87. fejezet: ÁÁÁÁ!

Sziasztok!

Hát itt lenne. Remélem tetszeni fog nektek.

Köszönöm szépen a komentet: aniw, Flo, Golden, Kim, Judy, csezemo, Zsuzsi, K., Pet, Anna, Réka, Pixie,  és Hena!

Valamint, annak a 33 embernek is akik pipával véleményt nyilvánított.

Bocsássatok meg, hogy most csak egy komentre reagálok.

Kedves Hena! 

Köszönöm a komenteted,  örültem neki annak ellenére, hogy nem éppen kedvezően nyilatkoztál. Ami egyáltalán nem baj, és nem bántottál meg!  

Tudom, hogy néha elveszek a részletekben, talán ez a baj. De lehet, hogy az, hogy a kettejük mindennapi csetlései – botlásai egymáshoz való csiszolódása nem érdekes.

Nem tudom.

Igyekszem majd kicsit felpörgetni a dolgok menetét ennyit ígérhetek.

Ez alatt az 1 év alatt mióta írok megtanultam, hogy nem tudok mindenki kedvére tenni bármennyire is szeretném! Nagyon sajnálom, és remélem nem vesztelek el az olvasóim közül végleg.

Puszillak! 

Heni

Kristen

Kimerített a repülőút. Ez alatt a pár nap alatt szinte semmit nem pihentem. Hiába voltam otthon, vagy anyuék sertepertéltek körülöttem, vagy az ügynököm nem hagyott békén. Mire ledőlhettem volna, pihenhettem volna,  addigra meg jönni kellett vissza.  Fáradtan rogyok le Zalán mellé a padra.

-      Sziasztok! – köszönök a teraszon illetve a tűz körül  üldögélő, fekvő, álldogáló társaságra.

Sokan vagyunk, a stáb nagy része már megérkezett csak Robékat nem látom.  Niki, Jack, Taylor, Peterék az ügynököm a teraszon üldögélnek. A többség a tőlünk 4-5 méterre lévő  tűz körül lebzsel.

-      Helló! – hallom mindenfelől a vigyorgással egybekötött köszönéseket.

-      Mizu Miller-boy? – fordulok felé, és már nevetek is, mert tudom, hogy mi jön, illetve csak jönne, mert ráfázott! Összekötöttem a hajam, de legnagyobb meglepetésemre nem nyúl felém, csak vigyorog.

-      Mi bajod van? – nézek rá meglepődve.

-      Édes! – bazsalyogja – Kinőttem már az ovis korból, nem húzgálom a kiscsajok haját! – elnevetem magam, és felállok, hogy vegyek az asztalon lévő nasiból amikor is a fenekembe csíp! Felháborodottan meredek rá, de csak röhög.

-      Felnőttél mi? – méltatlankodom és oldalba vágom.

-      Robék mikor jönnek? – kérdezem a másik oldalamon lévő Petertől.

-      Nem tudom. – hangzik a válasz.

-      Már itt vannak! – neveti el magát Jackson – Előttünk érkeztek még délelőtt.

-      Tényleg? – meredek rá meglepődve. – Akkor korán kellett indulniuk. Rob és a korán kelés?! – nevetem el magam – Mi történt? 10 előtt ki sem lehet lőni az ágyból a szabadnapokon!

-      Hallottátok, hogy mi történt velük? – szólal meg Nikki.

-      Hanbertékkal? – röhög fel Jackson – Ki nem hallott a tegnap történtekről, szerintem még a BBC is bemondta.

-      Ja, ma minden pletykalap ezzel foglalkozott! – közli Taylor – Hát Hanna bármennyire nem akarja, és kapálózik ellene címlaplány lett az biztos!

Zalán nagyot sóhajt mellettem.

-      Tényleg hol vannak? – fordulok a többiek felé.

-      Tököt vesznek! – válaszolja Niki – Kellannal mentek el.

-      Jesszusom! Azért ovóbácsi ment velük remélem! – nyög fel mellettem Zalán félhangosan mire kitör a röhögés.  – Ezek ketten is éppen elég galibát tudnak okozni, de Kellannal megspékelve. . . ráadásul már este van! Hol az istenbe vannak?

Mindenfelől megjegyzések, beszólások, nevetés hallatszik Zalán szavai hallatán. Nem egy kárörvendő beszólás hangzik el. A csajok nagy része egyből elkezdi őket pletykálni. Nem finomkodnak. Sokukról lesír, hogy ismeretlenül is utálják Hannát, és határozott véleményük van róla, és persze mindenki mindent biztos forrásból hallott! Azt azonban nem tudják, hogy Zalán a bátyja az általuk nevetgélve kibeszélt lánynak. Érzem, hogy egy-egy szöveg hallatán Zalán megfeszül mellettem, de nem szól semmit, csak hallgat.

-      Biztos gruppeneznek! – röhögi részegen Michael Wech a mellette álló  Billy Burknek – Az a csaj tuti elbír két pasival!  Biztos jól érzik magukat!

Szerencsére Billy Burke leállítja ezt a bunkót nem éppen finoman, de a részeg seggfejnek fel sem tűnik.

-      Köszi Apu! – vigyorgom rá, amikor rám pillant  és az ég felé emeli a tekintetét. Tudom, hogy ki nem állhatja a mellette álldogáló Welchet.

Mindenfelől mennek a pletykák. Csak mi, mi páran tudjuk, hogy az elhangzottak 10%-a sem valós. Az igazságnak még csak a halvány nyoma sincs meg ezekben az őrültebbnél őrültebb történetekben. Páran megjegyzik, hogy szerintük a csaj megérdemelte, amit kapott. Ekkor az eddig csendben lévő Ashley kifakad.

-      Hogy mondhattok ilyet! Nem is ismeritek Hannát! Hogy örülhettek annak, hogy bántották? Ne haragudjatok, de szerintem szörnyű ami tegnap történt! – mondja – Jó mondhatjátok, hogy ez a hírnév átka! Aki ebben az iparban dolgozik, annak számolnia kell ezzel! Nekünk! De nem a szeretteinknek! Igen mindig vannak körülöttünk őrültek, és mindegyikünk kapott már fenyegetést, de egyikünk párját, vagy hozzá tartózóját sem támadták még meg! Gondoljatok bele! Ilyen egyikünkkel sem történt még, pedig aztán tényleg őrület ami körülöttünk megy! Az azonban ami Kris, Taylor  és Roberték  körül zajlik, az már túlmegy minden határon!  Én halálra rémültem, amikor megláttam az autópályán készített fotót! Hanna egy merő vér volt!

Ashley szavai hallatán kicsit elcsöndesedik a társaság. Magukba szállnak. Zalán idegesen túr mellettem a hajába, de nem szólal meg.

-      Anyukádék kiakadtak mi? – nézek rá.

-      Gondolhatod! Este beszéltem velük. Apu már jönni akart, de Rob leszerelte, hogy csak egy kisebb sérülés érte Hannát, és nincs baja.

-      Találkoztál velük?

-      Nem, nem voltam L.A-ben tegnap. Denverbe kellett mennem munkaügyben ott voltunk Ashleyvel amikor kétségbeesve hívtak a szüleim, hogy nem érik el sem Robot, sem pedig Hannát. Én csak apu hívása után telefonáltam Robnak, hogy mi történt, mert fogalmam sem volt semmiről. – nagyot sóhajt és az órájára néz - Remélem, hogy nincs semmi bajuk! Az őrség szerint 11 óra körül mentek el. Este 7 óra van!

-      Biztos nincs semmi bajuk! – szólal meg Taylor – Ha lenne már tudnánk róla!

-      Kösz kisgyerek! – morran fel Zalán – Most megnyugtattál!

-      Hívtad őket? – nézek rá kérdőn.

-      Aha. – hangzik a szűkszavú válasz. – Hanna szerintem itt hagyta a telefont a szobába szokása szerint, de Rob sem veszi fel. Biztos valami történt velük!

