

-      Mi? Üvegezés? – nyögöm ki, és kétségbeesetten segélykérőn nézek Victóriára,  - Én nem fogok vetkőzni!

-      Rob perverz fantáziája van a nődnek! Remélem kihasználod! – fordul Tom Roberthez mire Rob hozzá vág egy üres kólásüveget.– Semmi kifogásom baby a dolog ellen – neveti el magát miközben egyre közelebb kerül hozzám.

-      Vigyázz magadra haver! – szól oda neki Rob vigyorogva, de komoly tekintettel.

-       De én az igazmondósra gondolok! Kiváncsi vagyok a rejtett titkaidra Baby! Érzem, hogy meg kell ismerjelek, - hajol hozzám egyre közelebb,  - a lelkedbe akarok látni – néz rám illúzionista tekintettel mire elröhögöm magam.

-      Ezt még gyakorold! – vihogok rá.

-      Erre a nőre nem hat a férfias vonzerőm! – vág kétségbeesett pofát és Roberthez fordul – Szakadjon rám az ég! Persze őt is delejezted mi?!

Felnevetünk, felkászálódunk, hogy mi is odamenjünk a többiekhez, amikor váratlanul nekiáll zuhogni az eső egyik pillanatról a másikra!

Nevetve nézünk Tomra aki döbbentem mered fel az égre.

-      Ne má! Baszki!

-      Vigyázz mit kívánsz! – kiált oda Zalán Tomnak, miközben a vihogó Ashleyt segíti fel a párnáról - Nem hiába boszorkázom!

Szerencsére a kaják a teraszon vannak meg az étkezőben, így csak az italokat kell felkapkodnunk. Nevetve Tomot cukkolva szaladunk a teraszra.

-      Jó van kislány! – mutat rám nevetve Tom mikor a fedett teraszra érünk – Értem én, szégyenlősködsz, oda vagy szédítő testemért, csak nem mered ennek itt – mutat a vigyorgó Robra – nem merted bevallani! Érzem én is a vonzást ami kettőnket összeköt, - hangja érzékien búg, szeme bűvöl  - érzed te is a meleget  itt   - mutat a mellkasára, majd egyre lejjebb és lejjebb húzza a kezét – A kezdetektől fogva rám vágysz, és most elintézted a vetkőzős üvegezést, hogy láthasd férfias testemet! – sóhajtja.

A többiek várakozó tekintettel figyelnek, hogy most mit válaszolok neki. Rob Tom háta mögött egyre közelebb sétál hozzánk. Őt figyelem, Tom válla felett elnézve.

-      Igen Tom jól látod – előveszem a szexmaca tekintetet, hangom búg, miközben Tom válla felett le nem veszem Robról a tekintetem, – Csak rád vágyom, csak érted dobog a szívem! Csak a te férfias testedet kívánom, azt, hogy lassan bújtass ki a pulcsimból, miközben simogatod a testemet, - húzom végig mutató újam a dekoltázsomon.

Tom meglepődik, és nagyot nyel.

– Érezni akarom, ahogy egyre lejjebb és lejjebb simítasz rajtam férfias kezeddel, - suttogom neki érzékien búgó hangon, nagyot sóhajtok, és közelebb lépek a dermedten álló Tomhoz, aki mögött Rob megáll 25-30 centire, és égő tekintettel figyeli előadásomat – érezni akarom a csókjaidat itt, - mutatok a nyakamra – meg itt – húzom lefelé kezem a felsőtestemen,  és felemelem a kezem mintha megakarnám az arcát érinteni, döbbenten mered rám, mire én átnyúlok a válla felett és végigsimítok Rob arcán aki belepuszil a tenyerembe.

Tom döbbenten fordulna meg, de a mögötte álló Robnak ütközik.

-      Jól van gyerekek, gruppenbe is benne vagyok! – röhögi – Ha már ilyen szépen közrefogtatok! Mehetünk!

-      Jaj Tom! – vált át homira Rob – most teszed itt az agyad édes?! Úgyis tudják már!

