128. fejezet: Két hüle, ugyebár . . .

Sziasztok! 

Hát akkor itt lennék, és most nem csak bejelentkezem, de fejezet is vagyon!  

76 oldalt írtam, de rá kellett jönnöm, hogy ez így egyben igencsak sok lenne, (még sokkot kapnátok a végére!)  így úgy döntöttem, hogy 3 felé kapom szét. Ez a mostani fejezet, mondhatni kis előkészítés nem is történik benne sok minden . . . a következőben annál több (hihihi)

Ha megkapom a 25 komit akkor felteszem a következőt csütörtökön. 

Szerdától péntekig Budapesten leszek, ha valakinek van kedve találkozni. . . egy mail a henrieme@gamil.com-ra és találkozhatunk.  Ha telefonszámot is megadtok  a levélben könnyebben megbeszélhetjük.

Befejeztem a dumát! 

Ím a fejezet: 

Hanna

-      Szia!

-      Natti!  - vigyorgok bele a telefonba, miközben azt az átok táblázatot buherálom.

-      Hogy vagy?  Hogy tetszik a meló? Mit csinálsz?

-      Dolgozom, hoztam haza munkát, de őszintén szólva hulla fáradt vagyok, de ezt még be kell fejeznem. Muszáj, mert holnapra el kell vele készülnöm, Ingrid a főnököm 10 órakor tart előadást, és ezt a prezentációt addigra össze kell fésülnöm. 

-      Akkor hívlak holnap, nem zavarlak.

-      Ne már! Nem zavarsz! Le ne tedd! – vágom gyorsan közbe -  Épp egy kávét akartam főzni, hogy ébren tudjak maradni, bár csak telik vele az idő, és én nem haladok semerre! – morgolódom – dolgozni kellene, de semmi kedvem hozzá! Basszus mindent csinálok már, csak ne kelljen ezzel a szarral foglalkoznom!

-      Egy kávé azért még belefér, ne mond már, hogy egy kávé erejéig  sem tudsz elszakadni, – győzköd – nem fog összedőlni a világ, meg legalább beszélgetni is tudunk közben kicsit!  

-      Hát összedőlni valóban nem fog, csak minél később végzek, annál később alhatok. Bár mostanában ez amúgy sem megy túl jól – közlöm miközben  feltápászkodom, és  a kávéfőzőt  bekapcsolom.

-      Mi nem megy jól? Nem alszol? – vetődik azonnal a kérdésre – Baj van?

-      Nem Natti, csak marha sok a melóm van, rendszeresen hozok haza még munkát, amivel nem végeztem bent, és késő éjjelig azt csinálom. Igyekszem a maximumot hozni.

-      Ja, te hozod a maximumot, csak arra vigyázz, hogy nem használjanak ki! Van tapasztalatom hidd el! – szűri a fogai között gonoszkodva – most bajban is vannak! – kezd el vigyorogni, mire elnevetem magam - eddig én csináltam meg az irodában a statisztikákat is, meg mindenféle kimutatásokat, de a főnökök felé mindig úgy lett kiadva, hogy csináltuk, többes számban, most meg nem bírnak vele! – kuncogja.

Míg Nattit hallgatom vágyakozva nézem, ahogy cseppenként folyik le a kávé, beterítve a lakást a friss aromájával. Kapkodva töltök, majd az ablakhoz megyek és bámulok bambán kifelé, miközben Nattit hallgatom az otthon történtekről, Lucáról, és Csongi legújabb „bűntetteiről”. Meghökkenve hallgatom, Natti panaszáradatát. Csak mondja és mondja a magáét.

-      . . . . és elegem van Hanna! Elegem van az egészből, hogy csak itthon ülök és semmibe vagyok véve! Minden időm Luca körül forog, nem megyek sehova, nem találkozom anyuékon és Emmáékon kívül senkivel! Kezdek lassan megőrülni! Elegem van a bezártságból! Elegem van, hogy minden napom ugyanúgy zajlik! Tévedés ne essék imádom a kislányomat, mert egy édes aranyos csodaszép tündér, képzelt már majdnem 6 kg! – veti közbe – de megőrülök attól, hogy minden napom ugyanúgy zajlik! Most gondolhatod, hogy milyen anya vagyok én! – áll neki sírni – biztos azt gondolod, hogy jó dolgomban nem tudok magammal mit kezdeni!

Hallgatok, hirtelen nem tudok mit mondani, aztán az isteni szikra!!

-      Te Natti, gyere ki előbb! 2 hét múlva lesz Zalánék esküvője, gyere el 1 héttel előbb Lucával, itt lehetnétek velem egy kicsit New Yorkban! – ahogy kimondom, már szinte bele is élem magam, egyre jobban tetszik az ötlet, de Natti még mindig hallgat – Na! Natti!  Légyszi! Olyan jó lenne! Na!

-      De Rob . . .

-      Rob még 1 hétig forgat, utána megy San Diegoba a ComicConra, és csak utána jön, illetve nem jön ide, hanem én megyek haza LA-be. Na gyere!

-      Hát nem is tudom, ezt még meg kell beszélnünk itthon . . . – sóhajtja - . . . de jó lenne! – suttogja vágyakozva.

-      Igaz, hogy sokat lennél egyedül, mert napközben dolgozom, de utána jöhetnénk-mehetnénk, és én is igyekeznék többet itthon lenni! Na!

-      De annyi mindent kellene vinnem! Gondolom nem vagy felkészülve egy babára!

-      Na figyelj öreganyám! Ne gyártsd itt nekem a kifogásokat! Babakocsit, és hordozható babaágyat akár vehetünk itt is!

-      Normális vagy? – csattan fel -  Miért vennénk amikor van?

-      Mert akkor lenne itt is, és nem lenne kifogásod arra, hogy többször gyere! – kuncogom, mire ő is felnevet.

-      Megfogtál! Megbeszélem itthon. – suttogja, aztán valahogy közénk borul a csend pár pillanatra.

-      Hanna. . . .

-      Hm?

-      Mi volt Zalánékkal? – suttogja halkan – Anya mondott valamit, de amikor rákérdeztem csak annyit mondott, hogy kérdezzem a bátyánkat.

Hallgatok, bár igazán nincs miért, ebben a családban amúgy sem marad semmi titokban.

-      Összekaptak. Ashley kicsit bepánikolt. Zalán hozta a formáját tudod milyen tud lenni.  Csak neki lehet igaza, . . .