-      Őket és Kellant ismerve csak valahol kóvályognak! Kellan imád kalandozni, - szólal meg Nikki – és ahogy a húgodat megismertem ne haragudj Zalán, ő sem kispályázik! Rob meg csak Rob. Ennyi!

Kicsit magunkba szállunk, amikor a beszélgetés és nevetgélés hangját motorok dübörgése töri meg.

-      Ezek meg kik? – hangzik több oldalról a kérdés, tanácstalanul meredünk egymásra.

-      Fogalmam sincs! – vonom meg a vállam – Mindenesetre érdekes! Elvileg biztonsági őrzés van, nem jöhet be a stábon kívül senki!

Kíváncsian nézünk a parkoló felé, amikor is megjelenik 3 nagymotor, és a stáb egyik furgonja. Az egyik motor kiválik, elindul felénk, majd egy nagy kör, és többszöri gázfröccs után dudálva  parkol le a másik kettő mellé. Elképedve nézünk az érkezőkre, akik nevetgélve szállnak le a motorról. Az egyikük gyanúsan csámpásan tartja a lábát. Felnevetek.

-      Na nem! – morran mellettem fel Zalán. – Ilyen nincs! – de felpattan és elindul feléjük.

-      Ezek nem normálisak! – nevetem el magam, és én is azon kapom magam, hogy ott vagyok mellettük.

Kellan vigyorogva húzza le a fejéről a sisakot.

-      Apám ez kurva jó volt! – röhögi és lepacsiznak Robbal, aki vigyorogva áll előttünk.

-      Én megmondtam! – bújik elő a bukósisakból Hanna is, aki hiába fogta össze a haját nagyon kócos.

-      Hát Hugi mintha kissé szélfútta lennél! – öleli át Zalán.

-      Sziasztok! – néz ránk nevetve – Én csak sütőtököt venni indultam! Nem készültem motorozásra, de ezek itt elcsábítottak!

-      És nem bírtál ellenállni mi? – nevetek rá.

-      Motornak? – vigyorogja – Nem! Soha! Már nagyon régen ültem ilyen vadállaton!

-      Nem mondod?! – kacsint rá Rob – Tegnap délután, és este nem elég vad élményben volt részed?  Akkor min ültél?

Szavai hallatán a pasik felhördülnek, mi felröhögünk, Hanna azonban pipacspiros lesz.

-      Te egy, egy . ..  egy idióta vagy Rob! – szűri a fogai között, majd szinte átváltozik, és áhítattal néz végig az előtte álló motoron – Bár az az élmény csak kispályás volt ehhez képest! – simítja végig a motor bőrülését és  kacéran méri végig a vigyorgó Robot.

-      Hát Rob én ezt nem hagynám szó nélkül! – neveti el magát a mellénk érkező Billy apám és a mellette álló Michael Sheen is.

-      Nem is hagyom! – lép Hanna mellé és ott mindenki előtt lekapja!

Hitetlenkedve nézzük őket.

Rob amint nyilvánosan mindenki előtt csókolózik a barátnőjével?!

A szerény, visszahúzódó Rob?!

Anyám! Borogass!

-      Nem azért, de ilyenkor a fületeken vesztek levegőt? – szólal meg Kellan, mire felnyerítünk. – Egész délután ezt művelték! – sápítozik.

Rob vigyorogva húzódik el Hannától és motyog neki valamit, mire az nevetni kezd és végig simít az arcán.

Elindulunk. Elgondolkodva nézem őket. Felszabadultak és boldogok. Őszintén szólva kicsit irigy vagyok rájuk, mert lerí róluk, hogy összetartoznak.

A pasik persze ellepik a motorokat.

-      Megvettétek őket? – néz rájuk Zalán kérdőn.

-      Rob és Kellan igen, - válaszol Hanna – De az enyémet csak béreltük. Nem akarta ezt sem engedni, mondván, hogy én nő vagyok, nekem a hátsó ülésen a helyem! Pedig én tanítottam meg motorozni! – méltatlankodik, mire a pasik felkapják a fejüket.

-      Mi van? – szólal meg Jack- Te tudsz motorozni?

-      Otthon a szüleimnél van egy Hondám, azzal sokat szoktam motorozni – néz rájuk – most miért vagytok ennyire meglepődve?

Billy ekkor felnevet és hátba veregeti Robot.

-      Ez a kiscsaj egyre jobban tetszik nekem!

Hanna elmosolyodik.

-      Na én mentem! – közli és Robnak dobja a kulcsokat – Élvezkedjetek!

Dean  megállítja.

-      Még egy ilyen Hanna – fenyegeti meg mosolyog, de a szeme az komoly – és én tekerem ki a nyakadat ha Rob nem teszi meg! Értetted? Megmondtam, hogy ne előzgess ilyen eszeveszetten! Apád kiakadna ha látná, arról nem is beszélve, hogy ezek meg mentek utánad! – mutat Rob és Kellan felé.

-      De nem látta Dean! Te meg úgysem árulsz be, és nem történt semmi baj! – vigyorogja és Dean arcára nyom egy puszit, amit elképedve nézünk. – Na mentem mert bepisilek! – közli és elrohan.

-      Bolond egy nőszemély! – dohogja utána nézve Dean. – Nem fogom irigyelni a testőrét! – majd a pasikhoz lép akik még mindig a motorokat állják körül.

Robert

Lassan csillapodik a motorok okozta izgatottság. A többiek még a járgányokat próbálgatják, én meg felszabadultan ülök le egy székre és kezdek Jeffel az egyik hangmérnökkel beszélgetni. Lassan visszaszivárognak a többiek is, és halk beszélgetés kezdődik, amit azért meg-meg szakít néhány harsányabb nevetés. Ma egyszerűen jól éreztem magam. Dean ugyan kiakadt, amikor megállítottam visszafelé jövet a motorosbolt előtt.

-      Most komolyan az oké, hogy vettek motort – szólal meg Niki, - de baszki a tökök merre vannak? Azt nem vettetek?

Kellannal összenézünk, és eljátszuk, hogy elfelejtettük. A csajok persze azonnal kiakadnak.

-      Most komolyan mondjátok, hogy nem vettetek?! – kezd kiabálni Nikki.

-      Nyugi! – jelenik meg Hanna - A furgon csomagtartója tele van vele!

-      Boszorka! – szólok rá – Hogy lehetsz ilyen, ilyen . . . Áruló vagy! - de nincs időn folytatni, mert Nikki nekem esik.

Menekülni kényszerülök, amit a többiek röhögve figyelnek. 
Szerencsére gyorsabb vagyok nála, így pár kör után feladja. Talán lehiggadt.

           - Hát igen! Még edzened kell Nikki drágám! - szúrom oda a neki


           - Vigyázz Pattinson, ne húzd ki a gyufát! - fenyeget meg. 

           - Mert mi lesz? Elkapsz?

           - Elég csak beszélnem az asszonnyal! - mutat a teraszon szervezkedő barna démon felé, mire felnevetek.

Amíg mi fogócskáztunk addig a narancs színű gömbök ellepték a teraszt.

-      És most? – néznek Nikkire kérdőn Jacksonék – Most mit csinálunk velük? Sütjük, főzzük őket?

-      Faragjátok édesem! – vágja rá  Kirsten.

-      Na ne! – hőzöngünk – Azt már nem! Én nem tudok faragni! Béna vagyok hozzá – állok neki tiltakozni.

-      Azt tudjuk életem! – közli a mellém lépő boszorka. – De ha meg sem próbálod akkor nem is fogod megtanulni!

Közli és  felvesz egyet. Legnagyobb elképedésemre Dean a második aki hadrendbe áll, és méregetni kezdik a kezükben lévő hatalmas darabokat. Őket követve  sorra kapkodják fel a többiek is a gömböket amikért délután megküzdöttünk, szinte vérünket ontottuk  Kellennal.

-      Most komolyan! Tényleg nekiálltok faragni? – akadok ki – Én azt hittem, hogy enni hozzuk őket!

