92. feljezet: Sűrűsödnek a gondok

Sziasztok!


Köszönöm a komikat! Válaszolni is fogok rájuk, de jelenleg igen csak gyenge lábakon áll nálunk az internet (hiába profi a DIGI :(((  ), és most is a szomszédnál teszem fel a fejezetet. Nagyon örülök, hogy ilyen aktívak voltatok!

A litániát holnap, most jöjjön a fejezet!



Nos akkor most a litániával jönnék:

Golden:

Nem emelem a tétet. Egyszerűen úgy voltam vele, ha már másnap olvasni akarjátok, akkor legyen, de ennek ez az ára! Gonosz beste vagyok mi?!  Egyébként olvad az előnyöm, mivel nem tudtam leülni a fenekemre írni, így talán még a következő rész lesz ilyen gyors.

Pixie:

Nos, nem biztos, hogy szemétláda, de majd kiderül, és új szereplő is csatlakozik újra kis kompániánkhoz. Lelenc személyében :D Apuci is majd takargatni fog, csak nem takaróval * hihihi *

Anna:

Ó! Nem mondod?!  :D :D Ezt szeretem olvasni! Sikerült ámulatba ejtenem!

Flo:

Hellóka! Atombomba várható!

Zsuzsi:

Azért az unokáig nem megyek el, édes vagy! És szeretem olvasni a szómenésedet! Tudod, amikor felteszem az újabb fejezetet mindig megfogadom, hogy nem! Erős leszek és nem nézek fel az oldalra 1 napig! Hiszen úgysem ír senki! Aztán persze max: 1 órát bírok, nem többet, és persze, hogy fellógok kíváncsiskodni! Többször próbáltam meg chatbeszélgetést kezdeményezni, de valahogy soha nem jön össze, pedig annyira jó lenne!

judy:

Igen apuci is alakulgat, bár nem lesz mindig ilyen kis lelkes a drága! Most még Greg rossz oldalát látjuk, de a továbbiakban lehet, hogy lesznek még meglepetések e területen!

Noémi:

Igen elmondja, csak a reakció lesz váratlan szerintem.

Milagros:

Ez volt a cél! Meglepni benneteket! Molnár apukáék is hamarosan érkeznek . . . . nem kell sokat várni rájuk.

kriszty:

Ennek örülök, hogy nem jutsz szóhoz :DDD Nincs kedved este egy chatdumához? 20 óra körül fent leszek! Olyan lelkiismeret furdalásom van a múltkori miatt! Bocs!

Gabó:

Adjon Isten! De jó! Megint itt vagy! Nem tudom, én valahogy ilyennek képzelem el Robot. Egy kedves szórakozott, de ugyanakkor határozott, segítőkész figurának, aki azért kicsit önző is, mint mi mindannyian! Őszintén szólva már régen gondolkodtam hogy becsempészek egy kutyát a történetbe, először egy Berci fazonra gondoltam aztán kis zoknirágó lett belőle. De imádom. A csemetém oda van a kutyákért, a szomszéd házban van egy kis spániel kölyök, mit mondjak? Ötletgyár! Amit az művel. . . Mindig nevetnek rajtam a gazdái mert már diktafonnal járok le! 

Réka:

Szeretek taktikázni, erre már gondolom rájöttetek. Az a baj, hogy mindig van egy elképzelésem a fejezetről, hogy mit kellene beleírni, aztán elkezdem , és azon veszem észre magam, hogy még mindig az első jelenetet írom, és már 8-9 oldal megvan, és valahogy mindig abba kell hagynom, mert túlzásokba esem, mivel vagy túl hosszúak és semmitmondóak a párbeszédek, vagy éppen az ellenkezője van. Néha elég kusza vagyok!

Böbe:

Hát remélem hozzám is betér! Mármint a Mikulás! Egyébként köszönöm, hogy írtál! Puszi !!!!

Pet:

Helló – Helló! Nem ér Pet! Tedd el a varázsgömböt azonnal! Hallod?

Sára:

Örülök, hogy rászántad magad a komentelésre! Mint minden ember, Greg sem csak szimplán rossz! Ember akinek volt egy rossz pillanata, de később azért ez árnyalódni fog. Legalábbis a terveim szerint!

csez:

Hihihi! Köszike! Egyébként a tojásfőzés valós eseményeken alapul! Az uram hívott fel hogy az istennek sem puhul a tojás pedig már jó ideje főzi! Nem bírtam kihagyni!

Névtelen:

Ki fog akadni.

Greget? Hát nem is tudom! Lehet!

Krisztina:

Azért utálni nem kell! Robert pedig hozni fogja a formáját!

K:

Elég gyors voltam nem? Én is szeretem a kis vakarcsot, aki még sok kedves pillanat okozója lesz.

Dóri:

Nem tudom, lehet, hogy túl messzire mentem? Őszintén szólva nem tudtam először mit kitalálni, hogy mi történjen Kínában, aztán valahogy adta magát a dolog. Greget nem akartam ennyire lehúzni, mégis így sikerült! De igyekszem majd azért árnyalni kicsit a képet!

Amyke:

Hát annyit elárulhatok, hogy igen elfogja mondani!

Danielle S:

Igazad van, túl erős volt a váltás Greg karakterében, de ahogy a többieknek is írtam már, igyekszem az érem másik oldalát is bemutatni majd, és árnyalni kicsit a képet. A tojás story eredeti főszereplője is már ki lett tiltva a konyhából! Az első alkalommal amikor tojást főzött festeni kellett, mert feltette főni a tojásokat, és leült játszani. . . Mondjam még? Arra riadt a szentem a nagy autóversenyből, hogy lőnek! Aztán eljutott a tudatáig az égett szag is, de már sárga volt a fehér plafonom. . . . Jaj ki fog nyírni, ha ezt elolvassa!

Timi:

Csak ennyi? Hova lett a lelkesedés? Pedig nagyon bírtam! Imádlak!

Köszönöm mindenkinek a lelkesedést, de most azt kell mondanom, hogy a folytatás csak pénteken lesz fent, mivel a héten 1-2 napot Bp-en leszek lakásügyben kavarok, és még meghalni sem lesz időnk!

Csók mindenkinek!!!!!

 Jó olvasást!



Heni

Robert

-      Azt a rohadt! – sóhajt mellettem fel Kellan és fájósan mozgatni kezdi a vállát. – Eszméletlenül rosszul estem! Nem lenne rossz, ha végre túl lennénk ezeken az átok felvételeken. Mondtam már, hogy utálok zöld háttér előtt dolgozni, miközben zsinóron rángatnak?

-      Csak amióta eljöttünk, cirka harmincszor. . .

-      Neked semmi . . .

-      De nekem a derekam, az egyik biztosítókötél nem volt elég szoros és amikor felrántottak . . .

-      Komolyan mondom, mintha egy siratókórust hallgatnék! – fordul hátra Dean röhögve – ha ezt hallanák, szerintem sírva fakadnának a csajok a röhögéstől!