-      . . . ja ő mindenkinél mindent jobban tud, és majd ő aztán mindenkinek megmondja a tutit – fejezi be Natti a mondatomat.

Felnevetünk.

-      Hát igen ez Zalán – kuncogja – és . . .. – várakozás teli a csend.

-      Megjelentek náluk Ash szülei. . . .  aztán  másnap csak Ashleyvel  találkoztak, úgy, hogy nem volt ott  Zala. 

-      Értem – suttogja Natti.

-      Ashley megrémült, mert  kedves bátyánk az utóbbi időben sokszor úgy viselkedett, mint az apja, mármint Ashley apja nem a mienk! – magyarázkodom. -  Nagyon összevesztek.  Elviharzott, Zalán meg eljött hozzám NYC-be együtt kerestünk nekem lakást. Párszor kiborult. – suttogom – Hogy őszinte legyek ennyire kiakadva még soha nem láttam a bátyánkat. Soha Natti!

-      Nem mondod?

-      De.

-      És mi történt?

-      Hát közben megjelent Robert is . . . – közlöm mire Natti felnevet

-      Micsoda meglepetés! Rob megjelent! – vihogja.

-      Ne röhögj! – húzom mosolyra a számat – segítettek Zalánnal takarítani. . .

-      Takarítani?!Nem mondod?!

-      Fényképes bizonyítékom van!  - vihogok – aztán megjött Ash mi meg . . .

-        . . . ti meg felavattátok a lakást mi? – neveti, majd váratlanul sírva fakad – Jó neked, hozzám Csongi már nem is közeledik. Biztos van valakije Hanna! – zokogja, majd felhangzik Luca sírása – Jaj már megint – sóhajt – mennem kell!

-      Beszéld meg otthon és gyere el! Holnap hívlak! Oké?

-      Rendben szia!

Sokáig tartogatom a kezemben a készüléket.  Natti, Csongi . . . Luca.  Nekik sem egyszerű az életük! Az ember azt gondolná, hogy esküvő, gyerek és minden készen van a boldogsághoz!  A nagy fenéket!  Mindig jön valami gond! Mindig!

 Fel kellene Robertet hívnom, de a dac erősebb, és a kanapéra hajítom a telefont, majd sóhajtva ülök le a munkámhoz, de nem bírok koncentrálni rá. Egyszerűen nem megy! Csak kucorgok a földön és bámulom a várost, miközben a gondolataim száguldanak.

Az utolsó látogatásom villan fel Torontóban.  Egy hete volt.

Három hete Robert elutazott vissza forgatni, miután lenyugodtak a kedélyek Zalánék is hazamentek,  és egyedül maradtam. Izgultam az állás miatt, hogy megfelelek-e, hogy tudom-e hozni az elvárásokat. 

A munkahelyen gyorsan beilleszkedtem,  megismerkedtem a kollégáimmal, a főnökömmel, és gyorsan belerázódtam a munkába is. Ezzel nem is volt gond, de az egyedüllét az más tészta. Mindig vágytam rá, hogy egyedül legyek, és most hogy teljesült ez a vágyam, nem tudom élvezni.

Hiába nem akarom bevallani, hiányoznak az otthoniak, az, hogy csak átugorjak Anyuékhoz, vagy dumáljak Nattival, vagy Emmával, hiányzik Robert, mert hiába 

beszélgetünk minden nap . . . . hiányzik. 

A nap fénypontja az, amikor hív. Szorongok a munka miatt, de esténként mindig sikerül elérnie, hogy kicsit ellazuljak.  

Két hétig bírtam, de aztán a múlt héten pénteken délután amikor beléptem a lakásba és rájöttem, hogy előttem áll 2 teljes nap amit egyedül kell eltöltenem . . . hát bepánikoltam.  Hirtelen nem bírtam tovább, és azon kaptam magam, hogy a Torontóba tartó gépen ülök.  Nem szóltam neki hogy jövök, gondoltam meglepem. . . 

Hát én lepődtem meg. Nem kicsit.

Gondolataimat telefonom csörgése szakítja meg.

Olga.

-      Szia!

-      Helló!

-      Mit csinálsz? Fogadjuk, hogy megint dolgozol!

-      Talált, süllyedt! – morranok fel, vidám hangja hallatán.

-      Na kapd össze magad, elviszünk valahova Sammel! Nem kell kiöltözni!  Kicsit felfrissülsz, és utána az agyad is jobban fog fogni!  Na mozgás!

-      Nem is tudom, meg kellene csinálom. . . .

-      Na figyelj! Ez csak munka! Hidd el meg fog várni!  Bent is állandóan csak dolgozol még a szünetekben is! Soha nem jössz velünk kávézni, alig beszélünk! Na mozgás, két perc múlva  ott vagyunk érted Sammel! Jóképű a portásotok!

-      De . . .

-      Mozgás!  - vigyorogja, de már hallom, hogy csengetnek.

Gyorsan körül nézek. Rend van. Túlzottan is nagy a rend!  Hiányzik az, hogy Rob belakja a kéglit. . .  Nagyot sóhajtok, nem gondolsz rá Hanna! Nyaljon sót!

Ismét csengetnek, ami azt illeti egyre türelmetlenebbül.

-      Hanna mozgás! Nyiss ajtót!  - hallom Olga vidám hangját, és ráfekszik a csengőre.

-      Megyek már!  Nyugi! – tápászkodok fel, és zsibbadt, hangyás, zsibbadt lábakkal bicegek ajtót nyitni.

-      Na végre! – nevetnek rám – Kapd össze magad és gyere! Szia!

-      Sziasztok! Gyertek be! – állok félre az ajtóban, hogy a két kolléganőm betudjon jönni.

-      Basszus nálad mindig rend van! – fordul felém Olga – a múltkor is amikor feljöttem a lemezért glédába állt minden!

-      Fogadjunk, hogy nincs pasid, mert ha lenne, itt tutti rumli volna!  - neveti el magát Samantha, mire azonnal tiltakozni kezdenék – Végül is mindegy, pasikkal csak a gond van!  - int le, és  nevetnek össze – ugye drágám?!  - kacsint Olgára és szájon csókolja amin már nem lepődök meg annyira mint akkor amikor rájöttem hogy több is van közöttük munkatársi kapcsolatnál.  Nem titkolták, hogy együtt vannak, igaz nem is nyalták-falták egymást soha, de a gesztusaikból világossá vált, hogy nem közömbösek egymásnak.

