125. fejezet: AJÁNDÉKOK

Sziasztok!

Hát itt lennék!

Lassan de biztosan haladunk ám.

A levelekben amit írtatok, sokan kifogásoltátok, hogy nem haladunk semerre. Nekem nem ez a véleményem, lehet, hogy többi történethez képest nem olyan pörgős. . .

Azt is kifogásoltátok, hogy miért csak egyszer van egy héten friss?

Nos azért, mert ezt biztosan tartani tudom. Mindig úgy jártam eddig hogy voltak időszakok amikor nagyon belendültem és 2-3 részem előre megvolt, ilyenkor ahogy láttam ti is lelkesebbek voltatok, mert volt hogy egy nap alatt megvolt a

25 komi is, de volt, hogy elfogyott az előnyöm és nem tudtam időre hozni a fejezetet. Soha nem azt miatt volt, mert nem akartam vagy lusta lettem volna. . Mindenesetre most ismét szert tettem egy kis előnyre . . . . és nyugodtabb vagyok kicsit.

VÁLASZOK:

Golden:

Én is!!  Nagyon! . . . . . és köszönöm!!

Mono:

Nagyon szurkolok! Ügyes légy! Puszi!!!

Edina:

Ne már! Én esküszöm, hogy nem akartalak megbőgetni! Szia Terminátor!!!  XDDDDDDDDDDD

Pixie:

Szia Csibém!!

Őszintén megkönnyebbültem, hogy feloldoztál hatalmas bűnöm alól! Buli volt, de nem Mr.X-el, bár TS-el összefutottam (ami azt illeti szó szerint. . . )  A levél? Ennyire tetszett?! Jaj mamám! Azért ugye tovább is olvastad, mert utána kiegészítettem még. 

Judy:

Sajnálom! Bár lehet, hogy egyszer kaptok meglepit . . . . minden lehetséges!!

FGY:

Hi Baby! Jaj megtudtalak hatni!? Nem mondod? Ennek őszintén örülök, (akkor nem kell elővennem az ásómat, hogy elássam magam remélem! *kacsintgat*) XDD Rohangálás? Hát nem ígérek semmit. . .

Nóri:

Remélem kialudtad magad! Igyekszem, nagyon igyekszem ;) Igen idővel kiderül, a könyv története is.

Klau:

Szia! 

Ne szánd-bánd! Én csak örülök neki ha jössz! Komolyan! Puszillak!

Barbara:

Remélem minden rendben van, és minden akadályt sikeresen vettél! Örülök, hogy tetszett, mint mindenki így ők is változnak! A folytatással pedig igyekszem.

csez:

Hi Baby! Köszönöm, hogy írtál XDDDDDDDDDDDD!

Hanna nagyon sokat változott és nagyon igyekszik, ennek ellenére  vannak még esetek amikor a régi beidegződés az erősebb, de azt is leküzdi egyre inkább. Rob, hát ő pedig néha megijed attól ahogy érez, és a változatosság kedvéért ő is menekül, vagy kapásból támad.

Laura:

Hát megtisztelő, hogy rászántad magad a kommentre, és annak pedig nagyon örülök, hogy tetszik is neked  Hanna és Rob története. Üdvözöllek itt nálam!  

Anna:

Komit írni nem kötelező, én csak örülök annak, ha írtok. Mint ahogy írtam már, Rob néha megijed, és hajlamos ő is agyatlanul elrohangálni :D

Makena:

Szia! XDDD

Csak, hogy előkerültél! hiányoltalak ám! ;)  Én sem a rajongás miatt írok róla, hanem megtetszett az a kettősség amit láttatni enged. Egy részről egy komoly srác aki mindenbe teljes erőbedobással veti bele magát, és ugyanakkor egy idióta!  Kész!

Nos a pasi szakasz. . . hát őszintén szólva nekem is szereztek pár kellemes percet XDDDDDD és igen a korukra vonatkozóan hát nekem is ez a sejtésem.

Szusi:

:D /  :DD / :DDD  és végül XDD!

Nos a lépcsős jelenetet és díszpáholyból tekintettem meg, csak a  szereposztás volt más.  Mindenesetre reménykedem, hogy   Mr.X  nem kér jogdíjat!  XDDDDD Nos,  őszintén szólva még nem tudom, hogy kiderül-e hogy ő írta a könyvet. Nekem is eszembe jutott már, de nem biztos, hogy ezt a csavart elakarom lőni. Még gondolkodom rajta.

Nelli:

Mosolyszünet az mindig lóg a levegőben, hiszen mind a ketten elég önfejűek és vehemensek!

 . . . utoljára, de nem utolsó sorban:

Kedves Névtelen!

Megtisztelő, hogy negatív véleményük ellenére is olvasnak, hiszen honnan tudhatnák, hogy mit írok, ha nem olvasnák!  Nem tudok Önnek sem mást mondani, mint az előző részben Jenőnek írtam.

Ez egy fanfiction.

és végül:

Tudjátok, hogy nem szoktam áradozni, de ez mellett nem tudok szó nélkül elsuhanni!

Egy nagyon jó oldalt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Robos fanfic, ami meglehetősen jónak ígérkezik!  Nézzetek be Pasához olvassatok és komizzatok, mert nagyon jó amit csinál!

Az alábbi útvonalon eléritek, vagy az oldalon az Ilyenek voltunk-ra kattintva olvashatjátok.

 http://lassukeringo.blogspot.com/

Akkor jöjjön a fejezet! 