-      De azonnal jelentkeznének páran a masszírozásra! – röhög fel Kellan – Bár egyeseket már holnap kezelésbe vesznek szerintem!

-      Irigykedj csak! –vigyorgok, miközben kiszállok a kocsiból. Egész kellemes este van, november vége, maholnap december de egész enyhe az idő.

-      Huh, tavaly ilyenkor majd megfagytunk! – szólal meg Kellan – most meg egész jó az idő!

-      Pont erre gondoltam én is! – nevetem el magam.

-      Holnaptól már mondják a havazást! – szólal meg a sofőrünk Daniel – Higyjétek el nekem itt egyik óráról a másikra gyökeresen meg tud változni! Élvezzétek ki még ezt a kellemes időt!

-      Ahogy látom a többiek is ezt teszik! –  mutat Kellan a terasz felé, ahol kint ül Nikki, Ash és Jack. De hiányérzetem van, ami egyre erősödik ahogy egyre közelebb érünk.

-      Hol a kutyám?! Ki tette el láb alól?   - nevetek rájuk, mire vigyorogni kezdenek, de valahogy kicsit feszült a mosolyuk. - Mi van? Már megint kinek a cipőjét tette tönkre? – sóhajtok fel és lerogyok egy szabad székre, mire felnevetnek. – Basszus, szétszakad a derekam, nagyon szarul estem az utolsó felvételben.

-      Hát talán segíthetek a gyógyításban! – hallok meg egy halk hangot, mire kis híján megáll a szívem. – Állítólag gyógyító hatásúak a puszik amit adok!

Hitetlenkedve ugrok fel és fordulok az ajtó felé.

-      Jesszusom! Hanna! – lépek felé, de már ott is van. – Kicsikém! – szorítom magamhoz fulladás szorosan, amit a kezében tartogatott szörnyecske nem igazán értékel és morogni kezd, majd képen nyal.

-      Nem éppen a csókodra vágytam! – mordulok a gyerekre – Most anyáddal szeretnék foglalkozni! – közlöm és kikapom a Boszorka kezéből, de már nyúlnak is érte. Valaki, nem tudom, most nem is érdekel.

A boszimat húzom magamhoz, aki most remegve simul hozzám, kapaszkodik a nyakamba, akinek érzem az illatát, akit most végre megcsókolhatok. . .  Másodpercekig, percekig,  talán órákig állunk a teraszon egymásba feledkezve.

-      Ezek tényleg a fülükön vesznek levegőt! – jegyzi meg Jack nevetve.

-      Én mondtam már! De nekem soha senki nem hisz! – szólal meg Kellan is – Au! Ne harapdálj te kis zokni töltelék! – szisszen fel – Miért nem adtok ennek a kutyának enni?! Engem akar felfalni! – méltatlankodik – Ti lehet hogy fenntartjátok magatokat csókokkal, de ez e szerencsétlen éhes ám!

-      Megölöm! – suttogom Hanna fülébe – Basszus az ember még a nőjét sem köszöntheti nyugodtan, akkor is a te károgásodat kell hallgatnia!- csattanok fel és fordulok felé, miközben el nem engedném semmi pénzért Hannát, aki most felnevet.

-      Basszus itt nem változott semmi! – szólal meg, és szorosan bújik hozzám megkönnyebbült mosollyal, de érzem rajta a feszültséget, szinte vibrál az egész nő.

-      Mi a baj? – fordulok felé, elkapja a tekintetét rólam, ami idegessé tesz.

Nem tud válaszolni, mert megjelenik Kellan és lenyom neki két puszit.

-      Rob azt mondta, hogy talán csak holnap jössz! Gyorsak voltatok, ha már itt vagy!

Látom, hogy nagyot nyel, és idegesen elfordul Ashre pillant, aki bátorítóan mosolyog rá. Na most már elönt az adrenalin, itt valami fennforgás van! Rá pillantok. A földet nézi, nem mer rám tekinteni. Már az idegbaj kerülget. Az álla alá nyúlok, és felém fordítom az arcát.

-      Mi a baj? Mi történt? – suttogom, mire nagyot nyel.

-      Munkanélküli vagyok. . . – suttogja, és könnybelábadnak a szemei.

-      Mi történt? – súgom neki idegesen – Ne kelljen minden szót harapófogóval kihúzni belőled!

Feszülten néz körbe, mire felfogom, hogy nem akar kint beszélni, mivel látszólag egymással beszélgetnek a többiek, de élénken hegyezik a fülüket. Kézen fogom és magam után húzom az apartmanomba. Belépve felfogom, hogy ott vannak a cuccai.

-      Tehát? Ki vele! – rogyok le a kanapéra, és várom, hogy mellém üljön, de nem teszi, csak áll előttem és szinte kétségbeesetten néz rám. – Hanna mi az isten történt? Mondj már valamit.

Nem mer közelebb jönni hozzám, inkább járkálni kezd. Türelmesen várok, bár az idegeim vitus táncot járnak. Éppen rá akarok szólni, hogy fejezze be a mászkálást és beszéljen végre, amikor mesélni kezd. Szavai hallatán elönt a előbb a döbbenet, amit felvált a hihetetlen düh! Felpattanok!

-      A rohadt mocskos, szemétláda! Én megmondtam neked! Nem elpofáztam, hogy ne menj vele sehova?! – üvöltök Hannára, mint a fékevesztett vadállatok, megrémülve néz rám – Szét szedem azt az állatot, a k..va anyját! Szemét mocskos gazember! – szinte vadállati dühvel tépem fel az ajtót és rohanok ki.

Fel sem fogom, hogy a teraszon ülők döbbenten néznek utánam, most rohannom kell, mert esküszöm széttépek valakit!

-      Rob mi van? – jön velem szembe Dean, de látja, hogy beszédképtelen vagyok, inkább megfordul és jön utánam. A kocsiba vágódok és remegő kézzel keresem a kocsi kulcsot.

-      Hol a mocsatos életbe van ez is? – üvöltök, és remegő kézzel kutatok a műszerfalon.

-      A kezedtől 2 cm-re – szólal meg halál nyugodtan Dean, felém nyúl, kiveszi és zsebre vágja,– de nem hiszem, hogy ilyen állapotban vezetned kéne! – fogja le a remegve kutató kezemet.

-      Ne baszakodj velem te is! – üvöltök rá, látom a szemén, hogy meglepődik, de nem érdekel. – Le kell foglalnom magam, valamivel amire muszáj figyelnem, mert különben embert ölök!

Néz egy darabig, majd a kezembe nyomja.

-      De megyek veled!

Nem szólok semmit, csak mint az eszementek kitolatok, és indulok. Szerencsémre nem nagy a forgalom, de így is figyelni kell. Percekig száguldok, mint az őrültek, majd lassan higgadni kezdek. Ahogy csillapodik a dühöm, úgy lassul az autó is. Végül meglátok egy pihenőt ahova félreállok.

-      Nah, úgy látom az idegrohamnak vége! – szólal meg fanyarul Dean. – Elmondod mi történt? Évek óta ismerlek, de így még soha nem viselkedtél.

