175. fejezet: BAM . . . BAM . . .BAM

Sziasztok! 



Köszönöm szépen a kommenteket!

Ennél a fejezetnél vallomással tartozom nektek. Nagy hatással volt rám egy könyv . . . amelynek bizonyos momentumai észrevehetők a fejezetben. 



Jó olvasást! Remélem nem okozok túl nagy csalódást! 

Pusza! 

Heni 

Hanna

-      Csináld!

Bamm.

-      Igen úgy! Bébi gyerünk, csináld!

Bamm, bamm, bamm.

Mi a…

-      Még, még, még!  - kantálja egy nő

He? Mi a szentséges isten történik itt????

-      Úgy mélyebben, még! – visítja egy extatikus női hang, amely mellé egy másik is csatlakozik, akinek a hangja mély és rekedt. Megborzongok.

Döbbenten meredek a falra, konkrétan nem akarok hinni a fülemnek! Ezek szeretkeznek?

-      Hm! Gyerünk riszáld magad! Mozogj! – hallom a karcos érzékborzolóan mély hangot - Mozogja a farkamon!

-      Jaj édes, akkora az ágyúd!

Az ágyúd?

Remélem tankot, atombombát azért nem vetnek be!

                                                                 

Ezek szeretkeznek… délután 2 órakor...  konstatálom magamban a nyilvánvalót, miközben az iménti szunyókálástól tompán meredek magam elé. Van aki képes az orgazmusra, nem úgy mint egyesek! – hallom Mr. Kétséget kajánul vigyorog! A mocsok! Míg vele pörölök magamban a  szomszéd felőli hangok alapján lassan a végére érnek, hiszen a nő visít miközben a kéjtől hörögve adja az utasításokat a pasinak akinek a nyöszörgését is hallom. . .

Istenem ez röhejes!  Itt ülök a New Yorki lakásunkban totál egyedül – na jó, nem totál egyedül, mert Simi itt szunyókál mellettem a mózeskosárban – és az átszűrődő  hangok alapján a hevesen elfoglalt szomszédaim teljességgel átélt szex hangjait hallgatom, miközben azon filozofálgatok, hogy nekem miért nem megy?!

Bumm, bumm, bumm

Szegény falam!

Remélem nem szakad át!

Bumm.

Bumm.

Bumm.

Aha, gyorstüzelésre vált. A nő egyre hangosabban visong, még egy puffanás, egy utolsó  mély hangú férfi nyögés, sóhajtás – és végre beállt az áldott csend.

Bambán ülök az ágyon, és próbálom az imént hallottakat feldolgozni. Biztos jól érzik most magukat! Egymáshoz simulva, a másikat cirógatva hallgatják, ahogy csendesedik, lassan lehiggad a párjuk őrült szívverése, ahogy a testét borító szenvedély cseppek lassan felszáradnak.

.

.

.

Érezni a finom cirógatást. . . érezni ahogy megmozdul, hogy végigsimítson a hajamon és leheletfinom köszönöm csók . . .  

Hogy én mekkora rakás szerencsétlenség vagyok! A fenébe!!!! A francba!  Mi az isten van velem? Nem fogok sírni, nem fogok sírni! Nem állok neki bőgni újra! Nem és nem és nem! – felpattanok és kivágtatok a teraszra, amely most olyan furán üres. Csak bambulok magam elé, és dühödten veszem észre, hogy potyognak a könnyeim.

Jaj istenkém! Én olyan hülye vagyok! – törlöm meg dühösen az arcom.

. . . Robert. . .

Jaj annyira hiányzik!  Pedig csak tegnap délután jöttünk el Simivel otthonról. . . .olyan jó lenne érezni az érintését, hallani a simogatását, azt ahogy a meleg lehelete simogatja a bőrömet . . .

Hülye vagy Hanna! Ezzel állj le! Robert nem tud itt lenni! Ma megbeszélése van, és holnapután indul Sydneybe. Istenem három nap múlva rohadt messze lesz tőlem! Most is messze van, de akkor. . .

Na ebből elég volt Molnár Hanna! Menj be csináld a dolgod! Öltözz át, vesd le ezt a csini kis kék csipkeruhát, és állj neki a gyerekszobát rendbe tenni! Mozgás! Alig 4  óra múlva itt lesz Vic, vele majd elleszel, és őszintén szólva 1 hét nem a világ!

Becsattogok a lakásba, ellenőrzöm, hogy Simi szunyókál-e, majd a megbeszélésre felhúzott ruhát rángatom le magamról dühödten. Basszus! Alig jön le rólam! Pár hónappal ezelőtt még simán rám jött, most meg szinte úgy kell levágni magamról!