-      Ezek a holnapi bulira lesznek majd! – közli Nikki.

Ezen újfent kiakadok, de egyik sem foglalkozik velem, hiszen előkerülnek az eddig rejtegetett kések, balták, matcheték! Sőt még elektromos fűrészt is bevetnek! Elkezdődik a mészárlás, belezés. Könyékig vájkálnak a belsőségbe, csorog cuppog a mártír tökök édes vére!  És még élvezik is!

-  Úristen! Szadisták! – játszom el a kétségbeesettet – Aljas szadisták vagytok mind!

Zalán mellém ül és röhögve nézzük, ahogy küzdenek, komolyan, mint az oviban!

Az operatőrök meg filmezik őket.  Készül a werkfilm.

Jack gyorsan megunja a művészkedést és mellénk ül, miközben a farmerjába törli a kezét.

-      Részemről ennyi volt, én befejeztem a mészárlást! Helyette inkább a komlólevet szadiznám! – vigyorogja és belekortyol a sörébe

- Azt hiszem tettestársként melléd állok!- felnevetünk, majd csendben figyeljük a többieket. 

- Végül is jó ötlet volt a főnököktől, hogy a város szélén lévő kis lakóparkot kibérelték erre az időre amíg itt vagyunk a stábbal. – áll neki szövegelni, - Egy helyen vagyunk. Egyszerűbb a logisztika is, és biztos vagyok benne, hogy olcsóbb is mintha mindenkit szállodában, vagy szállókban helyeztek volna el. Ebben az házban csak mi leszünk. – mutat  a hátunk mögött lévő épületre. - Csendes nyugis, tudunk pihenni is, de ha társaságra vágyunk, csak kijövünk ide. – mutat a házak között lévő közösségi térre.

Szórakozottan nézek körül sörrel a kezemben. Van kosárlabdapálya, egy kis park, játszótér. Itt üldögélünk most is mind. Mindenfelé, nevetgélő, jókedvű emberek akik kis csoportokba verődve beszélgetnek, vagy tököt faragnak.

Felnevetek, amikor Hannát meglátom. Dean mellett ül, aki ezerrel magyaráz neki amit a boszorka tátott szájjal  nagyon koncentrálva figyel, majd a látott mozdulatokat próbálja utánozni. Motyog, dühöng egyfolytában, Dean meg röhög rajta.

-      Nem adja fel könnyen! – nevet Peter  amikor Jennie-vel mellénk ülnek és a boszorka felé nézünk.

-      Hát nem!  Nem az a fajta! Amit a fejébe vesz, azt véghezviszi!

-       Azért durva volt a tegnapi napod! – fordul felém Peter.

-      Hát szó mi szó, az volt! – fakadok ki -  Annyira ideges voltam, hogy majdnem felrobbantam! Igazából a tehetetlenség dühített!

-      Sziasztok! – szólal meg valaki a hátunk mögött, mire egy emberként fordulunk hátra. Stephanie Meyer és a férje mosolyognak ránk.

-      Helló! – köszöntjük őket, és arrébb húzódunk, hogy letudjanak ülni.

-      Hát nem csodálom!  - fordul felém Peter újra miután elhelyezkedtünk – Ha Jennie-vel történt volna ez, én biztosan agyoncsaptam volna azt a hibbant libát! – morogja, de ekkor Hanna lép elém vigyorogva és mutatja a kész művet.

Elnevetem magam, amikor meglátom a vicsorgó tökfejet.

-      Miért mi történt? – néz ránk kíváncsian Stephenie, de ekkor megakad a szeme Hannán, aki szintén kíváncsian néz rá.

-      Szia! – fordul boszorkám felé és nyújtja a kezét neki – Mi még nem ismerjük egymást! Spethenie Meyer vagyok! Ő meg itt  a férjem Christian.

-      Jó estét! Molnár Hanna vagyok, ennek a fickónak itt mellettem a . .

-      a menyasszonya! – vágom közbe, és húzom magamhoz.

-     Bocsánat, de nem nyújtok kezet, mert  tökös vagyok! – mosolyogja Hanna, mire nevetni kezdek.

-      Most mit röhögsz?! – morran fel.

-    Szóval tökös vagy? Azt hittem az én vagyok!

-      Rob! – vág oldalba

-      Csak hozza formáját! Már megszoktuk! – neveti Stephenie – Pasi!

-      Na jó én mentem, kezet mosok! – nyög fel Boszi és elrohan.

-      Aranyos lány! – néz utána Stephenie.

-      Az, - vigyorgom – csak nagyon önfejű, amivel a sírba visz!

-   Nem mondod, mesélj! – fordul felém, mire előadom a tegnap történteket.

Mire végzek, ott ülnek a többiek is, és hallgatnak.

-      Hát igen! Ezzel meg kell birkózni, és nem könnyű elfogadni, hogy nem tehetsz azt amit akarsz, és akkor amikor akarod. – mondja Kristen, de ekkor közénk robban Hanna. Felkap két párnát és elém ül a földre.

-      Miről maradtam le? – néz érdeklődve körbe vidáman.

-      Rob elmesélte a tegnapi napotokat. – mondja Kristen. – Tényleg jól vagy?

-      Csak egy kis sérülés – legyint a boszorka, de terelni kezd, mint mindig, ha valamiről nem akar beszélni – Na és ki minek öltözik  holnap?

Egyenként hördülnek fel  a kérdés hallatán, amin elnevetem magam.

-      Ne haragudj Hanna! Ez szentségtörés! Ilyet kérdezni?! – játsza a felháborodottat Jackson.

-      Bocsánatot kívánok! – kezd mentegetőzni azonnal, de vigyorog, és szórakozottan dobja hátra a haját, amikor Kristen és Taylor  újból felhörrennek.

-      Mi van? – néz rájuk megilletődve – Mi történt?

-      Ne haragudj Hanna, de ez neked egy kis sérülés? – horkan fel Jack is, - Most vagy Rob fetisiszta, és az a mániája, hogy fojtogat, vagy ez nem egy olyan kis sérülés, és te az egészet elbagatelizálod!

-      Én. . – nyögi meglepődötten, de nem tudja folytatni, mert Kristen is közbeszól.

-      Ne haragudj de igazat kell adnom Robnak! Ez nem normális! Fel sem fogod, hogy meg is halhattál volna! Nem teheted meg, hogy úgy csinálsz, mintha nem történt volna semmi!

-      Egyet kell értenem velük – szólal meg Nikki is – Nem értem én sem, hogy miért nem engeded, hogy testőrt fogadjon melléd?

-      De . .

-      Nincs semmi de! – szólal meg Zalán is – Ne vedd ezt a dolgot félvállról, egy kapcsolatban felelősséggel tartozol érte, - mutat rám – és magadért is!

-      Te most komolyan ellenem uszítottál mindenkit?! – fordul hátra és felháborodottan néz rám .

-      Én nem uszítottam senkit ellened! Megkérdezték, hogy mi történt tegnap én meg őszintén elmeséltem! Talán gond? – nézek rá mérgesen.

-      Egymásnak ne essetek! – ül le közénk Billy – Szerintem ebbe nem kellene beleszólnotok!  Már bocs, hogy közbevágok, nem hallgatózni akartam, de nem beszéltetek éppen halkan, - mentegetőzik – Szerencsétlent még mielőtt meglincselnétek én hozzátenném a védelmében, hogy nagyon nehéz civilként ebbe az egészbe belecsöppenni! És nálatok még az a cirkuszt fokozza Rob rajongótábora. Az én feleségem is nehezen viseli a felfokozott érdeklődést, és én még nem is vagyok olyan híres mint ti. – tekint  körbe.

-      Én egyszerűen csak attól idegenkedem, hogy egy idegen ember legyen állandóan körülöttem, akit lehet, hogy első látásra utálni fogok! – suttogja Hanna – Egy idegen akit teljesen be kell engednem a magánéletembe, és még csak nem is a párom!