-      Elnézését! – suttogom halkan, de nem merek rá nézni sem.

-      Nem kell elnézését kérned . ..

-      Hannával történt valami és . . .

-      Hannával? Beszéltél vele? Ember higgadj le mire holnap jön, mert halálra lesz rémülve tőled, ha ezt a műsort előadod!

-      Itt van már!

-      Ki?  Hanna? – néz rám döbbenten – Mikor jött? Quinni?

-      Most érkezett késő délután egyenesen Kínából – de elakad a hangom a dühtől újra, Dean meglepetten néz rám.

-      Mi van?

-      Az, hogy az a mocskos szemétláda megakarta erőszakolni az van! – csapok a kormányra – Én elpofáztam neki, hogy ne menjen sehova! Nekem már az első pillanattól fogva nem tetszett az a pasi, még a szeme sem állt jól akárhányszor ránézett!

Dean döbbenten néz rám.

-      Na akkor most foglaljuk össze a történteket, - néz rám gyógypedes tekintettel – Kínából idáig futott hozzád a menyasszonyod, mert egy állat megakarta erőszakolni, te meg az helyett, hogy vele beszélnél, és megpróbálnád megnyugtatni, itt őrjöngesz? Mond édes fiam normális vagy te?

Szavai hallatán elönt a szégyen!

Úristen! Megint magára hagytam!

-      Na jó! – szólal meg Dean – Akkor most szépen helyet cserélünk, és visszamegyünk. Lehiggadsz, és megpróbálsz gondolkodni. Rendben?

Bólogatni tudok csak. Gyorsan helyet cserélünk, ő indít én meg kezembe veszem a telefonom. Tárcsázok.

-      Na mi van? – szól a készülékbe Tim.

-      Kapd össze magad, mert sürgősen szükségem van a segítségedre. Kell egy nagyágyú ügyvéd!

-      Jézusom Rob mint műveltél? Letartóztattak?

-      Nem, de el akarok valakit intézni – vetem közbe és elmesélem a történteket.

-      Hát öregem nem jutok szóhoz! – közli döbbenten – Bár voltak azért szóbeszédek, de nem hittem volna, hogy igazak. Na jó! Adj egy kis időt körbe kell néznem, holnap reggel hívlak, hogy mit sikerült intéznem.

-      Rendben köszönöm.

Mélyet sóhajtok, majd újabb telefont zavarok le. Stephet hívom, aki szintén kiakadt, de megígérte, hogy utána néz a dolgoknak. Időközben visszaértünk. Mindenki ott van ahol utoljára láttam őket, de amikor meglátnak elhallgatnak. Egyedül Ashley nincs velük.

-      Rob mi történt? – néz rám kérdőn Kristen, de figyelmen kívül hagyom a kérdését.

-      Hol van Hanna?

-      Ahol hagytad! – morran fel Kellan – Csak Ashleyt engedte be. Mit műveltél?

Válasz nékül hagyom őt is, de még nem merek Hanna elé állni, még el kell intéznem valamit. Bekopogok Bill ajtaján. Mosolyogva nyit ajtót, de arcom láttán az is lehervad.

-      Mi van?

Nagyvonalakban elmesélem a történteket, elképedten néz rám.

-      Ezért szeretném kérni, hogy kaphassak valahogy két napot. Muszáj ezt elintéznem mert . . .

-      Nyugalom! Várj egy kicsit had gondolkodjak! Feladtad a leckét rendesen.

Idegesen nézem ahogy fel alá mászkál, majd az asztalhoz lép és felüti a forgatási ütemtervet.

-      Na figyelj, holnap délelőtt be kell jönnöd megcsinálni a felvételeidet, amit holnap kellett volna, de most megpróbáljuk besűríteni egy délelőttbe, úgy dél körül végzünk utána mehetsz, a holnaputáni napot megkapod, de ha kérhetném este már gyere, vagy inkább gyertek vissza!

-      Köszönöm Bill! – fogok vele kezet.

-      Hanna jól van?

-      Nem tudom, - sóhajtok nagyot, és a hajamba túrok – Amikor elmondta, mint a vadállatok úgy viselkedtem és elrohantam.

-      Akkor jó lesz, ha összekapod magad! Megkérdezem Geoffryt, hogy mehettek –e a Summit géppel.

-      Úristen erre nem is gondoltam! – kapok a fejemhez – Meg sem néztem, hogy lesz-e gépünk!

-      Nyugi! Ha foglalt a masina akkor. . .

-      Mindegy bérlek inkább egyet! Ne kérdezz senkit! Nem akarom, hogy ezen csámcsogjanak! A vezérekre meg egyébként sem tartozik a dolog.

-      Te tudod.

-      Köszönöm. – nem szól semmit, csak vállon vereget.

Nagyot sóhajtva a lakás felé veszem az irányt. Benyitok. Csak Ash van a szobában, és amikor meglát szemrehányón mered rám.

-      Mond te normális vagy? Elmentek neked otthonról? – támad nekem.

-      Figyelj nem kell itt nekem a szöveg! Tudom, hogy hülye voltam! Hol van?

-      A fürdőben.

-      Magunkra hagynál? Köszönöm, hogy itt voltál, de

-      Rendben! De ha bántod, akkor jobb ha tudod, hogy Zalán és István mellett velem is számolnod kell! Mert Zalánnak el fogom mondani, hogy mi történt Hannával abban biztos lehetsz!

-      Majd mi elmondjuk neki! Kérlek ebbe most ne avatkozz bele! Kérlek!

-      Rendben – néz rám mérgesen – Normális legyél vele, mert agyonütlek! Nagyon kibukott Rob – suttogja – amin nem csodálkozom, ahogy kinéz! Na mentem!

Kulcsra zárom Ash után az ajtót. Nagyot nyelek amikor a fürdő felé veszem az irányt. Hallom, hogy folyik a zuhany bent, és azt is hallom, hogy sír. Veszett vágtába kezd a szívem miközben benyitok, mázlim van mert nincs kulcsra zárva. Nagy a pára bent, gyorsan leszórom magamról a ruháimat és belépek a zuhanyfülkébe. Összerezzen amikor magamhoz húzom és megpróbál elhúzódni.

-      Kérlek ne! – suttogom – Ne haragudj, csak nagyon kiakadtam! Sajnálom kicsim, hogy ilyen hülyén viselkedtem! Kérlek ne haragudj!

Felzokog, de nem bújik hozzám, továbbra is összekuporodva áll a sarokban. Csak nézem az arcát, amit most a vizes tincsek eltakarnak előlem.

-      Kérlek! – közelebb húzódom hozzá.

-      Ne Rob, nem akarom, hogy megláss! – suttogja kétségbeesetten.

-      Kérlek! – nézek rá kérlelőn – Előttem ne szégyeld magad, te nem tehetsz róla! Kérlek!