-      Na kapd össze magad virágszálam, és gyere elviszünk valahova, kicsit kimozdulsz!

-      De . . .

-      A meló megvár!  Mozgás!  Nem kell kiöltözni, sport cuccot hozz magaddal!

-      De . . . én nem szeretek tornázni, inkább futok vagy . . .

-      Nem tornázni fogunk!  Mozgás! – csap egyet a fenekemre, mire teljesen ledöbbenek – Na mozgás! Élvezni fogod meglátod! Megmutatjuk a mi titkos szenvedélyünket! – nevetnek rám

-      Na jó!  Miért ne! Kíváncsivá tettek! – nevetek rájuk, és felrohanok, a galériára, hogy hozzájuk hasonlóan pólóba, trikóba és feszülős naciba bújjak, majd lerohanok, és felkapom a kulcsokat. -  Mehetünk! – nevetek rájuk.

-      Kocsival jöttünk, elférsz te is. 

-      Én inkább megyek az én járgányommal! – nevetek rájuk, mire meghökkennek, és talán a megbántottságot is látom felcsillanni a szemükben.

-      Ahogy gondolod! – közlik, majd Olga kézen fogja és maga után húzza Samet.

Olga

-      Kedves lány ez a Hanna! – nevetek a mellettem ülő Samanthára miközben arra várunk az épület előtt, hogy Hanna kiálljon a mélygarázsból – kedves, de túl precíz!  Kíváncsi vagyok rá milyen kocsija van!  Az autó sok mindent elmond a tulajdonosáról!  Biztos vagyok benne, hogy valami kis mozgékony de klasszikus autója van

-      Majd leszokik róla! – nevet rám Samantha – Az elején mi is ilyenek voltunk emlékszel? Őszintén szólva nem is tudom, hogy mi fogott meg ebben a lányban!  - nevet -  én is valami kis nőcis kocsira tippelek, mondjuk egy Minire!

-      Én sem tudom, de pár napja beszélgettünk pár szót, és egyből lejött, hogy magányos, egyedül van, és ezt valahogy soha nem bírtam elnézni.

-      Tudom, te még a macskáknak is párt keresel! – nevet rám kedvesen Sam – nem is tudom miért a kiadónál dolgozol és nem egy társkereső céget igazgatsz!

-      Hol van már ez a lány? El fogunk késni! – morgolódom amikor megjelenik mellettünk egy böhöm motor. – Ez meg mit akar?! – meredek Samre értetlenül, amikor megkocogtatják az ablakot.

Sam felnevet, én meg elképedten meredek az ismerős barna szemekbe.

-      Nem indulunk? Várunk még valakit?

Döbbenetem teljes, ami látszik is rajtam minden bizonnyal, mert csak tátott szájjal nézek Hannára.

-      De mehetünk, gyere utánam! – nyögöm ki nagy nehezen, és indítok.

Elképedten pillantunk Sammel egymásra, erre nem számítottunk az biztos!

Hanna

Élveztem a meglepetésüket!

Basszus, ahogy meglepve pillogtak mind a ketten!

Motorra egyikük sem számított! 

Hihihi!  Pláne ilyenre nem!  - simítok végig mélyet sóhajtva az én fekete paripámon.  Valószínűleg keresztbe le fog nyelni mindenki, de nem érdekel. Miután hazajöttem Torontóból az első utam másnap munka után egy motorüzletbe vezetett.  Ott is meglepődve mértek végig a tokától bokáig tetkós nagy fiúk,  hogy mi a fenét akarok ott, ők fenevad motorokat tartanak és nem rózsaszín barbi mocikat.  De meggyőztem őket, hogy tudom mit akarok, és az sem volt mellékes, hogy KP-ban fizettem. Ezzel a vásárlással mondjuk majdnem ki is merítettem a mesekönyv után kapott  jutalékom nagyobb részét, de nem érdekel! 

Gondolataimba mélyedve cikázok a kocsik között Olga és Sam kocsija után. Apu és Zala tuti kiakadnak, mert szerintük ilyen nagy motor nem való nekem . . . Rob meg . . . ah mindegy! Nem érdekel!

Dehogy nem érdekel! Igenis érdekel, mert megváltozott, fura telefonhívásai vannak, állandóan titkolózik. . . . mindegy nem is érdekel! Ha meg kötekednek velem majd a motor miatt, közlöm, hogy ezzel gyorsabban odaérek a munkahelyre mint a tömegközlekedéssel vagy taxival!  Kész! Slussz! Passz! Annyira lekötnek a gondolataim, hogy fel sem fogom, hogy lassan kiérünk a belső kerületekből, és már majdnem  a tengerparton robogunk.  Kisvártatva Olga lassít egy nagy gyárépület előtt, majd befordul a feltáruló kapun. Követem.

Kisvártatva, 25-30 –an vesznek körül bennünket férfiak, nők vegyesen a legkülönfélébb korosztályúak. Kedvesek, barátságosak üdvözölnek, örülnek, hogy csatlakozom hozzájuk én is.

Jó! De mihez csatlakozom?!?!?!?!? 

Ekkor válaszként  hangosan feldübörög a zene,  és szinte mindenki  felbolydul és nevetve futnak egy belső helység felé.

Követem őket, majd szájtátva állok meg egy hatalmas teremben aminek az egyik falát tükör borítja.  Pillanatok alatt beállnak, és a sorok előtt mozgó férfi mozgását követik, aki most megáll, és rám néz.

-      Szia!  Gyere állj be te is!  - nevet rám  - Craig vagyok!

-      Hát én nem vagyok egy dancekirálynő!  - állok neki tiltakozni, de  nem törődnek a tiltakozásommal ketten felém kapnak, maguk mellé rántanak  . . .

-       

-      Elsőre kicsit fura lesz, de hamar bele jössz! – nevet rám, és számolni kezd.

Először csak szájtátva nézem őket, aztán azon kapom magam, hogy igyekszem a mozdulataikat másolni, velük együtt táncolni, és másfél óra múlva lógó nyelvvel ugyan, de nagyon jókedvűen rogyok le a földre.

-      Üdv! – lép mellém Craig -  Na hogy érezted magad itt a flash mob világában?

-      Nagyon tetszett! – nevetek rá – Nagyon élveztem!