Robert

-      Vége! Mára ennyi! – hallom David hangját, mire mint akit puskából lőttek ki trappolok az lakókocsi felé, hogy átöltözzek. Érzékelem a meglepett pillantásokat, de most nem foglalkozok vele, mert sietni kell. 

Dean lép be utánam, és meglepődve néz rám, amikor ott toporgok egy szál alsógatyába. 

-      Mi ez a nagy sietség? – nevet rám

-      Sietnem kell a szállodába mert Istvánnak ma van a szülinapja és skypon fogjuk felhívni Hannával.

-      Ezért sietünk, max pár percet várnak!

-      Á nem érted ezt Dean!  Egy különleges meglepetése lesz az Apukájának, és látni akarom amikor megkapja! Ott akarok lenni! – kapom magamra a piros gatyámat meg a fehér pólómat.

-      Különleges meglepetés? Mi az? – csillan fel a szeme Deannak miközben a kezembe nyomja a kávémat.

-      Ha tartod a szád elmondom! – nevetek rá.

-      Miért szerinted fogom magam és felhívom Istvánt, hogy figyi haver ezt kapod a lányodól. . . .

Elnevetem magam méltatlankodása hallatán, és kíváncsi arca láttán.

-      Egy könyvet, nem két könyvet fog kapni! – felelem, mire felhorkan.

-      Ennyi? Két könyv? – néz rám csalódottan, és elindul ki.

-      . . . . amiket Hanna írt, és kiadtak illetve kiadnak  majd pár hét múlva. – mondom a hátának, de ő már kint van.

Trappolunk a kocsiig, mellettünk biztonságiak jönnek mert hemzseg az utca a kíváncsiskodóktól, az autó előtt pár méterre Dean megtorpan, és rám néz kérdőn.

-      Igen, jól hallottad! – nevetek rá, miközben beszállunk, és a sofőr már indít is. – Az egyik egy mesekönyv ezt már kiadták, a másik meg egy regény, amit pedig pár héten belül fognak kiadni.

-      Nem mondod? Mi a manó! – nevet fel.

-      Bizony Kathlen H. Miller irónéven fog megjelenni – kacsintok rá – ez az én javaslatom volt. Eredetileg Hillary Miller lett volna, de ellenőrizték a kiadónál, de ilyen néven már volt egy írónő, ezért változtatni kellett. Hannának egyik másik név sem tetszett pedig még Prudence-t  is ajánlottak neki – röhögöm – de végül maradt az angolosított neve mellett.

-      Nem mondom meglepődtem! – nevet rám – és mikortól lehet megvenni ezt a könyvet, mert kíváncsi lettem?

-      Július 1-én fog megjelenni de nekem van egy előnyomatom, ha gondolod odaadom elolvasni.

-      Oké! Na meg is érkeztünk! – nevet rám, miközben beállunk a mélygarázsba – Rohanhatsz!

Hanna

Istenem, hol a francba van már!! 

Idegesen ülök, állok, mászkálok a szobában, amíg Robertre várok, hogy megérkezzen. Mindjárt 10 óra, és azt mondta, hogy 8– ig fognak talán forgatni. Biztos csúsztak kicsit. . . . nyugtatom magam, ez így van egy forgatáson lehet, hogy egy jelentet felvesznek egyszer és tuti a másikat meg 25-ször. 

Morcosan kapcsolom be a gépet, és indítom a programokat, ideges vagyok. Tartok tőle, hogy Apa, és Natti mit fognak szólni!  3 nap különbséggel van a szülinapjuk, és a családi banzájt az általában együtt szoktuk nekik tartani.  Amíg várok, felhívom Csongit.

-      Szia!

-      Szia Apuka! Hogy vagytok? – nevetek fel.

-      . . . fáradtan, baromi fáradtan, - motyogja -  meg kell állapítanom, hogy a lányom igazi nő. Hisztériás gonosz perszóna, de egy mosolyától is elolvadok!  - nevet rám.

-      Megkaptad?

-      Ahha! Itt vannak nálam – motyogja, mivel valaki benyit a szobába, a  hangokból ítélve Natti az – Megyek mindjárt Szívem, csak ezt még el kell intéznem! – hallom Csongit – Na itt is vagyok, csak az asszony nem bír magával. – nevet fel – észrevettem, hogy pár napja kutat a cuccok között.

-      Soha nem bírta ki – nevetek fel – mindig kíváncsiskodott! 

-      Jah! – nevet fel, de ekkor Natti újra berobban és hallom amint Csonginak pattog, hogy menjen már és hozza a laptopot is mert mindjárt hívják Zalánék és mi is őket! Igyekezzen már. – Megyek mindjárt. – közli a bezáródó ajtónak – Basszus mindig ilyen hárpia volt?!

-      Mindig kedves Csongor, mindig ilyen volt! – nevetek rá, de hallom ahogy az ajtó újból nyitódik.

-      Megyek már! – csattan fel Csongi – Bocs de mennem kell!

-      OK! Menj! – vigyorgom – Alig várom édes, hogy halljam a hangod! – búgok a telefonba, mire felnevet.

-      Hallhatod mindjárt, meghívlak. . .

-      Mi van?!  - csattan fel mögöttem egy ideges hang.

Rémülten fordulok hátra.

Robert

Nem akarok hinni a fülemnek! Édes? Mi folyik itt?!!  Hanna rémülten néz rám, amitől még idegesebb leszek.

-      Jesszus Rob! A frászt hozod rám!  Észre sem vettem hogy megjöttél!