Zokogva néz rám, de enged izmainak feszessége és eltudom húzni kezeit a melle elől. Aztán érzem, hogy újra rángatózni kezd egy izom az államon amikor meglátom véraláfutásos testét. A mellén a hasán, kezein, a hátán, combján ott virít annak a gazembernek a keze nyoma. Kék-zöld az egész lány. Elborul az agyam megint a látványtól, mire újra sírni kezd. Igyekszem ketrecbe zárni, a bennem tomboló vadállatot.

-      Cssss! Ne sírj! – húzom magamhoz – Nincs semmi baj! Semmi baj! Mindent megoldunk! Mindent!

Lassan halkul a zokogása, csendesedik a sírása. Gyengéden lemosdatom, majd megmossuk a haját. Látom, hogy jól esik neki, de azt is észreveszem, hogy képtelen végignézni rajtam. Fürdőköpenybe bújunk, amíg én borotválkozom, ő megszárítja a haját. Nem szólunk egymáshoz, de most békés a csend. Azaz békés volt addig amíg meg nem szólalt kint a telefonom.

Kicsattogok.

Tim hív.

Egyeztetjük a holnapi napot, mikor Hanna áll meg fölöttem.

-      Rendben Tim, akkor holnap megyünk. – teszem le a telefont, és az ölembe húzom Hannát, aki hozzám bújik.

-      Hova megyünk holnap?

-      L.A.-be. – közlöm, majd ellentmondást nem tűrően folytatom – Fogadtam egy ügyvédet, - felegyenesedik és szóra nyitja a száját – Nem Hanna! Ezt nem hagyom annyiban, amit veled művelt! Nem! Holnap délután elmegyünk az ügyvédhez, a többit pedig meglátjuk!

-      De Rob én nem . . .

-      Megértem hogy nem akarsz vele találkozni, de ott leszek veled, és ennek most a végére fogok járni. Az én menyasszonyommal nem csinálhat ilyet senki, mert megölöm.

Nem ellenkezik, csak hozzám simul, majd halkan kuncogni kezd. Meglepve nézek rá.

-      Fázik a lábam!

-      És ez most olyan nevetséges – nézek rá meglepve.

-      Nem tudom, - kacagja, majd újra sírni kezd, elképedve nézek rá.

-      Nyugi azt hiszem ez a roham vége. – legyezi magát a szövegkönyvemmel, miközben nagyokat sóhajt.

-      Várj adok egy zoknit! – nevetem el magam és hozzá vágok egyet.

-      Khm Robert! – néz rám nevetve – Ez egy kicsit mintha lyukas lenne!

-      Bocs! Azt hittem már kidobtam mindet! – kapom ki a kezéből a zoknit – Herki ha nem tudnád, lábfetisiszta!

-      Mi? – kezd el röhögni.

-      Igen imádja a zoknikat, a cipőket, és a papucsokat rágcsálni, és főként a büdös férfi zoknik vonzzák! Ez alatt a bő egy hét alatt nincs a házban senki akinek ne rágta volna szét valamelyik cuccát. Lassan ott tartunk, hogy kiállítást szervezhetek Herki műalkotásaiból. Apropó hol a gyerek? – nézek körül.

-      Hát itt nincs.  – vigyorogja, de idáig hallom, hogy megkordul a gyomra is.

-      Na jó, akkor most felöltözünk, és lemegyünk vacsizni, azt hiszem ma Nikki és Kellan volt a soros.

-      Mi? Ti főztök?

-      Aha! – válaszolok, de újra elönt az ideg amikor meglátom sérüléseit miközben öltözködik. Erőt veszek magamon, hogy ne kezdjek el káromkodni.

Kézen fogom és lemegyünk a többiekhez. Már a folyosón halljuk Herkules ugatását, majd a nevetést. Amikor benyitunk minden fej felénk fordul, és a kis ágyúgolyó elindul felénk, majd megáll előttünk, és veszett farkcsóválásba kezd. Felveszem, de eszetlenül fickándozik, Hannához akar menni, akinek átadom. Egyből lenyugszik.

-      Hiába az anyai kebel! – jegyzi meg Jack –Bár szó mi szó, ott én is jól érezném magam!

Rámordulok, most valahogy nem vagyok vevő az ilyen beszólásokra. Szerencsére leszállnak rólunk, Hannát kezdik kérdezgetni a Kínai kalandról, de mivel elég szűkszavúan válaszolgat, inkább hagyják. Kezet mosunk, és asztalhoz ülünk. Mivel tényleg Kellan és Nikki főztek ma este, ők kerülnek terítékre. Jókedv uralkodik, Hanna is nevet, ami meglehetőse jó érzéssel tölt el, Peter egyik beszólásán annyira kacag, hogy a könnye is kicsordul, és szórakozottan dobja hátra a haját ami az arca elé örvénylik.

-      Látom Rob, itthon sem tud kijönni a szerepből! – jegyzi meg Jack vigyorogva, mire értetlen tekintetek merednek rá. – Rátetted a vámpírbélyeged mi?  Vagy csak túl heves volt az üdvözlés? – röhög, miközben Hanna nyaka felé mutat.

Hanna elsápad, és kétségbeesett pillantást vet rám, újra elkap az idegroham, nagyot nyelek.

-      Nem én voltam, hanem az a szemét aki megakarta erőszakolni! – nyögöm ki meggondolatlanul, mire szinte falfehér lesz.

Vágni lehet a csendet, és döbbent pillantások kereszttüzébe kerülünk.

-      Ezt most miért kellett Rob? – sírja el magát – Muszáj volt? Jó hogy nem teszel ki rám táblát! – fel akar ugrani, de a mellette ülő Peter visszanyomja a székre.

-      Ne szaladj el! Előttünk, nem kell szégyellned magad! Hallod?  Elhiheted, hogy ami itt elhangzik az tőlünk nem kerül ki. Lehet, hogy egymás között megvitatjuk, de még otthon sem beszélünk róla!

-      Persze! – neveti el magát keserűn, és feláll, Herkit felkapja – Köszönöm szépen a vacsorát, finom volt! – szólal meg, és  a lehető legtávolabbi pontra ül a sarokülőn.

Megkeseredik a számban a falat, amikor látom, hogy Herkit az ölébe veszi és simogatni kezd. A haja előre hullik, és rázkódik a sírástól. Szemrehányó, kérdő, és döbbent tekintetek kereszttüzében ülök. Felállok és mellé telepszem. Elhúzódik.

-      Hagyjál! Hagyjál békén! Utállak!

-      Ne haragudj! – suttogom bűntudatosan, - csak annyira idegesít, hogy képtelen vagyok uralkodni az indulataimon! Nem akartalak megbántani.

-      Persze, annak is ezt mondod akibe belevágod a kést? – csattan fel – Utólag  már mondhatod!

-      Hülye voltam!

Farkasszemet nézünk egymással, összerezzen amikor hozzá érek, de nem húzódik el.

-      Sajnálom! – ölelem magamhoz.

-      Hát sajnálhatod is! – motyogja.

Ekkor egy kéz kerül a látóterünkbe. Kellan ül le a másik oldalára és Hanna kezébe nyom egy csokit.

-      Kis vigasztalás! A csajok szerint a csoki vigasz minden bánatra! – vigyorogja.