Marcusék felnevetnek, mire Rob magához ránt, - Boszorka! – suttogja a fülembe.

Sam megszólal:

-      Ezt a műsort fel kellett volna venni Örgem! – veri hátba Robot- Nem semmi csaj az biztos!

-      Na ne már! – méltatlankodik nevetve Tom – felizgat és itt hagy! Milyen munka ez?! Gyere Baby – öleli át Krist – vigasztalj meg! – csücsörít felé és lehunyja a szemét.

Kristen felkap egy szelet citromot amit Lizzy a martinihoz hozott ki, és a szájába nyomja. Tom hitetlenkedve mered rá, miközben a savanyú citromot köpködi lelkesen.

-      Na mi man haver! – veri hátba Marcus – Savanyú a tökmag?

Felröhögünk.

Még csak este 11 óra van. De már nagyon lehűlt a levegő hála az esőnek, így az italokat kint hagyjuk a teraszon had hűljenek, és bemegyünk a nappaliba. A fiuk éheznek, így Victóriával és Lizzyvel az ebédlőbe pakoljuk a kajákat. Nekilátnak. Mi a nappaliban ülve beszélgetünk, és nézzük ahogy termelnek. Aztán összenézünk és mi is az asztalhoz vonulunk.

Jókedvűen beszélgetünk.

-      Na akkor csapjuk a lovak közé – néz végig a jól lakott társaságon Tom – kinél van egy üres üveg?

Döbbenten meredek rá, amit természetesen észrevesz

-      Most mi van? Megbeszéltük nem?

Nevetve kászálódunk fel és ülünk le a nappaliban. Rob félrehúzza a kisasztalt, és hogy mind letudjunk ülni a szőnyegre.

-      Szóval a játék a következő, megforgatjuk az üveget, aki felé néz az üveg szája amikor megáll, attól  kérdezhet az előző válaszoló valamit. A kérdezett eldöntheti, hogy válaszol, vagy mer? Ha nem akar válaszolni, akkor egy feladatot kell végrehajtania, ezzel kiváltja magát a válaszadás alól, majd pörget. Kétszer ugyanazt a kérdést ugyanannak az embernek nem lehet feltenni! És az sincs, hogy valaki egymás után kétszer nem válaszol! – közli, majd nekilendül.

Rob mellettem ül, majd hozzá fordulva suttogni kezdek:

-      Nem tudom, hogy én ezt szeretném-e játszani.

-      Hidd el nekem szeretnéd! – vigyorog

-      Most miért vidámkodsz?

-      Khm – khm, kéretik figyelni! – szólal meg Marcus röhögve, mire rosszat sejtve nézek rájuk.

-      Na ne! – nyögök fel.

-      Nem hiába hívnak mágusnak! – neveti el magát kárörvendve Tom, célozva Zalán boszorkázására. - Revans következik!  Mersz, vagy válaszolsz?

Nagyot sóhajtok, na jó, legyen.

-      Válaszolok.

-      Na lássuk csak mit is kérdezhetnék? Mit is? – gondolkodik el nagyon. – Áh meg is van! Vágjunk bele a közepébe! – nevet fel kárörvendve – Első csók hány évesen csattant el?

Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt.

-      12 éves voltam. – felelem mire Zalán felkapja a fejét.

-      Mi? Én úgy tudtam 15 voltál. Ki volt az?

Felnevetek és nem válaszolok. Pörgetek. Marcus.

-      Legkellemetlenebb találkozás kivel volt?

Rob felnevet mellettem. Marcus elvigyorodik.

-      Sünnel. – válaszolja mire hitetlenkedve felnevetünk. – Ne röhögjetek. Ezzel a két barommal meg a szüleinkkel kirándultunk, és én utálom az erdőt! Egész végig tömték a fejemet a hülyébbnél hülyébb történetekkel,  mire a végén már az infartus kerülgetett minden apró nesztől.  Felfedeztük, hogy nem messze a sátrainktól van egy kis patak amihez rengeteg patanyom vezetett. Kitaláltuk, hogy mi aztán nyomozunk.

-      Nagyítóval járkáltak fel – alá a parton! – neveti el magát Lizzy.