-      Hát látod ezt elhiszem! – mordulok rá – Kivel beszéltél? – kérdezem feszülten – Hanna nem kérdezem még egyszer! Kivel beszéltél?

Látom ahogy az arcán a rémületet lassan átveszi a düh, és elvörösödik.

-      Szerinted kivel beszéltem? – csattan a hangja a beálló csendben.

-      Nem tudom . . . áruld el kérlek! – felelek szándékosan gúnyosan.

-      Velem te marha! – halljuk a csendben Csongi nevető hangját és vadul röhögő képe is feltűnik a laptop képernyőjén. – Ugye édes? – kacsint Hannára.

-      Igen Drágaságom. . . .- búgja ez a gonosz bestia a képernyő felé fordulva, mire elszégyelem magam, és mellé vetődök, és nem törődve a monitoron feltűnő családtagokkal magamhoz húzom a banyámat a szájára tapadok, és lesmárolom. Ellenkezik, de lassan megadja magát.

-      Ne haragudj! – suttogom a szájába kép apró csók között.

-      Egy marha vagy Rob! Egy féltékeny marha! – közli suttogva.

-      Tudom. – motyogom, miközben a szemeit nézem . . .

-      Jaj gyerekek! Ezt már szeretem!  – halljuk meg  István hangját, mire Hanna hirtelen elhúzódik és a monitor felé fordul.

-      Szia Apukám!!!  - vigyorogja miközben én is beizzítom a gépemet, hogy Zalánékat hívjam, akik szintén két géppel nyomulnak, így mindenkivel tudunk egyszerre beszélni.

-      Szia Nyuszi! – nevet István, majd kritikus szemmel végigméri a mellettem ülő Boszorkát – Jól van, látom kicsattansz, és híztál is végre egy kicsit! Robert ezek szerint jól tart!

-      Meghiszem azt! – vigyorgom Istvánra – Szia! Tömöm, mint a libát!

-      Aztán azért vigyázni azzal a töméssel! Még a végén túl nagy lesz a feneke! – szólal meg Zalán is – Sziasztok!

-      Kössz!! – fanyalog mellettem Hanna a bátyja szavait meghallva – Bíztam benned!

-      Tudom! – nevet rá Zalán a képernyőmről.

Ekkor csengetnek, és hirtelen tele lesz  Hanna szüleinek a háza emberekkel, mire a mellettem ülő lány halkan felsóhajt és vágyakozva nézi a képernyőt, ahol sorban jelenik meg a szűk család, majd feltűnnek Hanna nagyszülei is.

-      Szia Hancsikám!

-      Nagyi!!  - visít mellettem fel Hanna – Ti is ott vagyok?

-      Persze kicsim, elvégre eddig csak monitoron keresztül láttam a dédikémet! – kuncog fel az idősasszony kislányosan – Ezt is megértem! Dédi lettem! Hihetetlen!

Mindenki mindenkivel beszél,  amit én csak hallgatok, hiszen az angol keveredik a magyarral rendesen. Hannát figyelem a kanapén hátradőlve, ahogy vágyakozóan tekint a monitorra, nevet és cseveg a családtagjaival, közben Zalánnal is váltok pár szót, majd Csongin röhögünk, amikor legújabb kiscsajos kalandjait meséli.

Ekkor feltűnik Edit és Gizi Hanna nagynénje kezükben egy-egy tortával rajtuk 62 illetve 25 gyertyával.  A kisasztalra teszik, hogy a két ünnepelt eltudja fújni a gyertyákat az alatt amíg mi elénekeljük a Happy Birthday-t.

Hanna hozzám bújik, miközben figyeljük, ahogy sorban megkapják az ünnepeltek az ajándékokat. Sokszor csendül fel a nevetése, de legalább olyan sokszor a vágyakozó sóhaját is hallom.

Lassan minden ajándékot kibontanak Istvánék, így a végére maradunk mi Hannával. Érzem, ahogy megfeszül mellettem.

-      Boldog Szülinapot!  - köszöntöm fel én is őket, figyeljük ahogy nevetve bontják ki a Hannával közös ajándékunkat amit már egy hete elküldtünk gyorspostával Editnek.  Istvánnak egy nagyon finom vörösbort vettünk, Natti pedig egy szép ezüst láncot kapott. . . .

. . .  ekkor Csongi feltűnik a képernyőn két lapos csomagot szorongatva az egyiket Nattinak a másikat Istvánnak adja, Hanna remegni kezd, és feszülten felül, én pedig nyugtatóan simogatni kezdem a hátát.

-      Nincs még vége! - nyel nagyot kedvesem és szeme idegesen tapad a monitorra, miközben a túloldalon várakozóan elhallgatnak látván feszült arcát - Hát . . .  szóval Apukám és Natti, ez az én ajándékom nektek. –hirtelen síróssá válik a hangja - Boldog Szülinapot mind a kettőtöknek.

-      De kicsikém! Nem kellett volna, nem kell ránk költeni! – mosolyog rá az édesapja, és Natti is szólásra nyitja a száját . . .

-      Álljatok le! – vigyorogja könnyek között, - Ha lehet, először Apa te bontsd ki! Nem nagy dolog, csak egy apróság, amit ráadásul Anyuval közösen kaptok!

Remegve figyeli, ahogy István mosolyogva bontani kezdi az ajándékát.

-      Robban?! – vigyorog Hannára, aki feszülten figyeli édesapja minden mozdulatát.

-      Nem Apu nem robban! – suttogja, de a hangjában lévő feszültség átragad szinte mindenkire, mert hirtelen csend lesz.