-      Ne haragudj Hanna, - szólal meg Dean is – bármennyire kedvellek is, de most azt kell mondanom, hogy ez csak kifogás. Én sem vagyok állandóan Rob nyakán, de amikor kellek akkor ott vagyok, és vigyázok a világhíres gereznájára!

Csak nézem az előttem ülő kedvesemet, bár az arcát nem látom, de a tartásán érezhető, hogy feszült. Megsajnálom.

-      Figyeljetek! – szólalok meg – Nagyon hálás vagyok érte, hogy így mellém álltatok, de szerintem hanyagoljuk most ezt a témát. Ő is érzi, hogy igazunk van, de én nem erőltetek rá semmit. Marad a kopaszodás legalábbis addig amíg be nem látja, hogy igazam van!

Szavaim hallatán felnevetnek. Tovább beszélgetünk, de Hanna előbbi jókedvének már nyoma sincs. Érzik ezt a többiek is ezt, és rátesznek a hülyeségre még pár lapáttal amin persze ő is nevet, de nem az igazi. Hallgat, figyel, de azért érezhető, hogy máshol jár.

-      Na és hogy állsz a munkakereséssel? -  fordul hozzá Kristen.

Hallgatom ahogy mesél.

-      Ne legyél elkeseredve! – dől neki Kristen – Hidd el találni fogsz valamit biztosan!

-      Nem hiszem Kris. – sóhajtja – Úgy érzem, hogy nem kellek senkinek.

-      Lökött vagy! – neveti el magát Kristen és Nikki felé fordul.

Boszorkám azonban nem nevet. Magamhoz húzom, és átölelem, halkan felsóhajt amikor nekem dől.

-      Nyugi cica! – suttogom a fülébe – Ne aggódj! Rendben lesz minden!

-      Persze – néz rám erőltetett mosollyal az arcán – Rendben lesz minden!

Hanna

A tegnap éjjeli elő buli nyomait már eltakarították, nézek szórakozottan körbe, miközben lehetőleg minél halkabban csukom be magam után a teraszajtót, hogy nehogy valakit felébresszek.

Minden csendes.

Ahhoz képest, hogy Vancuverben vagyunk, és november elseje van, nagyon szép az idő  már ilyenkor reggel 7 órakor is. Szórakozottan teszem le a teraszon lévő asztalra a laptopom, és írni kezdek. Teljesen elmerülök, így fel sem tűnik, hogy valaki leül velem szemben és elém tesz egy bögre kávét.

Meglepetten nézek fel.

-      Szia! – köszön rám kedvesen – Nem akartalak megijeszteni!

-      Szia! Köszönöm! – mosolygok rá hálásan, és belekortyolok a gőzölgő italba. - Nem ijedtem meg, csak meglepődtem!

-      Írsz?

-      Igen.

-      Ilyenkor én sem ismerek fel senkit,– mosolyogja - fel sem fogom, hogy mi történik körülöttem.

-      Tudom. – feszengek kínosan.

-      Megkérdezhetem, hogy mit írsz? – néz rám kedvesen.

Igazából nem merek válaszolni, hiszen biztos vagyok benne, hogy kinevet. Érzi rajtam a feszengést.

-      Bocs nem kíváncsiskodni akartam, nem akartalak megbántani!

-      Nem bántottál meg, csak ez kicsit kellemetlen nekem, és nem szeretek róla beszélni.

-      Hidd el megértelek. Tudom, hogy milyen ez, de ha beszélni akarsz róla, én nagyon szívesen meghallgatlak.

Perceknek tűnő másodpercekig meredek rá. Ő azonban csak kedvesen, bíztatóan mosolyog. Egyszerre azon kapom magam, hogy mesélni kezdek, és csak mondom, mondom ő pedig figyelmesen hallgat. Nagyot sóhajtok, amikor befejezem.

-      Gondolom nem erre számítottál. – nézek rá – Nagyon defektes vagyok mi?

Elgondolkodva néz rám.

-      Nem hinném, hogy defektes vagy, egyszerűen, csak sok volt ez neked, és az írással engeded le a feszültséget. Viszont a témád az nagyon érdekes. Szívesen elolvasnám!

Elvörösödöm.

-      Én, én nem tudom! Én nem akartam senkinek megmutatni, még Robnak sem fogom! És nem hiszem, hogy túl jó lenne. A valódi véleményedet meg úgysem mondanád el!

-      Ne szerénykedj!  - mosolyog rám, -  És hidd el nem fogok finomkodni! Tényleg nagyon kíváncsi vagyok az írásodra.

-      Oké! Legyen, de kérlek, hogy őszinte legyél.

-      Az leszek! Még ma elolvasom! – nevet rám – Nagyon felkeltetted a kíváncsiságomat!

-      Ha én ezt a klubban elmesélem?! – vigyorgok - Stephenie Meyer amint az én irományomat olvassa?! 

Felszabadultan beszélgetni kezdünk. Nagyon jól érzem magam a társaságában, egy hihetetlenül kedves empatikus nő. Sokat kuncogunk, nevetni hangosan nem merünk, nehogy felébresszük az álomszuszékokat. Kisvártatva azonban nyílik a teraszajtó. Kristen és Nikki vetődnek mellénk.

-      Mi ez a virágos jókedv?- néz ránk Niki kómásan.

-      Csak beszélgettünk. 

-      Ja! Az jó. – motyogja Kris, miközben a kávémra vet vágyakozó tekintetet.

-      Főzzek? – nézek rájuk nevetve.

-      Aha! – csillan fel a szemük.

Kisvártatva már a konyhában teszek- veszek ami a legnagyobb meglepetésemre teljesen fel van tankolva. Gyorsan a tálcára pakolom a kifőtt kávékat.

-      Én most elköszönök, szerintem Chris is felkelt már. – kezd búcsúzni újdonsült kedves ismerősöm. – Szerintem ő is ilyen kockás, mint Robert. – kuncog fel.

De már érzem is, hogy átölel, és magához húz miközben a nyakamra kapok egy finom puszit.

-      Szia! – cincogom.

-      Szia Boszorka! Kapok én is olyat? – néz vágyakozva a lányok elé tett kávéra.

-      Persze csinálok! – simítok végig az arcán.

-      Látom el vagy rendesen kényeztetve! – kuncog Kristen amikor Robert leül, és rágyújt egy cigire.

-      Ki mit érdemel! – vigyorogja és az ölébe ránt amikor elé teszem a kávéját.

Elhelyezkedem Robert ölében és a mellkasának dőlök. Hallgatom a beszélgetésüket, a csajok csevegését, Rob szuszogását a fülem mellett, élvezem amikor a nevetéstől rázkódik a mellkasa, ahogy átölel és a hasamra simul a tenyere. Csak ülök ott a reggeli napsütésben. Időközben többen is csatalakoztak az asztal körül üldögélő négyesünkhöz. Kellan képén elnevetem magam, szinte még alszik. Persze elkezdődik a poéngyártás és Jackson senkit nem kímél rázkódok a nevetéstől.

Robert csak hallgat, nem szól semmit, de hirtelen megérzem a kezét amint simogatni kezd.

Nem teheti!

Úristen!

Vannak körülöttünk!

De nem húzódok el, feldübörög a vérem, ahogy érzem, hogy a keze kalandozik mások számára észrevétlenül. Miniméterről miniméterre egyre lejjebb és lejjebb araszol, miközben egyre jobban és jobban tapad hozzám. Érzem gerjedelmét életre kelni, nekem feszülni. Érzem, ahogy egyre keményebb és keményebb lesz, hallom ahogy lélegzete egyre mélyebbről jön, ahogy hasamat egyre szorosabban tartja. Nem bírok magammal és halkan felsóhajtok, neki feszítem fenekemet Robert férfiasságának. Elakad a lélegzete, és vadítóan szorosan szorít magához. A vállamra teszi a fejét, és úgy figyeli látszólag azt amit a többiek szövegelnek, közben pedig a végletekig felizgat már az is ahogy a légvétele cirógatja a nyakamat.

