46. fejezet: Nincs címe .....

Sziasztok!

Nem szeretnék újra mentegetőzni, nem voltam/vagyok jól. 

Sajnálom, hogy késtem! 

Remélem tetszeni fog nektek, én nagyon szerettem írni.  

Nem tudom miért nem veszi át a formátumot a blogger, de már majdnem agyvérzést kaptam attól, hogy valamelyest formába hozzam a fejezetet. Van valami ötletetek?

Csók nektek! 

Heni

Robert

Kiváncsian lépek ki a fürdőből, hogy megtudjam ki jött. Látom, ahogy Hanna félreáll az ajtóban, hogy beengedje.

Tom.

Meglepődöm, erre nem számítottam. Már gondolkodtam rajta, hogy felhívom, de még nem tudtam napirendre térni a tegnapiak felett.

Belép, Hanna még mielőtt megszólalhatnék közli, hogy átmegy a többiekhez, ha megbeszéltük dolgainkat ott megtalálom.

Lelép.

Csönd ereszkedik a szobára hirtelen. Nem tudom, hogy mint mondjak neki, csak megfordulok, és leülök.

Tom követ.

-      Figyelj Rob! Én sajnálom, ahogy tegnap viselkedtem! Nem tudok, mint mondani.

Nem tud mit mondani, nem tud mit mondani! Hát én tudok!

-      Bazd meg egy kibaszott hülye fasz vagy! – ugrok fel hirtelen. – Tudod mennyire vártam azt, hogy neked bemutassam? A legjobb haveromnak?
Végre találok egy lányt és arra nem vagy képes, hogy normálisan viselkedj! Végre nem vagyok egyedül, végre van mellettem valaki, végre…

Tom nem szól semmit, csak fel  s alá mászkál a szobában, majd hirtelen megáll, látom, hogy megmerevedik a szemei villámokat szórnak,

-      Bazd meg Pattinson! Vedd már észre magad! Mindig csak te, csak te, mindig minden rólad szól! Mindig mindenki téged ugrál körbe! – üvölti rám, miközben én csak állok leforrázva. - Szegény Rob! Jaj mit kell neki elszenvednie! Jaj nem hagyják békén! A rajongók, az újságírók!

Szavai hallatán csak állok ledöbbenve, most féltékeny, most tényleg féltékeny?! Ő? Rám? Ezt nem hiszem el!

Most mit mondjak?

-      Tom én, ..

-      Kuss legyen! – förmed rám – ha a barátomnak tartod magad még, akkor most hallgatsz, és csöndben maradsz!

A döbbenettől csak állok,

-      Mikor veszed észre, hogy más is van körülötted? Nem minden rólad szól? Nem mindenkinek tőled kell ájuldoznia! Baszod, - förmerd rám amikor szólni akarok - ki nem merd mondani, hogy féltékeny vagyok rád, mert most esküszöm kibaszottul szájba váglak! – üvölti – Bazd meg annyira elvagy azzal foglalva, hogy veled mi történik, hogy észre sem veszed a körülötted élőket, azokat akik mindig lelkiismeretesen meghallgattak, veled voltak, számíthattál rájuk, - üvölti rám szinte artikulátlanul.

A döbbenettől csak állok, szólni nem tudok!

Tom meg csak áll velem szembe és néz rám zaklatott, szinte kétségbeesett arccal. Farkasszemet nézünk egymással. Csak a halk zihálása hallatszik.

-      Tom mi van? Mi baj van? – suttogom az előbbiektől még mindig döbbenten.

Tom csak áll velem szemben és néz rám.

Egyszer láttam ilyen tekintetet,  pontosan 2 hete. Hanna nézett akkor így rám. – nyilal belém a gondolat, és végig szánkázik a félelem rajtam.

Jézusom!

-      Tom mi van? – nézek rá mereven.

Nem felel, csak áll.

-      Nem tudom, hetek óta csak lézengek, van munkám, de nem élvezem., Kiállhatatlan vagyok mindenkivel, nem találom a helyem, vedelek mit a görény. Bazd meg! Utálom az életem!

-      Tom! Mi van? – állok mellé, mert érzem, hogy csak terel. - Tom! – szólok rá, de nem válaszol, csak hallgat, és nagyokat nyel.

-      Anna terhes volt. Előtte nap jelentette be, amikor húsvétkor hazajöttél, és én úgy viselkedtem mint egy idióta seggfej! Azt mondtam neki, hogy vetesse el én még nem akarok gyereket! Egy idióta vagyok! – akartam valakivel beszélni, de egyikőtök sem ért rá, Sam Írországban volt, Marcust is valahol ette a fene, te meg visszamentél Magyarországra, és leráztál. Gyűlöltelek mind a hármatokat! Én mindig itt voltam nektek, ti meg szartok a fejemre akkor, amikor nekem lenne szükségem rátok! – fordul el.

-      Beszéltél vele azóta? A baba?

-      Egy SMS-t írt, hogy ne aggódjak a természet megoldotta a kérdést, elvetélt, de soha többet nem akar látni, mert egy görény vagyok!

-      Tom!

-      Egyszerűen csak megijedtem! Nem voltam ilyenre felkészülve még! Igazándiból én úgy viselkedtem, mint egy patkány! Az a baba az én gyerekem is volt.

-      Tom!

-      Azóta csak vedelek, szinte minden este részeg vagyok! Mindenkivel csak őrjöngök. Veletek is.

-      De miért nem telefonáltál? Annyiszor beszéltünk! 

-      De a telefonbeszélgetés nem ugyanaz mint egy kiadós beszélgetés egy sör mellett! Annyira számítottam arra ,hogy végre beszélgetek veled, erre felhívsz sumákolva, hogy közbejött valami és el kell utaznod, anyádéktól tudtam meg, hogy egy lány miatt mentél el! Bazd meg! – neveti el magát.

-      Te egy köcsög vagy! – vágom oldalba.

-      Egyébiránt, jó kis csaj! Sokat nyög?

-      Tom!- horkanok fel.

-      Mi van!? – röhög fel - Jó a hátsó fele, jónak tűnik, kis vadmacskának!

-      Fejezd be! – nevetek fel, mire kétkedve felhúzza a szemöldökét – az kibaszott jó az ágyban! Most megnyugodtál?

-      Meg. De bemutatnál neki végre rendesen? Meg ugye hát nem ártana tőle elnézést kérnem. Nem vagyok egy állat, még ha tegnap úgy is mutatkoztam be neki.

-      Na gyere menjünk, keressük meg őket. Megbeszéljük, és elmegyünk egyet sörözni. – Tom biztos kiröhögne, ha bevallanám, hogy hiányzik már. – Aztán meglátjuk, hogy mi lesz! Még nem is reggeliztünk. – mutatok a betolt zsúrkocsira.