Tisztán halljuk a szakadó papír hangját,  Hanna nagyot nyel, amikor feltűnik az ajándéka István kezében, aki végig nézi a könyvet, de nem esik le neki semmi. Én is azon kapom magam, hogy Hannához hasonlóan feszültem figyelem őt. Ránk pillant, és elkomolyodik.

 . . . belelapoz.

. . . olvasni kezd . . .

Szinte látom magam előtt az egy héttel ezelőtti képet ahogy Hanna a fotelben ülve agyal nagyon.

-      Fogalmam sincs, hogy mit írjak nekik Rob. Nem akarok ömlengeni, de csak nagyon nehezen tudom kifejezni, hogy mit is érzek – suttogja, aztán írni kezd: 

                        Drága Apukám és Anyukám! 

"Lelkünk mélyén rejlik legnagyobb kincsünk, a könny. Két módon tudjuk felszínre hozni: nagy fájdalommal vagy nagy örömmel."

Köszönöm, hogy mindig mellettem álltatok, akkor is mikor a fájdalomtól sírtam és akkor is, amikor a világon a legboldogabb ember voltam. 

Senki nincs a világon, aki szerencsésebb lenne nálam, mert ilyen szülei vannak!

Szeretlek benneteket! Nagyon!

                        Hanna

Évszázadoknak tűnő másodpercek telnek el amíg István végigolvassa a szöveget,  nagyot nyel, és becsukja, majd a borítóra mered. . .

Megérti.

Látom, ahogy végig simít a könyvborítóján az író nevén . . . és potyognak a könnyei. . .  

Hanna rám pillant, és hozzám bújik én pedig szorítom, szorítom és torkomban gombóccal nézem az arcukat.

István

A ketyegőm eszeveszett iramban kezd verni, miközben a könyv első lapjára írt sorokat olvasom, aztán amikor meglátom a nevet . . . .

Megértem.

Szóhoz sem jutok, mert elszorul a torkom, aztán felpillantok, és látom ahogy Roberthez bújva könnyes szemekkel engem néz.

-      Kislányom . . .  –sóhajtok fel, de képtelen vagyok megszólalni . . .

Edit lép mellém . . . szeméből süt az aggodalom

-      István mi van? – mered rám, látom, hogy ideges lett, de nem tudom neki elmagyarázni, mert nem tudok megszólalni, csak átnyújtom neki a kezemben tartogatott könyvet. 

A feleségem rám pillant, majd Hannáékra.

Feszült csend van körülöttünk miközben Edit olvas,  - pedig  rajtunk kívül 16 ember van a szobában, de néma csend van -  majd lerogy mellém második sóbálványnak és felpillant a lányom szemébe néz.

-      Hanna ezt te . . .

-      Igen Anyu – suttogja – én írtam, 3 hét múlva jelenik meg itt az Államokban először csak 10.000 példányban, aztán meglátjuk. . .  ezt én kaptam, ez az első öt példány egyike.

10.000? Bambán bámulok a lányomra, aki hirtelen elneveti magát.

-      Ennyire meglepő?

-      Hát szóhoz sem jutok! – hápogok – Édes lányom!  . . . én nem tudom, hogy mit mondjak!

Nem szól semmit, csak vigyorog. Hirtelen mindenki beszélni kezd, és egymás kezéből kapkodják ki a könyvet, és hozzánk hasonlóan hitetlenkedve néznek a lányomra.

Hanna ekkor Natti felé pillant, aki csendben szorongatja a kezében a másik lapos csomagot.

-      Natti te ki sem bontod? – kacsint rá Hanna, mire megint mindenki elhallgat és Natti kezében tartott csomagra pillant.

-      Hát nem is tudom, hogy ezek után merjem-e? – szólal meg döbbenten Natti – Infarktust fogok kapni?  Vedd figyelembe, hogy egy 3 hetes kislány anyukája vagyok! Nem akarhatod,  hogy  félárván maradjon!

-      Nyisd csak ki nyugodtan! – nevet rá, de a szeme várakozóan csillan.

Natti nagyot nyel és bontani kezdi a csomagot. Lassan precízen szedegeti le a ragasztócsíkot. . .

-      Natti ne szórakozz már! – hördül fel mellettem az Edit – Infarktust fogok kapni édes gyerekem  mire kibontod!

Felnevetünk, de a hangokból kitűnik Hanna feszült vihogása, amikor szinte egy emberként meredünk  a Natti kezében előbukkanó színes könyvre . . .

-      Úristen! Hanna!  Libby Miller?!  - néz fel hitetlenkedve Natália, és idegesen maszatolni kezdi a lecsöppent könnycseppet a borítón – Libby Miller . . . te

. . . de nem folytatja, mert felnyitja, és olvasni kezdi a sorokat.

Natti

Alig kapok levegőt amikor kinyitom. Pár pillanatig csak meredek a szemem előtt összekuszálódott sorokra, aztán nagyon nyelek, pislogok párat, hogy lássak is. . .

                               Drága Natti! 

Talán soha az életbe nem tudom neked megköszönni azt, amit tőled kaptam, hogy mindig mellettem álltál, hogy segítettél, hogy elviseltél, hogy bíztattál még a legsötétebb perceimben is!

Nem találom igazán a szavakat, mert nincsenek szavak, arra a hálára és szeretetre ami bennem van!

Neked ajánlom ezt a könyvet, hogy megtehesd azt, amit a világon minden nő a legjobban szeretne . . . Este a manócskájának mesét olvasni.