-      Ha élvezted akkor gyere máskor is! – vigyorog visszafordulva – új embereknek mindig örülünk! – nevet és már tovább is robogott

-      Oké! – nevetek rá, és kérdőn fordulok Olgáék felé – mi a flash mob?!

-      Ez a szórakozásunk! – nevetnek rám – A flas mob, hivatalosan: emberek előre szervezett csoportosulását jelenti; hirtelen jön létre valamely nyilvános helyen, a résztvevők valami szokatlant csinálnak, majd a csoportosulás ugyanolyan hirtelen fel is oszlik, mint ahogy létrejött. Először  csak a társaság kedvéért jöttünk, meg azért hogy mozogjunk. Utána már az izgalom is tért nyert!  Kaptunk egy telefonhívást, hogy itt és itt találkozunk. Mi mentünk, aztán azon kaptuk magunkat, hogy a Times Squaren táncolunk a többiekkel, az itt begyakoroltak alapján.  

-      De táncoltunk már bevásárlóközpontban is . . .

-      Ja kosztümben nyomtuk, pont tárgyalásról jöttünk ki amikor jött az SMS.

-      Teljesen mindegy, hogy miben vagy, a lényeg, hogy érezd jól magad! Ez erről szól! Táncolsz egyet, aztán mész tovább mintha semmi sem történt volna, de közben azért kiereszted a gőzt!

-      Nagyon jó buli! – nevetnek rám – ha részt akarsz benne venni akkor add meg Craignek a telefonszámodat és ha küldi az SMS-t akkor gyere! Nem kell aggódni hétközben általában munkaidő után van, de hétvégén bármely időpontban lehet.

-      Oké!  - nevetek rájuk – Jönni fogok!

-      Ez a beszéd kislány! – nevet rám Olga -  Emberek között kell lenni, és nem otthon dolgozni látástól mikulásig! A munka megvár, és élni kell az életed kislány! Ismerkedj! Szedj össze valami jó pasit! Ez New York! Hanna itt élni kell!

-      Rendben!  - nevetek rájuk, miközben a járgányokhoz érünk.

-      Hazatalálsz? – vigyorog rám Sam, miközben Olga valakivel nagyon beszél telefonon.

-      Persze! Van GPS-em.

-      Oké! Akkor holnap találkozunk! – nevetnek majd integetve elhajtanak.

Én is felpattanok a motorra és száguldani kezdek. Élvezem a sebességet, a szabadságot!

Hazaérve gyorsan lezuhanyozom, iszok egy narancslevet, gyorsan összerakom a táblázatot, és lefekszem.  Határtalanul jól érzem magam, felszabadultnak, gondtalannak. . . . ez az érzés egészen addig tart amíg meg nem hallom telefonom kerregését.

Rob hív.

Robert

Nem veszi fel. Ma már ötödszörre hívom. Most vagy nem hallja, vagy nem akarja felvenni. Gyanítom, hogy az utóbbi játszik, nem akar velem beszélni.  Már éppen letenném amikor meghallom a hangját.

-      Szia! – suttogja

-      Szia! Már azt hittem fel sem akarod venni a telefont! – morgom, és várom, hogy válaszoljon, de nem teszi.  – Ezek szerint még mindig haragszol. . .

-      Nem haragszom Rob, csak rosszul esett. – suttogja – végül is nem történt semmi, én nem szóltam, hogy megyek. . .

-      De kicsim. . . tudod, hogy bármikor jöhetsz!

-      Tudom, szólnom kellett volna, és nem csak beállítani, én voltam a hülye, csak hiányoztál, egyedül éreztem magam. . .  ennyi. Nem kell vele foglalkozni Rob. Megértem, te dolgozol ott.

-      Tudod, hogyha tudok, akkor veled vagyok, de teljesen bevoltam táblázva jelenetekre, nem jöhettem el.

-      Ne magyarázkodj Rob! Mondtam, hogy semmi baj nincs.

-      De haragszol.

-      Nem haragszom még egyszer mondom. Nem haragszom, csak azt vártam, hogy örülni fogsz nekem . . . hát nem úgy jött le, hogy örülnél, de túléltem! 

-      Csak megdöbbentem kicsim!

-      Jaj maradj már! – neveti el magát – Hazajöttem, és megvigasztaltam magam. – közli, de közben itt folyamatosan szövegelnek  a háttérben, így lassan jut el hozzám, hogy mit mond.

-      Mi? Kivel? –csattanok fel számon kérőn– Kivel vigasztalódtál? 

Hallgat.

Hanna

Most mondjam meg neki, hogy dühömben vettem egy motort?

Nem!

Még a végén leveszi rólam a keresztvizet, bár még adósa vagyok az miatt a lány miatt, azt hiszem itt az ideje, hogy kicsit törlesszek!

-      Nagyon erős! Hm, vad és erős! – búgom – és nagyon bejövök neki ráadásul ö is a kedvemre való!

Robert

-      Hanna! – csattanok fel dühösen

-      Robert kezdünk! – hallom May hangját amikor bekopog az öltözőbe.

-      Megyek mindjárt! – kiabálok ki. – Bocs Kicsim mennem kell!

-      Oké – sóhajtja, amitől megborzongok, ahányszor csak meghallom. Ilyenkor mindig magam elé képzelem, hogy rám néz, és az arcán megjelenik az a bizonyos Hanna mosoly, amitől az eszemet vesztem. – Aztán vigyázni a csajokkal! – teszi hozzá kuncogva – Mert nekem van ám egy nagy testvérem, és ha bántasz, akkor szólók neki és majd jól meghúzza a hajadat! – vált át ovis stílusra.

-      Hanna! – nevetem el magam – Örülök, hogy élek! Nemhogy csajozzak! Egyébként is…

-      Robert! – csattan fel újra May hangja.

-      Megyek már! – kiáltok vissza türelmetlenül, miközben behajtom magam után az ajtót, és elindulok a többiek felé - Bocs kicsim! De most tényleg mennem kell!

-      Oké! Aztán jó legyél, mert lefigyellek ám! – kuncogja. – Szia!

-      Szia! – nevetem el magam.

Bassza meg! Vad és erős!  A picsába!  Mit művel ez a nő? . . . és főleg kivel?!

Na elég legyen!  Kapd össze magad!  Még 3 nap és  végeztél! Előbb végzel, elmész megleped és megnézed, hogy mit művel! De most szedd össze az agyadat és ide koncentrálj!