Hanna elneveti magát, Herki meg megőrül a kezében.

-      Hiába puncsolsz! – vigyorog rá Kellan – Most nincs kutyakekszem! Büntibe vagy mert szétrágtad az utolsó zoknimat is!

-      Miért hagytad lent! – vigyorog rá Nikki  aki leül az kisasztalra amit persze Kellan nem hagy szó nélkül.

-      Nem tudom, bogaram hogy feltűnt-e de üvegasztalon ülsz! Az nem bírja a súlyodat!  - felröhögünk amikor Nikki lekever neki játékosan egyet, ekkor azonban megjelenik Peter egy hatalmas adag bon-bonnal.

-      A lányoknak vettem, de ez most vészhelyzet! – nevet ránk amint megáll felettünk – És mint orvos, hivatástudatom tejében vagyok! – bohóckodik, miközben felbontja a dobozt.

-      Ne már! – nevet fel Hanna könnyek között, de már mind ott ülnek állnak körülöttünk és várakozón néznek rá.

Ő csak ül lehajtott fejjel, majd halkan mesélni kezd. Döbbent csend van, amikor befejezi.

-      A mocsok! – szólal meg Jack. – Az ilyen állatokat ki kellene herélni egyenként!

Felnézek, a lányok, csak nagyokat nyelnek és pillognak. Ekkor Kristen megszólal.

-      Nézz nyugodtan ránk! Nem kell szégyellned magad! Neked nem! Hallod?

-      Tudom, - suttogja ő – De mégis szégyellem magam, olyan mintha rám lenne írva! – sírja el magát.

Ekkor Kellan felugrik, felkapja, és szó szerint a feje fölé emeli Hannát. A döbbenettől meg sem tudok nyikkanni, de még az ugatás is belefagy Herkibe is akit Hanna még most is szorongat.

-      Na idefigyelj bogaram! Ha nem fejezed ezt be, akkor most itt és azonnal a földöz váglak! És most az urad sem menekíthet ki a kezeim közül bárhogy meregeti a szemeit! Dönts gyorsan, mert gyengülök!

-      Oooké! Oké! – nyögi Hanna – Csak tegyél le!

Amilyen gyorsan felkapta, olyan gyorsan le is teszi Hannát, aki csak pillog rá hitetlenkedve.

-      Te hülye vagy!

-      De hatásos! És ez a lényeg! – neveti el magát Kellan.

Ekkor térek magamhoz, és találom meg a hangomat.

-      Ha még egyszer ilyet csinálsz, megöllek! – szólok oda neki.

-      Ha kisfiú vagy te ahhoz! – vigyorog rám, majd meglöki a vállamat, visszataszítom.

Játékosan verekedni kezdünk, ami játéknak indult, az kisvártatva vérre megy. Dühödten csapkodjuk, ütjük, verjük egymást, elborít a vörös köd.

-      Rob! Pattinson! – kiállt rám Peter miközben lerángat Kellanról – Az isten áldjon meg! Állj le!

Hitetlenkedő tekintetek vesznek körül. Hanna is kitágult szemekkel néz rám. Hirtelen térek magamhoz, elvörösödöm amikor rájövök, hogy mit műveltem.

-      Elengedhetsz! – rázom le magamról Peter kezét. – Jól vagyok! Bocs Kellan! – fordulok felé.

-      Nincs semmi baj! – veregeti meg a vállamat, - de remélem annak az állatnak is így neki esel! Nagyon remélem! Tökös gyerek vagy Pattinson! Jól van!

Mélyet lélegzem, muszáj most kimennem! Muszáj rágyújtanom. Egyetlen szó nélkül fordulok meg és megyek ki a teraszra. Remegő kézzel próbálom elővenni a cigarettát és meggyújtani. Hallom ahogy bent beszélgetnek, nevetgélnek. A negyedik cigi után úgy érzem kisimultam. Nyílik az ajtó, tudom ki jött ki, érzem az illatát. A hátamhoz simul, a lélegzete cirógatja a lapockám.

-      Megnyugodtál?

-      Aha.

-      Sajnálom! Csak a gond van velem. – suttogja.

-      Bolond vagy! – fordulok meg, és simítok végig az arcán. – Szeretlek!

Csendben állunk egymást átkarolva. Amikor Hanna elhúzódik tőlem.

-      Hallod ezt?

-      Mit? – kérdezem értetlenül, de leint. Ekkor én is meghallom. Halk elhaló nyekergés. – Honnan jön?

Mind a ketten meredten hallgatózunk amikor megjelenik Kris is.

-      Nektek meg mi bajotok van? – lepődik meg fülelő kettősünkön.

-      Css! Hallgasd!

Ő is figyelni kezd. És elindulunk a bokrok felé mind a hárman. Ahogy közeledünk egyre hangosabb a nyávogás de egyre elkeseredettebb is. Megállunk a fagyal bokrok előtt, ahol legerősebb az elhaló nyivákolás. Mind a két lány várakozón tekint rám.

-      Légy férfi Pattinson! – néz rám felvont szemöldökkel Kristen, mire nagyot sóhajtok, és elhúzom a bokrokat. Ekkor meglátom a kismacskát aki kétségbeesetten néz rám nagy szemeivel.

-      Úristen! – nyögök fel és lekapom a melegítő felsőmet, és azzal nyúlok érte. Kis kölyökcicának ahhoz sincs ereje, hogy elhúzódjon. Pár hónapos lehet

-      Mi van? Mi az? – hangzik mögöttem kánonba, és felhördülnek amikor megfordulok.

-      Vigyük be, de gyorsan! – adja ki parancsba Kristen, mire sietősen elindulunk befelé.

-      Van itthon tej? – nyit be Kris.

-      Minek? Inni akarod? – nevet Nikki.

-      Én nem, de ő igen! – mutat felém, mire mindenki átalakul kérdőjellé.

-      Rob? – döbbennek meg

-      Nem, hülyék! Ez a kiscica. – nyögöm ki a melegítőmbe bugyolált állatka felé bólintva.

Ekkor azonban már mind körülöttem vannak. A csajok térülnek-fordulnak tejet melegítenek, Hanna hajszárítóért fut, hogy felmelegítsük kicsit a csöpp kis állatot. Kellan Herkit próbálja távol tartani a cicától. Kisvártatva kezd felmelegedni a kis test. Kristen az ölébe veszi melegítőmmel egyetemben a csöppkét és elé tartja az apró tálkába öntött meleg tejet. A cica azonban nem iszik. Tanácstalanul nézünk egymásra amikor Hanna megszólal.

-      Régen a nagymamámnál is voltak kiscicák akiknek elpusztult az anyukájuk, a nagyimmal cumisüvegből etettük őket.

-      Jó de most honnan szedjünk cumisüveget?

-      Gyógyszertárból? – néz ránk kérdőn.

-      Oké, de ki menjen? Ha bármelyikünk beállít egy gyógyszertárba így este 8 –kor, hogy cumisüveget vennénk, annak holnap már híre lenne hetedhét határon!