-      Nagyon nagy felfedezést tettem pont amikor ez a két barom, - mutat Robra és Tomra – kidurrantott mögöttem egy zacskót! Annyira megrémültem, hogy belevetődtem egy bokorba. A nappali pihenésében molesztált sün önvédelmi gombócalakzatot vett fel és hatalmasra fújta fel tüskéit….. A vetődés közben észleltem a veszélyt, de már nem volt idő pályát módosítani, így hát

-      Tökön szúrt  - röhög fel Rob – mond ki nyugodtan!

Felröhögünk. Marcus mérgesen néz rá, és gonoszan elhúzza a száját.

-      Jössz te még az én utcámba Patty! – mire az emlegetett, csak felnevet.

Sorban mennek a körök, idiótábbnál idiótább kérdésekkel persze a pia az fogy rendesen, amikor Robra kerül a sor. Marcus kárörvendve felnevet.

-      Válasz, vagy mersz?

-      Válasz – néz vigyorogva Marcusra.

-      Maradjunk a legcikibb történésnél! Oszd meg velük barátom! – veregeti hátba Robertet.

-      Nem is tudom, nem nagyon volt részem ilyenben – gondolkodik el, de Sam jó barátként a segítségére siet.

-      Pláza. – mire Rob elfehéredik, a többiek meg nevetnek, mi érdeklődve fordulunk, a delikvens felé.

De válaszolnia kell nincs mese. Rob vörös fejjel néz körbe. Barátai persze a segítségre sietnek lelkesen!

-      Bementünk moziba a belvárosba, - nevet fel Tom, - ennek a baromnak – mutat Robra, -  WC-re kellett mennie – de a nevetéstől nem tudja folytatni, így Sam átveszi a szót. – Lent voltunk a mélyföldszinten, amikor rájött hogy neki most azonnal mennie kell! A mozi meg a 3.-on volt. hát gyorsan felmozgólépcsőztünk, szenvedett, de kibírta az utat.

-      Persze már napok óta rosszul voltam, - feleli Rob vörös fejjel -  na mindegy a lényeg az, hogy bevetődtem az első utamba kerülő  fülkébe

-      Berontott,  - neveti el magát Tom – és még a díjat sem fizette ki azt is nekem kellett!

-      Szóval átadtam magam a megkönnyebbülésnek, amikor megszólalt valaki a mellettem lévő fülkébe:

„ Helló!” - mire mivel  én a szüleimtől jó nevelést kaptam,  visszaköszöntem, -  vigyorog Rob.

„Szar napod volt?” – teszi fel a kérdést a mellettem lévő fülke, mire én szűkszavúan  válaszoltam, hogy:

-      Majdnem. –

Na én már itt már fuldoklok a röhögéstől, ahogy Robert vörös fejét nézem, te jó ég mi lesz ebből! Ő azonban folytatja, mély hangon utánozza az illetőt:

„ Nem jössz át?” – hallottam a fülén túlról,

Na én már fetrengek, Rob azonban folytatja:

-       ne tudjátok meg, a  frász jött rám, azonnal a menekülő utat kerestem! De jól nevelten még azért válaszoltam, hogy dehogy megyek! És azonnal szedtem a sátorfámat, és rohantam.

-      Mi meg ott vártuk az előtérben a mosdóknál amikor mint az őrültek kirobbant a klotyóból. – veszi át a szót Tom -  Elképzelni sem tudtuk, hogy mi a baja. Aztán kiszedtük belőle, hogy mi történt. Ez meg csak ijedten néz hátra, amikor megjelenik egy hármasszekrény mellettünk és kezet mos, miközben a telefonját a válla és a füle közé szorítja  és félrefordított fejjel beszél bele:

„Bocs szívem, hogy letettem, de a szomszédban egy paraszt minden kérdésemre válaszolt”!

Na itt kirobban belőlem a nevetés, már a könnyeim is folynak. Rob meg csak vigyorog mellettem. Nem tudom abbahagyni, elég csak ránéznem.