* * két nap múlva * *

Hanna

Jaj már alig várom!!  Mindjárt itt lesznek!  Mindjárt itt lesznek!!   - ujjongok magamban, és vigyorogva várom, hogy meglássam őket! 

Rohantam, hogy ide érjek, és ekkor végre feltűnnek, Natti bambán bámul maga elé.  

-      Natti!!!!  - kiáltom, mire felkapja a fejét

-      Hanna!  - visítja ő is és nevetve indul el felém a babahordozóban lévő Lucával.

Nem törődve a bennünket bámulókkal, vigyorogva, sírva nevetve kapaszkodunk össze, mintha legalábbis évek óta nem láttuk volna egymást, holott csak alig több mint 1 hónap telt el! Luca egy ideig bírja a vihogásunkat, de nem tart sokáig a türelme, mert visítani kezd.

-      Atya isten!– nevetek fel és kihámozom a babahordozóból – Szia szépségem! – vigyorgok rá, mire bizalmatlanul mér végig, majd még jobban rázendít. – Nyugi nem nyúzlak meg nyuszikám!

* * *

-      Alszik? -  nézek Nattira

-      Aha, végre elaludt.  –sóhajt nagyot – bár ne szóljak egyetlen szót sem, mert a 11 órás út alatt nem volt vele lényegesebb gond. – közli, majd leroskad mellém. – én is elvagyok pilledve. – mosolyog rám, majd gyorsan körülnéz – egész jó hely, tetszik ez a terasz.

-      Ja, nekem is tetszik – nézek körbe a közel 10 négyzetméteres kis helyen, ahova rengeteg virágot tettem ki, egy kisebb hintaágyat (amit itt hagyott az előző bérlő), egy kis asztalt - egész pofás lett.

Aztán  ülünk csak egymás mellett a hintaágyon, szorongatjuk a bögréinket, hallgatjuk a hintaágy halk nyikorgását.  Csendben vagyunk, de mindkettőnk agyában ezernyi gondolat száguld.

Hirtelen a csendbe egy sziréna hangja hasít bele, mind a ketten összerezzenünk, majd vigyorogva nézünk  egymásra.

-      Na ki vele mi a baj? – nézek testvéremre, aki a legnagyobb meglepetésemre elbőgi magát.

-      Nem tudom, Hanna – szólal meg halkan – nagy a feszültség közöttünk Csongorral. Luca már elmúlt 2 hónapos, de a férjem nem ér hozzám, alig van otthon, állandóan üzleti utakra jár, most is ott van - tesz hozzá elkeseredetten – most is csak telefonon beszéltük meg, hogy eljövök. Én azt vártam, hogy azt mondja majd, hogy együtt jöjjünk, hogy várjam meg ne jöjjek el Lucával előbb. . . – szipogja – de nem, ő közölte, hogy menjek nyugodtan, majd hétvégén jön ő is Anyuékkal. . . mindenen morog, semmi nem jó neki, mielőtt elutazott leejtettem véletlenül a telefonomat, olyan patáliát vert le, hogy csak lestem. . én . . én egyszerűen nem tudom, hogy mi van Hanna!  Fogalmam sincs! – zokogja – lehet, hogy már nem is kíván Csongi egyáltalán!

Hirtelen nem tudok mit mondani, csak átölelem és simogatni kezdem a kócos fürtjeit, és azon kapom magam, hogy mantraként motyogom, hogy ne sírj!

-      De én sírni akarok! – csattan fel, és rám néz morcosan.

-      Akkor bőgj! – nevetem el magam az akaratos hangsúly hallatán – akkor bömbölj!

-      Bőgök is! – neveti el magát könnyek között. – Soha nem sejtettem Hanna, hogy a házasság ilyen nehéz is lehet. Anyuékat látva olyan könnyűnek tűnt minden.

-      Ja – sóhajtok fel – azért ők is játszmáztak eleget hidd el nekem. Nem beszéltél Csongorral?

-      Nem.

-      Miért?

-      Nem tudom. Olyan megalázónak érzem, hogy ő kerül, mint a pestisest. Más normális férfiember alig várja, hogy zöld lámpát kapjon az orvostól és még én menjek oda hozzá? Na nem!

Figyelmesen nézem tesómat, majd elnevetem magam.

-      Most mit röhögsz?!

-      Életem, nem kell odamenned hozzá, tudod vannak olyan cuccok amiktől a férfiemberek megőrülnek. . . – vihogom – nem próbáltál előtte ellejteni valami szexi szettben?

Megütközve néz rám.

-      Normális vagy te? Gyereket szültem, és bármennyire is igyekeztem csíkos lettem! Én nem vonulgatok Csongi előtt! Meg egyébként is dagadt vagyok!

-      Natti! Te hülye vagy nem dagadt! Eszednél vagy?!

-      De néz rám! – felpattan, és felemeli a pólóját – hájas vagyok!

-      Nem drágám te hülye vagy!  Alig maradt rajtad valami a szülés után! Nem lehet, hogy te is konok vagy kissé?!

-      Lehet – vonja meg a vállát hányavetin, de a szeme azért elárulja, hogy nagyon bántja a dolog – Meg egyébként is nincs nekem szexi cuccom!

-      Hát nem is tudom Natti, New Yorkban vagy,  - közlöm, és úgy csinálok mint aki állatira gondolkodik – én is itt vagyok,  hm – hm nem is tudom . . . . – vihogok – talán egy bevásárló körút sokat lendítene a helyzeten.

Meglepve mered rám, látom hogy agyal, gondolkodik, majd megszólal

-      De én nem tudok ezreket költeni – fakad ki – én nem engedhetem meg magamnak!

-      Miért szerinted én megengedhetem? Dehogy Natti, én se engedhetem meg magamnak, de vannak olyan üzletek ahol nagyon jó áron lehet nagyon jó darabokat beszerezni.  Holnap elmehetnénk_! – kacsintok rá – bemegyek kicsit előbb, és a törzsidő végén lelépek. Na mit szólsz?

Elgondolkodva néz rám, majd vigyorogni kezd. Győzelem!

-      De most térjünk rád! – közli határozottan - Mi van? Ha a múlt héten jól vettem le akkor Rob kihúzta a gyufát. ..

Hallgatok.

-      Aha, értem, tényleg teljesen igazad van!  Nem, nem úgy értettem ezt te is tudod jól! – beszélget magával miközben engem figyel – Na ki vele! Mi történt?

Nagyot sóhajtok.