-      Majd megveszem én! – szólal meg Hanna,- engem nem ismernek annyira.

-      Oké! – nyögöm ki – Menjünk!

Ekkor azonban benyit Bill.

-      Rob beszélhetnénk?

-      Persze. – fordulok felé - Figyelj kicsim, menj el valakivel.

-      Majd én elmegyek vele! – szólal meg Kellan, - Mocizunk egyet szépségem! – vigyorog Hannára.

-      Hát ti meg mit csináltok? – lép Kristenhez a rendezőnk, aki körül a lányok tesznek vesznek.

-      Találtunk kint az udvaron egy cicát, de olyan gyenge, hogy enni sem tud. – szólalok meg, majd ő is föléjük áll Lótnak.

-      Ki találta? – néz kérdőn körbe

-      Hát Teréz Apuék! – mutat ránk Niki nevetve.

-      Kik? – lepődik meg  Bill.

-      Rob, Hanna, meg Kristen. – neveti Jackson – Remélem, ha legközelebb bejönnek nem egy oroszlánt hoznak, mert bőregerünk már van! – mutat Herkire nevetve.

-      És ha pipettával etetnétek? – szólal meg Bill komolyan - A szemcseppemhez kaptam egy olyan felszívós szívószál szerűséget, de soha nem használom, azzal lehetne csepegtetni egy kis tejet a szájába. Ha meg már egy kis erőre kap akkor meg biztos tud inni is majd.

-      Végülis miért ne?  Megpróbálhatnánk – nézünk össze.

-      Akkor jöjjön el valaki velem a szobámba, és odaadom, vagy Rob elhozza miután beszéltünk.

-      Én elmegyek veletek és elhozom, ismerve Robot nem biztos, hogy még ma ideér. – nevet fel  Boszikám.

-      Na menjünk! – fogom kézen és elindulunk Bill után, aki berongyol a fürdőszobájába, majd megjelenik kisvártatva azt az izét szorongatva és Hannának adja.  

-      Köszönjük szépen! – néz Billre kedvesen – Azt nem mondom, hogy visszahozom!

-      Nem is kell kedvesem!- nevet fel, - Majd megnézem, hogy mire jutottatok ha Robbal végeztünk.

45 perc múlva:

Halkan beszélgetve megyünk vissza a lakásba Billel. Már a folyosó közepén hallom, ahogy Herkules megveszekedetten ugat. Vigyorogni kezdek amikor meghallom Hanna méltatlankodását.

-      Herkules maradj már nyugton, hallod!

Belépünk, és kíváncsian nézünk körül. A csajok a kanapén ülnek és örömködnek, hogy a cica eszik. Jack és  Kellan az asztalnál ülnek és kártyáznak. Hanna őket figyeli azaz csak figyelné, mert Herkules meg van őrülve a kíváncsiságtól, hogy mi vonja el róla a lányok figyelmét. Hanna felkapja, és oda viszi Kristenékhez. Herki elhallgat, és kíváncsian szagolgatni kezdi a jövevényt, aki a legnagyobb meglepetésünkre nem húzódik el tőle. Vigyorogva figyeljük, ahogy Kris öléből a már kicsit élénkebb macsek, Hanna öléből pedig Herki kukucskálnak egymásra.

-      Nicsak nicsak! – nevet fel mellettem Bill – Micsoda kapcsolatok vannak itt alakulóban!

Ekkor megszólal Hanna telefonja amit az asztalon hagyott. Érte nyúlok, a kijelzőt látva felvonom a szemöldököm, és átadom neki.

-      Ki az?

-      Alan Gartner. – nézek rá jelentőségteljesen, és mellé ülök, hogy halljam amit mond, de ő csak hallgat.

-      Köszönöm Mr. Gartner, hogy hívott, de úgy vélem, hogy  erre semmi szükség nincs. Én soha többé nem kívánok Greg Hamiltonnal egy levegőt szívni. – hallgat – Köszönöm Mr. Gartner, a jogi képviselőm kíséretében ott leszek. Jó éjszakát!

-      Mit akart?

-      Beszélni velem. – sóhajt. – Eljössz velem?

-      Természetes, de ügyvédet is viszünk!

Hanna:

Idegesen bámulok ki az ablakon. Robert mellettem szunyókál. Én is fáradt vagyok mivel egész éjjel le sem hunytam a szemem. Ő aludt ugyan, de hajnalban kelt, és reggel hatkor már forgatott. Egész délelőtt tébláboltam képtelen voltam nyugton maradni. Lelencet próbáltam etetni, amit meg Herki nem bírt elviselni, kikövetelte, hogy őt is felvegyem. Egyik kezemmel őt simogattam a másikkal Lelencet etettem, vagy éppen figyeltem őket, ahogy barátkozni próbáltak.

-      Min mosolyogsz? – szólal meg mellettem Rob álmos hangon.

-      Lelencre meg Herkulesre gondoltam, olyan édesek voltak most délelőtt.

Rob figyelmesen néz rám.

-      Te félsz.

-      Persze, hogy félek! Nem akarok vele találkozni! – suttogom.

-      Hanna! – fordul felénk Dean – Azt ne felejtsd el , hogy én is ott leszek, és ami a lényeg Quinni is ott lesz melletted! Ő egy bombával felér, ha meg kinyitja a száját akkor már atomtámadás várható!

Felnevetünk.

-      Nem biztos, hogy el akarom neki mondani! – suttogom.

-      Hát erről már lekéstél! Mert én tájékoztattam!  - közli Dean – Lehet, hogy megharagszol érte, de mivel ő látja el a védelmedet, közölnöm kellett vele a tényeket.

Nem szólok, csak összeszorult szívvel várom, hogy leszálljunk.

Sietősen vágunk át a terminálon amikor ismerős alakokat fedezek fel a bejáratnál. Quinni és Zalán.

Szinte repülök a bátyámhoz, aki szorosan átölel.

-      Jaj kicsi! Veled mindig történik valami! – szorít magához.

-      Szervusz Angyalkám! – kacsint rám Quinni is, majd átölel ő is. – Elég csak egy pillanatra szem elől tévesztenem?! Jól vagy?

-      Igen.  – suttogom.

-      Nem azért gyerekek de menni kellene, mert felismertek benneteket! – figyelmeztet Dean.

-      Ezért parkoltunk a bejárathoz, gyerünk! – adja ki a parancsot Quinni.

Gyorsan átmasírozunk a csarnokon, szerencsére nem botlunk paparazzikba, és nem is nagyon ismernek fel bennünket, aki meg felismert annak ideje sincs megmukkanni, mert már a kocsiban ülünk.

-      Oké! Akkor most hova?

* * *

-      Nem akarom Robert! – fakadok majdnem sírva az ügyvéd szavai hallatán. – Nem!

-      Nézze Hanna! Erre sajnos szükség van az eljárás miatt! Tudom, hogy megalázónak érzi, de nincs más választásunk. Egy független orvosszakértő fogja elkészíteni a látleletet. Maga sem akarhatja, hogy Greg Hamilton ezt megússza!