A büdös francba!

Dühöngök de azért megszabadulok tőle, és nekilátok, hogy Simon szobáját rendbe tegyem. Zalánt kértem meg, amikor múlt héten itt voltak New Yorkbn Ashleyval, hogy engedje be a szállítókat akik a gyerekszobába hozzák  a bútorokat. Itt ugyanis még nem rendeztük be, csak Londonban és LA-ben

Szerencsére Zala segített. Én megrendeltem a cuccokat, ő elrendezte a szállítást, sőt Ash volt olyan drága, és amit megrendeltem babaágyneműt még ki is mosta, sőt a függönyöket is feltették, nekem már csak pakolnom és rendezkednem kell.

Ekkor hangok hallatszanak a folyosóról. A zajos szomszédjaim! Egyből felélénkülök! Félre bánat, félre bú! Bugyiba, és a magamra rángatott pólóba sunnyogok ki halkan az előtérbe, hogy szemügyre vételezzem őket,– közben majdnem átesek egy dobozon –, de szememet a kukucskálóhoz szorítom.

Micsoda perverz alak vagyok! Ha belegondolok, hogy ki vagyok sokszor akadva amikor minket sasolnak. De meg sem kísérelem abbahagyni a kukucskálást. Meg akarom nézni őket magamnak!

Szinte az ajtónk előtt búcsúzkodnak. A pasinak csak a hátát látom, illetve annyit, hogy világosbarna haja van, és fel van nyírva a haja. Hallani azonban hallom a párbeszédüket: a férfi hangja mélyen, megnyugtatóan szól, majd beszélgetőtársa összetéveszthetetlen sóhajtása következik

-      Mmm, édes fantasztikus az ágyúd! .

-      Megjövök akkor újra csatasorba állíthatod, sortűz várható!- válaszol a férfi, és úgy hallatszik, hogy szenvedélyes csókkal lepi meg a lányt, aki halkan kuncog, és valamit a pasi fülébe súg.

Tyű! Remélem nem lövik át magukat azért a falon!

Kuncogás, csicsergős csókok, majd megérkezik a lift, de a pasi lelépőjét nem látom, mert édes pici fiam hangos visítással jelzi, hogy ő biza felébredt.

* * *

-      Atya ég! – nevet rám alig 4 óra múlva a sógornőm, amikor belép a lakásba – Hogy te mekkorát nőttél!

-      Na kössz! – mordulok fel, de Vic elvigyorogja magát

-      Nem te, te hülye! – vág oldalba, majd cuccait ledobva Simonért nyúl- Hát szia Simi bogyó! – kuncogja, mélyet szippant az illatából, majd rám is szán pár pillanatot és képen csókol. – Helló Szivi! Jól nézel ki!

-      Na persze . – mormolom Victória után pillantva, aki lerúgta magáról a cipőjét és Simivel a nappali felé vitorlázik.

Nevetve nézek utána.

Kisvártatva, Simi a nagynénje által illatosra suvickolva, hintőpor felhőben úszik, és boldogan rúgkapál a pelenkázón.

-      Imád meztelenkedni! – nevetek rá – Ugye prücsök? - és a pocakján trombitálni kezdek, mire göcögő babanevetés a válasz.  Vic ájuldozik.  

Egy óra múlva már a nappaliban beszélgetünk gyümölcskoktélt kortyolgatva, amit az imént pancsoltunk ki nagy nevetések közepette a konyhában. Már akkor is figyeltem Victóriát, és feltűnt az erőltetett jókedve.

Hallgatunk.

-      Kibököd végre, hogy mi a baj? – nézek rá kíváncsian – Vagy csempésszek egy kis vodkát a koktélodba? – kacsintok rá, mert Robtól tudom, hogy nem bírja, két kortytól csacsi részeg tud lenni. – Azt hallottam, hogy attól még fára is mászol!

Vic elvihogja magát.

-      Elmesélte? Kitekerem a nyakát az Öcsémnek! Pedig megígérte, hogy nem dumálja el senkinek, hogy alig tudtak Tommal és Sammel akkor leszedni a cseresznyefáról. . .  tériszonyos vagyok, nem is tudom hogyan tudtak rávenni, hogy felmenjek oda . . .– mormolja.

-      Nyugi, az Öcsédnek a diófa a specialitása! – vihogom el magam – Két éve három technikus szedte le Vancuverben a diófáról ahova felmászott, de az istennek sem tudott lejönni . . .