 Kívánom neked, hogy  sok-sok boldog pillanatot tölts velük, mert remélem lesznek még páran! 

Köszönöm!

                        Hanna

ui.:  Nagyon szeretlek!!!!

Szívem eszeveszett iramban kezd verni! 

-      Jézusom! Jézusom!  - csak ezt tudom hajtogatni, miközben belelapozok, és feltűnnek az ismerős pár hónapja látott rajzok!

Csongi mellém ül, átölel, a vállába temetem az arcom. Sírva fakadok, ő pedig csak simogat.

Felpillantok, és a testvéremre nézek.

-      Te nem vagy normális! – szakad ki belőlem

Mire mindenki nevetni kezd körülöttünk, és egymásnak adják a könyveket.

-      Tetszik? – vigyorog rám.

-      Gyönyörű! – szakad ki belőlem – Gyönyörű Hanna!  Ezt is most adták ki?

-      Nem ez már pár hete a piacon van . . .

-      Mi? – mered rá Apu – Ez már megjelent?

-      Igen két hónapja jelent meg itt az Államokban és elég jól viszik! – mosolyog, mire Rob megszólal:

-      Elég jól?  Azért ez kicsit túlzás! 37000 eladott példánynál tartasz!!!

-      Hogy mi? – nyög fel Zalán aki eddig csendben volt – Csak úgy mellékesen megjegyzed?  Baszki két könyvet írtál, az egyik már megjelent és pár hét alatt elkapkodták, a másik meg megjelenik és te  csendben sunnyogtál!  Megáll az agyam!!  Komolyan!

Robert

Órák teltek el. Hihetetlen volt!

Csak figyelem az arcát.

Boldog.

Nem tudom megállni és cirógatni kezdem a fejét, amit az ölembe hajtott.

-      Láttad Rob!?  Láttad, hogy mennyire meglepődtek! Istenem! – kuncogja teljesen felspannolva  – Apa mennyire meglepődött!  Azt hittem, hogy lehidal!

-      Hát, ami azt illeti Zalán  is nagyon kiakadt!  - vigyorgom.

-      De azért örültek neki szerintem – suttogja – olyan jó volt látni Rob, és én annyira szerettem volna ott lenni velük. Ők a családom, és ez volt talán az első ilyen, hogy nem voltam otthon velük. Szeretek itt lenni, mert szeretlek, de nagyon hiányoznak!  - szinte félve néz rám – Sokszor van bennem, hogy elszaladok vissza hozzájuk, de nekem te vagy a kedvesem, és én hozzád tartozok, még akkor is ha néha egy féltékeny majom tudsz lenni! – csípi meg a combom, mire fájdalmasan felszisszenek . . .

-      Hanna! Ez fájt!!

-      Majd meggyógyítom! – suttogja, felnéz és megsimogatja az arcomat – Bocsánat!

-      Talán túlélem! – mosolygok rá - Tudom, hogy mit érzel, az elején amikor kijöttem bennem is bennem volt, hogy hazamegyek, de itt sokkal több lehetőségem volt, és ahogy teltek a hetek egyre könnyebb volt. Neked itt van Zalán is,  akihez bármikor mehetsz, és ugyebár én is – vigyorgom – hozzám is bármikor jöhetsz!

Felkuncog.

-      Nem mondod? Azt hittem te elmenni szeretsz! – vigyorogja, mire lehajolok és megcsókolom azt az édes csücsöri száját.

Viszonozza a csókomat, majd kicsit elhúzódik tőlem.

-      Mi volt ma? Mit vettetek fel?

Mesélni kezek, miközben folyamatosan cirógatom. Szeretem ezeket az esti összebújásokat, mert ilyenkor elmeséljük egymásnak, hogy mi történt velünk, mit csináltunk, merre járt, mit látott, kivel beszélgetett. Szeretem hallani a hangját, és jókat röhögök a hülyeségein, mert szó mi szó vannak bőven! Most azonban csend van, csak a szuszogás hallatszik.

Ránézek az ölembe hajtott kócos barna fürtökkel borított fejre és kicsit elhúzom a haját.

Alszik.

-      Remek! – motyogom – Beszélhetek én aztán neki!

De elnevetem magam, amikor álmában csücsörít egyet, majd cuppant, és oldalra fordul. Az órára pillantok. Éjjel fél kettő van.

Óvatosan felállok és hálóba megyek, hogy az ágyat megbontsam  és a hálóingét elővegyem a párnája alól.  Mindig pontosan precízen oda hajtogatja.

-      Rob? – hallom a halk álmos hangot, és mire odanézek megjelenik az ajtóban.

Alig lát ki a fejéből.

-      Álmos vagyok! – motyogja, mire elnevetem magam.

-      Hát kicsim, ha nem mondod észre sem veszem! Gyere, vetkőzz le és irány az ágy.

-      Te mindig csak vetkőztetni akarsz! – kuncogja álmosan – Mániás vagy!

-      Mert te megy egy vadító banya! – ölelem át nevetve, de elhúzódik és totál kómában egymás után dobja le magáról a ruhákat.

Hirtelen kiszárad a szám, ahogy meglátom a testét, azt a vadító formás testét, amin végre van valamit fogni, mert telt lett és feszes. Imádom a fenekét . . .  de eltereli a figyelmem, mert szenvedni kezd, amikor belegabalyodik a hálóingébe. Nevetve segítek neki felhúzni a halvány szürke selyem vékony hálóruhát, majd bevetődik az ágyba sóhajt egyet, és durmolni kezd.