-      Én nem akarok ebből  ügyet kreálni, mert az vissza fog ütni Robertre! Nem akarok a szennylapok és a hírek címlapján szerepelni, és ha ezt megtesszük akkor óhatatlanul oda fogok jutni! Nem akarom, hogy rajtam és csámcsogjon a fél világ! – fakadok sírva – Ne kérjétek ezt tőlem!

A mellettem ülő Zalán és Rob összenéznek, és felsóhajtanak.

-      Ez az utolsó szavad? – néz rám Rob.

-      Igen ez! – suttogom.

-      Jó! Akkor megfingatom másként! Térjünk a másik lehetőségre Mr. Anders.

-      Rendben! Akkor benyújtjuk Mr. Hamiltonnak a kártérítési igényünket, az ABC felé nem kívánnak ezen lehetőséggel élni?

-      Nem – felelem határozottan.

-      Nem!

-      Hanna! – sóhajt fel Robert.

-      Nem, mert a kollégáim a segítségemre voltak, nem fogom őket hátba támadni! Nem!

-      Rendben akkor . . .

-      Tárgyalni szeretnének magával Hanna. Én úgy vélem, hogy mi vagyunk nyerő pozicióban.

-      Én ebben csak vesztes lehetek. – suttogom.

-      Ezzel nem értek egyet – mosolyog rám – Mr. Gartner tiszta vizet szeretne önteni a pohárba, és én úgy vélem igaza van!

-      Jó akkor most mi a teendőnk? – fordul Rob tárgyilagosan az ügyvédhez.

-      Egyeztettem az orvosszakértőhöz időpontot, fél órán belül mehetnek. Aztán  5 óra előtt pár perccel találkozunk az ABC- nél. Már várni fognak ránk.

Robert

Utálom, hogy ennek ki kell tennem, de nincs más választásunk. Remegve jön ki a rendelőből. Édes istenem! Normális vagyok én? – nézek végig rajta, át akarom ölelni, de félrehúzódik és Quinni után elindul ki a kocsihoz. Nagyot nyelek, és idegesen túrok a hajamba. Hazáig nem szól hozzám.

-      Most nem fogsz szólni hozzám? – nézek rá idegesen

-      Kérlek, most hagyjál Robert! Csak egy kicsit hagyj! – suttogja. – Kérlek!

Szólal meg, majd elvonul a kuckójába. Idegesen nézek utána.

-      Most mit csináljak? – nézek Quinnire.

-      Hagyd! – megnyugszik- Te hogy éreznéd magad, ha meztelenre kellene vetkőznöd miközben fényképeznek, és matatnak rajtad?

-      Istenem! – túrok a hajamba.

-      Na látod! Kellek?

-      Most nem, de  holnap jössz velünk te is?

-      Édeske, csak nem gondolod, hogy ezek után egyedül hagyom? Nem Robert, megyek veletek.

-      Köszönöm!

-      De most el kell szaladnom, mert nem számítottam rá, hogy ma hazajön,  és vendégeim jönnek. De holnap itt vagyok. Mikor indulunk?

-      Még nem tudom.

-      Rendben, telefonáljatok! Azért ne hagyd, hogy magába zuhanjon! – kacsint rám – Adj neki még egy fél órát!

Felnevetek.

Nos nem fél órát adtam neki.

-      Hanna! – kopogok be az ajtón, - Lassan el kellene kezdened készülődni!

-      Jó! Megyek mindjárt. – szólal meg.

Nagyot sóhajtok és leülök a nappaliban. Idegesen igazgatom magamon az öltönyömet, és morgok ezerrel, amikor megáll mellettem és elképedten mered rám.

-      Te meg hova mész?

-      Veled az ABC- hez. – közlöm értetlenkedve.

-      Úristen! Így?

-      Igen így. Hivatalos ügyben megyek, és határozott benyomást kell kelteni!

Nem szól semmit, csak elmegy. Meglepődve nézek utána. Kisvártatva megjelenik egy csinos fekete nadrágkosztümben. Kedvtelve nézek végig rajta.

-      Csini vagy! – nem szól semmit, csak feszülten mosolyog rám. – Készen vagy? Mehetünk?

-      Igen. – suttogja.

Dean már kint vár. Hanna köszön de utána feszült hallgatásba burkolózik végig az úton.

Hanna

Gyorsan oda érünk a volt munkahelyemre.

Túl gyorsan.

Nem akarok bemenni! Nem akarok!

Dean és Rob kiszálltak már az autóból, én meg úgy érzem, hogy képtelen vagyok megmozdulni. Képtelen vagyok bemenni! Olyan hevesen ver a szívem, hogy úgy érzem, kiesik rögtön. Dean kérdőn néz rám, amikor kinyitja mellettem az ajtót, de nem bírok megmozdulni. Beszél hozzám, de annyira torkon ragad a pánik, hogy nem értem mit mond. Ekkor Robert áll meg mellettem, ő is beszél, csak bámulok rá, koncentrálni próbálok, de . . . Hirtelen becsapódik mellettem az ajtó, és Rob a másik oldalon belül mellém.

-      Hanna! Kicsim hallasz? Hanna! – fogja meg a fejem és finoman pofozgatni kezd.

Lassan élesedni kezdenek a hangok, és csillapodik a zúgás a fejemben. Látom, hogy remeg a keze.

-      Mondj már valamit az istenért!

Hirtelen kinyílik újra mellettem újra az ajtó és meglátom a bátyámat.

-      Hagyd majd én! – szól Robertre.  – Figyelj Hanna! Hallod figyelj! – dörren rám -  Vegyél mély levegőt és lassan fújd ki! Mondom lassan! Még egyszer!

Együtt lélegeznek velem, és lassan tényleg lehiggadok.

-      Jól van, már van színe! – szólal meg Zalán – Jól vagy? Mehetünk?

-      Igen – szólal meg valaki repedt fazékhoz hasonlító hangon, aztán rájövök, hogy ez én vagyok, gyorsan megköszörülöm a torkomat, mire Dean a kezembe nyom egy palack vizet. Hálásan nézek rá, mire ő egy bátorító mosolyt villant felém.

-      Oké! Jól van! – szólal meg Robert is. – Mehetünk?

Nagyot nyelek.

-      Igen mehetünk.

Elindulunk. A bejáratnál már vár ránk az ügyvédünk Mr. Anders. Kétségbeesetten kapaszkodok Robertbe, aki szorítja a kezemet. Zalán a másik oldalamon jön mellettem. Belépünk az aulába. Szerencsére a többség már hazament, csak kevesen lézengenek lent, de így is páran meglepetten nézik kis csoportunkat. A liftben szerencsére senki nem száll be mellénk. Ekkor az ügyvéd rám néz.

-      Most határozottnak kell lennünk! Ne hagyja magát befolyásolni, illetve zavarba hozni. Nagy valószínűséggel itt lesz Greg Hamilton is, de ne ijedjen meg Hanna. Úgy sejtem, hogy móresre lesz tanítva!

Érzem, hogy Robert teste megfeszül mellettem és az állán rángatózni kezd egy izom.