Megállok Ashleyék szobája előtt, mivel innen elég nagy hangzavar, és a csajok vihogása is kihallatszik. Kopogok. Natti nyit ajtót vigyorogva, félreáll, hogy bemessünk. A szemem issza a látványt ami fogad. Kibontott haja, piros arca határtalan jókedve hatására megdobban a szívem. Tommal beszélnek pár szót, figyelem az arcát, hogy hogyan reagál a haverom szavaira, és nem okoz csalódást. De még mielőtt megcsókolhatnám, Zalán üvölt a másik szobából mint egy megvadult szamár, mire ez a boszorkány mellettem  kárörvendő képpel válaszol neki. Kérdőn nézek körbe a szobában lévőkön, hogy miről is maradtunk le? 

Csongi rosszat sejtve felvilágosít a helyzetről, kérdőn nézek a mellettem lévő nőszemélyre, de ő csak vigyorog, meg kell csókolnom! Nincs mese! Már elvesznék a szájában amikor mellettem Tom felhördül, felnézek, és bennem is bennem akad a levegő! 

Anyám!

Mint egy …. hát erre a látványra nincs igazán szó! 

Hanna mellettem majdnem összecsuklik a nevetéstől, én meg majdnem félrenyelek amikor Zalán még rá is tesz egy lapáttal a látványra! Olyan műsort vág le, hogy azt bármelyik chippendale – show megirigyelné! 

A végén már hörgünk a nevetéstől. 

Ashley és Kris fetreng, Csongi vigyorog, Natti fényképez, az ölelésemben lévő nőszemély meg a telefonját kattogtatja, majd kárörvendve mutatja Zalánnak fel a készüléket, akinek hirtelen elakad a szava.

-      Basszus Hanna! Ne merészeld! Hallod! – és próbálja elvenni tőle a telefont. De az már Nattinál van, aki vigyorogva megnyomja a küldés gombot, mire Zalán felhördül – Ezt még megbánjátok!

-      Mit is Miller-boy? – húzza magához nevetve a nyakkendőjénél fogva Zalánt Ashley.

A válasz elmarad heves csókcsata kezdődik. Magukra hagyjuk a gerlepárt. Nattiék, Kris és Tom mind átjönnek hozzánk.

Hanna vidáman bújik hozzám miközben a többiekkel a szobánk felé tartunk, élvezem az érzést ami átjár,… könnyed boldogság. 

Megkordul a gyomra. 

Felnevet.

-      Éhes vagy? – suttogom a nyakába.

-      Nagyon! – sóhajt fel. – Rettenetesen! – suttogja miközben nyitom az ajtót, hozzám bújik és végigsimít mellkasomon. – De rád még jobban!

Szavai hallatán végighullámzik rajtam a vágy, de még mielőtt válaszolni tudnék megszólal a telefonja. Elhúzódik tőlem, majd a kijelzőre pillantunk és  felnevetünk.

Emma.

-      Megkaptad? – hallom a kérdést, de már vihog.

Vidáman beszélgetni kezdenek magyarul, majd kérdő tekintetem láttán angolra vált.

-      Figyelj Emma kapcsold be a gépet és váltsunk át Skyp-ra.- hallgatja a választ -  Oké! Persze mondom neki – fordul felém, majd vigyorogni kezd. Oké!- és leteszi a telefont, és bekapcsolja a gépét.

-      Mit mondasz nekem? – ölelem át hátulról, miközben a nyakára adok egy puszit.

-      Az ikrek akarnak veled beszélni, mert nem hiszik el, hogy veled vagyok Londonban.

-      Az ikrek? Mit keresnek Emmáéknál?- teszem fel a kérdést, miközben bekapcsolja a gépét.

-      Babanézőbe vannak – világosít fel. 

-      Sziasztok! – köszönünk be, amikor kisvártatva, megjelennek Emmáék és a náluk lévő Norbiék a képernyőn.  Nattiék is mögénk állnak, csak Tom és Kris maradnak ülve a kanapén. Természetesen a fő téma Zalán előbbi produkciója. Aztán a képbe furakodnak a krampuszok is.

-      Helló srácok! – vigyorgok rájuk.

-      Helló, te most tényleg a mi lökött uncsinővérünkkel kavarsz? – néz rám kíváncsian Bence, a kérdés hallatán mindkét oldalon felröhögünk, mire Kristen és Tom közelebb húzódnak, hogy lássák is a banditákat.

-      Igen, - húzom magamhoz Hannát – az unokanővéreddel kavarok!

-      Ne már! – néznek össze, - akkor mi van azzal a bombázó csajjal?

  

-      Melyik bombázóval? – nézek rájuk értetlenül, miközben Kristent közelebb intem hozzánk, Hanna felnevet, sejti hogy mit akarok. Kris vidáman fülel.

-      Jaj Rob, ne legyél már ilyen! Amelyikkel vámpírkodsz, nagyon jól néz ki az a csaj. Én biztos nem hagynám ki! – válaszolja a nagyszájú Bence. – Ha a helyedbe lennék én biztos randira hívnám, és tuti a szájára másznék!

-      Édes fiam! – legyinti nyakon Norbi a csemetéjét – Honnan az öreg ördögből szedsz ilyeneket! 6 éves vagy!

-      Jaj apa! Igen 6 évesek vagyunk, de nem vakok és süketek! Az a csaj Hannánál sokkal jobban néz ki!  – áll ki a testvére mellett Bence. – Nagyon cool!  -rázza meg a kezét valamelyik reppertől lesett mozdulattal. – felnevetek.

-      Na kössz fiúk! – morran rájuk Hanna, majd  Nattira pillant tanácstalanul – Hát most nem is tudom, hogy Hamleys-ba bemenjek-e ezek után?  Szerinted?

 

-      Hát én a helyedbe nem mennék! – feleli Natti, mintha a fiuk ott sem lennének. – 7 emeletet én nem néznék végig ezeknek ajándékot keresve – mutat a képernyő felé, ahol a két jómadár nem hisz a fülének.

-      Ne már Hanna! Ezt nem teheted! – nyögnek fel kórusban! – Az igazság az igazság, az miatt nem kell megsértődni! Felnőtt nő vagy! – okoskodnak a banditák. – Ezen nem kell megsértődni. Minket meg szeretned kell, mert mi vagyunk a kedvenc unokaöccseid!

-      Az egyetlen unokaöccseim vagytok ! – fűzi hozzá kedvesem komoly képpel – bár ha most jól belegondolok, van már egy unokahúgom is aki nem fikáz le, lehet, hogy neki azért bemegyek körülnézni. – vigyorogja.