Somolyogva nézem formás alakját és a gondolataim kalandozni kezdenek, de erőt veszek magamon, betakarom, és kimegyek a nappaliba. Nem vagyok fáradt, inkább olvasok, de aztán gondolok egyet, és bemegyek inkább mellé fekszem.

Hanna 

-      Hahó csirke! Ébresztő! – kuncog egy halkan duruzsoló hang a fülembe – Hanna! Kicsim a hasadra süt a nap!

-      Na ne macerálj! – dünnyögöm álmosan - Had aludjak még!

Szinte várom, hogy tovább piszkáljon, de nem történik semmi. Meglepetten próbálom kinyitni a szemem amikor is egy szürkés-kékes-zöldes színjátszó szempár néz velem farkasszemet.

-      Szia! – cincogom

-      Szia! – mosolyog rám – ezek szerint Csipkerózsika felébredt 100 éves álmából?

-      Hát asszem.  – motyogom – Hány óra van?

-      10, és én halálra unom magam. Ma csak délután megyek ki forgatni, ami viszont éjszakába fog nyúlni . . . megint, - sóhajt nagyot - úgyhogy a barátnőmmel szeretném tölteni az időmet, mert mire megint hazaérek durmolni fog. . . és megint nem fogom látni, csak az édes kis fenekét amit felém fordít! – közli és a fenekemre húz egyet.

-      Aúú ez fájt! – morgolódok.

-      Gyere reggelizni! – vigyorogja, majd felpattan és az ágyba hozza egy tálcán a reggelit.  

-      Még virágot is kapok? – somolygok , mire nevetni kezd - Keleti kényelem! – vigyorgok és felülök, majd mind a ketten tömni kezdjük a fejünket aminek egyenes következménye hogy 2 rongyoskifli 1 bögre tea és 1 pohár narancslé után mozdulni sem tudok, csak pihegni.  – Basszus Rob! Lassan nem fogok beleférni a cuccaimba! – közlöm mire rötyögni kezd mellettem, majd felül és az ölébe ránt.

-      Letornázhatod asszony! – nevet rám, és a szemei ígéretesen csillognak . . .

. . . .kezei pedig a combomat simogatják. Hirtelen elakad a szavam. 5 napja nem voltunk együtt, hiszen olyan sokáig dolgozott, hogy mire hazaért én már aludtam, délelőtt meg ő inkább aludt én meg tanultam, mert le akarok vizsgázni görögből.

+18

Most azonban itt van, a szemei vággyal telve fürkésznek, kezei a hátamat illetve a combomat simogatják.

-      Vetkőzz le nekem – suttogja és a fejét félrebiccentve méreget. 

Felnyögök. Nagyot nyelek, mivel tekintete szinte éget.

Boldogan engedelmeskedem. Szemébe nézve lassan lejjebb csúsztatom a vállamról a hálóingem pántját miközben élvezem égő tekintetét. Lassan, nagyon lassan simítom le a másik pántot is, és élvezem ahogy a könnyű anyag lecsusszan a mellemről, miután pár másodpercig megakad ágaskodó mellbimbóimon, hogy aztán a derekamon megálljon. Rob szemei szinte felfalnak, látom ahogy megemeli a kezét, hogy végig simítson rajtam, de eltolom magamtól, és gyorsan felpattanok, és az ágy elé állok, hogy figyelni tudjon. Lassan ringatni kezdem a csípőmet aminek egyenes következménye, hogy a felgyűrődött anyag lassan lesiklik rólam. Élvezem az anyag hűvös érintését, és a Robert szemeiből felém áradó forróságot. Utánam nyúl de ismét ellépek előle, és folytatom a műsorszámom. Lassan érzékien tolom lejjebb a bugyimat, hagyom, hogy lehulljon a bokámhoz. Meztelenül, szégyenkezés nélkül állok előtte.

-      Te jössz Robertem! – suttogok rekedten.

Megdöbben, de aztán elmosolyodik, és ő is lelép az ágyról és megáll tőlem alig 3 méterre, tekintetével szinte simogatja a testem.

-      Nekem csak ez van – suttogja rekedten és az ágaskodó férfiasságát  alig takaró boxerre mutatva – Nem veted le rólam? – morogja rekedten.

Ringó csípővel elindulok felé, és megállok. Mozdulatlanul áll előttem. Kezem kalandozni kezd, a mellkasán majd egyre lejjebb, egészen addig, míg megkarcolom körmömmel erekcióját a lágy vásznon keresztül.

Érezem, hogy megfeszül a csípője, és szinte benyomja magát a kezembe. Felzihál.  

Nem bírok magammal, és merészen letolom a nadrágját a combjáig, ahonnan ő heves mozdulatokkal tolja lejjebb. Felbátorodom, és ujjaim beletúrnak fanszőrzetébe, majd tovább siklanak férfiasságára, hogy aztán szorosan megmarkoljam.  Vadul kezd csókolni, és felnyög amikor kezem megmozdul rajta, és simogatni kezdem.

-      Szeretkezni akarok veled, megakarlak baszni Boszorka! – suttogja rekedten a fülembe, majd hirtelen belenyal.

Elakad a lélegzetem. Mire magához húz, és csókolgatni kezdi a nyakamat, kulcscsontomat, felkiáltok amikor mellemhez ér és mellbimbómat a szájába véve gyengéden megszívja azt.

-      Ó igen, csak nyögj Boszorka, csak nyögdécselj!  Élvezed? Hm? Élvezed?