Na jó, ha te így! Lassan szinte észrevétlenül mozgatni kezdem a csípőmet, csak úgy, hogy férfiasságát enyhén izgassa az, ahogy apró észrevétlen mozdulataim  miatt a rajta lévő anyagok dörzsölik, izgatják péniszét. Hallom, ahogy lélegzete mozdulataim hatására kihagy, hátamon érzem szíve dübörgését.

-      Te is jössz Hanna? – néz rám kérdőn Nikki.

Hirtelen józanodok ki a kérdés hallatán, biztos vagyok benne, hogy pipacspiros vagyok! Meglepve nézek Nikkire.

-      Bocs kicsit elkalandoztam! – szólalok meg kissé rekedten, Robert felkuncog mögöttem.

Büntetésből teszek egy gyors csípőmozdulatot, mire felhorkan, de a  keze lejjebb siklik a nőiességemre a terítő takarásában. Észrevétlenül a kezébe csípek, míg Nikki válaszára várok. Felszisszen, de leengedi a kezeit.

-      Azt látom! – vigyorogja Nikki – Arról beszéltünk, hogy Ashleyvel bemennénk a városba, mert kellene egy-két dolgot vennem még. Te jössz velünk?

Robert újból átkarol, mire feldübörög a szívem, hirtelen megszólalni sem tudok ahogy mintegy véletlenül végigsimít a nőiességemen, és nekem feszíti ölét.

-      Ezt még meg kell vitatnunk! – szólal meg Robert helyettem kaján hangon – Mikor indultok?

-      Egy óra múlva körülbelül. – vigyorog Ashley mindent tudón.

-      Lehet, hogy én is megyek veletek! – közli Rob vidáman

-      Oké! – pattanok fel az asztaltól hirtelen, mire Robert felhorkan, de van annyi lélekjelenléte, hogy azonnal előre hajol, és az asztalra könyököl, miközben szemrehányóan néz rám. – Megyek öltözni! – közlöm és menekülőre fogom a dolgot.

-      Segítek Szívem! – pattan fel Robert is vigyorogva, mire az asztalnál ülők nevetni kezdenek hevességén.

-      Segítesz mi? – szólal meg az eddig csendben álmosan üldögélő Kellan. – Színben passzolnia kell a combfixnek a bugyihoz, eltaláltam?  Még segíted felhúzni is, bár ahogy elnézlek inkább lefelé fogod tolni!

Pipacspiros leszek, és hirtelen meg sem tudok szólalni, Rob persze még rátesz egy lapáttal, miközben mögém lép, átkarol és visszafordulva válaszol.

-      Fontos a színösszeállítás, hogy passzoljanak egymáshoz! Ezt tudhatnád! – vigyorogja, miközben zavartan túrja a haját - ez alap egy férfi számára!

Nem várom meg a többiek válaszát, megjegyzéseit, elsprintelek. Robert a lakásajtóban ér utol, azonnal átölel, és maga előtt tolva lépünk be a lakásba, miközben gondosan ügyel arra, hogy ágyéka a fenekemnek feszüljön. . .

*

*

*

Izzadtan, kielégülten a szárnyalástól fekszünk a szőnyegen. Szívem olyan hevesen ver az imént átéltektől, hogy úgy érzem kiugrik a helyéről. Robert lélegzete borzolja a nyakamat, miközben halkan mormolja, hogy szeret. Felkuncogok.

-      Úristen! Biztos tudják, hogy mit műveltünk az előbb. – bújok a mellkasához, hogy ne lássa az arcomat.

-      Semmi olyan nem műveltünk, ami miatt szégyenkezned kellene! – suttogja két csók közben – Ők is ezt csinálnák  nekem elhiheted.

-      Jaj Rob! – sóhajtok fel – Nagyon nehéz lesz nélküled! Olyan messze leszel!

-      Maradj itt! Legalább szem előtt tudlak tartani! – vigyorogja.

-      Tudod, hogy nem lehet. Keresnem kell valami melót.

Hallgatunk.

-      Na megyek, mert elkések. – sóhajtok fel, és nagy nehezen kibontakozom az öleléséből.

Vigyorogva figyeli, ahogy öltözködöm. Minden erőmre szükségem van, hogy ne  feküdjek vissza mellé a szőnyegre amin most is ott fekszik meztelenül, fejét a kanapénak támasztva és vérforraló tekintettel méreget.

-      Jaj Rob! Ne csináld ezt! – szólok rá, mire nevetni kezd, felpattan, és elindul felém meztelensége teljes magabiztosságával.

-      Én nem csináltam semmit! Csak gondolkodom. . .

-      Min gondolkodsz? – nevetek rá feszülten, de ez is nyögésbe fullad amikor megáll előttem és úgy néz rám, hogy remegni kezd a térdem.  

-      Azon, hogy mennyi bútor van még a szobában, és azokat hogyan tudnánk még felavatni! – suttogja rekedten, mire lélegzetet venni is elfelejtek. A levegő megtelik szexuális feszültséggel, remegve várom a csókját . . .  ekkor azoban kopognak.

Nagyot sóhajt, azonban mielőtt elengedne még a fülembe suttog, minek következtében céklaszínt öltök.

* * *

Csendben hallgatom Nikki és Ashley szövegelését. Már egy órája eljöttünk, de egyszerűen nem bírok rájuk figyelni. Állandóan Rob utolsó szavai járnak az agyamban.

-      Hahó Hanna! – lengeti meg a kezét előttem Ashley. – Merre jársz?

-      Jaj Ash, én olyan szerelmes vagyok! – nyögöm ki, mire mind a ketten nevetni kezdenek.

-      Hát ha nem mondod rá nem jövünk! – öleli át a vállamat Nikki, miközben Ash a csörgő telefonjával küzd. – Nézz kicsit körül itt! – mutat körbe a fehérneműrészlegen, - Biztosan találsz  valamit amivel eltudod venni az eszét, amivel a királyfidat térdre kényszerítheted!

Felnevetek.

-      Basszus Niki! Nagyon rossz hatással vagy rám!

-      Életem az élet fűszeresen az igazi! Merj bátran sózni! – neveti.

Egy óra múlva fáradtan rogyok le a padra az üzletházban.

-      Kész én már nem bírom tovább. Menjetek! Én megvárlak itt benneteket! Úgyis megvettem már amit akartam! – emelem fel a kezemben tartogatott kis zacskót.

-      Oké, de a telefon legyen nálad! Hátha valaki elcsábít, és szólni tudj, hogy ne keressünk!  – szól vissza Ashley miközben ezerrel vigyorog rám.

-      Jó! – hagyom rá legyintve, és hátradőlök a padon. Percekig csak bámulok ki a fejemből, amikor valaki mellém ül.

-      Szabad kisasszony? – szólal meg az illető, meglepetten meredek rá.

-      Persze, - húzódok arrébb, de a szívem az hevesen ver.

Leül mellém, biztos távolságba tőlem. Szinte szikrázik körülöttünk a levegő, de nem nézünk egymásra véletlenül sem.

-      Khm, meghívhatom egy italra? – néz rám a napszemüvege fedezékében, de közelről látom, hogy vadul csillog a szeme.

-      Köszönöm nem! – fordulok el tőle elutasítón – Kérem hagyjon, vőlegényem van! – mutatom fel a bal kezem amin ott csillog az eljegyzési gyűrűm.

-      Akkor egy fagyira? A vőlegénye biztosan nem haragszik meg érte! – játsza a hódítót, mire elgyengülök.

-      Gazember! Tudod, hogy a fagyi a gyengém! – vigyorgok rá, mire nevetni kezd.

-      Gyere! Deannal találtunk egy csendes utcában egy kávézót. Ott parkoltunk le. Fagyit is lehet kapni! 

Felpattanunk, és elindulunk egymás mellett tisztes távolságban lépkedve, amikor hirtelen megtorpanok.