-      Ne már ezt nem teheted! – nyögnek fel – Julcsi még beszélni sem tud! Mi legalább kommunikálunk veled! Azon meg nem kell megsértődni! Rob mond meg neki! – néznek rám könyörögve.

-      Hát fiúk, - csóválom meg a fejem – A helyében én sem mennék!

-      De hát mi semmi rosszat nem mondtunk, egyébként is a gyerekre nem lehet haragudni, mert a ha nem tudnátok a gyerekek mindig őszintén beszélnek! – okoskodnak- és mi nem azt mondtuk, hogy nem vagy jó nő, mert jó bőr vagy, csak azt, hogy a csaj coolabb nálad!  

Könyörgő tekintetek, boci szemek, bájos mosoly, felnevetek, mire újból rákezdenek:

 

-      Rob az a csaj nagyon menő! Szerezz tőle nekünk egy képet! Na légyszi! – veti be a bűbáj pillantást Bence.

-      De figyi, ha lehet akkor olyat amelyikre csókot is nyom! Oké – nagyzol Gergő.

-      Hát nem tudom fiuk!

-      Rob mi tulajdonképpen randizni akartuk hívni, de hozzánk öreg, persze azért gondolom nem annyira, mint Hanna, -  ezt  hallva Hanna  gonoszdi tekintettel néz rájuk, a többiek ismerhetik már, mert Emmáék ott túl felkuncognak, itt is fojtott röhögés hallatszik, mivel Kris felvont szemöldökkel hallgatja a krampuszok dumáját - de ha egyszer a közelébe kerülnénk, tudnák mit csinálni vele! – nagyzolnak a fiúk,

Ebben a pillanatban Hanna odébb húzódik, és  Kristen közénk ül.

-      Helló skacok! – szólal meg komolykodva Kris – Mit is tudnátok velem csinálni? Az azért érdekelne?!

A látvány nem mindennapi. A két srác, fülig vörösödve talpig zavarban mered a képernyőre. Csak nyelnek nagyokat.

Aztán Gergő kivágja magát.

-      Hát bicajozni remélem tudsz! Na oda például elvinnélek!

-      Én meg nagyon jól tudok videojátékozni! Pár kört tuti lenyomnánk! – szövegel Bence is.

Felröhögünk! Nem semmi alakok az biztos! Ekkor Hanna monitora sötétedni kezd.

-      Rob odaadod a laptopod töltőjét, az enyém otthon maradt, és….

-      Jó oké, ott van az ágy mellett valahol – mutatom neki. Feláll, és elindul a hálóba megkeresni a tápot, vigyorogva figyelem, ahogy öntudatlanul is riszálja a csípőjét ahogy megy, -

-      Megtaláltad? – kérdezem, felpattanok és utána indulok.

A többiek még a Magyarországon lévőkkel beszélgetnek. Kristent bemutatja Natti az ottaniaknak

-      Nem még nem! Hova szórtad le? – kiabálja vissza.  – Nem igaz, hogy lehet valaki ennyire rendetlen – morogja halkan miközben az ágy mellett hajladozva keresgél.

Ezt látva minden vér az altestembe száguld. Felmorranok, mire felegyenesedik, magamhoz rántom, és csókolni kezdem minden szenvedélyemet beleadva. Éhesen falom azokat a gyönyörű édes ajkait, és nem tudom megállni, hogy kezem ne kalandozzon a testén, végig simítok melltartója ívén, és azon keresztül morzsolgatni kezdem mellét. Torkából nyögés szakad fel, mire az agyam még inkább elborul.

-      Hanna hozd már azt a tápot, mert….- kiabál be Natti

-      Megyek már, - húzódik el tőlem – csak Rob megint eldobálta valahova, és keresni kell. – válaszolja, miközben a keresett zsinórt a kezében szorongatja.  – Mennünk kell – suttogja a fülembe- majd később, ha egyedül leszünk ígérem kárpótollak! – felállunk, de még egy utolsó csókra magamhoz rántom és a szájára vetem magam.

Elhúzódik tőlem..

-      Bocs édes de tényleg mennünk kell! – elindul, de egy utolsó mozdulattal még végigsimít a mellkasomon, és enyhén megszorít. És már ott sincs.

Mozdulata hatására elfogy a levegőm. Itt hagyott! Felizgat és itt hagy! Hú babám amit te kapsz még ezért! Próbálom magam lenyugtatni, hogy kimehessek a többiek közé.

-      Rob? – kérdezi Tom amint meglátja.

-      Rendet rak, mert állati kupit hagyott éjjel maga után – kuncogja ez a bestia.

-      Rendet mi?

-      Rendet igen! – nézek rá miközben leülök Csongi és Tom közé akik a zsúrkocsit dézsmálják már,  – Mert bizonyos bestiák állandóan morognak ha a férfiember kissé széthagyja a cuccait! – mutatok a gép elé ülő kedvesem felé, miközben leszólok a szobaszolgálatnak, hogy rendeljek még kaját.

-      Életem, te nem kicsit hagyod szét a cuccaid, nálad mintha bomba robbant volna mindig akkora kupi van! – fordul a laptop felé, és a tápra teszi.

A háttérben ekkor felhangzik egy igen erőteljes sírás.  A gép előtt ülő 3 lány felkapja a fejét. Natti vigyorogni kezd, Kris arca, hát az elmondhatatlan, Hanna is aggódva figyeli felállok és én is odamegyek.  

Ekkor Kris megszólal.

-      Emma megmutatnád őt? – kérdezi halkan, miközben a sírás elhallgat, és egy dünnyögő férfihangot lehet csak hallani. Tomra nézek, aki szintén elsápadva ül ott ahol hagytam, az asztalnál.

-       

-      Persze, - válaszolja Emma mosolyogva, majd Tamás a kezébe ad egy kis apró rózsaszín csomagot, aki a kézét összeszorítva vadul cumizik.

A csajok olvadoznak. Krist figyelem. A szemét. Ellágyult tekintettel nézi a babát, majd hirtelen mélységes szomorúság és kétségbeesés váltja ezt a tekintetet. Aztán vad éles hangos sírás kezdődik, mire mind összerezzenünk.

-      Bocs fiatalok! De mennem kell a kisasszony éhes! Legyetek jók! Mulassatok! Szórakozzatok! – vigyorognak a képernyőn, és már kikapcsolnák amikor újra megjelenik a két bandita és a monitorba bazsalyognak.

-      Hanna jó nő vagy ám te is!

-      Kösz srácok! – nevet fel kedvesem, Emmáék  azonban már elhajtják őket, de a háttérben hallatszik  még a szövegelésük:

-      Szerinted meghallotta? – kérdezik egymástól – Mi van, ha tényleg nem kapunk semmi?

Csönd, gondolkodnak.