Keze levándorol a derekamhoz, érintése nyomán fellángolok szinte eszemet vesztem amikor éhes szája a mellemen játszadozik, szívogatja,  a hosszú, gyakorlott ujjai simogatnak, cirógatnak… dédelgetnek. A lángok szinte elemésztenek,  amikor végigsimít a csípőmön, a fenekemen, le a lábamon… a térdemig miközben egész idő alatt a melleimet nyalogatja. Nem bírnak el a lábaim, annyira remegek. Az ágyra hanyatlunk, a reggeli tálca mellé, de nem érdekel most semmi! Egymásnak esünk.  Lábaimat szélesre tárja, és belső combomon halad egyre feljebb és feljebb, egészen addig amíg el nem éri nőiességemet. Felzihálok amikor lágyan érzékien simogatni kezd, különös figyelmet fordítva a gombocskámra, amit  ahogy megérint szinte a mennyekig repülök.  Remegve lököm el szinte magamtól, hogy legyen helyem hozzáférkőzni. Fölé kerekedem és megcsókolom, majd a számba veszem, nyalogatom, erősen megszívom. Felnyög és megemeli csípőjét szinte felkínálja magát nekem.

Felmordul, és egyetlen mozdulattal fölém kerekedik, szétfeszít, megtölt, és szinte belém olvad. Lassan, lágyan kezd el mozogni, miközben gyengéden szorít magához, miközben keze még cirógat.

Légzésünk felgyorsul ahogy mozdulatainak ritmusa egyre gyorsabbra, gyorsabbra vált, és hirtelen robbanunk!

-      Egy egy, egy istennő vagy Boszorkány! – zihálja a mellemre borulva.

 Lassan csillapodik testünk remegése, és zihálásunk is egyre halkul. Egymást simogatva dédelgetve lebegünk egyre lejjebb és lejjebb.

Olyan finom ez a békesség ez a puhaság ami körülvesz bennünket, gyengéd, finom és érzéki. Nem kellenek a szavak, nem kell semmi, csak mi vagyunk és ennyi.

Ebbe békébe rondít bele a telefon csengése, mire mind a ketten felsóhajtunk.

-      Ez a tied Kicsim! – suttogja Rob, miközben kissé feltápászkodik rólam, és homlokon csókol.

-      Tényleg. – mormolom – Semmi kedvem nincs felkelni – sóhajtok, mire Rob rám nevet és  a kisasztalon zörgő ketyere után nyúl -  Ki az?

-      Zalán - közli és a kezembe nyomja

-       Kösz! – mormolom, miközben feltápászkodom én is.

-      Szia! Na végre kegyeskedtél felvenni! – mordul tesóm a telefonba, miközben  én Robertet figyelem ahogy vigyorogva magára rántja a boxerét, és felkapja a földön heverő fehér bugyimat.

-      Szia! – köszönök neki, de Robra figyelek aki vigyorogva meglóbálja előttem a fehér ruhaneműt. – Add már ide! – kapok utána de elrántja előlem.

-      Hanna idefigyelnél! – dörren rám Zalán, - fontos dolgot kell megbeszélnünk!

Hangjának komoly csengése lehiggaszt. és a szekrényhez lépek, hogy elővegyek egy tiszta fehérneműt és egy pólót. Miközben öltözködöm, hallgatom a szövegelését.  Hirtelen elsápadok amint felfogom szavait.

-      Basszus! Ez most komoly?

Robert

Meglepve látom, hogy a Boszorkány elsápad, és tapogatózva keres egy helyet ahova leülhet. Fülelni kezdek, de nem értek egy szót sem.

-      Rendben Zalán, nem ne aggódj, megoldom valahogy! Köszönöm, hogy szóltál!! Puszi! – közli, majd maga elé mered, hirtelen felpattan, majd újra lerogy – Basszus!

-      Mi van? Mi történt? – ülök le mellé, miközben ő újra felugrik, de magam mellé rántom – Hanna!

-      Basszus! Nekem menne valami simán! – csattan fel.

-      Kicsim higgadj le és mond el mi történt.

-      Holnapután mentünk volna LA-be de én nem tudok veled menni Rob!

-      Miért?

-      Mert lakást kell keresnem New Yorkban, Zalánéknak tegnap este telefonált a házfelügyelőség, hogy Ashley lakása feletti apartman kigyulladt,  a tűzet eloltották, de jelentős vízkár keletkezett az ő lakásában is. Ők már ott vannak, intézkedtek, a bútorokat amit lehetett megmentettek, és elszállítattak egy raktárba, de elég ramaty állapotban van a lakás, oda nem mehetek lakni. Meg kell várni amíg kiszárad, és csak utána állhatnak neki a tatarozásnak ami barátok között is legalább 3-4 hónap. Basszus, most mit csináljak?! – temeti arcát a kezébe.

-      Ezen izgulsz? Elmész egy szállodába! – nyögöm ki a számomra egyértelmű megoldást, mire úgy néz rám, mintha meghülyültem volna.

-      Eszednél vagy te? Tudod, hogy az mennyi pénz? Nem, - közli határozottan -  keresnem kell egy lakást! – pattan fel és járkálni kezd.

-      De most miért Hanna? Szerintem ez a legjobb megoldás!

-      Nem Rob! Én nem dobok ki súlyos ezreket szállodára. Addig úgyis abba kell laknom amíg nem találok valamit! Basszus! 12  nap múlva kezdenem kell, és . . . A francba! – csattan fel – Amikor újra csörögni kezd a telefonja.

-      Ki az? – kérdezem tőle.