-      Hanna fejezd már be! – szól rám, de én csak vihogok mint a fakutya. – Fejezd  már be!

A többiek már azon röhögnek, hogy én hogy nevetek. Felállok, hogy elmenjek vizet inni a konyhába, de nem tudom abbahagyni. Lassan lecsillapodok, és visszamegyek közéjük.

Tomnak kell válaszolnia Zalán kérdésére:

-      Legnagyobb álom?

-      Egyszerre kettő – rám kacsint és vigyorog – nem három nővel együtt lenni!

Zalán felhördül, és ránéz:

-      Arra bizonyos filmekből számos példát láthattunk, hogy egyetlen nő tökéletesen el tud látni három pasast méghozzá szimultán, de mit kezdenél te három nővel? – teszi fel a nagyzolók királyának a kérdést nevetve.

-      Eszményi létszám egy kártyapartihoz! – vetem oda nekik, mire Rob mellettem felhördül és vihogni kezd.

-      Baszki Tom ezt megkaptad! – nevet fel Kristen is,  de Tom már pörgeti is az üveget,  ami mit ad isten ki előtt áll meg? Előttem. Felhördülök.

-      Na ne!

-      De – de szépségem, és ha már egyeseknek ilyen csípős a nyelve, …. – hatás szünet – legvadabb szexuális élmény? – veti oda nekem pléhpofával a kérdést, de a tekintete kajánul csillog.

Tudom arra számít, hogy visszakozni fogok, de ráfáztál öregem! Pont nyitná a száját, hogy kérdezze merek-e amikor szélesen vigyorogva válaszolok.

-      5 éve Balatonon, csillagfényes  bársonyos éjszakán, csónakban. Az volt péntekig a legvadabb élményem. – és Robra kacsintok, aki csalódottan néz rám, aztán eljutnak hozzá a szavaim, és vigyorogni kezd.

Tomnak lassabban esik le, de leesik, koppan, csattan, földet ér.  Felhördül és kíváncsian ránk néz, de visszafogja magát. Szerencséjére.  

Az alkohol kezd kiütni, csendben hallgatom a többiek beszélgetését, röhögését.  Felállok a többiek tiltakozásával nem törődve Kristen mellé ülök a kanapéra. Ő is kómás fejjel mered rám, csak egymásra nézünk és vigyorogni kezdünk.

-      Basszus Hanna! Nem ittam egy kortyot sem, de úgy érzem magam, mint aki egész este vedelt. –suttogja a fülembe, csak bólogatni van erőm, alig bírom nyitva tartani a szemem.

Kisvártatva hangos nevetésre rezzenünk össze. Rob nem hajlandó válaszolni a feltett kérdésre, fogalmam sincs, hogy mit kérdeztek tőle, mivel egy ideje az köti le a teljes figyelmemet, hogy nyitva tartsam a szemem. 

Rob morogva felkászálódok a földről, mire Natti és Ash Lizzy nevetve bíztatni kezdik. Vic a telefonján felhangzik Tom Jones Sex bomb című száma. Erre felkapom a fejem, mire Zalán felröhög.

-      Már felébredt, - mutat felém nevetve – lejtheted!

-      Mi? – nézünk össze Kristennel, ő is egyből magához tért!

Rob vigyorogva néz a szemembe és riszálni kezd. Az agyam ledermed, és értetlenkedve próbálom értelmezi, hogy most tényleg azt látom-e amit látok?!

Elképedve meredek Krisre:

-      Te is látod? – mutatok Robra. – Basszus Kris csípj meg! – Zalánék felröhögnek és bíztatni kezdik Robot.

Kris értetlenül, elképedve mered rám.  Lassan felfogom, hogy tényleg azt látom, amit látok, annál is inkább mivel a Rob vigyorogva közeledik felém, miközben a gombokat az ingén egymás után gombolja ki, majd fél méterre megáll előttem és rám kacsint miközben csípőjét erotikusan mozgatja.

Leesek az agyamról!

Vigyorogva figyel, és rám kacsint!

Na jó barátocskám! – ébredek fel teljesen.

