91. fejezet: Váratlanul . . .

Sziasztok!

Jaj nagyon lelkesek voltatok!

Fent a fejezet.

Szerintem tartogatok pár meglepetést, amire nem számítottatok, vagy lehet, hogy tévedek. Remélem megírjátok a véleményeteket, mert nagyon kíváncsi vagyok.

Golden életem itt is vagyok már! Megrettentem !

Válaszok:

Látom Herkules személye illetve valós nagysága sokatokat felborzolt. Nem is értem, hogy miért?! Nos az az igazság, hogy azért döntöttem a yorki mellett, mert viszonylag sok olyan képet találtam Emmy Rossumról amin a kiskutyájával szerepel, ami történetesen egy yorki. :D :D 

Ennyi az egyszerű magyarázat.

csez:

Alig akartam hinni a szememnek amikor megláttam a kommentedet! Komolyan mondom nem voltam észnél! Hát igen, nem mindig sikerül minden túl valóságosra. Oltás igen 1 nappal az indulás előtt, de az az igazság, hogy nem volt tervben a Kínai út amikor az előző fejezeteket írtam, hirtelen ötlet volt,  így viszont csak betettem.

Judy:

Hát szerintem minden kérdésedre választ kapsz ebben a fejezetben. :D Köszönöm a kommented!

Flo:

Igen köszönöm kérdésed, minden oké. Jól gondoltad lesznek bonyodalmak.

Golden:

Ez már az előkészítés. . . Jól látod, és igen arra felé haladunk, csak a tervezettnél lassabb iramban. Ismersz, mindig elkalandozom. Sokszor jönnek ötletek, egy-egy képről, színről, szagról amit beleveszek a történetbe. Sokak számára ez zavaró, és idegesítő, hogy ilyen lassan halad a cselekmény, de úgy vagyok vele, hogy ez az egyetlen amit írni fogok, és szeretném beleírni az ötleteimet, teljeset akarok, mivel több történtbe nem kezdek bele. Ebben biztos vagyok J

Pixie:

Nem is zsebkutya, és nem is egér! Annyira röhögtem amikor olvastam a komidat, hogy a Bazsi kifutott a szobájából és tudni akarta, hogy min vidulok ennyire. Nem értették!

Nos ebben a részben betekintést kapunk little mouse-val töltött időről. Ő Hanna számára egy fontos kapaszkodó lesz a továbbiakban.

Timi:

Nagyon édes vagy! Köszönöm a komikat!!!! Puszillak drágám!

Mono:

Nem, nincs vége. Quinni, kellett a történetbe. Nem is kell sokat várni, csak a következő részig és újra velünk lesz. Köszönöm, hogy írtál!

Kriszty:

Szerintem mind a ketten megérik a pénzüket. Igyekszem úgy alakítani a karaktereiket, hogy egyik sem legyen túl jó, vagy túl rossz, túl szerelmes, A rossz tulajdonságaikat is igyekszem előtérbe hozni, csak sajna nem mindig sikerül. . . . hihihi

Névtelen:

Köszönöm a soraidat.

Gabó:

Szentséges atya gatya! Nem akartam hinni a szememnek, hogy nini:  Gabó írt! :DD.  Majd elaléltam. Örülök, hogy tetszik az én kis agyszüleményem, és remélem, hogy azért velem maradsz a továbbiakban is. Azt azonban nem garantálom hogy nem lesz hasonló mélypont náluk mint az volt, ami miatt eltűntél.

Krisztina:

Hát Herkivel töltött idő azért most bemutatásra fog kicsit kerülni, és arra is fény derül, hogy mi történt Hannával. J

K.:

KÖSZÖNÖM! Látod már itt is vagyok!

Anna:

Hát Robert féltékeny, sőt óvó-védő arca is be fog mutatkozni a következőkben erről biztosíthatlak!

Réka:

Igen jól látod, most is fognak történni dolgok amiket majd fel kell dolgozniuk, amit nem lehet majd csak egy vállvonogatással elintézni. Quinni, hát igen, én is nagyon szeretem az ő karakterét, úgy éreztem, hogy kellett a történetbe egy ilyen karakán, vidám szókimondó karakter aki ellensúlyozza Hanna borongósságát.

Milagros:

Köszönöm hogy írtál! :D

Ditke:

Köszönöm szépen a komentedet! :D

Ada:

Nehogy már! Ezen sírtál majdnem? Mond te látnok vagy?

Nici:

Azt azért ne! Én mindent megteszek, hogy életben maradj! :DDD

Gica:

Nem nem terhes Hanna. Majd meglátod, hogy mi a baj, (egyébként semmi komoly)

reb εïз :

Őszintén szólva én sem nagyon kedveltem az ilyen pici kutyusokat, nekünk is mindig nagy kutyáink voltak, (mondjuk azért nem Berci méret inkább valahol a kettő között) de ahogy böngésztem a yorkik után a neten egyre jobban megtetszettek.

Még egyszer nagyon köszönöm a kommenteket akik írtak, és azoknak is akik pipáltak!

Most se feledkezzetek el a komikról!

Csók drágáim!!

Heni

 

Robert

-      Hahó föld hívja Robertet! Rob jelentkezz! Az istenit Pattinson figyelnél már végre! – hallom Kris ingerült hangját.

-      Mi van? – fordulok felé.

-      Próbálnunk kéne! Az van! – morran rám – de egyedül hiába szövegelek Billnek. – mutat az asztal másik felén ülő rendezőnk felé, aki felvont szemöldökkel méreget.

-      Bocs! Csak nem jár itt az agyam.

-      Nem mondod? – ironizál Kris – Észre sem vettem!

-      Na gyerekek szerintem ezt most hagyjátok! Mind  fáradtak vagyunk, egész nap ment a forgatás. – kászálódik fel és néz végig rajtunk -  A holnapi anyag nagy részén túl vagyunk, átbeszéltük, azt az 1 jelenetet meg átbeszéljük a felvétel előtt holnap. Jól állunk. Nyugi Kris! – vigyorog a mellettem ülő némberre. - Na sziasztok!

Nagyot sóhajtok, amikor látom, hogy becsukódik utána az ajtó.

-      A rohadt életbe! Kezd belőled elegem lenni! Nem lehet veled dolgozni! Mocskosul unom már, hogy ezt csinálod! Szedd össze magad, mert szétrúgom a hátsódat! Bassza meg! Hívd fel!

-      Hívnám, de már 2 napja elérhetetlen! Szétszedem azt a barmot, ha hozzáért! – dühüdök fel újra.

-      Na nekem ebből elegem van! – pattan fel és faképnél hagy, majdnem fellöki az ajtóban megjelenő Kellant és Petert.

-      Ennek meg mi baja van? – néz Kris után.

-      Hisztis. – szűröm a fogaim között, de szerencsétlenségemre meghallja és visszafordul.

Szinte füstöl a feje a dühtől. A folyosó végén feltűnik Ashley és Nikki is. Remek! – húzom el a számat.

-      Szívd vissza, mert kinyírlak! – üvölt rám.

-      Nyugi Kris! – öleli át Peter a vállát – Még a végén infarktust kapsz!

-      Mocskosul elegem van abból, hogy nem lehet vele dolgozni! Napok óta ilyen hülye! – mutogat rám.

-      Jaj Kris! – nevet fel Kellan – Mindegyikünknek vannak rossz napjai! Nem kell ezen hisztizni! Voltál már te is nem is egyszer rossz passzban, és szólt bármelyikünk is érte? Nem! Akkor meg higgadj le, ha nem megy szedegess hangyát!

Mind a hármunkat végigméri dühösen.

-      Farkantyúsok! – morran fel és faképnél hagy minket.

Felröhögünk.

-      Ezt kár volt elmesélned! – vereget hátba Kell – Most az összes csaj rákapott.