-      Basszus Rob! Szólnom kell Ashleyéknak! Keresni fognak!

-      Boszorka szerinted honnan tudtam, hogy hol talállak?

Megnyugszom és hagyom magam elcsábítani.

Fagyizni.

 

Dean

Én megmondtam nekik, de egyik sem ért a szép szóból! Legszívesebben megpofoznám mind a kettőt! Az egyik teljesen megvan bolondulva, holott teljesen tisztában van a veszélyekkel a másik meg egyszerűen csak ostobán óvatlan!

Inkább lenyelem a dühöm.  

A szívem még most is hevesen ver, miközben a kocsiba paterolom mind a kettőt. 

-      Rendben vagytok Dean? – hallom a fülesben Lace hangját. – Én a lányokkal elindultam.

-      Köszönöm Lace! Már mi is a kocsiban vagyunk! Vége.

Csend ereszkedik az utastérre, amit hirtelen Rob nyomdafestéket nem tűrő káromkodása tör meg. 

Hannát nézem. 

-      Jól vagy? – fordulok hátra hozzá.

-      Persze Dean jól vagyok! Jól vagyok! – szavainak azonban ellent mond keze remegése.

-      A mocskos életbe, nem igaz, hogy csak fél óráig normális egyszerű embernek érezzem magam! A kurva életbe elegem van az egészből! – túr idegesen a hajába.

A tükörből nézem, hogy Hanna felé fordul, de Rob idegbajosan megragadja a csuklóját, majd durván ellöki magától. 

-      A rohadt életbe, hagyj békén te is! Elegem van belőled is mára!

Látom a lányon, hogy nagyon rosszul esik neki, de nem szól, inkább az ablak felé fordul. Egyik az egyik ablakon néz kifelé a másik pedig a másikon. A szállásra érve, Robert kipattan a kocsiból és elrohan a teraszon álldogálók mellett, akiknek Nikki és Ashley most mesélheti el a történteket. Az arcokon döbbenet és értetlenség látható. Vannak azonban olyanok is akiknek az első reakciója öröm, amit azonban gondosan elrejtenek a kutató tekintetek elől, hogy a sajnálkozás vegye át a szerepet vonásaikon.  Színészek. Sokuk aljas, gonosz, és számító aki a hírnévért még az anyját is eladná.  De szerencsére  vannak közöttük kivételek, és ebben a castban sok a kivétel. Ők összetartanak.  Gondosan elraktározom az agyamban az arcokat. 

Hanna dermedten ül a kocsiban. Odalépek hozzá és kinyitom előtte az ajtót. Az eddig tartogatott sírás kitör belőle. 

-      Miért utálnak ennyire? Én nem bántottam senkit! Senkit az égvilágon. 

Átölelem a vállát. Kedvelem ezt a kis szélvészt a kezdetektől fogva, de eljutottak abba a fázisba, amikor megkell értenie, hogy az élete gyökeresen megváltozik ha akarja ha nem. Látom ahogy páran elindulnak felénk élükön Zalánnal és Kellannal. Gondosan megjegyzem magamnak Kellan arckifejezését, ebből még gondok lehetnek címkével. 

-      Nincs semmi baj! Nyugalom! Csak ideges volt, nem gondolta ő sem komolyan amit mondott. – simogatom meg esetlenül a hátát. 

Kiegyenesedik, mélyet lélegzik, elhúzódik tőlem, és a felénk tartókkal nem törődve, a motorok felé veszi az irányt. Utána lépek.

-      Hanna! – kiálltok utána – Ne csinálj hülyeséget! Hallod!

-      Egyedül akarok lenni Dean, és nem akarom hallani senkitől, hogy én megmondtam! Főleg a bátyámtól nem! – néz célzatosan a mellettem megálló Zalánra aki láthatóan nehezen türtőzteti magát. - A sisak alatt meg senki nem ismer fel! Engedjetek el kérlek! – szól a bátyjára. – Egyedül akarok lenni!

-      Jó! Ha én nem, akkor megy veled más! Hallod! Egyedül nem mehetsz sehova!

-      Hagyjatok már békén! – üvölti, újra sírva fakad és fejére rántja a sisakot. – Nem vagyok óvódás!

-      Hanna azt mondtam nem! – dörren rá Zalán és elkapja a kezét. – Egyedül nem mész sehova! 

Kellan közben magára rántja a sisakot, azonban Billy mellé lép.

-      Hagyd majd én elmegyek vele - néz Zalánra – persze csak akkor  ha Kellan odaadod a motort! – néz a szőke srácra - Régóta van motorom. Biztosabban ülöm meg mint te. – fordul Kellan felé aki kelletlenül de a kezébe nyomja a kulcsokat.

Hanna azonban nem várja meg, hanem felbőgeti a Hondát, és kilő mint a szélvész. Billy gyorsan magára rántja a sisakot és utána tűz. Csak a porfelhő kavarog utánuk. 

Zalán nehezen türtőzteti magát és káromkodik mint a jégeső. Majd sarkon fordul és dühöngve fordul a futva megjelenő Robert felé. 

-      Hova ment? Mi a picsának engedted el?! – esik neki Zalánnak.

Közéjük lépek. Kellan Robot fogja le, én meg Zalán elé állok. 

-      Normálisak vagytok! – kiabál rájuk Kellan – Mi a fasz bajotok van?!

Billy Burke

Azt hiszem lehiggadt. 

-      Na vége a dührohamodnak? Ha nem, akkor még akad itt  pár darab fél tégla is! – lépek felé.

-      Bocsánat! – vörösödik el – Ezt nem kellett volna látnod!

-      Ne kérj bocsánatot, ez azt hiszem már régóta érett.

-      Általában nem vagyok ám ilyen fúria! Csak . . .

-      csak jólesett, hogy végre kiereszthetted a gőzt.

-      Igen – suttogja.

Csendben ülök Hannától pár méterre. Csak és hallgatom, ahogy csobban a víz miközben a köveket dobálja egymás után bele a tóba. 

-      Miért romlik el minden Billy? – suttogja - Miért nem hagynak nyugodtan élni? Miért csinálják ezt az emberek?

-      Hidd el nem tudom. Fura egy szerzet az ember. Amit szeret, azt magáénak akarja tudni bármi áron, vagy ha nem lehet az övé akkor befolyással akar lenni rá, hogy úgy alakuljon az élete a ragaszkodása tárgyának, ahogy ő szeretné. A többség ezt a törekvését kordában tudja tartani, azonban vannak páran, akik képtelenek erre. Akik nem képesek tudomásul venni azt, hogy nem minden úgy történik ahogy azt ők elképzelik, ahogy azt ők akarják. Azoknak a lányoknak Hanna, nem tetszik az, hogy ti Robbal együtt vagytok, ők Kristent akarják mellette látni. Az nem számít nekik, hogy ők nem szeretik egymást, azt látnak amit látni akarnak, és ha valaki az ábrándjaik és közéjük áll azt el akarják pusztítani, bántani, megsérteni, fájdalmat okozni neki. Ők most ezt csinálták. 

Hallgat. Emészti a szavaim. 

-      Szörnyű volt. – suttogja – Csak ott ültünk Robbal. Beszélgettünk még csak egymáshoz sem értünk, csak üldögéltünk egymással szemben. Páran odajöttek hozzá, de nem volt gond, mert amikor megkapták amit akartak, akkor elmentek. Nikkiék is odaértek hozzánk, utána nem sokkal kezdődött a gond. Páran körénk csoportosultak fényképeztek, beszólogattak, de igazán akkor kezdett a helyzet komollyá válni amikor az a nagyobb csoport lány megjelent. Először csak beszólogattak, aztán láttuk, hogy a helyzet kezd elfajulni, akkor Rob elment, hogy rendezze a számlát közben megjelent Dean és a Nikkiék testőre . .. 