-      Nyugi! – szól ránk Zalán, és végig simít az arcomon. – Nagy levegő hugi, és csíz!

Dean felnevet.

-      Na menjünk! Megérkeztünk.

Szívem a torkomban dobog ahogy haladunk az igazgatósági tárgyaló felé. Dean kint megáll az előtérbe, nem jön be velünk, de mellette elhaladva elcsípem a biztató mosolyát, sőt még rám is kacsint!

Agnes Mr. Gartner titkárnője biztatóan mosolyog rám, miközben betessékel a tárgyalóba bennünket.

Oda ahol már páran ülnek.

Elsőként Jillt pillantom meg, majd Adrian és Karl feszülten mosolygó arca is feltűnik. Majd ő.

Meglátva összeszorul a gyomrom, kétségbeesetten meredek rá. Pimaszul vigyorog.

Mr. Gartner hellyel kínál bennünket.

-      Köszönöm, hogy eljöttek. – szólal meg a főnökünk. – Először is elszeretném mondani, hogy ilyen még nem fordult elő a cégem történetében. Értetlenül állok a dolog előtt. Szeretném a helyzetet tisztázni. Meghallgattam a lányomat aki elmesélte az akkor este történteket az ő szempontjából, meghallgattam Greget is, aki le kell szögeznem évek óta az egyik legjobb szerkesztő-műsorvezetőm. De hallani szeretném Hanna szempontját is.

-      Ez mind szép és jó, kedves Uram, - szólal meg az ügyvédünk – De Miss Molnárnak nem kell megvédenie az igazát. Itt vannak azok a képek amiket a kollégái készítettek miután Mr. Hamiltont eltávolították Miss Molnár szobájából, valamint itt vannak azok a fotók amik ma délután készített az orvosszakértő ügyfelem sérüléseiről, én úgy vélem, hogy nincs szükség magyarázkodásra ebben az ügyben. Illetve van, de az a személy nem az  ügyfelem.

-      Sajnálom Hanna ami történt! – szólal meg hirtelen Greg, de nem bírok ránézni – Én nem szoktam inni, és szinte egész út alatt szórakoztál velem, addig bírtam. Férfiból vagyok én is!

-      Micsoda?! – csattanok fel – Én szórakoztam veled? Mit képzelsz magadról!?

-      Miért ki kellette magát nap mint nap kivágott pólókban, szűk nadrágban? – támad nekem.

A dühtől hirtelen minden félelmem elszáll!

-      Egyáltalán nem kellettem magam előtted soha! Nekem egy ilyen pasi soha nem kellene!

-      Hanna! Kérem! – szól rám az ügyvédem, és leint.

-      Én soha nem kellettem magam előtte! – suttogom kétségbeesetten Robnak ,aki feszülten ül mellettem.

-      Tudom! Nyugi!  - suttogja.

Zalánra nézek, látom, hogy neki is rángatózik egy izom az arcán a feszültségtől, amikor Greg feláll.

-      Őszintén megmondva Hanna kínai teljesítménye hagyott némi kívánnivalót maga után. Azt el kell ismernem, hogy az irodában remekül megállta a helyét, de kint terepen nem volt a helyzet magaslatán.  Ezt akartam akkor este megbeszélni vele, de őszintén szólva minden kiszállt a fejemből amikor ajtót nyitott nekem abban a kis semmiségben, és még nyújtózkodott is. Nézze Mr. Gartner,  Alan, - vált át bizalmaskodó hangnemre. – mind a ketten férfiból vagyunk, meg kell értenie.

-      Én ezt nem hallgatom tovább! – szólalok meg és fel akarok állni, de Zalán nem engedi.

-      Itt maradsz! – suttog.

-      Ugye nem hiszitek el?! Ugye nem! – nézek Robra, de nem válaszol, csak néz az asztal közepén valamit meredten.

Teljesen kétségbeesek! Az nem lehet, hogy elhiszi! Istenem az nem lehet!  Alig hallom Greg szavait, amit felfogok abból kitűnik, hogy teljes egészében nyeregben érzi magát. Minden tényt elferdít, másként állít be. Értetlenül nézek a volt kollégáimra. Miért nem szólalnak meg? Nem így történtek a dolgok!

-      Mindent összevetve belátom, hogy hiba volt, egy teljesen kezdőt felvenni erre a pozícióra, de Hanna meglepően meggyőző volt az interjún.

Képtelen vagyok megszólalni! Ez nem igaz!

-      Nos akkor halljuk a többiek véleményét is Greg. – szólal meg Mr. Gartner. – Hanna nincs semmi mondanivalója az elhangzottakkal kapcsolatban?

Meg akarok szólalni, hogy tiltakozzak, de Jill megelőz.

-      Nos, őszintén szólva, nem tudom Greg, hogy eddig kiről beszéltél, mert én nem ezzel a Hannával dolgoztam Kínában akit te előadtál. Az a lány, szinte megállás nélkül dolgozott, még betegen is. Minden gondot kivett a kezemből és nagyszerűen helyt állt. Kedves, diplomatikus, és jól kezeli az embereket. Soha nem láttam, hogy kihívó lett volna, soha nem mutogatta magát, és ezt a stáb többi tagja is megtudja erősíteni. Ugye fiuk? – fordul az eddig csendben hallgató Adrian és Karl felé.

-      Mindünknek feltűnt, hogy Greg hogy viselkedik Hannával. Ugráltatta, szivatta ahol tudta, ő pedig türelmesen végighallgatta minden hisztidet Greg. Sokszor úgy voltuk, hogy mi már biztosan a fejbe somtunk volna, az ő helyében!

-      Ti most ellenem beszéltek? – hördül fel Greg – Most komolyan azt mondjátok, hogy nem volt kihívó? Nem ti legeltettétek a szemeteket rajta, ahogy mindünk?

-      Az lehet, hogy megnéztük Greg, mert elismerem remek formái vannak, és vak aki nem látja, de soha nem volt kihívó!

-      Azt hiszem eleget  hallottam! – áll fel Mr. Garner. – Greg, - fordul a nevezett felé – Meg kell mondanom, hogy évek óta az egyik legjobb emberem vagy, - mire Greg kevélyen elmosolyodik - de ezt a disznóságot nem tudom lenyelni. Kérlek szedd össze a cuccaidat, a mai nappal azonnali hatállyal ki vagy rúgva.

-      Micsoda? – hörren fel – Te kirúgsz, egy ilyen kis ribanc miatt? – mutat rám, mire érzem, hogy Robert megfeszül mellettem -  Én már sok mindent letettem ennél a cégnél az asztalra! Ő mit csinált? – üvölt – Azon kívül, hogy a csinos kis seggét riszállta és a pasija hírnevén lavírozott? Semmit! – ugrik fel Greg és elindul kifelé – Majd teszek én róla, hogy kiderüljön  az igazság!

Robnál ekkor szakadt el a cérna, felugrik, és nekiesik Gregnek. Jóformán megmozdulni sincs lehetősége egyikünknek sem . . .

-      Dean!

122721