Ezen elvihogunk egy ideig, aztán szépen lassan beszélni kezd. Alig fél éve házasok Björnnel, de már most megőrül annak dolgaitól.

-      . . . érted, egyszerűen a falra mászok tőle! Megőrjít, hogy mindent élére kell állítani, sőt azt is elvárja, hogy még a zoknikat is vasaljam! Szeretem, de utálom a viselt dolgait! Néha azt kívánom, hogy bárcsak ne mentem volna hozzá! Szeretem de . . . valahol ki is ábrándultam belőle.

Hallgatok, aztán már túl hosszúvá válik a csend.

-      Nálatok is gáz van? – néz rám

-      Csak a szokásos, semmi más, Krisztike és viselt dolgaik. Néha már nagyon unom, de tudod mit! Hagyjuk inkább!

-      Egyetértek!  Bulizzunk! – vihogja – A mai nap még az enyém! Holnap jön Björn is  . . . este vele leszek itthon amíg te a pofaviziten vagy. Nem akartam, hogy jöjjön, annyira örültem amikor felhívtál, hogy eltudok-e jönni Simire vigyázni. Örültem, hogy kicsit távolabb lehetek tőle, erre közli ma mielőtt elindultam, hogy valószínűleg holnap ő is jön.

Látom, hogy elkomorodik, elszomorodik.

Mellé ülök és átölelem.

-      Jaj Hanna! – sóhajt fel – Úgy irigyellek benneteket! Téged szeret az öcsém, itt van Simi is. . . nekem soha nem lesz már gyerekem!  Björntől biztosan nem! Válljak el tőle . . . és kezdjem az egészet előlről? Újra csak a sarokban álljak és várjam, hogy valaki rám vessen egy pillantást a bulikon? Újra randizni? ÁÁÁ – sóhajt fel – ez nem az én világom! Maradok ahol vagyok.

-      Jaj Vic, nehogy azt hidd, hogy nálunk mézeskalácsból van a kerítés! Nálunk is vannak ám gondok.  –sóhajtok fel, felpattanok és mászkálni kezdek fel s alá – Főként nekem vannak gondjaim. Utálom, hogy szinte szét szednek, nem tudok a tisztelt rajongóinak megfelelni, ha nincs rajtam kalap, akkor azért vagyok rossz, ha van akkor azért. . .  ja és nem fogytam még teljesen vissza a szülés óta . . . amin előszeretettel csámcsognak. Tudom, hogy nem kellene vele foglalkoznom, de . . .

Kritikusan végig mér.

-      De hát alig van rajtad 1-2 kiló! Mi bajuk van? Én is olvastam pár hozzászólást, főleg a Fifty oldalán.

-      Hol? – meredek rá

-      Hát egy csaj elkezdett írni egy blogot, a férfi főszereplőt Robertről mintázta meg, a nőit, pedig Krisről – motyogja – na ott aztán vannak hozzászólások . . .

-      Sejtem. – húzom el a számat – és miről szól a történet?

-      Ne akard tudni – motyogja, mire a kíváncsiság szinte megöl

-      De akarom tudni!

Hallgat.

-      Victória! – csattanok fel

-      Ne Victóriázz! – morogja – Rob megfog ölni, hogy elszóltam magam!

-      Tudja? Olvasta?

-      Aha. Olvasta. Átküldtem neki.

-       . . .és . . .

-      Azt mondta, hogy inkább impotens lesz!

-      Mi az istenről szól az a történet? – meredek rá elképedten

-      Hát szexről, BDSM szexről . . .

-      He? – nézek rá elképedten, itt is a szex! Mindig a szex! - hőzöngök magamban . . .

-      Mi a csuda puffant? – súgja Vic – Te is hallod?  

Hallgatózunk, de csend van.

-      Vic, nincs itt semmi puffanás. Jesszusom, ezek szerint többet ittál, mint gondoltuk – vihogok - neked még alkohol sem kell ahhoz, hogy rosszul hallj!

-      Nem is ittunk alkoholt! Liba!

-      Tudom, én nem alkoholizálhatok, és a teázás, és a kávézás is tiltó listán van Simi miatt amíg szoptatom.

-      Jó neked, én már-már kávéfüggő vagyok. Björn ez miatt is állandóan pattog – sóhajt fel tragikusan, majd fülelni kezd - Hanna. Én hallom. Te nem hallod? – kérdezi elfojtott hangon.

Csend, aztán újra puffanás. Felvihogok.

-      Ó Cicuskám, dőlj hátra. Mindjárt kiadós faldöngetésben lesz részed –

Vic szeme kikerekedik,

-      Mi van? – néz rám elképedve, csendben ülünk és várnunk, nem kell sokáig hallgatóznunk.

-      Jaj, Istenem!

Puff.

-      Jaj, Istenem!

Piff-puff.

Szinte lélegzetvisszafojtva összpontosítunk a falon átszűrődő hangokra

-      Igen, igen! Jaj az ágyúd édes!

-      He? Ágyúd?– mered rám a sógornőm, totálisan elképedt arccal - Ezt meg mire véljem? – suttog és szeme szinte almás pite méretűre kerekedik

-      Hát életem most nem béketárgyalásokat folytatnak és nem is a fegyverletételről tárgyalnak az biztos. – vihogom kínomban - Ennek már ma délután is fültanúja lehettem. Kedves szomszédaink enyhén szólva aktívak!

-      A csajt délután is így megdöngették? – fakadt ki Vic, és kezét a szája elé kapja,  amikor további nyöszörgéssel fűszerezett nevetés szűrődik át a falon, a falon amit folyamatosan döngetnek. - Most komolyan a szomszéd pasi el tudja érni egy nőnél, hogy így . . .? – kérdezi egyik szemöldökét felvonva.

-       Nagyon úgy tűnik – nevetek elképedt arcán, de közben hányinger kerülget az idegtől

-      Mi a francot nevetgél? Ugyan min nevethet valaki, akit így megdöngetnek? – kérdezi Vic, majd kacagásban törünk ki, majd’ megpukkadunk a nevetéstől.–

-      Láttad már a pasit? - vihogja

-      Nem, pedig a kukucskálóm használatban van, a délutáni műsor után állatira kíváncsi lettem rá!

-      Délután is, meg most este is? – mered rám elképedten - Ehhez aztán kell állóképesség – jelenti ki – Meg kéne tudni, hogy mit szed! Björnt is meg kéne vele tömnöm! – vihogja  és a tekintetével még mindig a falat pásztázta.

-      Ne már! – vihogom – Nekünk itt van a hálószobánk, aludni sem tudok majd tőlük éjszakánként. Szegény falam! – jajgatok

-      He? Mégis mi köze a faladnak… – néz rám kérdőn Vic de a kezemmel intek, hogy várjon.

-      Tessék csak megvárni a végét – szakítom félbe. - A pasi kezd finisbe érni, mindjárt bekövetkezik a dolog.

Szinte szájtátva bámulunk egymásra amikor. . . sorozatos bam-bam-bam rázza meg házam táját . . . Még egy utolsó nyögés, sóhaj, és elcsendesedik a környék.

-      Te jó…  Ég  - néz rám vörösen Vic – Mintha egy pornócsatorna működne a túloldalon!

-      És én ettől nem fogok tudni aludni, remélem mára már befejezték! – sóhajtok fel.

Robert

Feszülten szállok le a gépről, és felszívom magam, amikor a terminálba lépve szinte letámadnak. Basszus! Ezek soha nem alszanak???  Remélem az asszony sem alszik, mert van vele egy kis beszélgetnivalóm . . .  agyalok, miközben a rám váró taxiba vágódok, és idegesen nézem a Hannáról délután készült képeket:

-      Jó estét Mr. Pattinson! – köszön rám az éjszakai portás

-      Jó estét! – mormolom és rámosolygok

Mosolygok, holott feszült vagyok. Baromi feszült, és ez a feszültség akkor sem csökken, amikor a liftben idegesen toporgok, és akkor sem, amikor csendben próbálom kinyitni a bejárati ajtót.

Csend fogad, így óvatosan leteszem a cuccomat az előtérben, majd holnap elpakoljuk, de most jobb dolgom van.  A vendégszoba előtt megtorpanok, de rájövök, hogy a nővérem van itt, majd tovább lépdelek a másik vendégszoba felé, ami a gyerekszoba lett. Bekukkantok a nyitott ajtón és látom, ahogy a kisfiam csendben alszik. Háló ajtó bezárva, de a nappaliban fény világít. Remélem, Hanna az.

Igen ő, ébren van. Nekem háttal ül a kanapén és morog magában. Ahogy közelebb érek, hallom is.

-      Jesszusom! Én ezekhez képest sehol sem vagyok! Ezek a nők mind szexisek, engedelmesek, és minden kalandban benne vannak – mormolja maga elé – Engem tutira nem kötöznének meg! A francba! A francba! A francba! – mormolja, majd hirtelen lecsapja a laptop tetejét és felugrik, pont elém . . .  – Jézus Máriám!

-      Szia Boszorka!

380968