-      Lace – segítem ki, mert látom, hogy nem jut eszébe a név

-      Szóval megjelent Lace is, akkor már fenyegetőztek és nyúlkáltak rángattak. Rob kiabált, hogy menjek már, de nem tudtam lépni mert elkapták a kezem. Dean rántott el tőlük, utána pár perc múlva már a kocsiban voltunk. Rob is üvöltözött velem, pedig nem tehettem semmiről. – fakad újra sírva. – Olyan szép volt eddig ez a nap, és most mindent tönkretettek. Mindent.

-      Figyelj kislány, - nézek rá - tudomásul kell venned, hogy akarod vagy sem változtatnod kell az életeden. Nem fogsz tudni jönni- menni ahogy azt te szeretnéd, vagy tetted eddig mert mindenhol ott vannak és lesznek olyanok akiknek ez a felállás nem teszik. És hidd el vannak ezeknél veszélyesebbek is!

-      Kezdek rájönni Billy.

-      Szerintem beszélj Robbal és fogadd el, azt, hogy testőrt akar melléd fogadni. Szükséged van rá. Hidd el. Ezt most nagyon komolyan mondom. 

Ekkor rezegni kezd a telefonom. Felveszem, beszélek pár szót a hívóval és leteszem. 

Hanna kérdőn néz rám.

-      Robert volt az. Aggódnak, hogy hol vagyunk már. Lassan sötétedik, és tényleg mennünk kellene! Még fel kell öltenem a gúnyámat, sminkelnem is kell – állok neki bohóckodni, mire elneveti magát, - nem hiszed el?!

-      Nem! – kacag fel, amit mosolyogva veszek tudomásul.

-      Azon kívül neked sem ártana beszélned Robbal meg ugyebár el kell venned az eszét is!  Tényleg mi leszel?

-      Titok! – nevet rám - Miért te minek öltözöl?

-      Meglepi lesz! Na gyere menjünk!

Csendben a motorokhoz ballagunk. Amikor megint sírva fakad.

-      Billy! Megint csak elszaladtam! Zalánt is megbántottam!

-      A bátyád miatt ne aggódj, mert nagyon szeret téged, csak ő is pasiból van ,és mindenáron megakar védeni. Nem haragszik rád hidd el. Na gyere!

Motorra ülünk, amikor teljes pánikkal néz rám.

-      Basszus Billy! Én azt sem tudom, hogy hol vagyunk, hogy merre kell mennünk!

Elnevetem magam.

-      Nők! Na gyere utánam!

Robert

Már lassan 9 óra van, és ők még sehol sincsenek. Már több mint egy órája beszéltem Billyvel akkor azt mondta, hogy mindjárt indulnak.

-      Nyugi Balfék szakáll! Nincs semmi baja! – ütögeti meg a vállamat Peter. – Biztos vagyok, hogy nem sokára itt lesznek. Zalán az előbb beszélt velük.

Zalán, nyelek nagyot és felé nézek. Három órája kis híján összeverekedtünk. Azóta nem beszéltünk, kerültük egymást. Jelmezben vannak már Ashleyval. Ők a terasz egyik végében állnak Nikkivel és Jacksonnal beszélgetnek, míg én a másik végén állok, Peterékkel és Kellannal, aki szintén egyetlen szót sem szólt még hozzám. Szemem sarkából látom, hogy Ashley mutogat felém és hevesen magyaráz Zalánnak, aki idegesen pillant néha felém. Mellettünk vidáman nevetgélnek hülyébbnél hülyébb jelmezekbe öltözve azonban közöttünk érezhető a feszültség Zalánnal.

-      Ti most komolyan nem fogtok egymással beszélni!?– esik nekem Nikki amikor mellém lép. – Egyikőtök sem normális! Te sem meg Zalán sem! Mi a büdös isten bajotok van?

Nem szólok semmit, idegesen pillantok fel, amikor megint beleakad a kezem az oldalamon lógó kardomba.

-      A rohadt életbe! – csapok rá az átkozottra, amikor mögöttem megszólal Zalán.

-      Pattinson a kardodba ne dőlj heves idegrohamodban! – hátra fordulok, csak állunk egymással szemben. Egyikünk sem akar engedni, makacsul nézünk egymásra.

-      Édes istenem! Ti tényleg nem vagytok normálisak! – csattan fel Ashley – Mi a frász bajotok van? Történt ami történt! Nem lett senkinek semmi baja!

-      De tudta, hogy gond lehet, mégis elvitte! Neki kellett volna tudnia, hogy milyen veszélyes az amit művel! Nem volt neki elég amit a napokban történt?  – csattan fel Zalán.

-      Ha már itt tartunk, hogy ki mit csinált, mi a büdös francnak engedted el motorral? Ha valami baja lesz arról te tehetsz! – vágok vissza.

-      Nem azért de az egyikőtök eszébe sem jut, hogy Hanna felnőtt nő, aki tudja, hogy mit csinál? – szól közbe Kellan. – Mind a ketten hajtogatjátok a magatokét. Egyikőtök sem állt ott fegyverrel a homlokánál, hogy tegye azt amit tett! Nevetségesek vagytok mind a ketten, sőt mondhatnám idióták!

-      Ámen Tündérkém!  - veregeti Jackson hátba Kellant – Jól szóltál!  Hanna belevaló kiscsaj, csak most össze van zavarodva, ahogy mi is voltunk az elején. Ezt mind a ketten hajlamosak vagytok elfelejteni! Mind a ketten irányítgatni akarjátok, holott ő értelmes felnőtt nő aki eltudja dönteni, hogy mit akar, és azért mit hajlandó bevállalni!

Magunkba szállunk mind a ketten. Majd egymásra pillantunk Zalánnal.

-      Igazuk van!  - sóhajtunk szinte egyszerre fel.

-      Na végre! – szólal meg Kristen is – Már kezdett idegesíteni a gyomorbeteg formátok, meg az ahogy méregettétek egymást! Idióták!

Szóra nyitnánk a szánkat, de Kristen leint:

-      Fogd be Pattinson! És te se vigyorogj Zalán!

-      Na mi van?! Kibújt belőled a domina?! – kócolja össze a haját Zalán, ami ellen visítva tiltakozik.

-      Nem tudom ki hogy van vele, de én bulizni akarok! És meg ne őszüljetek a nagy aggódásban mert most hajtanak be! – mutat a kapu felé Kris.

Hevesen ver a szívem,  amikor  tényleg meghallom a motorok hangját.

Végre!

Már sötét van!

Nagyot sóhajtok és lopva figyelem, ahogy befordulnak a lakóparkba. Félek az elkövetkező percektől, de tudom, hogy túl kell rajta lennem. Beszélnem kell vele. Tudom, hogy durva voltam, nagyon durva. Megkönnyebbülten felsóhajtok amikor látom, hogy nevet amikor leszáll a motorról, és veszi le a bukósisakját.

Taylor és Kristen elindul feléjük, Hanna felnevet amikor meglátja a jelmezeiket.

Hanna

Hevesen ver a szívem  miközben lekászálódunk a motorról. Elképedve nézem a teret ahol tegnap még tábortűz égett. Most azonban a fákon égősorok égnek, körben asztalok vannak felállítva amik roskadoznak a kajától, körülöttük műanyag székek, és idiótábbnál idiótább jelmezbe öltözött stábtagok  vannak mindenfelé.

Szinte sírva fakadok a nevetéstől amikor meglátom a felénk tartó Kristent és Taylort.

-      Szentséges Atya Isten! – röhögöm el magam. – Dr. Frankenstein és Csingiling személyesen?!

-      Na jól van! – lép mellém Taylor nevetve – Megtartunk! Végre valaki aki egyből rájön, hogy ki vagyok, és nem néz rám értetlenül!

-      Ne röhögj! Vedd tudomásul, hogy a lökött pasid tehet róla, hogy átmentem ovisba! Fogadott velem, még tavaly, hogy idén nem merek beöltözni tündérkének! Nyerni akartam! – hajol hozzám suttogva.

-      Megtudhatom, hogy mi lesz a vesztes büntetése? – nézek rá kíváncsian.