-      Csórjuk el anya telefonját, neki biztos megvan a száma és hívjuk fel.

-      Bocs Hanna! – nevet fel Norbi – én tényleg próbálom őket megnevelni, de a fejemre nőnek! Legyetek jók Sziasztok!

Nevetve nézünk az elsötétülő képernyőre.

-      Hát ez a két kölyök nem semmi! – neveti el magát Kristen - hihetetlen dumájuk van!

-      De most őszintén mikor kaptál utoljára ilyen bókot pasitól – nevet fel Natti – hogy milyen cool csaj vagy? – és utánozza a srácok mozdulatait.

-      Én a helyedben elgondolkodnék azon a biciklis túrán – nevetem el magam- ez a két jómadár határozottan felpezsdíti az életet!

-      Néha már túlzottan is. – szólal meg Hanna - Teljesen levagyok törve. Nem vagyok jó nő! – mondja

-      Bizonyítsam, hogy milyen jó nő vagy? – suttogom a fülébe, mire elvörösödik. miközben egy pohár narancslével birkózik, de  szavaim hallatán leissza magát és durcásan feláll.

-      Nem nem kell, de megbocsáss be kell mennem a hálóba. Átöltözni.

Értetlenül nézek utána, most mi a francnak duzzog?! Mit mondtam? Nem mondtam semmi rosszat! Utána indulok.

Háttal ül az ajtónak és rázkódik a válla.

-      Mi van? Miért sírsz? – lépek oda hozzá aggódva, de akkor meglátom az arcát, vihog! vihog! miközben Zalán fotóit nézi!

-      Meghalsz! Most meghalsz boszorkány! A frászt hozod rám mindig! – akarok rávetődni, de elgurul és nevetve felkap egy párnát, amit hozzám vág.

Felmordulok, és utána vetem magam. Azonban ő visítva rohan ki a nappaliba.  Mondanom sem kell, hogy a többiek elképedten merednek ránk. Csongihoz rohan, aki a döbbent pincért engedi ki, és a háta mögött keres menedéket. Vesztére. Elkapjuk és csiklandozni kezdjük. Ficánkol, de nem eresztem, ekkor egy kapok egy sorozatot, amire felnézek.

Kris.

Nem sokáig vigyorog, Tom veszi kezelésbe. Natti meg Csongira vetődik. Eszeveszett csapkolódás, és rohangálás után zihálva terülünk el a földön mindannyian. Felemelem a fejem, hogy merre van ez a boszi, amikor képen vág egy párnával. A váratlan lendülettől a fejem a parkettára csapódik. Nagyot szól. Feljajdulok, és eljátszom a hattyú halálát, majd nem mozdulok. Hanna ijedten ugrik hozzám, és kezdi tapogatni a fejemet.

-      Jézusom! – kiált fel kétségbeesetten amikor nem reagálok az érintésére, adok én neked! Fejbe vágni?! Előtte meg a frászt hozni rám! - somolygok magamban.

-       Segítsetek!  Rob! Rob mi van? – simogatja kétségbeesetten az arcomat.

A szobában hirtelen csönd lett hangja hallatán. Nem merek felpillantani, mert akkor lebukok. Érzem az érintését az arcomon. Remeg, felcsuklik.

-      Natti hozz gyorsan vizet, vagy törölközöt nem tudom! – szól Nattinak – Rob az istenért szólalj már meg! Hallod! Rob! –simogatja az arcom.

-      Mi történt? – hallom meg Zalán hangját is.

-      Hülyéskedtünk, csiklandozni kezdett, tudod a szokásos, majd elterültünk itt lent a földön és én hozzávágtam egy párnát, lehet, hogy kicsit erősen és beverte a fejét. És most nem mozdul! Hozok törölközőt, - és elrohan, majd Zalán hajol fölém komoly képpel. Felnézek és rákacsintok.

Vesztemre.

-      Robert Thomas Pattinson, te egy köcsög vagy! – hallom kedvesem hangját, majd egy adat víz zúdúl a képembe. – Hülye idióta! Ócska ripacs! – sírja el magát.

-      Bocs szívem! – vigyorgok, és megpróbálom átölelni, de elhúzódik.

-      Cica én csak hülyéskedtem! – próbálkozok ismét, de otthagy és leül a többiek közé, akik szintén mogorván néznek rám.

-      Ez egy kicsit durva volt! – közli velem Kristen is.

Csend zuhan a szobára.

-      Mik a további tervek mára? – szólal meg Zalán pár kínos perc elteltével.

-      Lévén 10 óra van, és mi most reggelizünk, arra gondoltam, hogy felhívom anyát, - szólalok meg - hogy csak később megyünk hozzájuk ki, és ne csináljon nagy kaját, hanem inkább grillezzünk kint az udvaron. Áthívnám a többieket is, és nálunk buliznánk egyet.

-      De anyukádat ez nem terheli meg nagyon? – kérdezi Natti, Hanna még rám sem néz, hiába is szuggerálom.

-      Á, Claire rugalmas – szólal meg Tom – Számtalanszor volt már ilyen.

-      Jó beszélj vele! – szólal meg Kristen – De csak akkor ha mi is vihetünk valamit.

Felállok és elvonulok a hálóba beszélni anyuval. Szerencsére könnyen rááll. A köreteket már elkészítette, a saláták is készen vannak a húsoknak meg még nem állt neki. Ekkor váratlanul megjelenik mellettem Hanna, és kiveszi a kezemből a telefont, de rám sem néz, és tüntetően hátat fordít, miközben anyuval beszél. Kisomfordálok a szobából.

-      Baszki Rob, te nagy állat vagy! –szólal meg Kris.

-      De én csak hülyültem! – állok neki szánalmasan mentegetőzni, miközben végignézek a fejüket tömő társaságon.

-      Hát túl jól sikerült! – ver hátba Csongi – te marha még én is megijedtem! De hagyd, majd lenyugszik! – pillant a közelgő szépségem felé, aki leül tőlem legtávolabb és eszegetni kezd. Nem néz rám, hiába strapálom magam.

-      Mikorra kell megyünk hozzátok? – fordul hozzám Ash.

-      Anyu szerint 4 óra körül már minden készen lesz.

-      Menjünk előbb mert kellene segíteni neki! – szólal meg halkan kedvesem.

-      Jó 2 körül kimegyünk! – szólal meg Zalán – nem hiszem, hogy túlzottan boldog lenne attól, hogy megszálljuk őket ennyien. De addig is mi legyen? – néz körbe a társaságon.

-      Én elmegyek a Hamleys-be  - szólal meg Hanna – de nélküled! – mutat rám, mire nagyot nyelek – Látni sem akarlak most egy ideig Pattinson!