Megnyalom a mutató újamat és lassan végigkarcolom körmöm hegyével a feltáruló mellkasát, miközben a szemébe nézek. Nagyot nyelünk, és magához ránt, megfogja a csuklómat és egy csókot lehel rá, de másik kezemet nem tartóztatja le, így az szabadon garázdálkodik felsőtestén. Lassan a szám a végéhez ér, amikor rám kacsint és a nevetve fülembe suttogja:

-      Gyere mögém és gombolj ki!  Hadd irigyeljenek! – kiszárad a szám! Anyám!

De engedelmeskedek neki.

Miközben riszál, (komolyan mondom profi chippendale showra érett a bemutatója) vigyorogva sétálok mögé, míg ő még mindig a kezemet szorongatja. Mikor mögé érek, egy csókot lehelek a tarkójára. Érzem, hogy megborzong tőle, de csak a kezemet szorítja meg és most azt is elengedi. Hozzá simulok a hátához, miközben kezem óvatosan végigsimít a mellkasán, majd a szám utolsó taktusainál lassan kigombolom a farmerját.

Mindketten zihálunk, de most kivételesen a röhögéstől.

-      Apám ez nagy volt! – neveti el magát Tom.

-      Egészen felébredtem! – vihog mögöttünk Kris is.

Rob nevetve fordul meg és zár a karjaiba.

-      Na felébredtél? – suttogja a hajamba.

-      Teljesen! – nevetem el magam. – Elmehetsz profinak!

-      Inkább csak neked illegetném magam! – neveti el magát – Egyébként is ígértél nekem valami bemutatót a tegnapi vásárfiából!

-      Majd holnap, mielőtt elmegyünk! – szavaim hallatán mindketten döbbenten meredünk egymásra. Elkomorodunk.

Holnap.

Ez a szó ami máskor egy reménytejes új nap ígéretét hordozta, most fenyegető árnyként magasodik fölénk. Magához szorít és a hajamba puszil. Sóhajtva kezdi simogatni a hajam, elmosolyodom, és lassan elkezdem begombolni ingjén a gombokat.

-      Te Patty valamit rosszul csináltok! – poénkodik Tom.

-      Ennyi volt a bemutató! – vigyorog rá Robert – ennyit kaptok!

-      Úristen! – néz Vic az órájára,-  nekem holnap munka és már majdnem 2 óra van!  

A többiek is veszik a lapot és szedelőzködni kezdenek.

Tom, Marcus, és Sam bohóckodva búcsúznak.

-      Örülök, hogy megismerhettelek benneteket! – mosolygok rájuk, miközben Robbal kikísérjük őket.

-      Legközelebb Londonba jársz, mindenképpen hívj fel, aztán majd megmutatom, hogy mit tud egy igazi pasi! – vigyorogja Tom.

-      Tom feltétlenül megteszem! – biztosítom róla, miközben az ajtóhoz érünk, ahol a legnagyobb meglepetésemre mindhárman átölelnek és kapok puszit is. Sorba kilépnek nagy nevetések közepette, de Tom még visszafordul és komolyan néz rám.

-      Tényleg ne haragudj azért amiért olyan nagy ökör voltam! – néz rám olyan komoly szemekkel, amikben most meglátom a végtelen szomorúságot. Ledöbbenek. Majd mosolyt erőltetek magamra, és biztosítom rólam hogy nincs semmi baj.

Rob hálásan néz rám. Nem szólunk semmit, csak megyünk vissza a nappaliba eltakarítani a romokat. A 3 pasi gyorsan összeszedi az üvegeket, és a szemetet. Mi 5-en lányok meg gyorsan elpakoljuk a kajákat, bepakolunk a mosogatóba. Gyorsan söprűt ragadok és a nappaliban lévő szemét nagy részét összesöpröm.

Majd lerogyok a többiek mellé a nappaliba. Halkan beszélgetünk az estéről, amíg a taxikra várunk.

Natti, Csongi, Zalán és Ash visszamennek a szállodába, míg mi itt alszunk Robbal a szobájában, Kristen meg Lizzynél.