-      Stephani. – válaszolja, majd beleszól – Szia! Remélem te valami jó hírrel jössz! –nevet fel, majd idegesen mászkálni kezd. – Mi? – áll meg döbbenten – Ezt most komoly? Ne szórakozz velem! – csend és hallgat – Steph! Ezt nem hiszem el! – vigyorogja – És mikor? – hallgatás – Rendben, megbeszélem vele és felhívlak!

Leteszi a telefont, majd vigyorogva táncra perdül. Meghökkenve nézem a dance előadást, de ahogy vigyori arcára nézek elnevetem magam.

-      Mi történt?

-      Képzeld Rob! – nevet rám – Interjút akarnak velem készíteni!  Velem hallod?!  - vigyorogja és a nyakamba ugrik. l- Egy újság akar velem interjút készíteni a mesekönyvről!!!!  Eltudod ezt képzelni?!  Velem!!!!! 

Szinte ragyog az egész lány, és én eltelve a szerelemtől nézem az arcát.

-      Gratulálok kicsim, és mikor?

Hirtelen elkomolyodik.

-      Hát ami azt illeti nekem holnap már NYC-be kell utaznom. Holnapután lenne a találkozó az újságíróval.

-      Ahha. Akkor nem jössz velem haza sem L.A-be? Nem jössz el a MTV MA-ra sem? – nézek rá kedvetlenül.

-      Hát nem.  –fagy le az arcáról a mosoly – Basszus, pedig olyan jó lett volna hazamenni! – sóhajtja. – Olyan régen voltam otthon. – szontyolodik el.

Csak nézem ezt a lányt.

-      Figyelj kicsim! Holnap elutazol, én meg holnapután a banzáj után utánad megyek, aztán majd onnan jövök vissza  ide. Keresünk neked valami kis lakást. Rendben? Na had lássam azt a vigyort!

-      De én otthon szerettem volna lenni kicsit veled! – suttogja a nyakamba.

-      Hát most nem otthon leszünk, hanem New Yorkban, ennyi. Viszont nincs kedved kijönni velem a forgatásra? Addig is együtt lehetnénk!

-      Oké! Megyek! De már most délután forgattok?

-      Nem most csak kamera próbák lesznek este lesz élesben a forgatás.

-      Jó én majd utánad megyek, mert nekem most pakolnom kell, meg jegyet foglalnom, meg szállást foglalnom, ezer dolgom van! Figyi Rob! Én ezeket elintézem és utánad megyek esküszöm! – közli és elsuhan a fürdőbe.

-      Rendben! – motyogom a forgószél után – Én elmentem!! – kiabálok neki, mire kidugja a fejét az ajtón

-      Nem mondod? – kacsint rám – Ami azt illeti én is!

-      Boszorka! – nevetek rá és hozzá lépve egy csókot nyomok a szájára.

* * *

Fáradtan rogyok le a kanapéra, és nézek körül a lakosztályban.

Üres.

Nagyon üres.

Hiányzik Hanna.

Milyen igaz, hogy az ember nagyon könnyen megszokja a jót! Olyan jó volt tudni, hogy ha jövök vissza, akkor itt lesz. Lehet, hogy már alszik, de akkor is mellettem van.

Nagyot sóhajtok és beballagok a fürdőszobába, ledobálom a cuccaimat, és a zuhany alá állok. Utálom ha a zselétől ragad a hajam!  Sután a víztől  vakon tapogatózom a sampon után.

Hirtelen megcsap Hanna illata. Bambán, hevesen dobogó szívvel  nézek körül, de nincs itt, csak az érzékeim csaltak meg! Aztán  kisvártatva rájövök, hogy Hanna itt hagyta a samponját, annak az illatát érzem.

Akkor a barom vagyok!

Mindenesetre gyorsan megmosom a hajam. megtörölközöm,  és a kanapéra rogyok. Pakolnom kellene, mert holnap reggel indulok LA-be, de semmi kedvem nincs hozzá. Inkább körülnézek a neten.

Persze nem tudom megállni és az egyik velem foglalkozó portálra lépek, kíváncsi vagyok na! Vajon most mit írnak rólam?

Meglepődöm!

Észre sem vettem, hogy fényképeznek!

Hirtelen feltűnünk a képernyőn, tegnap szakadt az eső, és hideg is volt amikor kikísértem a Boszorkát a reptérre. Dean tiltakozott, de most az egyszer nem engedtem neki.

 Kézen fogva húzom magam után, hogy minél előbb a VIP váróba érjünk, a következő képen is mi vagyunk ahogy Hannával állok a terminálban arra várva, hogy felszállhasson.

 

Már a képek láttán is őrült vágtába kezd a szívem.

Tulajdonképpen már hetek óta érlelődik bennem egy gondolat  és ami azt illeti ez a gondolat egyre hevesebben foglalkoztat.  Bobby kérdezett rá, pár hete amikor találkozott Hannával és igaza van.

 Végül is miért ne? Felhívom az illetékest – határozom el magam, és tárcsázok.

-      Szia! Beszélhetnénk?

Hanna

Fáradtan rogyok le a szobámban, kicsi ugyan, de kellemes, és minden megvan benne. Rob kiakadt amikor nem az általa javasolt luxusszállodában szálltam meg.

Jó ez nekem.

Gondolataimat hirtelen kopogás zavara meg.

Ki a franc lehet az? Állok fel, és lépek az ajtóhoz, amit kinyitva tátott szájjal meredek az ajtóban álló alakra. 

-      Hát te mit keresel itt?

211608