-      Majd meglátod! – vigyorogja.

-      Na én mentem Hanna! – öleli át a vállamat Billy – Át kell vedlenem, mert hódítani akarok ma!

-      Köszönöm szépen! – ölelem át én is egy pillanatra.

-      Ugyan! Semmiség! – nevet és nyom egy barackot játékosan a fejemre. – Úgyis régen motoroztam!

-      Na gyere Júlia, mert már szétaggódták az agyukat mind a ketten!

-      Majdnem egymásnak estek! – újságolja Taylor – Dean és Kellan szedték szét őket!

-      Mi? – döbbenek le teljesen – Rob és Zalán?

-      Aha! – nevet Kris, - Egészen eddig nem beszéltek egymással, most békültek ki!

-      De mi a francnak? Megvannak húzatva?

-      Szerintem még ők sem tudták, hogy mi bajuk van! Egyszerűen egymáson vezették le a feszültséget. Ennyi.

Ahogy egyre közelebb érünk hozzájuk úgy ver egyre hevesebben a szívem. Végigmérem őket ahogy közeledünk. Zalán megkönnyebbülten, de sértődötten néz rám. Ash vigyorog. Rob. Rá alig merek ránézni, de végül összeakad a tekintetünk.  Minden ott van a szemeiben, amit én is érzek, hirtelen elkapom a tekintetem róla mivel Stephenie köszön rám hirtelen.

-      Örülök, hogy egyben vagy! – ölel át nevetve – Aggódtam miattad! De menj öltözz át te is! Később találkozunk.

-      Oké! – fordulok vissza feléjük, nem tudom tovább húzni az időt.

-      Sziasztok! – állok meg előttük.

Egyikünk sem szól, csak állunk ott. Rob mozdul meg először és lép hozzám.  Megkönnyebbülten bújok hozzá. Nagyot sóhajt és finoman megcsókol.

-      Ne haragudj, csak nagyon ideges voltam! – suttogja a fülembe.

Nagyot nyelek.

-      Szeretlek! – suttogom.

-      Na elég legyen a romantikázásból! – üt a fenekemre Zalán – indíts átöltözni. Majd folytatjátok később!

-      Igenis! – mosolygom rá, és pár másodpercre az ő nyakába költözöm.

-      Holnap beszélgetünk! – morran rá miközben átölel - Nem úszod meg! Na mozgás!

Megkönnyebbülten futok be az apartmanunkba átöltözni Ashleyvel a nyomomban.

-      Menj zuhanyozz le, addig én előszedem a ruhádat, úgyis kíváncsi vagyok rá nagyon! – kuncogja – Rob mondta, hogy még ő sem látta!

-      Nem bizony, mert elzártam a bőröndömben – nevetek Ashleyre – és a kulcsa meg nálam van a kulcstartómon. Tudtam, hogy megakarja lesni! Na megyek! Megvársz?

-      Aha siess! Addig megszabadulok a szárnyaimtól!

-      Ja már akartam mondani, hogy nagyon dögös vagy!

-      Na siess! – neveti – Mert ma eset még meg akarom őrjíteni a bátyádat!

Robert

Szórakozottan nézek körül. Hol a francba van már?! Mi tart ilyen sokáig?! Biztos kitárgyalják Ashleyvel a történteket. Bosszúsan húzok rá a sörömre, amikor Kellan és Nikki mellém lépnek. Már mind a kettőben van rendesen, vigyorogva ölelik át egymást.

-      Na gyere ide asszony! Mert átharapom a torkodat, aztán élhetsz örökké! – röhög Kellan.

-      Azonnal Tündérkém! Azonnal a tied vagyok! – simul hozzá ehhez a baromhoz Nikki. Nem tudom megállni, hogy ne röhögjem el magam amikor ránézek! Fehér térdharisnya, tüllszoknya, szárnyak! Fogtündér?!  Atya isten!

-      Atya gatya! – hördül fel Kellan felém pillantva. – Gyere csinibaba, elviszlek egy körre! – húzódik el Nikkitől és lép felém, mire megdöbbenve nézek rá.

-      Leütlek Kellan, ha hozzám érsz! – méltatlankodom, mire Nikki felnevet.

-      Dögös vagy! – kiabálja ő is és a hüvelyujját mutatja fel, döbbenten nézek rá, majd végig magamon.

-      Úristen ti mit ittatok?! – hörrenek fel, de ekkor felcsendül Hanna nevetése, és leesik, hogy nem rólam beszélnek, mint akit megcsíptek úgy fordulok meg.

Kellan lecsapott rá, és a derekát átölelve táncolni kezd vele. Egy pillanat alatt végigmérem Boszorkámat. Gyönyörű.

Rajtaütök Kellanon, és rántom magamhoz Hannát, aki vidáman kacag miközben hozzám simul. Megcsókolom.

-      Bocsánat Asszonyom! – húzódok el kicsit tőle, - de vissza kell vernem a maga után hordában nyálat csorgató pasikat! – vigyorgom, és kivont karddal nézek szembe a közelgő Kellannal és Jacksonnal.

-       Anyám! – nevet Boszorka. – Ön egy hős kedves kapitányom! Megvéd a gonosz gaz, fogtündértől és indiántól!  Hú de hosszú botod van Jack!

-      De még milyen hosszú Bogárka! – röhögi Jack - Rob nem biztos díjazná ha megmutatnám!

Felmordulok.

-      Védd magad Jack! – támadok nevetve és nekiállunk ovisként hadonászni.

A körülöttünk állók röhögve figyelik agyatlankodásunkat.

-      Nem azért Kapitány úr, - ütögeti meg a vállamat Jennie a kezében tartott mordállyal – De lenyúlták a nőjét!

Oldalra sandítok a táncparkettre ahol Alex Meraz éppen ezerrel ropja Hannával, felhördülni sincs időm, mert Jack pofán csap, amitől egyből ellepi a szemem a könny. 

-   Bazd meg Jack! – dörzsölöm meg a képem – jó hogy nem a szemem vered ki!

-      Bocs! – lép mellém – Meggyógyítsam?

-      Menj a francba! – röhögöm – Majd meggyógyítják!

Peterék mindenféle nemzetközi egyezmény nélkül  leteszik a fegyvereiket, és Kellanékkal egyetemben a tömegbe lépve táncolni kezdenek. 

Már indulnék én is utánuk Hannához, amikor odalép hozzánk a rendezőnk, Bill és mellette a producer Wyck. Beszélgetni kezdünk, de közben le nem veszem a szemem a Boszorkáról.

-      Ő az? – mutat Bill Hannára.

-      Ő.

-      Hallom ma volt egy kis zűrötök! – néz rám komolyan Wyck. – Rob vegyétek komolyan! Ebből még balhé lehet! Beszélj vele is! – mutat a táncoló kedvesemre.

-      Tudom. Holnap megbeszéljük – bólogatok majd kortyolok egyet a sörömbe amikor is megjelenik a  reverendába öltözött Zalán és angyalkája. 

-      Ezt aztán nevezem! – neveti el magát Bill – Ashley drágám gyönyörű vagy.

-      Köszönöm Bill! Bocsi! De most bűnbe viszem az én csuhásomat! – neveti és a táncolók közé rángatja Zalánt.

-      Bocsássatok meg, de mennem kell, mert még a végén lecsapják a kezemről az asszonyt! – közlöm és csatlakozom Peterék fegyverletételéhez és bevetem magam a táncolók közé.

Hanna felnevet amikor meglát, de boldogan simul hozzám és mi a táncoló tolongó tömeg közepén lassúzni kezdünk.

Egyszer csak felnéz, és kirobban belőle a nevetés. Mind felkapjuk a fejünket és arra felé nézünk amerre ő. A látványtól másodpercekig belénk szorul a levegő, hogy utána kitörjön belőlünk az eszeveszett röhögés.

-      Most mi bajotok van? – néz ránk döbbenten Billy – Talán nem vagyok elég szexis?

-       

113720