-      Szerintem menjünk mi is. – mondják a csajok.

-      Úgyis régen voltam ilyen helyen. – teszi le a voksát Kristen is a csajok programja mellett.

-      Ajaj öregem! – ver hátba Csongi.

-      Ha már így le vagy passzolva barátom – ver hátba Tom – mit szólnál egy sörözéshez?

-      Hát én is inkább passzolom a játékboltot! – szólal meg Zalán is -  Nem mehetnénk veletek? – fordulnak hozzánk Csongival.

-      Na jó, csajok a Hamleys-be, mi meg sörözni. – mondja ki a végső programot Csongor.

-      Jó, mikor és hol találkozunk?

Mindent megbeszélnek a fejünk felett, majd gyorsan mindenki elpárolog, hogy készülődjön. Ketten maradunk hirtelen a szobában.

Én csak Hannát nézem aki makacsul nem pillant rám. Nem is evett. Megint.

Felállok és mellé ülök. Átkarolom, de elhúzódik. Ideges leszek ettől.

-      Most mi van? – fakadok ki - Olyan kibaszott nagy bűnt követtem el? Csak hülyültem!

-      Nem akarok veszekedni! – szólal meg halkan – de most hagyj békén.

Feláll és otthagy, elindul a háló felé.

Utána megyek.

Az ajtóban megállva figyelem, ahogy öltözik.

Na jó ha az A terv nem működik, jöhet a B.

Mögé somfordálok. Átölelem, mire megmerevedik és nem mozdul, hiába simogatom, hiába csókolgatom ő csak áll, zihál, de nem mozdul.

Elfut a méreg!

-      Jó bassza meg! Keresek majd valakit aki nem duzzog feleslegesen és szeret is, és értékeli, hogy szeretem, vagy legalább reagál rám, és nem áll csak mint egy jégszobor! – vágom hozzá a szavakat, miközben felkapom a kabátom és dühösen becsapom magam mögött az ajtót.

Hanna

Az ajtócsapódásra összerezzenek. Ökör! És még ő van megsértődve! Dühösen állok neki öltözködni. Ez egy beképzelt, öntelt, ócska ripacs! Pukkadjon meg! Még ő van megsértődve! Hülye köcsög!

Lehanyatlok az ágyra.

Én nem akartam! Én csak megijedtem hogy baja lett! Szinte megfagytam az ijedségtől! Én nem tudok egyik érzésből a másikba esni másodpercek alatt. Még most is remegek a félelemtől, hogy valami baja lett!

A torkomat szorongatja a sírás az utolsó szavaitól, de visszanyelem a könnyeket.

Felkászálódok, és a csatlakozok a csajokhoz akik a szobánk előtt várnak rám. Nevetgélve megyünk a taxihoz.  Látszólag nevetgélek, de…

-      Na mi van? – néznek rám kíváncsian, miután kifizettem a taxit. – Kibékültetek?

A kérdést válasz nélkül hagyva mosolygok rájuk, és elindulok a bejárat felé. De Natti elkapja a vállam és maga felé fordít.

-      Bassza meg ne kezd! – mered rám mérgesen, majd körülnéznek és egy kávézó felé ráncigálnak.

Leülünk a helyiség legeldugottabb asztalához, és kifaggatnak. Elmesélem, hogy mit mondott nekem Rob.

Kris felnevet.

-      Majd lehiggad! Mindig ezt csinálja, ha valaki nem úgy reagál valamire ahogy azt ő elképzeli, akkor dúl-fúl. Majd megszokod! – vereget hátba – Lehiggad, és figyeld meg azt se fogja tudni, hogy hogyan puncsoljon neked!

-      Tényleg ilyen – neveti el magát Ashley is, majd elhallgat, mert meghozza a pincér a kért kávénkat, és nekem a két hihetetlenül guszta  fánkot mellé. A többiek csak nézik, majd nevetve ők is rendelnek.

Nevetgélve tárgyaljuk ki a pasikat. Kicsit megkönnyebbültem ugyan, de azért nehéz a szívem a reggeli veszekedés miatt.

Tömjük magunkba a sütiket, miközben vadul röhögünk, aztán pár pillanatig csend ereszkedik ránk.

-      Na menjünk, mert a krampuszoknak nem lesz ajándékuk.! – szólal meg Natti, majd elképedten mered rám amikor elkuncsorgom tőle azt a fánkot amihez hozzá sem nyúlt még.

-      Te aztán tudsz termelni! – néz rám nevetve Kris.

-      2 napja alig ettem valamit – motyogom tele szájjal – pénteken az utazás miatt, tegnap meg,

-      Robertó nem hagyott enni mi?! – röhögik el magukat, miközben fülig pirulok.

-      A szüleinél nem ment le egy falat sem a torkomon, a szállodában meg, á – legyintek – inkább hagyjuk! Ma reggel meg beállított Tom, meg ez a veszekedés! És éhes vagyok!

Gyorsan magamba tömöm a fánkot, máris jobban érzem magam. Fizetünk és elindulunk.

A csajokkal nevetve járjuk végig az egész üzletet. Imádom! Újra kislányok vagyunk! Viháncolva bújok oda a világ talán legnagyobb mackójához, amikor egy hang szólal meg váratlanul mellettem.

-      Hát ez gyorsan ment! – morran fel – 1 óra sem kellett, hogy lecserélj! Ezt még megbánod, te hűtlen bestia!

Majd egy mozdulattal felkap egy kb akkora mackót mint ő maga, és a körülöttünk lévőkkel nem törődve (szerencsére rajtunk kívül csak egy eladó van a közelünkben) magához szorítja a nyakánál fogva, miközben az újjait pisztolyként a halálra vált mackó fejéhez tartja.

-      Senki egy mozdulatot sem! Túsz van nálam. Cserélünk, és akkor életben hagyom! - morran a trónszéken ülő hatalmas medvére, aki blazírt képpel bámul maga elé. Nem törődve az én életveszélyes helyzetemmel!

Zalánék röhögnek, Kristen majdnem megszakad a visszafojtott röhögéstől velem együtt, de ez az idióta, véresen komoly tekintettel mered az engem „fogvatató” hatalmas plüssmacira.

-      Utolsó esély! Engedje el! Te pedig gyere ide hozzám! Most!

Minden bátorságomat összeszedve felállok, és megjátszom a halálos rémületet, miközben a túszát tartó ripacshoz közeledem. Hirtelen eldobja a túszként fogvatartott mackót és magához ránt. Hozzábújok.

-      Bocsánat kicsim! Hülye voltam! – suttogja a fülembe, miközben a többiek vigyorogva körénk állnak.

-      Én is túlreagáltam. Bocs! – suttogom a szájába. Majd egy finom csókban olvadunk össze.