Halkan búcsúzkodunk tesóméktól és  őket is kikísérjük.

-      Aludj boszikám! – ölel magához Zalán, miközben a hajamba suttog – Jó volt téged ma este ilyen vidámnak látni!

-      Vigyázzatok magatokra! – suttogom neki – És ne feledd bátyó nagyon szeretlek!

Tompa vagyok a fáradtságtól. Alig hallok, alig látok.  Hiába, nem szoktam hozzá a piához.

Mire visszatámolygunk a nappaliba a többiek már elvonultak aludni.  Fáradtan mászok fel az emeletre Rob után, aki nevetve figyeli kómás fejemet. A szobába érve, csak ledobálok magamról mindent, és magamra rántom a hálóingemet. Rob vigyorogva figyel, majd mellém mászik az ágyra. Hozzám fészkeli magát. Félálomban érzékelem, közeledési kísérletét, de most nincs erőm viszonozni

-      Édesem, ha végeztél légyszives takarj be! – sóhajtom és már alszom is.

Heves fejfájásra ébredek.

A fényekből ítélve amik beszöknek a redőny résein még kora reggel van, hajnal talán.

Tehát csak pár órát aludtam.  

Óvatosan fordítom el a fejemet. Rob mellettem szuszogva alszik hason, de az egyik karját átveti rajtam. Nyújtózkodom a táskámért, talán van benne gyógyszer, de nem érem el, és Rob is mocorogni kezd.  Megmerevedek, nem akarom felébreszteni. Megvárom, míg vissza alszik. Óvatosan leemelem a kezét magamról és lassan felállok. Hirtelen nyilal a fájdalom a halántékomba. Muszáj bevennem a fájdalomcsillapítót mert ennek rossz vége lesz!

Halkan zaj nélkül próbálom kiszedni a táskából a gyógyszert és amikor sikerül megkönnyebbülten kapom be, de nem bírom lenyelni. Le kell mennem inni, itt fent nem tudom melyik a fürdőszoba, és nem szeretnék minden helységbe benyitni. Magamra kapom a fürdőköpenyem és halkan leosonok. Nem ébresztettem fel senkit! Szerencsére.

A konyhában gyorsan iszok , majd elmosom a poharam, és halkan próbálok felsunnyogni Robhoz, amikor a szemem sarkából mozgást érzékelek. Még a vér is megfagy bennem hirtelen.

Kristen.

Sír.

Odamegyek hozzá halkan, és leülök mellé a földre, csak felpillant, majd újra felzokog.

-      Mi a baj Kris? Fáj valamid?

-      Nem Hanna, nem fáj! – suttogja.

-      Akkor mi a baj? Miért sírsz?

-      Felhívtam Markot, - ekkor veszem csak észre a kezében szorongatott telefont - és elmondtam neki telefonon hogy annak az éjszakának gyümölcse lett. Először levegőt nem kapott, de aztán higgadtan csak annyit mondott, hogy ne csináljak semmi őrültséget, menjek haza és beszéljük meg. Nem mondtam még, de ma este elutazom én is.

-      Jól vagy? – fogom meg a jéghideg kezét.

Claire

Halkan nyitom ki az ablakot.  Richard szereti, ha a reggeli levegő beáramlik a szobába. A zsalut hagyom. Először fel sem fogom, hogy van lent valaki a nappaliból nyíló télikertben, ami mellett a mi ablakunk van, csak amikor halk szipogást és suttogást  hallok akkor jövök rá, hogy a lányok lent vannak.  Nem akarok hallgatózni, ezért visszalépek Richard is ébredezik mellettem.

Halkan elsuttogom neki, hogy a lányok kint beszélgetnek, ne menjen ki.

Kellemetlenül érzem magam, hogy hallgatózok.

Kristen felzokog. Hanna nyugtatni próbálja. Először nem értek semmit, aztán leesik, hogy Kris terhes!