Ekkor mellénk érnek a csajok.

-      Mivel akasztottátok ki ennyire? – mutat a Niki Kris után.

-      Kicsit szétszórt voltam! – vonom meg a vállam

-      Már megint? – röhög fel Niki.

-      Nem ugrottam azonnal amikor szólt. Elegem van a hisztijéből! – túrok a hajamba - Én is dolgozom, én is megcsinálok mindent, és igyekszem mindig a toppon lenni, de az agyamra kezd menni azzal, hogy mindent mániákusan jól akar csinálni, mindnet megtervez pontról pontra, mozdulatról mozdulatra! Én játszani szeretek és nem pedig lejátszani mindent! – fakadok ki. – Ő pedig ezt csinálja! Ha egy mozdulatot másképp képzelek, vagy másképp csinálok már patáliázik!

Csak röhögnek rajtam.

-      Gyere lemegyünk egyet inni! A csajok főztek, vacsorázhatunk is.

-      Oké menjünk!

Nevetgélve megyünk le  földszinti lakásba amiben nem lakik senki, ez a mi társalgónk, gyülekező helyünk. Mindegyikünknek van ugyan kis apartmanja, az épületen belül, ahova eltud vonulni, ha elege van mindenből, az estéinket mégis inkább itt töltjük ebben a lakásban. Nagy a nappalija, ami a konyhával egybe nyílik. Most is itt van szinte mindenki. Amikor belépünk felénk pillantanak majd hatalmas csaholás mellett megjelenik Herki is. Szinte repül felém, amit nevetve nézek, és leguggolok, hogy megtudjam dögönyözni.

-      Na jó voltál? – emelem fel, mire lelkesen fickándozik és képen nyal, a többiek röhögésétől kísérve.

-      Jó volt! – vigyorog Ash – ma csak a papucsom esett áldozatul. De az én hibám volt, mert lent hagytam.  – mutat a kanapé mellett árválkodó fehér valamire.

-      Kifizetem.

-      Dehogy fizeted! Úgyse szerettem! Zalán nem éppen találta el az ízlésemet, de a világért meg ne mond neki! – kacsint rám, mire elnevetem magam – így legalább tudom mire fogni, hogy miért nem hordom!

-      Herki gyere ide! – hívja Kellan magához a szörnyecskét egy 46-os fehér zoknit lóbálva, mire a kezemben lévő kutyus szinte megőrül.

-      Lábfetisiszta! – jegyzi meg felvont szemöldökkel Jackson. – Eszméletlen ez a kutya, nagyságát nézve bőregér, vehemenciáját tekintve meg vetekszik egy oroszlánnal!

Nevetve nézem Herkulest ahogy alacsonyan száll a zsákmányért közben kétszer orra bukik a saját lábában. Kellanhoz érve rábukik a zoknira és  ezerrel tépni kezdi. Már – már magáénak érezheti a zsákmányt - ami majdnem kétszer akkora mint ő maga- , és vadul csillogó szemekkel próbálja toronyiránt elrámolni amikor Kellan utána vetődik,  elkezdi húzni visszafelé a zoknit. Erre Herki megkergül, és vadul morogni kezd a gaz bitorlóra, aki persze még hergeli is. Mindannyian nevetve figyeljük a kibontakozó drámát, amikor csörögni kezd a telefonom. Szórakozottan veszem elő. A hívó láttán azonban hirtelen vad vágtába kezd a szívem. Felugrok és a nappali csendesebb szeglete felé veszem az irányt.

-      Szia! – szól bele a készülékbe fáradt hangon.

-      Szia!  Csakhogy előkerültél! Két napja rágom a küszöböt, hogy mi van veled, mert soha nem tudtalak elérni!

-      Már semmi bajom nincs! – sóhajtja.

-      Mi az, hogy már semmi bajod nincs? – emelem fel a hangomat önkéntelenül. – Mi történt? Én megmondtam, hogy ne menj el! Lázas voltál!

-      Rob! – szól rám nevetve – Nem kell túlzásokba esni, megmondták, hogy a védőoltásnak lehet ilyen hatása. Mire odaértünk már semmi bajom nem volt!

-      Nem válaszoltál a kérdésemre! – dörrenek rá, mire szinte mindenki elhallgat amit azonban észre sem veszek. – Válaszolnál? Tehát mi az, hogy már semmi bajod sincs?

Csend.

-      Hanna! – dörrenek rá.

-      Kaptunk egy kis ételmérgezést. – suttogja – Két napig kórházban voltunk, de már jól vagyok! – teszi hozzá sietve.

-      Mi van? Hogy-hogy ételmérgezést?

-      Rob, nem kell tragédiát csinálni belőle! Jól vagyok! – sóhajt nagyot, és a hangja sem túl meggyőző.

-      Figyelj! Látni akarlak, gyere fel Sypra!

-      Rob!

-      Most! – szólok ellentmondást nem tűrően rá. Hallgat.

-      Jó!  - suttogja.

-      Figyelj ha nem leszel fent 5 percen belül, én esküszöm, hogy gépet bérlek és elmegyek érted! Komolyan mondom!

-      Jó! – csattan fel és leteszi a telefont.

Idegesen kapom fel az asztalon lévő laptopom és kapcsolom be. Ekkor tűnik fel, hogy mindenki csendben figyel.

-      Mi van? – nézek rájuk feszülten.

-      Hát ezt inkább mi kérdeznénk! – lép mellém Kellan – Mi van a Boszorkánnyal?

-      Állítólag ételmérgezést kaptak! – felelem, miközben meghívom Hannát és arra várok, hogy kapcsolódjon.

-      Mi? – röhögnek fel, ekkor azonban Hanna bejelentkezik.

-      De jó kedvetek van! – szólal meg mosolyogva, én azonban nem jutok szóhoz a látványtól.

-      Csak egy kis ételmérgezés mi? – nézek rá elképedten, mire ideges pillantást vet rám.

-      Nem kell túllihegni! – szól vissza rám dacosan. – Tényleg csak az volt! Elmentünk Jillel, Jeffel és Greggel vacsorázni 3 napja. . .

-      Ki az a Jeff? – szúrom közbe idegesen, már megint egy pasi! Ez nem lehet igaz!

-      Az itteni kapcsolattartónk, a konzulátuson dolgozik, és mielőtt még rákezdenél, felesége van és két kislánya! – néz rám dacosan, de nem reagálok rá.

-      Szóval ott tartottál, hogy elmentetek vacsorázni. . .

-      Sziasztok! – kezd mosolyogni és integetni, mire hátranézek. Ott állnak mögöttem mind a négyen és vigyorognak.

-      Helló! Hát meg kell mondanom szívecském nem nézel ki valami jól! – szólal meg Niki.

-      Pedig már jól vagyok! Elmentünk vacsorázni, egy állítólag jó kínai étterembe. Jeff állította, hogy Peking egyik legjobb étterme. Jól be is kajálunk, nem is volt semmi bajom, de másnapra kifeküdtünk mind a négyen – sóhajt fel – Két teljes nap kiesett a forgatásból, mivel Greg  is oda volt, így a felvételeket sem tudták folytatni műsorvezető nélkül, így most mindent át kell variálni, és minden rám szakadt. A kiesett két napot  később vesszük, fel, mivel most megyünk tovább a forgatókönyv szerint, és ráhúzunk két napot a forgatásra. Most rohangálunk Jeffel a hatóságokhoz engedélyekért , szállást kell találnom, tolmácsot kell keresni – sóhajt fel. – De már nem bírtam tovább, fel kellett, hogy hívjalak! Úgy hiányzol!

-      Te is nekem! – válaszolok és csak nézem a fáradt, nyúzott vonásait. Legszívesebben magamhoz húznám, de messze van nagyon. – Mikor jössz?

-      Nem tudom Rob! Fogalmam sincs, előre láthatóan még két nap lenne vissza, de ugye rá kell húznunk a kimaradt két napot, + ha még jön valami gikszer. De úgy tűnik, hogy 4 nap múlva megyek haza, vagyis hozzád Vancuverbe.

-      Hanna! Gyere már! – toppan be Greg a szobába – Mindenki rád vár Angyalom! Mozgás!

-      Greg! Az isten áldjon meg, éppen beszélek, ha nem zavar! Légyszives fáradj ki az ajtómon kívülre, emeld fel a két bal kezed egyikét, hajlítsd be az ujjadat és verd párszor az ajtólaphoz! – förmed rá dühösen Hanna – Tudod bogaram ezt hívják kopogásnak!

-      Nem zavar, de mozogj! – nevet rá a pasi és oda hajol Hanna mellé miközben kacsintgat rám – Szia Rob! Jó a kiscsaj nagyon! – majd felé fordulva folytatja -  Siess, mert beárullak a pasidnak, hogy rossz voltál!

-      Greg, húzz el a büdös fenébe, amíg még szépen vagyok! – kiabál rá Hanna, nekem pedig egyből elönti az agyamat a vér a hallottaktól.

Hanna eközben dühösen figyeli, ahogy Greg kivonul a szobájából.

-      Hülye, agyalágyult köcsög! – mormolja az orra alatt, majd a monitor felé fordul.  – Néha szét tudnám verni a fejét!

Én csak nyelem a dühömet, lassan már a fülemen érzem kiszáguldani a kénkő füstöt.

-      Azt hiszem, itt most magyarázatra szorul egy-két dolog. – vetem oda foghegyről Hannának.

-      Ne kezd el te is! – mordul rám – Minden pasi hülye a közelembe? Még mielőtt rákezdenél, nem történt semmi olyan ami miatt lilulnia kellene a fejednek! 5 napja Maotai néven értékesített szeszesitallal kínáltak meg minket az itteni kísérőink. Ez egy gabonapárlat, amit  leginkább cirokból vagy rízsből készítenek. Különlegessége, hogy nyolcszor erjesztik és kilencszer párolják. Ez a pia a nemzetközi diplomáciai eseményeken kínai részről az egyik leggyakrabban átadott állami ajándék. A legtöbb kínai számára a szeszesital akár szereti, akár nem, a barátok, főnökök stb. felköszöntésének eszköze, másrészt a berúgás eszköze. Ha inni akarnak, akkor tósztot mondanak. A fogadásokon körbejárják az asztalt, és mindenkivel koccintanak. Ez történt itt is. Amikor Pekingbe érkeztünk, az itteni kísérőink egy kis fogadás szerűséget tartottak. Én nem szoktam inni, te is nagyon jól tudod, de mivel nem illik nemet mondani, és csak egy gyűszűnyit kell belőle inni, így rászántam magam.

-      És? – kérdezek rá, de már vigyorgok ezerrel, mert sejtem, hogy mi következik.

-      És? És? Mintha nem tudnád? – morran rám – Gyűszűnyi persze, de 9-szer, annyira berúgtam tőle, hogy azt sem tudtam, hogy merre van az előre. Greg és Jill hoztak fel a szobámba, azt sem tudom, hogy hogyan kerültem ágyba. . .  – sóhajt fel, mire megint elkap a harci ideg, ő azonban folytatja, nem veszi észre rángatózó arcomat – Másnap olyan szarul voltam, hogy azt el sem tudom mondani. Mire kihevertem és egy kicsit jobban éreztem magam akkor meg elmentünk vacsorázni.

-      Hanna! Megmozdulnál  végre az istenedet! Ne locsogj már annyit, hanem gyere! – nyit be újra hozzá Greg.

-      Megyek azonnal! – kiállt ki neki, majd felém fordul – Bocs de mennem kell!

-      Figyelj egyáltalán nem tetszik, hogy ez a pasi csak úgy bejárkál hozzád amikor csak kedve tartja!

-      Rob kérlek szépen ne kezd el megint! – néz a plafonra – Ehhez most sem kedvem sem pedig időm nincs! Ő csak a főnököm! De nem nyitok vitát újra, mennem kell ne haragudj! Szia!

Közli, és megnyikkanni sem tudok kilövi a Skypot. Csak lesek tátott szájjal az elsötétülő képernyőre.

-      Hát apám téged aztán lekoptattak! – vereget hátba Kellan. – Egyre jobban tetszik nekem ez a csaj! – röhög fel.

-      Te Rob az a pasi volt Hanna főnöke? – szólal meg Kristen a hátam mögött, mire meglepve fordulok hátra.

-      Igen miért?

-      Azért apám, - szólal meg Peter is - mert ha így van, akkor pasi szemmel nézve is felkötheted a gatyád! – lesápadok.

-      Miért?

-      Azért édes fiacskám, mert szívdöglesztő! Azért! – kacsint rám.

-      Szóljatok rám, hogy el ne felejtsem mondani Hannának, hogy mutasson be neki!  - teszi hozzá Kristen – Ilyen jó pali nem terem minden pálmafa alatt még LA.- ben sem! – vigyorog, mire az idegbaj kezd kerülgetni, így észre sem veszem a cinkos kacsintásokat, és félmosolyokat.

-      Jaj ne legyetek már ilyen hülyék! Ne hergeljétek! – csattan fel Ashley, majd felém fordul – Te meg nem veszed észre, hogy szívatnak? – néz rám, mintha birka lennék, a többiek meg felröhögnek, zárásként pedig megjelenik Herki is aki finoman belekap a lábamba a tejfogaival. Felszisszenek, és felkapom a csöppöt, mire képen nyal mielőtt leszidhatnám, és olyan édesen néz a gomb szemeivel rám, hogy képtelen vagyok rá haragudni.

-      Én mondtam, hogy lábfetisiszta ez a kutya! – szólal meg Jackson.

-      Nem inkább nagyra nőtt molynak mondanám!  - szólal meg Kellan, és felmutatja a 46-os zokni maradékát, ami középen ki van rágva.

-      Nem hinném! – teszi hozzá a magáét Ashley – csak követi a divatot, az ott a nyak kirágás! Belebújik és kész is a rucija! – nevet fel, és kikapja a kezemből az ujjam felfalásán fáradozó apróságot és dögönyözni kezdi.

-      Na elég volt! Éhes vagyok! És nem bánnám, ha ma estére felhagynátok az aprításommal! – teszem hozzá feszülten.

Vacsora után, nincs kedvem elvonulni a szobámba, így ledobom magam a kanapéra, és onnan figyelem a többieket. Herkit hergelik, amit persze ő halálosan élvez, de hamar kifárad. Kölyök még. 4 hónapos csupán. Most éppen Kellan mellkasán durmol ezerrel, mind a négy lábát szétdobva. Jókat nevetnek rajta. Kisvártatva Kristen ül mellém, bort szopogatva.

-      Megnyugodtál? – néz rám kérdőn.

-      Ja. – morranok rá – legalább tudom, hogy mi van vele. Idegesített, hogy semmit nem tudtam róla – mély levegőt vesz, de leintem – Meg ne szólalj, hogy te megmondtad! Tudom, hogy hülye voltam!

-      Most legalább tudod, hogy ő hogyan érezhette magát akkor, amikor semmit nem tudott rólad sokáig. Te már 5 nap után kibuktál.

-      Tudom. Igazad van, és utálom is magam érte nagyon.

-      De megbeszéltétek és ez a lényeg.

-      Baszki Pattinson – hördül fel Kellan – Lehugyozott a kutyád! – pattan fel Herkulest távol tartva magától aki álmosan pillog mivel nem érti, hogy mi van, miért macerálják?  Míg Kellan hitetlenkedve mered a foltra a pólója közepén.

Felsóhajtok.

-      Megyek lefektetem a gyereket!

Hanna

Idegesen állok fel az asztaltól. Most egyszer és mindenkorra helyre teszem Greget. Felrántom az ajtót, és felkapom a kabátomat és táskámat miközben dühöngve megyek le. Jill, Jeff és Greg lent állnak és rám várnak. Nem érdekel, hogy a stáb többi tagja is ott van körülöttünk, most nem érdekel!

-      Na ide figyelj Greg! Ha még egyszer bemerészelsz úgy jönni a szobámba, hogy nem hívlak be, hanem csak berontasz szétszedlek apró darabokra értetted! – sziszegem neki. – Vedd tudomásul, hogy a pofátlanságnak is vannak határai és ezeket te már nagyon erősen döntögeted! Nem vagyok hajlandó eltűrni értetted!

A közelünkben álló Jill és Jeff döbbenten néznek rám, majd Gregre.

-      Nyugalom kisanyám!

-      Egy:  nem vagyok a kisanyád, van nevem, betűzzem, hogy megjegyezd? Kettő: elvárom, hogy legalább elnézést kérj azért, mert szabályosan rám rontottál! Három: tudomásom szerint 4 órára volt megbeszélve, hogy lent találkozunk, most 15:45 van, tehát még nem is késtem!

Nem szól semmit, csak farkasszemet nézünk egymással.

-      Nyugalom gyerekek, nyugalom! Mindannyian ki vagyunk merülve, ne veszekedjetek. Tényleg rárontottál? – fordul Jill Greg felé.

-      Robbal beszélgettem Sky-pon amikor berontott kopogtatás nélkül! – csattanok fel.

-      Így volt?

-      Igen így. – szűri a fogai között Greg – csak szóltam neki, hogy indulnia kéne, és nem szövegelni! Ha emlékezetem nem csal dolgozni vagyunk itt és nem nyaralgatni!

Szavai hallatán elönti az agyamat a vörös köd.

-      Na idefigyelj  Greg Hamilton! Tudtommal mindent rendesen elvégeztem, minden le van rendezve, le van foglalva, és az összes engedély be van szerezve! Ne merészelj engem fikázni, mert megbánod!

-      Higgadj le baby! Árt a szépségednek!

Figyelmen kívül hagyom a beszólását és inkább a tennivalóimra figyelek. Az operatőrökkel egyeztetek és elindulunk az Égi Templomhoz. Elképedve nézem a hatalmas színpompás épületeket. Jeff mesél egyfolytában miközben a többiek forgatnak. Hirtelen megjelenik két hagyományos harci díszbe öltözött fiú. Jeff egyből lecsap rájuk és engedik, hogy egy képet készítsen rólam velük.

-      Legyen már végre valami emléked is arról, hogy itt voltál! – nevet fel miközben a képet készíti. – Fényképeztél egyáltalán?

-      Nem! Egyszerűen nem volt rá időm! – válaszolok, mire Jeff a képeket nézve elneveti magát. – Miért nevetsz? Ennyire hülye fejet vágtam?

-      Te nem, de ez a két fickó! – röhögi, de magunkba kell fojtani a jókedvünket, mert Greg randán néz ránk hangoskodunk, ezért inkább kimegyünk a térre.

-      Elképesztőek itt a méretek, és a színek nézek körül, nem csodálom, hogy beleszerettél ebbe az országba. Nem furcsa nyugatiként itt élni?

-      Nem Hanna, nyugalmasabb életem van itt, mint otthon volt, megszerettem a kultúrát az embereket. Igaz itt is vannak nagy gazemberek, de az emberek nyugodtak általában.

-      Na miről folyik a susmuss fiatalok! – lép mellénk Greg a felvétel végeztével.

-      Aki kíváncsi hamar megöregszik! – fordulok felé.

-      Na gyere baby – ragadja meg a vállamat – Jeff készítesz rólunk egy képet?!  Legyen már mit mutogatnia otthon a vérszívójának! – röhög a számára humorosnak tartott poénon, Jeff is csak félrehúzza a száját, de elkészíti a képet.

-      Na megyek is mert valakinek dolgoznia is kell nem csak sutyorogni! – vágja hozzám a megjegyzését, mire felforr az agyvizem. Kis híja van, hogy nem küldöm el melegebb éghajlatra.

-      Ez egy tuskó! – néz utána Jeff is – Komolyan az ilyenek elől menekültem idáig! Ne foglalkozz vele!

-      Tudod Jeff az elején még szimpatikus volt. Az irodában nem volt ennyire seggfej! Amit itt művel az már kritikán aluli néha.

-      Ne foglalkozz vele, ne szólj vissza neki, mert az ilyenek ezt élvezik!

-      Tudom de akkor is!

-      Hanna, én a helyedbe vigyáznék vele! – néz rám komolyan.

-      Tudom a helyzetet kezelni Jeff, és nem tett olyat ami zavaró lenne, csak beszólogat.

-      Hát nem tudom, kislány én azt mondom vigyázz vele!

Hallgatunk, miközben az esti fényeket nézzük. Jeff figyelmesen néz rám.

-      Kérdezz nyugodtan. – fordulok felé.

-      Milyen vérszívóról beszélt? – felsóhajtok.

-      A kedvesem egy világszerte nagy sikernek örvendő filmben játsza az egyik főszerepet. vámpírokról szól.

-      Csak nem az Alkonyat?

-      De. – nyögök fel.

-      Melyik az? Az egyik Vérszívó? Várj az asszony már vagy ezerszer látta, így nekem is meg kellett néznem párszor. – figyelmesen néz rám, mintha rám lenne írva a válasz. – Valahogy egyiket sem tudom melléd elképzelni, hm talán az a medveszerű srác az?

-      Ki? Kellan? – nevetem el magam – Nem talált Jeff.

-      A vámpírpapa? Nem az túl öreg hozzád meg családja is van, az nem lehet, a másik . . . – morfondírozik – Te Hanna csak nem azzal az Edward gyerekkel jársz? – néz rám elképedve, mire elnevetem magam.

-      Nem csak járok, a menyasszonya vagyok! – mutatom fel a bal kezemet, - De ezt nem nagyon hangoztatjuk, mert azon nyomban megölnének a rajongói. – nevetem el magam elképedt arca láttán.

-      Na jó most ledöbbentettél! – neveti el magát, - Úristen egy celeb van mellettem!

-      Ki én? Bolond vagy!

Egész este furán nézett rám ezek után, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Este hulla fáradtan rogytam az ágyra és szinte mozdulatlanul aludtam reggelig. Istenem már csak 3 nap és megyek haza! Megyek Robhoz!

Másnap:

Már kezd elegem lenni! Hideg van, fázom, és Greg az agyamra megy! Állandóan ugráltat valakit, úgy viselkedik, mint egy idióta! Nem értem mi baja van? Mióta Jeffel beszélgettem Robról kerül, amit nem értek. Az emberek annyira szélsőségesen reagálnak, az egyik szinte megőrül a dologtól, a másik meg kerül, mintha leprás lennék! Sokszor nem tudok ezzel mint kezdeni, csak értetlenül állok a dolgok előtt. Mindegy!  Hanna kibírod már csak 2 nap. 2! Inkább foglalkozz a kilátással! Elvégre a Kínai nagyfalon állsz!

Elgondolkodom. Istenem hihetetlen, hogy itt vagyok! Teljesen elmerülök a gondolataimban amikor valaki megáll mellettem.

-      Figyelj! Ne haragudj! Tudom hülyén reagáltam a dologra, csak meglepett, mert normális lánynak tűnsz! Én mindig azt hittem, hogy a világhíres pasiknak plázamacskáik vannak, őszintén meglepődtem.

-      Ugyan ne kérj bocsánatot! Nem történt semmi! – ölelem át a vállát és adok az arcára egy puszit.

-      Aranyos lány vagy! Vigyázz magadra! – olyan jól esik, olyan kedves pasi!

Jókedvűen beszélgetni kezdünk, és nem veszem észre a villámló pillantást amivel követnek egész nap. Az idő egészen felmelegedett, így a fekete pulcsimat és a bőrkabátot a kocsiban hagyom amikor megérkezünk a Harmóina pagodához.

-      Hanna, hozz már egy üveg vizet! – üvölt rám Greg.

Nagyot nyelek és uralkodom magamon. Nem szólsz vissza neki! Hanna nem szólsz vissza!

Nyugalom!

Fogom magam felállok és a kezébe nyomok egy palack vizet. Meglepetten néz rám.

-      Talán lecsavarnád a kupakot! – szólal meg Greg, mire a körülöttünk álló operatőrök  is felszisszennek, én azonban angyali türelmemről teszek tanúbizonyságot amikor mosolyogva letekerem és a kezébe adom a palackot, sőt még az ujjait is rásimítom.

-      Partedlit ne adjak rád? Esetleg itassalak is meg? Böfiztetni nem kell? Megtudod oldani magadtól? – nézek rá gyógypedes mosollyal, mire a körülöttünk állók felnevetnek. Greg szó nélkül hagyja beszólásomat.

Visszamegyek Jeffhez, aki vigyorogva fogad.

-      Nem semmi egy csaj vagy! – nevet rám – Mások már megitatták volna, a fejére öntött vízzel!

-      Angyali türelmem van Jeff! Angyali! – morgom – Bár már elég közel állok a hárpia üzemmódhoz!   - suttogom, mire felnevet.

-      Én azért vigyáznék vele! Jill hogy van? Elutazott?

-      Nem, de a szállodában maradt, nincs jól.

-      Értem. Figyelj! Ne sértődj meg, de szeretnék tőled kérni valamit!

Meglepve nézek rá.

-      Az asszonynak meséltem, hogy ki vagy, és teljesen megőrült. Lehetne, hogy egy képet készíts vele? Este mikor visszamegyünk, szeretne veled találkozni.

Szavai hallatán teljesen elképedek.

-      Ezt most teljesen komolyan mondod? Persze találkozok vele szívesen, de én egy teljesen hétköznapi lány vagyok!

-      Nem te már nem vagy az, - nevet fel – Te A Vámpír barátnője vagy! Az asszony teljesen megőrült a hírtől! Teljesen! Nem hagyott békén!

-      Jézusom Jeff! Oké! – sóhajtok fel, és megyek a dolgomra.

* * *

Végre a szállodában! Fáradtan rogyok le az ágyamra, ez a nap teljesen kimerített! Teljesen. Erőt veszek magamon és beállok a zuhany alá. Csak folyatom magamra a meleg vizet, hagyom, hogy az egész nap felgyülemlett feszültséget kioldja belőlem. Gyorsan hajat mosok, és hálóruhát húzok. Végre!

Felkapom a telefont és tárcsázok.

-      Szia! – suttogja a telefonba, mire már csak a hangjától is  őrült vágtába kezd a szívem.

-      Szia! – suttogom én is önkéntelenül. – Miért suttogunk?

-      Mert jelentben vannak a többiek, várj gyorsan kimegyek! Le ne tedd! Hallod?! – hallom, persze, hogy hallom, ahogy az ajtókat nyitja, ráköszönnek, ő meg visszaköszön. – Na itt vagyok!  Fáradt a hangod.

-      Hulla vagyok Rob! Kikészített ez a nap teljesen, már nagyon szeretnék otthon lenni, vagy nálad.

-      Nyugi! Már csak 2 nap! Nyugi, holnapután már itt is leszel! Mit csináltatok ma?

Mesélni kezdek, és élvezem ahogy hallgat, ahogy hallom hogy szuszog a telefonba, annyira hiányzik! Felnevet amikor mesélem neki, Jeff feleségével a találkozásomat.

-      Képzeld teljesen kivolt akadva, hogy találkozik velem! Egyáltalán nem viselkedett normálisan. Alig mert rám nézni, majd amikor az asztalhoz ültünk, mert náluk vacsoráztam, óvatosan kérdezgetni kezdett rólad. Pár apróságot meséltem, hogy szereted a kutyákat, meg a kedvenc kajádat kérdezte, hogy milyen vagy. . .

-      És mint mondtál, hogy milyen vagyok? – vigyorogja

-      Hát azt hiszem ilyeneket, hogy kedves, szexis, és egy állat az ágyban! – hosszúra nyúlik a csend.

-      Te most komolyan beszélsz? – kérdez vissza döbbenten.

-      Dehogy! – nevetem el magam, - Csak kíváncsi voltam, hogy hogyan reagálsz! – kuncogom.

-      Szóval vadállat az ágyban? – nyögi torokhangon – Már alig várom, hogy itt legyél és bizonyíthassak!

-      Rooooob! – hallom a telefonban, mire kedvesem felsóhajt.

-      Mennem kell, ne haragudj, bár a témát szívesen folytattam volna még! Siess! Szeretlek!

-      Én is! Puszi!

Kicsit megnyugodva teszem le a készüléket, amikor kopognak.

Nagyot sóhajtva kapom magamra a köntösöm és megyek ajtót nyitni. Csak nem Jillel van valami baj?

Résnyire nyitom az ajtót, hogy ki az, amikor Greg belöki és beront a szobába. Reagálni sincs időm, amikor nekem esik, és a falhoz szorít. Italtól bűzlik a lehelete, amikor megpróbál megcsókolni. Erőszakos, és durva. Szinte megfagyok a rémülettől és az undortól.

-      Tudtam, hogy csak játszod az eszed! Hogy csak kelleted magad! – suttogja a fülembe.

A szívem a torkomban dobog, hirtelen észhez térek, és ellököm magamtól. Szerencsére elveszti az egyensúlyát és eltudok ugrani tőle, de utánam kap,  a hajamba markol és visszaránt.

-      Na nem kisanyám! Nem játszadozol velem! Egész forgatás alatt kelletted magad, most megadom amit akarsz! – közli és durván a mellembe markol, a nyakamba harap, miközben a másik keze a nőiességem felé kúszik.

-      Engedj el Greg! – suttogom, azt sem tudom, hogy hogyan jön ki hang a torkomon – Kérlek ne csináld! Engedj el!

-      Nem béby, most megkeféllek, úgy istenigazából, megmutatom, hogy hogyan csinálja egy igazi férfi!

Nem! Nem engedem! A hányinger elkap amikor megérzem a férfiasságát a fenekemnek feszülni, szinte rosszul vagyok az undortól és a rémülettől, de nem tudom ellökni mert tébolyult erővel szorít magához, miközben a hálóingemet húzza egyre feljebb.

-      Látni akarom a portékát! – nyög fel és elindul velem az ágyam felé maga előtt tolva. Reszketek a félelemtől, az undortól, nem akarom! Nem! Sikoltani akarok, de nem tudok, mert bal kezét a számra tapasztja. Ekkor elönt az adrenalin, nem tudom, hogy honnan veszem az erőt, beleharapok a kezébe, és ellököm magamtól, felugrok az ágyamra, de utánam kap, hozzá vágok minden kezem ügyébe kerülő tárgyat, de fel sem veszi, csak jön felém. Szemében őrült vad fény villog, szinte kifordult önmagából. Agyam lázasan dolgozik zubog bennem az adrenalin, el kell érnem az ajtót, ki kell mennem muszáj!

-      Á szóval kéreted magad! – röhögi részegen és átugrik az elé borított széken.

Egyre fogy az előnyöm, egyre közelebb ér, istenem, el kell futnom előle! Kétségbeesetten kapkodok fel mindent és vágom hozzá, de az idegességtől célt tévesztenek, már a közelemben van, felém kap, de elugrok, visz a lendület, a keze azonban beleakad a hálóingembe és elrepíti azt. Hallom amint felnyög amikor meglátja a melleimet, leterít rám akar mászni, de rúgom ahol érem, csapkodok, karmolok. Felüvölt, és egy pillanatra lazul a szorítása. Kihasználom az alkalmat felugrok és rohanok az ajtót feltépve Jill szobája felé. Kétségbeesetten dörömbölök rajta.

-      Jill engedj be! – zokogom – Kérlek Jill!

Rettegve várom, hogy Greg megjelenjen az ajtóba, hogy utánam jöjjön, de csak vad káromkodást és dübörgést hallok a szobám felől. Ekkor kinyílik Jill ajtaja, nevetve néz rám, majd elképedve mér végig.

-      Jézusom veled meg mi történt?

Képtelen vagyok megszólalni, csak kapkodok levegő után, amikor megjelenik, Adrian és Karl. Mellém ugranak, mert hirtelen elhagy minden erőm.

-      Hanna kislány mi történt? – szólal meg az operatőrünk Adrian, és végignéz rajtam, miközben felkap és Jill ágyához cipel. – Ki tette ezt?

-      Greg – csuklik el a hangom, - Rám rontott a szobámba, és megpróbált, megpróbált . . . .

-      Jézusom! – szólal meg Karl is – Hol van most?

-      Nem tudom, elszaladtam! -  zokogok fel.

A fiuk felpattannak, és átrohannak a szobámba. Jill elképedve mered rám.

-      Szentséges isten te lány! De nem ugye . . .

Nem tudok megszólalni, csak fejemet ingatom tagadólag, és ráz a zokogás. Jill mellém ül, magához szorít. Lassan megnyugszom.  Kintről hangoskodás hallatszik, remegni kezdek.

-      Jól van, nyugi, nincs semmi baj! Nyugi!

Jól kisírom magam, miközben Jill simogatja a hátamat. Nem tudom mennyi idő telt el, de hirtelen kopognak, és belépnek Karlék.

-      Jól vagy? – néznek rám – Nem . . . ugye?

-      Nem. – suttogom, - csak tapogatott, meg markolászott, de. . .

-      Nyugi! – próbál csitítgatni Jill, mert újra sírva fakadok.

-      Hol van most? – néz a fiukra Jill.

-      A szobájába vittük. Hanna szobájában a fetrengett a földön amikor átrohantunk. Bevittük a szobájába és rázártuk az ajtót, itt a kulcs. Amikor eljöttünk már aludt. Rettenetesen berúgott. Talaj részeg.

Csend telepszik ránk. Alig mernek rám nézni.

-      Mit akarsz tenni Hanna? Hívjuk ki a rendőrséget? Feljelented?

-      Nem, nem hiányzik, hogy cirkusz legyen, nem jelentem fel, de egyetlen percet sem maradok itt tovább. – nézek végig rajtuk – Az első járattal haza megyek, és felmondok, Jill itt és most felmondok.

-      Megértem! – suttogja – Sajnálom, hidd el nem tudom hogy mi történt vele!

-      Hogy mi történt vele? – horkan fel Karl – Elmondom mi történt ezzel a seggfejjel! Az, hogy nem bírta elviselni, hogy Hanna rá sem bagózott! Az történt vele! Mind a ketten észrevettük, hogy meg van őrülve érted! – néznek rám – Mit gondolsz, miért ugráltatott, bosszantott mindig? Azért mert rá sem bagóztál! Azért. Sejtettük, hogy a nagy egója nem hagy neki nyugtot, de arra egyikünk sem gondolt, hogy idáig elmegy! Ez egy állat! – pattan fel Karl. – Jeff is észrevette, ő szólt is neked, hogy vigyázz vele, tudom, mert mondta nekünk

-      Tudom Karl mondta, de nem hittem, hogy igaza van! Én soha nem viselkedtem kihívóan vele! Soha! Soha nem bátorítottam!

-      Nyugi, ezt mind tudjuk! Senki nem is állít mást! – szólal meg Adrian is. – Nyugalom! Most mi legyen? – merednek rám.

Jill nagyot sóhajt mellettem és a telefonja után nyúl.

-      Megmondom, hogy mi lesz. Most felhívom Apámat, elmondom neki, hogy mi történt. Ha ragaszkodik ahhoz, hogy a kimaradt napokat leforgassuk, akkor ti itt maradtok, mi pedig hazautazunk. Ha nem ragaszkodik hozzá, akkor holnap mind hazamegyünk. Amíg én Apuval beszélek, - fordul felém, - addig Hanna légyszives menj és pakold össze a cuccaidat, ma itt alszol nálam. Fiuk segítsetek neki rendet rakni – fordul feléjük – azonban előtte mindenről készítsetek felvételt. Azt akarom, hogy Greg ne ússza meg, még ha Hanna Robert miatt nem is akar feljelentést tenni! Ezt nem viszi el szárazon! Túl sok van már a rovásán, és elegem van belőle.

-      Oké! – szólalnak meg a fiuk, nekem azonban a gyomrom újra a torkomban van. Nem akarok oda visszamenni! Láthatják rajtam, mert mind bátorítóan mosolyognak.

-      Tudom, hogy nem szívesen teszed be oda a lábad, szívesen segítenék is – mosolyog rám Karl, - de inkább nem nyúlkálnék a cuccaid közé! Gyenge az én szívem, és még megállna közben! – vigyorog idiótán mire önkéntelenül is elnevetem magam.

-      Na jól van! – mosolyog Adrian is – Látom nincs nagy baj, mert mosolyogsz! Erős lány vagy te! Na gyere kislány! Menjünk. – szólnak, majd Jill fényképezőgépét felkapva elindulnak az ajtó felé.

Felállok, de felszisszenek a hirtelen belém hasító fájdalomtól. Kérdőn néznek rám, de csak intek, hogy minden rendben van, és elfordulok, hogy újabb csomót kössek a fördőköpenyemre  ami már így is lehetetlenül szorosan öleli körbe a testemet. Elindulok. Félve lépek be a szobámba.

-      Vigyázz Hanna, nehogy üvegbe lépj! – szól rám Karl – Mezítláb vagy!

Fel sem fogom, hogy mint mond, elképedten nézek végig a szobámon. Mintha tornádó pusztított volna benne!

-      Figyelj! – fordulnak felém – Menj öltözz át a füdőszobában, mi itt addig megpróbálunk valami rendet varázsolni, utána meg átküldjük Jillt ő segít összepakolni! Jó?

-      Oké.

* * *

Megkönnyebbülve nézek ki a repülőgép ablakán. Felszálltunk! Végre felszálltunk! Határtalanul megkönnyebbültem.

-      Sajnálom! – néz rám Jill. – Nem gondolod meg magad?

-      Nem! Én azzal a pasival nem fogok együtt dolgozni ezek után. Nem Jill. Sajnálom, pedig nagyon élveztem a munkát, szerettem csinálni, és úgy érzem, hogy jól is csináltam.

-      Valóban Hanna, meglepően jó voltál.

Ennyiben maradunk, nem akarok most beszélgetni, ezért elfordulok,  inkább bámulom a felhőket. Eszembe jut az indulás napja és az azt  megeleőző  este.

-      Hanna ne légy hülye lázas vagy! Így nem mehetsz el! Ráadásul el is ájultál, nem engedlek el és kész!

-      Rob, nem ájultam el, csak. . .

-      Persze csak összeestél! – morran rám – Herki menj már arrébb! – dörren a kiskutyára, aki fülét – farkát behúzva oldalog odébb és leül a kanapé mellé.

Bánatos szemekkel néz ránk, nem bírom megállni, és mellé lépek, simogatni kezdem a buksiját, igyekszem én is lehető legbánatosabban nézni a felettünk magasló pasira.

-      Jaj olyan elegem van belőletek! – neveti el magát Rob – Még két ilyen búbánatos szempárt! – közli és leül mellénk a földre. Magához húz, és simogatni kezdi az arcomat. – Aggódom. – közli, majd megcsókol.

-      Nem kell! – suttogom – Mondták, hogy belázasodhatok, nincs más bajom. Fáradt vagyok csak ennyi.

-      De megígéred, hogy vigyázol magadra kint ugye?

-      Meg, megígérem.

-      Oké. – suttogja.

Hozzáfészkelem magam, és csendben üldögélünk percekig, amikor is Herki szalad oda hozzánk az egyik frissen vásárolt pólómat húzva maga után. Felnevetek amikor meglátom, hogy mit művel. Rob is elneveti mellettem, elorozza tőle a friss zsákmányt és a kanapéra dobja, mire Herki veszett csaholásba kezd. Nevetve nézzük a kis méregzsákot, aki szinte megvadul amikor Rob négykézlábra áll és ugatni kezd rá. Dőlök a röhögéstől, ahogy látom őket vitatkozni.

-      Jól van gyerekek – nyögök fel – neki kell látnom a takarításnak és a pakolásnak.

Ekkor mind a ketten elhallgatnak és érdeklődve néznek rám amikor rozzantan megpróbálok felkecmeregni. Ráz a hideg, de nem akarok vele foglalkozni.

-      Figyelj öreg! – szólal meg Rob a hóna alá kapva Herkit – Mit szólsz hozzá, ha segítünk Hannának? Ő nekiáll pakolni, mi meg felszámoljuk itt a csatateret amit csináltál oké?

Ebben maradunk. Én elvonulok a mosókonyhába a szennyessel és a frissen vásárolt gönceimmel, és a fiukat magukra hagyom. Egyre jobban ráz a hideg, miközben  mászok vissza a földszintre az alagsori mosókonyhából, miután megetettem a mosógépet a ruhákkal. Felérve hallom ahogy Rob magyaráz a kiskutyának.

-      Figyelj öreg, azt hiszem pár alapszabályt le kell fektetnünk. A forgatókönyveim tabuk! Nem esszük, nem rágjuk, nem csócsáljuk őket! Értetted? Ja és azonkívül nem rágcsáljuk a lábamat, azt nem bírom, és a zoknikat sem gyűjtöd be, ahogy Hanna bugyiaira sem bukhatsz rá! Az az én felségterületem. Értettük egymást?

Figyelem, ahogy Herki értelmesen néz rá, majd farkát csóválva ugatni kezd.

Rob  ekkor elindítja újra a porszívót mire Herkules rémülten szalad el toronyiránt a konyhába. Robert csak nevet rajta és rendületlenül porszívózik. Herki azonban nem bír a kíváncsiságával és egyre beljebb merészkedik. Elnevetem magam ahogy egyre közelebb és közelebb lépked óvatosan, majd megáll a kanapé mögött és onnan lesi Robot, hogy vajon mit csinál?

A porszívó újra és újra megjelenik előtte, amit ő kíváncsian les, majd felnevetek amikor látom, hogy nem bír magával és veszett ugatásba kezd. Rob rám pillant és vigyorog.

-      Na mit szólsz? Milyen ügyesek vagyunk? – néz körbe a fecniktől mentes nappaliban.

-      Nagyon ügyes vagy életem! – lépek hozzá egy puszira.

-      Na azért!

Felszaladok a gardróbba és elkezdem összeszedni a cuccaimat amiket vinni szeretnék. Igen ám, de Rob is holnap megy vissza, neki is pakolni kell.

-      Rob! – kiálltok le neki – Rob!

-      Mond! – jelenik meg a lépcső aljában.

-      Mit akarsz holnap vinni magaddal? Szedd össze mert ki kell vasalnom őket.

-      Dehogy kell!

-      Rob! – dörrenek rá – Légyszives gyere fel és szedd össze a cuccaidat! Mozgás!

-      Oké! – szalad fel a lépcsőn kettesével szedve a fokokat.

-      Most mentek Braziliába? – fordulok felé amikor felér.

-      Aha.

-      Akkor úgy pakolj, hogy oda is tudj vinni motyót.

-      Igenis értettem! – vágja magát vigyázba és szalutál. Elnevetem magam rajta, és sztorizni kezd amíg rámolunk. Nekem azonban egyre jobban hasogat a fejem ami persze nem kerüli el a figyelmét.

-      Na figyelj, azt hiszem ezt holnap is megtudjuk csinálni! – fordul felém, - most szépen fogod magad, és lefekszel. Csillog a szemed a láztól, ki vagy pirulva. Gyere! – fog kézen és kezd lefelé húzni – Most szépen ledőlsz ide, én pedig készítek neked egy teát. Pihensz.

-      De nem lehet! – ellenkezek erőtlenül – Még ki kell szedni a  mosgépből a ruhákat és áttenni a szárítóba, ha  ott valamelyik nem száradt meg, azt ki kell  még teregetni, és ki is kell vasalni, mert teljesen összegyűrődnek különben. – sóhajtok fel.

-      Nem te most szépen ide lefekszel. Pihensz kicsit. Na mozgás! – csap a fenekemre. Most az egyszer nem ellenkezek, elterülök ő pedig betakar egy pléddel.

Jólesik a meleg. Elbóbiskolok. Óvatos simításra ébredek.

-      Hanna ezt meg kellene innod! – nyújt felém egy bögre valamit. Belekortyolok. Istenem förtelmes íze van.

-      Ne fintorogj! Lázcsillapító van benne. Idd meg.

Engedelmeskedek elkortyolom majd visszahanyatlok az ágyra. Elalszom.

-      Herki maradj már csendben! – suttog Robert a kiskutyára – Felébreszted Hannát! Nyugi! Na gyere inkább kimegyünk.

Sutyiba figyelem ahogy a szürkületbe kilépnek az udvarra. Rob felkapcsolja kint a lámpát, és cigire gyújt. Felnevet miközben figyeli a kiskutyát. Utánuk megyek. Kilépve átölelem a derekát és arcomat a hátának simítom. Felemeli és megpuszilja a tenyerem.

-      Jobban vagy?

-      Aham, jobban. Már nem kalapácsolnak a fejemben és a hajam sem fáj. – felnevet.

-      Akkor jó. – suttogja – Herki nem! Azt nem szabad! – kiabál a kutyusra amikor az a locsolócsövet kezdi el macerálni.

-      Hagyd, - nevetek rá – nem tud vele mit csinálni, max a tejfoga bánja!

Felnevetünk.

Zacskóra kapok és eltűntetem a kukába Herki produktumát aki elégedett képpel masírozik hozzánk.

-      Be akarsz menni? – simogatom meg a buksiját – éhes vagy mi? Na gyere nekünk is vacsizni kéne.

Mosogatás közben eszembe jut a mosógép. Te jó ég! Elfejtettem! Hogy fogom elvinni a ruhákat ha nyirkosak!? 
Sprintelek le az alagsorba, hogy . . . de leérve megtorpanok. A pólók a ruháskosárba hajtogatva, a farmerek és a kabátok pedig kiteregetve a lenti szárítóra.

-      Na megleptelek? – szólal meg mögöttem Robert, lélegzete csiklandozza a nyakamat, szívem őrült vágtába kezd.

-      Rettenetesen! – suttogom felé fordulva – Azt hiszem ezt meg kell hálálnom!

-      Én is azt hiszem! – suttogja a számra tapadva, miközben végigsimít a hátamon, és fenekemnél fogva magához húz. Érzem keménységét nekem feszülni, mire felnyögök.


* * *                            

Pihegve simulunk egymáshoz levegőt kapkodva, édes csókokat váltva.

-      Újabb helység kipipálva! – kuncogja a nyakamba Rob, mire feldübörög a szívverésem.

-      Nagyon szeretlek! – suttogom neki, mire elmosolyodik, és megcsókol mielőtt azonban újra elkapna bennünket a hév fentről ugatás hallatszik.

-      Azt hiszem a gyerek magányos fent! – vigyorog Robert, mire elnevetem magam.

-      Gyerek?

-      Hát nem olyan? Eszetlen, kis lökött kölök?! Na gyere!

Felöltözködünk, felkapom a ruháskosarat és elindulunk fel. Herki szinte megbolondul amikor meglát bennünket. Kergén ugrál körülöttünk, amin csak nevetni tudunk.

-      Nehogy most nekiállj vasalni! – dörren rám Rob – majd holnap délelőtt megcsináljuk, úgyis csak délután mennek a gépek nem?

-      Aham. – hagyom magam meggyőzni. . . 





* * * 

-      Ez nem igaz! – horkan fel Robert mellettem, - agyon csapom, ha nem hagyja abba! – morogja.

-      Hozd fel, hátha akkor megnyugszik! – motyogom az álmosságtól kótyagosan, hallom ahogy feláll és leszalad a lépcsőn. Morog lent valamit, mintha szidná a kutyust aki elhallgat. Lépéseket hallok, majd besüpped mellettem az ágy.

-      Herki lefeküdni! – motyog – Mozgás! – halk morgást hallok, de elnyel az álom. 


* * * 

Mi az isten ez? – ébredezek mintha nyalogatnák a kezemet. Kómásan nézek fel, illetve le az ágy mellé lógó kezemre, amit a mini szörnyecskénk nyalogat miközben nyüszög.

-      Szia! Hát te hogy kerülsz ide? – nézek a kis vacakra.

-      Úgy, hogy felhoztam, mert egész éjjel nyavalygott lent. Nem bírtam aludni tőle.- morog a bal felemen egy álmos képű pacák.

-      Nem mondod? – vigyorodom el miközben megfordulok és egy puszit nyomok Rob  szájára, nem akarok most arra gondolni, hogy most majd két hétig nem bújhatok hozzá. Neki is ez lehet az agyában, mert szinte rám vetődik, és csókolni kezd. Herki azonban nyüszögésbe fog,

-      Rob ne a gyerek előtt! – kuncogok fel, Rob felsóhajt és hanyatt veti magát.

-      Herki tünés! Lefelé! Mozgás! – ő azonban csak félre fordított fejjel mered Robra. – Adok nyalókát, ha lemész, most anyáddal szeretnék paráználkodni, mozgás! - vág a kiskutyához ez kispárnát mire az lelkesen ugatni kezdi. Felnevetek.

-      Hát ez nem fog most összejönni! – kuncogok mire kapok egy letargikus pillantást. – Ha már tegnap gyerekünk született ideje lenne ellátni is kedves apuka! – röhögök – Nem csak játszani kell vele, hanem nevelni is!

-      Nem az én gyerekem! – nevet rám – Hanem a tiéd! Te kaptad!

-      Oké! – ugrok fel - Gyere mütyür! Megyünk sétálni!

-      Ne olyan hevesen Boszorka! Engem is el kell látni! Legalább egy csókocskát kérek! – ránt vissza az ágyra.

Megkapja. 

Gyorsan felöltözködök, felkapom a kiskutyát a pórázt és elsprintelünk sétálni. A kutyus először berzenkedik a nyakörv – póráz párostól, de nem hat meg a drága, hatástalan rám az igéző pillantása. Lassan bandukolva a park felé vesszük az irányt, amikor megszólal a telefonom.

-      Szia!

-      Boszi, meddig kell főzni a tojást, hogy lágy legyen, már vagy 10 perce főzöm de még mindig kemény.

-      Mi? – röhögöm el magam – Ezt ismételd el kérlek újra, csak hogy jól értettem-e. 10 perce főzöd a tojást és még nem puhult meg?

-      Igen. – szólal meg döbbenten – De ezen most mit kell röhögni?

-      Robert! – nyögöm ki a röhögéstől fulldokolva – Azzal a tojással már embert lehet ölni olyan kemény! 

Döbbent csend.

-      Ez most komoly? – motyogja.

-      Igen. – vihogom.

-      Akkor ma sem eszek lágy tojást! – röhögi el magát ő is.

-      Édesem én úgyis keményen szeretek mindenfelé tojást! – vihogok.

-      Hanna! – nyög fel amikor elér hozzá kódolt üzenetem – Csak gyere haza, én szétszedlek!

-      Repülök! Sietek mert rám találtak! – nézek körül. A túl oldalon egy fotós kattogtak őrülten, és mögém is került egy. Gyorsan felkapom Herkulest, és a kérdéseiktől nem zavartatva hazafelé veszem az irányt. A lakásba lépve Herk veszett ugatásba kezd, mire Rob is megjelenik vigyorogva jön felém, de a kutyus is kiköveteli a figyelmét, így én második helyre szorulok, de azért megkapom én is a köszöntésemet. Gyorsan megszabadulok a csizmámtól és kiengedem Herkit az udvarra, mivel sürgős dolgom akadt! Rob meglepve nézi hogy becsukom a teraszajtót, de leesik neki, hogy mi akarhatok, mert észvesztő mosolyt villant rám, azonban meglepődik amikor elszelelek mellette. Meglepve néz utánam, miközben megszabadulok a kendőmtől, amit követ a kardigánom, majd a melltartóm . . .

-      Hova – hova Boszorkám? – teszi fel elfúlva a kérdést, miközben éhes tekintettel méreget.

-      Kezet kell mosnom, kutyáztam és vigyáznom kell nehogy vizesek legyenek a ruháim!

-      Azt hiszem ez komoly probléma szerintem segítéségre szorulsz! – vigyorogja.

-      Hát lehet, hogy igazad van. . .

Nos a lenti fürdőt is felavattuk. . .

Utána lehetetlenül  gyorsan telt el a nap. Reggeliztünk, amíg én vasaltam addig ő TV-t nézett, majd segített elrámolni a böröndjeinket. Egyszerű, csendes nap volt, amit mind a ketten határtalanul élveztünk.

Utáltam búcsúzni tőle a reptéren, mivel még át sem ölelhettem, de mire odaértünk, alig maradt időnk.

-      Figyelj Boszi! Meglátod, nagyon hamar el fog teli ez a kis idő. Te is dolgozni fogsz, én is. – simít végig az arcomon. – Hiányozni fogsz nagyon!

-      Te is nekem! – suttogom a fülébe – Aztán vigyázni a tojásaidra a nászúton, mert megfőzöm őket! – felhörren.

-      Kemények azok főzés nélkül is! – suttogja vissza, mire égő tekintettel nézek rá.

-      Szeretlek Boszorkány!

* * *

Szerencsésen földet értünk L.A-ben. Jilltől elköszöntem, maradni akart, de nem hagytam. Nagyot sóhajtok miközben nézem távolodó alakját. Aztán tárcsázni kezdek.

-      Szia! – nevet bele a telefonba – Hát te? Adjam Robot?

-      Ne, most ne! – szólalok meg – Ki tudsz jönni értem? 17:10-kor száll le a gépem.

-      Persze, kimegyek. – mondja majd elhallgat – Hanna baj van?

                   -   Majd mesélek Ash, csak gyere ki. 







Ui.:

Gondolkodtam, mivel van fejezet előnyöm így feldobom ismét a labdámat, ha leütitek tiétek a folytatás! 20 komi és holnap este olvashatjátok
Ez mind addig mehet így amíg el nem olvad az előnyöm, akkor visszaállunk a keddi és pénteki frissítésre 15 komi után. Szeretném elkerülni, hogy olyan helyzetbe kerüljek, mint másfél - két hónapja de az az igazság, hogy határtalanul élvezem, hogy írtok!

Nos drágáim döntsek!


 122061