-      Na ezt már szeretem! – vág bennünket hátba Zalán. – Menjünk mert még sok dolgunk van!

Rob, Kris, és Ashley magukra rántják álcáikat, és elindulunk felfedezni a további 4 emeletet. Végül két doboz lego lett a nyertes amit a fiúk kapnak, Julcsinak meg egy színes plüss babát veszek. Zalánék, és Nattiék sem térnek haza üres kézzel. A krampuszoknak szava sem lehet!

A pasik hazaindulnak a  csomagokkal, míg mi még a lányokkal elmegyünk az esti bulihoz  bevásárolni. Veszünk, nasikat, húst még, + italokat.

Nem akarok a hitelkártyám egyenlegére gondolni! Most nem! Jó egy órát vásárolunk majd taxiba vágódva Barnes felé vesszük az irányt.

A taxit meglátva Richard nyit ajtót, majd a pasik Rob kivételével segítenek bevinni a házba a vásároltakat.

Kérdőn nézek körül, Rob sehol nincs. Aztán Lizzy lép mellém.

-      Fent alszik a szobájában! – nevet rám.

-      Oké! – vigyorgok én is. Majd a többek után megyek ki az udvarra. Csendben hallgatom a beszélgetésüket, majd felállok és bemegyek a konyhába, hogy igyak.

Csendben bámulok ki az ablakon, és nézem az utcán járkáló embereket. Az udvar felől nevetgélés hallatszik.

Teljesen elmerülök a gondolataimban, így észre sem veszem a mellettem megálló alakot.

-      Min gondolkodsz ennyire? Miért nem mész ki a többiekhez? – kérdezi

-      Bocsánat – nézek a mellém álló Clairre – csak elgondolkodtam. Tudok  valamit segíteni?

-      Nem! – felel kissé barátságtalanul Rob anyukáka. – Épp eleget segítettél már!

-      Bocsánat már megyek is! – nyelek egy nagyot. Nem értem, mi baja van velem? Nem szóltam neki egyetlen egy rossz szót sem. Ami meg a múltban történt azzal nem tudok mit kezdeni. – Nem akarok zavarni. Elnézést! – mosolygok rá és felkapom a kabátom, és elindulok az orrom után.

Forronganak  a gondolataim, legszívesebben elfutnék, és csak rohannék! Rohannék! Én nem akarok sehova betolakodni, ahol nem látnak szívesen!  Meggyorsítom a lépteim, már rohanok, csak rohanok! El innen!

Zihálva állok meg egy játszótér mellett és ülök le a padra, hogy kifújjam magam. Aztán csak bámulok ki a fejemből. Nem tudom mennyi idő telt el. Fogalmam sincs, arra eszmélek, hogy valaki leül mellém, miközben a zsebébe dugja a telefonját.

-      Rob már nagyon keres. – szólal meg mellettem Richard. – Aggódik érted.

Megakarok szólalni, de nem tudok.

-      Nem a többek nem vették észre, hogy ½ órája eltűntél. Hallottam, hogy hogyan viselkedett veled a feleségem, vele, most Rob beszélget a szobájában.

-      Én nem akarok feszültséget a családjukban – suttogom – Én nem akarok sehova betolakodni, főleg olyan helyre ahol nem látnak szívesen!

-      Figyelj Hanna! Claire csak aggódik, csak félti Robot attól, hogy megsérül.

-      Tudom, de én nem tudom azt mondani, hogy soha nem okozunk egymásnak fájdalmat! – sírom el magam.

Rob apukája át akar ölelni, de elhúzódok tőle.

-      Ne haragudjon, nem akarok hisztizni. Összeszedem magam és visszamegyek elköszönni a többiektől el fogják hinni, hogy nem érzem jól magam.

-      Nem mész sehova! – ül le mellém Rob és átölel. – Szeretlek, és ezen semmi nem változtathat! Semmi!

-      Rob! Ne! – húzódom el tőle.

-      De! – ránt magához, ellentmondást nem tűrően – De!

-      Figyeljetek gyerekek, maradjatok beszéljétek meg, én visszamegyek.

-      Azt mondtam nekik, hogy vissza kellett szaladnunk a szállodába valamiért ami Hannának kellett. Beszéltem anyuval is.

Int az apukájának majd felém fordul.

-      Gyere próbáljuk ki őket! – és választ nem várva húz a hinták felé.

Mindent kipróbálunk. Hintázunk, lengőzünk, sőt még a lovacska hintát is kipróbáljuk.  Kicsit megnyugszom.

Ekkor megszólal a telefonja, előveszi és beleszól.

-      Mindjárt otthon vagyunk!

-      Rob én nem szeretnék hozzátok visszamenni – nézek rá kétségbeesve.

-      De igen, és most leülünk és beszélünk. Tom elhívta a többieket egy graffiti bemutatóra, oda mentek. Csak a családom van otthon. A többek pedig majd jönni fognak.

-      Kérlek! Ne tegyél ki ennek! Kérlek! – sírom el magam.

-      Gyere! – húz maga után ellentmondást nem tűrően.

Egyetlen szó nélkül masírozunk végig az utcán, a házuk előtt megállva ki akarom húzni a kezem a kezéből de nem engedi.

-      Rob kérlek! – suttogom kiszáradt torokkal.

-      Gyere nem lesz semmi baj!

Belépünk, hirtelen elhallgatnak. Ott ül mindenik, Rob szülei és testvérei.

Hogy merészel engem ennek kitenni! Hogy hozhat ilyen helyzetbe!? - nézek rá mérgesen, majd a felém nyújtott kezét ellökve, emelt fővel megyek be a Pattinson ház nappalijába.

Gondolhatnak rólam bármit! Megvédem magam, és nem hagyom, hogy bárki pocskondiázzon! Az ebédlő asztal körül ülnek. Rob leül és kihúzza a széket maga mellett. Szándékosan nem ülök oda. Rob feláll, és mellém ül.

Csend ereszkedik ránk.

Mindenkinek kínos a helyzet.

-      Nézd Hanna! – szólal meg Richard – tudnod kell, hogy nagyon örülünk annak, hogy Robbal együtt vagytok, de meg kell értened, hogy Claire félti a fiunkat.

Nem szólok egy szót sem.

-      Nem értem, hogy erre az egész cirkuszra miért van szükség! – csattan fel Lizzy. - Úgy viselkedsz anya, mintha Hanna – mutat rám – egy veszélyes nőszemély lenne! Aki nem tud viselkedni, aki nem tud megjelenni!

-      Kedves, diplomázni fog, szép! Mi a fene bajod van? Anya te nem szoktál így viselkedni senkivel! – csattan fel Victória is.