Hanna

-      Igen Hanna jól vagyok. Megértettem, hogy nem dönthetek ebben egymagam. Ő az apukája, és még ha nem is szeretjük egymást, de joga van arról tudni, hogy a gyerekét várom. Azért megkönnyebbültem, hogy normálisan fogadta, normálisan viselkedett, valahol attól féltem, hogy bunkó lesz.

-      Jaj istenem! – simogatom meg amikor Kris rám néz. Tudom mi jön. Látom a szemén.

-      Igen Kris! Én majdnem belehaltam! Nem fizikailag, hanem érzelmileg. – sóhajtok fel ahogy az akkori érzések ismét felbukkannak.

-      Figyelj Hanna – szólal meg Kris mentegetőzve – inkább ne mondj semmit, nem akarlak felzaklatni!

-      De igen, már túlvagyok rajta. – hallgatok el hirtelen, hogy gondolataimat össze tudjam szedni. – Az én helyzetem merőben más volt. Előtte vesztettem el az ikertestvéremet és az életem első szerelmét. Kamaszkorom óta ő volt a férfi az életemben. Középiskola 2.-tól elválaszthatatlanok voltunk, aztán érettségi után ráeszméltünk, hogy ezt már több barátságnál. Sokkal több. Felfedeztük egymást, felfedeztük közösen az érzékiséget a testiséget, az erotikát. Faltuk, egymást. Tobzódtunk az érzelmeinkben, fürödtünk a szerelemben. Aztán azon a napon elmentek. Először fel sem fogtam igazán. A temetésen, csak néztem a két koporsót, és nem fogtam fel, hogy ott vannak, ott abban a ládában. És én már soha nem látom őket, nem hallom a nevetésüket, soha nem veszekszem velük a kupi miatt amit csinálnak. Soha nem bújhatok hozzá Atihoz amikor valami nem sikerül. Nem ölel, nem csókol többet, nem suttogja  a fülembe hogy szeret. Egy ködön keresztül éltem meg az első 4-5 hetet. Anyu kórházba került, és akkor kezdtem el felfogni a történteket. Aztán amikor megjött a menzeszem, akkor keletkezett azon a tömör falon egy hatalmas rés. Mert rájöttem arra, hogy nem vagyok terhes. Tudat alatt  végig reménykedtem ebben. Ezt követően kezdtem felfogni a valóságot. Fájt, mocsok módon fájt. Ekkor kezdtem menekülni. Ekkor kezdtem bezárkózni, állandóan a műhelyben voltam, ott ahol először szeretkeztünk Atival, ahol annyi boldog órát töltöttem vele. Amikor ott voltam, úgy éreztem velem van, akkor nem érzetem a fájdalmat, az ürességet.

 Azon a napon is a műhelyben voltam, hallottam ahogy Natti megáll a ház előtt, és hirtelen olyan fájdalmat éreztem, hogy az elmondhatatlan, csak nyöszörögni tudtam. Hallottam ahogy Natti elmegy a műhely előtt, és csak reménykedtem hogy rám talál. Utána már csak a kórházra emlékszem, ahogy anyu és Natti állnak mellettem, és az orvossal beszélgetnek. Nem értettem mi van? Mi történt? Az orvos szavait sem fogtam fel igazán. 18 hetes terhes voltam amikor elvetéltem. Hallottam, hogy mondja, hogy sajnálja. Néztem anyát és Nattit, hogy most miért is sírnak? És eljutott a tudatomig, hogy az a baba akit szerettem volna, végig velem volt a pocakomba, együtt dobogott vele a szívem, lélegzett velem. Velem volt. Végig velem. Nyugtatókat kaptam, addig volt csak jó amíg aludtam, akkor nem gondolkodtam, nem fájt semmi. A hírre hazajött Zalán. Amikor megláttam ébredéskor, hogy ott ül mellettem, megkönnyebbültem, és tudtam sírni. Majdnem 5 hónap után sírtam. Végre sírtam. Aznap hazaengedtek mindig volt velem valaki, éjjel Natti, nappal Zalán. Úgy éreztem, hogy lassan talán csillapodik a fájdalom bennem. Eltelt pár nap, és én úgy érzetem, hogy végre talán kapok levegőt. Natti már elment a suliba, de Zalán még nem ért oda hozzánk, elakart vinni moziba, hogy kicsit kimozduljak, a Mulánt akartuk megnézni – nevetem el magam és nézek Krisre. – Aztán kopogást hallottam, és  mosolyogva leszaladtam ajtót nyitni, nem értettem miért nem használja a kulcsát Zalán, biztos voltam benne, hogy megint anyuéknál hagyta, de nem ő állt ott, hanem Ati anyukája. Olyan mérhetetlen utálattal, és megvetéssel mért végig, hogy nem kaptam levegőt  a döbbenettől. És akkor rákezdett, hogy én milyen felelőtlen, aljas nő vagyok, nem elég, hogy a fiát elvettem tőle, miattam halt meg, most még a kicsi unokáját is megöltem! Milyen aljas alávaló szemét vagyok. És csak mondta, mondta a szidalmait, nem tudtam védekezni sem. Aztán ahogy jött el is ment. Én meg csak ültem a nappaliban magamban. Úgy éreztem, hogy kiesik a szívem, hogy szétszakadok a fájdalomtól amit a veszteségem tudata okozott. Bementem a szobámba, hogy bevegyek egy szem nyugtatót aztán már csak azt akartam, hogy ne fájjon semmi. Zalánt még hallottam láttam, a többire nem emlékszem.