-      A múlt héten már nem bírtam tovább az egyedüllétet, honvágyam is volt, gondoltam meglepem és elmentem hozzá. Na a meglepetés olyan jól sikerült, hogy  .. .

-      Hogy?

-      . . . hogy összevesztünk. Amikor visszaért a szállodába totál meglepődött, hogy ott vagyok. Gyorsan lezuhanyozott, és hát fogalmazzunk úgy, hogy elég gyorsan a tárgyra akart térni . . .

-      Eszméletlen egy pasi, bárcsak nekem lenne ilyen gondom, hogy a pasim állandóan szexelni akar  - röhögi el Natti magát – és? 

-      Összevesztünk mert nem lehetett, mivel akkor volt meg a menzeszem – sóhajtok

-      . . . és?

-      Megkérdezte, hogy akkor miért leptem meg?! Na ezen egyszer megsértődtem, de kimagyarázta magát, hogy nagyon fáradt, és azért beszél hülyeségeket. Oké, megbocsájtva. Másnap is dolgozott, és rávett, hogy menjek ki a forgatásra vele. Addig szövegelt, míg elmentem vele. Deannal keringem a helyszínen, amikor is leesett, hogy a narancsos pasi az tulajdonképpen Rob rendezője. . . .

-      Nem mondod?  Te Cronenberggel csevegtél lent a bárban két órán keresztül miközben narancsleveztél? Eldobom az agyam Hanna! – vihogja.

-      Ne vihogj már! – csattanok fel – Honnan kellett volna tudnom, hogy ki ő? Csak egy kedves ősz pasi volt, akivel lehetett beszélgetni! Ennyi!

-      Ja, ennyi – vihogja – Úristen ha ezt Csongi megtudja!  Ölne egy találkozásért, te megy csak úgy hetyegsz vele!

-      Jaj fejezd már be! – csattanok fel – nem is hetyegtem vele! Miért baj az, ha az ember lánya normálisan beszélget valakivel?!  Rob  megsértődött amikor visszaértünk szállodába és szóba álltam az egyik kollégájával . . .

-      Kivel? – néz kíváncsian rám

-      Kevin Duranddel.  Első látásra elkönyveltem hogy egy izomagy, aztán meg csak lestem mint süket a moziba amikor mellém lépett és bemutatkozott és beszéltünk pár szót, miközben édes párom éppen egy fekete hajú vékony lánnyal hetyegett . . . .akiről - mély levegőt veszek, nem biztos, hogy kész vagyok neki elmondani

-      Akiről . . .?  Hanna mond már!

-      Akiről mellékesen közölte fent a szobában,  hogy ki volt. . .

-      . . . és? Hanna ne csináld már! Miért kell minden szót kihúzni belőled! Ki volt?

Nagyot nyelek, de nem tudom kikerülni a választ, ismerem már nem hagyna élni, ha nem válaszolnék.

-      . . .  hogy azzal a lánnyal feküdt le amikor elviharzott tőlem a műtétem után.

Natti tátott szájjal mered rám, ami idegesít. Felpattanok.

-      Baszki! – nyögi ki Natti – és?

-      Mit és?

-      Milyen?

-      Nagyon szép Natti.  Nagyon szép nő, én sehol nem vagyok hozzá képest.

-      Hülye vagy! És . . . nyögd már ki mi volt utána?!

-      Hát hívta valaki telefonon alig, ahogy és amikor megkérdeztem, hogy ki az közölte, hogy nem mindegy nekem? és elviharzott. Na akkor lett elegem az egészből. Egyáltalán nem örült nekem, amikor megjelentem. Hosszan dumált állandóan telefonon, és ráadásként megjelent az a lány is, majd egyetlen szó nélkül faképnél hagyott, és akkor úgy döntöttem, hogy jó, ha ennyire nem számít, hogy ott vagyok, akkor inkább visszajövök ide. Fogtam magam összepakoltam, és mivel mázlim volt, másfél óra múlva már a gépen ültem. Persze hívott amikor hazaértem, de közöltem hogy dolgom van és leráztam. Érezte, hogy kiakadtam, puncsolt is, de a kiskaput az tette be amikor hisztériázni kezdett Kellan miatt, pedig csak véletlenül összefutottunk az utcán, amit az egyik rajongója lefényképezett, és feltett a netre. Natti talán 5 percet beszéltünk nem többet, és szabályosan hisztériás rohamot kapott tőle!

-      Értem. – közli – És?

-      Mi és? – csattanok fel – Nem elég?  Én hülye futok utána ő meg leráz!  Én nem beszélhetek senkivel, mert  hetyegek a kollégáival, ha lefényképeznek egy baráttal egy pár perces találkozó alkalmával, akkor én milyen vagyok! Én megcsalom! Kezd a nemlétezőm tele lenni vele! Na mindegy menjünk lefeküdni, mert látom te is fáradt vagy.

Natti

A napfény ébresztett. Nagyot nyújtózom, és pillantásom szinte azonnal az ágyam mellett lévő kiságyra szegezem.  Luca nyugodtan nézelődik, és azonnal kapálózni kezd amint meglátja, hogy fölé hajolok. 

Gyönyörű kis tündérem!

Gyorsan összekapom magam, és ellátom Lucát, majd rendet rakok. Meglepve látom, hogy Hanna vett egy babakocsit is és pár babajátékot! Édes istenem!  Olyan kedves, rendes családom van!  Alig érek a gondolatom végére amikor csörögni kezd a telefonom. 

Basszus hol van? Biztos Csongi keres! 

Én hülye, normális vagyok, hogy már csak a gondolattól is hevesen verni kezd a szívem?! Egy idióta vagyok!  - szidom magam miközben a telefonomat kutatom – Egy idióta! Le se szar! Te meg rohangálsz utána!  Megvan! A hívót látva kicsit csalódottan sóhajtok fel, de aztán vigyorogva veszem fel!

-      Na helló Vöröske! 

-      Vöröske ám a – állok neki zsörtölődni – az öreganyád térde kalácsa!

-      Mér nem az lettél?  Ne morogj! Ne bántsd a nagymamámat, mert a végén nem jön el a lagzimra!  - nevet -  és akkor jaj lesz neked!

-      És mitől lesz jaj nekem kedves bátyám?! – vigyorgom.

-      Hát nem is tudom, talán pár pókocska a segítségemre lesz! – nevet fel mire megborzongok.

-      Seggfej vagy Zalán! – nevetek fel én is – Egyébként szia!

-      Szia drágaságom!  Megérkeztetek rendben? Luca? Hanna? Nem hívtalak tegnap, mert biztos voltam benne, hogy szövegeltek.

-      Megérkeztünk, Luca jól van, éppen tele pocakkal nézelődik egyébként meg jól gondoltad sokáig beszélgettünk, Hanna dolgozik délután találkozunk és elmegyünk egyet shoppingolni, rám fér

-      Hát ne vásároljatok fel mindent ha lehet! – hallom hirtelen Ashley hangját kicsit visszhangosan, mivel Zalán kihangosított – Nekem is hagyjatok holnapra valamit!

-      Szia! – nevetem el magam – Nem mondod! Holnap jöttök?!

-      Aha! Dél körül érkezünk, és ott is maradunk pár napot, mivel megvárjuk Editéket akik hétvégén érkeznek. Van pár dolog amit le kell még rendeznünk, + a lakást is megnézzük, hogy hogyan állnak vele. Szóval maradunk pár napot!

Már éppen belemelegednék a beszélgetésbe amikor édes kicsi lányom visítani kezd.

-      Atyavilág! Ez Luca?! – dörmögi Zalán – Jessus van hangja!

-      Az van!  Bocsi drágáim, de érdekes illatok terjengenek, le kell tennem!

Gyorsan elköszönünk, rendbe teszem Lucát és elindulunk felfedezni a környéket.

* * *

Fáradtan rogyunk le a kanapéra, és elképedve nézzük magunk körül a táskahegyeket.

-      Atya világ! Ezt min mi vettük?! – sóhajtok fel

-      Én megmondtam, hogy nagyon jó áron lehet kapni cuccokat! Ezt nem bírtam ott hagyni! – vigyorogja, majd felemel egy édes kisruhát – remélem jó lesz rá! Ráadhatom? – néz vágyakozva Luca felé aki most éppen elégedetten egy pelusban nézelődik.

-      Add! – nevetek rá, mire vigyorogni kezd.

Gyors mozdulatokkal ráadja a kisruhát, miközben vigyorogva beszél a kislányomhoz.

-      Jaj nagyon csini vagy drágaságom! – nevet fel Hanna és felemeli Lucust. Gyorsan lekapom őket.

-      Ezt elküldöm Anyuéknak! – vigyorgom – Én állati jól éreztem magam Hanna! – nevetem el magam, és még csak 6 óra van!

-      Figyelj Natti van még kedved eljönni velem valahova?

Érdeklődve hallgatom ahogy az újonnan megtapasztalt élményeiről beszél. Flash mob?!

-      Miért ne? Menjünk! Lehet, ha tetszik még én is beállok! – nevetem el magam.

-      Hidd el nagyon jó! Az egyik kolléganőm lesérült tegnap, de biztosan ott lesz, ő biztosan figyelne Lucára ha kedved lenne beállni! Gyorsan telefonálok nekik, hogy mennénk mi is, és ha lehet jöjjenek el értünk.

Gyorsan rendet rakunk, felöltözködünk adok Lucának enni, amikor már rá is telefonálnak Hannára, hogy itt vannak értünk.

* * *

-      Atya világ!  Hanna én állati jól éreztem magam! És Olgáék is nagyon jó fejek voltak!  Komolyan! És oltári ez az egész!  És pénteken este én is megyek veletek, Zalánék biztosan vigyáznak addig Lucára! – lelkendezem miközben Hanna Lucát eteti, mélyeket szippant az illatából.

Elmosolyodom. Talán túl van rajta, talán túl tudta tenni magát az elvesztésükön. Nagyon sokat változott, valahogy fesztelenebb, vidámabb lett.  Amíg ő Lucát próbálja büfiztetni addig én jó szokásomhoz híven bekapcsolom a laptopot, és nézelődni kezdek.

-      Úr isten, de ronda ez a kutya! – nevetek fel – nem is értem hogy Rob hogyan tudta kiválasztani!

-      Őt nem a külseje érdekli, hanem az, hogy egy kedves bohókás kutya – közli Hanna – De hol láttad Macit?

-      Hát itt – mutatok a képernyőre – Rob azt hiszem Sammel áll az erkélyen meg egy másik figurával

-      Muti! – lép közelebb Hanna – Hogy kerül oda a kutya?! – döbben le teljesen, majd ahogy a következő képre kattintok azonnal választ is kapunk a rejtélyre.

Kristen.

Látom ahogy Hanna elsápad, miközben a képekhez írt szöveget olvassa miszerint a kedvese meglátogatta Robertet a forgatáson . . . Be akarom zárni az oldalt de a kezembe nyomja a szundikáló kislányomat, kikapja a kezemből az egeret és veszett iramban kezd kattogtatni.

Egymás után tűnnek fel a képek . . . 

Kristen a  forgatáson Deannal . . .   

a tegnap esti erkélyes képek, ahol  Kris és Rob vigyorogva integetnek a rajongóknak . . . . 

és persze a lelkes kísérő szöveg hogy mennyire örülnek, hogy Robert láthatóan boldog, vagy hogy éppen mit csinálhatnak a szobában kettesben . . . .

Erre már  rá sem tesznek egy lapáttal a afteros képek, ahol Rob egy lánnyal beszélget.

Látom a testvéremen ahogy kipirul, majd elsápad azt látva, ahogy Rob átöleli a lányt, és látom ahogy hirtelen Hanna felszívja magát, próbálja a könnyeit titkolni, de. . . . 

-      Figyelj! Tudod milyenek az újságírók!  Bolhából csinálnak elefántot!

-      Persze Natti!  - motyogja keserűen – Akkor bezzeg nem vigyorgott amikor én voltam ott,  az baj, ha én egy ismerőssel találkozom, de én viseljem el, hogy Kris mindig mindenhol a közelében van, az nem gond, ha ő ott van a forgatáson. . . Elegem van ebből! Elegem van! – motyogKrija – torkig vagyok ezzel az egésszel! – kiállt fel - Torkig! Én nem a második szereposztás akarok lenni egy kapcsolatban, hanem a női főszereplő!

-      Hanna nyugi!  - próbálom csitítani, de elhúzódik.

-      Bocs Natti, de most el kell mennem! Gondolkodnom kell! - közli felkapja a kulcsait és lelép.

Robert

-      Basszus Rob, úgy viselkedsz mint a kiskutyák, akik tudják, hogy a szőnyeg szélére vizeltek és most várják, hogy a gazdi megbüntesse! -  dünnyög Kristen – Nem történt semmi extra! Elvittem a kutyádat, mert én holnap elutazom, és már nem tudok rá vigyázni! Mi van abba, hogy pár rajongónak integettünk az erkélyedről?! Nem történt semmi! Ennyire rendszabályozva vagy?

-       

-      Nem Kris nem vagyok rendszabályozva, de rohadtul rosszul jött ki, hogy megjelentél!  Amúgy is ki volt már rám akadva, és ezzel csak tettünk rá még egy lapáttal!

-      De mi a frász baja van Hannának velem?

-      Nem veled van baja! – csattanok fel, - de elege van abból, hogy mindig mindenhol együtt vagyunk, állandóan együtt emlegetnek bennünket!

Döbbenten mered rám.

-      Ja . . hát erre nem tudok mit mondani! – válaszolja, én meg elképedve látom, ahogy a mindenkinek beszólógatós Kris hökkenten mered rám, de gyorsan megtalálja a hangját -  Meg egyébként is, elvileg barátok vagyunk vagy mi a frász?! Én nem látogathatom meg a barátomat?!

-      De meglátogathatod, de . . . á mindegy hagyjuk, mindjárt indul a gépem – pattanok fel – akkor jó utat, jövő héten találkozunk San Diegoban! Szia!

-      Helló! – motyogja halkan, de én már messze járok.

Mélyet sóhajtok, mire Dean felnevet mellettem.

-      Hát Rob nálad jobban senki nem tudja megkavarni maga alatt a szart! Minden elismerésem! Őstehetség vagy!

-      Bassza meg Dean, legalább te ne baszogass! – mordulok fel.

-      Beszéltél már vele?

-      Nem még nem, nem veszi fel a telefont.

-      Istvánnal beszéltél már?

-      Aha, holnap  jönnek.

-      És mit szólt?!

-      Csak annyit, hogy lehet, hogy felesleges volt ennyit konspirálnunk, mert lehet, hogy Hanna kidob az emeletről ha meglát.

-      Hát öregem . . . – dörmögi miközben csóválja a fejét – Tényleg! Bordó, vagy fehér legyen?

-      Mi?

-      Hát a koszorúd – vereget hátba barátságáról megerősítve.

-      Köcsög! – szűröm a fogaim között miközben elfoglalom a helyemet.

-      Nyugi, mindet megbeszéltek!  – vereget hátba vigyorogva, mire csak elhúzom a számat.

Valamit ki kell találnom! Muszáj! Van közel 3 órám, hogy kitaláljam, hogy mit mondjak.

A picsába! – túrok idegesen a hajamba, és agyalni kezdek. Már a múlt héten elbasztam a dolgot!  Annyi mindent kellett volna intéznem, de nem tudtam, mert ott volt. Majdnem infarktust kaptam amikor megláttam a szállodai szobában.  István hívott, hogy mi van már csak rám várnak, de le kellett ráznom. Próbáltam Hannát kiengesztelni, de csak újabb rossz pontot szereztem! Pedig csak szeretkezni szerettem volna vele! Csak szeretni akartam, de megsértődött amikor látta rajtam, hogy csalódottan elengedem amikor közölte, hogy most nem lehet. Persze, hogy csalódott voltam, amikor teljesen felpörgettem magam,. hogy szeretkezni fogok vele, erre közli, hogy nem lehet! És az egészből mit szűrt le. ..  na mit? Hogy én csak kefélni tartom őt!  Az agyamra mászik a hülyeségével!  Komolyan!  Aztán másnap próbáltam kiengesztelni, ami sikerült is de minden pasira féltékeny voltam akivel csak szóba állt! Mindenkire! Tudom, nem kellett volna hisztériáznom, de . . Aztán majdnem meghaltam amikor a szálloda halljában megláttam Zoét. Köszöntünk egymásnak, elmondta, hogy a barátaival van itt, elköszöntünk és ennyi volt, ő meg elviharzott mellettem, és mire utolértem már duzzogott, amin persze felhúztam magam, és amikor  anyuék hívtak, muszáj volt elmennem, mert konferenciában hívtak, sok mindent kellett megbeszélni, egyeztetni velük. Mire alig 1 óra múlva visszaértem a szobába már elviharzott minden cuccával egyetemben.  Persze felhívtam, és úgy éreztem, hogy sikerült megbékítenem, akkor meg én húztam fel magam azon, hogy Kellannal hetyeg, és hogy teljes legyen közöttünk a katyvasz, tegnap reggel megjelent Kristen is Bearral. . . Az agyamat eldobom!! Most mi a faszt csináljak?!?!? Nem mondhatom el neki, hogy mit konspirálok a szüleinkkel, mert akkor hol a meglepetés? De akkor hogyan magyarázzam ki magam_?!  - agyalok már a taxiban ülve. A szívem hevesen kezd verni amikor megáll a ház előtt. Gyorsan kifizetem, és kipattanok kevéske cuccommal a kocsiból. Idegesen meredek magam elé a liftben.

Mi a túrót mondjak?!

Hogyan indítsak?

-      Na elég volt Pattinson! – morranok a lift ajtaján tükröződő képmásomnak – Összeszeded magad, és megoldod! Színész vagy, és egy színésznek a vérében van a rögtönzés tudománya! Na hajrá! Szedd össze magad!

Nagyot sóhajtok, mélyeket lélegzem miközben megállok az ajtó előtt.

Na hajrá Pattinson! Szedd össze magad!

Egy mély lélegzet után benyitok.

Sötét van.

Biztosan alszik már, de ekkor halk dúdolás üti meg a fülem.

A fürdőben van.

Gyorsan leszórom a cuccaim  a lépcső alá, lekapom magamról az ingem, meglepem a zuhany alatt! – jön az isteni szikra! 

Állítólag a békülős szex a legfinomabb!

Lerángatom a farmeromat is, és egy szál boxerban benyitok.  Csak a kislámpa világít, de még így is látom a fürdőlepedőbe tekert vékony alakját . . . a fejére tekert törölköző alól kilógó pár kusza tincset, az ingerlően ívelt nyakát, amit imádok harapdálni. Mögé lopózom kezeim a derekát ölelik, szám a nyakára tapad . . . amikor meghallom a hátam mögül a döbbent hangot

-      Hát itt meg mi történik?!

Hangzik el a kérdés . . . 

Hanna hangján.

228822