-      Ne haragudjanak, de én ezt nem akarom végighallgatni! Tudomásul vettem, hogy nem vagyok itt szívesen látott vendég, és most szeretnék elmenni ha lehet.  – állok fel, de Rob visszaránt.

-      Nem arról van szó, hogy nem látlak szívesen – szólal meg halkan Claire – mert tényleg szimpatikus vagy!- néz egyenesen a szemembe Claire -  Komolyan, de féltem a gyerekemet! Nem akarom, hogy szenvedjen, nem akarom, hogy összetörjetek amikor ez kipattan, mert ki fog pattanni! És Rob nem fog tudni téged megvédeni! És féltem attól, hogy  akkor fogod neki azt mondani, hogy viszlát! Ő meg ott fog egyedül állni a mocskolódás kereszttüzében! Így is rengeteget aggódok miatta! Látom rajta, hogy szerelmes tényleg szerelmes! És hidd el nagyon örülök neki! Mert nem kellett benne csalódnom és nem egy plasztik barbival állított haza, hanem egy értelmes fiatal nővel. De aggódom, éppen úgy ahogy biztos vagyok abban , hogy a te szüleid is aggódnak Robert ismertsége miatt.

Claire feláll  és mellém lép.

-      Ne haragudj! Én tényleg nem szoktam így viselkedni, de egyet nagyon szeretném ha tudnál, - vesz mély levegőt majd a szemembe nézve folytatja- nagyon sok szeretettel látlak a családunkban! Nekem egy a lényeg, szeresd a fiamat. A többit meg megoldjátok, megoldjuk.

Nem tudok megszólalni, most mit csináljak?

Lassan felkászálódok.

-      Köszönöm. – suttogom miközben Claire átölel. – De én biztosan nem fogom magukat sokszor zavarni, az biztos.

-      Sajnálom. – suttogja Rob anyukája – Hidd el, tényleg sajnálom, de remélem egyszer majd elmúlik a rossz szájíz, és jól fogod magad nálunk érezni.

-      Egyszer biztosan. – mosolygok rá – Az idő majd eldönt mindent. Köszönöm szépen!

-      Na akkor ezt megbeszéltük! Igyunk rá! – nevet fel Richard, és poharakat vesz elő a bárszekrényből.   

Koccintunk, és végignézek a társaságon, mindegyik megkönnyebbült képet vág, és amin azért meglepődök Claire őszintén mosolyog rám.

Megkordul a gyomrom.

Rob mellettem felnevet.

-      Ma sem reggeliztél! – húz magához – gyere egyél valamit. – és maga után húz a konyhába.

-      Mit kérsz? – sertepertél körülöttem – Csináljak húsos szendvicset?  Vagy salátát kérsz? Sütünk apával gyorsan pár grill kolbászt! Na mit szólsz?

Én meg csak állok ott a konyha közepén és csak nézem, ahogy segíteni akar, ahogy a kedvemre akar tenni, és akkor a feszültség kitör rajtam. Felzokogok. Egyből mellém ugrik és csitítgatva simogatja a hátamat.

-      Kicsikém! – puszil a hajamba – ne sírj!

-      Én sajnálom! – veszek nagy levegőt – Nagyon sajnálom!

Lassan enyhül a sírásom, de étvágyam az nem nagyon van, pár falatot Rob felügyelete mellett legyűrök, de inkább nem erőltetem, szerencsére ő sem erőszakoskodik, így kimegyünk a többiek után az udvarra, és nekiállunk rendezkedni.

Lizzyvel és Victoriával a kerti asztalt húzzuk szét, (amit kifejezetten az ilyen alkalmakra készítettek) kihordjuk a party tányérokat, műanyag poharakat, evőeszközöket. Salátákat, egyszóval mindent, miközben Robert az apukájával izzítja be a nagy kerti grillsütőt, az italokat hordják ki és a székeket állítják fel.

Elpilledve ülünk le a tornácon a földre, és fészkelem magam Robhoz aki finoman simogatja a bőrömet. Ekkor Vic somolyogva készít egy képet rólunk.

A kerti szalonnasütőt is begyújtják amikor a többiek is megérkeznek.

Zalánék úgy tesznek, mint akik semmiről sem tudnak, de a tekintete mindent elárul. Az is feltűnik neki, hogy  lányokkal nevetgélünk, viszont ha Claire megjelenik valahogy nem merek, vagy inkább nem akarok megszólalni. Remélem nem tűnik fel másnak, neki meg úgyis elmondom, hogy mi történt.

Lassan esteledik, az idő kellemes, frissen sülő húsok illata száll a levegőben, időközben megérkezett Marcus és Sam is az elengedhetetlen gitárokkal, valamint Lizzy zenekarából is eljöttek páran. Hallgatom csendben ahogy beszélgetnek, zenélnek. Robert szülei is kint üldögélnek, vidáman nevetgélnek  valamin, amit Zalán mesél. Hatalmas röhögés hallatszik felőlük, aztán Natti elkezdi a képeket mutogatni. Mindenki kicsit közelebb húzódik hozzájuk, hogy megtudják, min nevetnek ennyire. Zalán elmeséli a reggel történteket. A társaság persze fetreng.

Marcus rám néz:

-      Emlékeztessetek majd rá, hogy ezzel a nővel nehogy leüljek kártyázni! Te életveszélyes vagy!

-      Én dehogy is! – vigyorgok – Nem nagyon szoktam kártyázni, csak néha.

Ficeregni kezdek Rob karjában aki kérdőn néz rám, kissé alkohol mámoros tekintettel.

-      Merre van a WC? Soha nem tudom! – suttogom a fülébe.

-      Gyere megmutatom – suttogja a fülembe, mire kétkedve nézek rá.

-      Nyugi! – vigyorog kajánul.

-      Rob felejtsd el, hogy a szüleid házában bármit is csináljunk!

-      Ugyan cica, csak megmutatom, hogy hol a WC és már jövök is le a többiekhez.

-      Oké.

Gyorsan felállunk, és elindulunk a lépcsőn felfelé.

-      Rob szerintem lent is van mellékhelység! – fordulok hátra, kétkedőn.

-      Igen van, de Marcus vonult el oda az előbb. Kibírod?

-      Nem! – suttogom vissza.

-      Akkor mozgás! – csap egyet a fenekemre.

Az emeletre érve egy keskeny folyosóra jutunk amelyen bal oldalon kettő és jobb oldalon is két ajtó van, szembe velünk pedig egy. Oda kell mennem.

-      Siess! Lent várlak! - egy gyors puszi után eltűnök az ajtó mögött.

Pár perc múlva megkönnyebbülve indulok visszafelé  a félhomályban, amikor nyílik egy ajtó, egy kéz beránt, és a számra tapad egy száj. Hirtelen mindent elfelejtek, tiltakozni, meg nem akarok, inkább nem tudok. Mert Rob minden érintése, mozdulata az eszemet veszi.

Felhajtja a pulcsimat, és vadul csókolja, nyelvével simogatja a mellbimbómat, majdnem elájulok az érzésektől amik végighullámzanak rajtam. Keze mindenhol ott van, mindenhol érzem, simogat, szorít. Eszem ágában sincs tiltakozni, most az sem érdekel, hogy mint gondolnak rólam a szülei, nem érdekel!

Egymást falva hátrálunk az ágyához, amelyre leül és magához von. Ő kell és az, amit most érzek. Keze pillantatok alatt lehúzza a nadrágomat a bugyimat, egyik lábamat felemeli és maga mellé teszi az ágyra, miközben remegő lábbal állok előtte, csókolgatja a hasamat, simogatja combomat, és szájával egyre lejjebb és lejjebb halad, mígnem eléri vágyam központját. Felnyögök az érzésektől amik átjárnak mozdulataitól. Hirtelen kezét helyezi oda ahol az imént még nyelve járt, és vágytól felhős szemekkel mered rám, én csak ringatózom a mozdulatai okozta kéj hullámain ő pedig simogat, majd  durván beleharap combomba, mire feljajdulok és elhúzódom tőle. Gyors mozdulatokkal kapkodja le magáról a farmernadrágját és az alsóját, égő szemekkel figyeli mozdulatai hatását. Feltárul előttem teste minden szeglete, vágytól égő szemekkel mered rám, felnyög ahogy látja, hogy letérdelek elé, és a szemébe nézve simogatni kezdem férfiasságát, látom ahogy nyel egy nagyot, majd az élvezettől lehunyja a szemét, majd hirtelen felfelé tolja csípőjét. Tudom mit akar, teljesítem. De nem bírja sokáig. Eltol magától és pár percig lassan veszi a levegőt lehunyt szemmel, igyekszik a ránk boruló hullámokat késleltetni. Majd hirtelen rám néz, és az erotikus feszültségtől bódultan rám szól:

-      Ülj rám! – szavai hallatán a levegőt nem kapok.

Gyors mozdulattal átül a szobájában lévő kanapéra és kéjes tekintettel figyeli ahogy felé megyek, odaérve hozzá végignyalom a száját, majd egyre lejjebb haladva csókolom végig a mellkasát, a hasát, de vágyódásának tárgyát, morgását figyelmen kívül  hagyva kikerülöm. Két oldalról fölé térdelek és lassan magamba fogadom, ő azonban türelmetlen és hirtelen elmerül bennem. Keményen magához ránt, és a száját a számra tapasztva tompítjuk élvezetünk hangjait, miközben heves mozdulatokkal űzzük, hajtjuk egymást a robbanás felé. Szája egy pillanatra sem engedi el az enyémet, kezei folyamatosan simogatnak, hol a fenekemet markolássza, hogy hol vágyamat simogatja de mielőtt robbannánk mindig megáll, hogy pár pillanat múlva újra  hajszolni kezdjen bennünket a tetőpont felé, aztán egy hirtelen váratlan mozdulat után robbanunk. Istenem majdnem meghalok a kéjtől, erőtlenül omlok a vállára, és hallom ahogy ő is kapkod levegő után.

-      Majdnem meghaltam! – suttogom halkan a fülébe. – Szerinted meghallották?

-      Nem hiszem mert belém haraptál akkor, - neveti el magát mire szégyenkezve nézem én is a foltot amit a vállán hagytam.

-       

-      Jaj istenem! Bocsáss meg! – puszilgatom harapásom helyét.

-      Te is, mert én is megharaptalak! – kezdi el puszilgatni ő is a vállam.

Felnevetünk, majd egy édes finom csók után szétválunk. Gyorsan rendbe szedjük magunkat és elindulunk lefelé.

-      Sokáig voltunk távol? Szerinted feltűnt valakinek, hogy eltűntünk? – suttogom neki.

-      Nem hiszem. És ha igen akkor meg mi van?

-      Jaj Rob már így sem szeret anyukád, hát még ha rájön, hogy az imént mit műveltünk…

-      Akkor az anyukája azt fogja gondolni, hogy fiatalok, szerelmesek, és boldogok vagytok, és az anyukájának ez a legfontosabb! – suttog halkan Claire a nappaliban ahova éppen akkor léptünk be.

-      Jézusom! – nyögök fel. – Úr Isten! Rob én mondtam! Én megmondtam! – majdnem elájulok.

-      Hanna nyugi! – neveti el magát Claire. – Figyelj csibém, amikor láttalak benneteket felsurranni oda senkit nem engedtem fel. Ez teljesen természetes dolog, és semmi rosszat nem gondolok rólad! Hidd el!

-      Én már így is úgy is elástam magam Ön előtt, most már mindegy! – suttogom magam elé.

-      Rob légyszives menj ki a többiekhez! – néz a fiára aki mosolyogva hagy az anyukájával a nappaliban.

-      Figyelj –nyúl az állam alá- elismerem, hogy amikor hallottam rólad először a férjemtől kicsit megdöbbentem, aztán megjött fiam és láttam rajta a változást, boldog volt. Nem mondom, hogy nem esett rosszul, hogy elment húsvétkor hozzátok, de én küldtem. Aztán megjöttek Kristennel és az én fiam repkedett! Az én gyerekem akiért addig az apjával állandóan aggódtunk, boldog volt. És most is az. Nem tagadom, először megdöbbentem, amikor Robert elmondta hogy mi történt veled, de tiszteltem benned azt, hogy nem titkolózol, és egyenes vagy. Szóval a kezdeti kellemetlenségek után erősen remélem, hogy lassan ez a feszültség csillapodni fog közöttünk.. Rob te meg mássz ki onnan a hűtő mellől édes fiam, tudom, hogy végig hallgatóztál!

A döbbenettől nem tudok megmozdulni, csak nézem ahogy Claire átöleli a vigyorgó Robot.

-      És most tűnés ki a többiekhez!- szól utánunk.

-      Én köszönöm!  - fordulok meg, mire ő csak mosolyog.

-      Menjetek! Mi apussal lefekszünk.

Senkinek nem tűnt fel távolmaradásunk. Jókedv uralkodik kint, halkan beszélgetnek, és gitároznak. Robbal elülünk közéjük, és neki dőlve, egymást simogatva,  lustán hallgatom a vidám dallamokat.

-      Hanna énekeljünk valamit! – fordul felém Lizzy – Ti nem hallottátok tegnap énekelni egész jó hangja van- fordul a többiek felé.

-      Persze bár hangom van! – nevetek fel, mire az összes arc érdeklődve fordul felém – Bár ne hallanád!