Kris csak szipog mellettem.

-      Figyelj ez a te életed, neked kell tudnod, hogy mit akarsz kezdeni vele. Én ott voltam egy hatalmas sebbel a lelkemben amit ez a csapás még csak mélyített. Nekem úgy éreztem akkor, hogy nem maradt senkim. Neked vannak barátaid, és biztos vagyok benne, hogy a családodban is van valaki akire számíthatsz, hidd el Kris nem vagy egyedül bárhogy is döntesz. Döntöttél már?

-      Sokszor végig gondoltam már, hidd el Hanna. Mindkét lehetőségemet. Nem akarok gyereket, most még nem! Még nagyon fiatal vagyok ahhoz, hogy anyuka legyek, még rengeteg dolog áll előttem, most kell dolgoznom, most kell hírnevet szereznem, hogy később nyugodtan tudjak a családommal foglalkozni.

-      Kris engem nem kell meggyőznöd, én megértelek! – fogom meg a kezét.

-      De ugyanakkor bennem van az is, hogy ő mégis csak az enyém, az én babám, az én gyermekem, és nem ölhetem meg! – zokog fel.

-      Kristen! – ölelem át – figyelj szívem ne vedd így fel.

-      Nem akarom őt, most nem, de nem akarom megölni sem! Talán más lenne, ha szerelmes lennék az apukájába, de csak egy elkeseredett magányos pillanat volt, semmi egyéb, csak egy éjszaka. – sír fel  keservesen – és most tegyem tönkre az életem? Nem!

-      Kris,  ne sírj! – simogatom meg a hátát, mire a vállamra teszi a fejét.  – Ebben a helyzetben nem lehet okosat mondani, nem lehet azt mondania senkinek, hogy ezt tedd, vagy azt tedd. Egyet tudok csak, melletted állni, és támogatni bárhogy is döntesz. Bármikor beszélgetni akarsz csak hívj fel! Bármikor! Hallod?

-      Köszönöm! – suttogja, és a vörösre sírt szemeit törölgeti.

-      Gyere be innen mert nagyon fázom, gyere menjünk be a nappaliba, beszélgessünk még.

Lassan bebaktatunk a nappaliba, és leülünk a kanapéra. Kristen halkan beszélni kezd, csak dől belőle a szó. Mondja csak mondja a fájdalmát.

Nem értem a szüleit, hogy tehetik ezt vele?

Miért hagyják ennyire magára? Annyira elmerülök a gondolataimba, hogy észre sem veszem, hogy elaludt. A vállamra hajtotta a fejét és elaludt. Nem merek megmozdulni, nehogy felébresszem.  Nézem a zsalun beszökő fényeket, lassan tompul körülöttem minden, és elalszom én is. 

Csak úgy a végére: